Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-07 / 31. szám

-'-***• t«4r A világ haladó ifjúsági szervezetei a békéért, a leszerelésért Moszkvai üzenet Moszkvában befejeződ­tek » legmagasabb szintű szovjet—kambodzsai meg­beszélések, Az aláírt egyez­mények önmagukért beszél­nek: a megállapodások ki­terjednek a gazdasági, a műszaki-tudományos és a kulturális élet minden terü­letére. Ez a dolog jellegé­ből következően elsősorban azt jelenti, hogy a Szovjet­unió immár államközi szer­ződésekben rögzített keretek között folytatja sokoldalú segítségnyújtását a Kambod­zsai Népköztársaság sokat szenvedett népének. Ez a segítség közismerten nem mai keletű. A felper­zselt, előbb az amerikai báb­rendszer, majd a pekingi ih­letésű Pol Pot-rezsim által pusztított kis délkelet-ázsiai országnak élelmiszer, gyógy­szer, az elemi vérkeringést biztosító járművek formájá­ban már eddig is a Szovjet­unió nyújtotta a legszámot­tevőbb támogatást az új élet megindításához. A megálla­podás erkölcsi-politikai je­lentősége azonban nemcsak a gazdasági segítség önma­gában is létfontosságú té­máján mutat túl, hanem a kétoldalú kapcsolatokon is. Washington és szövetsé­gesei a múltban is i*endsze- resen azt szerették volna el­érni, hogy( az enyhülés sajá­tos ellenértékeként a Szov­jetunió szüntesse be a rab­ságból felszabadult népek támogatását. Szovjet részről erre mindig higgadtan, de határozottan kinyilvánítot­ták, hogy erről szó sem le­het, Az enyhülés — hang­zott és hangzik most is a válasz — az emberiség egyetemes érdeke, ami nem lehet elvtelen alku vagy zsarolás tárgya. Miközben az emberi jo­gokról szónokló Fehér Ház hagyományosan állig fel­fegyverezte és saját népeik haragjától is a végsőkig védte az olyan diktátorokat, mint Reza Puhlavi, Anasta- sio Somoza (vagy éppen a Bhuttót felakasztató Ziaul Hak pakisztáni tábornok-el­nök), Moszkvától elvárta volna, hogy közömbösen nézze & haladás és a reak­ció küzdelmét az úgyneve­zett harmadik világban. E politika cinizmusára kevés tény volt jellemzőbb, mint az, hogy Washington mind­máig azt a Pol Pot-rezsimet ismeri el, amely a kambod­zsaiak egyharmadát elpusz­tította. A Szovjetunió — kül­politikája lenini elveihez hí­ven — változatlanul kiáll az enyhülésért. Február 8-a és íü-e kö­zött Koppenhágában tartja soron következő végrehajtó bizottsági ülését a Demok­ratikus Ifjúsági Világszö­vetség. A tanácskozás fele­lősségteljes feladata, hogy elemezze a nemzetközi hely­zet alakulását, a DÍVSZ és 72 tagszervezetének munká­ját, s elfogadja az idei ak­cióprogramot — jelentette be Emesto Ottone Fertian­Egy feltehetően elmebeteg fegyveres férfi kedden dél­után behatolt az egyik ame­rikai cég milánói leányválla­latának irodájába, meggyil­kolta a hivatal küldöncét, majd öt férfit és két nőt túszul ejtve bevette magát az épületbe. A harmincnégy éves An­tonio Brambilie, aki egy szélsőbaloldali geriilaszer- vezet tagjának adta ki ma­gát, a túszok szabadon bocsá­tása fejében egyebek között azt követeli az olasz ható­ságoktól, hogy tartóztassák le a Vörös Brigádok terror- szervezet vezetőit, s »poli­tikai nyilatkozatát« ismer* des, a világszövetség elnö­ke tegnap, a szövetség szék­hazában tartott sajtókonfe­rencián, Bonyolult nemzetkö­zi helyzetben kell dönteni arról — fűzte hozzá —, hogy földünk haladó és de­mokratikus érzelmű ifjúsága milyen új nemzetközi mé­retű megmozdulásokkal, ak­ciókkal járulhat hozzá a bé­kéért és a leszerelésért foly­tatott harc sikeréhez. tes.se a rádió, a tévé és te­gyék közzé a lapok. is. Brambilie