Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-23 / 70. szám

Szerviz

a múzeum kert mellett?

A városfejlesztésben hozott döntések mindig fájdalmasak. A döntést hozóknak rendszerint seregnyi tényt kell értékelniük, s ezek hatása légiónyi erdeket sért. A jó döntések jellemzője, hogy ezek az érdekek végül is kevesebbet nyomnak a mérlegen, mint a megvalósítás eredményei. Hogy mi, mikor és menynyit nyom a latban, az nagyrészt ' a pillanatnyi társadalmi szükségletektől, de a távlati érdekek jó fölismerésétől is függ.

így történik ez a megyei tanács épületének esetében is. Már épül az új tanácsszékház, pár év múlva — föltehetően — átköltözik ide a megyei apparátus. Mi legyen a régi műemlék épülettel? Hasznosítására már korábbon születtek elképzelések. Figyelembe vették, hogy ez a kaposvári város- központ és a Május 1. utca legreprezentatívabb épülete. Tömege meghatározza az utca, de — részben — a megyeszékhely képét is. Belső udvarát délről a szintén műemlék jellegű múzeumi—levéltári épület zárja le. Olyan méretű és megjelenésű intézményről van szó, amelynek hasznosítását csak nagyvonalú koncepció alapján lehet elképzelni. Szinte minden tervpályázat és rendezési terv azt javasolta, hogy az épület legyen a kultúra és a művelődés fellegvára, önmagától kínálkozik a megoldás: a ma rendkívül mostoha körülmények között dolgozó múzeum költözzön ide, ahol tágas kiállítóter- meket és munkájukhoz elsőrangú föltételeket lehetne kialakítani.

A hasznosítási tanulmányterven dolgozók legutóbb kettős megbízást kaptak. Munkálják ki a múzeum elhelyezésének tervet és » keleti földszinti szárnyon a Somogy megyei Moziüzemi Vállalatét is. Tény, hogy a vállalat hosszú évek óta elhelyezési gondokkal küzd. Munkájuk sokat fejlődött vr

utóbbi években, szinte erőn felüli hálózatfejlesztést végeztek. A jelenlegi helyzetben nem sok kilátásuk van arra, hogy a város másik pontján helyet kapjanak, vagy költséges irodaházat építhessenek. Számukra ideális és megnyugtató volna a megyei tanácsépület egyik földszinti szárnyának az elfoglalása. Ez egyéb, kisebb jelentőségű kérdéseket is megoldana. A vállalatnál működik egy sokszorosító berendezés. Ez a »társbérlő«, á múzeum hasonló igényeit is szolgálhatná.

A moziüzemi vállalat elhelyezésének ügyével többször foglalkoztak a megyei vezető testületek. A megyei tanács 1978-ban született távlati közművelődési fejlesztési terve (szükséglati program) írja, hogy 1981— 85 között ki kell alakítani a vállalat korszerű központját Két változatot említ a program: a) -A jelenlegi tanácsház épületének oldalszárnyában, a garázsépületek* maximális hasznosításával. b) A kisgáti városrészben új telephelyen.«

Egy év múlva a végrehajtó bizottság is állást foglalt az elhelyezés fontosságáról, de nem említette, hogy hova kerüljön a vállalat.

Az oldalszárnyban való elhelyezés ellen azonban több körülmény is szol. Leginkább az, hogy a tervezett tágas kiállítótermek, a boltíves szobák, Somogy gazdag szellemi örökséget és anyagi műveltségét reprezentáló bemutatók tő- szomszédságába, a műemléki környezetbe egyszerűen

nem illenek az irodák. Nem illik ... Látszólag nem túl meggyőző ez a kifejezés. Könnyen tűnhet idealizmusnak, szép lelkek ábrándos zásának. Csakhogy egy városkép alakításában az egyes objektumok szerves kapcsolódásának igen fontos szerepe van. A városfejlesztő munka némi leegyszerűsítéssel hasonlít a szobrászéhoz. Az alak, a forma ar- tisztikuma csak a finom

megkülönböztetés képességének érvényesülésével ala- kuhat ki. Sajnos Kaposváron akadt már jó néhány példája a pusztám gyakorlatias megfontolások alapján kialakult félmegoldásoknak. Itt az ideje, hogy végre elkerüljük ezeket.

