Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-18 / 65. szám

Púja Frigyes G romi kovái tárgyal (Folytatás «p- T. aldcárőt) Andre} Grwmiko hétfőn délben ebédet adott Púja Frigyes külügyminiszter tisz­teletére. A rendkívül szívélyes, baráti légkörű ebéden meg­jelent Mihail Zamjatyin, az SZKP Központi Bizottságá­nak titkára. Ott volt a Szov­jetunió Minisztertanácsának több tagja, több állami bi­zottság elnöke, valamint számos más szovjet hivata­los személyiség. Jelen vol­tak a magyar külügymi­niszter kíséretében lévő ma­gyar személyiségek. Részt vett az ebéden dr. Szűrös Mátyás, az MSZMP KB tag­ja, hazánk moszkvai rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint a nagykövetség többi vezető diplomáciai munkatársa. Az ebéden Andrej Grorni- ko beszédet mondott. — Tárgyalásaink mindig a barátság és a kölcsönös egyetértés légkörében foly­nak és minden alkalommal bebizonyítjuk, hogy nézete­ink minden kérdésben egy­beesnek. Ez mély megelége­déssel tölt el bennünket. — A pártjaink és kormá­nyaink közötti baráti kap­csolatok megszilárdításá­ban hatalmas szerepet tölt be Leonyid Brezsnyev és Kádár János. Párt és álla­mi vezetőink minden talál­kozója újabb fejezetet nyit a szovjet—magyar barátság krónikájában. — A Szovjetunió és Ma­gyarország közötti barátság és együttműködés sikeres fejlődése elősegíti az egész szocialista közösség, a Var­sói Szerződés országai nem­zetközi pozícióinak erősödé­sét is. — A Varsói Szerződés megbízhatóan védelmezi a tagországok biztonságát. Immár csaknem negyed év­százada hatékony eszköz a szocialista közösség országai számára a béke, az enyhü­lés és a leszerelés érdekeit célzó külpolitikai stratégiá­juk kidolgozásában és akció­ik összehangolásában. — Érthető okokból a a Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és a Varsói Szerződés többi tagországa nagy figyelmet fordított és fordít a jövőben, is az euró­pai i ügyekre. Szövetségese­inkkel közösen több ízben tettünk olyan javaslatokat, amelyek célja, hogy Európa a tartós béke. az államok I közötti együttműködés föld- 1 részévé váljon. — A Varsói Szerződés leg­utóbb arra tett javaslatot a NATO-tagországoknak, hogy kölcsönösen mondjunk le a nukleáris és a hagyományos fegyverek elsőként való al­kalmazásáról. Ha csak ezt az egyetlen javaslatot néz­zük: elfogadása történelmi jelentőségű lehetőséget nyújtana arra, hogy a nap­jainkra Európában kialakult nemzetközi kapcsolatok rendszerét megbízható alap­pá tegyük valamennyi, egy , ilyen megállapodást aláíró államiak .békés fejlődése és gyümölcsöző együttműködése számára. — Nagyon nagy felelősség hárul azokra a NATO-or- szágokra, amelyek megaka­dályozzák a javaslat elfoga­dását, sőt még kollektív megvitatását, is. Ezt a felelősséget sokszo­rosára növeli az., hogy újabb akadályok tornyosul­nak a békés európai fejlő­dés útján, amelynek megva­lósítását pedig nagy mérték­ben elősegítenék a helsinki záróokmányban 35 ország által vállalt kötelezettségek Egyik ilyen akadály a Wa­shington és egyes vezető NATO-országok politikájá­ban bekövetkezett, a továb­bi militarizáció a fegyverke­zési verseny növelését el őse-, gitö éles fordulat, amelyet az új, közepes hatótávolságú rakétafegyverek Nyugat- Európába történő elhelyezé­séről nemrégiben elfogadott NATO-döntés is mutat. . — A Szovjetunió és a SOMOGYI NÉPLAP Varsói Szerződés többi or­szága annak