Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-03 / 28. szám

Mohácsi Regös Ferenc rajza. Rózsa Endre Kamaszkor 'Hajadon szél fülbevalói: topolyák kis barna golyói, súrolva behunyt szemű arcom, kacéran, elúszva suhantok — érzem már, érzem időnként, futtámban a fölfele-örvényt, kisért egy mennyei légyott, emelnek ezüst buborékok — míg újra a röpke csapások: golyócska-boholy-kalapácsok pattintják föl szememet, s szamárfejű tátika tcrtog, ha lábam elé meredek! Új könyvekről Joseph Conrad két regénye Jól megtanulni angolul nem lehet — mondják az oxfordi angolok, a neves angol iroda­lomtörténészek mégis egy olyan írót tartanak egyik leg­jelentősebb regényírójuknak;, aki tizenkilenc éves korában még egy szót sem tudott Dic­kens nyelvén. A Joseph Con­rad írói név, egy száműzött lengyel forradalmár fiát, csa­ládi nevén Korzeniowskit ta­karja. A kalandra vágyó len­gyel fiatalember tenger iránti érdeklődését Victor Hugónak A tenger munkásai című re­génye keltette föl, s elszegő­dött 1874-ben. Marseillesben francia, majd később angol hajókra. 18áú-ben jelent meg első regénye, s a XX. századi angol irodalom egyik jelentős alakja lett, többnyibe egzoti­kus környezetben játszódó re­gényeivel. Történeteiben a hajósélet viszontagságait dol­gozza föl, írásait mégsem te­kinthetjük csupán romanti­kus vagy kalandos regények­nek. Hosszú évek óta nem je­lent meg a magyar könyv­piacon önálló Conrad-kötet, csupán, antológiákban talál­kozhatott vele az olvasó. Most egyszerre két kötet is napvilágot látott a neves len­gyel származású, angolul író szerzőtől; Az o-rnyéksón és A hdladas előőrse. Az izgalmas, fordulatokban, sztorikban gazdag írásokban nemcsak az ember és a természet harcá­nak költői szépségű leírásait olvashatjuk, hanem az embe­ri lét sorskérdéseinefc magas, művészi színvonalú megjele­nítésének ritka irodalmi pél­dáival is találkozhatunk. Conrad több regényéből fil­met is készítettek. Oláh János A boldogság évei ezek a boldogság ével qz kell hogy elmúljanak annyi se csak veszélybe kerülnek es inára fölismered őket gyere és fogadd el az élet ajándékait s örülj ha tudsz örülni még talán, jár most is a szerencsével ennyi önzés bár jobb ha evvel nem dicsekszel ^! * * « *^7 kopjafák Napirenden van á tente-' tők, a temetkezés kérdése. Irodalmi hetilapunkban Ti­ltásnak róla, városaink épí­tészekkel terveztetnek új temetőket, minden kolumbá- rium egy-egy kísérlet a jobb megoldásra. Könyvek jelennek meg régi temetke­zési szokásokról, fejfákról, s közben szaporodnak a sí­rok, fogynak a hazánk re­formátus, evangélikus, uni­tárius temetőire oly jellem­ző, Európában egyedülálló ritkaságok: a fejfák. Múzeu­mokba vándorol, amelyiket még fel nem tüzeltek, vagy át nem jutott a határon, hogy drága pénzen kerüljön műgyűjtők kezébe. Szakem­berek sokat elmélkednek róla, hogy honnan származ­nak ezek a hol emberalakra, hol csónakra emlékeztető fejfák, fejefák, fejes fák, cifrafej fák, fótül való fák, gombos fák, gombfák, sír­fák, epitafák, vagy éppen kopját tartó emlékükre utal­va: a főleg erdélyi kopjafák? A néprajz tudósai felve­tették s részben bizonyítot­ták a különösen a Tiszántú­lon (Szatmárcseke, Hajdúbö­szörmény) honos csónak ala­kú fejfáik finnugor eredetét. Egyáltalán! hogyan és honnan kerülhettek hozzánk ezek a különös alakú fejfák, melyek nemcsak falvamként mások, de a népi teremtő képzelet­nek, 6zobrászi látásnak is pá­ratlan emlékei? Van, aki tö­rök eredetűnek tartja, pedig a török turbános sírkövek alig hasonlítanak fejfáinkhoz. Amíg fel nem dolgozzuk északi rokonaink, s a szibé­riai népek temetkezési szoká­sait, s mindazokét, melyekkel évezredek során érintkeztünk, végső feleletet nem találha­tunk. Úgy látom azonban, hogy az emberalakú, ún. ant­ropomorf és esórrak eiafcn fejfának közös eredete ven, csak más kialakulási útja. A közelmúltban átnézhet­tem a finn Nemzeti Múzeum dokumentációs tárának fejfa­anyagát. Karjalai fejfák szá­zai azonosak, közvetlen roko­nai a mi fejfáinknak. Század­fordulón élt még ott a csóna­kos temetkezés szokása is. Nemcsak a halottat helyezték csónakba, de a csónakját rá­borították sírjára, s azt a bá­but, amit felöltöztetve úgy tiszteltek, mintha maga a ha­lott lemve, sírjelként állítot­ták. A norvégek is temetkez­tek hajóba, földdel fedve a holtat. A karjalaiak nemcsak a sírra borítottak koporsót, de házacskát is építettek fából, hogy legyen a holt lelkének hová költöznie, s erre tették a holtra emlékeztető bábot. A mohamedán kunoknak is vol­tak ilyen kömpöceik, s a kir­gizeknek is. A románok Cor- hamának (korhány) nevezték a sajátjukat. Egy bizonyos : azoknál a primitív népeknél, melyek hittek abban, hogy a lélek to­vább él az ember holta után, s mocsaras, lapos, vízparti tá­jon éltek, a temetkezési szo­kások is hasonlóak lettek. Af­rikai, madagaszkárí példák épp úgy tanúsítják, mint a mi vidékeinken fennmaradt fej- fák. A török nem nézhette a keresztet, de megtűrte az ősi hagyományokból átörökített fejfát. Ügy maradtak fenn ezek népünk emlékezetében, mint a bájolások, sirató éne­kek, pogány kuruzs lások, gyógyfüvek ismerete. S ha Bornemissza Péter a XVI. század végén még felsorolja, a pogány „ördögi kísértete­ket”, miért ne maradtak vol­na élőek tárgyi emlékeink, ha egyszer a keresztény hitre tért Karjaikban is folyamato­Karcliai cmmafcee-fejfás temetkezés a századfordulón. <Ncmettí Ingeborg rajkai,) Nábrádi és szaintárcsekei fej­fa. san fennmaradtak szinte nap­jainkig? Kirgiz, kalmük, tatár rokonjelenségek csak bizonyí­tanak, nem cáfolnak. De mire megyünk vele, túl a tudomány belső gondjain? Azon a nagy ívű körön belül, melyhez finnugorok is tartoz­tak a túlvilágról alkotott ké­pükkel, a képzeletvilágunk, teremtő, térformáló készsé­günk közös volt. Vagyis: olyan sírjeleket állítottunk mi is a XVI. század óta, mint északi rokonaink folyamato­san á XX. századig, s erre Karjala, a Kalevala földje eleven példa. Ez a hagyo­mány pusztulóban van. Bár megváltozott a túlvilágról formált gondolkodásunk, má­sok temetkezési szokásaink, de ez nem indokolja, hogy giccses, hivalkodó műkövek, habarcsból lett csókolózó ga­lambok, tört angyalszárnyak, drótból, bádogból kalapált s kovácsolt vasnak álcázott lámpások hirdessék, hazudjak halálunkon túl embermivpl- tunkat. Ha a humanitást ír­juk zászlainkra, tartozunk az­zal az embernek, hogy anyag­ban és megformálásban is méltán emlékezzünk meg ró­la. A temető ne legyen ope­rett, a sírjel legyen méltó ah­hoz, akiért állítottuk. A fej- fák, gombos fék, kopjafák méltóak voltak eleinkhez. Népek alkotó képzeletének remekművei. A mai sírjelek nem korszerűek, hanem : ha­misak. Mások boldogok len ­nének,. ha ilyen, még nap­jainkban is élő hagyomá­nyuk volna, mint a fejfáink voltak. Mi akadálya van, hogy ezt a hagyományt fel­élesszük? Azok a tétova kí­sérletek — melyeiknek a Far­kasréti temetőben, s másutt is tanúi vagyunk —, jelzik, hogy igényeljük ezt az iga- zabb, tisztesebb sírjelet K. A. Szántó Péter Diplomáciai csúcsszezon Azt még megértette s ber­ber delegáció, hogy a Ferihe­gyi repülőtéren nem várta őket diszszázad. Elvégre beta­karítás van. Kissé furcsállták, hogy a csókokat-csokrokat osztogató úttörők is hiányoz­tak. Azon viszont már fönn­akadtak, hogy nem várta őket senkt Azt azért nem mondhatták, hogy a kutya se, mert a vámőrség kábitószer- kutató kutyája körülszaglász­ta őket Végül a peronról előkerült egy illetékes: a kúlúgymínisz- teriumi óvoda anyagbeszerző­je, aki ezúttal vendégeligazí- tó is. —.Tisztelt .vendégeink — mondta meghajolva —, az utóbbi évek legnagyobb dip­lomáciai csúcsszezonjának örülhetünk. Hazánk diplomá­ciai kapcsolatai növekvő vo­lumenét illetően meg hell mondanom, a tisztelt vendé­gek felé... Szóval, hogy itt van ót jegy, üljenek buszra, ép a Parlamentben találko­zunk. — Hogyan? — kérdezte a küldöttség vezetője, aki már járt Crónlandban, s így k’isé éríétté azt az eszkimó nyelv- ytráaá. «naiyss — teeoaisäbcA — az anyagbeszerző köszön­tötte őket. — Ügy, hogy sajnos nem mehetek önökkel, mert en­gem a vend delegáció foga­dására küldtek, és sietek vissza hozzájuk. Szegény ven­dek már fél órája ott ülnek a teherautón, és engem vár­nak. — De hát... És az osztály­vezetője? — Az óvodája ö e szecsua nőszövetség delegációjának mutatja épp en most a Ha­lászbástyái, "r- .4 diplomáciái csoportve­zető? — Az irokézek polgárjogi küldöttségével tárgyal. A mi­niszterhelyettesek egyike hi­vatalos barátin van Atlanti­szon. a m,ástk ökörsütésen vesz reszt az ugorokkal, a harmadik most írja alá a zaéféakMsi a satakosisas&siiJL, a miniszter a Eosnyik téri piacot mutatja meg a Közös Piac küldöttségének. A berberek ősz vezetője csóválta a fejét: — És föl­jebb? — Följebb? A kormány ré­szint El Doradoban, részint a Marson tárgyal... Meg föl­jebb? A testvéri trák delegá­ciót fogadják. — Még följebb! — nyögte az ász vendég. — Még följebb? Hát evpen Berbe-nában vannak, w.aguk- nál. Ezzel az anyagbeszerző el­rohant. de meg vísszakjabált, szabadkozva, hogy sajnos ko­csi nincs, de már az ugorok­nak is csak talicska jutott. Persze a busz mar elment mire a berberek odaértek, így autóstoppal, jutottak be Buda­pestre. A zuárdők küldöttsé­ge etk&aett meg &gg> g szokta-. MŰEMLÉKEK TANÚSÁGA Hazánk műemlékekben sze­gény ország. Nyolc és fél ezer műemléket, műemlék jellegű, városképi jelentőségű „épüle­tet, maradványt tartanak szá­mon. (Műemlékünk mindösz- sze 1800 van.) De műemlékvé­delmünk — noha az e célra fordítható összeg ugyancsak kevés — Európa csodálatát is kivívta, nagyhatalom va­gyunk az épületek megőrzésé­ben, konzerválásában, » res­taurálásban. Műemlékeink államé, egy­házi, esetleg magántulajdon­ban levők. A karbantartás ilyenkor a tulajdonos felada­ta — de abba, hogy miként, hogyan történjék a megőrzés, a helyreállítás, beleszól az Országos Műemléki Felügye­lőség, mint hatóság. Az or­szágos jelentőségű, kiemelt műemléki helyreállításokat a műemléki felügyelőség kivite­lező részlege végzi — 800 szakemberrel: épületszobrá­szokkal, restaurátorokkal, kő­művesekkel, ácsokkal, dísz- műlakatosokkal. Az Országos Műemléki Felügyelőség állít­ja helyre — szerény anyagi lehetőségein belül — azokat a műemlékeket, amelyeknek nincs funkciójuk, például a várromokat. Egyéb esetekben is támogatja anyagilag, szak­mailag a különböző helyreál­lításokat. Akkor él, akkor marad fenn a műemlék, ha funkciója van — ha múzeumnak, kultúrház- nak, könyvtárnak, hangver­senyteremnek használják. De nem mindegy, hogy mire. A legrosszabb megoldás, amikor például kastélyba szociális otthont, magtárat, gyárat te­lepítenek. Hasznos, ha mint a diós­győri várban, hangversenye­ket tartanak; ha mint a sár­vári várban, a város kulturá­lis központjait hozzák létre. A simontornyai vár omlado­zó, elhanyagolt épület, volt. A helyreállítás után könyvtár, képtár, múzeum, rangos ven­déglátóüzem kapott helyet benne, egy csapásra megvál­toztatva a környék arculatát. Pénzben ki sem fejezhető mértékben növelte lakóinak a kulturáltságát is. Boldógköváralján a roman­tikus környezetű várban tu­ristaházat rendeztek be, vagy említsük az oly sok vitát ka­vart