Csali így lehet felfogni a terv másik részét, , amely meghagyná a tanácsszékház déli végében létesített 16 garázst is. A möziiizemi vállalat itt tárolná gépkocsijait, ide települne asztalosműhelye, és tovább működne itt a szerviz és a kocsimosó. Manapság minden város arra törekszik, hogy értékes belső területeiről távol tartsa a nem kevés zajt, port, levegőszennyező anyagokat kibocsátó gépkocsi- forgalmat. A kaposvári rendezési terv szerint ezért is válna a Május 1. utca egy része gyalogos forgalmi (sétáló) területté. A megyeháza udvarán pedig kellemes környezetben múzeumkertet alakítanának ki. Nehéz volna természetellenesebb dolgot elképzelni, mint egy értékes műemléki környezetben, a kövekkel, szobrokkal, padokkal tarkított múzeumkert tőszomszédságában a sürgő-forgó gépkocsikat, a szervizt, az autómosót.

Célforgalom természetesen a tervezett átköltözés után is lesz a környéken, hiszen gépkocsik hozzák-viszik a múzeumi anyagokat. De a célforgalom nagysága meg sem közelíti az állandó garázsba visszatérő és onnan induló 18 gépkocsi »nyüzsgését«. Ezért is nyilatkozott úgy az Országos Műemlékvédelmi

Felügyelőség: »Az udvar

hasznosításának kérdésében műemlékvédelmi szempontból a garázsok megszüntetését tartalmazó és az udvart műzeumkertté alakitó alternatíva fogadható el.«

Elismerem: valóban égető kérdés a moziüzemi vállalat elhelyezése. Mégsem «ez a megoldás.

Csupor Tibor

Á nyugalom ismeretlen

Hét óra. Hírek, tudósítások, információk. Paplan a fejre húzva, de nincs mese, föl kell kelni. Mosdás, ki a fürdőben, ki csak »macska módjára« a mosdónál. Háromnegyed nyolc. Várakozás a liftre. — Már megint az ötödiken szórakoznak, engedjétek el az ajtót, mi is sietünk! — Tízen egy liftben, a másik úgysem működik, csoda, hogy ez le nem szakad. Nyolc óra előtt öt perccel. Tömött sorok a büfében. Ebből már nem lesz kávé, nem folyik ki addig, be kell érni az előadásra. Reggeli? Már nem is emlékszem, mikor reggeliztem utoljára. Csak a kávé legyen meg, anélkül nem megy a figyelés. Tizenkienc éves. Délután háromig előadások, szemináriumok, majd a menza. Több mint egy óra sorbaállás. Utana egy szál cigaretta, ez esik legjobban az ebédből. Te jó ég, megint elfogyott, pedig reggel vettem. Unom, hogy az egész kollégiumot én látom el cigivel, mi vagyok én, trafi- kos?!

Hárman laknak egy szobában, de ez csak a látszat, ötpercenként nyílik az ajtó: — Megvan a tegnapi matek jegyzetetek? Nincs egy kis cukrotok, nem tudjátok, ki keresett tegnap, nem mentek véletlenül a városba, nem... Nem! Hagyjatok végre békén, tanulni szeretnék. Erre persze semmi remény, ezt tutljajc A nem kollégisták is itt várják meg a délutáni programok időpontját, kényelmesen elterpeszkedve az ágyakon. Átjáróház ez a hely, itt min- «teaki mindent a sajatjanak

néz. Ezért tünedeznék el sorra a cuccaim. Nem, dehogy, nem lopják el, hanem bejönnek, nem vagyok itt, egy kis cédulára felírják, hogy ezt és ezt elvittem, majd hozom, kösz. Aztán ennyiben is marad a dolog.

A folyosó végén csörög a telefon. Vegye már fel valaki, miért pont én, nem vagyok központos. Az ötti- zenkettesből kérem Kovács Marit. Fülsiketítő üvöltés: KOVÁCS MAKimil... A név gazdája kidugja fejét az ajtón, na mi van, nyugi, majd megyek, mondd meg neki, hogy várjon. Ez a telefon csodálatos készülék, képes a nap huszonnégy órájából huszonötöt egyfolytában csörögni. Csak minket hívhatnak, visszafelé már nem megy a dolog. Igaz, akkor olyan telefonszámlát produkálnánk, hogy bezárna a főiskola kollégiu- mostól. Takarítás. Na, ez a níásik. Az örökös veszekedés, hogy ki csinálja, mert egyszerűen nem érdemes. Felmosunk, összepakolunk, aztán én elkezdek vázlatot írni a másik rajzolni, festeni, a harmadik a mosott ruháit teregeti szét, szóval pillanatok alatt fut a szoba. Nyugodt, csöndes perc itt nem létezik. Ha aludni akarok egy sort, mar jön is a szomszéd szobából egy lány, s két óra hosszat sírja el a vállamon a fiújával történt összeveszését. Másnap úgyis kibékülnek, de hát megértem szegényt, kinek mondja el? Csak egy kicsit fárasztó.

