Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-17 / 40. szám

Boncáé József Vonatok nyargalnak... Vonatok nyargalnak síneket kergetnek, erős talpfák hátán kerekük csillog a napban. Vasutas-zászlók repdeső jelei. Irányítják a büszke szérelvényt. Szívükhöz térdepelnek hatalmas városok s apró szemaforszemű faluk. Ó vasutas-éberség, felelősség, szélbe száguldó felhőkhöz' vagy te hasonló ! Pergő vonatablakok filmjében fodrozódik a szelíd táj, sürgönyoszlop-hadsereg kíséri, hiteget a szikrakirálynak szelíd kék búzavirág is. Szeretnék kósziklaszilárd talpfa lenni, vonatzakatolást szívemben úgy dédelgetni, hogy elbírjam a gond súlyát! Síneken száguldó vonatok serege száguldj csak tettre kész életet ölelve. r Uj magyar tájszótár Magyarországon 1901 óta nem jelent meg az egész nyelvterületre kiterjedő táj­szótár.. Noha szerkesztését már 1950-ben elhatározta az Akadémia, megjelenésére ez ideig vámunk kellett. A négy kötetre terve­zett Üj Magyar Tájszótár mintegy 120 ezer szócikket tartalmaz majd, felölelve a határainkon tél élő magyar­ság köz-, illetve irodalmi nyelvtől eltérő gazdag szó­kincsét is. A szótár tartal­mazza Szinnyei klasszikus IcategorizáJása szerinti táj- szókat: az alaki, jelentésbe­li és a tulajdonképpeni táj- szókat is. Az alaki tájsaók csak hangzási lag térnek el a köznyelvtől, a szótár ezek közül azokat tartalmazza, me­lyek eltérése szembeötlő vagy kevésbé ismert; pl, bosso = borsó, kát — kiált. Minden szócikkben közük az előfordulás földrajzi he­lyét, az előforduló helynevek jegyzékét külön is felsorol­va, melyhez egy ritkán lát­ható részletes térkép « já­rul. Köznapi nyelvünkből, elsősorban »városi nyelvünk­ből-" egyre inkább kiesnek — elvesznek — olyan sza­vak, amelyek ma már is­meretlen tárgyakat, eszközö­ket vagy tevékenységeket jelölnek- A csanak szó je­lentését ma már bizonyára vajmi kevés fiaiul tudja, legjobb esetben egy falunév Ménfőcsanak jut eszébe, hol­ott sokáig használaté» sza­vunk volt a Rábaköztől Sza- moshátig. Igaz a fából ké­szült vízmerítő bögrét vagy kanálszerű eszközt ma már szinte seholsem használják. Az eddigi hasonló jellegű vállalkozások közül ez a legbővebb és legalaposabb szótára népi nyelvünknek, anmaik a rendkívüli gazdag és - sokrétű kincsestárnak, amely sajnos, a nyelvi ki­egyenlítődés következtében kiveszőben van. Bayer Béla Tiszta dallamot dáfődő izgalmaié mezsgyéit tiporjuk —. őie&tnk megtérni csípőnk tífkőzt — formázunk tiszta dallamot döncöljük sudáras énekünk Egy elrejtőzött bányaváros A Duna-kanvar szomszéd­ságában púposodnak a Bör­zsöny lekopott, megszelídült, vulkáni eredetű, tömzsi kú­pokba csatlakozó vonulatai. A legtöbben a közel fekvő déli falukat — Szokolyát, Kóspallagot — sa Margó­völgy kisvasútiján Király­rétet. Nem kevésbé szép és látványokban gazdag a Bör­zsöny nyugati oldala, a tá­volabb eső, az Ipoly s egy­úttal a csehszlovák határ mentén kanyargó úton. Ipolydamásd, Letkés, Vá- mosmikola, Perőcsény, Ke­mence és Bernccebaráti sor­az is közel három és fél év­százados immár. Megborzon­gató elgondolni, szinte lát­juk, amint Rákóczi szabadr ságharca idején itt vonultak a kőfal alatt, a kuruc kato­nák, a Habsburg zsoldosok. S még mielőtt állt volna ez a fal. a templom időmarta kockakövei előtt vasat, re­zet, aranyat szállító szeke­rek gördüllek el. A »világ" még Európa és Ázsia