Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-17 / 40. szám

I

^ívffirÖt a Mf nem fcflb lönbözőtt a fal« módosabb portáitól.

Ahogy a kutatásvezető mondaná: parasztbarokk, atéesz- melléküzemágak első hőskorából. Manzárdtetős, erké- lyes, kovácsoltvas kerítéses. Fehérre festett autógumik sora. vezetett a kaputól a házig, benne begóniák darva- doztak. Sohasem tudtam megérteni, mi életeti ezt a divatot, miért kell az 'autógumikat ' virágágyásként használni. Azért, hogy mindenki tudja, van autó a háznál, vagy pedig a különösség iránti vozalom az ok?

Volt időm ezen töprengeni, mert kutya nem volt a láthatáron.

Egy kérdezőbiztos élete merő izgalom és esetlegesség mindaddig, míg a ház gazdájával .beszélni kezd. Nem úgy van, mint városon, a legtöbb ■ ..... ház * kertkapuján nincs csengő. Ha van kutya: tiszta sor. Addig ligatja az embert, míg a ház gazdája elő nem kerül a ricsajra. Akkor elő lehet adni a mondókát: a televíziótól jöttem, egy rövid kis kérdőívre, ha ráérne a számunkra... Fontos az utolsó szót többes számban mondani. Ahol a kutya nem a kapu közelében ácsorog, ott bonyolódik a helyzet. Előbb meg kell rugdosni kicsinykét a kaput. Egyenes lelkű kutya erre előrohan a ház mögül, és csaholni kezd. De akadnak sunyi kutyák is: bevárják, míg az ember fölbátorodva a csendtől belép az udvarra, s akkor előrontanak — leszedni a nadrágot a hívatlan vendégről.

Hogy semmi nem változott, beléptem a kertbe. A kaput persze nyitva hagytam magam mögött: ha mégis lesz kutya, és futni kell, ne akadályozzon. Tapasztalatból ugyan tudtam, hogy ,az utca felőli bejáratot a legritkább esetben használjak a lakók,, de . láttam " ott fegy csengogombpl, s gondoltam, nem árt, ha idegen létemre riasztom őket, hogy jövök.

Megnyomtam jó erősen, és vártam. Nem hallottam, hogy cspngene, így aztán elindultam a hátsó bejárat felé,

férfi erembe jött velem — mintha a lezárt redőnyök mögül leselkedett volna eddig. Arcán többnapos borosta sötétlett, barna katonaing lógott rajta, sietősen kaphatta föl magára. . .

Elmondtam a mondókámat, mit akarok,-, honnan jöttem, közben figyeltük egymást. Nekem már. rutinból is ment, mert több száz kérdőívet megcsináltam már. Ö meg inkább a kérdőíveket bámulta a hónom alatt, olyan lehettem azzal a dossziéval, mint egy adóvégrehajtó.

— A televíziótól? — kérdezte hitetlenkedve, és elkezdte begombölni sz ingét, mert azért egy ilyen nagy cégnek kijár a rendes öltözet,.-—»...Es mit akar tőlem a televízió? — kérdezte íájdal- mas arccal.

Az első percekben csak kevesen értik meg, hogy nem riportot készíteni jöttem, hanem csak egy nyavalyás kérdőívvel házalok,

ami (HieaU percig, de aztán semmi gondunk sincs egymással. Nekem kifizetnek hatvan forintot a központban, ő pedig elmondhatja, hogy tetszett-e a »-Hosszú, forró nyár« vagy nem tetszett.

— Olyan statisztika-féle ez

— szabadkoztam, mert ez a szöveg eddig mindig bevált.

— Pár egyszerű kis kérdés.

Tétován bólintott, s intett,- hogy kövessem. A bejáratnál Moszkvics állt, de cefetül összetörve. A motorház fölgyűrődött, mint a, tangóSdio^éttmí

csendeeerf

Mózes Lajos

A kérdöbiztos történetei

harmonika. A báránybőr

ülésen tyúk kotkodácsolt.

Bent a házban erős szag volt. De annyira erős, hogy ■ alig tudtam levegőt venni. Talán disznót tart a földszinten, gondoltam megille- tődötten. Csak utána hallottam meg a szapora csipogást. Ügy? Szóval csirkét keltet...

A szagot fönn, az emeleten is éreztem — de -már elviselhetőbben.

A szobában félhomály volt. Minden redőny le volt eresztve, egyetlen napsugár sem hatolhatott be illetéktelenül. Műanyag virágcsokrok csüngtek a falon, valószerűtlen színű rózsák, orgonák és tulipánok. A padlón pedig annyi üres borosüveg mintha itt volna a falu üveg- visszaváltója.

Egy kérdezóbiztos igyekszik minden helyzetben úgy viselkedni, mintha a lehető legtermészetesebb rendben Volna minden. Nem kezdheti azzal, hogy mi van magával. ember! Pedig .legszívesebben megkérdezné. Kite- 'regeti a kérdőíveit, cetlijei!, ér vár. Az emberek többsége szívesen beszél a bajairól. Ennek az embernek pedig lehetett egy egész falura való baja.

— Iszik valamit? — kérdezte csendesen. Már majdnem rábólintottam, amikor folytatta: — Mert én sajnos nem ihatok, tele vagyok gyógyszerrel —, és elvett az asztalról egy Seduxenes csomagot. majd egyet csak úgy, víz nélkül lenyelt.

— Család? — kérdeztem óvatosan.

Lehajtotta a fejét. A kezével. mutatta: elmentek, elment mind, az összes elment. A fotelben ültünk az aszta! mellett. A kettős ágy fölött a falon ott függött az esküvői képük. A férfi frakkban, ér fehér kesztyűvel, arcán határozatlan, gyermeki mosoly. Mellette pedig egy olyan nő állt, mint amilyet nyugati magazinokban is ritkán látni, nagyon arányos testű, fekete hajú. fekete . szemű szépség. De nem is a szépsége volt lenyűgöző, hanem az esküvői maskara fölött is uralkodó kemény akarat. Ha én vagyok a fotós, megkérdezem a nőt: mit vétett neki ez az ember, hogy hagyja magát elvenni .általa.

Műanyag kakukkos óra állt « sarokban, fél tizet mutatott

— Gyerekek ?

Mutatta: kettő volt, * elmentek azok is.

Harangoztak. Néztük egymást. Fölkapcsolta a villanyt, ezzel is jelezve, ne vegyem nagyon a szívemre, végezzem csak a dolgomat, amiért jöttem. Az ajtó fölötti berámázott képen ők ölelték egymást, a Halász- bástya környékén készült a fotó. Nem voltak díszesen felöltözve, de ugyanaz volt az alapállás, mint az esküvői képen.

— Televíziója van? — kérdeztem óvatosan. Elbiggyesztette

a

száját: — Mióta

elment az asszony, nem nézem.

Es attól kezdve, bármit kérdeztem ez volt a válasz.' Minden így kezdődött: »mióta el* m6nj- za asszony, azóta..»két hónapja ment el, azóta...«

Peregtek a kérdések, szorgalmasan írtam a férfi válaszait, persze refrén nélkül. Közben néztem a szobát, a vitrint. Jól berendezett életük lehetett volna. Porcelánfigurák, a Ludas Matyi, a kardját méricskélő huszár, a fogfájós kutyus, a szárnyaló sirály.

Merev arccal válaszolga- tott, a Seduxen megtette a magáét. Csak egyszer, moso- lyodott el. amikor a kedvenc külföldi filmsorozatáról kérdeztem.

— A »Hosszú, forró nyár* lett volna, ha az asszony nem aznap megy el, amikor azt játszották — mondta szégyenlősen —, mert hát így nem láttam a végét.

De azért beírtam neki azt is. Mert ha a kérdőív kibírta, hogy azt a bánatot ne örökítsem meg, akkor ezt' a kegyes hazugságot is megérdemli

H jgy végeztünk a kérdőívvel, fölálltam, összepakoltam. Ismét hasonlítani kezdtem egy adóvégrehajtóhoz. Lekísért a kapuig, s hunyorgott a napfényben, mint egy bagoly. Mindtam neki, hogy kitalálok, ne fáradjon miattam, de jött. Azt hittem, udvariasságból teszi. Amikor búcsúzkodtunk a kapunál, megszorította a kezemet, egy kicsit maga felé húzott.

— Nehogy azt hidd, nem tudtam végig, hogy Tőle jöttél. Ö küldött — mondta, s erősen nézett rám, szinte gyűlölettel szeméiben ismeretlen őrültségek fénylettek — ; mondd meg neki. hogy mindent ‘megbocsátottam, és várom.

Bólintottam, s erre elengedte a kezemet.

Mentem a falu főutcája felé, és tűnődtem, milyen szerencsém van, hogy csak a végén jött rá. Amikor visz- szanéztem, még mindig ott állt a kapuban diadalmas arckifejezéssel.

Táncolok. Balogh László alkotása.

(A múlt évi állami vásárlások anyagából)

Kereszíury Beiső

Remény

Kicsordul a pohárj ha túl sok van benne, kicsordul a szív is fájdalommal telve■

Gond fellegc sürül, a szél is csípős már,

elmentek a fecskék, kérlek alatt ősz jár.

Kapu égbolt, kis madár milyen egyek vagytok: volt, nincs, minden lejár, omlanak a partok.

Határtalan tájon • emlékek közt járok, valahol' vadiudak lalhatallan szállnak.

Most délre röpülnek, de majd visszatérnek, mint a kihanivadó s felderülő évek.

Megújulok é*i is, ha ta va szidó jön, s új kenyér érik maid a nyári mezőkön.

Soltész Éva

A pepita bőrönd

— Ahogy leült és hátrasimította a haját, ahogy a szoknyáját babrálta ... Hat nem érti? Volt benne valami kihívó, ’ valami, arcátlanul pimasz. Rágyújt, kérdeztem. ' Persze, bólintott. Rázott az az átkozott vonat, majdnem leégettem a gondosan kifestett szempilláit, ö csak gúnyosan mosolygott.

— A lényegre szorítkozzon. Mikor és hol ismerte meg azt a lányt?

— Ez év májusában, pontosabban haszonhetedikén éjjel szállt fel égy jélenték- telen kis állomáson. Fékete selyem,ruhában volt, kis zöld kalappal.

— Rögtön megszólította, igaz?

— Hogyne! Be is mutatkoztam. és az útieélja felől érdeklődtem. Finoman vállat vont, es az unalomról kezdett fecsegni, bizonyos kibírhatatlan férfiakról, és az egész értelmetlenségéről. Szerettem volna, ha ezt bővebben kifejti, de nem mutatott rá hajlandóságot. Végül is térképet vett elő, és némi habozás után egy töb- bé-kevésbé felkapott fürdőhelyet jelölt meg úti célként. Vonzó volt. mitagadás, de a hevesebb közeledésnek gátat szabott egy hortyogo kalauz jelenléte.

— Mikor lépett akcióba?

— Miután az a kellemetlen kalauz távozott a fülkéből. Szorosan mellé bújtam, felajánlva, hogy utazzunk együtt, végül is a cél nem fontos, csak maga az utazás izgalma, belemerülni ismeretlenként az ismeretlenbe.

Miért is ne, csillant fel a szeme, egy férfi, aki 'megvéd a férfiaktól. Később ' megkérdezte, hogy mi a foglalkozásom.

— Mi a foglalkozása?

— Jelenleg könyvügynök, de voltam már teniszoktató, színházi ügyelő, sőt egyszer egy fogpasztagyártó cég rek- iámfilmjében is szerepeltem. Hiába a megnyerő külső, no meg mindig a művészetek perifériáján éreztem jól magam. Neki azt mondtam, hogy költő vagyok. Mégiscsak jobban hangzik, mint holmi kilincselő, lépcsőhúz- koptató könyvügynök ! Erről sajnos eszébe jutott egykori kaszkadőr szeretője, aki Igen jól keresett a filmgyárban, és megkérdezte ártatlanul, hogy mennyi a jövedelmem, es van-e alkotoházam valami előkelő helyen. Hebegtem a művészetek és a közönség viszonylatáról, a fel és le törvényszerűségeiről egy bizonyos pályán belül, a kiadók embertelenségéről. Végül sikerült teljesen elái- mosítanom, váltamra hajtotta a fejét, száját picit eltá-,, tóttá, és elaludt a vonat ütemes rázkódására. ‘ divatosan kikattintottam a fogaton himbálódzó bársonytaskát, . megtapogattam a tárcáját, ami duzzadt a pénztől. Mocorogni, nyögdécselni kezdett, mire megnyugtatólag megsimogattam, elterelve figyelmét a nyitott táskáról. Erre ő »Albert!« felkiáltással a nyakamba borult. Nem tudom, ki volt az a bizonyos Albert, de a legjobbkor bukkant fel a hölgy emlékezeúompozíció. EaUo Kálmán saobf*.

Bartha Gábor

ÁRUSOK

.Nyílik, .az ajtó,' Belép , .az ember,, hozza, magával a tanyát. Csizmája orrán a parányi’folt' csak arra való, hogy jobban mutassa a bőr ragyogását. '

— Jó napot kívánok! — Köszönése kimondott egész mondat, megadja a találkozásnak áz ünnepét, ineg a tisztességét is. Diót és almát kínál.

• A presszóban az -embereik kérni szoktak,'és nem kínálni. de alma. dió. szőlődomb illata van a s-zónak. ahogyan az volt az akkurátus jó napolnak is.

— Mutassa, bácsi!

Elmegy az ajtóig az ember, megnyitja és kiszól:

— Margit! Gyere be!

Belep most már az aszszony is. ,Tónapot.i a csak egy szó, halkabb m, bocsánatké■ Töpörödött, öreg . -néni. Vagy hetven év szántotta szomorúan széppé az . arcát. Háta belegörbed a súlyba: kendőbe kötve rajta a kosár.

— Mutadhatod! — Elfordul az ember, mint akinek semmi dolga ezzel a mutatással. Beszéljen magáért a papirhéjú dió. az illatos alma. ö ültette azokat a fákat, az a dolguk, hogy teremjenek.

— Mennyiért?

— Megegyezünk.

Margit elhátrál. mert be-, szélni, alkudni, üzletet kötni az embere dolga. A piac az más. ez itt olyasmi, mint a vásár.

Hosszú az alku. A preszszósnö nyelve pereg, azerrr bér keveset szól. de makacs. Mindketten tudják, hogy megegyeznek. Inkább sport aaorakegas, mmi filteres

haszon. Amikor, aztán elkel a portéka, Margit egy három- centes édes pálinkát kap. Segít kipakolni a kosarat. • A mérést ketten nézik. Az asszony lopva hátúból; 'az ember gazdásan, gonddal. Amíg: a presszósnő - számol, segít fölkötni- az üres kosarat, és Margit- már- megy is.

A háromceritéssel az ember megmutatta, hogy van pénze, most a kapottból fél- decit kér. Az árból fillért se engedett könnyen. Most hetyke . borravalót hagy. " Odakint Margit a fal mellé húzódva várja az ö ügyet intéző emberét. Az odaadja a maradék pénzt, amit elrejt egy kopott bugyelláris, Negyedrész pillanatig még visszanéznek a győztes csatatérre,- a presszóra, aztán elindulnak. Elöl az ember, féllépessel elmaradva az ász- szony.

Mennek.

Két szí getnyi, ember a hullámzó forgalomban,

A saroknak elfordulnak, es eldugja ókét a bontásra ítélt utca,. A torteneleat.

tében, mivel fürgén és észrevétlenül becsukhattam a táskát.

— Ö nem árulta el, hogy miből él?

— Nem. Elég homályosan beszélt, sokat sóhajtozott, félő, hogy mindenben me&z- sze állt az egyértelműségtől. Hajnalban még ingadoztam két felkínálkozó lehetőség között — rögtön kifosszam, és lelépjek (de ez silány, örömtelen munkának tűnt), avagy hódítsam meg, hogy a kegyei mellett pénzt is pazaroljon rám. Az utóbbi megoldás jobban csábított, tekintve útitársnőm ingerlő bájait. Csupán mohóságomnak kellett gátat szabni a pénz és a nő mihamarabbi birtoklását illetően. Némi

.. ital után kotorásztam pepita bőröndömben. Ez minden csomagja, kérdeztem bágyadtan. résnyire nyitott almazöld szemekkel. Igen. de ebben van minden vagyo- nom, .vágtam rá büszkén, ami igaz is volt.

— Leitatta?

—- Megkínáltam rizspálinkával, de csak én lettem rosszul, ő jól bírta. Kitán- tórogtam hányni, és mire visszatértem, két egyforma, bajszos úr ült a fülkében közönyösen pipázva.

— Még akkor sem gyanakodott?

— Ö vagi' én? Ja, nam! Lerogytam melfé, ö gyengéden tönölgette a homlokom egy nagy kockás férfizseb- kendővel, miközben az egyik úr résztvevőén, a másik ellenségesen méregetett. A résztvevő úr felajánlott bizonyos jótékony cseppeket a készletéből, melyek mindenfajta fejfájás, hányinger biztos ellenszerei. Mielőtt teljesen elkábultam volna a cseppektől, elégedetten láttám a fejein felett billegő bársonytáskát, mely egyre közelebb, közelebb jött hozzám. Mikor magamhoz tértem, már csak a vasúti társaság piszkos emblémája éktelenkedett félettem. Az ablakhoz léptem. Ismeretlen állomás • ásítozó személyzettel, és a reggeli fényben kis zöld kalapban, a két bajszos úrba karolva a kis bársony- táska egyre távolodott, mi több. • a pepita bőrönd is, Awakum protopópával és a Birkatenyésztéssel. Tágra nyílt szemmel meredtem az üres polcra. A belépő kalauznak már csak vinnyogni, sírni tudtam : kifosztottak, meglopták! Zavartan csattogtatva lyukasztóját elvonult intézkedni. Hát lehet itt INTÉZKEDNI?

— Nyugodjon, meg, es a nő egy veszélyes bűnbanda főnöke. Nem maga az első áldozat, tálán nem is az utolsó. Mar szorul - a hurok!

— De könyörgöm, ki körül? Ki körül?