Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-23 / 70. szám
Rócz-kevi emlékei il RÉGI BUDAI NÉPSZÍNHÁZ Az 1877 nyarának végén költött Népdal nem tartozik Arany János legismertebb versei közé, amely az egykori szerb lakodalmat örökíti' meg tréfásan: "Duna vizén lefelé úsz « ladik. . a ladik, Róla muzsikaszó, fttzlicaszó, csimpolyaszó Hallattk; Juhaj! Viszik a piros almát, barackot, Juha)! Kevibe Szent_ Endréről menyasszont!* Ez a versbeli ladik nyilvánvalóan a ráckevei Duna- ágon úszott, amelyik az ország egyik legnagyobb befogadóképességű vízparti üdülőterületének a főutcája és — így tartják számon — hazánk harmadik legnagyobb állóvize. Folyik vagy nem folyik? — Hogy lenne állóvíz, ha egyszer folyó? — vetheti joggal közbe az olvasó. Igaz, folyóág, de zsilipek közé fogva, olyan lassú folyással, hogy tulajdonságait tekintve az állóvizekhez hasonlít ma. Szintje alig ingadozik, víztömege gyorsan át tud melegedni. Kellemes természetes fürdőhely, remek evezőspálya is, és horgászparadicsom ... A gótikus templom Tizenhat sziget tarkítja (Cse- pel-szigetet természetesen nem számítva), s némelyi- I ken afféle óstermészetet találhattak a csónakázó Robinsonok — amíg be nem lepték a Duna-ág partjait kiseb b-nagyobb üdülők és UJ KÖNYVEKRŐL Ut Eridanusba Ritkaság, hogy elsőkötetes fiatal szerző olyan kiforrott alkotását tarthatja a kezében az olvasó, mint Onagy Zoltánét. A fiatal, -harmincéves sincs« prózaíró Üt Eridanusba című kisregényét a Magvető adta ki, az Üj termés sorozatban. Vidáman mókázó, mulatozó fiatalok kirándulásán a túlterhelt csónak fölborul, s a társaság egyik tagja vízbe fúl. A balesetet Varró János felelőtlensége, lustasága, s nem utolsósorban alkoholos állapota okozza. Börtönbe kerül ... Mit kezdjen aztán egy börtönből kikerült ifjú ember az életével, mely an- nafcelőtte is tele volt ellentmondásokkal? Tudja-e, s akarja-e folytatni a felelősséget semmiért sem vállaló életet? Lakását üresen találja, felesége, kisfia elköltözött, barátai szétszéledtek. Otthon csak levelek tucatjait találja, üzeneteket, de még mindig abból a világból, melyet folytatni nem érdemes. Magánnyal, kínzó út_ és társkeresés problémáival kell megküzdenie. Onagy kisregénye meglepően érett írás, legfőbb erénye a Mészöly Miklós--! pontosság, s a kezdő íróknál addig tapasztalható tömörség. Onagy kedveli azt a széptrói módszert, melyet kihagyásosnak nevezhetünk, s a feszültséggel teli kisregény lüktetését nem töri meg a cselekmény fonalának céltudatos késleltetése. A kép, amit Varró János alakján keresztül elénk tár, nem a legkedvezőbb, j A kastély nyaralók,, horgásztanyák és hétvégi házak. Ennek a hétvégeken több mint ötvenezer ember üdülését szolgáló folyóágnak — melyet húsz község vesz körül — a szervező és ellátó központja' egyre inkább Ráckeve, amelynek határában különösen festői kép fogadja a vízről és a vízen át — a kevi úton érkezőt. Kevi Várassa E település első oklevelét I. Ulászló király adta 1440ben. Eszerint a szerémségi Keve rác lakóit telepítették ide a Szent Ábrahám pátriárka tiszteletére emelt templom közelébe. (Talán e hely emlékét őrzi az ábrahámtel- ki kápolnarom.) A települést Mátyási, király emelte mezővárossá, s a XVI. századra lakóinak jó része magyarrá vált. De a mohácsi vész táján újabb déli menekülőkkel gyarapodhatott, mert az idő tájt jelent meg a mai névalakban is őrzött előnév: Rácz-Kevi. A török feldúlta e várost is Buda elfoglalásakor, de a keviek visszatértek, sőt fehérvári menekülőkkel is gyarapodtak ... Majd a város a reformációnak egyik központja lett, többek között a híres prédikátor, Szegedi Kis István működött ott. Az időből való a »Kevi Várassáról való szép História«. Miután a török alól fölszabadult a város, a török elleni harcok neves hadvezére, Savoyai Jenő lett a földesura. 