Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-07 / 31. szám
azt’ hogy ftesa jü a bérezés. Szerkesztőség: — A K!or- pnnti Bizottság decemberi illéséről szóló közlemény egyik mondata igy szól: ~A bérek ösztönözzenek a jobb munkára, szorosabban kapcsolódjanak a teljesítményekhez. a gazdálkodó szer- vek eredményeihez.« Akik a gyakorlat oldaláról közelítik az ösztönző rendszert, úira és újra visszatérnek n teljesítményhez, mint alapvető rendező elvhez. Ebből az is érződik, hogy a teljesítmények mérése, elbírálása az egyik legvi>.at:>t'abh pont. Bérek és teljesítmények Nagy Sásrforí — Tartják ima a -vállalatok, hogy mélyen lehet a bérfejlesztés mértéke? Mi a Mezőgépnél csak azt tudjuk, hogy háromszázalékos létszámcsök J kenéssel számolunk, s egyszázalékos a bértarlalékunk. Hogyan vigyük ezt az együttes ülés élé? Dr. Nagy Iván: — A mozgöbér hatékonyabb föl- használásának elveit ilyen körülmények között is el lehet fogadtatni. Szerkesztőség: — A bér felhasználásának helyes elvét nem nehéz elfogadtatni. De melyek a helyes el- vek? Más Szóval: mi lehel a differenciálás alapja? Dr. Egerszegi László: — A kormány 1972-ben határozatot hozott a bérfelhasználás elveiről. Stratégiai célkitűzései között a munkaerő kívánatos területi elosztása éppúgy' szerepel, mint a szakképzettség növelése. A határozat kimondja, hogy a jobb munkát, a . magasabb teljesítményt kell elismerni. Nagy Sándor: — Meg tudjuk-e ma fogalmazni, hogy milyen teljesítménykövetelményt lehet állítani? Szerintem a differenciálás következetes alkalmazásával tudjuk majd a teljesítményben, a termelékenységben levő lemaradásunkat pótolni. A mi vállalatunk elég sok terméket készít li- cenc és know-how alapján. Amikor ezeknek a termékeknek a normaidejét megkaptuk, elcsodálkoztunk, hogy mennyivel termelékenyebben dolgoznak ott, ahonnan a gyártási eljárás származik. Mondok egy másik példát is: tabi gyárunkban megfelelő technikai előkészítés után a konténerkészítés normaidejét 30—40 százalékkal csökkentettük. Egy hónap múlva az üzem ismét száz százalékot teljesített. Nem tudjuk, hogy még mennyi tartalék lehet a munkaszervezésben. Igaz, hogy ezt a több munkát bérben is elismertük. Holl Lajos: — A munka mennyisége mellett, a minőségnek is szerepe van. A vállalatnál fölmértük, hogy milyen a szóródás a minőség szerinti bérezésben. Azok a számok, amelyeket most mondok, előrelépésről tanúskodnak. A dolgozók 22 százaléka kapta meg a teljes bérét, mert nem volt minőségi kifogás. Az emberek háromnegyedének a bére a jó minőség miatt növekedett, de csak három és fél százalékuknak csökkent a bére a rossz munka miatt. Abból adódik ez, hogy a munkahelyi vezetők egy kicsit elnézőek a munka minőségének megítélésében. Differenciálni kívánunk az állománycsoportok között is. A cél az, hogy a szakképzettek béremelésének mértéke haladja meg az átlagot, a segédmunkásoké pedig ne legyen nagyobb az átlagnál. Az utóbbi állománycsoportban az átlagbs- nál kisebb lesz a béremelés, mert itt van a legtöbb fegyelmezetlen ember. Dr. Orosz László: — AzJ hiszem, az elvekkel addig nincs is baj, amíg másra hatnak kedvezőtlenül. Amikor valaki — ezeket az elveket alkalmazva — a bér- fejlesztésnek abba a csoportjába kerül, ahol nem vagy az átlagnál kisebb mértékben emelkedik a keresete, mindjárt megváltozik a véleménye, és akkor Horváth Sándpn — Ez a megállapítás igaz. Vállalatunk úgy döntött, hogy január 1-től figyeli: a megrendelőknek számlázott mennyiség es a- munkavezető által igazolt teljesítmény összhangban van-e. Ezzel bért és kapacitást is lehet nyerni. Dr. Egerszegi László: — Ahhoz, hogy a munka minőségét és mennyiségét kifejezzék a bérek, több évig tartó következetes munkára van szükség. Ehhez viszont tudnunk kell, hogy h á tartunk és hová akarunk eljutni. Tapasztalatom szerint a vállalatoknak nincs keresetarány-változtatást meghatározó elképzelésük. Erről azért is érdemes beszélni, mert a VI. ötéves terv előkészítésének időszakában vagyunk. Szerkesztőség: — Tenni viszont nem hnlnav. hanem m.g kell. Megvannak ennek n feltételei? Holl Lajos: — Szerintem igen. Azt a pénzt kell igazságosabban, a munka szerint elosztani, ami van. Nagr Sándor: — Ugye, nem kell ezzel az állásponttal egyetérteni? Vitatom, hogy a kialakult keresetarányokat alapvetően meg lehet változtatni úgy, hogy egyik helyen, mondjuk, húsz százalékkal csökkenjen, a másik helyen pedig nőjön Dr. Nagy Iván: — Viszont nem is konzerváló ltjuk a jelenlegi helyzetet: változtatni kell rajta! Nem egyetlen lépésről, hanem folyamatról van szó. . amelynek eredménye egy jobb — a teljesítményeket hívebben tükröző — bérarány lesz. Abban egyetértünk, nogv a teljesítmények és a k.f betett bérek között van tartalék. Indokolt a kérdés, hogy hogyan lehet ezt a gyakorlatban »megfogni«. A felelet az, hogy vállalatonként kell megkeresni a módját A munka mennyiségének és minőségének meg felefő díjazásról, a differenciált bérezés módszereiről és lehetősegeiről rendezett kerékasztal beszélgetést szerkesztőségünk. Ezen részt vett dr. Nagy Iván, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője, Balogh László, a megyei tanács munkaügyi és dr. Orosz László, az ipari osztály vezetője, dr. Egerszegi László, az SZMT közgazda- sági osztályának vezetője, Holl Lajos, a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat igazgatója, Nagy Sándor, a Kaposvári Mezőgép Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese, valamint Horváth Sándor, a SAEV munkaügyi osztályának vezetője. Szerkesztőségünket dr. Kercza Imre rovatvezető képviselte. tett. az is megkapta a pénzt. t Szerkesztőség: — X gaz- dasági szabályozórendszer változása kényszerítnon hat ennek a szemléletnek a megváltoztatására is. HoM Lajos: — Art aaért nem fogadom el, hogy eddig nem' foglalkoztunk a jobb munka megbecsülésével; a normák karbantartása évek óta napirenden volt. Az viszont tény, hogy igyekeztünk a gyengébbeket följebb hozni, a jókat pedig egy kicsit visszafogni: azért, hogy a gyengébbek is maradjanak. Dr. Nagy Iván; — A bérek ösztönző szerepe kissé háttérbe szorult. Igaz, hogy volt differenciálás, de a mértéke nem volt arányban a teljesítménykülönbségekkel. A helyzet nemcsak a szabályozók változása mi-, att változott meg. ha-nem azért is, mert kimerültek a munkaerő-tartalékok. Korábban létszámmal lehetett pótolni a teljesítményt. Szabad munkaerő már nincs, de van gyengén vagy közepesen kihasznált munkaidő és szakértelem. Olyan tartalékok ezek, amelyeknek a »mozgósítását« a bérekkel is elő kell segíteni. Szerkesztőséé: — Sokan azt tartják, hogy a szigorúbb gazdasági körülmények között, amikor a bérfejlesztés mértéke kisebb a meg-------1-----------------------------------s zokottnál. nehezebb lesz. differenciálni. Kgyet lehet érteni ezzel a szemlelettel? HoM Lajos: — Szerintem a kevesebből jobban lehet különbséget" tennj a jól, a közepesen és a rosszul dolgozók között. Eddig aki jól dolgozott, 7—8 százalékot kapott, aki rosszul, az is hazavitt négy—öt százalékot. Most annak a helyes elvnek a megvalósítására kényszerül a vállalat, hoc.^ csak annak adjon, aki többet nyújt. Hú he* szemléletváltozásra is szükség van. A közvéleményben él még az a felfogás, hogy az előző évinél nem lehet kevesebb a fizetés. Pedfg aki rosszabbul dolgozik, annak a borítékba is kevesebbet kell tenni. Horváth Sándor: — Az elv valóra váltásában a bérezési rendszernek is jelentős szerepe van: azt kell alkalmassá tenni a differenciálásra. A SAÉV munkásainak 70 százaléka jelenleg egyenes darabbérben dolgozik. Mi ez, ha nem munka szerinti megkülönböztetés? A norma mindenki számára azonos. A munkahelyi vezetők azonban olyan elemeket is belevisznek, amelyek a munka szerinti megkülöíi- böztetés ellen hatnak. IIoll Lajos: — Nálunk romlik a helyzet: minél nagyobb a gépesítés, annál jobban csökken a teljesítménybérezés aránya. A vezérgépekre lehet normát megállapítani, a kisgépekre nem, mert olyan munkafolyamatot végeznék, melyre egyszer szükség van, másszor nincs. Balogh László: —. Ennek a megállapításnak ellentmond sok tapasztalat. A javító-szolgái ta tő tevékenységben is tért hódit a teljesítmény szerinti bérezés. Holl Lajos: — Nálunk viszont azt kívánják az emberek, hogy a brigád pénzét a ledolgozott órák arányában osszuk el: ez pedig a differenciálás ellen hat. Szeretnénk előrelépni : azt akarjuk elérni, hogy a lédolgozott • órák alapján, de az órabér szerint osszuk el a pénzt. Szerkesztőség: — A példából arra lehet következtetni, hogy a munkások nem akarják a differenciálást. Valójában azonban másként vélekednek. Horváth Sándor: — Ha a teljesítmény alapján akarunk differenciálni, akkor alapvető, hogy pontosan fogalmazzuk meg a követelményt. Dr. Nagy Iván : — Erről van szó: a normákat rendbe kell tenni. Véleményem szerint ma a teljesítmények és a kifizetett bérek között nincs összhang. Horváth Sándor: — Az én tapasztalatom az, hogy az Szerkesztőség: — A szocialista bérezés alapelve a munka szerinti elosztás. A vállalatok eddig miért foglalkoztak kevesebbet a megvalósításával? Balogh László: — Vállalatonként változik, hogy mennyit foglalkoztak vele. A kaposvári textilművekben vagy a ruhagyárban nem tudnak m^st elképzelni, mint a tevékenység mennyiségéhez és minőségéhez kötött bérezést. Azért, mert a munkafolyamatot pontosan lehet kapcsolni a bérekhez. Igaz viszont, hogy más vállalatoknál kevés olyan szakember van, aki vállalkozik arra, hogy a különböző tevékenységeket összemérje. Dr. Orosz László: — A teljesítmény szerinti bérezés kritikus pontjának tartom a mérést: nagyítóval kell keresni a jó szakmunkásból lett normást Pedig ők ismerik igazán a feladat nehézségi fokát, bonyolultságát Sokat beszélünk manapság a marcali farmergyár teljesítményéről is. Az eredmények az egymásba kapcsolódó, jól szervezett munkafolyamatoknak és a folyamatos anyagellátásnak köszönhetők. Abban a szervezési rendszerben a sehol sem normázott munkakörök is normázottakká váltak: hiszen a kiszolgálók munkájának ütemét a termelés határozza meg. Szerkesztőség: — Tehát a vállalati elhatározástól függ csupán, hogy miként és milyen mértékben differenciálnak? Dr. Orosz László: — A szabályozórendszer jól vagy kevésbé jól mindig azt akarta kifejezni, hogy a hatékonyabban dolgozó vállalatok bérszínvonala erőteljesebben növekedjen. A vállalaton belül az egyes munkakörök és személyek bérkülönbségét viszont sok egyéb szempont is meghatározta. 1980-ig minden évben végre kellett hajtani olyan béremelést, amely független volt a munka mennyiségétől^ és minőségétől. Egyenlősdire ösztönzött az országos szakmai bértáblázat is. Nagy Sándor: — Az elmúlt években összekevertük a szociálpolitikát es a bérezést. A népgazdasági terv kimondta, hogy hány százalékkal növekszik a fogyasztói ár és azt is, hogy menynyivel emelkednek a bérek. Ezt ügy értelmeztük, hogy — a munkától függetlenül — mindenkinek jár béremelés. Ilyen szemlélet mellett viszont háttérbe szorult a munka szerinti el- osztdé ©Ive. Dr. Orosz László: — A termelékenységet azonban csak a bérek differenciálásával nem lehet növelni. Nagy Sándor: — A nem kellő differenciálásnak azonban az a következmé- nye, hogy Van egy csomó középszerű vállalatunk, és ott közepes teljesítményű emberek dolgoznak. Hiába dolgozott jól egy vállalat, a bérfejlesztés plafonja hat százalék körül mozgott. S a vállalatnál is ez volt az állapot: a tehetséges munkás sem dolgozott sokkal jobban, mert aki közepesen vagy az at lag alatt teljesíDr. Egerszegi László: — Üj jelenség, több helyen tapasztaltam már, hogy a szakszervezeti bizalmi a dolgozók nevében kérte: legyen nagyobb a különbség a jól és kevésbé jól dolgozók bére között. A változás nyilvánvaló, mert tavaly még az indokolt kereseti különbség a jól és kevésbé jól dolgozók bére között. A változás nyilvánvaló, mert tavaly még az indokolt kereseti különbségeket sem vették figyelembe. Előrelépni csak a dolgozók bevonásával lehet. Az együttes ülésnek nemcsak a bérfejlesztés mértékéről, hanem az elosztás arányáról, a dif- fei'enciálás elveiről és arról is döntenie kell, hogy a vállalaton belül mennyi bért kapnak az egyes telepek, állomány csoportok. emberek szeretik, ha teljesítmény alapján kapják a bért és szeretik a követelményt teljesíteni, sói túlteljesíteni. Nálunk, a SÂÉV- nél a hasonló szakmában és körülmények között dolgozók esetében is van ö0— 70 százalékos teljesítménykülönbség. Vannak olyan brigádok, amelyek 150—170 százalékra t.eljesítik a normát, és olyanok is, amelyek csak 70 százalékra. A keresetek is ilyen arányban különböznek; így jön ki a vállalati átlag, a száz százalék. Nincs rossz, csak elavu’t norma van. Ha megváltozik a munka tartalma, akkor tegyük félt-e a régi normát- és hozzunk újat! Dr. Nagy Ivánt: — Tételezzük föl, hogy egy vállalatnál jók à teljesítménykövetelmények. Akkor miből adódik a nem kellő differenciálás? Abból, hogy a munkavezetők, művezetők nem a tényleges teljesítmények alapján mutatják ki a béreket. Ha ezt tennék, akkor egy vállalatnál — minden bérfejlesztés nélkül — a valóságos teljesítmények alapján sokkal differenciáltabban lehetne elosztani a pénzt. Valahol azt olvastam, hogy jelenleg a teljesítmények alapján számított és a ténylegesen kifizetett bérek között körülbelül 20 százalék a különbség. Ha o? igaz. legalább 20 százaléknyi tartalékunk van « differenciálás». Sz«r-Vc<;z<ó<ség — TJa a miv ősén szerinti bérezést következetesebben alkalmar.-é.k a vállalatok, nagyobb a differenciálás. Mégis úgy látszik, hogy lassú az előre - lépés. Miért? Horváth Sándor: — Mert aki minősít, nincs érdekelve benne. Holl Lajos: — Ha a munkavezető vagy a művezető olyannak minősíti a munkát. amilyen, akkor ezzel a saját munkájáról is kiállítja a bizonyítványt. Dr. Nagy Iván: — A bérfegyelem elválaszthatatlan az általános fegyelmi helyzettől. Hangsúlyozom: egy folyamat kezdetén vagyunk, amely évről évre hozhat csak változást, mégpedig akkor, ha nem egy, hanem valamennyi vállalat akarja. Es ezt az akaratot az 1980- tól érvényes szabályozók is segítik. Ma már azzal, hogy valaki elmegy egy másik vállalathoz, nem tud bért »kikényszeríteni«. Olyan időszakot élünk, amikor megvannak a lehetőségek a *kö- vetkezetesebb számonkérésre, az egyenletes fejlődésre. SOMOGYI NÉPLAP
