Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-24 / 46. szám

A Somogyi tudosportrék lorn Péter Harminc év is eltelt azóttj, hogy a kisfiú egy kis akváriumot talált a kará­csonyfa alatt, 32 díszhallal. Akkor aligha szerezhettek volna neki nagyobb örömet a szülők/.. Évről évre gya­rapodtak szobájában a víz­zel telt medencék; középis­kolás korában már 70 akvá­rium gazdag élővilágát fi­gyelhette, és befolyásolhatta ez az életét. Ebben a »házi“ laboratóriumban ái+alános iskolás kortól élénk munka folyt: tenyésztési és öröklés­tani kísérletek. így a pálya- választás izgalmas pillana­taiban egy percig sem volt vita: Horn Péter már egé­szen fiatalon tudta, hogy életét az állatokkal kapcso­latos tudományok fogják be­tölteni. Ezt a határozottsá­got bizonyára elősegítették a családi — apjától kapott — ösztönzések is. Dr. Horn Artur az alkalmazott állatgenetika országosan is­mert tudósa, akadémikus, most az Allatorvostudomá- nyi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Más gyerek könnyen elad­ja »elsőszülöttségét egy tál lencséért«; elmúlnak fölötte a fogékony esztendők nyom­talanul. Horn Péter nem ezen az úton járt: ifjúkori szigorú tudatosságát évtize­dek múlva is csak tisztelni tudom. Fölmérte, hogy az idegen nyelvek (angol, né­met) nélkül vajmi kevésre jutna a tudományban. Ma a világon a tudományos infor­mációk 80 százalékát az an­gol közvetíti. A német ú> kénytelen elfogadni ezt, így a német nyelvterületen meg­jelenő szakfolyóiratok közle­ményeinek legalább a fele, a Japánban megjelenőkének pedig majdnem száz száza­léka angol nyelvű. A szen­vedélyes kutatómunka nem nélkülözheti az intenzív nyelvtanulást. Horn Péternek középiskolás korában már tudományé? közleményei je­lentek nteg magyar, angol és NDK-beli folyóiratokban. S a kezdeti lendület azóta sem hagyott alább ... A Kaposvár! Mezőgazda­sági Főiskola kisállattenyész­tés! karának igazgatói szo­bájában beszélgetünk. Nyílt tekintetű, halmozódó sikerei ellenére is szerény szavú 'emben. 1972-ben érkezett a megyeszékhelyre. Maga mö­gött tudta már akkor az egyetemi éveket. Külföldi tanulmányutak, hazai aspi- rantúra, laboratóriumi mun­kák és gyakorlat a bábolnai állami gazdaságban — moz­galmas évek voltak. Rég megszűnt a dilemma, ami a közelgő érettségi előtt fog­lalkoztatta. Zoológus szere­tett volna lenni, de megér­tette, ilyen szakemberből az országban 4—5 bőven elég. így az állattenyésztés terü­letét választotta, a baromfit. Ügy gondolta, hogy a vi­tás kérdések itt rendkívül gyorsan megválaszolhatók. Több kísérleti állattal ugyanannyi pénzért — a gyors nemzedékváltás miatt — több élettani, termelési ciklus megfigyelésére van mód. A baromfikutatás volt az első, amelyet nem sok­kal a századforduló után kezdtek, iparszerű módsze­reket a kutatás szolgálatá­ba állítva. Ezért az egész folyamatot talán a legjobban jellemzi az iparszerű szer­vezési formák alakító hatá­sa. Amikor az utolsó éves gimnazista döntött, ez is befolyásolta elhatározását. A döntés mégsem volt koc­kázat nélküli: a baromfiku­tatás nagy hagyományai, széles körű nemzetközi há­lózata miatt igen sok kon- kurrens d°l6°zott, s »fehér foltok«, nagy megválaszolat­lan kérdések — akkoriban úgy látszott — más háziáí- latfajokhoz viszonyítva ke­vésbé akadnak. Horn Péter akkori döntését mégsem bánta meg. A kaposvári főiíkoián szerteágazó feladatokat ka­pott Meg kellett szerveznie a tanszéket és áttekinteni az oktatással, kutatással kapcsolatos számos kérdést. Az országban 'csak itt akadt A gondokról, tervekről — harmadszor Somogyi klubvezetők értekezlete Kaposváron Pontos számot aligha le­hetne mondani, hogy Irány ifjúsági klub van ■ medvénk­ben: szinte naponta szűn­nek meg közössegek, » ala­kúinak újabbak. El kell fo­gadnunk a becsléseket: So­mogybán ma mintegy két­száz ifjúsági klub működik kisebb-nagyobb sikerrel. A gondok — bár a környezet más és más — zömmel azo- nonak. Miként orvosolhat­juk azokat, hogy tovább­léphessünk? — többek kö­zött erre a kérdésre igyeke­zett választ adni a megyei kLubbizottság, amikor össze­hívta a somogyi klubveze­tők harmadik értekezletét. A tegnapi rendezvényen, melyet a Damjanich utcai középiskolás kollégiumban tartottak, Hausz Gyulának, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályvezetőjének a megnyitója után dr, Tálhpál József, a Kulturális Minisz­térium főosztályvezető-he­lyettese, az Országos Ifjúsá­gi Klubtanács titkára mon­dott vitainditót. Az ifjúsági klubmozgalom lényeges fordulóponthoz ér­kezett. Ma már nem a mennyiségi fejlesztést, ha­nem a felszerelések bővíté­sét kell szem előtt tarta- nunk. Sokkal inkább a nvnó- segi munkából kell szól­nunk. Érdemes odafigyel­nünk arra, hogy a közössé gek nevelő hatása miként valósul meg az alapvető emberi kapcsolatokban. Akarnunk kell azt is. hogy g ' klubok programjában mind nagyobb szerepet kap­jon a politizálás, a kultúra, a tudományos ismeretek gya­rapítása. Végül beszélnünk kell arról, hogy az alkohol milyen szerepet játszik a klubok életében. Önkéntele­nül vetődik fel a kérdés: nevezhetjük-e klubnak azt a közösséget, ahol csupán a sör folyik, de tartalmi mun­ka nincs? Megtűrhetjük-e ezeket? Nem, hisz az ilyen közösségek fenntartása, tá­mogatósa értelmetlen és fö­lösleges. Sokkal inkább az olyan közösségek mellé kell állnunk, melyekben a szó­rakozás, a kikapcsolódás az értelmes időtöltéssel azono­sul. Persze mindenre érvé­nyes receptet aligha írhat­nánk fel a klubmozgalom orvoslására — állapi tolták meg a klubvezetők is, akik a vitaindítót követő szek­cióüléseken cseréltek véle­ményt. Mert bár csoporto­síthatók a klubok úgy is, mint lakóterületi, iskolai vagy üziemi közösségek, a lehetőségek különbözőek. Az adott feltételek mel­lett minden klubnak ma­gúnak kell megkeresnie a célhoz vezető utót. Ehhez csupán ötletek adhatók. Pél­dául az olyan fórumokon, mint a Mi világunk '30 ren­dezvénysorozat, melyet ez évben is — most már ötód- ,zör — meghirdet a megyei klubtanács a klubvezetők .•élveit, véleményét figye­lembe véve, N. J, egy dCőrrSŐ i&mycMiactf ist nem kettett örököké sem­mit, és « tanszék irányítá­sában igen nagy önáHneágot, megértő, kiváló szakmai fel­készültségű munkatársakat kapott. Az eredmények önmagu­kért beszélnek. Az utóbbi 7—8 év alatt kialakult Eu­ropa egyik legkorszerűbb kisallattenyésztő kutatóbá­zisa. A világon előállított baromfi fajtákat, hibrideket folyamatosan vizsgálják, ha­zánkban csak itt folyik nem­zetközi teljesítményvizsgá­lat. Ugyancsak ritkaság — világviszonylatban is —, hogy a vizsgálatokat két- vagy háromféle környezet­ben végzik. A kísérletek eredményei fölmérhetetlen segítséget nyújtanak az ok­tatómunkában is. A sikerek eredőjét kutat­va biztos kiindulópontnak látszik, hogy a kutatásra fordítandó pénzeszközök 70 százaléka kezdettől a válla­latoktól származott. Élénk és termékeny kapcsolatban áll­nak a bábolnai ée a bikali állami gazdasággal, a kisál­lattenyésztő rendszerekkel és az eszközgyártó vállalatok­kal, szövetkezetekkel. Ez a kapcsolat több szempontból is előnyös a tudományos munkában. A vállalatoknál, gazdaságoknál tartott állo­mányok létszáma, termelési színvonala és a műszaki feltételek garantálják, hogy szinte tetszőleges kutatási programokkal bővítsék az adott megbízásokat. Az ipar- szerűseg érvényesülése a munkában erénnyé vált. Alapelv, hogy gazdaságos kísérleteket folytassanak, gyors, megbízható eredmé­nyeket viszonylag a legki­sebb költséggel érjenek el. Ennek az alapelvnek tartós ervényesülése meghatározó a muávasU tusban is. A nagy, több ezer állattal végzett kísérletek végén 3—14 nap alatt értékelik az eredmé­nyeket — hogy azokat föl­használhassák. Megterem­tették ennek beváif mate­matikai modelljeit, szerve­zeti kereteit is: a kísérlett méréseket mindennap szá­mítógépes értékelés követi. A kisállattenyésztési tanszék teljesítmény vizs­gálatai a szó klasszikus ér­telmében nemzetköziek. Va­gyis: ez a munka szorosan integrálódott a nemzetközi tudományos munkameg­osztásba. Az itt dolgozók munkáját, tudományos föl- készültségét pontosan kife­jezi, hogy a nagy, nemzet­közi kisállattenyésztést té­makörű kongresszusokon ha­zánkat előadásokkal 70 sza­zatokban ők képviselik. Horn Péter 38 éves. Kari igazgató. Három idegen nyelven (angol, nemet, orosz, beszél és ír. Kandidátus. Sok hazai es külföldi tudományos szervezet, intézmény én bi­zottság tagja. 1960 óla hat tudományos könyvnek volt a szerzője, közülük kettő nívódíjat kapott. A napok­ban nyújtotta be nagydokto­ri értekezését a. Magyar Tu­dományos Akadémiára. Ha sikerül megvédenie, ő le ;z az egyik legfiatalabb dokto­ra az intézménynek. Tavaly nyáron megkapta a Somogy megyei Taná-s alkotói diját. Csupor Tibor Egy rózsaszín „rîdîkül” Malackáék és disznóék komédia Col: — Csak ntïens! Vagyunk többen is... Shelagh DeUmey Egy csepp méz, John Arden Királyi kegy (gyermek&zinházi be­mutató), Arnold Wesker A konyha, David Storey A vál­lalkozó című drámája után újra a »valóság színházát« megteremtő angol s+tó Ki- irány zat, iro­dalmi mozgalom, a mára már iroda­lomtörténeti foga­lommá rögzült dü­hös fiatalok szer­zőcsoport egyik tagjának színpadi művét tűzte mű­sorára a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata. John Arden Élnek, mint a disznók (Gyöngyélet) című tragikomédiájá­nak magyar ősbe­mutatóját láttuk Aseher Tamás rendezésében. Istenik ísértésre vállalkoztak? Amennyiben iste­nen — Petőfit kis­sé szabadon kezel­ve — a közönséget értjük...) Hiszen: »... « néző a egyetlen alakjával sem tud együttérezni, egyetlen alak sorsáért sem tud aggód­ni... Nem csoda, hogy az Élnek, mint a disznók sem aratott sikert* — irta egy angliai előadás utón Mihályi Gábor. (Végjáték, Gondolat Kiadó, 1971.) Mas forrásokból ismert, hogy nagy szériát egyetlen Arden-darab s«em ért meg. A Királyi kegy 1974- es kaposvári bemutatója* a gyermekizínházi tevékenység szánté egyetlen igazán nagy kudarcaként könyvelhető el... Mégis: ennek a bemutató­nak a létjogosultsága kétség­telen. Ha az alapdrámát ve­szem, akkor úgy, hogy szapo­rodott azoknak a színpadi fi­guráiknak a szánra, melyek mellé a néző nem cövekel tó rokonszenvével, Mihályi Gá­borral ismét: »egyetlen alak sorsáért sem tud aggódni«. Antiemberek, önmagukat és környezetüket roncsolva Je- épító enteltaktüellek (Ivanov, Kis János, Mórák szerkesztő, Don Juan, Halmi) után most ö&ziíőrkszinten vegetáló véglé­nyek törik-zúzzák az emberi kultúra tárgyiasult értékeit, melyek azonban jelenthetnek csapdát is... Ez a szánház által felvállalt íigyelmeztetéseorozat (?) azonban csak az egyik indok. A másik: itt és most — ak­tualitással bír John Arden színpadi műve. Ezt a nagy­szerű műsorfüzet — Havas Fanny szerkesztette — úgy igazolja, hogy szinte a kriti­kus »kenyerét veszi el«, aki ugyanazokkal a bizonyító ri­portokkal, könyvekkel ké­szült védőügyvédi szerepre. (De a maga gyakorlatából is ismer néhány hasonlót.) Soha nem tapasztalt méretekben indult meg a valóban rászo­rulók komfort-ko’u I menyek köaé telepítése. Ahogy Szánló Judit fogalmazott az Arden- drárna aktualitásáról : '-Most. bizonyos friss lakótelepi fel­mérések. tapasztalatok birto­kában, jobbon megismerked­ve a magunk Jaçksonjaival Tarján Györgyi és Olsavszky Éva. és a magunk Sawney-aival, hozzánk is közelebb került a Gyöngyélet problematikája; mi is törjük a fejünket, mi­ként lehetne a lakótelepi ci­vilizációt lakótelepi kultúrá­vá emelni.« A darab nem ad erre választ, csupán a prob­léma felvázolására vállalko­zik, s ezt izgalmasan, több­nyire feszültséget is indukál­va be is teljesíti. A Sawney família — íélrg- meddig tisztázatlan családi és nemi viszonyok között — kimustrált villa­mosban élt a városon kívül, egészen addig a pillanatig, amíg a tanács tálcáshoz nem juttatta őket. Nem tudnak, nem is akarnak élni az integrációs lehető­séggel életmódjuk sivársága miatt. S ért . nemzedékek tucatjai örökítet­ték beléjük. Há- betlerinél is há- betleribb -brancs« ez; félnomádok, lumpen elemek. Van egy tégi ma­gyar mondás, mely szerint »Jobban szereti a madár a szabadságot, mint a kalit­kában a vendégséget■< — ezt élik át ezek az ösztönlényeit, akiit odakint a szabadabb lé­legzet, a törvényen kívüliség illúziójába ringatták magu­kat.. Univerzumuk ötvenegy- néhány négyzetméterre szű­kül" le — valójában odakint sem volt tágasabb —. haso­nulniuk kellene »éppen csak kivakaródzott« szomszédaik­hoz, a harmadrendű kispol­gár Jacksonékhoz. Milyen ér­tékeket kínál a jóléti társa­dalom a , saját, talán mfr. ® i vérfertőzés! tilalmat, sem tisa- ■ telő éiHmódjukért, cserébe'? Doreen, Jaclc6»nék «illdőlán.v« mondja: -Nézzái/k a hévét az­tán. Vagy eirri^g'ifiirtk <a mozi­ba: Vagy SbeúMval 'elme­gyünk' a Kosziba ááneühii szombat este.* Csapda fez a javából. Mert egyszeregyszer tenni is 'keltem1 valamit, vál­lalva a kockásaitól iértelmes célokért, s ez az «ietif®rma éppen, a cselekvéskockálzatot satnyítja el az emberben. Maga Arden togátemázott így: »Egyenesen nem értek egyet sem Sawueyékkcl, sem Jack- sonékkal. Mimiikét csoport olyan magatartási normákat követ, amelyek összeegyez­tethetetlenek, de wgyanakkor mindkettő elfogadható meg­felelő összefüggésekben.- Eszrnék, értelmes emberi lét után kiált a darab. Aseher Tamás úgy rendezte színpadra, hogy szigorúan tartotta magát ahhoz a szer­zői instrukcióhoz, mely sze­rint «a játék javát tréfára kell fogni*. Csak a végén vá­lik az Ettore Scula-i Csúfak és gonoszak világát idéző mű tragikussá, amikor a kör­nyékbeliek ostrom alá veszik a Sawney-pbrtáit. S mennyi­re más értelmet nyer itt ez az ostrom, mint Ibsen—Miller hasonló szi tuációjában, A nép ellenségében! Harsány, vad színiláz ez. Peter Brook cím­kéjével — éppen egy Arden- darab rendezésekor született a definíció — »ISyers« Szín­ház: »itt a böfögés valóságos, cs az ima komikus«. Ha dra­maturgiáikig vizsgálom a drámaépítményt; egyetlen Kun Vilmos Lukáts Andorral. Új könyvekről - röviden Keresztü l-kasul Mikronézián A Világjárók című nagy sikerű sorozat legújabb kö­tete egzotikus tájakra kalau­zolja el az olvasót. Miros­lav Stingl cseh néprajzku­tató a Csendes-óceánban Uj-Guinca fölött, Melanézia es Polinézia kötött elszórt 2111 sz.getet mulatja be. A mikronéziai szigetek, szigr tecskék, »úgy lebegnek föl­dünk legnagyobb óceánjá­nak habjain, mint a vízb* vetett koszorúk« — írja. Csodálatosan szép, bár nxa már az -átkos civilizáció*- (ól nem. mente» -világ ez. ttok rejtélyes népszokás! vi­lágít meg a szerző, az útle- írótó! joggal elvárható élve­zetes stílusban. Milyenek a ■ •i.i-'.ni« férfiak., mármint a Bikini-szigetekről származó hímnémű lények, vagy a '■Ili varáz-.iónők. Érdekes ••emléktárgyak«: a RuII föl­di csaknem két méter átmé­rőjű pénz vagy az angauri okos kígyó. Természetesen nem lenne teljes a leírás, ha a sziglt- ország szép lányairól vagy a szerelemről nem esne szó *>''• r-c ■ tJ.ai'.i vug" utó­néven Rumcrum-szigeten egészen eredeti módja van (volt) az udvarlásnak. A sziget neve egyébként szó szerint azt jelenti: »evés befejezése után megnyalni az ujjúnkat«. Kis lándzsa­szerű fafaragványt csináltat magának a szerelmes le­gény, eredeti díszítésekkel, ezzel jár-kél, kifejezvén párkereső szándékát. Közel­ről csak választottjának mutatja meg. Stingl szigetről szigetre utazva ismerteti e különös világot, olyan rejtélyeket, is, amelyeket még nem fejtett meg a tudomány. Ilyen Nap Mai idol szigetei, ahol a ki­rályi kripta kincseihez hoz­záérő . személy valamilyen titokzatos betegségben hal, vagy amilyen az apalaui üvegpénz. A Világjárók című sorozat immáron 131. kötete, a Keresztül-kasul Mikroné­zián érdekes olvasmány a távoli országrészeket megis­merni vagyok számara. emelete hiányzik. Arden nem készíti elő íróilag a tömeges hisztériát, mely1 tettlegesség- ben robban ki Sawney ék el­len; mindaddig két: különbö­ző életmódú família belviszá­lyaként ábrázolja a konflik­tust:. Aseher rendezése Saw­ney ék felé billenti a mérleg nyelvét. Erdély Miklós és Power Gyula díszlet-jelmez- világ^ külön tanulmányt igé­nyelne, annyira pontos mása az eredetinek. Rachel rózsa­szín ridikülje (hogy stíluso­sak legyiiník) szimbóluma en­nek a világnak. A főbb szere­peket játszó színészek egy­mást múlják felül: Eperjes Károly főiskolai hallgató, Ol- savszky Éva, Kun Vilmos, a remek Csákányi Eszter és Lu­káts Andor, a nagyszerű ven­dégművész Pásztor Erzsi, Rajhona Adóm, a kitűnő Tar­ján Györgyi, Bős ti Juli — fő­iskolás —, az öregasszony szerepekre specializálódott Czakó Klára, a figuraként és ezúttal artikulációjával is bi­zonyító Kari Györgyi, vagy a narrátor-énekes Kisvárday Gyula, aki Selrneczi György stílusosan irritáló dalait éne­kelte Barlos Tibor fordítása remekmű. Lcskó László

Next

/
Thumbnails
Contents