1702-ben kastélyt építtetett. Tervezője Johann Lukas Hildebrandt volt, akinek az első munkájaként tartják számon, ezt az alaprajza szerint francia hatást is, de egészben főleg itáliai építészeti befolyást tükröző kastélyt. Sajátos, hosz- szúkás, középrészén emeletes és kupolás, szárnyain földszintes formája már messziről feltűnik, s meghatározza a városképet. Közelebbről pedig barokk megoldásai jellemzőek. A szerb templom A barokk egyébként is dominál a régi Ráckevén. A Kossuth utcai egykori Fekete Sas vendéglő földszintes sarokháza ennek egyik átalakított emléke. S több-kevesebb átalakítással még néhány lakóház emlékeztet a régi »Kevire« az Ady Endre, az Árpád vagy az Eötvös utcában... Ám a legszebb emlék az 1487-ből származó görögkeleti Boldogasszony-templom. Az egyhajós, sokszögből záródó szentélyű késő gótikus templom oldalkápolnájával és különálló, emeletein copf stílusú tornyával talán a legszebb, legeredetibb hangulatot árasztó épülete Rác- kevének. Különösen délről nyújt szép látványt. Belsejében szép hálóboltozat őrzi a kései gótikát. Hajómalmok emléke A régi Ráckeve jellegzetes tartozékai voltaic a dunai hajómalmok. Valamikor, nem is olyan régen még hat malom ingott a ráckevei ág vízén. Az igazi kévéi hajómalom két hajótestből állt: a házhajóból — amelyik a voltaképpeni malom, az őrlő volt — és a völgyhajóból, amelyre a vízikerék tengelyének másik vége támaszkodott. Az egyik szép házhajó orrán turbános fel volt kifaragva — a török időket idézve. (Mellesleg: a helység legrégibb céhei közé tartozott a molnároké!) Arany János tréfás versében e malmok mellett úszhatott el a vidám ladik, amelynek még a déli zsilip sem állta útját. így aztán, miközben násznépétől »hej-, jehtujja, szí tok-átok, dávoria hallatik«, amúgy ittas-mulatósam ugyancsak túteodró- dott a szentendrei menyasz- szormyal a Csepel-szigeti célon: I »Juhaj! közel már Alexinác, Kunyazsevác: - Engem Kevi-Rác, többet ugyan sose látsz!-» A Bach-korszakban Pest- Budán négy német színház működött és csak egy magyar, a Nemzeti. Itt hetente három estét az opera foglalt le, prózát csak a többi napon játszottak, főleg tragédiákat, drámáikat. A könnyű f ajsúlyú darabok, a bohózat, operett, népszínmű sehol sem talált otthonra, s így nem is tudott fejlődni. Ezen. próbált segíteni Molnár György (1830— 1891). Molnár egyaránt kiváló volt, mint színész, rendező és színigazgató. A múlt század ötvenes éveinek elejétől saját társulatával jóformán az egész országot bejárta. 1861-ben, sikerült engedélyt kapnia háromhónapi vendégszereplésre a budai Krisztina városi nyári színkörbe, ahol addig egyszer s'em hallottak magyar szót. Az előadásokat szép számú közönség látogatta, a nézőtér többnyire teljesein megtelt. Ez a siker föllelkesítette Molnárt. A Lánchíd budai hídfőjénél feltűnt neki egy ■ nagy ócska épület, amely régen istálló, később magtár és szerszámraktár volt. Kérésére ezt a budai tanács átengedte neki népszínház céljára, és átépítésére meg- , szavazott 2000 forint segélyt, valamint 1000 forint évi szubvenciót. Az építési költségek többi részére az egyetemi ifjúság gyűjtést indított. A szegények ingyen munkával segítettek, így napszámosokat nem is kellett alkalmazni. Az épület külsőre elég egyszerű maradt — kevés pénz jutott rá —, belsejét azonban szépen kidíszítették. Befogadó- képessége 1150 személy lett. Népszínháznak nevezték el és 1861. szeptember 14-én nyitották meg Jókai ' proJÓg- jával, . Erkel Hunyadijának nyitányával, és táncokból, népszínművekből összeállított tarka műsorral. A társulat jó volt. Maga Molnár kitűnőéin játszott, mellette leginkább Náday Ferenc, Szentgyörgyi István, Kocsisovszky Borcsa és Boér Emma tűnt ki. Felléptek a későbbi évek ünnepelt színészei is, Kassai Vidor, Vízvári Gyula, Blaiha Lujza, Jászai Mari, Rákosi Szidi... A színház a napszámosokat, munkásokat is színházba akarta szoktatni, ezért évekig »díjmentes népe kiadásokat« tartott. főleg népszínművekből, énekes-táncos jelenetekből összeállított programmai. Az előadásokra szóló utalványokat a budai tanács osztotta szét. Sok gondot okozott a műsor összeállítása. A két testvérváros akkor még két magyar drámai színházat nem tudott eltartani. A tragédiákat, a klasszikusokat a Nemzeti Színház régebbi, összeszokott társulata adta elő, véle e téren a Népszínház nem versenyezhetett, de nem is akart. Fiatal írók rövid darabjait tűzte műsorra. Szívesen játszottak volna népszínműveket, de keveset találtak, pedig írásukra Molnár pályázatot is írt Németh Ferenc ki. Így a fő bevételi forrás az Ajsaenyok. Bcnyi Liszt* (rsfffcáj*. operettekből származott. Itt került színre az első magyar operett, Bényei István és Állaga György műve, A