Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-17 / 40. szám

:sjwy»-y.- ■■ ■• •-■'•>***£■

SOMOGYI TAJAK, EMBEREK

Egy faragópásztor élete

1957. április 12-én halt meg 90 éves korában Somogyhárságyon idős Kapoli Antal Kossuth-díjas faragópásztor, a népművészet mestere. Most, hogy írni szeretnék róla, kíváncsiságból felütöttem az 1965-ben megjelent Művészeti Lexinkont, és ahogy sejtet- tejn, nevét nem találtam meg. Igen jellemző ez, mind a művészeti ágak értékelésére, mind pedig a köztudat magyarságismeretére. Mert akárhogyan is vesszük, művészetünk egy igen eredeti és értékes területéről van szó, amikor a pásztorfaragásokról kell beszélnünk. Ugyanakkor kicsit magyarságismeretről is, hiszen a pász- t.orság népességünk egy jelentős rétegét képviselte még nem is olyan régen.

idős Kapott Antalról az írást hát így kell kezdeni, mert minden igazi művészetnél — ő pedig' művész volt — az

életforma, n---------------------------------------------k

örnyezet, az életkörülmény hozzájárul, pontosabban ad és el is vehet az alkotásból és a műből.

Amikor Gyalánban 1867. november. 4-én

született,, azokban az . években kutatásaira szerint csak a kaposvári járásban 7Q3.pákz-. tor legeltette a nyájait a Vizmentén és a Zselicben. Ha ezt átteszem durva átszámítással megyénkre vetítve, akkor csaknem tízezer pásztor élte a maga egészen más vilá- gú életét a Balaton és a Dráva között. Ezek a juhászok, kanászok, csikósok, gulyások és bivalyosok külön, a .parasztokétól elütő szabad életformát éltek. Szinte nemzetiséget alkottak. Elődöt, rokonságot, tekintélyt és történeteket igen számon tartottak. Mégpedig romantikus és sötét történeteket is, hiszen a híres somogyi betyarsággal 'szabad életük összenőtt Egy mézőt-erdot jártak a kastélyok és a puszták között. A kanaszok közül sok volt.aki betyárrá lett.

Magam amikor múzeumigazgató lettem, nemcsak a beleérzés hitelessége, hanem a krópika rögzítése miatt is kerékpáron és gyalog tettem meg az utat a Zselïcen, erdőn-völ- gyön-réten át egész Somogyhárságyig, hogy fölkeressem idős Kapoli Antalt, az akkor már hegyközségi szőlőben élő faragóművészt. Pontosan 1950. július 13—14-én voltam nála. Két napot jegyeztem végig életéről és művészetéről. Adataim tehát első kézből hitelesek.

Származósáröl így vallott: ,JMinden nemzetségem juhász volt. Se kanász, se csordás. Magam 51 évet juhászkodtam. A Kapoli nemzetségben 15 juhász volt. Eredeti nevünk Varga. Nagyapám, Kapoli Pál Ka- polypusztán juhászkodott, melyet saját' birkáinak bérelt. Innen ment Balaskópusztára, Nagybajom mellé. Azóta neveztek bennünket Kapottnak, mert így irta be a szolgabíró. Apám, Kapoli Imre szintén juhász. A somogyi betyár járáskor Zimányban volt. Ez erdős terület. Nem szívlelte a zavargást, és 1850-ben Zimányból Gyalánba ment, mert. ez sík, róna világ volt. és itt nem zavarták a betyárok, hogy messen birkát. Zimányban

volt sok krumpli-betyár kanász, aki nappal őrzött, éjjel felöltözött feijyvéresen és beállított, hogy — én vagyok Patkó. A juhászok ismertek Patkót, és mondták, hogy ' nem adhatják a birkát. Erösködfek, pedig Patkó nevével nem lehetett kapcabctyárkod- ni. Ezeket, ha a betyárok• megtudták, agyonverték. Sokszor össze is beszéltek a juhászokkal és bekerítették őket. Egyet egyszer Patkó hátba lőtt, lehúzták az árokba és letakarták levelekkel.”

Beszélgetés közben ilyet is lejegyeztem, mert igen jellemző és mindig az igazságot szolgáltató népmesébe illő. Egyszer ez történt. Juhász András betyár beállított Zi- mányba apámhoz: — Kapott koma messen le birkát. — Apám azt válaszolta: — Nem metszhetek, mert új tiszt van és azt mondja, a juhász mind csal... Akkor Juhász András felküldte apámat a liszthez, azaz kasznár- hoz, hogy jelentse be. A tiszt a puskát az ülésbe tette és kocsisával kiment, hogy ott- » vannak-e valóban a betyárok? Juhász András azzal fogadta a kasznárt: — Na, megjöttél, te kutya!? — Azzal odaállt juhászbotjával a kasznár elé és ráparancsolt: — Fogd meg a vezérürüt és fejtsd meg. Mert. jegyezel meg, a juhász nem csal. — Az csak reszketett és könyörgött. Apám könyörögte ki az életét. Az ő tisztességére hagyták meg neki. Attól kezdve elhitte apámnak, hogy hetente kétszer is megjönnek a betyárok. Azt mondta: — Nem bánom, ha. mind megeszik is a birkát. — Adott apámnak egy mérő rozsot és

búzát is a kasznár, hogy tudja etetni a betyárokat és nehogy megöljék. Ezután jött ki apám Zi- mányból, mert nem szívlelte a zavargást.” Ilyen . világba született és ezek emlékei között élt a gyermek Ka- poli Antal. Pásztoréletét röviden így foglalta össze: „Tizenkét éves koromban kis- bujtár, egyszóval , kospásztor voltam. 150 da.... rab kosig

r

i<tem.