volt csak, meg Afrika északi sze­gélye. Amerika aranyát még nem fedezte fel magának az Övilág. s a dél-német. a csehországi meg a Kárpátok Régi házak, öreg pincék.. iázfk a* út mellett, s elbújva a hegyek közé egy hajdani bányavároska, Nagybörzsöny. Aki letér a Börzsönyt megkerülő útról a község fe­lé, az először a falu előtt ál­ló, mintegy rá vigyázó Ár­pád-kori templomot pillant­ja meg. A hazai román épí­tészet szép emléke vaskos tornyával, s annak finom ikerablakaival. Andezitből faragott súlyos kváderkövei ellenálltak az évszázadok szeleinek, viharainak, napsü­tésének és csapadékának, azonban rusztikus szobrász- munkáit, így a szentély kül­ső oldalán a falat lezáró ív­sor bajuszos emberfőit már jobban megviselte az idő. A templomot kőfal veszi körül. övébe ölelt hegységek bá­nyái adták a nemesfémek ércét. Abban az időben virágzott Nagybörzsöny igazán, mint bányaváros. Zsigmond király kezdte ide telepíteni német földről a bányászokat — hogy újabb pénzforráshoz jusson a koronái alá tartozó mérhetetlen föld kormány­zásához, a hatalmas nemes- urakkal és a nemesurak ha­talma ellen lázadozok köze­pette hatalma és uralma megtartásához. Abban ap időben épült a patakparton, völgy- és domboldalakon ka­nyargó utcájú község másik legértékesebb emléke, a XV. század elejei bányásztemp­lom. Bejárata fölött az ido­Gófikus ablak, szobordísz a támpiJiéren — régi évszáza­dok tanúi. bő! maradt meg a véső és kalapács, a bányászjelvény. A középkori bányák virá- goztatták föl Nagybörzsönyt, gyarapították lakosait. Amit azonbán gazdaságos volt ki­bányászni a középkorban, az már kisebb érték lett az Új­világ fölfedezése után. ami­kor a gyarmatosítók arany­zsákmánya elárasztotta Eu­rópát. S az itteni kis ércese- dések gazdagabb, dúsabb te- lérei, a könnyebben viszony­lag nagyobb mennyiségben bányászható telérek kifogy­tak, mélyebbre s a szűkösebb telérek után meg ekkor már nem volt kifizetődő kutatni. A bányászattal lassan föl­hagytak. Nagybörzsönybe persze nemcsak a történelmi idők emlékeiért és helyszíneiért érdemes elzarándokolni. Már a faluból belátni a hegység belsejébe nyíló völgyekbe. Az utak a községen át ve­zetnek a hegyek közé. A Börzsönyi patak völgyén, a Kereszt-völgyön, a- Hosszú­völgyön avagy a Farkas-völ­gyön indulhatunk beljebb. A JCereszt-völgyön a Nagy-Hi- deg-hegyre,. a Hosszú-völ­gyön Kjsirtáspusztára jut­hatunk. Szurdokvölgyek és bércek, források és hegyi ré­tek az erdők ölén — válto­zatos, feledhetetlenül szép tajak várnak. Nemeth Ferenc Földeák ]ános 70 éves Az élő magyar irodalom egyik legismertebb alakja. Legalábbis,az irodalom vilá­gában és első sorban az írók között János bácsi ahogyan elnéz, villogó vastag üvegű szemüvege fölött, ahogyan pipáját kezébe véve meg­kérdezi hogyan tagy — az a pénztelen magyar író szá­mára a legbiztatóbb szituá­ció. János bácsi ugyanis az állami mecenatúra vezetője, az Irodalmi • Alap helyettes főnöke, maj.d fő- főnöke, vagyis a pénzszűkében le­ledző író mindenkori meg­mentő je. Voit! Mert most már nyugdíjban van. Most már egyszerűen csak ma­gyar író ő is. Mint a többi­ek. Azaz: nem egészen. Földe­ák János egy nagy nemze­dék jelentős alakja, és ezen a 70. évfordulón á magyar munkásirodalom kiváló kép­viselőjét üdvözöljük. Nem egyszerűen csak az évfordu­ló miatt, ' hanem azért is mert szeretjük őt, szeretjük alkotásait és szeretjük az embert, akinek életé máso­dik felében a magyar iroda­lom gondja vált munkájává és aki annyi szeretettel, hoz­záértéssel támogatta és se­gítette az alkotókat. Nem tehette volna olyan gondos beleérzéssel ha ő ma­ga is nem lenne az amá fal­kotó ember. 