azzal fenyegető­zik, hogy ha kérését nem teljesítik, felrobbantja az épületet. A milánói rendőrség kedd délután óta körülzárva tart­ja az irodát, mesterlövészek és rendőrkutyák őrzik a környékét. A hatóságok sze­rint egyébként Brambilie nem tagja semmilyen poli­tikai szervezetnek, hanem közönséges bűnöző, akit ko­rábban — egyebek közt — rablásért ítéltek el, és 1963- ban idegígyógyintézetben ápolták. Barabás Miklós, a DÍVSZ főtitkára szólt arról, hogy a vb-ülésen öt újabb ifjúsá­gi szervezet felvételéről is döntenek. Földünk legna­gyobb nemzetközi ifjúsági szervezetéhez kíván csat­lakozni Nicaraguából a szandinista front a július 19- röl elnevezett ifjúsági szer­vezete, a kambodzsai, vala­mint a bangladesi demokra­tikus ifjúsági szövetség, az egyiptomi demokratikus if­júsági szövetség az afrikai földrészről pedig a guinea- bissau-i ifjúsági szervezet A DÍVSZ érzékenyen rea­gált a nemzetközi élet örömteli eseményeire. Üd­vözölte a nicaraguai és más népek győzelmeit. De nem burkolózott passzivitásba akkor sem, amikor az im­perializmus, a reakció erői támadásba lendültek az enyhülés politikája ellen. A szövetség erősítette szo­lidaritását a nemzeti füg­getlenség megvédéséért küz­dő ázsiai, afrikai és latin- amerikai országok népeivel, ifjúságával. E tevékenység középpontjában a kínai ag­resszió által sújtott vietnami es a népirtó Pol-Pot-rend- szertöl megszabadult kam­bodzsai néppel, ifjúsággal vállalt politikai és anyagi szolidaritás állt. A közelgő végrehajtó bizottsági ülésen olyan cselekvési programot dolgoznak majd ki, amely egyértelműen és világosán kifejezi a világ haladó if­júságának békevágyát, állás­pontját. Az elkövetkező idő­szak akciói között kiemelke­dő jelentőségű lesz az 1981. januárjára tervezett ifjúsági leszerelési világfórum, amelynek Helsinki ad ott­hont. Az imperialistaelLenes szolidaritási mozgalom erő­sítésére törekedve folytat­ják, Vietnam, Kambodzsa és Laosz népeinek támogatá­sát, elítélve a kínai vezetés hegemonista politikáját. A világszövetség határozottan fellép az afgán forradalmi erők oldalán. Különböző szo­lidaritási . akciókat szervez az 1978-as áprilisi forrada­lom céljainak ' támogatására és tagszervezete, az afgán, népi ifjúsági szövetség se­gítésére, Még ez év őszén Mexikóban több mint 2S0 küldött részvételével világ­méretű ifjúsági konferenciát tartanak az új nemzetközi gazdasági kapcsolatok kér­déseiről, az ifjúsági szerve­zetek feladatairól. Elmebeteg bűnöző Milánóban az olasz rendőrség lezárta azt az «teát, ahol egy amerikai leányvállalat épületében egy fegyveres férfi hét túszt ejtve, eJ barik adózta magát. Találkozás Vietnammal Gmsétasőgi gondok Hanoi mellett a Phu Mính termelőszövetkezet a jó és nagy gazdaságok közé tar­tozik: 2000 családnak bizto­sítja a megélhetést, évi 200 tonna marhahúst, 3800 ton­na zöldséget és 1200 tonna rizst ad a fővárosnak. A szö­vetkezet tagjainak átlagbére egy napra másfél dong. (Az alapvető élelmezési ‘cikknek, a jegyre adott rizsnek kiló­ja 0,40 dong.) A végzett munka nehézségi fokától és társadalmi hasznosságától függően állapították meg a kiosztásra kerülő havi fej­adagokat, amelybe beletar­tozik a többi között a hús és a szövet is. Az admi­nisztrációs munkát végzők , áltálában 13 kiló, míg a fi­zikai dolgozók 21 kiló rizst kapnak havonta. A hús-fej­adag 1-2 kiló körül mozog. Nagy eredmény, hogy újra megnyílt 3 szabad piac. ahová a háztáji gazdasagok­ból aremtik az. élelmiszer. Igaz, az itteni ár a jegyre mér* termékek árának a tízszeresét is