Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-24 / 46. szám
Borisz Paszternák* Eljutni mindig mindenütt Eljutni mindig mindenütt \ n mélyes-ntélyig, \ha munka hív, ha imw A Km szivem szédít. Üe, be az elhabzott farrásfejébe, a \<ryökér, az atotp, m mo) g-velejé be. Fogyni folyton « fosta$9* tarna k, mi lett s lesz, éli,.^sszmélj, egyre jobbra váffvi, hogy* fölfedezhess. f Tía fújna tottamból csupán nyolc .sornyi részlet * mi a Th'ivoltja igazam a szentx edélynek! r Versbe fioláim bú-nt, futást, vÁd önkényt,, mindent, — sietés véletlen tfyxténCl j Törvényét tudni, hogy aki szeret, mért szenved, minden nevét \kimcmdami ! az alapelvnek. ) > Kertként ápolnám • verseim. Sok sűrű hársfa lázasan gyúlna szí?tetm i i virágnyitásba. ÿ Á Rózsa s mentaiHbátovást ' , tennék azonmód j sást,. sar-jut, mezőt a qersbe, j, vihart, haragvöt. jí i Etűdjeiben Chopint tgy j varázsold át, 1 kastély, temető, por*,, csatát r élő csodáját. I Ezzel játszom. Ha sikerük-; diadalt s kínt ad — Újra meg újra kifeszül 1 húrja az íjnak. (Illyés Gyű*» tormásai • 90 éve született témák szovjet ötöse költő. Tamara Me/nyík Aki túllőtt a célon Minden férfi éleiében feltételiül'. 'van egy nő, aki, végzetes szerepet játszik. Akadt ilyen a szegény Habverov »szakácíaművész« számára is, aki szerényen dolgozott egy nagy bánatai étkezdéjében. Ez a bizonyos nőszemély azzal a követeléssel fordult a helyi szakszervezeti bizottság elnökéhez, hogy ne engedje Habvernovot a konyhában dolgozni. — Nem dolgozhat kollektívánkban olyan ember, aki tetemes kárt okoz a köznek! Nézze csak meg, hova lett azoknak a nőknek á dereka, akiktől maga a szakszervezeti díjakat beszedi?! Miért nem izgat senkit az, hogy csípőnkön fölösleges zsírpárnák keletkeztek? Ez az ember mindennap húsos lepénnyel, süteménnyel, kerek cipóval, buktával, piskótatekerccsel kísérti gyenge akaratunkat. Krémmel, mákkal, lekvárral, túróval, hússal, almával, dióval, káposztával tölti meg konyharemekeit. Kóstolja meg, és akkor megért. engem. Az ilyen ínyencfalatokat senki sem utasíthatja vissza önszántából. Tegyen megfelelő intézkedést, fékezze meg a csábítót! Különben tömegakciót, asz- szonylázadást szervezek — akár tetszik, akár nem, és nem nyugszom bele abba, hogy ez az ember a hivatalunkban maradjon ! A szakszervezeti bizottság elnöke szemügyre vette a nők derekát, és úgy határozott, elbocsátja Habvernovot A megijedt konyhaművész azonban égre-földre esküdö- zött, hogy ezentúl kolbászos szendvicsen kívül semmit sem készít — és így megmaradhatott állásában. Ha a kedves olvasó hivatalának étkezdéjében száraz szendvicseken kívül más ‘ egyéb nincs — »cherchez la lemmel-«, vagyis: kedves asz- .«zon y társak, készítsenek magük roiádot, ha kedvük tartja! (Coliért Gyöngy iojftivasa.) A mohácsi busófarsang A' eansangvég három trtoí- só napját Mohácson a híres busójárással köszöntik. Pogány korabeli hagyománytisztelet ez. amelyben az ősi farsang misztériuma, babonás-játékos világa elevenedig meg évről évre. Egyedülálló különlegessége ez az országnak. A mohácsi busójárás szokásának eredete a török hódoltság idejére vezethető vissza. A monda szerint a városból, valamint a Duna- sziget településeiről annak idején a törököket a busók kergették ki. Ugyanolyan szilaj zenebonával, ahogy ma is köszöntik, ünnepük és temetik a farsangot. Az első faálarcos busók a Duna menti Mohács-sziget sűrű füzes erdeiben rejtőzködtek, amikor megszólalt a titkosan verbuvált busósereg kürtöse, hogy jelt adjon a támadásra. A hajnali fényben, vad harci zajban előtörő, sok száz félelmetesen villogó faálarcos láttán hanyatt-homlok menekültek az álmukból felriasztott szpá- hik és janicsárok. E leleményes busók emlékezetére tartják meg évről évre azóta is színpompás farsangi karneváljukat: a hagyományos busójárást. Ez idő tájt előkerülnek a padlásokon porosodó, apáról fiúra