Délután öt óra körül kezdődik az igazi elet. Kivágódik aa ajtó, Eszterként, nem

adnád oda a fekete blúzodat, dehogy kicsi, pont jó nekem. Gyerekek, nincs egy fölösleges táskátok, adjatok már valami kaját... Hiába, zárt közösségben élünk, itt minden mindenkié. Különben is, menjetek már, tanulni szeretnénk. És megkezdődik a másnapi zárthelyire való felkészülés, amire egy órát szántak, de a befejezés jócskán az éjszakába nyúlik. A tárgyról eszükbe jut annak előadója, arról a többi tanár, arról a következő pletykatéma, mert itt mindenki jól értesült. A folyosó végén lakó évfolyam- társak meghallják, hogy abban a szobában valaki tudja a nyomvonalak ábrázoló geometriabeli előállítását, hát irány oda füzettel, tollal főszereivé s már tizen szoronganak az amúgy is szűk helyiségben, és tizen beszélnek. Mindenkinek hozzá kell tenni valamit. Gyerekek, kezdjük már el, sose érünk a végére. Jó, kezdjük. Az összpontosított figyelem időtartama negyed óra. Aztán kezdődik minden elölről.

Le kellene tusolni, felfrissülnék. A fürdő ajtajan tábla. most nem lehet bemenni, a folyoson lakó hazas- piar férfi tagja bent lubickol. Minden emeleten lakik egy par, ők szinte törvényszerűen kilépnek a csoporttársak és a kollégium közösségéből, ha összeházasodnak — hiába a régi barátság. A többiek valami misztikus tisztelettel közelednek hozzájuk. Házaspár, család, istenem, de jó nekik. Burkolt és nyílt sóh*Járás! politikai kdnyvnapok

Megemlékezés Tatom pusztád

A Tanácsköztársaság kikiáltása 61. évfordulójának és pártunk holnap kezdődő XII. kongresszusának tiszteletére nyitották meg pénteken Tátompusztán a kaposvári járás politikai könyvnapjait.

A rendezők — a járási pártbizottság, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai tangazdaság pártbizottsága, a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége és a megyei könyvtár — a kétszáz lakosnak otthont, de dologidőben négyszáz embernek munkát adó Tátomba hívták meg a zaranyi, a nagytoldi és a bőszénfai fiatalokat is. Palló Ildikó, a tangazdaság pártbizottságának titkára ünnepi beszédében kiemelte: »Pártunk a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazására törekszik, azon munkálkodik, hogy ez az elmélet határozza meg a társadalom egészének tudatát. Ehhez szükség van arra is, hogy a politikai kiadványok minél szélesebb körben váljanak ismertté. Ezt a célt szolgáljak a politikai könyvnapok.«

jók, hát igen, neki már ilyen korán sikerült férjhez mennie. Valamennyien állítják, hogy eszük ágában sincs házasságot kötni, pedig a legtöbb beszélgetésnek ez a témája. Az ábra világos : ha végeznekj visszamennek a faluba, oda a »férjszerzés« lehetősége.

Azért a baj nem olyan súlyos, hiszen vőlegényektől, volt vőlegényektől és leendő vőlegényektől hangos a földszinti társaié. Egyiknek- másíknak szólnia sem kell, a portásnő ránéz, és hívja is a , lányt. Várakozás közben barátságok szövődnek, társaságok alakulnak. Megegyeznek abban, hogy a portással jóba lenni hasznos dolog.

Hova megyünk? Nem tudom, illetve gyere, megiszunk valahol egy kávét. A kávézás hajnali négykor ér véget. Akkor zár a bár. Egyszerűen nincs hova menni, nem sétálhatunk az utcán egész este, hideg van ahhoz, Megszólnak? Ugyan miért, mindenki ezt csinálja. A kollégiumi szobaára nem lehet feljönni, ismerős nem lakik a városban ... Még ilyenkor hajnalban w beszélgetés szűrődik ki néhány szobából. A szorgalmasabba most tanul — máskor nincs csönd. Két- három óra bőven elegendő az alvásra. Es másnap? Kezdődik minden elölről. így megy ez három éven keresztül a főiskolai leánykollégiumbán.

A kép azonban nem ilyen »sötét«, összesen 600 nappali tagozatos hallgatója van a főiskolának, közülük 390-en kérték kollégiumi felvételüket. Több mint a fele! Hetvenkilencet e! kellett utasítani. A többiek boldogok . ..

Ambrus Apnes

Az ünnepség helyszínén

könyvkiállítást rendez a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége. A helybeliek kedvükre válogathatnak a legfrissebb politikai könyvek között. A nekik tetszőt a helyszínen meg is vásárolhatják.

