Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-29 / 50. szám

Magán­találkozó ÏÏSJriemfoe •»6pb s Hágá­bao kezdődött hanmas (egyiptom—ia»ei—ameri­kai) megbeszélés részvevőit, eléggé furcsának tűnik a washingtoni külügyminisz­térium szóvivőiének a tár­gyalásokról adott minősíté­se, miszerint nem többről van szó, mint egy -kis ma- gántalálkoakól-«. A palesz­tin autonómiáról folyó tár­gyalásokon ugyanis Egyip­tomot Musztafa Khalil mi­niszterelnök, Izraelt Josef Burg belügyminiszter, az Egyesült Államokat pedig Carter elnök közel-keleti kütömnegbízottja, Soi Lino- uritz képviseli. Kétségtelen, hogy figye­lemelterelő célja is van a hágai tanácskozásnak. Az arab világban ugyanis ma­gasra csapott a felháborodás hulláma amiatt, hogy Egyip­tom diplomáciai kapcsolatra lépett Izraellel, s ezzel tel­jessé tette az agresszor és anaesdka pártfogója előtti behódolását Szadat elnök éppen ezt akarja tagadni az­zal, bogy a hágai tárgyalá­sokon »kiáll a palesztinok jogaiért-« Legalább is ennek a látszatát szeretné kelteni, mert valójában Kairó maga is jól tudja; a palesztin ön- kormányzat kérdésében semmilyen érdemi enged­ményre nem számíthat Iz- raeltőL Teg. Aviv a maga számláját piár behajtotta Egyiptomon, a palesztin arabok sorsát pedig saját belügyének tekinti. A tavaly ősz óta kisebb szünetekkel folyó tárgyalá­sok újabb menetétől nem várnak sokat a helyzet is­mer«. Pedig nincs már messze május 10-e, amikor­ra — a Camp David-i megállapodás érteimében — tető alá kellene hozni a palesztin autonómiát. A nagy kérdés azonban az, hogy milyet? Erre a két közvetlenül érdekeltnek tá­volról sincs közös válasza. Kairó olyan széles körű auto­nómiára gondol, amely akár egy önálló palesztin állam csirája is lehetne. Az álláspontok -közeledé­sét nem igen szolgálja az, hogy Izrael közben folytat­ja telepítési programját a megszállt arab területeken. E gyarmatosító politikáját az ENSZ Biztonsági Taaiá- csa jelenleg folyó rendkívüli ülésén tárgyalja, s a felszó­lalók döntő többsége élesen elítéli. Ugyanakkor azonban Tel Aviv bátorítást is kap: Carter elnök legutóbbi nyi­latkozatéiban határozottan elvetette egy önálló palesz­tin állam gondolatát. Ilyen körülmények között pedig aligha várható engedékeny­ség Izrael részéről a mosta­ni tárgyalásokon. Külpolitikai vita a-bonni parlamentben Tartózkodni kell a forrófejű lépésektől Kormány és ellenzék már ismert külpolitikai nézetei csaptak össze tegnap a nyu­gatnémet parlament vitájá­ban. Helmut Schmidt kan­cellár kormánynyilatkoza­tában az enyhülés eddigi eredményeinek megőrzésé­re, a kelet—nyugati pártbe­széd folytatására szólította fel, ugyanakkor azt is beje­lentette: az NSZK fokozza katonai erejét és más or­szágoknak az eddiginél na­gyobb gazdasági és katonai segélyt nyújt. Schmidt beszédében a szovjet csapatok kivoná­sát követelte Afganisztán­ból és azt állította, hogy »■helyre kell állítani a nem­zetközi erőviszonyokat«. In­tett azonban a meggondo­latlan, forrófejű lépésektől, amelyek csak a válság el­mélyítését vonhatják ma­guk után. Szavai szerint a nyugatnémet politika első számú feladata változatla­nul a béke biztosítása, amelyhez a szövetségi köz­társaságnak minden más or­szágnál nagyobb és közvet­lenebb érdeke fűződik. Az NSZK megbízható partner a NATO-ban és a Közös Piacban, alapvetőnek tekinti az Egyesült Államok­hoz, meghatározónak a Franciaországhoz fűződő szövetségi viszonyt, A nyugatnémet fél ugyanakkor megbízható partnere kíván maradni a Szovjetuniónak és a szocia­lista országoknak is. Ezért ragaszkodik a már megkö­tött keleti szerződésekhez és igyekszik olyan feltétele­ket teremteni, amelyek kö­zött az európai együttmű­ködés továbbfejleszthető. A kormányfő elismerően szólt Leonyid Brezsnyev válasz­tási és Edward Gierek kongresszusi beszédéről és hangsúlyozta: az