hagyott, ijesztő, színes faálarcok, nagy hangú rozsdás kolompok, zizegő fűzfakürtök, fülzúgató kereplők, dudák, pendelyek, sokráncú gatyák, hosszú szőrű subák. Felpróbálják, kijavítják ni - báikat. Újra festik a megkopott színeket, kicserélik az álarcok törött szarvait. Meg- zúgatják a kereplőket De új álarcok is készülnek. Még a családban sem tudódik ki, hogy milyen is lese a készülő maszk. Farsang vasárnapján kezdődik a hagyományos köszöntés. Pirkadatkor mgr talpon van a ház apraja- nagyja. Javában folyik a sütés-főzés. Nagy tálban pirosuk a farsangi fánk. a lekváros körperec. Várják a farsang hírét hozó, köszöntő busógyerekeket, akik tréfás rigmusok éneklése közben hamuval hintik be a szobákat, az udvart, az isA láncosok. tállót, és ezzel jelzik, hogy a házat nem érheti már semmi veszély ! Az utcákon megjelennek a homokzsákos »jankelék«, a legmulatságosabb busófigurák, akik a gyerekeket kísérve, buzogányaikkal megzörgetik az ajtókat, ablakokat, és vidám rigmusokat mondanak sietve, szaporán, mókásan, táncos derűt lopva mindenki szívébe. Közben jókat húznak a felkínált pálinkás bütykösökből, borosüvegekből. Azután továbbállnak, magukhoz ölelik a kis pendelyes, hamuhintő busógyerekeket, vál- lukra veszik őket. kosszarvaikat összekoccintják, és dobhártyát repesztő zsivajt csapva, kereplőikkel futásnak erednek... Dél körül már sűrűn látható az utcákon kunjorgató busók tarkálló sokasága. Csengnek, bongnak « kolompok, berregnek a kereplők, messzire hallatszik a dudások, gajdosok, tamburások hangja. Színese« hullámzik köröttük a farsangoló tömeg. Táncolnak a lányok, a legények... Ijesztő a sok faragott, színes álarc! Hatalmas, kunko- rodó kosszarvaikkal, fehéren villogó, hiányos fogazatukkal, merev tekintetükkel valóban félelmet keltőek! A bajuszos, kenderszakállas álarcot hosszú szőrű suba fedi, ingjük derékban szé'es, csillogó szalaggal átkötött. Kukoricacsumával hengeresre formált gatyájukat sok vékony kis szalag fogja ösz- sze térdbeq, hogy ki ne hulljon belőle a tömítés. Vaskos, súlyos, öreg kolompok döngnek-bongnak spárgából- kötélből font öveiken. Egyszer csak éktelen hangosságtól kísérve, feldíszített, virágos targoncán ülve megérkezik a busókirály »fejedelmei« kíséretében. Sokác, német és magyar lányok csoportja gyűlik közéjük. Tamburások, cigányok, citerások, dudások húzzák a talpalávalót. Sze- met-lelket gyönyörködtető a táncos forgatag... Váratlanul virággal ékesített lovas hintón, nagy üdvrivalgás közepette megérkezik az idei »Farsang Szépe« cimet elnyert leány is, udvarhölgyei és a busóhercegek hadától kísérve! Mögöttük a maszkasorban — fűrészporral töltött — simi’ab- dákat dobáló jankelék, csillogó buzogányokat forgató kordélyos busók és babatáncoltató gajdolók. Leányok sokasága énekkel köszönti a »Farsang Szépé«-k így tart ez három napon keresztül. A megrészegült jókedv tombolva ünnepel, s csak harmadnapon — az ellobbant máglya tüzénél — markol az ember kezébe a farsangot temető parnyéből, hogy hamuszürke porában fölfedezze és köszöntse az életet jelentő munkát, ismét ... az alkotó hétköznapokat! írta és rajzolta: Mohácsi Regős Ferenc Megan Hálátlanság Megszólott a telefon. Egy hölgy hangját hallottam: — Jó napot, uram! — Jó napot, asszonyom! — válaszoltam. Egy pillanatig hallgattam, mert abból indul ki, hogy ez a hölgy m zto- san akar mondani valamit, ha már egyszer vette a fáradságot, hogy feltárcsázza a számot. Tehát nem akartam a szavába vágni. Valóban, egy pillanat múlva megszólalt, de nem túl határozottan: — Beszélhetnék Chlupins- ki úrral? — Bocsánat — mondtam —, nem tudom, vajon jól hatlottam-e a nevet? Chla- pinski úrral? — Chlupinski úrral — mondta a hölgy, most már határozottan. — Beszélhetnék vele? Az embereknek a legkülönbözőbb dolgokban vannak kétségeik, ha viszont hozzám fordulnak véleményért, arra mindig számíthatnak, hogy nem, fogom