Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-16 / 64. szám
A fterls » fewrvfm közepére rakta a csomagjait. Beriglizte az ajtót, bement a szobába. A tíz hete üres lakás émelyítően, édes szaga fojtogatta. Az ablakhoz lépett elhúzni a függönyt, megkezdett mozdulatára az ablak túlfelén peki- hekicsapódva az üvegnek íeárebbent egy eleven test. Galamb — csodálkozott el. Galamb fészkel a párkányon, mondta, és hetek óta először elmosolyodott. A fészek szinte csak jelkép: néhány rövid, vékony, száraz ág, egykét elszáradt fűszál, de mégis fészek, mert közepén két aç- ró, kékpettyes fehér tojás. Lass’an visszaeresztette a függönyt, és leült az ágy Szélére. Szédült. Elárasztotta a hosszú út. Maga kérte, hogy engedjék haza, mert mialatt megoperálták, és teste-lelke az életért harcolt, meghall az apja. Apja? Felnőtt volt már, mikor elvette az anyját, sose nevelté. Csak szerette volna. S Iáin, mióta meghalt, már azt sem teszi hozzá : mostoha. Éjjel jött a hír a szanatóriumba. Végighallgatta, letette a kagylót és kért egy cigarettát. A nővér megtagadta. Szobájában sötétben a dugiból kotort eiő egyet, takaróba csavarozva kiment a teraszra, de nem könnyített rajta. Azóta csak úgy gíondolja: az apja. Mintha apja váltotta volna meg. Mintha apja halála lett volna élete ára. Hiszen a műtétbe majdnem belehalt, és azután mégis megélt. Megkísérelt visszaemlékezni arra, amit apja halála éjjelén álmodott. Sűrű, körkörösen áramló, puffogva fortyogó zöldesfekete iszapban járt, nyúlósan tapadt meztelen testéhez. Tudta; mennie kell, mert az iszap lehúzza, de tapodtat sem ju- tött - előbbre, feladta, süly- lyedt, megfulladt, a halál megbéklyózta agyát, de mégis volt még egy gondolata, hogy végre vége, többé már nem felelős magáért, megszabadult magától. K étségbeesett sírással ébredt föl és ébredt rá, hogy él, reggelig sírt a paplan lalatt, miközben agyát tüzes abroncs szorította. Anyja, húga nem akarták kitenni a temetésnek, de ő ott akart lenni. Tudta, elég erős, és tudta, tartozik ezzel apjának. Apám, apám, te szegény, szegény ember, mondta és sirt egy sort nyüszítve, öklét harapdáilva. Most, a műtét kiszolgáltatottságát, a betegségbe bele- nemtörődhetést átélve megértette őt Apja évek óta gyengélkedett. Eleinte csak fáradtságot érzett, amely állandósult és elhatalmasodott rajta. Ingerülten beszélt a körzeti orvosról, mert az panaszai hallatán széttárta a karját, hogy nem tud segíteni, mert nem lát betegséget, Apja azt «wnetta. hegy mi»*?« k9r*ti orvosnak legalább belgyógyász szakképesítéssel kéne rendelkeznie. Ö a maga fiatalsága okán idegenkedett apja panaszos fáradtságától, fájdalmait is sokáig képzelgésnek hitte, és mindig megsértődött, ha anyja — apja háta mögül integetve — értésére adta: menjen már el, mert elfáradt az apja. Hiszen csak azt az egy-két órát szánták rá hetente, és ő azt kevesellte. Rágyújtott, bár az orvos eltiltotta a dohányzástól. Ám ő dacosan úgy vélekedett, ha szervezete, élni akar, éljen mindenek ellenére. Az édeskés szag a mellére ült. Szellőztetni kéne. Odasettenkedett az ablakhoz, óvatosan kilesett a függöny széle melAnóka Eszter Galamb a fejfán derengés. Acrivopoulos Tha- nassia festménye. (A Nemzeti Gs' '4ban rendezett görög művészeti Kiállítás tini a- gaboi^ lett; a galamb ott ült tojásain, de fejét ide-oda tekergette, s sebesen pillogott, mintha nem tudná, honnan érheti baj, bármely .pillanatban felröppenésre készen. Mit tenne ez a galambanya, ha ö nemtörődöm lenne, s ha csak egy ablaknyitással is, de elriasztaná? A költés ösztöne győzne? Nem, nem. Az életösztön, két árva, megtermékenyített tojás maradna utána. Nem bántalak, mondta, • az ablak másik szárnyához lépett, ott húzta el a függönyt. A galamb pattanásig feszülve megmerevedett, de