Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-03 / 28. szám
SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Dsmiikagyloban igazgyöngy Sűrű, vöröses felhők gyülekeznek az ég nyugati felén. Vad rohamokkal, süvöltve közeledik az északi széL Felrohan a magas Gyugy-tetőre, s onnan lehömpölyög az erdős dombokkal körülhatárolt völgybe. A szent berek nádasa sejtelmesen zizeg, a sás alatt gyíkok siklanak, rejtekhelyei keresve. A közeli doanb fái közt tűz zokog. A megásott sír sárga homokja a hívogató jel, ahová érkezniük kell a szellemeknek, a meghalt családfő őseinek. Értük dobol most furcsa, túlvilág! ütemet a táltos. Hív a dobszó és a sámánének minden élőt és elhunyt őst, hogy jöjjön, vegyen részt a temetési szertartáson. Mossák már kancatejjel az áldozati fehér lovat, majd négy cövekhez kötik a lábait, kötelekkel széthúzzák annyira, hogy gerince reccsenve eltörik. Nyakába kötelet hurkolnak, s kínjait erős szorítással végleg megszüntetik. A csúcsos süvegű, hosszú bajuszé férfiak testüket tépik, csordul a vérük — az asszonyok távolabb sírva gyászolnak. A sámán kezében kés. A ló nyakába meríti, s az első vércseppeket egy edénybe gyűjti. majd felajánlja a legfőbb istennek. Meg- nyűzzák az állatot úgy, hogy a feje és lábainak csontja á bőrében maradjon. Ez kerül majd a sírba, halott gazdája mellé. Villámok cikáznak az égen, az északi domb mögül mennydörgést sodor a szél. A gyászolók komoran, háromszor megkerülik a sírt, hogy a halott vissza ne térjen kísérteni a túlvilágról, majd nekilátnak enni a ló húsát. Ma Bálványosnak hívják azt a települést, amely abban a völgyben bújik meg a somogyi lankák között, amelyben egykor — a néphit szerint — a környéken a legtovább maradt fenn az ősi pogány vallás. A dombok vonalai úgy ölelik körbe a falut, mint a napfényre szétnyíló tengeri kagyló az igazgyöngyöt. S ha zord szelek fújják a Balaton somogyi partját, ez a kagyló szerető anyaként megvédi. Gyönyörű itt a nyár és gyönyörű itt a tél. Ősszel és tavasszal pedig a közeledő ha megáll Gyugynál a dombtetőn, ámulva csodálkozik: a völgyben — mint tej á csuporban — fehér köd alszik rezzenetlenül. Az ittlákókát nem hagy ja'nyugodni községük múltja. Jó'néhány asztalfiókban., és szekrénymélyen ott lapulnak a megsárgult vagy újragépelt írások Bálványos es a plébánia történetéről. László István féltve őrzött kincseket tereget az asztalra: ezerszer átforgatott, rongyossá olvasott, de megőrzött írások. Hajdan valamelyik tanító vagy plébános gyűjtötte. Ezek szerint Bálványos névvel jelölték már a pannonhalmi apátság alapító levelében is az egykori Koppény-birtokot — Valószínűleg a mai Csegepuszta helyén volt az eredeti település. Ott ma is láthatók történelmi romok. Egyes .. aessetefc tmdBt •ugyan azok későbbi időkből, a török korból maradtak ránk, de az nem bizonyított tény. Annyi' azonban biztos, hogy Szent László összeíró levelében és IX. Gergely pápa 1232. évi bullájában is szerepel a község neve. Később, az 1563-as években keltezett török kincstári adójegyzékben csak négy házzal van fölvéve, ami atf a korábbi hipotézist látszik alátámasztani, miszerint az 1540-es években a falut — nem tudni kik és Imi okból (talán a törökök) — elpusztították. Az 1600-as évektől fokozatosan gyarapodott a település, és egyre népesebb lett. — Az 1848as forradalom és szabadság- harc után egy bécsi kereskedőcsalád (Satz- gerj vásárolta meg a környező birtokot,, * bérbe adta Pöschl Ferencnek. ö a kornak megfelelően igyekezett magas fokon kihasználni a föld termőerejét. CSe- gepusztán híres ménest is nevelt, s gyakran jöttek ide külföldről lovakat