Az idős ember barna héjú kampósbotjával hámló vakolatai, csukott zsalugáteres kis házra mutat:

— Annak sincs lakója. Valaki bérbe vette az örököstől, csirkét nevelni.

A samogyfajszi italbolt előtt állunk a hetvenéves Fekete Feri bácsival. A nemrég kialakított, fémkeretes portai mögül részeg gajdolás úszik ki a kora tavaszi napfénybe.

Meg-megallva lépdelünk.

— Fogy a nép a faluban. A fiatalja költözik, az öregje másként búcsúzik. De az erőteljesebbek közül is halnak. Itt van ez a nagy ház. 'Éjjel háromkor fölébred a férj — jó negyvenes volt — és mondja a feleségének: adj egy pohár vizet. De már nem tudta meginni. A szomszédja is így ment el, java korában. A szüleié volt ez. a ház. Azután ők is elköltöztek a fiuk után.

A poros ablakon még ott a csipkefüggöny. A gyomverte udvaron kövér tyúkok kapir- gálnak, piros sapkás, fekete ruhás japán kacsák totyognak. A környékről verődtek össze a háborítatlan senki földjére.

— Az meg a patika volt — emeli fel a botját Feri bácsi. — Kovácsiba költöztették.

Az öreg épület széles kéményén füstös gólyafészek feketéllik.

— A plébánia is üresen áll — mutat a parókiára. — Igaz, jócskán elfogytak a hívek.

Beszélgetőtársam úticélja a . szemközti, egykor^ iskolának használt épület. Ma .'napköziként” szolgál, ahogy errefelé az idős emberek étkeztetéséről, pihenéséről gondoskodó intézményt nevezik.

Ismerősöm jobbjában ételhordó.

— A magam ebédjét itt eszem meg a többiekkel, kettőt meg hazaviszek. A feleségem gyengélkedik, a sógornőmet nemreg mütöttek.

— Gyerekek?

— Született egy kisfiúnk, a házasságunk tizenötödik évében. Kétéves korában fehérvérűség vitte • el. Több nem jelentkezett. Amikor a pesti kórházban azt mondta, én nem gyógyulok meg többet, a professzor úr elfordult.

A sötét képeket a napközi- vezetőnő fehér köpenye, puha mosolya lebbenti el.

— A kedv« bátyám paA megnyitó ünnepségen fellépett a Táncsics Mihály Gimnázium kamarakórusa és diákszínpada.

A péntekihez hasonló rendezvényt tartanak ezekben á napokban, Szentbalázson, Magyaratádon és Mosdóson is.

naszkodik az ételre — évő- döm.

— No, azt nem hiszem! Neki minden. ízlik.

Feri bácsi mosolyogva bólogat.

Bent négyen beszélgetnek a terített asztaloknál. Az olajkályha mellett ülő, társainál jóval fiatalabb, szőke hajú férfiban földimre ismerek.

— Rendes ember a Feri — bizonygatják. — Csak a hosz- szú nyakúákat ne szeretné annyira.

Gyerekkori ismerősöm n fejét behúzva sunyorog. Szeme felcsilan, amikor a képeit dicsérik.

— Ja. Olajjal, vászonra festek. Megveszik, persze.

— És a hegedű?

— Abbahagytam. Amikor a kocsmában elővettem, nem mentek el az emberek. Az asszonyok meg ki akartak húzkodni.

Magunk között csak Tehe- nes Ferkónak hívtuk. A plébániai birtokon szolgált. Zenekara volt, lakodalmakon, bálokon muzsikált.

— Innen mentem nyugdíjba a téesztől. A tüdőmmel van baj.

Meg az is rágja, hogy egyedül van, a feleségét elvesztette. Maradnak a hosszú nyakú ak. Amíg a pénz tart. Meg ez a kis jókedvű társaság itt a napköziben.

Kusza bajuszú, vidám tekintetű bácsi lép be.

— Csávics József vagyok — nyújtja a kezét.

Néhány perc múlva engedélyt kér: énekelne egyet — „Van nekem egy öreg pipám ...” Itt-ott az asszonyok is belekapaszkodnak a dallamba.

Nagy darab, posztókabátos bácsi-ül a kis szoba közepén. Hiába fonja körül az ebéd- várás gondtalan-vidám hangulata, arca rezzenéstelen marad.

Kérdő tekintetemre szomszédom válaszol:

— Legényemben Mélyen vallásos, napi áldozó. Ha a tévében illetlen jelenetek vannak, .szemérmesen elfordul vagy ki is megy.

Az eppen nyíló ajtón beszökik a rádió déli harangszava. Az ablakon fehéren zúdul az éles fény.

Paál László

Somogy fájsz, déltájban