fészkén maradt. Lassan, csöndesen nyitotta ki az ab- lákszárnyat, s közben mély hangon, dédelgetőén, halkan mondogatta: tubi. tubi, ne félj, nem bántalak. Szokatlan volt neki a szanatóriumi csönd után a hat ház falunyi emberének zsivaja. Az ablakdeszkára könyökölve folytatta megnyugtató mondókáját. Magasan gyereksirás úszott a levegőben, középen kártyázok vitája, alul egy asszony ingerült lamentálása. Átellenben, a szemközti ház ablakában megjelent a Gál fiú, s rámeredt. Ez is már kész ember, holott nemrég még becsúz- lizta az ablakát. A Gál fiú hátrafordult, belebeszélt a félhomályos szobába, azután visszafordult, s mellé könyökölt a felesége meg az anyja. Hallotta, hogy beszélgetnek, kihallotta a nevét, de mást nem értett. Mintha a galan^? szólt volna többször is, de ebben nem volt biztos. Féltékeny voltam, csak nem ismertem föl. Hiába voltam már felnőtt, amikor összeházasodtak, még mindig vágytam az anyai dédelge- tésre. Hogy erőt meríthessek belőle. És nemcsak arra. Hanem apám bölcsességére is. Mert ugyan nem hittem el nekik, hogy beteg, s nem bocsátottam meg, de ha jól érezte magát, elfelejtettem haragom, mert lenyűgözött azzal, hogy mindig a dolgok elevenjére tapintott, s egykét jegy alapján meghatározott egy jellemet. Nem akartam belenyugodni, hogy csak vendég vagyok náluk, csakazértse mentem el, ha anyám küldött, követelőztem, mint egy gyerek, s végül össze is vesztünk, évekig nem láthattam őket, nem hallhattam anyám hangját. Gyermekségemben nélkülöztem anyámat. Nem múlt el nap az intézetben, hogy ne kívánkoztam volna haza, hogy ne hiányzott volna. Talán ezért értem meg ilyen későn, hogy még felnőtt fejjel is ilyen természetellenesen erősen vágytam az óvó- védő szeretetre, amikor masok már rég leszakadnak szüleiktől. A szívrohamok ébresztettek rá, hogy nem babra megy a játék, hogy bármely nap meghalhatok anélkül, hogy jóvá tettem volna durva értetlenségem, Levelet írham* nekik éa válaszoltak. Már nem volnék, ha nem válaszoltak volna. Mielőtt fölmentem a szanatóriumba, meglátogattam őket. Apám sápadt volt, izzadt, nehezen lélegzett, de tartotta magát, mint mindig, frissen borotválkozott tiszteletemre, és borotválkozás után bekente arcát a mesterségesen barnító folyadékkal, hogy ne sajnáltassa sápadtsága, és nyakkendőt is kötött. Átöleltem, megcsókoltam, arcán egy pillanatra megjelent a szorongásnak és a félelemnek, a bizonyosságnak és a beletörődésnek ijesztő keveréke, hogy visszahőköltem: lehet, hogy utoljára látom? Lehet, hogy meghalok? Még mindig önzőbb voltam, semhogy megbocsátásukat megérdemeltem volna. Apám halott, bizonysága, hogy nem engem szánt halálra, nem az én halálom ült ki az arcára a búcsúzásnál, hanem a magáé. Csak így élhessek. Csak legalább ennyire uraljam, magam, hogy sose 'késsek el a kibéküléssel, hogy méltón búcsúzhassam. Hiszen önvád az így is! Apám halála által elérhetetlenül íölém magasodott emberségben. Mert hogy már megértem, sose jut el hozzá. Ott leszek a temetésen. Tisztelegni akarok az anyagnak, amelyben embersége testet öltött. Akarom, hogy tudjam: szenvedett, és szenvedésében nagyobb szüksége volt anyámra, mint nekem. Hiszen mi még élünk. Már minden idő miénk. A galamb megnyugodott, fölfelé nézeget; ott kering a párja, enni hoz. Éljetek, galambok, költsétek ki fióíkái- tok. Hogy a hím le merjen szállni, otthagyta az ablakot, kiment a konyhába vacsorát sikerítenl. Korai neki még ez a semmi kis munka is, de húga az anyját pátyolgatja. Összetört, elszakadt az élettől, az ételtől, a tettől, és csak altatóval, ha alszik. Csecsemőről vagy elmebetegről kell így gondoskodni, egy percre se maradhat magára. Ezért összeszedte erejét, és elhatározta, hogy ez a tevékenység még többet is használ neki, mint a teljes