1910. február 20-án szüle­tett munkáscsaládból. Könyvkötőnek tanult, ez a szakmája a felszabad u lásig. De a m unka smozgalomnak már szinte gyerekkorában tagja. Első versei a húszas évek végén a pesterzsébeti újságban jelentek meg, és attól kezdve szinte a kor minden baloldali vagy tisz­tes polgári újságja közölte verseit. Persze elsősorban a Népszava az, mely írásainak terét adott és azok a szo­cialista -antológiák, amelyek a harmincas években és a negyvenes évek elején meg­jelentek. Ezekben a nagy­üzemi munkás életérzéseit megnycmorítottságát a vi­lághoz való kapcsolatának motívumait énekli meg — követve a »munkásínák** csoport járnak ars poétikáját : * Szirmay Endre MINDIG csak a. valóságot a mUBfea- élet valóságának hitel« rez­düléseit. Szakszervezeti mozgalom vezető egyénisége a harmin­cas évek közepétől. A fel­szabadul ás után függetlení­tett szakszervezeti titkár, vállalati igazgató, írószövet­ségi funkcionárius, rövid ideig az Uj Hang felelős szerkesztője, de mindig és el­sősorban író. Költészete sajátos forrás­vidéke a közvetlen élmény­ből táplálkozó munkáslii'á- naiki de igazán érdekessé az élete második felében kibon­takozó próza teszi. Lírai pro- zódiája. az élő beszéd ele­venségét megkísértő verá- alakzat mintegy esztétikai tükörképe annak a tárgyias próza nyelvnek, amely oly jellemző Földeák János stí­lusára. Kisregények (Ke­nyérkeresők .1945, Férfiút 1957) ; regények (Tékozlók 1960, Eszter és Miklós 1963, Vádlottak 1965, Apák lánya 1967, Hetedik hétköznap 1968 stb.) és rengeteg novella jel­zi— a versek mellett —, hogy Janos bácsi a minden percet lekötő komoly iroda­lom szervezőmunka mellett mindig tudott időt szakítani —, hogy hogyan csinálta, az az ő titka — az alkotásra is. Az elbeszélés modellje, * klasszikus magyar anekdo- tanovellának felel meg: rö­vid történet, amely világos morális tanulságot hordoz, a végén legtöbbször humoros, de mindig szellemes poén­nal, s ez visszamenőleg is megemeli, általános érvé­nyűvé teszi az egyedi törté­netet. János bácsi 70 éves. Alko­tó világa egy végleg letűnt történelmi időszakban indult és a szocialista Magyaror­szág mai mindennapjaiig ér. Hatalmas híd az idő szaliii- dékatn át versekből, elbe­szélésekből, regényekből. Az egész a közvetlen élmény hatásán túl az utókör sza­mára biztosan értékes törté­nelmi tanulságot nyújt. De számunkra még az is érték, amit ezután fog alkotni. Ehhez kívánunk neki tö­retlen munkakedvet, és jó egészséget! Sï, M, Mindig várom hogy megérkezzem majd valahová mindig óhajtom hogy megérkezzen majd valaki hozzám mindig sejtem hogy nem sok már előttem az üt mindig áhitom hogy sok utam legyen még hozzád , sohase vártam hogy a végső állomásra elérjek mindig reméltem hogy elindulhatok újabb utakra sohase vártam •* hogy utolsót kondítson az óra mindig reméltem hogy tiszta arccal kél fel a hajnak Colin Howold A LEGSZEBB ÖRÖM — Hit igen — iünnyög- tem, és leállítottam a mo­tort —: úgy látszik, megér­keztünk ... — De hiszen a parton jel­zőtábla mutatja, hogy ez a gázló gépkocsival járható — jegyezte meg fölháborodot­ton Barbara. — Talán ki kellett volna tépni a földből ezt a jelző­táblát és a kerekek a la rak­ni — vontam vállat. . — Még van kedved seetle- meskedni? Inkább próbáld meg még egyszer! — Céltalan, Minél jobban rátaposott a gazpedálra, a kerekek annál jobban bele­mélyednek az iszapba. Vagy azt akarod, hogy ingyen szó­rakozást szerezzek azoknak a hülyéknek, akik ott al-lnal: a kis hídon es minket be múlnak? Nézd, hányán van — Te mindenre találsz ki­fogást — sziszegte Barbara. — Persze, ha igazi férfi, vol­na velem az autóban, akkor feltúrná a nadrágja szárát, belegázolna a patakba, és kiszabadítaná ezt az átkozott kocsit! — Hm.,, úgy rémlik, épp ez szerezné, a legnagyobb gyönyörűséget a nézőközön­ségnek. Hiszen csupán ezt várják! Nézd csak meg az ábrásainkat ! — No, és akkor örökké itt fogunk szobrozni? — Nem tudom. Én most, mindeneseire Noénak érzem magam a bárkában, — Köszönöm szépen — biccentett negédesen Barba­ra.. — Hát én melyik utast személyesítem meg? — Mi az. elakadtak? — kiáltotta ff hídról egy zöld kalapos, jól meglel’iveit le — Meglepő, hogy tudta ki találni — dünnyögtem. — Hal mert. nálunk, sok autó akad el — közölte vi­dáman egy pi.ros kalapos vézna kis öregasszony, és madárfejecskéjével arra a bolyra bökött, ahol autónk állt. — Elakadtak — mondta komolyan egy telt idomú hölgy, ránk mutatva. Három teljesen egyformának látszó csemete állt mellette. — Elakadlak, elakadtak, elakadta.!;! — hivalkodtak .a gyerkőcök. Nem. tudom miért, de kel­lemetlennek találtam őket, — Én nem vagyok rossz ember — mondtam Barba­rának —y de tudod, miről ■" ’■ -nndozom most ? —- Nem — csóválta krnno tyan a fejet. Barbara —: év sohasem, tudom. mire gon­dola, ' ' — Arról ábrándosom, hogy bárcsak leszakadna es a lúd, és ennek az . átkozott kisvárosnak az összes lakosa a vízbe, pottyanna! Barbara aggódva pillantott mm, s odabb húzódott, már mennyire az aulóbaai tehet­te. , , — Talán ennél egy szend­vicset? — kérdezte, és úgy rémlelt. ismeretségünk óta most elősáör csendüli némi tisztelet a hangjában, — No mi az, még mindig.. itt rostokplnak?! —■’ rikoltot­ta a zöld-kalapos legény. — Már-már azt feleltem, hogy rég elmentünk —, mégis inkább hallgattam, A legény arcáról lenti, hogy nincs humorérzéke.. — De miért rostokolnak? — süvítette kórusban aszd-' mnmra kellemetlen három gyerkőc. A kis hídon már talpalat­nyi szabad hely sem volt. Ügy látszott, nemcsak a kis­város egész lakossága gyűlt egybe, htcgv bennünket bá­muljon, hanem egész De! - Otília esszé# nafloÿcja m idesereglett, A híd leszakadá­sáról szqtt ábrándom mar nem is látszott teljesen meg­valósuihatatlannak, — Hé — hallatszott hir­telen egy izgatott hang « hidrái — Még egy kocsi jijn! Erre néhány férfi nyom­ban leszaladt a hídról; ész­revettem. hogy valamennyi gumicsizmát visel. A leg- szakszerübb módon, gyákor- , lőtt mozdulatokkal megra­gadták kocsinkat, és egyet­■ len . pillanat alatt kihúzták a sárból. ■ Mihelyt bekapcsoltam <t motort, ők sietve visszatér­tek helyükre.... Egy sárga '•Húlm.an-- gurult be lassan most a vízbe. ■ . Mit gondolsz, elakad? — kérdezte Barbara, ■ — Hát persze — feléltem, — Gyerünk l —- Hová? — Hogyhogy hová? Néz­zük meg,. hogyan próbálnak majd kikászálódni! Tálán mçg nekünk is akad egy kis hdy azon a hídon! fordította; Gellert G}út£r

Next

/
Thumbnails
Contents