Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-02 / 52. szám
Gép* és műszeripari szakmák A TEKINTÉLY ALAPJA Apja még Somsak* gráfnál kezdte. Aztán össaeku- porgatott négy hóidra valói és önállósította magát. Fia, a 68. évébe lépett Lázár Jó zsef folytatta a gazdálkodást, és tulajdonképpen máig sem hagyta abba. A tágas portán rend, tisztaság. A jobb oldali kerítés mellett hosszú farakás : évekre elegendő tüzelő. Az istállóban három tehén, egy kétnapos kisborjú. Társát minden órában várják. Az első kertben, az utcaszintig húzódva, középkordonosan művelt szőlősorok. Zala- gyöngye minden tőkéje Józsi bácsi — mindig mosolygós élete párjával — jórészt a konyhában él. A sötétbarnára pácolt gerendás mennyezet alatt egy heverő meg egy magasra vetett ágy jelzi: itt vészelik át a telet, a hordozható cserépkályha melegét élvezve. 1l falon csipketerítővei letakart kis polcon öreg rádió. Orionette — olvasom a márkáját A szekrény tetején új típusú, r agyképem yös tévékészülék terpeszkedik. A házigazda keveset szól, Ügy látszik, nem az átlagon felüli beszélőkészségével vívta ki magának a megtisztelő, rang és fizetés nélküli címet: a falu vezetője. Sokkal inkább bölcs nyugalmával, józan megfontoltságával. Embertisztelő magatartásával. E tulajdonságok nélkül aligha lehetett volna Ri- nyaújnép tanácstagja bárom évtizeden át. Vagyis az alakulás óta. megszakítás nélkül Most azt mondja: vegyék át tőle e megbízatást a fiatalok. Társai — a babó- csai párttitkár meg a tanácsi vezetők — legyintenek: — Hiszen Józsi bácsi is fiatal ! Egészségben, gondolkodásban. Faggatom: mi tartotta fenn töretlenül a tekintélyét falujában? Amelynek nemcsak tanácstagi csoportvezetője, hanem a népfrontbizottság elnöke, és ő képviseli társait a tsz vezetőségében is. Nyugdíjas létére. Ilyeneket mond, igencsak gyér szavakkal: — összetartó nép lakik itt,., Megértők... Dolgoznak, egyszerűek.,, Könnyű szót érteni velük.., Itt ismeretlen a birtokháborítás, a garázdaság, a békétlenség ... Bizonyára így van. De ha ez jellemzi a rinyaujnépiefcet, neki egy kicsit még magasabbra kell állítania a mércét önmagával szemben. Régi ismerősed elmondják róla: jó gazda hírében állta környékem Tíz holdat művelt, mintaszerűen. Tekintélyét mindenekelőtt ez adta. — A jószágokat nagyon szerettem. Teheneket, disznókat tartottam. Mindig töprengve, gondolkodva igyekeztem gazdálkodni. És soha nem voltam elégedett önmagámmal Nem a pénz miatt, azért, hogy újabb darabot ragasszak a birtokhoz: a munkám közvetlen eredménye izgatott. Nem tartottam elegendőnek, amit apámtól tanul taip, tapasztaltam. Érdekeltek az új módszerek, megoldások. Három évtized hosszú idő. Oly sok minden történt ez alatt, kiváltképp falun. És elsősorban a tűzhöz közeli emberek perzselődtek, amikor a politika torzulása családokat, rokonokat, barátokat, ismerősöket tett akaratlanul is ellenséggé. — Igen, nálunk is voltak nehéz. évek. De átvészeltük. Különösebb sérülés nélkül. Talán azért, mert kis falu voltunk, jól ismertük egymást és összetartottunk. Igyekeztünk úgy intézni a dolgokat, hogy az igencsak felsrófolt kötelezettségnek is eleget tegyünk, de azért nekünk is maradjon. — Haragosa maradt-e azokból az időkből? Vagy más ok miatt? — Nem tudok róla. Nézem az erőteljes alkatú parasztember kiegyensúlyozott mozdulatait, hallgatom megfontolt szavait. Telt, kevés ráncú arca inkább a hatvanhoz mutatja köze- lebbnek, mint a hetvenhez. Búcsúzóul megkérdezem: — Sokat dolgozott életében. Mire vitte? — A gyarapodásra gondol? Ami kell, megvan. Kielégíti az igényemet. A fölöslegesből a gyerekeket segítettem. Két fiam szakmunkás, a lányom alkalmazott. A vöm pártmunkás. Az egyik menyem tanácsi előadó, a másik bölcsődei gondozónő. Szépen boldogulnak. Kocsi, új ház. Én a föld mellett maradtam, ők továbbléptek. De azért együtt vagyunk. P. t. Bolyongás Micsoda érzés lehet: rájönni, hogy a barátság csak olyan egyszerű próbákat áll ki, melyeket utólag szégyellünk próbáknak nevezni ! Rádöbbenni arra, hogy egyedül vagyunk, s bár barátok nyújtják felénk a poharat, nem fogadhatjuk el, mert magunkat csapnánk be, hiszen a pohárban levő bor lőre csak: nincs zamata, és zavaros a színe is... Talán ilyesmit érzett bolyongásai közben, amikor erőt gyűjteni indult; amikor cgy-egy apró öröm érte vagy újra csalódnia kellett másokban s önmagában.-■Tíz éve bolyongok. Nem találom a helyem. Tíz éve már, hogy ennek az átkozott italnak a rabja lettem, no meg az ivócimboráknak. lí)57-ben szereztem szakmát, de aztán — idegi alapon — ettől is eltiltottak. Más munkát kerestem, vizsgát tettem, de ott is ez az átkozott ital... Megkezdődött a vándorlásom egyik vállalattól a másikig, így ment ez tavaly novemberig. Akkor rájöttem: változtatni kell az életemen. Elmentem az orvoshoz. Most kezelés alatt állok; idegkimerültségem van, állandó félelemérzet, depresszió gyötör ... Borzasztó állapot. Most jöttem rá, hogy mit veszítettem. Negyvenéves vagyok, s H SOMOGYI NÉPLAP most már nagyon, de nagyon szeretnék egy nyugodt helyet keresni. ‘Ügy érzem, kicsúszott a lábam alól a talaj, s nehéz napok, hónapok, talán évek várnak rám.« A férfi elfecsérelte eddigi életét. Nincs lakása — bár szerencsére van hol laknia —, nincs munkahelye. Korábban vállalattól vállalatig vándorolt. Az egyik helyen jól érezte magát, de mivel az szezonmunka volt, utána más beosztásba került. Ott már változott a helyzet ... »Nem bírtam elviselni azt a megaláztatást, hogy mindenkinek a kapcarongya legyek. Mindenkinek.-« Továbbállt tehát; olyan helyre ment, ahol kemény munka várt rá. »Nem féltem, nem riadtam vissza soha a nehéz fizikai munkától. Csak hát ott is az ital! S ettől kezdve kezdett kikészülni az erőnlétem. Most már nem mernék nekiállni egy vagon kirakásának.« A férfi most itt ül, a kabátját sem vette le. Látszik rajta: szeretné minél kisebbre összehúzni magát. — Már az utcára is alig mertem kimenni. Egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne igyam. Ha az ember összefut egy baráttal, rögtön szól: gyere, kapjunk be valamit. Most mondjam azt, nem megyek...? Vagy azt. hogy nem kérek semmit? Nálunk természetes volt, hogy iszunk.,. Pályctválasziás és m unkaerő-tervezés A szakmunkásgárda utánpótlására ipari tanulókat is képeznek a Kemikál barcsi gyárában. A tanulók laboratóriumi és üzemi gyakorlaton sajátítják el a tétlen ismereteket. A megyei tanács munkaügyi osiztálya demográfiai adatok és a bejelentett szakmai igények alapján készített mérleget a következő öt év munkaerő-igényéről. Ezt aztán mintegy százhúsz-száz- harminc gazdálkodó egységhez küldött kérdőívvel pontosítottak. A tanulmány tartalmazza a megye közép- és felsőfokú „szakember-szükségletét” az 1981—86 közötti időszakra. Kevés vállalat tud például ma arra válaszolni, hogy szakemberigényét hogyan ütemezi majd az egyes évekre, s mikor hány kezdőt tud alkalmazni. Fűlőp Tibor, a megyei tanács munkaügyi osztályvezető-helyettese elmondta, hogy fölmérésekkel próbálnak támpontokat szerezni a közNálunk', akik gyakran