ellátottságban való semmittevés, hiszen élnie kell, • mennél előbb kezd hozzá, annál jobb. |iszen ha apja meggyógyulhatott volna! Milyen jó lánya lenne! Nem értékelte magát tartós erőfeszítését fájdalma és fáradtsága legyőzésére, hogy megismerhesse és megérthesse. Apjának nem volt gyereke, mégis fölfogta békítő levele kétségbeesett kapaszkodását. Apja helyett apja akart lenni, s hogy nem lehetett, csak a maga hibája: nem mert kitárulkozni neki, mert félt, hogy nincs meg benne az édesszülői mindent- megbccsátás. Holott, lám, megvolt. Elmegy holnap a temetésre, mert érzi apja soha ki nem mondott fájdalmát, hogy magtalan, el kell mennie, mert akit gyermekei temetnek, nem élt hiába. H .ntr&él r^î: Katona Judit Tavaszváró Fák szive alatt, mint a magzat apró öblök verik az élet izmos hasfalát, mióta a nappalok világoskékek. Szelek sikálnak égi deszkát csillagtányérok reze fénylik. Apám és anyám ülnek ott, a szint s az izt a földre mérik. A'parkból szél füttyent, a fény padokon alszik, pedig reszket. Apró öregek ülnek itt társak nélkül, kit eltemetlek, A napravárók ülnek itt, járni tanulók s alig járok, Ml■ i '■■'■zk '■'iho'c bőrömön láztól harmatos vérvirágok. Szokolay Zoltán Magyar K I S LÁ N Y Reich Károly rajza. méhedben mert megfogantam szólítalak anyanyelvnek testem lelkem néked adtam hívhatlak már mátka-nyelvnek sorsomul a dalt fogadtam fiam-nyelv én fölnevellek Mindig is irigyeltem, akiknek ilyen hiábavaló dolgokra jut idejük, mint a naplóírás, és most lám csak, én is Rt ülök a vacsora maradékaitól épphogy megtisztított asztalnál, az ablak előtt, egy kiterített tiszta papírlap fölé görnyedve, a kezemben toll, a legolcsóbb kincstári golyós, és a függöny mögül sötéten elő-elő- Dislogó ablakba meredve várom, hogy visszatérjen hozzám a mér magam mögé utasított nap. A lehetetlen apróságokkal teli idő zsákjába túrva először elámulok, eszembe idézve ezt-azt, nocsak, mi meg nem történt velem, mivel nem töltöttem az időmet, mire nem pazaroltam a mai napot, és hitetlenkedve gondolok rá, hogy a többi is csaknem így múlt el, így kellett elmúlnia, s így kell majd az ezután jövőknek is, így hagyok kicsúszni a kezem közül, így hagyok elveszni mindent. Pedig de sokan vagyunk, akik nem készíthetünk különb leltárt, de velük most nem gondplok. Bárki leülhet ugyanígy a papír elé bármelyik napja végeztével, ha igazán őszintén akar számot vetni magával, bármit cselekedett, jelentéktelent, be kell ismernie, a céduláján hasonlóan kicsinyes rendben sorakoznak a tennivalók: fölhívni ezt, elmenni ahhoz, megbeszélni amazt, bevásárolni, tej, kenyér, cukor, olaj, hagyma, krumpli, és így tovább, megjavítani az ajtó zárját, ablakvasalás, kerí- tcsfestés, minek folytassam, gondolom, ismerős. Nem ezen múlik. Hát akkor min? Bármiből okulhatsz, vagy semOláh János NAPLÓ miből se, a legostobább semmittevésből éppúgy, mint a leghasznosabb j cselekedetekből. Lássuk csak! Szinte akaratom ellenére áradnak felém most már vissza az elmarasztalt percek, pillanatok. Reggel! Janival az iskolába, aztán Kati, Matyi az óvodába: Vissza, haza. Erzsi néni jött meszelni az előszobát, gletteld le, csak úgy kutyafuttába, mert tegnap éjjel nem volt hozzá kedved. Most meg kevés rá az idő, meglátszik majd. Be kell ííézned a nagymamához, üzent. Olajbs kóccal eltömítem a WC-tartály elzáró csapját, csöpögött. Posta. Föladom a lehelet Katinak Németországba. Ezt írtam tegnap este a gleítelés helyett. Üjabb adalék az írás hiábavalóságához. Meglep, hogy még ilyen személves esetekben is így van. Tovább! Lúdtalpbetétet javíttatni. Kell! A kínzó derékfájás miatt már nem ha- la&zthattam tovább .., Be kell néznem csomagtartó lábért egy címre, amit hirdetések között leltem. Persze amit keresek, nincs: Aztán egy