éves koromban Cynlánhan 500 anyabirkát vettem át. Anyabirkás voltam. 28 éves koromban jöttem ki Gyalávból és 63 éves ko-, romig voltam számadó juhász Homokszent- flyörgyön, Kapiscserpusztán és Kopaszhe- ítyen Somogybán. Kötelességemet értettem, a pasztorsagót szerettem, bíztak bennem A nyájról igen gyönyörű sorokat rrjonfloíf ceruzám alá. Ma már kpïfeményként olvasom és örülök, hogy lejegyeztem, „Egy nyáj 300—450—500 birkából volt. Nagy falkában három vezérürü volt, kis falkában 'két tezér- ürü. A nezérürük nyakában kolomp tvölt. ; A kolompot a juhászok ■ hozatták . Bajáról,:. :'.§éa-> badkáról, mert. ott készültek a . kolompok. Egy literes kolomp elhangzott három kilométerre is kedvezményes időben. Másfél literes volt a legnagyobb kolomp. Minden pásztor a maga füléhez válogatta a kolompot. Mint a muzsika, olyan legyen: éles, kemény .és képi menye)}b. A vezérek egymás mellett jártak. Szép volt hallgatni. A csengők az iirülc nyakára . 1800-ben jöttek be. Pozsonyból ho- , zatták a juhász számadók.

Mint a muzsikaszó voltak , összéhangolva. Az öreg juhászok csak a kolompot, de a fiatalok a csengőt szerették. A csengő sárgaréz volt. Üveg is volt be- léolvasztva. Az üveg adja ki a nagy hangot, mert a té'z süket. A hang vezette az összes birkát.”

Ebben a környezetben és világban mi sem i ermészetesebb, hogy egy egészen eredeti látásmód és mélyen emberi töltésű képzelet

valami egészen mást diktált a léleknek és a kéznek. Itt az élet és a gyakorlat, az anyagi ;és a tárg.-i valóság megemelte a természet szépségével, gazdagságával mindazt, amihez nyúlt. Es a mesterség szeretete is közbeszólt. A pásztor így lett művész. Magából és nem a könyvből í A világ betűiből olvasta, hogy mit és hogyan alkosson. Egyedül állt, és így alkotóit Kapoli. Antal is.

„Mint afajta árva gyerek, velem senkisem nagyon törődött. Mint kospásztor ettem kenyeret, meg kukoricát sütöttem. Hidegen főleg kenyér és túró, meg szalonna volt az élelmem. Ital forrás- és kútvíz. Mikor de lelőben volt a birka, álltam a fa alatt és úgy ettem. Minden juhásznak volt egy vaslábasa. Ahol sok volt a vargánya, ott paprikával, sóval meg zsírral volt vargánya. Mindennap megenném ma is.” '

Ez a pásztorkép, most, ahogy egyik szép kürtjét tartom a kezemben, így egészül ki. Azt is mondhatom rá, íme, így rajzolta meg késheggyel a tehénszarvon a pásztor portréját: „Szedett gatya, csizma, tűzött lajbi, sípujjú ing, posztóból való dolmány, rozmaringgal kivarrva. A kalap vágott tetejű pör- gekalap. Vagy görbekalap, amelyikben drót volt."

Ilyen volt a faragőművész viselete 1890— 1900 között Pontos és hiteles, realista ábrázolás. Biztos .kézzel, remek arányérzékkel helyezte el ezt egy| kürt osztott mezejében. És a kés vonalainak biztos redőtése, a dolmány vitézkötései, a hát .'mögé. vett pásztorbot alakot beállító különös'és érdekes póza nagyszerű portrét, rajzolt. Egyszóval ha hiányzik, ha nem a le™kohókból, de itt a magyar na- , íyművészet — a franciák jobban számon tartják — egy kis remekéről kell beszélnünk. : így .nézzük. hát ezeket a KapóiUmű■ veket.-;Mngam "rni&dig isíj művészetünk ege-;. ’ s^ebeny külön

héLydn- - tartottam ^hvit- v/n ^például a ; Hippi-Rónai Múzeuim ; ter mek ’ néprajzi fíiragásár

it. • karcolé' sait, '> melyek - I tiak régi . és, új. da>-afjjm:- vetekednek ■ - képtárúnkó értékeivel. ‘ De hogy -, mégis: merjük' és tőle tudjuk

meg, ide írom

vallomását a faragásról, azaz művészetéről. Az utókor számára

■ ez és í gy m a - rád a leghitelesebb:

