Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-12 / 35. szám
Mindig udvariasan UbwtessBeBoh m év .«teje a kereskedelemben — a a régi tapasztal t szakemberek szerint. Erről árulkodik most a. Somogy Áruház is. Inkább nézelődnek, érdeklődnek az emberek, kevés a vásárló. — Férficsizmát kaphatok? — Most érkezett egy nagyon szép, divatos, fekete: ezt ajánlom ... ■ Valóban tetszetős a magasított sarkú, rövid szárú lábbeli. S akad más színben is: cipzár as, műanyag talpú, viszonylag elfogadható áron. — Sajnos, a nőknek annál kevesebbet, tudunk ajánlani: hiánycikk a félcipő, a csizma. Ilyen kis választékira nem is emlékszem, a gyerekeknek szintén tudnak vásárolni. A cipőosztályon beszélgetünk Szabó Istvánnéval. a tizenhét tagú Április 4. szocialista brigád vezetőjével — A brigád kongresszusi, felszabadulási munkaver- semy-váUaLósa, hogy több és jobb cipőt kínáljunk, a gyáraikkal, a szövetkezetekkel, a nagykereskedelemmel együttműködve növeljük a választékot. Többet foglalkozunk a vevőkkel, A brigád-vezető ezt mondta el nemrég egy tanácskozásom is — Tegnap Budapesten voltam, cipóbörzén. Hát bizony nem nyerte meg a tetszésünket, amilyen női cipőt kínáltak. Túl magas tűsarkok, különleges alkalmi viseletek. Mit kínáljunk munkába, hétkőznaprag Sz^bó Istvánná szereti ezt a szakmát, s akkor örülne igazán, ha minden vasáriénak -megfelelő cipőt ajánlhatna. Húsz esztendővel ezelőtt e vállalatnál kezdte: elvégezte az üzletvezetői, a tanulőoktatői tanfolyamok s most érettségire készül a kereskedelmi szakközépiskolában. Közben németül tanul. V Fenyő helyett hazai lombos fát Hazánkban évekig egyenletes volt az ellátás fenyő- fűrészáruból. Tavaly azonban — a csökkenő fenyőimport miatt — szükségessé vált, hogy átalakuljon a hazai fölhasználás szerkezete. A; vállalatok, szövetkezetek üzemeiben, illetve magánépítkezéseken a fenyőt hazai kemény fákkal (tölgy, bükk, cser) és a lágyszárú, lombos (nyár, éger) fákból készült fűrészáruval kell helyettesíteni. Mit jelent ez az Érdért balatonszentgyörgyi telepén? Van-e mód a fenyő helyettesítésére? S milyen változásokat hozott ez a telep életében? A kérdésekre Potharn Béla telepvezetőtől és Forgács Sándor irodave-• zetőtől kértünk választ. A szentgyörgyi telep két- három méteres farakásai között a megszokott élet folyik. Évente eddig mintegy 20 ezer köbméter fenyő és mintegy 8—10 ezer köbméter lombosáru érkezett ide. Körülbelül tizenöt évvel ezelőtt — elsősorban csökkent fizikai képességű dolgozóik foglalkoztatására — ipari feldolgozással is kezdtek foglalkozni. Tölgyből és cserből a gyárak igényei szerint különböző bútoralkatrészeket készítenek. Ehhez lassanként kialakult a korszerű feldolgozást segítő gépesítés. Ma már hat szalagfűrész és két ingafűrész dolgozik a telepen. Nagy befogadóképességű tárolószint is építettek. Nem túlzás azt mondani, hogy hagyomány lett a kemény lorabosáru földolgozása. Átlag négyezer köbméter kemény fát vágnak föl a fűrészek, ugyanennyi megy olasz, osztrák, nyugatnémet exportra — s mintegy 2000 —2500 köbméter terméket visznek a bútorgyárakba. 