autóalkatrész-kereskedés. Itt ebédszünet van. Egy maszek a M jszk- va téren. Itt kapok. Lesz mit szerelnem otthon. Haza! Megérkezem. Jani még nincs, pedig itt Frantisek Janura Fájdalmas búcsú Egy kis szűk helyiségbe voltam bezárva, a rácsos ablak mögött idegesen járkált fel-alá néhány csíkos ruhájú ember. Homlokomat kiverte a verejték, térdem rogyadozott a rémülettől. Milyen szerencse, hogy a feleségemnek sikerült bejönnie hozzám látogatóba! Hozzám simult, fejecskéjét mellemre hajtotta és szipogott. — Ne sírj •— csitítottám—, talán még minden jóra fordul... Gondoskodj a Iá nyűnkről. A minap is azza a huligánnal láttam, aki a harmadik udvarban lakik . . Attól félek, nem lesz jó vége ennek az ismeretségnek, feleségem meg keservesebben kezdett sírni, és az én szivem összeszorult. — Könyörgök, nyugodj meg — mondtam reszkető hangon, mivel éreztem, hogy áruló könny szökik a szemembe. — De ha én i.. ha én... — Nagy üggyel-bajja lenyeltem a torkomat fojto gató csomói és, folytattam: - Ha én nem térek vissza.. akkor ne felejtsd el holnap megnézni a totócédülámat Ott vafo a tálalón a gomb- lobozban. És a kis kertünk ■öl se feledkezzél meg, idej ■oino megnyesni a rózsa kát . . . Talán csokorra les. szükséged ... a szomorú ese meny alkalmából... De én mégis remélem... Äi«m tudtam, bejejeani. Az ajtó kitárult, és két fekete ruhás férfi nyomult be à szobába. Feleségem keservesen felzokogott. Az egyik férfi az órájára pillantott, és fojtott hangon így szólt: — Nagyon sajnálom, de az idő lejárt. Menjünk. — Higgye el — suttogta a másik —. én megértem, mit ;réz most. . . E szavakkal zsinórt vetett a nyakamba. Vészjóslóan ló- bálózott rajta a bírói síp. Feleségemre már rá sem nézhettem. A szurkolók fütyülése, dogása és kiáltozása közepette kiszaladtunk a tabdarúgó- mlyára. Üdvözlésünkből a helyi csapat is kilőtte a réssét. Utald; (isiiért György) kéne lennie. Gyerünk keresni! A JDombos utcán jön velem szembe. Énekkaron volt, csak én elfeledtem. Föllélegeztem. Ebédet készítek; késő van, eszünk. S már menned kell az óvodába a kicsikért. Pedig egy kávét még megittam volna. Sorba állok az ebédf ize lésnél. Tejet, kenyeret, ezt azt veszek a boltban. A gyerekek a közért előtt a Miatyánk utca sarkán gesztenyét szednek önfeledten, de én türelmetlenül ott vagyok a sarkukban, gyerünk, gverünk, sietni kell. Mire fölérünk a meredeken, már indulnom kellene, de a nagymama még sehol. Aztán mégis megérkezik. És én megyek edzést tartani. Észre sem veszem, és ennek is vége van. Sietve, hogy a nagymamát fölváltsam, mennék haza, de az egyik gyereket, most látom csak, a szertárból kijövet, félájul- tan viszik a folyosón az öltöző felé. Föllökték, rádobtak két szőnyeget, és úgy ugráltak rajta. És most a két bűnös viszi. Mentők, kórház, értesíteni a szülőket. Aztán haza. Fél tizenegy. Vacsorázom, meglocsolom a betont, megetetem a kutyát, aztán leülök, hogy mindezt leírjam, miközben előtolakszik védőién minden, ami még a kezemre vár, a galambfész- kek, a széntároló, az ablakok szigetelése, a csomagtartó összeszerelése, és még ezer, talán ezeknél is fontosabb dolog. Most kellett volna — írás helyett cselekednem. Nem tettem. Ha legalább aludnék! Egy óra van, és holnap hatkor kelek. Épeszű vagyok egyáltalán? Amikor aztán átolvasom ezeket a sietve rótt följegy- zéseket, holnap vagy holnapután, rá kell döbbennénk hogy nem volt érdemes. Minden mondat mögött ezer megíratlan hiánya ásít. Ha megírnám, azok mögött ugyanúgy ezer meg ezer ásítana. S ekkor megáll a toll a kezemben. Egy darabig leteszem majd, de csak addig, amíg tart bennem a belátás. Sajnos, nem sokáig. Gyönge vagyok, képtelen rá, hogy bármi elhatározás mellett kitartsak, ha százszor belátom, ha százszor elis- mextern is igazát. SOMOGYI NÉPLAP m