Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-09 / 33. szám

Műhely a kirakat mögött A marcali vásárcsarnok egyik kirakatában torzon- borz agyagemberkék, színes tálak, gyertyatartók kelletik magukat. Szép »portéka«, a város lakói azonban tud­ják, hogy közülük egyik sem eladó. A kirakat üve­ge mögött szorgalmas apró­ságokat láthat a kíváncsis­kodó: hét-nyolc éves gyere­keket, akik nagy áhítattal, könyékig maszatosan gyúr­ják, sodorják, építgetik a figurákat, tálakat. »Éva né­ni, tessek nézni ! Most szép?« — mutatja egy fia­tal asszonynak felig kész, furcsa formájú, de erdekes agyagoroszlánját egy kis­lány. »Éva néni« véleményt mond, alakít, további utasí­tásokat ad, és minden mon­datába beleszö egy kis di­cséretet. Éva néni — Gombai Gyözöné. — LÍT/8 októbere óta vezeti a fazekasszak­kört,- a férje segítségévek Hat gyermek es két fel­nőttcsoporttal foglalkozik, ez összesen 120 »tanítványt« jelent — A kezdésnél húszán voltunk, azóta erősen föl­duzzadt a létszám. Azt hit­tük most is, hogy a téü szünet után kevesebben jönnek vissza, de csalód­tunk, méghozzá nagyon kel­lemesen:, mert még többen jöttek, mint előtte. Így a hét három napján reggel­től estig tartunk foglalko­zást, de még ez sem bizo­nyul elegendőnek. Annak idején örültünk, amikor kaptunk egy kis helyiséget az ifjúsági házban. Most már önálló műhe­lyük van, de az is szűk. — Hogy mi a' szakkör si­kerének titka? Ott kezdhet­ném, hogy amikor férjem­mel Marcaliba kerültünk, az ifjúsági házban semilyen gyermekszakkör nem műkö­dött Elhatároztuk, hogy olyan foglalkozást szerve­zünk, amely merőben új, tehát eleve erdekes, és mi­nimális feltételei vannak. Az agyagot is mi szereztük be, csak az égetést kellett a szentgyörgyi téglagyárra bízni. Ma már, hála a vá­rosi tanács segítségének, sa­ját kemencénk van. Kis korongjaink társadalmi munkában készültek. A melegebb hónapokba* »kiköltözünk« a műheJy előtti térre, ahol a hosszú, PIACI KÖRKÉP Megjelent az uborka Néhány csokor 1.50-es vi­ola és kétforintos ibolya mellett még csak a tömőt - tebb sorokban érkező vá­sárlósereg emlékeztetett a tavaszi piaci napokra. A választék télies, nem ke­vésbé az árak. A piacon még van ká­poszta 12 forintért. A Zöl­dért boltjaiban és az or­szág egyéb szabadpiacain viszont — a kirakatok és az ijr jelzések bizonysága sze­rint — nem jellemző. A vöröshagyma 12 fo­rint Kaposváron, hasonló áron veszik a fővárosban is, Meglepő módon Szolnokon csak 7 forint és Szegeden sem több 8-nál. Épp egy tí­zessel drágább ennél Kom­lón, 18 forintért nálunk li­la hagymát adnak. A burgonya ára nem vál­tozott: az 5 forintos somo­gyi ár továbbra is 1—3 fo­rinttal olcsóbb az ország többi piacain láthatónál. A karalábé darabja nálunk 5 frisit, csakúgy, mint a sütő­töké. A céklát 6—7-ért mé­rik. A vegyes zöldség kiló­ja 15—16 forint. Előfordult már 4 forintos fejes saláta és 2,50—3-ért zöldhagyma is. A petrezselyem csokráért már 2,50-et kémek. Alighanem az egy héttel ezelőtt megmaradt tojásokat kínálták most 10—20 fillér­rel olcsóbban, 1,60-ért is le­hetett kapni. Csak Békés­csabán hasonlóan olcsó. A budapesti Ehmmkás téri piacon még mindig 2,10-et kémek darabjáért. A kapos­vári piacon 80-ért volt gom­ba is. A fokhagyma kilója, álta­lában most sem több 50—55 forintnál. Tovább drágult viszont Szolnokon, ahol már csaknem 90 kilója. A 35 forintos zalai ár innen néz­ve hihetetlenül olcsó. A baromfipiacon tovább­ra is bő a kínálat, keve­sebb volt viszont a vevő, így valamelyest mérséklőd­tek az árak. Egy kakasra 100-ért alkudtak, egy tyú­kért hetvenet kínáltak. Sok almát hoztak, s hogy vissza ne kelljen vinni, a javát is 10—12 '’forintért ad­ták. Ugyanannyiért, mint Kecskeméten vagy Zala­egerszegem Most országszer­te Győrben a legdrágább az alma: 15 forint. Kaposvá­ron már csak elvétve akad körte 20 forintért. Hihetet­len, hogy Veszprémben még 10-ért mérik, miközben Sze­gedem és Kecskeméten 30- ért A megyei Zöldért illetéke­sei szerint az alapvető téli zöldségekből és almából má­jusig — azaz a primőrök s-íjjmeges megjelenéséig — elegendő a készlet. Kivétel csupán a fogyóban levő té­li fejes káposzta. Az I. osztályú alma most 13,60 a boltokban. 6 a cék­la, kétszer ennyi a kelká­poszta kilója. A vegyes •zöldség félkilós csomagokban kapható 6,80—7,20-ért A gyökér kilója 14 forint. Megjeleni az idei első uborka. Uh fonat ksieoa. vásárcsarnoki asztalok mel­lett dolgozunk, a járókelők legnagyobb élvezetére. Ilyenkor ugyanis bárki be­kapcsolódhat a munkánk­ba, s együtt alkot az »egész város«4 — Arra törekszünk, hogy a készülő tárgynak valami­lyen funkciója legyen. Így születnek a festett zománc­tálak, a gyertyatartók, a vázák, a hamutartók. Figu­rális darabokat, mázas szobrokat inkább a felnőt­tek készítenek. Nem művé­szeket nevelünk, hanem a mindenkiben szunnyadó alkotási vágyat szeretnénk ebben a formában kielégí­teni. Talán ez a titka a szak­kör sikerének. — A szakkör hatodik-he­tedik osztályos tagjai közül sokan annyira megszerették a fazekasságot, hogy hiva­tásuknak is ezt akarják vá­lasztani. Ennek nagyon örü­lünk; sajnos, középfokú ok­tatására a megyében nincs lehetőség. A tófai kerámia­gyár talán indít szakmun­kásképzést, de ez még a jövő titka. , —; Készítettünk egy te­matikus fotósort. amely támpontot ad a tálak, vá­zák elkészítéséhez. Ezt visz- szük magunkkal akkor is, ha »nyitott napot« tartunk. Felei helődünk.t fogunk egy bődön agyagot, s egy-két ügyes gyerekkel ellátoga­tunk a megye más városai­ba, falvaiba. Ott letáboro­stunk az utcán, s elkezdjük a munkát. Aki arra jár, előbb csak nézelődik, aztán nem állja meg, és maga is gyúrni, szobrászkodni kezd. — Szeretnénk egyszer összeülni Marcali iskolái­nak napközis nevelőivel, s, átadni nekik a’fazekasszak­kör »működési elvét«. ' A sok, unos-untalan használt foglalkozási forma mellett megpróbálhatnák a maguk iskolájában is. A nevelők általában félnek az agyag­tól, mondván, hogy nagy a rendetlenség, nem »tiszta« munka. Fegyelmezetten sza­bad csak hozzányúlni, úgy semmivel sem okoz több gondot, mint például a raj­zolás. Ezek a tárgyak, amelyek itt, a szakkör foglalkozása­in születnek, nem eladásra készülnek. Mindenki magá­val viheti, díszítheti vele otthonát, megajándékij:- hatja vele a barátait. Az a tervük, hogy a szakkör va­lamennyi tagja közös mun­kával készítsen iskoladeko­rációt. Elsősorban a gyere­kek környezetét szeretnék szebbé tenni. A másik ter­vük, hogy a Marcaliba lá­togató vendégeknek emlék­tárgyakat készítenek. Olya­nokat, amelyek valóban a várost szimbolizálják. A nyári amatőr tábor marcali resztvevőit is szeretnénk el­látni maguk készítette emb­lémával. Ambrus Ágnes Egy közösség dicsérete Lebontják a kenyérboltot Kétségtelen-: Siófok egyik legnépszerűbb boltja volt a Sütőipari Vállalat kenyér- szaküzlete. ahol a többi kö­zött reggelizni is lehetett. Népszerűségének egyik oka, hogy mindig friss és minő­ségi árut kínált; a másik — s ezt nem lehet eléggé hang­súlyozni —, hogy az üzlet dolgozói mindent megtettek avégett, hogy a vásárlók elé­gedetten távozzanak a bolt­ból. Egyszóval: szíwel-lé- lekikel végezték munkájukat. És ezt a siófokiak olyannyira méltányolták, hogy amikor az üzletet megszüntették, va­lóságos »prosecció« indult szerkesztőségünkbe — pro­testálni az intézkedés ellen. A kenyérbolt január 31-én volt nyitva utoljára. Meg­szűnte lésének oka a Bala- ton-partt város fejlesztésével függ össze. E témával nem­rég foglalkoztunk egyik cik­künkben, s a többi között ar­ról is írtunk, hogy az új, vá­rospolitikai és idegenforgal­mi szempontból egyaránt égetően szükséges létesítmé­nyek megvalósítása végett sok régi épületet szanálni kell. A többi között a ke­nyérboltot is lebontják. (A buszpályaudvar építése miatt a Sió Ipari Szövetkezet szék­házéig az egész házsort sza­nálni kell), a többi épülettel együtt, a szezon kezdetéig. Dr. Filiszár Tibor, a városi tanács termelésellátás-fel­ügyeleti osztályának vezetője elmondta, hogy a kenyerbotó megszüntetése nem okozhat gondot az ellátásban. A reg­gelizőket szívesen látja az áj ész Park bisztrója, ahol változatlan áron, kulturál­tabb körülmények között ét­kezhetnek. De a múlt évben megnyílt vásárcsarnok is fo­gad 'reggelizőket. A meg­szüntetett kenyérbolt egyéb feladatait a Sió—ABC és a Csemege veszi át. Az utób­bi üzletet 300 ezer fo­rintos költséggel felújítják, s a következő héten nyitják meg. Bővítik a piactéri áíész- boltot is: háromszor akkora lesz az alapterülete, mint je­lenleg. A kenyérboltban áru­sított krumplis kenyeret a Sütőipari Vállalat továbbra is gyártja, s ellátja vele a siófoki üzleteket. A megszüntetett bolt ki­lenc / dolgozója közül egy nyugdíjba vonult, három az éleim iszer-kisker eskedelm i vállalatnál helyezkedtek el. A közösség egyik tagját az i parci kk-kiskereskedelmi vállalat alkalmazta, a töb­biek pedig a Sütőipari Vál­lalat kenyérgyárában vállal­tak munkát. — Remélhető­leg — hangsúlyozta dr. Fi- liszár Tibor — a régi ke­nyérbolt törzsvendégei meg­értik az intézkedés szüksé­gességét, s megkedvelik az említett üzletek dolgozói is: ők minden bizonnyal példát vesznek a megszüntetett ke­nyérbolt dolgozóiról. A panaszkodtok felelőssége A szocialista demokratiz- y mus szélesedésének jele, hogy egyre több helyen egyre több ember foglalkozik az embe­rek ügyes-bajos dolgainak kivizsgálásával, panaszainak orvoslásával A tanácsok ügyfélszolgálati irodáitól a vállalatok vevőszolgálatain át a panaszirodákig vagy a lapok olvasószolgálatáig tu­catnyi fórum van a gondok fölemlítésére. Sokan — egy­re többen — élnek a lehető­ségekkel, sokan pedig visz- sza is' érnek veliik. Nem készült meg fölmé­rés — s talán nem is fog —, hogy ezer panasz és serelem közül hány a jogos és meg­alapozott. így csupán, az »ok­nyomozást« hivatásszerűen végző, a különféle ügyinté­zők elmondásából sejthető, hogy a panaszok tekinté­lyes része ha nem is alap­talan, de túlzó. A feketéről gyakorta kiderül, hogy ga­lambszürke, a több hétről hogy néhány nap, a fel vá­ros lakosságáról, hogy ót ember, a közügyről, hogy magánügy... A panaszosok egy része »mindenáron« biztosra akar menni, s így olykor nem szo­rítkozik csupán a tényékre. A »megrepedt fal« az IKV- hez vagy épp a Tisztelt Szerkesztőséghez címzett le­vélben néha már »bármelyik p.iHajlatban a lakók fejere zuhanó falként« szerepei... Nem csupán maganszeme- lyek próbálják persze nagyí­tani sérelmeiket. A tsz-ből például ingerült panasz jön az érdekképviseleti szemhez — februárban —, hogy öt vagánnyá alma a raktárban fonnyadozik, mert nem ve­szi át, akinek ez a dolga. »Pedig rendelkezés van ar­ról, hogy minden megter­melt árut át kell venni .. .« Némi utánjárás után derült csak ki, hogy a gazdaság »jobb árra várva« tartogatta portékáját, majd mikor lát­ta, hogy az őszi árnál job­bat nem remélhet, »piacra akarta dobni«. A kereske­delmi vállalat viszont nem lévén, fölkészülve a »februá­ri termésre«, már az ősszel tárolta a zavartalan ellátás­hoz szükséges mennyiséget. A »konjunktúralovag« gaz­daság gondja végül is meg­oldódott, felháborodásukat azonban senki sem méltá­nyolta. Egy másik nagyüzemből »vészjelzés« jött, miszerint legjobb földjeiket »eltulajdo­nítottak« árvízvédelem ci- mért A helyszínre érkező »hivatásos oknyomozót« a szóban forgó gazdaság elnö­ke csodálkozva fogadta, »Ennyit autózott annak a je­lentéktelen földsavnak az ügye miatt?« Mint kiderült, az üzem egyik beosztott ve­zetője valamifele »kártérí­tést« remélt »kellően, felhá­borodott hangú« panaszu­kért. , Alighanem sokan. ismer­nek hasonló eseteket Álfel­háborodás, müpanasz, a kar­ból hasznot remélő ügyeske­dés ... Megannyi a lehető­séggel való felelőtlen vissza­élés. Végül is az alaptalan vagy részben alaptalan pa­naszok kára nem egyszerűen az, hogy néhány, e feladat- .tal megbízott — vagy épp erre kárhoztatott — ember bosszankodik es fölöslegesen dolgozik. (Meglehet persze,. hogy országos méretekben a hiábavaló utánjárások költ­sége és munkaidő-kiesése is tetemes. Talán ennél is na gyobb kár, hogy a hamis pa­naszok a valóban égető gon» dók orvoslását késleltetik. A" felelőtlen panaszkodás vala­mennyiünk jogos kifogásai­nak hitelét rontja. B. F. Kisiparosok az óvodákért, iskolákért Csaknem egyn7»//tós társadalmi munka 972 ezer forint értékű lar&adaJmi munkát végeztek tavaly fcomogy kisiparosai a megyében. A mintegy 130 fele szakma rhajdnem 4700 képviselője közületek, gyer­mekintézmények részére épített, szerelt, varrt, javí­tott, és festett — díjtalanul. A megye kisiparosai által végzett társadalmi munkák értéke évről évre nő, 1973- ban például még 687 ezer forint volt ez az összeg. Fi­gyelembe kell venni persze a kisiparosok létszámának növekedését is: az utóbbi két évben ötszázzal nőtt a számuk. A társadalmi munka vég­zésének növekedésében két tényező játszik fontos szere­pet: a kisiparosok Somogy megyei szervezetének figye­lemfelhívó, szervező és ösz­tönző tevékenysége, illetve — ezzel szoros összefüg­gésben — a közös gondok megoldásához való készsé­ges hozzájárulás. A Kisipa­rosok Országos Szövetségé­nek megyei titkársága ta­valy a nemzetközi gyer­mekév alkalmából felhívást adott ki társadalmi munká­ra, és az eredmény: 350 ezer forint értékű munkát vé­geztek a kisiparosok a gyermekintézmények részé­re, s 52 kisiparos dolgozott a kadarkúti szolgáltatóhá­zon, ugyancsak díjtalanul. Ebben az évben ismét épül egy ötmű helyes szolgáltató- ház — ezúttal Nagyberki­ben —, ahol várhatóan mintegy félmillió forint ér­tékű társadalmi munkát végeznek. A szervezett társadalmi munkák mellett nagy az ön­állóan, személyenként ' vea- tevékenység jelentősege is. Az egyik köszönő levél például Fehér László laszan festő—mázolót említi az óvodában végzett ötezer fo­rintos munka elvégzéséért, egy másik pedig az iskolai klubhelyiségnek nyújtott kétezer-ötszáz forintos tár­sadalmi munkáról szól. A kaposvári Mészáros István vízvezeték- és központifű­tés-szerelőnek a közgazdasá­gi szakközépiskola mondott köszönetét 8500 forint érté­kű javításért. Kisiparosok csoportja dolgozott a GöHei Általános Iskola ' sportpályájának és játszóterének kialakításán — szintén a megyei, titkárság által kiadott felhívás nyo­mán — ; a társadalmi mun­ka értéke itt mintegy 400 ezer forint. Kiemelkedett Szabó János fonói kőműves, Müller Ferenc göllei szoba­festő és Márton Ferenc la­katos munkája. Ugyancsak a gyermekév tiszteletére végzett 4000 forint értékű társadalmi munkát a ka­posvári Arató József szoba­festő. Hatezer forintba ke­rült volna Fülöp Géza kő­műves munkája, ha nem in­gyen végzi el: ő saját anyag­ból dolgozott a Kulinyin vá­rosrész módszertani bölcső­déjén. Lehetetlen valamennyi arra érdemes kisiparos ne­vét fölsorolni, örvendetes tény: nem egyes emberek, »jótékony különoök« kis csoportjáról, hanem a somo­gyi kisiparosok szervezett, tömegesen végzett társadal­mi munkájáról van szó, s az eredmények a közösségi gondolkodás erősödéséről tanúskodnak. **. A, r. fi,

Next

/
Thumbnails
Contents