Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-22 / 69. szám
Kongresszustól kongresszusig fl TELJESÍTMÉNY RANGJA Erősödnek azok az elvigyakorlati szabályok, amelyek beláttatják velünk : fogyasztói szerepünket megelőzi — logikai és időrendi sorrendben egyaránt — termelői létünk, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyünk. S ez azért lényeges, mert a hetvenes években egyre többet igényeltünk fogyasztóként, s ehhez képest, valamint a világgazdaságban lezajló folyamatokhoz mérten is, egyre szerényebb teljesítményekkel próbáltuk meg előteremteni erre a fedezetet: hiteleztük magunknak a növekvő életszínvonalat. Tavaly megkezdtük ennek a különleges hitelnek a törlesztését. Csökkenő létszám Folyamatos mozgás tanúi lehetünk a szocialista szektorban foglalkoztatottak ágazati, területenkénti megoszlásánál. A szocialista iparban dolgozók száma 1975 és 1979 között 83 eker fővel csökkent, s tavaly, az esztendő végén 1,66 milliót tett ki. Négy esztendő alatt az ipari dolgozók csoportja elsősorban Szabolcs—Szat- márban, Hajdú—Biharban, Szolnok megyében nőtt, míg Komárom, Veszprém, Csong- rád, Győr—Sopron megyében csökkent. A legtöbb ipari kenyérkereső 1975-ben is, 1979-ben is Borsodban és Pest megyében volt, a legkevesebb pedig Tolnában és Somogybán. Érdekes, és az előzőektől eltérő sorrendet kapunk, ha a tízezer lakosra jutó ipari foglalkoztatottak számát választjuk mércének. Ez a kétségtelenül reálisabb, mert ez a társadalmi szerkezetre is fényt vető mérlegelés azt mutatja, hogy első Komárom, a második Borsod, a harmadik Győr—Söprőn. A legszerényebb arányt Szabolcs—Szatmár és Somogy könyvelheti el. Ami azonban nagyon lényeges: 1975 és 1979 között tovább csökkentek — valamennyi megyét beleértve — az ilyen értelmű különbségek. Azaz : a X. és a XI. pártkongresz- szusnak a területfejlesztés ésszerűbb irányait, arányait megjelölő határozatai az ipari foglalkoztatásban is éreztetik már hatásukat. Hatalmasak a tartalékok A hetvenes években, egészen 1979-ig folyamatosan nőtt a keresők reálbére és a lakosság reáljövedelme, ám ez utóbbiban mind nagyobb arányt képviselt — tavaly száz forint jövedelemből 28,80-at — a pénzbeli es természetbeli társadalmi juttatás. Mindez egyre kiterjedtebb körű és gazdagabb tartalmú szociális ellátásról tanúskodik. Napjainkban a munkások és az alkalmazottak átlagbére 900 forinttal nagyobb, mint a XI. kongresszus esztendejében, az összefoglaló adat persze területenként — és még inkább egyénenként — jelentős eltéréseket sűrít. Mint említettük, növekvő szerep jutott ebben az időszakban a társadalmi juttatásokra, napi, heti, havi járandóságokra — illusztrációként; naponta a közlekedési dotációra, hetente az üzemi étkeztetési hozzájárulásra, havonta a családi pótlékra — most már;, a nemzeti jövedelemnek több mint az egyötödét költjük. A társadalmi gondoskodás kötelezettségeit egyetlen számadattal is érzékeltethetjük: a két kongresszust összekötő esztendőkben 300 ezer fővel gyarapodott a nyugdíjasok száma. Tavaly a szocialista iparban foglalkoztatottak közül a bányászatban és a kohászatban dolgozók kapták a legmagasabb havi átlagbért, míg a legalacsonyabbat a kézmű- és háziiparban, a textilruházati iparban levők. Kedvezőnek tarthatjuk, hogy a fizikai foglalkozásúak havi átlagbére az egyéb alkalmazottakénál gyorsabban emelkedett ebben az időszakban, bár hozzá kell tenni: a teljesítménybérben dolgozók aránya az összes ipari keresőn belül csökkent. A hatékonyság javításának ugyanis lényeges elem a teljesítményt elismerő kereset. Itt hatalmasak a .tartalékok, sőt, szinte csak