„Ritka volt az- a pásztor Somogybán, aki nem tudott faragni. Nagy volt a legelő, nem kellett annyira vigyázni. Volt ideje a pásztornak. A jó kutya is segítette ebben. Mikor delelőn volt a nyaj. a pásztorember akkor nyugton volt. Ráért dolgozni. A gyakorlott az mentében is tudott dolgozni. Mindig kisebb lett a legelő, így a mai pásztor faragni sem tud, a jószág sokszor fordul, vines ideje. En

14—15 éves koromban kezdtem faragni. Apámnak voltak kései, azokkal kezdtem. Vi- ráglajtorjakat csináltam. Apám nem sokat tudott, csak juhász- ! botot csinált.

:. Abban az időben fontak minden háznál. Akkor rokkafákat kezdtem esiiHjlI ni W-m.

volt pénzem, de igen szerettem a hosszú furulyát, okarinát, flótát meg a klarinétot. Akkor furulyákat néztem és faragtam. Igen szerettem furulyázni. Hanyatt feküdtem a nyáj mellett és úgy furulyáztam. 18 éves koromban zsebtükör-fálcát készítettem. Amit csináltam, azt senkitől sem láttam, csak magamtól csináltam. Ezekben, akár tulipános, akár rózsaminta kettő is egyforma nincs bennük Mind a régiséget ábrázoltam. Alakoknál, mikor készületben van a betyár, vagy juhász, de történetet nem ábrázoltam. Szerszámom a bizsók-kés. Ezek vásott borotvából készültek. Éves agancs töve a bizsók nyele. Ezt szerettem. Spanyolozva keveset csináltam, mert egyszer delelőn tüzet raktam, s ahogy dolgoztam, olvasztottam, egyszei csak szagot, füstöt kaptam. Hát meggyulladt az új kabátom. Attól fogva nem csináltam többet spanyolozást. Másba mindenbe belementem. Magam passziójára dolgoztam mindig."

De hiába mondta ezt idős Kapolti Ajrted. fi

tüzet, a tehetség tűzét mindig is érezte 90 éves koráig dolmánya és kabátja alott. és er. fűtötte alkotásra. Műveinek se szeri se szórna Oly gazdagon tervezett, mint maga a termé szét, amely ben élt. Stílusa külön Kapoli-stílus lett a dunántúli faragó pásztornaűvésze tablóján. Karcolt kürtjein és kobakja in alakok és virágok ' töltik ki a pontosan terve zett és szabályosan osztott, teret. Fő figuraj; az útra kész pásztor és betyár. Egyiknek ; kezében bot, a másaknak kezében vagy vállán a dupla csövű puska. Szinte keleti gazdag ságú virágmezőik indái és bokrai választja! el őket egymástól. Gyakori a pásztor-betyá: szövetség kézfogását ábrázoló jelenet is stlli iáit rózsa és rozmairingágak között. Hatterül választó v ízzel sárgított. A karcolás, hogy éle

legyen a gra fik ai mű, bekente a von a lakat fagy- gyús faszén porral vágj a későbbiek ben piros zöld porfestékből ké szült anyag gal. Ezek > darázsderekú alakok és jelképeik, min' a népzene j muzsikában. Bartóknál. Kodálynál, m; , már átmentek képzőművészeink stílusába is. Bemek ihletésű dunántúli kompozíciókat ihletett példáu Würtz Adáir esetében. fi mintákat kínáló természet műterme a betyár pásztor és vadász mellett kés- és tűhegyre és élre vette az erdők szarvasát, madarát, fáját, bokrát és virágát is. A faragó bizsók. szeg ártű, a jól választott fa, a szaru é á tök anyagon ezeregyéjszakái gazdagsággá ábrázolt. Borazójehenetek, reális-idilli pásztor és .kedvese rajzóik is gyakoriai a karcolt kobakokon. Némelyiken mókus kékkánya és rigó színt és dalt jelképező, igei karakteres ábrái veszik körül a gyönyörí makkot termő tölgyfák között ábrázolt pász tort. A kosfejes díszbotjai a pásztorkirályol jogarainak is beillíenek. Gyufatartóin nag; pipájú pásztor eregeti a füstöt a levélmintái között. Dobozai a pásztorképzelet kincsesdo bozai. Bútort is faragott. Munkaruháimat L egyik szép faragásé fogasara akasztom bece pincémben.

ö maga a Művészeti Lexikonból ugyan, hi ámyzik, de iskolát alapított és naív-művészetünk egyik Legnagyobb mestere lett a grafi kában, és a kisplasztikában. 60 éves korától : somogyhánsógyi szőlőhegyen élt. 90 éves ko ráig sem esett ki a bizsók a kezéből. Ki, pásztorkutya ülit a lábánál és egy-egy kedve birkája legelészett körülötte. Az ő társaivá gűkbain jegyeztem föl, amiket ‘tt idézten emlékezetére. ' TAKAïS UVLL