Hilton-szállót. A közvé­lemény a meginduló építkezés láttán megrémült, féltette a vár egységes hangulatú ne­gyedét a modern épülettől. Soha annyi körültekintéssel, gonddal nem terveztek épüle­tet, mint itt. S az eredmény őket igazolta. Nemcsak a mo­dem szálló illeszkedik har­monikusan a környezetbe' de az építés során feltárt műem­lékekkel is — dominikánus udvar, kerengő, Miklós- to­tó barátsági gyűlésről, s o Trabantban még sikerült ké­nyelmes helyet szorítani az öt berbernek. A tágas ablakon kinézve bámulhatták a kísérő Panni robogókat és Moped Bervákat. Csak a Kossuth Lajos ut­cáig hozták be őket, innen ugyanis minden le volt zárva az irokéz delegáció miatt. Mi­kor már két órája várakoz­tak a sarkon, a berberek ve­zetője olyan kaeskaringósat káromkodott berberül, hogy még a magyarok is megértet­ték. — Na látja! — mondta egy magyar , —, maga még csak eljut a Párlamentbe, es hol­nap hazamegy. De hogyan ju­tok én haza minden áldott nap, ha egyszer a Kossuth La­jos utca túloldalán lakom? A berber küldöttség más­nap hazautazott, — Szép, szép ez a diplomá­ciái nyüzsgés — mondta a berberek agg vezetője —, de legalább annyival segítsünk a budapesti közlekedésen, hogy mi nem utazunk oda többet. Ezzel elindult a reptérre az irokéz, a parlamentbe c vend, és tndekre a szecsua. küldött­ség jogadasara, Mert ok u... rony — gazdagodott a* «F* szag. A városkép, a műemléki együttesek megőrzése nem­csak az épületek konzerválá­sát jelenti. Azzal is törődni kell, mi épül a környezetük­ben. A magyar műemlékvéde­lem elve az, hogy nem hami­sítunk, nem építjük be kora­beli stílusú házakkal a fog­híjakat. Mai épületeket eme­lünk, amelyéknek megformá­lásukban, nagyságrendjükben kell illeszkedniük a régiek­hez. így egészülnek ki védett műemlékegyütteseihk a bu­dai várnegyedben, Győrben, Sopronban, Kőszegen, pápán, Veszprémben. E városokban a több száz éves lakóházakat összkomfortosították, tették ma is lakhatóvá. Nemcsak városon, falun is védik a népi. építészeti emlé­keket. Hollókő, Szigliget komplex módon védett A fa­lusi lakosság egyre emelkedő életszínvonala napjainkra szinte eltörölte a régi magyar falut, mindenütt új házakat építenek. Az utolsó pillanat­ban tett intézkedések szerint komoly pénzösszegekkel és évi átalányfizetéssel segítik megvédeni a magántulajdon­ban levő műemlék házakat. Az ország műemlélpillamá- nyának legértékesebb' része a középkori artyag, néhány vár, templom, a román és a góti­ka' stílusjegyeit őrző kis fa­lusi templomok. A jaki, * sopro-vhorpácsi, a felső-tisza- vidéki templomok ékszerei a tájnak. Turistalátványossá­gok. Mint ahogy a csarodai (Szabolcs megye) templom történetében szinte megjele­nik az ezeréves magyar tör­ténelem. A román kori kato­likus templom belsejét haj­dan freskók borították. A re­formáció korában a középkor ri szenteket lefestették, be­meszelték s a népi reneszánsz viráigmintás falképeivel fes­tették tele a templomot. A feltárás során . mindkét kor­szak megjelenik. Sajnálatosan sok az elha­nyagolt, elhagyatott kasté­lyunk. A felszabadulás után a feudalizmus. iránti gyűlölet feldúlta, kifosztotta, felgyúj­totta kastélyaink nagy részét. Ma is tele van az ország gaz­dátlan, vagy funkciójától igen távoli célra használt kasté­lyokkal. Elmúlt társadalmakról, le­tűnt időkről a szavaknál éke­sebben szólnak azok a tárgyi, építészeti emlékek, amelyeket e társadalmak létrehoztak. Kinek ne dobogtatná meg a szivét, ha Zrínyi, Rákóczi, Kossuth emlékei között jár. A műemlékek a hazafias nevelés, a kulturális érdeklő­dés felkeltésének eszközei. A műemlékvédelem célja a múlt átmentése a jelen, a jövő szamara. Kádár Márta L ékeié László alkotása.

Next

/
Thumbnails
Contents