tartalékok vannak, mert annyira bátortalan, kezdeti a hosszú évek óta emlegetett — de ma még alig gyakorolt — differenciálás. A hetvenes évek világ- gazdasági változásai közepette jelentős eredmény volt az életszínvonal növelése — amit közvetve talán az is bizonyít, hogy négy év alatt a takarékbetét-állomány 50 milliárd forinttal emelkedett. Tavaly novemberben például csak munkabérként 19 milliárd forintot fizettek ki a népgazdaság különböző területein dolgozóknak, s nyugdíjakra — az egész esztendőben — 48,7 milliárdot. Hiba lenne megfeledkezni arról: a XI. kongresszus óta * eltelt időben emelték központilag az egészségügyben, a közoktatásban dolgozók bérét, egységesítették a műszakpótlékokat, vált azonossá a népgazdaság minden területén — így a termelőszövetkezeti tagok1 esetében is — a nyugdíjkorhatár. Azaz: gondjaink és teendőink számontartása elengedhetetlen. Eredményeinké — nemkülönben. M. O. ’Folytatjuk.) Dohány a fólia alatt Görgetegen hagyományai vannak a dohánytermesztésnek. Tavaly ötven hektárról takarították be a termést. A görgetegi területen kívül Kuntelepen és Rinyaszentki- rályon is foglalkoznak vele. — A múlt évben 35 hektárunk volt a cooker fajtából és 15 a havannából — mondta Kiss Vince Jenő, a görgetegi tsz elnöke. —Sajnos, a termésátlagok valamivel rosszabbak lettek a vártnál, a cooker kilencmá- zsa volt hektáronként, a havannáé tizennégy. A jégverést szerencsére megtérítette a biztosító. Most épp a melegágyak es a fóliasátrak elkészítését végzik. A cooker áerül majd a fólia alá. Ez a fajta eléggé népszerű. Betakarítását már július elején meg lehet kezdeni. A havanna a dohány pajtákban szárad meg, a cookert viszont mesterségesen szárítják. Három speciális szárítója van a görgetegi tsz-nek, két kisebb teljesítményű és egy nagyobb — a Szolnoki Mezőgép V aUalattol vásároltak mindegyiket. A • kisebbek 60-60 mazsa zöld dohányt tudnak fogadni, a nagy száz mázsát. Most végzik a vegyszere- zest is. Ez nagyon fontos, mert a dohány igen kényes növény, különösen érzékenyen reagál minden kártevőre. A palántákat május első. felében ültetik ki, s két hónap m,',1í i már lehet is szedni. A szántóföldi munkálatokat Is gép segíti: egy dóhánykultivátor, amelyik ültet, sarabolt, s permetez is. Import gép, kél esztendeje vásárolta a szövetkezet 160 ezer forintért. — A száraz termést a nagyatádi dohánybeváltón keresztül értékesítjük, s a palántákat is tőlük kapjuk — folytatja Kiss Vince Jenő. — Ha kezdődik a szedés és a szárítás, gyakran jönnek ellenőrizni is, mert nagyon fontos például, hogy a cooker szép szivarsárga legyen; akkor lesz jó. A dohánytermés tavaly 1000 forint. hasznot hozott mázsánként. Jó lenne bővíteni, szívesebben foglalkoznánk ezzel, mint a krumplival, de « nagyobb terméshez több szárítp is kellene, s az nagyon energiaigényes, nem engedhetjük meg magunknak. Bedig a dohánytermesztés nálunk már régi h agy oi nány : a görgetegi asszonyok szeretik és értik ezt a munkát. Az .egész évi foglalkoztatás megoldásában is nagyon segít, hiszen nemcsak a melegebb évszakokban ad munkát. Miközben beszélgetünk, a -dohányos« asszonyok megállás nélkül sürögnek-forog- nak a fólia körül: öntözik vegyszeres vízzel a leendő melegágyakat, A szép termés az ő munkájuknak köszönhető. M. E. 30 éves a Mezőgép mernyei gyáregysége Á gépállomástól-I ■■ ■ ■> _. ifi h I f * a nemzetközi egyuttmukodesig 120 milliós termelési érték Lassan megtelik a nagyterem Mernyén, a Mezőgép gyáregységében. Az újonnan érkezők mosolyogva ismerik fel a régi kollégákat; örömmel üdvözli,k a volt szaktársakat. Oldódik az ünnepélyes hangulat: — Hej, János bátyám, emlékszik ? Amikor a hátunkon hoztuk haza az ekét... Régen volt, csaknem 30 éve. Kimentek hárman-né- gyen a szomszédos falvakba; egyikük szántott, a többiek agitálták az embereket, hogy szántassanak. Istállóban vagy a szabadban aludtak, miután végeztek a szántással, vagy fölvették a «rendelést« a gazdáktól a másnapi munkára ... A krónika szerint 1950. március 18-án alakult meg a mernyei gépállomás. Tíz traktoruk volt akkor, s ösz- szesen 30 ember dolgozott az állomáson; keresetük lényegesen elmaradt a többi ágazatban foglalkoztatottakétól. Gyalog vagy kerék- : páron mentek a munkahely- : re; gyakran a barázdában ! pihenték ki a fáradtságot. Az első ötéves terv időszakában a legnagyobb gond a géphiány volt, majd figyelemre méltó fejlődés következett. Somogy megyében 1953—56 között jelentős — összesen mintegy 7,5 millió forint értékű — épületberuházást hajtottak végre a gépállomásokon. 1957 tavaszán Mernyé környékén több szövetkezet felbomlott, a gépállomáson mindössze tizenheten maradtak. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek hiányos gépellátottsága és a műhelyek szegényes fölszereltsége szükségessé tette, hogy a gépállomások gépjavító állomásokká alakuljanak át. Így jött létre a mernyei gépjavító állomás ’ 1962. július 1-én, A műszaki tevékenység 1966-tól szakterületekre tagozódott a gépjavítóknál; a szakosított felújítási tevékenység kiállítását 1967-ben rendezték meg Kaposváron, s itt a mernyeiak II. helyezést értek el. A szép vándorzászló emlékeztet a sikerre — most a nagyterem falát díszíti, s a VII. pártkongresz- szus tiszteletére indított munkaverseny eredményét dicséri. A termelőszövetkezetek mindjobban fejlesztették gépparkjukat, korszerűsítették a javítási, karbantartási munkákat, s egyre kevesebb igénnyel kopogtattak a gépjavító állomásokon. Így került sor a gépjavító saját,: ipari kooperáció' és bérmunka jellegű tevékenységének kialakítására Mernyén. A székesfehérvári Videotonnak például URH fémdobozokot gyártottak ; 1968-ban kezdték — és tíz éven át folytatták — a Da- nuvia Központi Szerszám- és Készülékgyárnak a forgácsoló bérmunkát, a VBKM Kaposvári Gyárának a lemezmunkát. Olajkályha-al- katrészeket készítettek a Mechanikai Művek budapesti gyárának. 1971. január 1-én megalakult a Mezőgazdasági gépjavító Vállalat mernyei gyáregysége. Elsősorban erdészeti gépek gyártásával próbálkoztak — sikerrel! Kivették részüket a háztáji fejőgépek készítéséből is. A hetvenes évek közepén tíz hónap alatt készült el — 5.5 millió forintos beruházással —a hőkezelőüzem. Lényeges változást hozott az 1976-os év: ekkor kezdődött az a kooperációs bérmunka, amelynek keretében a Weimar-Kombinat részére bur- gonyakombájn hajtóműveket gyártottak. A mernyeiek 1967-ben és 1968-ban elnyerték a kiváló gyáregység címet. Ma már az itt dolgozóknak 63 százaléka szocialista brigádtag. Az éves termelési érték 120 millió forint, A gyáregység közművelődési, társadalmi téren egyaránt szorosan együttműködik a Mernyei Községi Közös Tanáccsal, a közintézményekkel, a mernyei, a szentgáloskéri és az ecseoy- mocsoládi termelőszövetkezetekkel. Most, az ünnepség tiszteletére rajzpályázatot hirdettek — üzemtörténeti témakörben — az általános iskola diákjainak. A csaknem száz beérkezett munka is a'észe annak a kiállításnak, amely képekkel, újságcikkekkel illusztrálva átfogó képet ad az eltelt három évtizedről. A A. Ha beteg a gyermek..« A Kaposvári Ruhagyár két kismamaszalagjánál körülbelül száztíz fiatalasszony dolgozik naponta, pontos létszámot nem lehet adni, mert gyakran előfordul, hogy reggelenként tízen-tizenketten nem jelennek meg, csak telefonon értesítik a művezetőt: otthon kell maradni, mert beteg a gyerek. Máskor meg napközben szólnak föl a gyári bölcsődéből: azonnal jöjjön az anya a piciért, mert belázasodott és haza kell vinni... Még a főként nőket foglalkoztató kaposvári nagyüzemek között is a ruhagyárban volt a legnagyobb az utóbbi években a táppénzes állományban Levők száma.-Az okok között első helyen a gyerekek megbetegedése szerepel. A kismamaszalagot is azért szervezték meg, hogy ha egyik-másik dolgozónak hirtelen otthon kell maradnia, a szalagrendszerű termelésben ne okozzon fennakadást. Itt darabbérben foglalkoztatják őket, s ha mód van rá. nagy szériákat kapnak — hogy minél ritkábban kelljen a munkaműveletet elsajátítaniuk. . —• Főleg a nagycsaládosoknak és az egyedülállóknak jelent igen nagy gondot, ha megbetegszik a gyerek — mondja Horváth János, a avár szakszervezeti titkára. — Ahol nincs nagymama, nem lőhet kire hagyni az apróságot. Olyankor nincs más vá- isztás: az anyának kel] Ottón maradni. ' Körülbelül fél órát töltöttem a Il-es kismamaszalag- nal, s ezalatt két fiatalaszszony is jelentkezett a művezetőnél. Egyiket akkor értesítették az óvodából, hogy jöjjön a gyerekért, a másikat ugyan kiírta munkára az orvos, de éjszaka a kicsi újra belázasodott, most megint viszi a rendelőbe, és minden bizonnyal táppénzre kell mennie. Lapat Istvánná brigádvezetőnek nem ismeretlen ez Egyrészt a munkát kell átszerveznie, má&részt a munkatársának is sürgősen segíteni kell. *— Amíg a gyerek nem tölti be a harmadik évet, hatvan nap táppénzt vehet igénybe a kismama gyermek- ápolás címén. Háromtól hatig csak harmincat; ha egyedül neveli a gyermeket, akkor hatvan nap jár. Sokszor azonban olyan sokat betegeskedik a pici, .hogy kimerítik ezt az időt, s olyankor a kismamának nincs más választása, mint a fizetés nélküli szabadság. Elképzelhető, milyen anyagi veszteség ez egy egyedülálló nőnek ... Valck Béláné három gyermeket nevel. Egyhónapi távoliét után nemrég jött visz- sza dolgozni. Ö is kevésnek tataija a harminc napot, hiszen több gyermek esetében megsokszorozódik a gond. Es egy másik problémát is említ: — Mikor újból munkába állok, nem biztos, hogy ugyanazt a műveletet végzem, mint korábban. Ezen nincs mit csodálkozni: vala kinek meg kell csinálni; amit én félbehagytam, tehá más ül a helyemre, s ha visz- szajövok, en is az ea'ik hiányzó munkáját veszem át. Vagyis nálunk lassú körforgás van; a másik művelet azonban újabb betanulási időt igényel, s az nekem anyagi veszteséget is jelent. A gyár bölcsődéjéből aznap tíz apróság hiányzott betegség miatt. Es vannak gyermekbetegségek, . amelyeken előbb-utóbb majdnem mindegyik átesik; vannak a kisgyermek egészségére fokozottan ártalmas évszakok is, mint a mostani nyirkos, ködös idő. Ilyenkor több a hű- léses, lázas megbetegedés, nagyobb a fertőzés veszélye. — Járványos betegség mostanában nem volt nálunk, de néhány gyereknek most is tüszős mandulagyulladása van —' mondja Tóth Lajosné, a bölcsőde vezetője. — Amint észrevesszük, hogy egy gyerek lázas, azonnal elkülönítjük a többitől, s a szülőnek két óra múlva — amint kúppal csökkentettük a lázat — el kell vinnie. Ez szigorú szabály. És addig nem is hozhatja az egészségesek közé, amíg teljesen föl nem gyógyult. Előfordult azonban, hogy az anya előre tudta: a pici be fog lázasodul, mégis behozta a bölcsődébe, mert mindenáron dolgozni akart. Tudjuk, hogy amikor nagyon kell a pénz, gond az otthon- maradás, de nem tehetünk kivételt a többi — egészséges — gyerek miatt. L. J. /