szerelmes kántor. Sok Offen- bach-művet is játszottak. Molnár igazi sikerei a lát— ványossájotkhoiz fűződtek. Nagy tömegeket vitt színre, ezeket pontosan mozgatta; szívesen alkalmazott transzparens díszleteket, laterna- magica-szerű képeket és sok görögtüzet. I lyen látványosság volt az 1863 januárjában bemutatott Ofíen- bach-zenére írt mű, a Duna- nan apó és fia utazása. Nagy vihart kavart föl a benne táncoiit kàmkàn. A fehér alsószoknyák közül kivillanó fekete harisnyás lábak, combok »pikáns« látványa miatt a jó erkölcs nevében sokan szidalmazták, de még többen nézték meg. 104-szer adták a darabot, és ha keülően méltányolni akarjuk e számot, gondoljunk arra, hogy Pest- Budán akkor csak negyedmillió, felében német anyanyelvű ember élt, s a lakosság fele nem tudott olvasni. A Népszínház megtanította a fővárosiakat színházba járni. Hasonló sikert aratott Az ördög piiulái című, gyors színpadi trükkökkel és átváltozások sorából álló látványosság. Egyfolytában 70 napig játszották, és később még 30-szor. Ez a darab — mint az egykorú kritikák írták — káprázatos díszleteivel, rengeteg szereplőjével a kisvárosi jellegű Pest-Budára a világvárosi Párizs hangulatát varázsolta. Az ördög piluláival szerzett hasznot a következő hónapok ráfizetései hamar fölemésztették, s a társulat 1864-ben aránylag csekély, 4000 forint hiánnyal csődbe került. Senki sem sietett segítségükre. Az épület kaipud három évig zárva maradtak, Molnár kénytelen vélt vidékre menni játszani. Csak a kiegyezéskor eszméltek rá, hogy milyen hasznos és szükséges egy népszínház működése. A városi tanács felszólította Molnárt, szervezzen új társulatot, és kezdje meg újra az előadásokat Anyagi támogatást is ígértek. / Ennek a második időszaknak a legnagyobb sikere a Marengo című francia darabból Rajkay által átdolgozott Bem apó hadjárata volt. 1868. augusztus 24-én mutatták be. 800 ember sürgött- fargott a nézők előtt, tüzérek, honvédok, kozákok, nemzetőrök; három órán a* poggyászszekerek, ágyúütegek. fullajtárok, lovascsapatok vonultak át, a levegőt betöltötte a kardcsatogás. puskaropogás, ágyúdörej, két katonazenekar csinnadrattája. A Bem apó megnézésére tódult a szabadságharcért lelkesülő közönség. Kedvéért a Déli Vasút a Kanizsáról Budára induló tehervonatokhoz személykocsikat csatolt, hogy a vidéki nézők az előadás kezdetére a színházba éé-hessenek. A budai régi Népszínház további sorsa szomorú. Nem találtak olyan darabot, mély a Bem apó sikerével mérkőzhetett volna. A következmény a néaők számának zuhanásszerű csökkenése lett. Molnárt folyton támadták a deficit miatt, ezért 1870-ben visszalépett a Vezetéstől. Három héttel ezután az előadások végleg megszűntek. Az épületet az állam vette meg, lebontatta; helyére a Kereskedelemügyi Minisztérium épülete került. A népszínháza eszme azonban nem halt meg: Pest város már 1871 októberben teliket szavazott meg egy új népszínház részére, s ez 1875 októberében meg is nyüt . A budai Népszínház működése nem maradt hatástalan. Megismertette a közönséget a modern szellemű rendezéssel, sok kezdő írónak nyújtott lehetőséget darabjának bemu.r tatására, sok kiváló színészt indított el pályájára, hozzájárult a magyar operett megteremtéséhez, és ellensúlyozta a németesítő törekvéseket. Első háromévi működése alatt három, szubvencionált német társulat bukott meg. Vértesy Miklós Szirmay Endre Árad a tavasz Felhődző vágyaid nyisd fel szabadon fordulj arcoddal az égő Naip felé hajaddal a lobogó szél felé kezeddel a fogódzó kezek felé szemeddel a nyíló tér felé mert tót a tavasz; minden kibomlik velünk és bennünk újra virágok mosolyával békül a barnaság sziporkákkal a pihe-ragyogás madár szárnyakkal a szél-libbenés lengő selyemmel a levélbontó fény :,<ibogással a szelíd odaadás mert árad már újra a tavasz. Kelemen Lajos JELL(ADAS) Harkály kopog a vasakon — kezem kapacséi, kongatja a napokat Ez az, ami betölti a szobát, a hulló fémiorgácsok zaja. Foglyul ejtve a csönd perselyében. Ahol mi is, zsákból-zsebből kiforgatott érmék, nézzük egymást mint pénzt. Hide fejünket, hátunkon a saámot. Ki lesz az, aki végre ajtót nyit a térre, kérdi a belső hang, ki tud átváltozni leghamarabb? Hallgasd, jelek sodródnak át a házo & nemcsak a levegői érik heves ttáeafc.
