Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-16 / 64. szám
4 Kerék Imre Szerszámok Kezemhez szelídült nyájam valamikor a világban villámló pontos mozdulatok biztonság erő voltatok ujjaim közül rég kihullva visszafogadná tok-e újra? volt-időmből mit üzentek tollat-szőri tó kezemnek kaszák, ásók és balták? az egyetlen igazság vashomlokotokon fénylett szalmacséplő fecsegések nem érhetnek föl hozzátok lombfűrészek kalapácsok - parasztként fukar-szavúak óe szólíttok egyre induljak szöget a falba magvat tenyérnyi fötddarabnak cserélni korhadó deszkát termőre bűvölni beteg fát forró nyeletekkel a kézben meglelni helyem az Egészben ! Németh Ferenc Poétafej, fölvirágozva akit talál, kitüntet a mai harsogó, zászlós fel hők darabkáitól pihés kabátú ég. micsoda eső! csórómra gyogás, a füstkosaonie varos akaratlanul is Wejti az alabárdos napok szigorúságát. Texas. Abilene pora! ez az ég is megtanul tündökölni? vége a marhahajcsárhos méltó életeknek: se munkáskéz, se kemény' ököl: poetafej, ezúttal fölvirágozva. J. Kologyijcsuk Nemes párbaj Én kezdtem el a dolgot. Magam sem tudom, mi volt az részemről: tisztesség vagy ravaszság — de ellenfelem sem maradt adós. Akkor arra kertem, hogy epetázzunk. Válaszul ő valamit súgott a főpincér fülébe. Ez kissé meghökkentett, de sebaj, én is kemény legény vagyok! Kétszáz gramm vodkát és cseh sört rendeltem. Ellencsapás következett: bodzapálinka. Ez somoly, de nem, fájdalmas húzás. Mert nálam paprika- pálinka volt tartalékban. A csiszolt kristály poháron keresztül figyelmesen, mustráltam ellenfelemet, ö sztarkát rendelt. Én kijevi kisüstit. 0 pedig vadász vodkát. Erre az étterem igazgatójához mentem. Amikor visz- szatértem, az asztalon már egy üveg rigai balzsam állt. Nem tudtam lepipálni... igy kénytelen voltam bevetni a nagyágyút: eredeti jereváni töltésű örmény konyakot. Partnerem izgatottan kortyolgatta az ásványvizet. Nos, ha védekezésre tértél át, akkor mi győztünk — gondoltam, és egy üveg tiszta szeszt húztam elő akta- áskámból. Ö szilvapálinkát tett az asztalra. Én bolgár rakiát. Ö japán szakét, fin erre whiskyt javasoltam. O pedig: legújabb típusú esz- tergacsavarmenet varrógépet! Erre aztán ügy emlékszem, arcon csókoltam, kiutalást adtam neki egy vagon cementre, majd eszméletlenül rogytam le. A feladatot elvégeztem — a gyár vezetősége azonban csak holnap értesülhet rólal eeüért György fordítása 6 SOMOGYI NÉPLAP Karinthy Ferenc Szalay Károly könyve Széchenyi és kora... Than Mór frízképe a Magyar Nemzeti Múzeumban, a bejárati fal jobb oldalán. Molnár Zoltán Jelenünk és múltunk pillérei Ahogy az idő múlik, az ifjúság mind közelebb jön; formákat ölt, ami akkor még formátlan volt, megkapják az események végleges értelmüket, minden a helyére áll, beleilleszkedik a történelem folyamatába. Aminek meg nincs időtálló jelentősége, az el is halványul az emlékezetben, elfelejtődik, kihull a rostán. Az a tavasz, a fényes szel- lők-emlékével is pezsdítő tavasza — istenem, harmincöt éve — számomra ma már klasszikus hármas pillért kapott, azon a három pilléren, szilárdan köti össze a múltat s jövendőt. A spontán és közvetlen népi hatalom — az önkéntes új hadsereg — és a földreform. Ahogy a front átvonult, maga után hagyva a teme- tetlen halottakat, a romokat, a kilőtt tankokat és ágyúkat, repülőgépek égett roncsait — mindenütt megteremtette a nép, s napok alatt, a maga önkormányzatát, az ideiglenes helyi hatalmat a