elhangzott kül- és leszereléspolitBcai javaslatok komoly, alapos tanulmányozásra méltóak a nyugat részéről. Elégedetten szólt a két német állam vi­szonyának alakulásáról és hangoztatta, hogy a jelenle­gi tárgyalások jő úton ha­ladnak. A kancellár ismételten állást foglalt a nyugat kül- és katonapolitikai munka- megosztása mellett. Ennek keretében az NSZK a ko­rábbiakon felül újabb száz­milliós márkás segélyt nyújt Törökországnak, jelentős összegeket Pakisztánnak és Indiának. A nyugatnémet külpoliti­ka a jelenlegi helyzetet fej akarja használni arra is, hogy fokozza politikai és gazdasági befolyását a har­madik világ más országai körében is. Schmidt jelezte: az NSZK egyelőre nem csat­lakozik a moszkvai olimpiai játékok amerikai bojkottjá­hoz, mert reméli, hogy má­jus közepéig — a jelentke­zési határidő lejártáig — a nemzetközi helyzet olyan mértékben javul, hogy lehe­tővé válik a nyugati orszá­gok sportolóinak elutazásaié a szovjet fővárosba. WiUy Brandi, a szociálde­mokrata párt elnöke sze­rint az NSZK atlanti hűsé­géhez nem férhet kétség, ez azonban nem jelenthet egyet az európai enyhülés vívmá­nyainak kockáztatásávaL Körözik a kormányfőt Suríname-ot hétfő óta hét őrmester és egy hadnagy irányítja, akiket a sztrájko­ló katonák juttattak hata­lomra. Az új vezetés pontos politikai irányvonala még nem ismeretes. Egy évvel ezelőtt a volt holland gyarmat tiszthelyet­tesei panaszt emeltek a fe­letteseik részéről tanúsított rossz bánásmód és megkü­lönböztetések miatt, és kö­vetelték, hogy szakszerveze­tet alakíthassanak. Az or­szág nyolcszáz katonája kö­zül háromszáz sztrájkba lé­pett. A hatóságok a sztrájk három vezetőjét, Ramon An­ton Abrahams, Laurent Edu­ard Neede és Badresein Si- tal őrmestereket letartóztat­ták és bíróság elé állították. A három tiszthelyettes pe­rében kedden hoztak volna ítéletet, ám hétfőn a kato­nák megrohamozták a ka­szárnyákat, a fegyver- és lő­szerraktárakat, elfoglalták a parti örhajokat, és azokról lőtték a paramaribói rend­őrőrsöket. A katonai vezetők szer­dán bejelentették, hogy új­ra megnyitották az ország nemzetközi repülőterét, a telex- és rádióössaekötteté- seket azonban továbbra is ellenőrzik. Oltón van Gender en, a megbuktatott kormány mi­niszterelnök-helyettese, aki megadta magát a felkelők­nek, és a szintén őrizetben lévő S. Badrisingh igazság­ügyi és rendőrminiszter nyi­latkozatában elismerte, hogy a katonák teljes mértékben urai az országnak. A két miniszter fölszólította a la­kosságot, hogy »a béke, a rend és a biztonság érdeké­ben teljes mértéken vesse magát alá« a nemzeti ka­tonai tanácsnak. Jelenleg körözik a meg­buktatott Hevek Arron kor­mányfőt, akinek tartózkodá­si helye nem ismert. Kor­mányának pénzügyminisz­terét és a rendőrség főnökét letartóztatták, több minisz­tere pedig állítólag a szom­szédos Francia-Guyanába menekült. Paramaribói for­rások szerint belehalt fejsé­rülésébe Maurice de Miran­da főügyész, aki hétfőn el­lenállást tanúsított az őt le­tartóztatni próbáló katonák­kal szemben. HÍREI Terroristák fogságában A bogotai egyetem hallgatói támogatásukról biztosították azo­kat a baloldai gerillákat, akik megszállták a Dominika nagykö­vetségét és 60 túszt ejtettek. A képen a felvonuló diákokat rendőri kordon tartóztatja fel a kolumbiai fővárosban. Tizenhat nagykövetet és a pápai nunciust, valamint to­vábbi mintegy hatvan sze­mélyt tartanak túszul Domi­nika bogotai nagykövetségén szélsőbaloldali gerillák, akik az »Április 19. mozgalom« (M—19) és a »Pedro Leon Arboleda osztag« vegyes csoportjának mondják ma­gukat. A gerillák sportmeíegítők- be öltözve közelítették meg az épületet, s sportosaitokból elővett fegyvereikkel beha­toltok a követségre, ahol a nagykövet éppen fogadást adott Dominika nemzeti ün­nepe alkalmából. A mintegy harminc támadó többször tűzharcba