idején figyel­meztette a NATO-országok kormányait: nem engedjük meg, hogy a NATO-tömb ja­vára, a szocialista közösség kárára megváltoztassák az európai erőviszonyokat. A NATO politikájában bekö­vetkezett, az előbb említett fordulat kezdeményezői azonban hazárdjátékosoknak tűnnek : alig'ha gondolkod­nak azon, mihez vezethet ez a játékuk.. Javaslatunk,^ amelyet Leonyid Brezsnyev világosan megfogalmazott, továbbra is érvényben marad. Ha a NATO politikájáért felelős személyiségek nem szakítot­tak teljesen a józan gondol­kodással, ha hajlandók meghallgatni Európa és az egész világ népeinek vá­gyát — azt, hogy az eny­hülés és a békés együttmű­ködés körülményei között élhessenek —, akkor még mindig nem késő megtalál­ni a közös nyelvet az euró­pai biztonság és együttmű­ködés legfontosabb kérdései­ben. Ugyanezen célok eléré­sét kell elősegíteni az európai katonai enyhüléssel és le­szereléssel kapcsolatban ja­vasolt konferenciának, va­lamint a küszöbön álló mad­ridi találkozónak is. — A világban napjaink­ban kialakult helyzet nem egyszerű. A Szovjetunió azonban távol áll attól,. hogy egyértelműen sötétnek ítélje meg. Azok, akik az enyhü­lést megpróbálják ' kitörölni a világpolitika reális jelen­ségei közül, nem veszik fi­gyelembe, hogy az enyhülés már mélyen, gyökerezik a népek tudatában, s hogy régóta nincs ésszerű alter­• natívája. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a mai nemzetközi helyzet bonyo­dalmai maguktól megszűn­nek. Ahhoz, hogy megaka­dályozzuk a hidegháború valamiféle felújítását, ener­gikus és állhatatos erőfeszí­téseket kell tennünk mind­annak megőrzése és meg­sokszorozása érdekében, amit különösen a legutóbbi évtizedben, a 70-es években elértünk. — Nemcsak a fegyverke­zési hajsza kiszélesítése ér­dekében nyíltan, sőt mond­hatnánk demonstratívan folytatott irányvonal érde­mel azonban figyelmet, ha­nem az a taktika is, ame­lyet Washington politikai irányvonala álcázására alkal­maz — mutatott rá Gromi- ko. Utalt arra a rágalom­hadjáratra, amelyet az Egyesült Államok kormánya indított a Szovjetunió el­len, és amelynek egyik pél­dája az a próbálkozás, hogy megakadályozzák a moszk­vai olimpiát. — Az Egyesült Államok külpolitikai, irányvonalát meghatározó körök és azok, akik mindenben kezükre ját­szanak, az utóbbi időben be­vetették »nehéztüzérségü­ket« is. A nemzetközi fe­szültség szítása során — s elsősorban a afganisztáni események ürügyén — mind gyakrabban és tolakodóbban hivatkoznak az Egyesült Ál­lamok »létérdekeire«. Gro- miko ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy Washington a világ számos körzetét mi­nősítette »létfontosságúnak« a maga számára. — Ezt a politikát tovább­ra is határozottan elutasít­ja minden, függetlenségét és nemzeti méltóságát vé­delmező ország. Ez a politi­ka a múltban nem egyszer fulladt már kudarcba és vallott szégyent. Az ilyen politikának nincs jövője. Nem véletlen, hogy egy olyan minden szempontból, s elsősorban katonai téren kis ország, mint Irán, jó példát mulat az állhatatos­ságra, amikor nemzeti érde­keit védelmezi az imperia­lista nyomással, zsarolással és fenyegetéssel szemben. — Befejezésül szeretném kifejezni azt a meggyőződé­semet, hogy tárgyalásaink elősegítik a szovjet—magyar kapcsolatok továbbfejlődé­sét mindkét ország, a szo­cialista közösség, valameny- nyi nép békéje és biztonsága érdekében — mondotta vé­gezetül Andrei Groouko. Púja Frigyes válaszbeszé­dében őszinte köszönetét fejezte ki a Szovjetunió kormányának a meghívásért, átadta a Magyar Socialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa elvtársi üdvözletét és baráti jókívánságait. Hangsúlyoz­ta: a küldöttség nagy örö­mére szolgál, hogy látogatá­sa egybeesik azzal az idő­szakkal, amikor a szovjet emberek méltó sikerekkel köszöntik a haladó emberi­ség nagy ünnepét, az 'első proletárállam megalapítója, V. 1. Lenin születésének kö­zelgő évfordulóját. »Mi önökkel együtt leszünk a megemlékezésben« — mon­dotta. Utalt arra, hogy a láto­gatásra néhány nappal a Magyar Szocialista Munkás­párt kongresszusa előtt, fel- szabadulásunk 35. évforduló­jának előestéjén kerül sor. — Meggyőződésem, hogy országépítő tevékenységünk­ben most is, mint a felsza­badulásunk óta eltelt há­rom és fél évtizedben min­dig, számíthatunk munkánk biztos támaszára és erőfor­rására, a magyar és a szov­jet nép testvéri barátságára, internacionalista szövetségé­re, országaink egyre bővülő együttműködésére — han­goztatta. A Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs vezette szovjet párt- és kormány- küldöttség elmúlt évi látoga­tása új lendületet adott gyümölcsöző kapcsolataink fejlődésének. Mostani meg­beszéléseinken örömmel ál­lapítottuk meg, hogy veze­tőink budapesti találkozója óta is bővült gazdasági együttműködésünk, és erő­södtek politikai kapcsolata­ink, sokszínűén gazdagodott értékeink cseréje a kultúra minden területén. — Kapcsolataink, együtt­működésünk kiemelkedően fontos tényezője, hogy azono­san ítéljük meg a nemzet­közi helyzetet, egy front­ban vagyunk a békéért és a biztonságért, a társadalmi haladásért vívott harcban. — A Szovjetunió és a szocialista közösség országai mindig is következetes hívei voltak a béke megszilárdítá­sának. Védelmi szövetségünk a Varsói Szerződés negyed­százados fennállásának kez­detétől a nemzetközi béke és biztonság megőrzésén fára­dozott. A mai viszonyok kö­zött még nagyobb fontossá­got tulajdonítunk szövetsé­günk és együttműködésünk további erősítésének. Az utóbbi két-három év­ben a nemzetközi helyzet bonyolultabbá vált, felerő­södtek azok az irányzatok, amelyek veszélyeztetik az enyhülés eddigi eredményeit. Nem a Szovjetunió, nem a szocialista országok vétke­sek abban, hogy ez bekö­vetkezett. A helyzet romlá­sát idézte elő, hogy az imperializmus szélsőséges körei, a enyhülés alapját képező egyensúly megbontá­sát, a katonai erőfölény megszerzését tűzték M cé­lul. Kína vezető köreinek ugyancsak nagy a felelőssé­ge a helyzet romlásában. Az utóbbi években a békéért és a nemzetközi biztonságért folytatott harcunkban min­dig szembetaláljuk magunkat Kína ellentétes politikai tö­rekvéseivel. Púja Frigyes rámutatott: az emberiség létét közvetle­nül érintő kérdésre, a háború és a béke kérdésére a szocia­lista közösség mindig határo­zott elvi választ adott és a béke megőrzéséért szállt sík­ra. Emellett állunk ma is, hi­szen a békés egymás mellett élésnek nincs és nem is lehet ésszerű alternatívája. — őszintén támogatjuk az SZKP és a szovjet kormány megfontolt és határozott bé­kepolitikáját, a Szovjetunió­nak Brezsnyev elvtárs leg­utóbbi beszédében is megerő­sített szándékát, hogy a há­borús hisztéria, és a korlát­lan fegyverkezési hajsza doktrínájával a béke irány­vonalát állítja szembe. Egyet­értünk