hatalomnélküliség állapotában. Semmi tétovázás, semmi ingadozás.Ez a válasz legelső mondata arra a mai fiatalok által is még gyakorta megfogalmazott kérdésre, hogy forradalom volt-e, vagy csak egy, a történelem véletlen szeszélyéből felszabadítóvá lett hadsereg’ kergetett ki egy másik megszálló hadsereget. Az iskolában a háborút oly felületesen, s közhely bélyegekben megtanult fiatalok megannyi vizsga után is sokszor értetlenül maradnak a kérdés előtt. Nem fölösleges nekik elismételni. A magyar történelem utolsó saját szava a Tanácsköztársaság volt. Az egyesült európai burzsoázia fegyveres erői verték le, s ültettek nyakunkba az önerejéből erre képtelennek bizonyult úri ellenforradalmat, s az elvállalta a helytartó szerepét. Az ő háborúba sodródásuk — két évtizedes ter ror után — a magyar népnek csak újabb vérébe, szenvedésébe került, s semmikép- pert nem vállalhatja a neki szánt, sokáig és sokat emlegetett »Hitler utolsó csatlósa-“ szerepet. Ennek a legvilágosabb bizonyítéka a fényes szelek tavasza. Amikor a magyar nép újra azt tehette, amit akar, évszázadok óta és újrakezdett forradalmait folytatta, s részben fejezte is be. A földreformmal. A közvetlen népi hatalom jellegét nem pusztán az mutatta, hogy létrejött. Hanem • az, hogy mit tett. Nemcsax temetett, takarított, rendet tartott, élelmet gyűjtött, hanem már küldte is szabadságharcos osztagait az új csatamezőkre, már készítette is elő a földreformot. A tizennyolc—tizenkilences Két forradalom veteránjai, az ellenforradalmi korszak ellenzékének itthon elrejtőzött vagy hazaszökött harcosai, illegális kommunistáktól, szociáldemokratáktól Bajcsy Zsilinszky kisgazdáiig. polgári humanista értelmiségiekig összefogtak, hogy újrakezdjék a nemzet életét, bizakodva, hogy lesz magyar újjászületés. Minden felhívás és jeladás nélkül alakultak meg az első földigénylő bizottságok. Lehet-e perdöntőbb bizonyítéka annak, hogy a népnek, még a legelnyomottabbak- nak, sötétségben ..rtottak- /iak sem volt egy pillanatig sem kétségük az iránt, hogy forradalom kezdődik, s hogy ők ennek a forradalomnak természetesen és eleve harcosai. Alig alakult meg Debrecenben az ideiglenes kormány, már érkeztek is a küldöttségek az ország addig felszabadult részeiből, hogy sürgessék a földrefot- mot. A forradalmi módon létrejött népi önkormányzat mellett — a szintén történelmi szerepű üzemi bizottságokat is megelőzve — a földigénylő bizottságok alkották a népi demokratikus forradalom lelkes, szenvedélyes, harcos rohamcsapatait. A nemzetgyűlés és a kormány — melyek korántsem voltak oly egységesek — kénytelenek voltak velük lépést tartani. A földreformtörvény egy-két napot szépített történelmi dátuma március tizenöt. Hogy igazán szent legyen. Történelmi feladatot, ekkorát, talán még soha sehol a történelemben nem oldottak meg ilyen viharos gyorsasággal, néhány hónap alatt, ilyen szakszerűen, ilyen demokratikusan és hibátlanul. Verbőczy Antal Szonettvég Verssorokká lettél. Emlékemben a tél riadt arcodon úgy ül, mint kamaszkori éjem felett az első gyönyör, mely meglepett, oly kétségbeesetten, értetlenül. Mészáros István Feles Fekete, sűrű füst remeg, kátrány ég lomha lánggal, füstjét fölkapják szelek; magasban gomba táncol. Az égig nő, otromba forma, feje duzzad, egyre nagyobb, rhenlem az úton dalolva, most mégis nyugtalan vagyok. Mért van, hogy félek a füsttől? Mért ijesztő rém a gomba? Lehetne aranyból-ezüstből, dobnám a szeméthalomra-! Úgy