40—50 millió forintért készítenek szék- és asztallábakat, rekamiéalkatrészeket, sőt cipősarkoknak, faszan- dáloknak való faformákat is. Partnereik az ország minden részén megtalálhatók, Zalaegerszegtől Gyoméig és Veszprémtől a mátészalkai bútorgyárig. Ezekben a hetekbe« a fenyő helyet Lesi tesére több kísérletet is végeznek. Fokozzák például a hajópadlót helyettesítő termékek körét: lombosáruból készült parkettával, frízzel kísérleteznek. Ismeretes, hogy országszerte megszűnt a családi házaknál, nyaralóknál használt, divatos fenyő lambéria (burkoló díszlécek) gyártása. A szentgyörgyiek ezt lombosáruból próbálják előállítani. Tervezik lambéria gyártását hazai elfekvő lágy lombosokból is. Esetenként az importált keményfák helyettesítésére is gondolnak: sikerült például hazai fával fölváltani a bútorgyáraknak Jugoszláviából szállított gőzölt bükköt. Mindezeket a vállalati tervvel összhangban végzik. A hagyományos kereskedelmi munka mellett így az idén dinamikusan bővül az ipari földolgozás. Mintegy 20—30 százalékos növekedésre számítanak. Az ipari földolgozás másik területe az előregyártott tetőszerkezetek gyártása. Négy éve működik az amerikai licenc alapján épült úgynevezett gang-noil-üaem. Az itt fölhasznált faanyag eddig szinte kizárólag a fenyő volt, ezt hazai lombosokkal helyettesíteni — bár kísérleteztek vele — eddig nem sikerült. A nagy teherbírású szerkezetekhez kevésbé alkalmasak a merevebb, gyorsabban repedő tölgy- és cserdeszkák. Ezért az előregyártóit — élével illeszkedő, speciális szögle- ihezzel rögzített — tetőszerkezeteket az idén is fenyőből gyártják. A láng-, rovar- és gombamentesített szerkezetek legfőbb vásárlója továbbra is a Bábolnai Állami Gazdaság. Emellett egyre több tsz is érdeklődik a könnyen, gyorsan alkalmazható szerkezetek iránt. Tervezik a tetőszerkezetek alkalmazásának kiterjesztését. Már engedélyt kértek a szerkezet belföldi honosítására, s ezzel sokat segíthetnek a kislakásépítőknek. Tavaly 60—65 millió firánt értékben készült élőregyár- tott tetőszerkezet Balaton- szentgyörgyön. A termelékenységre jellemző, hogy ez az érték mindössze 22 ember munkájának eredménye. Tevékenységüket az idén tovább bővítik, s mintegy 70— 75 amJJaora számítanak — Még ez sem elég... Senki sem elégedhet meg a regen tanultakkal. Szeretném a kereskedelmi főiskolát is elvégezni, ha a vállalatom igényt tart rá, és megteremti hozzá a lehetőséget. A Somogy A ruház megnyitása óta brigádvezető. Korábban n Május 1. utcai ci- pöboltban dolgozott, s az ottani szocialista brigáddal többször „kiérdemelték az ararivkoszorús jelvényt, itt viszont mindent élőből keltett kezdeni. Szujó Ernő, a eipőosztaly vezetője jó kereskedőnek, határozott brigádvezetőnek tartja. 45 évi szakmai tapasztalat csendül ki szávaiból. — Fontos, hogy többet foglalkozzunk a vevőkkel, kereskedjünk, ajánljuk az árut, hiszen volt olyan nap, hogy 1500—1800 pár cipőt is eladtak, s bizony, egy-egy vevőre kevés idő jut ilyenkor ... Az áruház, az osztály több gyárral, szövetkezettel tart közvetlen kapcsolatot. Együttműködési megállapodást. kötötték a cipő-nagykereskedelmi vállalat kaposvári lerakatának Tyereskova- brigádjával. Kölcsönösen segítik egymást, hogy az új cipők mielőbb az áruházba kerülhessenek, a vevő minél nagyobb készletből válogathasson. Az Április 4. brigád minden tagja szakmunkás, vállalati kiváló dolgozó. Szabó Istvánné brigádvezető, Szujó Ernő, Bőrűt GyuUiné és Vadál Béláné brigádtag a belkereskedelem kiváló dolgozói. Az áruház ötéves fennállása alatt kiérdemelték már az aranykoszorús jelvényt is, tavaly azonban «csak« az ezüst sikerült. Most ismét az arany a cél. Sz. L. Tű/siervezés vűgy síérvézettiég ? Bözsi bácsi kolompolt Az iskolákban, amikor látom. hogy a nagyszünetben rnühanyag pohárból tejet kortyolgatnak a tanulók, mindig eszembe jut Pétör, a csaló, aki a forró tejet töltögeti egy nagykendöbe s lelepleződik, ahogy a maga italát kishúgának adja.,. Milyen jó, hogy ma már minden kisdiáknak jut tej! De vajon valóban jut-e? Nézzük a statisztikát! A Kaposvári Tejipari Vállalat ellátási területén 241 iskola van, és 106-ba küldenek iskolatejet. Még egy adat: megyénkben több mint 36 ezer gyerek jár iskolába, a tejüzem 11 ezer pohár tejet és kakaót gyárt naponta. Ezek szerint .a gyerekek kétharmada az iskolában nem kap tejet. Otthon persze bizonyára sokan isznak, de a számokból gyanítható, hogy sok ifjú ember nem találkozik a fehér itallal. Egy pohár tej 1 forint 50 fillér, egy pohár kakaó 1 forint 00 fillér. A tej vitaminokban, ásványi anyagokban és nagy értékű fehérjékben gazdag táplálék. A szervezet fizikai és szellemi működését segíti, javítja. A növekedő gyermeknek különösen nagy szüksége van rá. Az iskolában a negyedik órákon már értékelhető, hogy a tanulók fáradtaik, figyelmük lankad, gondolkodásuk lassul. Egy pohár tej... — Mi lenne, ha a megye valamennyi iskolájából bejelentenék, hogy mind a harminchat ezer gyerek egy pohár tejet vagy kakaót akar naponta inni? — kérdeztem a tejipari vállalat központjában. — Holnap már annyit gyártanánk — válaszolt Nagy Lászlómé áruforgalmi osztályvezető. — Azt mondják: a mai gyerekek nem szeretik a tejet — Ez esak kifogás. Ha jönnek üzemlátogatásra vagy mi viszünk tejet reklámkör- útjainkra, esetleg. . irigyen kóstoló van tejnapon, a gyerekek sorbaállmak repetáért. Az 1978/79-es tanévben a tejipar versenyt hirdetett az iskoláknak. Ahol sok tejet ittak a gyerekek, pénzjutalmat kapott a suli. A nem túl nagy — ötezer, háromezer és kétezer forintos — mézesmadzag is azt az eredményt hozta, hogy a korábr binál négyszázáiékkal több iskolatej fogyott el. Pénz nélkül nem megy? Nem elég, hogy a gyereknek szüksége lenne rá? — Hogyan jut el a tej a gyerekekhez? — Ahol van iskolai büfé, ott a legjobb a helyzet. Né- hánv helyen az iskolához közeli boltból, kocsmából viszik át a nagy szünetre. Mátutt egy megbízott veszi át, bizománybán, s a haszon az övé. — És hogyan nem jut? — Csak néhány esetet emelek ki. Volt, ahol megtiltották, mert kilötyög. Van, ahol azt tartják, nem lehet tárolná, mert szűk a hely... Van, ahol nem tudják megszervezni, mert nincs ember, meg az adminisztráció is nehéz. Az is előfordult, hogy azzal utasították visz- sza: télen hideg a tej, megfájdul a gyerekek torka. Télen, amikor más vita- mmhordozo alig van. Érdekes, hogy minden- iskolai rendezvényen van Cola. Tele cukorral., koffeinnel. Az nem lötyög ki? Van rá .hely? Nem .tudják megszervezni? Somogybám minden városba, községbe visz tejet a tejipar. Több éve megoldották a szállítást. Ott a tej. Néhány lépésre, néhány száz méterre a gyerekektől, Olvastam Pét őrről, a csalóról. És az iskolában megszólalt a fülsüketítő hangú kolomp. A takarító Bözsi néni férje, az öreg mindenes csengetett. A nagyanyám is ugyanennek az iskolának a padjait koptatta; s mi rohantunk a szüle folyosókon, ahol kevés volt a hely. Bözsi bácsi (így nevezte el a fuüánkos gyereknyelv) sorba állított minket, beszedte a filléreket es osztotta a fémrekeszekből a gnómfor- májű üvegecskéket. Mutatóujjunkkal nagy elvezettel beszakitottuk az üveg alufóliából készült kupakját, « ittuk a tejek Nem volt akkor akció,'meg szervezés, nem kellett adminisztráció. A tej egyszerűen •jött. Bözsi bácsi kolompolt, és osztotta. Aztán előhúzta a maga literes üvegjét, ő is beütötte a kupakot, és egy hajtásra kiitta a magá fejadagjai. Mi meg mindennap megcsodáltuk, és tapsoltunk a mutatvány után. Mi kellene a ma élő • 36 ezer somogyi gyereknek? Hókuszpókusz és szervezés (azaz túlszervezés) helyett néhány száz Bözsi bácsi. No meg tej. Naponta egyszer legalább. Egy pohár tej egy fonni ötven fillér. Luthár Péter Nemzetközi Gazdasági Együttműködés Bankja A Nemzetközi v Gazdasági Együttműködés Bankját száz jugoszláv gazdasági szerve zet és pénzintézet alapította meg azzal a céllal, hogy hatékonyabbá tegye gazdasági kapcsolatait más országokkal. A nemrég megnyitott bank székhelye Belgradban van. Az ój pénzintézet különféle tranzakciókat bonyolít' mindenekelőtt hiteleket biztosít külföldi beruházások, felszerelések, szállítások előmozdítására. Elősegíti a ju- i goszláv vállalatok és külföldi partnereik hosszú Uvj . együttműködésének fe,lettesét és egy harmadik országban való közös megjelenését. A korábbi, az mos célkitűzést szolgáló alap — amely hitellel segítette hasonló üzletek lebonyolítását — funkcióját ezentúl az új intézmény veszi át. A Nemzetközi Gazdasági Együttműködés Bankja együtt kíván működni külföldi partnereivel Jugoszláviában létesítendő közös bankok, pénzintézetek alapításánál Vetélkedő munkásfiatalok Zakato! a gép — kattogva vágja, reszeli a kések alá igazított vasdarabokat. A kaposvári elektroncsőgyár szárszóm üzemé ben járunk. — Marad-e idejük a napi nyolc óra fizikai munka után szakmai továbbképzésre, a szabad idő hasznos megszervezésére? — fordulok Lukenincs Lászlóhoz, az Edison szocialista brigád vezetőhelyetteséhez, a szerszámüzem iavítócsoportjá- nak dolgozójához. — Egy részlegben dolgozunk, így a mi tizenöt tagú gárdánk egymáshoz csiszolódott. Szívesen vállalunk társadalmi munkát: ezt bizonyítja a gyár óvodájában teljesített négyszáz óra is. Hintákat és játékokat készítettünk. A teraszt szintén a mi brigádunk fedte be ... A brigádnapló arról tanúskodik, hogy a művelődés ugyancsak közös ügyük. Tavaly óta emelkedett a könyvtárt rendszeresen látogatók száma. — Bővült a könyvbarátok tábora, s ebben a gyár is sokat segített. Gyakran szerveznek író—olvasó találkozót, politikai előadásokat és kiállításokat. A brigádvezetőhelyettes szakmája szert,zámkészi lő. Gépipari technikumot es marxiste középiskolát veszett, jelenleg technológus- előkészítő tanfolyamra jár. — A lanfoiyam tágabb teret nyit előttem a szakmám még jobb megismeréséhez; ezt csak kiegészíti a hazai és a külföldi szaklapok állandó tanulmányozása. Lehet, hogy később jelentkezem á főiskolára. — Mire fordítja a szabad idejét? — Szeretem az autómat és szívesen javítgatom. Ezenkívül a régi pénzek gyűjtése a szenvedélyem: ennek kapcsán kerültem közelebb a történelem tanulmányozásához. Egy-egy újonnan szerzett pénz, érem után elolvasom a korról szóló följegyzéseket, regényeket. Kiss Sándor a rácsüzemben dolgozik. Most végzi a gépipari technikum harmadik osztályát. — A hetesi honismereti ^zakkör tagja vagyok — mondja —, s a falu történetének felkutatásával foglalkozunk. Három-négy tagú csoportokban, magnóval a kezünkben járjuk végig szülőhelyünk apró házait, hogy megszólaltassuk az időseket, s ők a helybeli népszokásokról vallanak. A régi használati tárgyaltat is gyűjtjük; én a faragott tárgyakat kedvelem. Szép kis anyag álit már össze. A díszítési motívumok nagyon hasonlók. gyakori m erdőrészlet, a makk- és tölgyfa- ábrázolás, Szakkörünk a helyi általános iskolában rendezett kiállításf. — Hogy érzi magát a gyárban? — Szocialista brigádban dolgozom, és a többség fiatal. Ha kell, hajtani is tudunk. Részt veszünk a gyárban szervezett vetélkedőkön, mosc a Ki tud többet So- mogyról? című, brigádok közti összecsapásra készülünk. Gyakran járunk moziba, színházban is voltunk nénányszor. — A sportolásban az élen járunk — szól közbe a brigádvezető, Fülöp Béla. — Közülünk sokan a lövészklub tagjai, és a gyári atlétikai versenyeken is az elsők között szerepeltünk. A brigád tagjai rendszeresen látogatják a könyvtárt, olvassák az ott megtalálható szak- és irodalmi lapokat. Nádasi József, a gyár függetlenített KISZ-titkára; érettségi után szerszámkészítő-szakvizsgát tett, s néhány évig a szerszámüzemben dolgozott. Vezetőségi tag lett, majd két évvel ezelőtt titkár. — A művelődési bizottság gyakran szervez a gyár dolgozói részére író—olvasó találkozót, vetélkedőt, kiá- aiutesokal, — mondja. Bemutatkozott már Dn bori József, és Leitner Sándor munkái is gyakran szeredéinek nálunk. Minden héten pénteken tartunk hangoshír- adót; ez azért fontos, mert általános jellegű politikai tájékoztatást adunk, s a dolgozóknak bemutatjuk egy-egy szocialista brigád vagy KlSZ-szervezet munkáját. — Tartja-e a kapcsolatot a szerszámüzemmel, amióta KlSZ-titkár? — Természetesen — fordul felém. .— Hetente két- szer-háromszor ott vagyok a régi munkahelyemen, hogy megismerkedjem az új szerszámokkal, esetleg az új dolgozókkal A folyóiratokból és a szakkönyvekből rendszeresen képezem magam. Most végzem az esti egyetemet. A szabad időmben zenét hallgatok, verset olvasok, a kedvenc költőm Nagy László. Versei hatására gyakran ragadok ceruzát, lerajzolom az előttem megjelenő képeket.., A gyárban nem kerestem a különlegés embereket, találomra választottam ki a sok közül ezeket a szakmunkásokat. Az azonban jellemző a gyárra, hogy dolgozóinak többsége szocialista brigádtag. A kis. közösségek ösztönző ereje fontos, mert az önművelésben, a szabad idő hasznos eltöltésében nyújtanak segítségei.