azzal, hogy e célok valóraváltásához szükség van az imperialista provokációk határozott visszaverésére. — A Magyar Népköztársa­ság, szoros szövetségben a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés más tagállamaival, a jövőben is fellép a fegyver­kezési verseny megfékezé­séért, a leszerelés előmozdí­tásáért. Változatlanul fontos­nak tartjuk, hogy mielőbb hatályba lépjen a SALT—II szerződés, és hogy a NATO ne léptesse életbe az újabb középhatótávolságú rakéták nyugat-európai elhelyezéséről hozott döntését. Síkraszál- lunk a katonai enyhülés és a leszerelés kérdéseivel foglal­kozó összeurópai konferen­cia mielőbbi összehívásáért. — A társadalmi haladás útjára lépő államoknak nem­csak az elmaradottság súlyos örökségével kell megküzde­niük, hanem számolniuk kell az imperialista fegyveres ag­resszió veszélyével is. Pár­tunk és kormányunk vélemé­nye szerint senki sem vitat­hatja el a népeknek azt a jo­gát, hogy küzdjenek nemzeti függetlenségük kivívásáért, a társadalmi felemelkedésért. Híven, külpolitikánk elveihez, támogatjuk Afganisztán né­pét a külső imperialista be­avatkozás és agresszió elleni harcban. Segítjük a Vietna­mi Szocialista Köztársaságot, a Kambodzsai Népköztársa-, Ságot a kínai hegemonisták elleni küzdelemben. Mindig támogattuk és most is támo­gatjuk a nemzeti felszabadító . mozgalmakat. — Meggyőződésem, hogy mostani tárgyalásaink ered­ményesen járulnak hozzá a kapcsolatok elmélyítéséhez a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között. Közös nemzetközi fellépésünk fej­lesztése egyaránt szolgálja népeink javát és a szocialista közösség érdekeit — hangoz­tatta befejezésként Púja Fri­gyes. • » • A tárgyalások ma folyta­tódnak. FIGYELEM I Szövetkezetünk előszerződést köt villanyszerelő szakmunkástanuló képzésre 16 évét be nem töltött fiatallal, aki a 8 általános is­kolai tanulmányait 1980-ban fejezi be. A tanuló kép­zést kap: világítás-erőátviteli technikai szerelésben, valamint elektromérési és szervizeinkben háztartási gépek javításában. Univerzális oktatás! Az oktatásban csoportosítást nyer a 25/1977 MüM rendelet szerint. Kollégiumi elhelyezést biztosítunk! Részletes felvilágosítást adunk levél megkeresésre is. Jelentkezés helye: Általános Villamossági Ipari Szö­vetkezet 1137 Budapest XIII., Radnóti Miklós u, 41. ügyintéző: Kurz - telefon: 295-669. (mm Ország '»Nagy pillanatokat élünk át most, hogy elérkeztünk nemzeti küzdelmünk csúcs­pontjára« — mondotta első nyilatkozatában Róbert Mu­gabe. A Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió (ZANU) a rhodesiai választásokon megszerezte az afrikai la­kosság számára fenntartott 80 parlamenti hely abszolút többségét, s Lord Soame? brit főkormányzó a párt vezetőjét, Mugabét bízta meg a független Zimbabwe első kormányának megala­kításával. A hír kétségkívül szenzá­ciószámba ment szerte a vi­lágon, mégha számítani is lehetett a hazafiak átütő sikerére. Afrika országai kitörő örömmel és lelkese­déssel fogadták a ZANU diadalát, az utolsó előtti »fehér végvár« összeomlá­sát a kontinensen. Velük ünnepeltek a világ haladó erői, amelyek évtizedeken át ugyancsak felemeltek szavukat a fajüldöző réz,int ellen. S természetesen, ün­nepelték a nagy pillanatot a délkelet-afrikai ország lakói, akik 90 éven ál szen­vedtek a fehértelepesek' ter­rorjától. Afrika újabb — immár ötvenedik — állama