vásárolni. Fábrlkapusztán szeszgyárát létesített a bérlő, és sikeresen gazdálkodott Karácsonypusztán is. A puszta egyébként azért kapta ezt a szokatlan nevet, mert karácsony tájékán költöztek be az ottani házakba a cselédek. A falu elle a maga — külvilágtól elzárt — kis életek 1815 nyarán azonban a csendes júniusi levegőt íelrevert harang kongasa resz- kettette meg: Túk van! Tűz van! ’Rohanták az emberek vödrökkel, karókkal, szekereikkel. Hiába. Az északi szél magasba erpejte a. lángokat, és sorrá perzselodtek az Üj utca hazai. A tűzvész mar hét-nyolc házat is megemésztett, amikor a fazsindelyes református templomhoz ért. Az-emberek küszködtek a lángokká!, a füsttel és korommal — sikerrel. Megfékezték a természetet, s megmentették a templomot.. Legalább-azt. Acs Lajos ma nyugdíjasként piheni élete fáradalmait — mert volt belőle bőven — a Sós-domb tövében épült, csinos kis hazában. — öregapám takácsmester volt, de nem tudta a mesterségéből eltartani a családját, ezért elhelyezkedett részes aratóként a Salz- ger-birfokon. Látástól vakulásig dolgozott, de legalább látta az értelmét: feleségének és gyerekeinek nem kellett éhezniük. Apám is ebben a gazdaságban dolgozott. Közben meghalt Satzger Pál spanyolnáthában, 's az asz- azony özvegyen maradt, három gyerekkel. A Tanácsköztársaság idején édesapám direktóriumi tag lett. Harmadmagáyal ő gondoskodott a cselédség és a Satzger-család ellátásáról: élelmezéséről, ruházatáról. A tanácshatalom leverése után a gazdaság intézője, egy bizonyos Takács Károly kiállt apám mellett, ezért nem esett bántódása. Jó néhányan azonban nagyon megszenvedtek a tizenkilences magatartásuk miatt. Emlékszem, gyerekek voltunk még, amikor az egyik nap a tanácsháza udvarán láttuk, amint két embert elvertek a csendőrök. Lehúzatták velük a nadrágjukat és csattogtak a vesszők a meztelen fenekükön, számolatlanul. Amikor pedig a csendőrök kifáradtak, a szerencsétlen embereknek még meg is kellett köszönni az ütlegelést. — A Horthy-rendszer alatt szinte teljesen eladósodott a Satzger-birtok. Korábban sem volt már valami fényesen üzemelő gazdaság, de akkorra érte el csúcspontját a csőd. : A csinos Satzgernénak ennek ellenére nem voltak megélhetési gondjai. Gyakran meglátogatta ugyanis egy. „nyalka tengerész” Bálványoson vagy a kereki erdőben megbúvó vadászkastélyban. Ahányszor csak jött az a méltóságteljes fekete autó, mindannyiszor csendőrök lepték el az országutat, s letiltottak róla mindenkit. Biztosították „A lovas tengerész” zavartalan bevonulását. Mert hiszen Horthyról van szó. Az ő kapcsolatuknak köszönhető, hogy megépült a köves- út, amely a mai napig ösz- szeköti a külvilággal a községet. , — A felszabadulás után apám és én nyolc hold földet kaptunk, azon kezdtünk gazdálkodni. Keserves mun- ■ ka volt, de nem haltunk éhen. 1952-ben aztán beléptem a Dózsa tsz-be, ahol december elején engem választottak meg elnöknek. Jól indult a közös gazdálkodás, de végül mégis feloszlott a szövetkezet. Huszonhat évig dolgoztam tejgyűjtőként, s azalatt háromszor is kikért a párt tsz-el- nök-nek,.egyszer pedig járási agronórhusmak. Ezekbén a „kiruccanásokban”, a feleségem segített, aki mindig átvette tőlem a tejbegyűjtést. Bujdosó János, a falu egykori tanácselnöke ma a Kossuth Lajos utca legutolsó házában lakik. — A Satzgeréknak 1414 katasztrális hold szántóföldjük volt, mintegy a fele azonban műveletlen. A felszabadulás után ezeket a parlagokat föl kellett szántatnunk. Jó eredményt értünk el: a pihent föld rendkívül bő termést hozott. 1949 októberében alakult meg a Dózsa Tsz, amely többségében a volt gazdasági cselédeket és részes aratókat gyűjtötte össze. Az egybeszántott földeken aztán niég évekig meglátszott, hogy melyik terület volt előtte jó gazda kezében, hiszen azon a részen többet arattunk. Amikor a gépeket kezdtük vásárolni sokan azt hangoztatták: „Nem lesz jó a termés, mert nem trágyázik ez a masina a barázdába, mint a ló.” Aztán mégis csak jó lett a termés! Több éve már, hogy a bálványosi termelő- szövetkezet egyesült a püsztaszemesivel. Az iroda Szemesre költözött, de azért Bálványoson is találhatunk „központokat”. Az egykori tanyák és puszták helyén ma a tsz egy-egy speciális üzeme működik. Karácsonyban például luoernalisztüzem, terményszárító és 150 férőhelyes szarvasmarha-hizlalda, Fityében sertéshizlalda, juhtenyészet, Csegén szarvasmarhatelep van. Bálványoson, az egykori kastély mellett csipogó húscsinkék nevelkednek. Eredményes az egyéni szarvasmarha-tenyésztés is. A környék legnagyobb állománya a községben található. Naponta száz, száztíz tehén legeli a környező dombok hizlaló, tejet termő füveit. Az egykori bezártságot a község lakosai igyekezned megszüntetni. Bár a fiatalok közül sokan költöznek a Balatonhoz közelebb levő községekbe, az itthon maradottak sem ülnek a hosszú téli estéken babérjaikon. A 820 lakosú településen már csak egyetlen pedagógus él — ö is csak néhány év óta —: Szabó Zoltánná. A tanítónő lelkesen szervezi a könyvtárat és a környékszerte elismert pávakört. Soniogyvári Imre Bala- tonföldvárról jár ide, hogy a citerazenekart felkészítse az amatőr kulturális szemlékre. Tóth János, az összevont közös tanács elnöke Balaton- földvároin. — Bálványos lakosai igazán példamutatóan veszik ki részüket minden társadalmi megmozdulásból. Azon fáradoznak, hogy lakóhelyük minél csinosabb, gondozottabb legyen. Ennek az is oka, hogy megpezsdült a község: elterjedt a hír, hogy lakóhelyüket a jövőben üdülőfaluvá szeretnék fejleszteni. Ez .„dobta fül” a lakosakat. Vára-dl Rezső Budapesten dolgozik a Városépítési Tudomáhyos és Tervező-intézetben. — A községet akkor „fedeztük föl”, amikor a Balaton-fejlesztés regionális tervét kezdtük el készíteni. Szeretnénk a tó üdülőkörzetét néhány kilométerrel kiterjeszteni, s így jó pár csendes üdülőfaluval bővíteni. Egy ilyennek igen alkalmas Bálványos: gyönyörű a környék, s a csendet és nyugalmat szeretők ragyogó kikapcsolódási lehetőséget találnak itt. Ráadásul a Balaton sincs messze, s jobb buszközlekedéssel minden bizonnyal közkedvelt üdülőközséggé lehet fejleszteni. A faluban járva-kelve láttam, hogy az a gyönyörű kastély (egykor ..az volt) mennyire elhanyagolt. Úgy hallom, hogy a lebontását tervezik. Pedig ez egyszerűen vétele! Sűrű, szürke felhők gyülekeznek az ég nyugati felén. Hideg szél kúszik föl a magas Gyugy-tetőre, s lehömpölyög a völgybe. Az idő ködén' át halványan földereng a szent berek, s dobszót visszhangzanak körös-körül a dombok. — Kérdezd meg a szellemeket, hogy milyen jövő vár ránk! — zúgják a meleg prémekbe öltözött emberek. Minden szem a táltost figyeli. Hosszan elnyújtott kiáltás hasít a levegőbe: — Hhhaaaajjj, haaaaaaaajj- jjjjjj... — hívja magához a szellemeket. Érthetetlen, kusza hangok törnek elő a szájából, mintha a válasz volna. Újra vad táncba kezd, majd a jövőbe látó szem kihűl, s.a kimerült test aléltan rogy a földre. Az emberek dermedten figyelnek. Időbe telik, míg a Sámán megmozdul. Mintha a . túlvilágból érkezett volna vissza, halkan suttogja: — Fehér áldozati lovat látok a jövőben ... dús sörényű, gyönyörű paripa. — Hosszú szünetet tart, majd fölugrik. s kétségbeesve harsogja: — Kötőfékje elszakítva ! Hol vannak hát a sámánok? Gyarmati Lásrfé
