Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

Gép* és műszeripari szakmák A TEKINTÉLY ALAPJA Apja még Somsak* gráf­nál kezdte. Aztán össaeku- porgatott négy hóidra valói és önállósította magát. Fia, a 68. évébe lépett Lázár Jó zsef folytatta a gazdálko­dást, és tulajdonképpen máig sem hagyta abba. A tágas portán rend, tisz­taság. A jobb oldali kerítés mellett hosszú farakás : évek­re elegendő tüzelő. Az is­tállóban három tehén, egy kétnapos kisborjú. Társát minden órában várják. Az első kertben, az utcaszintig húzódva, középkordonosan művelt szőlősorok. Zala- gyöngye minden tőkéje Józsi bácsi — mindig mo­solygós élete párjával — jó­részt a konyhában él. A sö­tétbarnára pácolt gerendás mennyezet alatt egy heverő meg egy magasra vetett ágy jelzi: itt vészelik át a telet, a hordozható cserépkályha melegét élvezve. 1l falon csipketerítővei letakart kis polcon öreg rádió. Orionette — olvasom a márkáját A szekrény tetején új típusú, r agyképem yös tévékészülék terpeszkedik. A házigazda keveset szól, Ügy látszik, nem az átlagon felüli beszélőkészségével vívta ki magának a megtisz­telő, rang és fizetés nélküli címet: a falu vezetője. Sok­kal inkább bölcs nyugalmá­val, józan megfontoltságá­val. Embertisztelő magatar­tásával. E tulajdonságok nél­kül aligha lehetett volna Ri- nyaújnép tanácstagja bárom évtizeden át. Vagyis az ala­kulás óta. megszakítás nél­kül Most azt mondja: ve­gyék át tőle e megbízatást a fiatalok. Társai — a babó- csai párttitkár meg a taná­csi vezetők — legyintenek: — Hiszen Józsi bácsi is fia­tal ! Egészségben, gondolko­dásban. Faggatom: mi tartotta fenn töretlenül a tekintélyét falujában? Amelynek nem­csak tanácstagi csoportveze­tője, hanem a népfrontbi­zottság elnöke, és ő képvi­seli társait a tsz vezetőségé­ben is. Nyugdíjas létére. Ilye­neket mond, igencsak gyér szavakkal: — összetartó nép lakik itt,., Megértők... Dolgoznak, egyszerűek.,, Könnyű szót érteni velük.., Itt ismeretlen a birtokhábo­rítás, a garázdaság, a békét­lenség ... Bizonyára így van. De ha ez jellemzi a rinyaujnépie­fcet, neki egy kicsit még ma­gasabbra kell állítania a mércét önmagával szemben. Régi ismerősed elmondják róla: jó gazda hírében állta környékem Tíz holdat mű­velt, mintaszerűen. Tekinté­lyét mindenekelőtt ez adta. — A jószágokat nagyon szerettem. Teheneket, disz­nókat tartottam. Mindig töprengve, gondolkodva igyekeztem gazdálkodni. És soha nem voltam elégedett önmagámmal Nem a pénz miatt, azért, hogy újabb da­rabot ragasszak a birtokhoz: a munkám közvetlen ered­ménye izgatott. Nem tartot­tam elegendőnek, amit apámtól tanul taip, tapasz­taltam. Érdekeltek az új módszerek, megoldások. Három évtized hosszú idő. Oly sok minden történt ez alatt, kiváltképp falun. És elsősorban a tűzhöz közeli emberek perzselődtek, ami­kor a politika torzulása csa­ládokat, rokonokat, baráto­kat, ismerősöket tett akarat­lanul is ellenséggé. — Igen, nálunk is voltak nehéz. évek. De átvészeltük. Különösebb sérülés nélkül. Talán azért, mert kis falu voltunk, jól ismertük egy­mást és összetartottunk. Igyekeztünk úgy intézni a dolgokat, hogy az igencsak felsrófolt kötelezettségnek is eleget tegyünk, de azért ne­künk is maradjon. — Haragosa maradt-e azokból az időkből? Vagy más ok miatt? — Nem tudok róla. Nézem az erőteljes alkatú parasztember kiegyensúlyo­zott mozdulatait, hallgatom megfontolt szavait. Telt, ke­vés ráncú arca inkább a hatvanhoz mutatja köze- lebbnek, mint a hetvenhez. Búcsúzóul megkérdezem: — Sokat dolgozott életé­ben. Mire vitte? — A gyarapodásra gon­dol? Ami