őket álta- ianatzagokka! Utmmt. — Azt hiszem, hogy igen — mondtam egy kis gondolkodás után. — Sőt, biztos vagyok benne, hogy igen. Lényegében mindenki beszélhet mindenkivel. Végeredményben a társadalmi egyenlőség rendszerében élünk. Ismeri őt, asszonyom? — Sajnos — mondta a hölgy. Ez nem volt elég precíz meghatározás, és ezért magyarázóira szorult. — Sajnos, igen, vagy sajnos, nem? — kérdeztem. — Sajnos nem — válaszolta a hölgy. Gyorsan fölmértem a helyzetet. — Tudja, asszonyo-m — válaszoltam —, ez bizonyos fokon komplikálja a kérdést. Az. hogy beszélhetünk- e ismeretlenekkel, végső soron valamennyiünk jóakaratától függ. Másrészt azonban, ha józanul mérlegeljük a kérdést, a világban nyüzsögnek az olyan ismerősök, akikkel nem akarunk beszélgetni. Tehát tulajdonképpen ez nem is a legrosz- szabb dolog, ha önök nem ismerik egymást személyesen. Ebben a helyzetben ugyanis nem lehet szó arról, hogy az ismeretség egyoldalúan befolyásolja önöket. A hölgy valamilyen konkrét dolgot akar megbeszélni Chlupinski úrral? — Igen — mondta a höílgy a telefonba. — Arról van szó, hogy ... — Bocsásson meg — szakítottam félbe —, de hadd mazadjon ez az ön és Chlupinski úr dolga. Nem szeretek idegen ügyekbe beleavatkozni. Minél kevesebbet tud az ember, drága asszonyom, lényegében annál jobb mindenkinek. — Akkor tudná őt a telefonhoz hívni? — kérdezte a hölgy. — Nem tudom, hol lakik — válaszoltam. — Talán az lenne a legjobb, ha megpróbálná öt magát felhívni, így gyorsabban menne a dolog. A telefonban egy pillanatig csend volt, hogy azután annál nagyobb vihar törjön ki a vonal másik végén. Sajnos, így van ez. Az ember segítőkész, és mit kap cserébe? Hálátlanságot. lí'oróiiow: Liftese; L&mlouf! Németh László vásárhelyi korszaka Ti? PV0 jelent meg Ili. G»G Vekerdi László tanulmánya Németh Lászlóról az Arcok és vallomások sorozatban. Azóta jelentősebb értékelést nem olvashattunk az íróról. Ezért is fogadták örömmel Grezsa Ferenc munkáját azok, akik Németh életének egy nagyon kritikus periódusát nyomon akarják követni. A felszabadulás utáni kemény, jellem- és emberformáló évekről szól a könyv. Perirat és vitairat is egyben. »Az az öt év, amit Vásárhelyen, az Alföld csendjében töltöttem, gondolathozamban életem legtermékenyebb szakasza volt« — olvashatjuk a Megmentett gondolatokban. De azt tudnunk kell, a kilátástalanság, a rosszindulat indítja el az írót az új tanyaveréshez. Helyzetét egyszerre érzi a jégtáblára tett ember pusztulásának, de hazatalálásnak is. Durva es elvtelen sajtótámadások kereszttűzében él és tanít a lánygimnáziumban. Németh a vádakra az Eklézsia megkövetése és a Húsz János című drámákkal felelt. Misztótfalusi Kis Miklóst issj elveinek a feladására kényszerítik, bele is halt ebbe. Húsz Jánost az emeli hőssé, ami csak kevesek adománya, az igazság kimondásának a kockázata, a már- tíromság. Az író nem roppant össze a teher alatt C saládjától távol, de leánytanítványainak és kollégáinak bűvöletében sebezve gyógyítgatta magát három és fél éven át, s folytatta tanügyi reformjait. A szerző helyett mondom ki, aki maga is pedagógus: kevés figyelmet fordítottunk a 35 év alatt Németh László kísérleteire. Könnyen ítélkeztünk : keresztülvihetetíen, mert hiányoznak a tehetségek, a megszállottak a kötöttségek miatt elhagyják az iskolákat. Milyen is valójában Németh iskolamodellje? A pedagógusnak jól kell ismernie tanítványait, hogy képességeiket kibontakoztathassák, egyéniségével keltse föl a megismerés iránti vágyat, kerülje a befogadásra szánt tananyag fölaprózódását, és végül vegye tudomásul, minden serdülő egy külön, szuverén világ megtestesítője. Ezt nem várhatjuk el pedagógusainktól? Elégedjünk meg az Égető Eszterben oly sokat emlegetett csomorká- nyizmussal ? A kísérletező író-pedagógus morális világát a descartes-i felismerés tágítja: »Inkább magamat, mint a sorsot győzzem le, inkább kívánságaimat, mint a világ rendjét változtassam meg.« Grezsa tanulmányában Németh László hódmezővásárhelyi tartózkodását három szakaszra osztja: (1945—47) pedagógustervek, drámák, (1947—49) az írói pályán megtalált egyensúly, (1949— 53) a fordítás foglalkoztatja. Ez az időszak némiképp félreérthető, mert Németh 1948. december 3-án megvált az iskolától, a tanárok és a diákok legnagyobb megdöbbenésére. A választ megkapjuk az Óraadók királysága című tanulmányában. A következő éveket a családjával tölti. Hét dráma készült ebben az időben, a már korábban említetteken kívül, a Sámson, a Pusztuló magyarok és a legkitűnőbb: a Széchenyi. Ezek a történelmi hősök egy dologban rokoníthatók: tragédiájukat'az okozta, a história bástyáin kívül rekedtek. A kritikus nem ismerte föl az író és hősei sorsának azonosságát. Azt viszont igen, hogy mi vezetett Döbling- hez. »Németh drámája nem az önvád, a zavar, a válság Széchenyijét ábrázolja, hanem a csúcson levő személyiséget« — olvashatjuk a tanulmányban. »Nem a küldetés dialektikája veszejti őt el, hanem az osztrák rendőrség hajszája, ám bukásában hősi példává no alakja, halála pedig életadó tetté. Az erény nem válik a pusztulás martalékává.« Regény és élet. Az Iszonyt 1942 januárjában kezdte közölni Móricz Zsigmond folyóiratában, a Kelet Népében. De az elakadt regényt a legjobb barát, Illyés Gyula bábáskodta életre, 1947 karácsonyának legszebb ajándéka lett. Ellenfeleinek nem tetszett, hogy Örkény kimondta az igazságot: remekmű született Király, Sőtér, Veres Péter, Czibor János, Sarkadi Imre és mások álltak csatasorba. Az Iszony sikerének melege csíráztatta ki az Égető Észtert is. Az már szinte törvényszerű Németh írói pályáján, hogy a személyi kultusz dogmatikus támadásai — jelen esetben Horváth Mártoné — nem tévesztenek célt Ennek az Égető Eszter látta kárát, mert az ominózus bírálatra a nyomdai szedést is szétdobták, csak nyolc évvel később, 1956-ban jelent meg. Pedig ma már jól tudjuk, hogy az író ebben a regényében a felszabadulás utáni önmagát akarta bemutatni, munkássága »enciklopédiájának« szánta. »Minden munkám közt te- nulmányaimt is beleértve, ez az, amelyben a legvilágosabban fejeztem ki világnézetemet« — olvashatjuk a személyes vallomást Gályapadból tórium. 1949-től egyre kétségbee.i- tőbb Németh helyzete, öt éven keresztül — a műfordításokat leszámítva — egyetlen művét sem adták ki. Nem csoda, hogy a kiadók elzárkóznak, amikor a nagy hatalmú Horváth Márton ezt írja le: »...jelentékenyebb ellenseg, mint amilyen jelentékeny író.« Az Iszonyt mellesleg pornográf regénynek bélyegzi. Csoda, hogy nem roppant össze: az Anna Karenina, az I. Péter, a Nóra és a Shakespeare- drámák fordításai bizonyítják, az író minden körülmények között talpon akar állni. A Németh-kutatás nagy nyeresége Grezsa Ferenc tanulmánya — még akkor is, ha itt-ott felismerhető egykét hibája. Nem elég világos a tagolása, a gyakori ismétlések, áttűnések sem mindig indokoltak. Kissé »átíögóbbra« sikerült az író vásárhelyi éveinek bemutatása. Mentségére mondjuk ki: maga is ennek a városnak volt tanára két évtizeden át. Joggal remélhetjük a tanulmány alapján: Grezsa Ferenc nem állt meg az író vásárhelyi éveinek a bemutatásánál, s néhány év múlva egy teljesebb, a hatalmas életmü-nagymonográíiá- jával örvendezteti meg az egész magyar irodalmi közvéleményt. Radies Károly Vaderna józsef SZARVAS ÜLDÖZŐ Hétszer magasabban vándorol a piros, elindulok visszhangozni anyám szívét. Haza. Hazafelé. Dörrenve csukódik be mögöttem az erdő, időt ígérve időtlenig üldöz a nappal és éj. Hamis anyaméh i vidék, elnyeli koponyámat — nem tud újraszülni, őriz alkonyattal, bezár virradattal. Agancsnak már kicsinyek a völgyek, a tett hosszú furulyaszó — lyukas a gond, hullámzó célpont a futásom. Magosba szökkenő vérem éneklő ige. keserű távlat, pentatoaból s.« •