elérheti, de az áru friss és alkudni is le­het (Az 1979-es esztendő mezőgazdasági termékeinek árait jelentős mértékben a szokatlanul kemény aszály hajtotta fel). A vietnami gazdasági élet általános nehézségeinek gyö­kerei viszont hosszú időkre nyúlnak vissza. Az évtize­dekig tartó háború követ­keztében minden egyes he­lyi termelő egység önellá­tásra rendezkedett be. így persze igen nehéz volt a>? ésszerű és tervezhető mun­kamegosztás társadalmi mé­retekben történő kialakítása. Ezzel magyarázható, hogy zökkenőmentes gazdasági vérkeringésről még ma sem lehet beszélni. A Vietnami Kommunista Párt ősszel tartott hatodik plénumán, azt is megállapították, hogy igen sok a hiánycikk, nem megfelelő az áruk minősége, ugyanakkor emelkednek az arak. Az ipari létesítményeknél nagy gondot jelent, hogy az ország északi részén a gyá­rak többsége elavult, a. hi­bássá lett gépekhez nehéz pótalkatrészt szerezni- A de­K országrész üze­mei viszont csak­nem kizárólag külföldi nyers­anyagra -épültek, s most alapanyag- hiánnyal küzde­nek. Tetézi a gon­dokat, hogy a gé­pek kihasznált­sága a VKP elmé­leti folyóirata sze­rint csak mintegy 50—60 százalék. À szakmunkásgár­da hiánya is ne­hézségeket okoz, pedig a képzést a szocialista orszá­gokból érkezett oktatók segítik Egy magyai- szak­tanácsadónak, Szabó Ferencnek éppen vietnami tartóakodósóm • alatt nyújtották , , ál; a külföldinek A lum,M adható legma­gasabb kitüntetést, a Barát­ság Érdemrendet. Szabó Fe­renc Hanoitól 50 kilométer­re a Vietnami—Magyar Ba­rátság nevet viselő ipari szakmunkásképző iskola ok­tatási igazgató helyettese. Itt az idén. először 130 ta­nuló 11 szakmában ‘ szerzi meg a szakmunkás bizonyít­ványt. Miközben az. ipart fejlesz­tik, a. fő cél változatlanul az élelmiszerellátás javítása. A jelenlegi nehézségeket ma­gam is tapasztaltam, például Cau Dieu ben. Than Thu szabad piac. üzemegység igazgatója vezet végig a zárt rendszerű, ma­gyar licenc alapján épült te­lepen. Elmondja, hogy a 3300 baromfinak naponta 1700 tojást kellene adnia.de ennek felét sem érik él. Ha­mar kiderül a lemaradás oka: az automata etető­lánc néni üzemel. A gondo- - zónő megzörgeti a zöld fém­tartályt, kongo hang jelzi, hogy üres. A baromfitelepre napok óta nem érkezett meg az etetéshez szükséges táp­szer, St. A. asszony, a baromfi ton yesato (Joly tatjuk.) Munkanélküliek tűntetnek Teheránban. Az iráni forradalom leg­főbb problémája jelenleg a gazdasági nehézségek leküz­dése. A nehézségek gyöke­rei még a sah uralkodásá­nak idejébe nyúlnak vissza. A korábban agrárország Irán mezőgazdaságának tel­jes elhanyagolása és az épí­tőipar túlzott felfuttatása a falusi lakosok száz- és száz­ezreit kényszerítette a vá­rosokba. A valamikor önel­látó ország élelmiszerimport­ja a hibás gazdaságpolitika következtében 1977—-78-ban meghaladta az 1,5 milliárd, más források szerint a 3 milliárd dollárt, a munka- nélküliség rohamosan nőtt, s az árak is egyre emelked­tek. A múlt év elején már teljes gazdasági összeomlás fenyegetett. Becslések sze­rint a munkaképes lakosság egynegyede volt munka nél­kül és az infláció rekord­szintet ért el. A tavalyi változások, « belpolitikai harcok nem tet­ték lehetővé, hogy a nyers­anyag kincsekben és ener­giában egyébként gazdag'or­szág gazdaságát a helyes vágányra tereljék. Nem vé­letlen, hogy az elnökválasz­táson az a Baniszadr kap­ta a szavazatok túlnyomó többségét, akit a. lakosság kiváló gazdasági szakember­nek ismert. A gazdaság újjászervezésé­nek legfőbb bázisa az olaj. Az Iráni Nemzeti Bank el­nöke kijelentette, hogy az ország napi olaj bevétele 80— 90 millió dollár. Ez elegendő a napi szükségletek fedezé­sére, de nem elegendő a nagyszabású tervek és be­ruházások, valamint a szo­ciális programok megvaló­sítására. A sah által elindí­tott mértéktelen építkezések egy részét leállítják és első­sorban azokat folytatják, amelyek a lakosság ellátását szolgálják. A tervek szerint újabb utak és kikötők épül­nek. A luxus lakások he­lyett nagyszámú olcsóbb la­kás építésébe kezdenek, így kívánják felszámolni az egész ország városaiban je­lentkező óriási arányú la­káshiányt. Az ipari termelés mintegy 50 százalékkal esett vissza, főleg a nyersanyag- és al­katrészhiány miatt. Az egyetlen nem külföldi licenc alapján dolgozó autógyár, a Paykan Művek például — saját adatai szerint — a ter­vezett százezér személygép­kocsi helyett alkatrészhiány miatt csupán 50 ezret gyári, A cipőgyárak borhiánnyal küzdenek és a tv-készülékek gyártása is erősen vissza­esett. Khomeini forradalmá­nak egyik fő támogatója a hazár volt, és hogy nem alaptalanul álltak az ajatoi- lah mellé, azt bizonyítja, hogy míg. a nagyipar a vá­zolt. okok miatt stagnál, a kisipar és a kéamüyesípar virágzik. Ez a gazdasági ág, amely a naponta keresett cikkek termelésében fontos szerepet játszik, a forrada­lom alatt nagyrészt zavar­talanul dolgozhat"': és úgy látszik, hogy gazdasági te­vékenységét most is a meg­szokott szinten tudja tarta­ni. A mezőgazdaság az iráni gazdaság legjelentősebb, de egyben leggyengébb szek­tora. A sah annakidején végrehajtott földreformja teljes csődhöz vezetett, mint­hogy az új tulajdonosoknak semmi segítséget nem ad­tak földjeik megművelésé­hez. Ennek volt a következ­ménye az elvándorlás, 3—4 millió nincstelen özönlött a városokba. Most a forradal­mi tanács és kormány első­rendűnek nyilvánította a mezőgazdaság fejlesztését. A mezőgazdasági önellátás nagyratörő célját a kor­mányzat a földreform foly­tatásával kívánja elérni, mégpedig úgy, hogy minde­nekelőtt: a kisgazdálkodókat támogatja. Arra számítanak, hogy a parlagföldek ismét művelés alá kveülhetnek és így fokozatosan megszünte­tik az élelmiszer behozatalt. Kérdés csak az, hogy a me­zőgazdaság fejlesztését ho­gyan tudják összhangba hozni a műtrágya-, a gép- és az alkatrészbehozatal visszaszorításával. Baniszadr két évre, más szakértők en­nél jóval hosszabb időre te­szik az élelmiszerönellátás megteremtését. Irán a belső szükséglet fedezését mindenekelőtt a hazai ipar fejlesztésével, másrészt fokozott kereske­delmi diplomáciával kíván­ja elérni. Elsődleges cél. hogy megszabaduljon az amerikai importtól való füg­gőségtől. Ezért az élelmisze­rek beszerzési forrásait ki­terjesztették és új megálla­podásokat kötöttek Ausztrá­liával, Ű.i-Zélanddal, Pakisz­tánnal, Törökországgal, az Európai Gazdasági Közös­séggel, a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Japán gyógyszereket szállít; az olaj kitermeléséhez szük­séges berendezéseket, vala­mint az autószerelő üzemek részére a hiányzó néhány amerikai pótalkatrészt har­madik országokon keresztül szerzik be. Ily módon előre biztosították magukat egy esetleges amerikai gazdasá­gi blokáddal, szemben. A hosszúlejáratú gazdasá­gi tervek megvalósítható­sága természetesen - attól függ, hogy a bel- és külpo­litika térén sikerül-e nyug­vópontra jutnia az ország­nak* Az iráni vezetés min­dent elkövet annak érdeké­ben, hogy a 37 millió or­szág lakosságát bevonja a belső f) r.dasági gondok megoldásába. fe L Bázis — mm olaj

Next

/
Thumbnails
Contents