kell, megvan. Ki­elégíti az igényemet. A fö­löslegesből a gyerekeket se­gítettem. Két fiam szak­munkás, a lányom alkalma­zott. A vöm pártmunkás. Az egyik menyem tanácsi elő­adó, a másik bölcsődei gon­dozónő. Szépen boldogulnak. Kocsi, új ház. Én a föld mellett maradtam, ők to­vábbléptek. De azért együtt vagyunk. P. t. Bolyongás Micsoda érzés lehet: rá­jönni, hogy a barátság csak olyan egyszerű próbákat áll ki, melyeket utólag szégyel­lünk próbáknak nevezni ! Rá­döbbenni arra, hogy egyedül vagyunk, s bár barátok nyújtják felénk a poharat, nem fogadhatjuk el, mert magunkat csapnánk be, hi­szen a pohárban levő bor lőre csak: nincs zamata, és zavaros a színe is... Talán ilyesmit érzett bo­lyongásai közben, amikor erőt gyűjteni indult; amikor cgy-egy apró öröm érte vagy újra csalódnia kellett má­sokban s önmagában.-■Tíz éve bolyongok. Nem találom a helyem. Tíz éve már, hogy ennek az átkozott italnak a rabja lettem, no meg az ivócimboráknak. lí)57-ben szereztem szakmát, de aztán — idegi alapon — ettől is eltiltottak. Más mun­kát kerestem, vizsgát tettem, de ott is ez az átkozott ital... Megkezdődött a vándorlásom egyik vállalattól a másikig, így ment ez tavaly novem­berig. Akkor rájöttem: vál­toztatni kell az életemen. El­mentem az orvoshoz. Most kezelés alatt állok; idegki­merültségem van, állandó fé­lelemérzet, depresszió gyö­tör ... Borzasztó állapot. Most jöttem rá, hogy mit veszítet­tem. Negyvenéves vagyok, s H SOMOGYI NÉPLAP most már nagyon, de nagyon szeretnék egy nyugodt he­lyet keresni. ‘Ügy érzem, ki­csúszott a lábam alól a ta­laj, s nehéz napok, hónapok, talán évek várnak rám.« A férfi elfecsérelte eddigi életét. Nincs lakása — bár szerencsére van hol laknia —, nincs munkahelye. Ko­rábban vállalattól vállala­tig vándorolt. Az egyik he­lyen jól érezte magát, de mivel az szezonmunka volt, utána más beosztásba került. Ott már változott a hely­zet ... »Nem bírtam elviselni azt a megaláztatást, hogy min­denkinek a kapcarongya le­gyek. Mindenkinek.-« Továbbállt tehát; olyan helyre ment, ahol kemény munka várt rá. »Nem féltem, nem riad­tam vissza soha a nehéz fi­zikai munkától. Csak hát ott is az ital! S ettől kezdve kezdett kikészülni az erőnlé­tem. Most már nem mernék nekiállni egy vagon kiraká­sának.« A férfi most itt ül, a ka­bátját sem vette le. Látszik rajta: szeretné minél kisebb­re összehúzni magát. — Már az utcára is alig mertem kimenni. Egysze­rűen nem bírtam megállni, hogy ne igyam. Ha az ember összefut egy baráttal, rög­tön szól: gyere, kapjunk be valamit. Most mondjam azt, nem megyek...? Vagy azt. hogy nem kérek semmit? Nálunk természetes volt, hogy iszunk.,. Pályctválasziás és m unkaerő-tervezés A szakmunkásgárda utánpótlására ipari tanulókat is képeznek a Kemikál barcsi gyárában. A tanulók laboratóriumi és üzemi gyakorlaton sajátítják el a tétlen ismereteket. A megyei tanács munka­ügyi osiztálya demográfiai adatok és a bejelentett szak­mai igények alapján készített mérleget a következő öt év munkaerő-igényéről. Ezt az­tán mintegy százhúsz-száz- harminc gazdálkodó egység­hez küldött kérdőívvel pon­tosítottak. A tanulmány tartalmazza a megye közép- és felsőfokú „szakember-szükségletét” az 1981—86 közötti időszakra. Kevés vállalat tud például ma arra válaszolni, hogy szakemberigényét hogyan ütemezi majd az egyes évek­re, s mikor hány kezdőt tud alkalmazni. Fűlőp Tibor, a megyei ta­nács munkaügyi osztályveze­tő-helyettese elmondta, hogy fölmérésekkel próbálnak támpontokat szerezni a köz­Nálunk', akik gyakran szánjuk az ilyen ivókat, eset­leg ítéletet mondunk fölöt­tük — nálunk nem az a ter­mészetes? Vannak, akik szé­gyellnek beszélni róla, má­sok nem. Maradjunk most nála, aki menekül! Aki rá­jött, hogy leélte fél életét értelmetlenül, és olyan dol­gokat veszített el, amelyek már pótolhatatlanok. Aki bolyongott és vándorolt, amikor meg kellett volna áll­nia ... — El sem tudja képzelni, milyen nehéz szabadulni va­lamitől, ami úgy hozzá tar­tozik az életünkhöz, mint a lélegzés. De amikor rájöt­tem, hogy nem élhetek így tovább, muszáj volt lemon­danom az italról és a bará­tokról. Barátokról? Az ivó­cimborákról! ... Kerültem őket, s inkább ki se moz­dultam hazulról, csakhogy ne találkozzunk ... Elvesztet­tem az élettársamat, a laká­somat is. Most semmim sincs. Pénzt úgy szerzek, hogy időnként egy kisiparos­nak segítek. gazdasági szakközépiskolások elhelyezkedési lehetőségeiről; az adatok birtokában java­solják majd a minisztérium­nak az elhelyezkedés meg­könnyítését. A gimnáziumok­ban érettségizőknek — ha nem tanulnak tovább egyete­men vagy főiskolán, illetve nem szereznek szakmát — fizikai területeken lesz lehe­tőségük az elhelyezkedésre. A megye szakmunkáskép­zőiben már régóta a vállala­tok előre bejelentett igényei­nek és az iparfejlesztési cé­loknak megfelelően folyik az oktatás. Egy-két esettől elte­kintve nincs baj a vállalatok fogadókészségével. A munka­ügyi részlegek úgy irányítják a nyugdíjazásokat, a munka­erő-forgalmat, hogy az új szakmun kásák el tudjanak helyezkedni. Most egyszerű lenne azt mondani: lám, ezt teszi az ital, ezt teszik a »kedves« cimborák. De hallatlanul nagy erőre van szükség ah­hoz, hogy legyőzzük azt, aki voltunk. Hogy megküzdjünk magunkkal — azért, aki le­hetünk. S ha ez sikerült, szembe­szállhatunk másokkal is. Hogy neki sikerült-e le­győznie önmagát? Talán. Mindenesetre eljutott egy pontig, ahonnan bármerre indulhatott. Mehetett volna tovább, úgy, mint eddig. De észrevette, hogy nem az az út a jó. A másikat válasz­totta, és most kiderült: ko­rábban is a barátok akadá­lyozták abban, hogy véghez- vigye szándékát — hát sza­badulni akart tőlük. Az út vége még messze van. De az indulás jól sike­rült. A nehezén túljutott. Elért odáig, hogy beismerje: nagyon rossz felé tartott. Ezért szakítania kellett min­dennel, ami a régi irányba esik.,. Dán Tibor napi munkához nélkülözhe Minden évben fölhívjuk a vállalatok figyelmét — mondta Nemecz Éva előadó —, hogy reális igénnyel je­lentkezzenek. A tapasztala­tunk ugyanis az, hogy elég nagy „rátartással” terveznek. A megyében az idén majd­nem ezernyolcszáz fiatal szakmunkás végez. Minden negyedik kapja csak meg Kaposváron a bizonyítványt, a többiek a vidéki intézetek­ben szereznek képesítést. Igaz ez annak ellenére is, hogy a fodrász és kozmeti­kus, a fényező mázoló, illet­ve a fényképész szakmákban csak a megyeszékhelyen van képzés. Néhány szakmában — mint például a fogtechni­kus, az optikai műszerész és a kéményseprő — országos képzés folyik, ennek azonban az a veszélye, hogy a ritka szakmák képviselői nem tér­nek vissza Somogyba. Változatlanul nagyon diva­tos a lányok között a fod­rász—kozmetikus szakma. A fiúk inkább az autóvillamos­sági műszerész, illetve a szo­bafestő és mázoló mestersé­get részesítik előnyben. Azok­ban a szakmákban, ahol túl­jelentkezés van, felvételi bi­zottság dönti el' az alkalmas­ságot. Vannak úgynevezett hiányszakmák is: ötévenként ha akad egy-két jelentkező szűcsnek, cipésznek, műhím­zőnek, s hiány van néhány építőipari szakmában is. A szakközépiskolai és a szakmunkásképzésben a gép- és műszerészipax került elő­térbe, a barcsi Kemikál gyár­egységében pedig a vegyipari szakmunkásképzés folyik. Űj szakma a húsfeldolgozó: a Kaposvári Húskombinát ré­szére képeznek fiatalokat. Érdemes volna gondolkozni azon is, hogy a mezőgazda- sági üzemekben a feldolgozó- ipari melléküzemágak részé­re hogyan lehetne szakembe­reket képezni. Cs. L. célért A falusi művelődési há­zakban, a városi próbater­mekben tapasztaltuk, hogy elérkezett az amatőrmozga­lom várva vár szereplési sorozata: a megyei művé­szeti szemle. A csoportok, szólisták fölkészülése befe­jeződött. Néhány gond azon­ban az idei évadra sem szűnt meg. A társközségei egyike-másika hiábavaló erő­feszítéseket tesz. hogy be­mutatkozzanak ezen a fóru­mon is; magukra maradva azonban úgy érzik, hogy el­sősorban fogyatékosságaik derülnek ki. A társközségek közművelődése több gondos­kodást érdemel; a törekvé­sek az ott élő fiatalok vá­gyairól, elképzeléseiről ad­nak számot. -S nemcsak a tanácsok nevében kell ér­vényre juttatni, hogy közö­sek a feladatok, örömök — jusson ez kifejezésre a min­dennapi életben is! Az amatőrmozgálom ezek­ben a kis községekben első­sorban olyan szakembere­ket igényel, akik képesek el­érni, hogy a fiatalok társas művelődése megfelelő rang­ra emelkedjék. A folklórral foglalkozó csoportok — ezen belül is a kórusok, zeneka­rok — előnyben vannak. Ügy látszik, erre van a legtöbb erő. A színjátszókról vagy a néptáncmozgalomról ugyan­ez már nem mondható el. Évtizedes hagyományai vannak Somogybán a művé­szeti szemléknek. Örömmel tapasztaltuk, hogy a bemu­tatókat megpróbálják olyan eseményekhez kapcsolni, amelyek falvamk közösségi életét tovább színesítik, gaz­dagítják. Ezeken a hétvégi estéken nemcsak a közönség kap ajándékot a csoportok­tól, hanem az amatőrök is jó szívvel lépnek majd le a dobogóról: a közönség foko­zott érdeklődését a legszebb jutalomnak tartjuk. így van ez rendjén. Hi­szen az amátőrmozgaiom nem szigetelődik el olyany- nyira a lakosságtól, mint az intézményes keretek között működő profi együttesek, amelyek közönségükre első­sorban eredményeikkel gya­korolnak hatást Amatőr- mozgalmunk tevékenységét nem lehet leszűkíteni a pro­dukciókra, hiszen nálunk az eredmény összetettebben je­lentkezik: megnyilvánul ben­ne a támogatás mértéke vagy hiánya, a település összefo­gása —■, hogy csak egy pél­dát mondjak: utazásuk biz­tosítása —, a szereplők köz­vetlen környezetének min­dennapi reagálása, ösztön­ző ereje vagy fékező hatása. A művészeti szemle bemu­tatói képet adnak egyben tehát arról a közegről is, amelyben csoportjaink tevé­kenykednek. S ez alatt a közeg alatt nemcsak a helyi tanácsokat kell értenünk, hanem a munkahelyeket, a lakosságot is. A Ids településeken külö­nösen elmondható, hogy nem szigetelődhet el egy­mástól a termelőszövetkezet és a művelődési ház, az is­kola és a könyvtár. A helyi lakosságtól meg egyáltalán nem lehet »idegen« az, ami az ifjúsági klubban, a mű­velődési intézményekben, illetve az egyes emberekben történik. Ilyen történés pél­dául, hogy az amatőrök most a szokásos bemutatóra készülnek: vajon várják-e falvainkban és másutt őket azzal a szeretettel és igé­nyességgel, mint ahogy ők a dobogóra lépnek. H. B. Március 3-tó! 8-ig a Sió cipöboltban (Siófok, Újpiactér) szandálvásárt tartunk 1980-as modellekből. Áfész, Siófok A Kaposvári Ruhagyár fölvesz egy kezdő fogászt és egy közgazdászt, középiskolai végzettséggel és kereskedelmi gyakorlattal rendelkező boltvezetőt. Jelentkezés a Vállalat személyzeti osztályán. _________________ (42704' I

Next

/
Thumbnails
Contents