keveredett az épü­letet körülvevő katonasággal- Egy gerilla meghalt, s öt személy megsebesült, közü­lük a paraguayi ügyvivő sú­lyosan. A túsz-szedő csoport veze­tője telefonon közötte az AP hírügynökséggel, hogy öt­venmillió dollárt követelnek, ezenkívül az összes politikai fogoly szabadom bocsátását és szabad távozást az or­szágból. Követelik azt is, hogy közleményük jelenjen meg a lapokban. A rádióval ugyancsak telefonon közölte, hogy hajlandók tárgyaláso­kat kezdeni a kormánnyal. A túszokat »szükség esetén egy-két hónapig is« fogva tarthatják — fűzte hozzá —, és »nem felelnek életükért, ha a fegyveres erők valami­lyen hibát követnének el«. A csoport elfogadta Alfre­do Vasquez Carrizosa volt kolumbiai külügyminiszter közvetítését Az ex-muuszter egy orvos társaságában a nagykövetségre ment, s tár­gyalt a kommandó vezetőjé­vel, valamint a gerillák által kijelölt »tárgyalóbizottság­gal«, amely az Egyesült Ál­lamok, Venezuela és Mexikó nagykövetéből és az aposto­li nunciusból áll. Az említetteken kívül a UPÍ szerint Ausztria, Olasz­ország, Svájc, Egyiptom, Iz­rael, Bolívia, Brazília, Costa Rica, Quatemala, Haiti, Pa­raguay és Uruguay nagyköve­te és sok más személy tar­tózkodik az épületben. Az angol ailsóház tegnap bizalmi vitát kezdett a kon­zervatív kormány gazdaság­politikájáról. A bizalmaitlan- sági indítványt a munkáspár­ti ellenzék nyújtotta be és a szavazásnál támogatja őket a liberális csoport is. Mohammed Abdu Jamani szaudi tájékoztatása miniszter cállfolta a Szaúd-Arábiai za­vargásokról, sőt katonai ha­talomátvételről londoni pénz­ügyi és kereskedelmi körök­ben felröppentett híreket. Szíriában letartóztatták és hamarosan bíróság elé állít­ják a »muzulmán testvéri­ség« szélsőséges nacionalista szervezet tagjainak egy nagy­létszámú csoportját — jelen­tette be a Baat-h-párt szóvi­vője. Az Olasz Szocialista Párt vezetősége közleményében bejelentette, hogy Cossiga ki­sebbségi kormánya többé nem számíthat a szocialisták külső támogatására és a kö­zeljövőben a parlamentben felvetik a bizalmi kérdést. A finn békebizottság leve­let intézet Carter amerikai el­nökhöz, s ebben nyugtalan­ságát fejezte ki azzal kapcso­latban, hogy a koreai félszi­geten fokozódik a feszültség. Az Osztrák Szocialista Párt egyik rendezvényén Kreisky osztrák kancellár ismét hitet tett az enyhülési politikához való visszatérés szükségessé­ge Eaeüatt. A „gránitállam“ voksai Az időeltolódás következ­tében csak most vált isme­retessé Európában az előző napon tartott első amerikai »előválasztás« — angol szó­val primary — eredménye. Ezt az Egyesült Államok északkeleti partján New Hampshire-ban tartották. Az itt elért eredmények mindig különleges szerepet játszot­tak az elnökválasztási küz­delmek történetében. Az a mondás járja: »amerre New Hampshire megy, arra megy az ország«. Ezt a mondást tapasztalati tények igazolják: az utóbbi 28 évben aki eb­ben az államban győzött az mindig megnyerte pártjának elnökjelöltségét A várakozásnak megfele­lően a New Hampshire-ben tartott előválasztás Carter győzelmét hozta. A demok­ratapárti szavazók 49 száza­léka voksolt az elnökre, míg Kennedy 38 százalékot ka­pott. Az eredmény mérlege­lésénél figyelembe kell ven­ni, hogy Kennedy a szom­szédos Massachussets állam szenátora is, voltaképpen az Egyesült Államok egész északkeleti partvidéke a K.ennedy-dinasztia »politi­kai birodalmához« tartozik Ebben az értelemben mosta­ni veresége igen baljós jel Kennedy számára — arról nem is szólva, hogy híven kifejezi az Egyesült Álla­mokban jelenleg uralkodó politikai légkört. Mindenekelőtt utalná keH arra, hogy a mostani szava­zást megelőzően két másik államban már összemérte erejét Carter és Kennedy. Igaz, azok az erőpróbák nem szabályos »előválasztást« je­lentettek. Az első szűkebb körű demokrata gyűlésen Iowa