rég bennem átkos képe. niint gyomrom beteg fekélye. A feudalizmus soké ^százados bástyái, a grófi, főpapi (meg a velük oly gyprsan harmóniát talált részvénytársasági) birtokok hetek alatt omlottak össze a forradalmi nép kérlelhetetlen csapásai alatt. Történelmünk aztán — sajnos — nem úgy alakult, ahogyan alakulhatott volna. Voltak rossz kitérők is. Ha évfordulókon visszaemlékezünk, azt hiszem mégsem az kell, hogy eszünkbe jusson, mennyivel könnyebb is lett volna az utunk a rossz kitérők nélkül, s mennyive', gyorsabban folytathattuk volna haladásunkat a fényes szelek töretlen szárnyán. Hanem arra kellene gondolnunk, mit hasznosíthatunk még ezután is az akkori tapasztalatokból. Mit használhatunk fel, hogy, könnyebben megküzdjünk mai nehézségeinkkel. Valahogy hasonló módon kellene feladatokat rónunk a dolgozó nép okos gyülekezeteire. Nem sajnálkoznunk kellene a demokratikus tapasztalataink hiánya miatt, hanem arra törekednünk, hogy kibányásszuk és fölelevenítsük a valóságosan és tevékenyen működő demokráciánk ma is felhasználható tapasztalatait. Adjon nekünk ma is erőt, segítséget — történelmünk sok egyéb dicsőséges emléke mellett, arra, hogv első március tizenötödike mellett is — a bizonyos értelemben összes történelmi tapasztalatunk csúcsán fújó fényes szél, a negyvenötös tavasz még mindig feltámasztható szele. A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg az Arcok és vallomások sorozat legújabb kötete Karinthy Ferencről. A tanulmány szerzője Szalay Károly. “A Bakács téri klinikán születtem, a kilencedik kerületben, onnan, hoztak át Lágymányosra — így kézdte az író vallomását. — Itt éltem tizennégy éves koromig. Nagyon sok ' minden idefűz: gyerekkori, kamaszkori emlékek . .. Innen származnak az ősélményeim. A feleségem is idevaló.« Karinthy Ferenc 1921. június 2-án született. Apjának is és anyjának is ez volt a második házassága, az előzőből egy-egy gyerek került a családba, de ez az otthon csak nevében jelentette a megihitt fészket. Mindig történt valami különös dolog, a féitestvérek cívódása, pénztelenség, az apa és az anya szikrázó marakodásai bénítóan hatottak az ébredező lélekre. Ez a villódzó bohemia nem kedvezett fogékonyságának, még egy-egy szekunda is becsúszott a bizonyítványba. 1939-ben érettségizett az Eötvös József Gimnáziumban, .az előző évben halt meg az apja. A bölcsészeti karra jelentkezett, a nyelvészet érdekelte. »Nagyon nem akartam író lenni — olvashatjuk. — Minden egyébbel megpróbálkoztam, csakhogy ne kelljen írónak lennem. Nyelvész voltam, vízipólózó, sportoló, edző akartam lenni, tanár. Életem egy szomorú szakaszában még kereskedő is voltam, meg tisztviselő, dramaturg, lektor, minden, csak író nem. Nem akartam Karinthy Frigyes fia lenni." Hinni lehet ennek az utolsó mondatnak? Én elhiszem, de ez kevés, mert azok, akik elolvassák a kismonográfiát, meggyőződhetnek arról, hogy a szerző hamis póznak tekinti Karinthy kijelentését. Szalay nem tud megszabadulni a nagy író fia komplexustól. Régen tudjuk Cini- ről, nem szorul rá semmiféle vállveregetésre, mankóra. Karinthy Ferenc bárhogy tiltakozott az írói hivatás ellen, 1943-ban mégis kiadta első regényét. Don Juan éjszakája címen. Alig volt több, mint az olvasmánynak és a képzeletnek az összeillesztése. A fogadtatásból ítélve nem kellett attól félnie, hogy szándéka ellenére íróvá avatják. Annál inkább vonzotta a nyelvészet. A híres professzor, Paizs Dezső mellé kinevezték az egyetemen tanársegédnek. De nem vállalta, mert a dramaturgia jobban izgatta, a mit Major Tamás ajánlott föl a Nemzeti Színházban. Sorsa meg- ecsé.e o főtt. A Szellemidé- zés című regényében bemutatta szülőföldjének, szőkébb családjának buktatóit, útvesztőit. Kulcsregény született, ezt már író írta. A személyi kultusz ideje nem kedvezett Karirtthynak. Apját sem akarták besorolni a két világháború között ét£ nagyok közé, ezért- meggyengült a fia védettsége is. Az volt nagyobb baj. hogy kritikusai nem tudtak mit kezdeni egzotikusaknak, különcöknek tűnő figuráival. A Budapesti tavasz (1953) című regényével az addig ía- nyalgók, kétkedők elismerését is kiérdemelte. Bemutatta, hogyan válik a főszereplő, Pintér Zoltán a háború borzalmainak hatására közösségi emberré. Az itthoni sikert betetőzte a csaknem harminc külföldi kiadás. A következő évben jelent meg a Hazai tudósítások című riportkötete. amelyben megjelent — a Csillag után — az Ezer év, A társadalom perifériáján élő lumpenproletárok világának bemutatása, a döbbenetes csecsemőgyilkosság ismét sokáig irritálta a szemellenzős kritikusokat. Néhány évvel később — hasonló címen — mutatták be színházaink nagy sikerrel Karinthy legjobb drámáját. Kissé érthetetlen, bogy a Budapesti tavasz, az Ezer év fogadtatása után miért került 1960 körül mélypontra. Évente kiadott egy-egy riport-, tanulmány-, illetve elbeszéléskötetet. de érezte, képtelen azt a pluszt beleadni írásaiba, amely igazán kielégítené az önmaga iránt támasztott igényt. »Csak az álmatlan ember van igazán otthon az éjszakában — a többi, még hú munkáját végzi is, csupán futó, kelletlen vendég" ráolvashatjuk »műhelytitkát«. Karinthy igazi »vadászterülete« a Lágymányos: és környéke. Csibe is erről a területről repült be Móricz életébe, elbeszéléseibe. Ma már a modem, nagyváros új negyede található itt, de nem vesztek ki azok a különcök, akiket egyre szenvedélyesebben akar megismerni. »Személyes ismerőseink ezek a kelekótya bohémek, zenészek, úriasszonyok, vagányok, beszeszelt daklasszál- tak. a nagy emlékű atyai ház állócsillagai« — jellemezte Szabó B. István a Hátország elbeszéléseinek hőseit, szür- realisztikus, groteszk világát. Hiányzik belőlük a tartás, a valóságos élet helyett megelégednek az »álélettel", vakvágányon utazó különcök, akik nem tudnak és nem is akarnak tájékozódni a világban. Éppen tíz éve, hogy ismét feladta a leckét az Epepe című regényével. A külföldi hatást Franc Kafka A per, a hazait Dérv Tibor G. A. űr X.-ben című kötetében keresték, nem is ok néLkül. A nyelvész, Budai a hőse. Nagyon találó Németh László megállapítása: »Ezaz Epepe leverően érdekes ország, a mi életünk folytatása, ami fölösleges, lekopott róla, a városi élet szörnyűségei pedig megmaradtak.« Az utolsó évtizedben egyre többször találkozhattak a színházlátogatók itthon is és Amerikában is Karinthy egy- felvonásosaival : a Bősendor- fer, a Duna-kanyar — nyaranta Leányfalun él — a Víz és a Gőz egyre több országba viszi el kis országunk üzenetét. Karinthy egyik legjelentősebb utazó nagykövetünk a világban, mind az öt földrészre letette életünknek egy darabját, folytatja a Karinthy-örökséget azzal, hogy »az életnek, a valóságnak nem annyira a tragikus mélységeit, hanem a nevetségességbe forduló tragikumát keresi, azt veszi észre« — írja a kritikus a könyve végén. Mi, olvasói várjuk a har- mincne^yedik kötetét. Rádics Károly életfa, F'erenczy Noémi gobelinterv*.
