Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-02 / 52. szám
Varrónők — hímzőfonaííaí Kézműves kézműipar Háromezer vagon táp Eent a szalagnál állnak a varrógépek. A kellemesen meleg teremben kazettás magnetofonból szól a zene. Az asszonyok a varrógépek ïpellett ülnek és kézimunkáznak. A hímzett kalocsai térítőkből akár kiállítást is lehetne már rendezni. Látszólag kellemes a hangulat A látogatónak kijáró udvarias mosoly mögött azonban feszülnek az idegek, és elég egy udvariasikodó mondat ahhoz, hogy elszabaduljon a panaszáradat. A Fővárosi Kézműipari Vállalat barcsi telepén lassan három hete áll az egyik szalag. Hetven lány és asz- szony február eleje óta pontosan megjelenik a munkahelyén. Ezért a megjelenésért bérük nyolcvan százalékát kapják. — Az a borzasztó — mondja egyikük —, hogy mindennap várjuk a munkát. Ügy jövünk be, hogy talán lesz már valami. S minden műszak után csalódottan távozunk. A szalagnak tulajdonképpen január másodika óta nincs munkája. Február elejéig azonban még tudtak dolgozni, mert egy tavalyra vállalt bérmunkával nem készültek el időre; nadráv gokat varrtak a komlói Karbon Könnyűipari Vállalat megbízása alapján. Azután elmentek az utolsó . nadrágok, és a szalagon megszűnt a munka. Az asszonyok kézimunkáztak akkor is, amikor megérkezett a vállalati központból a normás, hogy ellenőrizze; miként váltak L>e az új műveleti idők. Csakhogy éppen nem volt mit ellenőrizni. Balogh Mihály, a telep helyettes vezetője tájékozatlan a jövőt illetően, s éppúgy reménykedik, mint az asszonyok a szalagok' mellett. — A komlói vállalat tíz bőrkabátot adott, hogy varrjuk meg; most minősítik a munkát. Ha megfelel, valószínűleg kapunk háromezer kabát varrására megbízást, és lesz — legalább két hónapig — munkájuk az asz- saonyoknak. Ehhez azonban elsősorban szerződés kellene, nekünk viszont nincs jogunk munkát vállalni, szerződést kötni. Tulajdonképpen azt sem tehetjük meg, hogy — elütni az időt — mondjuk, krumpliválogatást vállaljunk, csak ahhoz van jogunk, hogy megköveteljük a pontos megjelenést a munkahelyen... De azt is hallottuk, hogy a vállalat egy külföldi tárgyalást befejezett, és ennek alapján 40 ezer nadrágot varrunk majd Barcson. Pabszt Piroska, a telep pártszervezetének titkára; — Nem értjük, hogy miért kellett az új munkával várni addig, amíg teljesen elfogy a régi. Szerintem a mostani kiesést nehéz lesz behozni. A telepnek jelenleg 220 dolgozója van: minden harmadik munkára vár az üzemcsarnokban. — Naponta jelezzük telexen, telefonon, hogy áll a szalag — veszi vissza a szót a telepvezető-helyettes. — Tudja, mit válaszolnak rá? Azt, hogy kérjünk Komlótól. Ott viszont addig nem adnak munkát, amíg a vállalat alá nem írja a szerződést. A vállalat nevében mi nem nyilatkozhatunk. — A telepen tehát nincs felelős? — Mi akkor lennénk felelősek — mondta a párttitkár —, ha nem kopogtunk volna az első naptól a központban, a vállalat textil- és fonalfeldolgozó-gyárában ; ha ölbe tett kézzel várnánk, hogy megoldják a gondunkat. Nem ez történt; jelzéseinket azonban eddig senki sem vette komolyan. Az a szalag, amelyik most áll, egy éve csak bérmunkát végez: a jó képességű varrónők egyhangú munkát kaptak. A vállalatnak egy éve volt arra, hogy a bérmunkát saját termelés■el váltsa fel. Csakhogy erre a törekvés jeleit sem lehetett tapasztalni. Az üzem kötődé jében jelenleg van munka, de a másik varrodában — ahol a kötött ruhákat állítják össze — máz egyik napnál a másikra «-élnek-. Legutóbb a Kiskunhalasi Kötöttárugyár adott feladatot a másik varrodának: az ott készült anyagból itt állítják össze a szoknyákat Mindez azonban csak a jelen gondjait oldja meg. Az üzem jövőjéről kevesen gondolkodnak. Volt egy telepvezető januárig Barcson, akinek az volt a szava járása: »A munkás nem károsodhat.-. Mondását még sűrűn idézik — mint tartalom nélküli szólamot. A telepvezető viszont messze került innen. Nem önszántából távozott. A barcsi városi pártbizottság úgy értékelte: a telep vezetője is felelős azért, hogy az üzemben kialakultak a jelenlegi állapotok. Ezért, valamint a szocialista erkölcs normáiba ütköző magatartásért a testület megvonta a bizalmat Pető Zoltántól. A különös az, hogy ennek ellenére a gyáregység Budapesten ugyanilyen munkakörbe helyezte. A vállalat igazgatójának kellett közbelépnie... A mostani állapot nem egyik napról a másikra következett be. A gazdálkodás adatai jelezték már, hogy valami nincs rendben Barcson. 1977-ben, amikor 38,1 millió forint értékű termék hagyta el az üzemet, 1,4 millió forint volt a nyereség 1978-ban már 42,8 millió forint termelést értek el, de csak 1,8 millió forint nyereséget. A tavalyi gazdálkodás — bár 47 millió forint értékű terméket állítottak elő — nem hozott nyereséget. Az is igaz, hogy egy ekkora üzem kapacitása ennél jóval nagyobb. A vállalat fonal- és textilfeldolgozó- gyáregységének adatai szerint — ehhez tartozik a telep — 1978-ban 100 forint ■fibb viwit mar rat 360 forint Miből adódik «a? Abból, hogy olyan munkát topott a barcsi telep, amely nem felelt meg technikai fölkészültségnek, az ott dolgozó emberek szakértelmének« A telep a gyártott & a vállalati központtól nem kapott megfelelő segítségét S közre játszott az is, hogy Bokáig nem volt — és kinevezve ma sincs — megfelelő vezető a telep élén. Mindebből következik, hogy az üzem és a város között formálissá vált a kapcsolat A múlt év végén a telep munkájának értékeléséről szóló jelentést azért nem tudta napirendre tűzni a városi párt-vb, mert nem készítették el a beszámolót. A következtetés —, amelyet a városi párt-vb levont — egyértelmű: a tarthatatlan állapot megváltoztatása a ma feladata. Az útja ennek az, hogy a Kézműipari Vállalat fejlessze önálló egységgé a barcsi telepet, biztosítson megfelelő, gazdaságos terméket, stabilizálja a vezetést. — Mi történt eddig? — A kérdést dr. Várszegi Ödönnek, a Fővárosi Kézműipari Vállalat igazgatójának tettük föl: — Meglepett, hogy Barcson hetven embernek nincs munkája. Erről eddig még nem kaptam tájékoztatást. A barcsi ügyet azonban a vállalat egészébe építve kívánjuk megoldani. Folyik a szervezési elképzelések valóra váltása. E témakörben a döntés előkészítése megtörtént és körülbelül három hét múlva a döntésről is szólni lehet. A jelenlegi állapot kialakulásának sok összetevője van. Ezért kéll szervezeti és személyi kérdéseket rendezni. Az az igazság, hogy a vállalat és a barcsi telep között van még egy szervezet, a textil- és fonalfeldolgozó-gyáregység. Ebből is fakad, hogy az információk lassan jutnak el a központba. A barcsi telep ügye azonban — ha késve is — téma lett a Fővárosi Kézműipari Vállalatnál. Ez azonban csak az első lépés a megoldáshoz vezető úton. A megoldásról szívesen számolnánk be hamarosan. Barcsról nézrve ma nagyon is kézműves jellegűnek látszik még a Fővárosi Kézműipari Vállalatának szervezete, és alacsony fokúnak a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodóképesség Dr. Kérem Imre ) ....-------------------J avában folyik a munka a Kaposvári Főiskolai Tangazdaság zaranyi telepén a keverőüzemben. Két keverő működik itt: egy ellenáramú és egy Skjold-rendszerű gép’ mindkettőnek teljesítménye öt tonna óránként. Az ellenáramú keverőben különböző koncentrátumokat és marhatápokat, a Skjold-rendszerű- ben ötfajta galambtápot és kétféle borjútápot készítenek' A két gép tavaly mintegy háromezer vagon takarmányt kevert. — A koncentrátumot, tápok árának változását mi is megérezzük — mondja Kálmán Béla, a szolgáltató ágazat vezetője —, három hónapja csak egy műszakban dolgozik az ellenáramú keverő. A tárolóhelyünk azonban így sem elég. Többféle tápot keverünk egyszerre, s gyakran váratlanul is befut egy-egy rendelés. Ezért fogtunk hozzá a bővítéshez, a szerelóbrigádunk segítségével. A százezer forint értékű beruházás nemsokára befejeződik, s így három helyen tárolhatjuk az alapanyagot. A tápok minőségét rendszeresen ellenőrizzük. Minden gyártásból mintát vesznek, s hetente elküldik a Baranya megyei szakszolgálati állomásra. A keverőüzem mellett szárító is üzemel : csillagfürtöt, napraforgót, kukoricát szárítanak. Nemcsak maguknak, hanem a környező tsz-ek megrendelésére is. Ide hordja a szárítandó növényeket Szentbalázs, Toponár, Baté, Szenna, Csököly. Tavaly saját maguknak 516 vagon gabonát és 2 224 vagonnyi kukoricát szárítottak, s a bérmunka is jelentős mennyiséget tett ki: elvállaltak 267 vagon gabonát és 790 vagon kukoricát. Az idén várhatóan ugyanennyi lesz a termelés. lAI r' ., •. ■ • - * > H Ê1 a SOMOGYI KRÓNIKÁJA Ásóval, gereblyével a kézben Szívesen dolgoznak a közért Az egész közvélemény nagy érdeklődéssel kíséri a párt XII. kongresszusára aló fölkészülést. így fogadta a Központi Bizottság e heti ülését is, ugyanilyen figyelem kíséri az országgyű- ,-és négy nap múlva kezdődő tavaszi ülésszakának előké- születea.t. Két országgyűlés között a somogyi képviselők tevékenyen dolgoznak a választó- kerületekben, a bizottságokon. Most az atomenergiáról szóló törvényt vitatják meg s. a napirenden szerepel még az Elnöki Tanács, a legfel- jbb ügyész és a legfelsőbb íróság elnökének beszámolja. A tanácskozás előkészítéseként együttes ülést tartott a héten a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint az ipari oizottság; s az ülésen somogyi képviselők is részt vettek, A lakosság szintén figyelemmel kíséri az atomenergia hazai fölhasználását, így a két bizottság előtt is sok szó esett a biztonsági kérdésekről. Az ország energiaellátásában meghatározó szerepet játszó paksi atomerőmű teljesen biztonságos lesz. Az országgyűlés várható témái indokolták, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság külön is ülésezzen és megvitassa a törvényesség helyzetet, az ügyeszi szervezet tevékenységét, a legfelsőbb bíróság ítélkezési munkájának tapasztalatait. A vitában Szokola Károlyné dr. Közhasznú javaslatot terjesztett «iá; m ügytazBefc Iktasson vizsgálatot a közveszélyes munkakerülőkről, számuk ugyanis nagyobb annál, mint amennyit a statisztikák tükröznek. Ismerve a Balaton-part ilyen jellegű nyári gondjait, ez valóban égető probléma. Sokat tesz a megye nép- frontmozgalma a lakosság internacionalista gondolkodásának formálásáért, a népek közötti barátság erősítéséért, a békés egymás mellett élés politikájának hirdetéséért. A megyei elnökség a héten mérlegre tette a béke, a barátsági és a szolidaritási munka tapasztalatait, s megállapította : különösen szép eredményt érteik el a békehónap és az őszi szolidaritási akció idején. Kétszázötvenöt gyűlést, csoportos beszélgetést, megemlékezést tartottak. Jól beváltak a kisebb gyűlések, réteggyűlések, kiscsoportos beszélgetések. Ezeket üzemekben, gazdaságokban, intézményekben, aztán kisiparosoknak, kiskereskedőknek, nőknek, fiataloknak tartották. A somogyi rendezvényekről leveleket, táviratokat küldtek az Országos Béketanácsnak. Az elnökség egyetértett azzal, hogy a mozgalom szélesítse kapcsolatait, együttműködését a helyi tömegszerve- zetekkel. A társközségben több gyűlést szerveznek a jövőben; bővítik kapcsolataikat a kulturális központokkal, s a lehetőség szerint több szakmai rendezvényt is szerveznék. Az idei tervek szerint a bekehonag e« «b óau szolidaritási akció idején kilenc ven-ki lencven béke-, illetve szolidaritási gyűlést tartanaik. Gondot fordítanak arra, hogy a két nagy akció közötti időszakban is rendszeres legyen a munka. Jónak tartotta ezt a tevékenységet az Országos Béketanács főtitkára is, aki részt vett az ülésen. Az egységes munkahelyi művelődés kialakításában, a munkásművelődés fejlesztésében nagy a szerepük a vállalati művelődési bizottságoknak. Az SZMT elnöksége e témát a megyei tanács művelődési, az SZMT kulturális osztályának közös előterjesztésében tárgyalta meg. Sokat tesznek e testületek azért, hogy — mint az elnökség megállapította — elismertessék a művelődés fontosságát. 1977 végéig csaknem kilencven helyen alakultak meg a bizottságok. A munkahelyi művelődés legfontosabb közösségei a szocialista brigádok, épp ezért rájuk építik a tevékenységüket. A bizottságok és a területi intézmények együttműködése még eltérő. Jó példa a barcsi központ; Marcaliban, Nagyatádon, Siófokon viszont élőbbé kell tenni a kapcsolatokat. A feladatok között első helyen all további bizottságok alakítása, a területi intézmények szakembereinek bevonása a munkába. Szintén fontos, hogy e tevékenység az egesz település közművelődésének részé legyen, kaja* G eta Kilencszázan dolgoztak a legutóbb a falunapon a lá- bodi utcák, parkok, közterületek csinosításán. Ha figyelembe vesszük, hogy a községnek 2 430 lakója van, könnyen kiszámítható: a lakosságnak több mint egy harmada fogott ásót, kapát, ge- reblyét ezen a napon, s kivette részét a közös munkából — hogy a falu tiszta és rendezett legyen. Meglepő adat ez — még akkor is, ha tudjuk, hogy Lábod »divatba jött« az utóbbi években. Nemcsak a két társközségből — Nagykorpádról és Ri- nyabesenyőről — költözött be sok család, hanem Nagyatádról is egyre többen vesznek házhelyet valamelyik újonnan nyitott utcasoron. Nem utolsósorban azért, mert itt olcsóbb, mint a hat kilométernyire levő városban. Az »őslakók« és a beköltözők közös vonása: mindany- nyian szívügyüknek tartják hogy — képletesen szólva — ne érje szó a ház elejét. Azaz lássa a látogatóba érkező idegen: ebben a faluban nemcsak a maguk portáján söpörnek az emberek, hanem szívesen mozdulnak a tágabb értelemben vett családért, a közösségért is. Két adat ennék illusztrációjaként: 1975-ben 174 forint volt az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke, tavaly 884. Hogy e számok mögött mi rejlik? A lábodia); büszkén említik a község központjában épült új ABC-t és iparcikkboltot, a postát, valamint a vele egy épületben levő tsz-központot és pártirodát. Tavaly november 7-re adták át. Építésekor jelentős társadalmi munkát végeztek a termelőszövetkezet, az állami gazdaság, valamint a nagyatádi tövál brigádjai. Fölépült egy közös pedagógus—orvos lakás. Ezt a Nagykorpádon rendelő orvosnak szánták, tehát közvetlenül nem is a lábodiak érdekeit szolgálja. Sok száz méternyi járda készült el — szintén a lakosság közreműködésével —, és a parkok, játszóterek kialakításán a szó szoros értelmében együ .t dolgozott a község apraja- nagyja. Ezt a közösségi szellema*. nehéz tetten érni, nofia legszemléletesebben épp a teltekben nyilvánul meg. Amikor Prokli János tanácstagot, a tövál kőműves brigádvezetőjét arról faggatom, miért érzik úgy az emberek szinte kivétel nélkül, hogy valamit nekik is tenni keli, egyszerűen azt válaszolja: ilyenek a lábodiak, magukénak vallják lakóhelyük gondjait. Nem tőle tudom, hogy ő maga is élen jár a példa- mutatással — kiemelkedő társadalmi munkájáért tavaly kapott kitüntetést. S külön kiemelte a jó példák fontosságát: az embereket az is ösztönzi, ha egy-egy ilyen megmozdüláson ott látják maguk között — ásóval, gereblyével a kezükben —• ■ község vezetőit. No és nem utolsósorban : tudnia kell mindenkinek a falu gondjairól, terveiről. Ezt a gondolatot fejtegette Boros Gézáné, a postahivatal vezetője, egyben a Hazafias Népfront helyi bizottságának elnöke: — Különösen fontos szerep jut nekünk, amikor a falu lakói nak a mozgósításáról van szó. Aktivistáink között éppúgy van téeszdolgozó vagy építőmunkás, mint pedagógus, tanácsi vagy pártvezető. Mindenkinek a maga munkahelyén keli szervezni, tevékenykedni, r n népfront munkája sem választható el a község mindennapi életétől. Ha aktivistáink jól látják el feladataikat, gyorsan és pontosan tájékozódunk és tájékoztatni is tudjuk az embereket közös dolgainkról. A mi munkánkat a távolabbi tervek mellett a napi gondok szabják meg. Talán ezért érzik úgy a község lakói, hogy együtt élünk, dolgozunk velük. Azt hiszem, ez a titka, hogy Lábodon mindenki szívesen munkálkodik a közért. Leadva! Járóét SOMOGYI NÉPLAP