államban Carter 2:1 arányban diadalmaskodott Kennedy felett. A második esetben, Maine államban a gyűlés résztvevőinek 45 szá­zaléka állít az elnök mellé, 39 százaléka pedig Kennedy ol­dalán. Miután Maine is az északkeleti övezethez tarto­zik, ezek az előzmények már jelezték Edward Kennedy gyengeségét a demokrata párton belül. Pedig tavaly ősszel Carter még szinte reménytelen helyzetben volt Az ország figyelmét akkor elsősorban a magas infláció, a munka- nélküliség, az ingatag gaz­daságnövekedés és az ener­giaproblémák kötötték le. Az amerikai közvélemény ezek­ben a kérdésekben Cartert határozatlannak ítélte. Egy­ben pedig a már korábban megkezdődött hidegháborús manipulációk eredményekép­pen úgy vélekedett, hogy az elnök nemzetközi kérdések­ben is túlságosan gyenge kézzel forgatja az ország kormánykerekét. Így alakul­hatott ki olyan helyzet (amelyre 1884 óta nem volt példa), hogy ősszel a jelen­legi elnöknek igen kevés esé­lye volt saját pártja elnök­jelöltségének megszerzésé­re. Carier helyzetében a for­dulatot valószínűleg az irá­ni túszügy Hoztál Ä nemzet-' közi kérdésekben csak na­gyon álatlánosan tájékoz­tatott és a televíziós mani­pulációk bűvkörében élő amerikaiak számára a túsz­dráma hirtelen »bevitte a lakószobába« a nemzetközi helyzetet Ez kedvező alkal­mat biztosított Carternek a nemzeti szenvedélyek felszí­táséra, másrészt pedig aora, hogy eljátssza a kicsinyes pártharcokon felül emelkedő elnök szerepét Ennek a tak­tikának a lehetőségeit az af­ganisztáni események még kiszélesítették. Választás-taktikai szem­pontból ez a magatartás eredményt hozott Annál is inkább, mert Kennedy poli­tikai hagyományainál fogva a demokrata párt centrumá­tól némileg balra helyezke­dik el, ezért az elnök hideg­háborús intézkedéseit csak balról bírálhatta, tehát — a jelenlegi amerikai közhangu­latban »az árral szemben« kellett úsznia. Ez a helyzet vezetett Iowa és Maine vá­lasztási gyűlései után a »grá­nitállamban« tartott első amerikai előválasztás ered­ményéhez. Amennyiben a nemzetközi helyzetben nem következik be viszonylag gyors változás, vagy valami­lyen esemény nem állítja is­mét előtérbe az amerikai gazdasági és belpolitikai hely­zet továbbra is megoldatlan kérdéseit, Kennedy pozíciói gyengék maradnak és Car­ternek elsöprő esélye van a demokrata párt elnökjelölt­ségének megszerzésére. Végül: említést kell ten­ni a republikánus párt je­löltjeinek helyzetéről is. A köztársaságpárti tábor ösz- szes jelöltje lényegesen jobb­ra áll Cartertől — Kennedy­ről nem is beszélve. A jelen­leg versenyben lévő három pályázó Reagan kaliforniai ex-kormányzó, a köztársa­ságpárti szélsőjobb klasszi­kus vezetője, Bush, a CIA volt főnöke, akit Reagan-nél mérsékeltebbnek tartanak, Valamint a szenátusban ve­zető szerepet játszó Baker. Az eddigi erőpróbák során a csaknem 70 éves Reagan- nel szemben Bush megle­pően jó eredményeket ért el és sokan úgy vélték, hogy komolyan veszélyezteti Rea­gan pozícióját. Most New Hampshire-ben a republiká­nus párti szavazók is leadták voksukat a maguk külön elő­választásán. Ezúttal Reagan 50 százalékot kapott, míg Bush kénytelen volt megelé­gedni 25 százalékkal. Ez az eredmény is az amerikai köz­vélemény jobbra tolódását mulatja. A harc természetesen még csak most kezdődött meg igazán az Egyesült Államok­ban, hiszen New Hampshire az első előválasztás színhe­lye volt. Annyit azonban le lehet szögezni, hogy a kor­mányzó demokrata párton belül a helyzet a tavalyi esztendő őszéhez viszonyítva gyökeresen megváltozott — Kennedy kárára —J—e. A KAPOSVÁRI közüti építő vállalat jogtanácsosi munkakör / betöltésére felvételt hirdet Vállalati gyakorlattal és jogtanácsosi vizsgával rendelkezők előnyben. Jelentkezni a személyzeti vezetőnél lehet: Kaposvár, Szántó Imre u. 19. sz. (04479D

Next

/
Thumbnails
Contents