szánjuk az ilyen ivókat, esetleg ítéletet mondunk fölöttük — nálunk nem az a természetes? Vannak, akik szégyellnek beszélni róla, mások nem. Maradjunk most nála, aki menekül! Aki rájött, hogy leélte fél életét értelmetlenül, és olyan dolgokat veszített el, amelyek már pótolhatatlanok. Aki bolyongott és vándorolt, amikor meg kellett volna állnia ... — El sem tudja képzelni, milyen nehéz szabadulni valamitől, ami úgy hozzá tartozik az életünkhöz, mint a lélegzés. De amikor rájöttem, hogy nem élhetek így tovább, muszáj volt lemondanom az italról és a barátokról. Barátokról? Az ivócimborákról! ... Kerültem őket, s inkább ki se mozdultam hazulról, csakhogy ne találkozzunk ... Elvesztettem az élettársamat, a lakásomat is. Most semmim sincs. Pénzt úgy szerzek, hogy időnként egy kisiparosnak segítek. gazdasági szakközépiskolások elhelyezkedési lehetőségeiről; az adatok birtokában javasolják majd a minisztériumnak az elhelyezkedés megkönnyítését. A gimnáziumokban érettségizőknek — ha nem tanulnak tovább egyetemen vagy főiskolán, illetve nem szereznek szakmát — fizikai területeken lesz lehetőségük az elhelyezkedésre. A megye szakmunkásképzőiben már régóta a vállalatok előre bejelentett igényeinek és az iparfejlesztési céloknak megfelelően folyik az oktatás. Egy-két esettől eltekintve nincs baj a vállalatok fogadókészségével. A munkaügyi részlegek úgy irányítják a nyugdíjazásokat, a munkaerő-forgalmat, hogy az új szakmun kásák el tudjanak helyezkedni. Most egyszerű lenne azt mondani: lám, ezt teszi az ital, ezt teszik a »kedves« cimborák. De hallatlanul nagy erőre van szükség ahhoz, hogy legyőzzük azt, aki voltunk. Hogy megküzdjünk magunkkal — azért, aki lehetünk. S ha ez sikerült, szembeszállhatunk másokkal is. Hogy neki sikerült-e legyőznie önmagát? Talán. Mindenesetre eljutott egy pontig, ahonnan bármerre indulhatott. Mehetett volna tovább, úgy, mint eddig. De észrevette, hogy nem az az út a jó. A másikat választotta, és most kiderült: korábban is a barátok akadályozták abban, hogy véghez- vigye szándékát — hát szabadulni akart tőlük. Az út vége még messze van. De az indulás jól sikerült. A nehezén túljutott. Elért odáig, hogy beismerje: nagyon rossz felé tartott. Ezért szakítania kellett mindennel, ami a régi irányba esik.,. Dán Tibor napi munkához nélkülözhe Minden évben fölhívjuk a vállalatok figyelmét — mondta Nemecz Éva előadó —, hogy reális igénnyel jelentkezzenek. A tapasztalatunk ugyanis az, hogy elég nagy „rátartással” terveznek. A megyében az idén majdnem ezernyolcszáz fiatal szakmunkás végez. Minden negyedik kapja csak meg Kaposváron a bizonyítványt, a többiek a vidéki intézetekben szereznek képesítést. Igaz ez annak ellenére is, hogy a fodrász és kozmetikus, a fényező mázoló, illetve a fényképész szakmákban csak a megyeszékhelyen van képzés. Néhány szakmában — mint például a fogtechnikus, az optikai műszerész és a kéményseprő — országos képzés folyik, ennek azonban az a veszélye, hogy a ritka szakmák képviselői nem térnek vissza Somogyba. Változatlanul nagyon divatos a lányok között a fodrász—kozmetikus szakma. A fiúk inkább az autóvillamossági műszerész, illetve a szobafestő és mázoló mesterséget részesítik előnyben. Azokban a szakmákban, ahol túljelentkezés van, felvételi bizottság dönti el' az alkalmasságot. Vannak úgynevezett hiányszakmák is: ötévenként ha akad egy-két jelentkező szűcsnek, cipésznek, műhímzőnek, s hiány van néhány építőipari szakmában is. A szakközépiskolai és a szakmunkásképzésben a gép- és műszerészipax került előtérbe, a barcsi Kemikál gyáregységében pedig a vegyipari szakmunkásképzés folyik. Űj szakma a húsfeldolgozó: a Kaposvári Húskombinát részére képeznek fiatalokat. Érdemes volna gondolkozni azon is, hogy a mezőgazda- sági üzemekben a feldolgozó- ipari melléküzemágak részére hogyan lehetne szakembereket képezni. Cs. L. célért A falusi művelődési házakban, a városi próbatermekben tapasztaltuk, hogy elérkezett az amatőrmozgalom várva vár szereplési sorozata: a megyei művészeti szemle. A csoportok, szólisták fölkészülése befejeződött. Néhány gond azonban az idei évadra sem szűnt meg. A társközségei egyike-másika hiábavaló erőfeszítéseket tesz. hogy bemutatkozzanak ezen a fórumon is; magukra maradva azonban úgy érzik, hogy elsősorban fogyatékosságaik derülnek ki. A társközségek közművelődése több gondoskodást érdemel; a törekvések az ott élő fiatalok vágyairól, elképzeléseiről adnak számot. -S nemcsak a tanácsok nevében kell érvényre juttatni, hogy közösek a feladatok, örömök — jusson ez kifejezésre a mindennapi életben is! Az amatőrmozgálom ezekben a kis községekben elsősorban olyan szakembereket igényel, akik képesek elérni, hogy a fiatalok társas művelődése megfelelő rangra emelkedjék. A folklórral foglalkozó csoportok — ezen belül is a kórusok, zenekarok — előnyben vannak. Ügy látszik, erre van a legtöbb erő. A színjátszókról vagy a néptáncmozgalomról ugyanez már nem mondható el. Évtizedes hagyományai vannak Somogybán a művészeti szemléknek. Örömmel tapasztaltuk, hogy a bemutatókat megpróbálják olyan eseményekhez kapcsolni, amelyek falvamk közösségi életét tovább színesítik, gazdagítják. Ezeken a hétvégi estéken nemcsak a közönség kap ajándékot a csoportoktól, hanem az amatőrök is jó szívvel lépnek majd le a dobogóról: a közönség fokozott érdeklődését a legszebb jutalomnak tartjuk. így van ez rendjén. Hiszen az amátőrmozgaiom nem szigetelődik el olyany- nyira a lakosságtól, mint az intézményes keretek között működő profi együttesek, amelyek közönségükre elsősorban eredményeikkel gyakorolnak hatást Amatőr- mozgalmunk tevékenységét nem lehet leszűkíteni a produkciókra, hiszen nálunk az eredmény összetettebben jelentkezik: megnyilvánul benne a támogatás mértéke vagy hiánya, a település összefogása —■, hogy csak egy példát mondjak: utazásuk biztosítása —, a szereplők közvetlen környezetének mindennapi reagálása, ösztönző ereje vagy fékező hatása. A művészeti szemle bemutatói képet adnak egyben tehát arról a közegről is, amelyben csoportjaink tevékenykednek. S ez alatt a közeg alatt nemcsak a helyi tanácsokat kell értenünk, hanem a munkahelyeket, a lakosságot is. A Ids településeken különösen elmondható, hogy nem szigetelődhet el egymástól a termelőszövetkezet és a művelődési ház, az iskola és a könyvtár. A helyi lakosságtól meg egyáltalán nem lehet »idegen« az, ami az ifjúsági klubban, a művelődési intézményekben, illetve az egyes emberekben történik. Ilyen történés például, hogy az amatőrök most a szokásos bemutatóra készülnek: vajon várják-e falvainkban és másutt őket azzal a szeretettel és igényességgel, mint ahogy ők a dobogóra lépnek. H. B. Március 3-tó! 8-ig a Sió cipöboltban (Siófok, Újpiactér) szandálvásárt tartunk 1980-as modellekből. Áfész, Siófok A Kaposvári Ruhagyár fölvesz egy kezdő fogászt és egy közgazdászt, középiskolai végzettséggel és kereskedelmi gyakorlattal rendelkező boltvezetőt. Jelentkezés a Vállalat személyzeti osztályán. _________________ (42704' I