zárhat le egy szörnyű, viharos kor­szakot történetében. A mér­hetetlenül gazdag Rhodesia megtartása. érdekében Lon­don az utolsó pillanatig megtett mindent: Észak­Rhodesia, Nyasszaföld és 1953. szeptember 3-án létre hozta a Közép-afrikai Ál­lamszövetséget. A kontinen-. sen a második világnáború után megizmosodott füg'gei- lenségi törekvések szele azonban ezt a neokolonia- üsta tákolmányt is elérte: az államszövetség 1963. de­cember 31-én feloszlott. Észak-Rhodesia helyén megelekult a független Zambia, Nyasszaföldön pe­dig az önálló Malawi. Dél- Rhodesiában is tervezték a , függetlenség kihirdetését, ám a fehértelepesek vezető­je, Ian Smith az afrikai történelem legkülönösebb puccsával megakadályozta ezt. Egyoldalúan bejelentet­te az ország elszakadását a gyarmatosító Angliától. Az ENSZ tagállamai — 107:2 arányban — határo­zatban ítélték el Smith ön­kényes lépését, s évről-évre síkra szálltak a valódi füg­getlenség mellett. Rhode­siában. időközben megerő­södtek a felszabadító moz­galmak. A ZANU és a Zimbabwe Afrikai Népi Unió. a ZAPU 1972 decem­berében gerillaháborút hir­detett, majd küzdelmük összehangolására 1976-ban a Zimbabwe Hazafias Front­ban egyesült. Harcukhoz nagy ösztönzést adott, hogy Rhodesia tőszomszédságá­ban összeomlott a portugál gyarmatbirodalom két erős oszlopa — Angola és Mo- zambik elnyerte független­ségét. Tavaly ősszel ült tárgyaló- asztalhoz Lord Carrington brit külügyminiszter elnökle­tével Muzorewa, Smith, vala­mint a Zimbabwe Hazafias . Front két vezetője; Nkomo és Mugabe. Hosszú-hosszú ta­nácskozás után megszületett a, kompromisszumos Rhode- sia-megállapodás, amelynek értelmében, visszaállították az ország gyarmati státuszát,, és február végére kiírták a vá­lasztásokat. Ezek eredményeként a ZA­NU 57, a Zimbabwe Hazafias Front másik szárnya, a Jo­shua Nkomo vezette ZAPU pedig 20 képviselői helyet szerzett a parlamentben, Mu­zorewa püspök, a fajüldözők­kel szorosan együttműködő volt miniszterelnök viszsnt csúfos vereséget szenvedett: az őt támogató brit admi­nisztráció, a helyi nagytőke és a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság minden erőfeszí­tése ellenére mindössze há­rom mandátumhoz jutott. A »menteni a menthetőt« brit terv tehát visszájára for­dult, és ez,csalc növeli a rho- désiai választások eredmé­nyeinek a jelentőségét. A haladó erők diadalmaskod­tak. »Meggyőződéses szocialis­ták vagyunk, de elveinket összhangba kell hoznunk a zimbabwei valósággal, az or­szág történelmi múltjával, hagyományaival és sajátos feltételeivel« — nyilatkozta az amerikai Time magazin­nak az új miniszterelnök. S ha ehhez még hozzátesszük Nkomo szavait, értjük meg igazán, milyen nagy felelős­ség hárul az új Zimbabwe első vezetőire: »Éveken át szenvedtünk, elnyomtak ben­nünket, megfosztottak embe­ri méltóságunktól, és nem él­vezhettük országunk gyümöl- cs,eit. Az ország előtt álló legnagyobb feladat az, hogy a tűzszünetét a többségi ura­lom alatt tartós békévé vál­toztassa.« Siófokra kihelyezett gépkocsijainak irányításához diszpécsert keres a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat 3. sz. üzemegységének boglárlellei üzeme. %, A boglárlellei üzem felvesz továbbá 2 gépkocsivezetőt és 2 rakódót Jelentkezés helye: Boglárlelle, Erzsébet királyné út 46. Szabó Péter üzemigazgató. Í047133)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents