Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-09 / 33. szám

Idősek a családban Együttélés - ellentmondásokkal »A párt változatlanul fontos feladatnak tekinti a nyugdíjasok, s általában az idősek helyzetének javítását. Államunk, társadalmunk sokoldalúan gondoskodik róluk. A velük való törődésben nagy szerepük és felelősségük van a családoknak.« (XII. pártkongresszus irányelvei) Csak árva lányt veszek feleségül, hogy anyós- és apósmentes legyen az életem — halljuk nemegyszer a nőtlen _ férfiak vaskos tré­fálkozását, akik szívesen hangoztatják előítéletüket az együttélésről. A fiatal há­zasok és szülők közül is sokan a »-jobb távolról sze­retni ...« elvet vallják, s ha csak tehetik — ha lakás­helyzetük engedi —, úgy rendezik az életüket, hogy ne egy fedél alatt, ne közös háztartásban kelljen élniük. Valóban, a családon, belül meglazultak volna a gene­rációs kapcsolatok, gyengül­tek az érzelmi kötelékek? Kétségtelen, az utóbbi év­tizedekben társadalmunkkal együtt változott, átalakult a család, de ez nem idézhe­tett elő alapvető feszültsége­ket Sót, megszűntek bizo­nyos függési viszonyok, pél­dául háttérbe szorult a va­gyon szerepe. Ugyanis ré­gen az volt áz öregek csa­ládi presztízsének alapja: akinek a nevén van a va­gyon, az dirigál. Szociológusok is állítják, hogy társadalmunkban semmi jel se- figyelmeztet arra, hogy elszakadnának a rokoni szálak, csak éppen más formában jelentkeznek, de ezek már nem gazdasá­gi kötelezettségek. Hanem: a kölcsönös segítség, támor gatás jellemzi a családtagok együttélését A Központi Statisztikai Hivatal legutób­bi felmérése az- öregek hely­zetéről azt bizonyítja, hogy Magyarországon ma is erős az öregek és a felnőtt gyer­mekeik közötti kapcsolat A nyugdíjasok háromne­gyed része él családi kör­nyezetben, 19—22 százalékuk az unokák nevelését is el­látja. Nagyanyám mindig sajnál­kozott a gyermekleien há­zaspárok sorsán : — Nem lesz, alti eltartsa őket — •mondta ilyenkor. Neki négy fia -és két lánya jelentette aggkori. megélhetésének for­rását. Jól számítottak az öregek: a- családtagok közül mindig akadt egy háztartás­beli, aki otthon, reggeltől estig gondjukat Viselhette. De mi van ma? Más lett az idősek családi státusa: a közös háztartásban élőknek csak kis részét tartják el — teljes ellátással — a fia­talok, mert saját vagy öz­vegyi nyugdíjukból futja a megélhetésre. Az se ritka, hogy az idősek támogatják a fiatalokat. Anyagi érdek­ről tehát szó sem lehet. Nyugállományba vonulásuk után inkább az érzelmi—lel­ki kapcsolat, egyensúly után vágynak, miután a munka­helyi emberi kapcsolatokat elveszítik. Vannak, akik a megszokott pozíciójuknál fogva, otthon is úgy gon­dolják, hogy beavatkozhat­nak a családi életbe, s ilyenkor jönnek elő az együttélés konfliktusai: a fiatalok legtöbbször nem hajlandók elfogadni őket, •mint irányítókat. Az idős emberek — még ha a se­gítő szándék vezérli is őket — gyakran esnek abba a hibába, hogy állandó fon­toskodásukkal, leckéztető tanácsaikkal időnként meg­bontják a család harmoni­kus légkörét A családnak, mint az em­beri közösség alapsejtjének stábilitása rendkívül fontos, a többgenerációs családok­ban jelentkező ellentmon­dások kihatnak az egész társadalomra. Az elmúlt tíz évben, s majd a nyolcvanas években mindinkább meg- vá 1 tozott- meg változik az idő­sek életfelfogása: a népes­ségnek az a része, amelyik a felszabadulás utáni évek­ben kezdett dolgozni, s nap­jainkban lesz ' nyugdíjassá, ilyen hosszú ténykedés után nehezen válik htb-vé, mert egyrészt képzettebb annál, hogy kielégítse a főzőkanál forgatása, másrészt meg­szokta, hogy évtizedeken át kereső volt a családban. Ezért inkább vállal hivatali vagy más elfoglaltságot, minthogy otthon maradjon a család szolgálásara. Nem vitatott, hogy a társadalom szívesen venné, ha a nagy­szülők átvállalnák a bölcső­de, az óvoda szerepét. Csak­hogy azt — szubjektív és objektív okok miatt — nem teszik. A háztartási munka és gyermeknevelés sok időt, áldozatot követel, ezért leg­följebb csak alkalmanként adja be a derekát a nagy­szülő. A másik ok: megfia­talodtak a nagyanyák és a nagyapák, nem ritka, hogy a 40—43 éves nő, férfi már unokával dicsekedhet. .Eb­ben a korban pedig még messze a nyugdíjkorhatár, így a fiatal ' házasok nem is számíthatnak állandó segít­ségre. Az együttélés ellentmon­dásai később más formában jelentkeznek: a magatehetet­len, megrokkant öreg nagy teher a családnak, hisz ál­talában mindenki dolgozik. Nincs, aki felügyeljen rá. S emellett a mai időskorúak nem is szeretik, ha elesett­ként ápolják őket, mondván: dolgoztak ők (egész életük­ben, megkívánhatják a tár­sadalomtól, hogy ilyen ese­tekben melléjük álljon. Egyedül nerh maradhatnak otthon a lakásban, így ke­rülnek a kórházba, ahol a belgyógyászati ágyak mint­egy 35—40 százalékát lefog­lalják. A családi együttélés el­lentmondásai csak erősöd­itek, ha az intézmények nem képesek megoldani felada­taikat, s a családra hárít­ják. Törődjön a család az idősekkel, de erejéhez mér­ten. Nem vitatott, hogy az elmúlt évtizedekben számos olyan szociálpolitikai intéz­kedés született, amely ked­vezően alakította az öregek életét. S az is igaz, hogy a jövőben még jobban figye­lembe keli vennünk a nép­gazdaság teherbíró képessé­gét, és csak az ésszerűség elvén javasolhatunk indo­kolt fejlesztést az öregek el­látásában. Az intézményeket illetően nem biztos, .hogy mindenütt csak a szociális támogatás lenne az egyetlen megoldás, hiszen. adódnak problémák az erők szétfor- gácsolódásából, a szervezet­lenségből is. Az idősek hely­zetében tényleges javulást az hozna, ha sikerülne össz­hangot teremteni a család és az intézmények között, figyelembe véve mindenek­előtt azt, hogy a mai öre­gek' életfelfogása* életvitele más, mint elődeiké: ne akar­juk rájuk erőltetni a tőlük már idegen életmódot, ame­lyet magunk sem vállal­nánk. Horváth Anita Kertészpaíánták Bogláron — Tavaly a jelentkezőknek mintegy húsz. 'százalékát nem. tudtuk fölvenni, de volt már kétszeres is a túljelentkezés — mondja Petro vies Jenő igazgató. — Az elhelyezkedé­si lehetőségek, a gazdaságok­ban, szövetkezetekben, üdü­lőkben korlátlanok, s ráadá­sul jó kezdő fizetéssel. Fel­sőfokú intézménybe a tanu­lóknak egyharmada jelent­kezik, elsősorban a kertésze­ti egyetemre, bár van egy színészhajlamú növendékünk is. A jelentkezők felét — kétharmadát föl is veszik . .. Vannak jó kertészeti szakkö­reink, sok gyerek indul az országos tanulmányi verse­nyen. Nyolc év alatt négy­szer nyertek első díjat, de minden évben ott van né­hány diákunk az első tíz kö­zött: nekik felvételi nélkül is szabad az út az egyetemre. — Jó kertészeti tanműhe­lyünk és tankertünk van — folytatja Herold István —, az iskola viszont csak négy­tantermes, zsúfolt. Egy 50 fős kollégiumunk is van, a töb­bieknek a balatonbpglári gazdaságtól bérelünk épüle­tet. A gazdasággal igen jó a kapcsolatunk, szakmai to­vábbképzésükre a mi okta­tóink is járnak, előadásokat tartanak. A legújabb isme­reteket tőlük kapják a gye­rekek, biztosítják az »élő- tanuláshoz szükséges feltéte­leket. A szakmai gyakorlatot is — nyáron egy hónap, ősszel, tavasszal két hét — náluk tölti sok diák. M. E. működik a kerti traktor? Hogyan »Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.« Nos, a régi általános isko­lákra emlékeztető magas, kopott épületben majdnem kétszáz fiatal szereti a virá­got. Mi több: a virágba bo­rult almafákat, a gyümöl­csöt és a zöldséget is. Ez 'itt a boglárlellei kertészeti szak­középiskola és mezőgazdasá­gi szakmunkásképző intézet. A sok növendék kertész nem csupán Somogy megyé­ből seregLett össze: jönnek Zalából, Tolnából, Baranyá­ból, s még Fejér megyéből is, A szakmunkásképző iskola hároméves; zöldség-, gyü­mölcs- és szőlőtermesztői ké­pesítést ad. Ide elsősorban a gyakorlati munkát szívesen végző fiúk és lányok jelent­kezzenek. Ha a végzett szak­munkások tovább akarnak tanulni, levelező úton tehe­tik, s újabb három év után érettségizhetnek. — Második éve, hogy kö­zépiskolásaink szakmunkás­képesítést is kapnak; koráb­ban csak érettségiztek, s kü­lön kellett szakmunkásvizs­gát tenniük — mondja He­rold István igazgatóhelyet­tes. — Eddig hagyományos kerteszek — szőlő- és gyü­mölcstermesztők — kerültek ki az iskolából, az 1980—81- es tanévben azonban kerté­szeti gépészszak is indul; ide műszaki érdeklődésű fiúk jelen tkezését várjuk. Ilyen képzés az országban egyedül Baján folyik, így az egész Dunántúl hozzánk tartozik. A szaknak nagy, jövője van* hiszen az utóbbi években egyre több speciális kertésze­ti gép — rázógép, osztályozó, palackozó berendezés, légi permetezőgép — tűnik föl a gazdaságokban, s ezeket — például egy kétmilliós szőlő­kombájnt — csak hozzáértő emberre lehet bízni. A gye­rekek természetesen általános kertészeti ismereteket is kapnak: megtanulnak oltani, metszeni ... így egész évi folyamatos foglalkoztatásuk biztosítva lesz. Kétévi gya­korlat után, akár a hagyo­mányos kertészek, technikusi vizágát tehetnek. Mintegy 120 fővel szeretnénk indítani a szakot. »Élő« tanulás — a gyakorlókertben. Fotómöterem, cipőjavító szalon Rendkívüli termelési tanácskozások Minden kérdésre válaszolnak Általános tapasztalat, hogy jó hatású a kisebb és a nagyobb gyári közösség­re a gyors tájékoztatás, a kérdésekre adott pontos és őszinte válasz. Ilyen szem­pontból különösen fontos a termelési tanácskozások sze­repe. Az üzemi demokrácia e jelentős fórumáról beszél­gettem Éry Károly szb-tit- kárral, Kihler József mű­helybizottsági titkárral a Kaposvári Villamossági Gyár 2. számú telepén. A demokratikus fórumok rend­szere pontosan kidolgozott, elsősorban azt tartják fontos feladatnak, hogy még tar­talmasak legyenek az elő­terjesztések, a viták. Oly­kor arra is szükség van, hogy eltérjenek az általá­nos gyakorlattól. — Jó példa erre, hogy az idén rendkívüli termelési tanácskozásokat tartot­tunk. Ezeknek az volt _ a céljuk, hogy a VBKM 1980. évi műszaki-gazdasági kon­cepcióját, s ennek tükrében a mi feladatainkat ismer­tessük. A VBKM gazdasági vezetőinek, szakszervezeti bizottságának javaslatára tartottuk meg e fórumokat. Hat helyen mintegy ezeröl- szaz doi^ózo tájékozódott. Ez új módszer, ilyen még nem volt nálunk. — Milyen volt a hatása? — A légkör egy kicsit fe­szült volt, ugyanis őszintén szó esett mind a hat helyen a nehézségekről, a gondok­ról is. A VBKM idei terve 6 milliárd 300 millió terme­lést irányoz elő. Ez nyilván meghatározza azt is, hogy mit várnak tőlünk. Először úgy gondoltuk, hogy a ka­posvári gyár . 660 milliót vállal, most azonban 700 millió a végleges előirány­zat. Most ennek szellemé­ben készül a gyár terve. — Figyelembe 1 veszik a dolgozók véleményét? — Természetesen, hiszen a mintegy huszonöt felszó­laló valóban a legfontosabb kérdéseket érintette, így például az anyag-, es az energiatakarékosságot, a mi­nőséget, a munkaverseny lendületének megtartását most, a kongresszus, a fel- szabadulás 35. évfordulójá­nak évében.* Kihler József jól ismeri a 2. számú cseri. telep helyzetét a műhelybizottság titkáraként. Elégedett a rendkívüli termelési tanács­kozásukkal. Négyen mond­ták «1 * véleményüket. Dreschner János, a forgá­csoló diszpécsere például a jelenlegi helyzetben érde­mesnek tartotta felülvizsgá­latra az úgynevezett koope­rációkat. Ha ugyanis a mű­helyekben nincs elegendő munka időnként, akkor jobtí volna ezt a megmun­kálást saját maguknak vál­lalni ismét. A javaslat olyan visszhangra talált, hogÿ már hamarosan intézked­nek. — örülünk annak — mondta az szb-titkár —, hogy »kinyitjuk« az agyun­kat, egyre inkább úgy gon­dolkodunk, hogy a népgaz­daság, a VBKM előtt álló feladatokat szem előtt tart­va készítjük elő a döntést. A dolgozókat . érdekli- az, hogy mint alkalmazkodunk a jelenlegi körülményekhez, mint teszünk elegét a kö­vetelményeknek. s eppen ezért várakozással tekinte­nek az intézkedések elé is. .Most különösen fontos, hogy* a teljesítőképességük­nek megfelelően alakuljanai: a szerződéskötések. Jövőn!: a piac alakulásától is függ. Megnyugtató, hogy a veze lök minden szinten meg­kezdték a tárgyalásokat, az üzlet- es piackutatásokat — Ez a napi politikai munkát is meghatározza? — Természetesen, hiszen a 'dolgozók azt mondták, legyen munka, ' anyag, s akkor ők mindent megtesz­nek. Őszintén szóltunk ar­ról, hogy szükség lesz át­csoportosításokra. Most el­képzelhetetlen, hogy ne erősítsék mindenhol a veze­tők és a dolgozók együtt­működését. Alapvető köve­telménynek tartjuk az elv­társi, tisztességes hangne­met. A jó közhangulat attól is függ, mennyire veszik fi­gyelembe a munkások ész­revételeit* A műhelybizott­ság titkára szerint jó gya­korlat, hogy a vezetők öt­tíz napon belül válaszolnak a fórumokon elhangzottak­ra. Ö például az egyik gép kicserélését szorgalmazta a mphelybçn, s már értesítet­ték: ha az anyagi lehetőség megengedi, akkor teljesítik a kérését, ha kevesebb áll a rendelkezésükre, akkor felújítják a gépet. A vélemények kicsetélésa sokat segít, hisz a gyár ve­zetői még dolgoznak a ter­ven. — Úgy döntöttünk, hogy munkÁsgyűlésen ismertet­jük . az 1980. évi. gazdasági 'érvünkét, az intézkedése­it, a gyár helyzetéi. Erre mindenkit meghívunk. tiél* Korszerűbb feltételek, jobb szolgáltatás A Sió Ipari Szövetkezet életeben kétféle tevékenység a meghatározó. A műszaki árutermelés és javítás az egyik feladata, a másik pe­dig á szolgáltatás. A műsza­ki ágazatban a vasipari ter­mékeken kívül többek kö­zött ipari hőmérőket készí­tenek, a szolgáltatórészleg­ben pedig cipészek, fodrá­szok, kozmetikusok, fényké­pészek, rádió- és tévéműsze- részek stb. dolgoznak. Vál­lalják a háztartási .kisgépek, a motorkerékpárok javítását, mágneses szelepek szervizét, I ágyneműt kölcsönöznek, mo­sással foglalkoznak, egyszó­val a BaLaton-parti lakosság szolgáltatásában jelentős sze­repük van. Solymosi Gyula elnök eredményes munkáról szá­molt be. A múlt évi tervüket 3.2 százaléklMl túlteljesítet­tek, 38 millió 700 ezer forint termelési értékét érték el. Az árbevétel à tavalyihoz ke- . pest 10 százalékkal nőtt, ezen belül az ipari tevékenység 10,6 százalékkal. A személyi szolgáltatás szintén növeke­dett — 19,2 százalékkal — a múlt esztendőben, s számos ligetet tataroztak, korszerű­sítettek. A szövetkezet 1979. évi nyeresége 6 millió fo­rint, Főként Siófokon és kör­nyékén találhatók y Sió Ipa­ri Szövetkezet üzletei, ezen kívül Földváron, Balaton­szárszón, Tabon és Nagycse- pelyen végez szolgáltató te­vékenységet. Az idén készül el a már régóta tervezett fotóműterem a régi siófoki tűzoltószertár helyén, követ­kezésképpen a két nem ép­pen korszerű fényképészüz­let dolgozói egy helyre köl­tözhetnek, s az eddiginél jobb körülmények között vé­gezhetik munkájukat. Az át­alakítást tavasszal kezdik Yneg, s a szezon kezdetére tervezik a megnyitást. A háztartási kisgépjavító rész­leg jelenlegi üzletét a Volán­pályaudvar építése miatt sza­nálják, helyette új üzletről1 gohdoskodtak a szövetkezet központi épületében. Tabon az idén megvalósítják a ci­pőipari gyorsjavító szalont. MegfeLelö célgépekről gon­doskodnak, hogy azonnali ci­pőjavítást is tudjanak majd ■ vállalni. Ezt az üzletet elő­reláthatólag még a tavasszal megnyitják. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents