Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-30 / 24. szám

Egy hónappal később ^ Afganisztánban Bizalmat keltett SWWThÆtSfc g logfont»-' «abb cikkek árát, biztosítot­ták a hivő mohamedán tö­megeket vallások gyakarlá- tónak teljes szabadságáról, a «zakjemberék és politiku­sok legjobb elemeivel fel­frissítették az államgépeze­tet és újjászervezték a pár­tot Afganisztánban, alig több, mint egy hónappal az Amm-csoport megdöntése után. Létrejött a polgári élet Irán — elnökválasztás után Trón lakossága a sah el­űzése utóm egy évvel Abol Hosszan Daniszadr szemé­lyében megválasztotta a köz­társaság első elnökét. Bani- szemdr fiatal, energikus em­ber, vallásos muzulmán, ugyanakkor modem képzett­ségű és gondolkodású köz­gazdász. Megválasztása se­gítheti az országot. abban, hogy a korábbinál gyorsab­ban lábaljon ki a forradal­mi változások utóm szinte el­kerülhetetlen. több ékevésbé kaotikus állapotokból. Erre utalt első beszédében maga Baniszadr is, aki nem véletlenül szólt nagy hang­súllyal az inflációról, a munkanélküliségről, az iránt közegben oly fontos bazárok problematikájáról, az egész helyzet jellegéből adódó gazdasági gondokról. A téma gyors és őszinte felvetése fe­lelősségérzetről tanúskodik, ami egyértelműen pozitív jelenség. Kevésbé örvendetes azonban az államfő megvá­lasztását követő néhány megnyilatkozás, amelyek jól érzékeltetik a helyzet bo­nyolultságát, a bel- és kül­politikai erővonalak kusza­ságát, de az elnök személyé­nek esetleges ellentmondá­sait is. Baniszadr az iráni nép szenvedéseiért megfe­lelő súllyal tette felelőssé az Egyesült Államokat, eutasí­totta az Egifiptommal és Szaúd-Arábiával kötendő paktumra csábító szirénhan­gokat, ugyanakkor viszont első beszédei és interjúi nem voltak, mentesek (főleg Af­ganisztánnal kapcsolatban) a szovjetellenes kirohaná­soktól sem. Bár .az iráni történelem első megválasztott államfője a leadott 14 millió szavazat több mint hetvenöt százalé­kát megkapta, új magas funkciója * korábbinál is láthatóbbá tehet bizonyos belpolitikai törésvonalakat. Ennek már az első órákban két — bizonyos külpolitikai^ kihatásokat sem nélkülöző — belpolitikai jele volt: 7. Baniszadr a. Le Monde- nak adott, tehát széles nyu­gati tömegekhez (és politi­kusokhoz) eljutó interjújá­ban élesen bírálta a radio­es televízió vonatkozásában gyakorolt »botrányos cenzú­rát». Nyílt titok, hogy ez a kát- kulcsintézmény válto­zatlanul annak a Ghotbza- dehnelc az irányítása alatt áll, akinek — a túseiigyben tanúsított különvéleménye miatt — Baniszadr kényte­len volt átengedni a külügy­miniszteri széket... 2, Bár a megválasztott el­nök hangsúlyozta, hogy a túsz-ügy megoldása elsősor­ban Washington magatartá­som múlik, kijelentette: »nem ért egyet mindennel, amit a követségei megszáll-' va tartó diákok tesznek» és hozzátette: »nem lenne jó, ha hatalmuk független lan- , ne * kormánytól», Természetes, hogy trs új elnök a központi hatalom megszilárdítását szorgal­mazza., ez valóban a konszo­lidáció egyik feltétele, De legalább ilyen természetes, hogy « hatalmi struktúra kiépítése többféle személyi.-, sőt politikai előjellel történ­het H. E. feljes fconnaofieláefója; éti nagy lépésekkel haladnak a biztonsági helyzet megszi­lárdítása felé is. Babrak Karmai kormány­zatának egy hónap elég volt ahhoz, hogy bizalmat kelt­sen a lakosság elsöprő több­ségében. A Karmal-rendszer egyik első cselekedete a feltétel nélküli közkegyelem volt, amellyel tizenötezer ember élhetett. Az Afganisztáni Néni De­mokratikus Párt a zömében mohamedán orientációjú la­kossággal békés együttmű­ködést keresi, s mindent megtett, hogy a saját sorai­nak rendezése közben az egykori két szárny, a »Khalk« (Nép) és a -Pár­osam« (Zászló) forradalmá­rai a megpróbáltatások után egységben forrjanak össze. Ezekben a napokban az utolsó efőkészületeket, vég­zik a tömegszervezeti élet feltámasztására, s egy ebből kinövő nemzeti front fel­állítására, amely az ország teljes . konszolidálódásának alapja lesz. Eközben felszá­molták az afganisztáni for­radalom eltorzult időszaká­nak még a jelképeit is: a ré­gi jelszavak és arcképek el­tűntek a közterületekről, s hivatalokból. Postai referen­dum folyik, amely többségi döntést hoz majd az állami szimbólumokról, a tömegek akaratának megfelelően. Ez a határon Ijilra szökött el­lenzéki elemeik vitorláiból is kifogja a szelet. A politikusokkal folyta­tott beszélgetésekből kide­rül, hogy az elmúlt politikai korszak súlyos történelmi kérdéseire máris keresik a választ. Időközben azonban a közvélemény elé tárják Taraki elnök halálának kö­rülményeit. A kabuli televí­zióban az elnöki palotaőrség volt parancsnoka, Tizsandad őrnagy után az eltelt napok­ba* nyQvanosan hallgatták ki Ikbal főhadnagyot, a pa- lotaőnség felderítőtisztjét, majd — legutóbb — Vudut főhadnagyot, az őrség hir- adóstisztjét. A tisztek letar­tóztatásban vannak és bí­róság elé kerülnek. Az elhangzott vallomások­ból — bár mindegyikük úgy beszél, mintha maga ártat­lan lenne Tarakí megölésé­ben — az a kép bontakozik ki, hogy tavaly októberben Amin utasította Jakub ve­zérkari főnököt a merénylet­re, Jakub pedig továbbadta a parancsot. »-Pártvezetősé- gn< határozatra hivatkoz­va, a volt vezérkari főnök Dzsandad őrnagyot bízta meg a gyilkossággal, majd Dzsandad három katona­tisztet szólított fel arra, hogy megöljék a párt és a kor­mány vezetőjét. A három tiszt az említett Ikbal, Vu­dut, és a nyilvánosan, még ki nem hallgatott Rozi fő­hadnagy. •A K arrrial - kormány tiszta lap-politikáját provokátor elemek próbálták megzavar­ni az elmúlt napokban. A lakosságot a karhatalom tag­jai ellen elkövetett, elszigetelt egyéni terrorcselekmények nyugtalanítják. Az éiszaka sötétjében eldördülő lövések indokolják, hogy továbbra is érvényben maradjon az éj­szakai kijárási tilalom,' amely 23 órától 6 óráig ott­honukba rendeli a kabulia- kat. Fegyveres járőrtevé­kenység folyik az éjszakai Kabulban, a stratégia fon­tosságú épületeket gondo­san őrzik, bár a fegyveres testületek tagjai ügyelnek arra, hogy jelenlétük ne za­varja a lakosság béli és éle­tét. Az afganisztáni karha­talmat a szovjet kontingens alakulatai és az Afganisztá­ni Népi Demokratikus Párt fegyveres aktivistái segítik munkájukban. Brzezmski vezeti a üWittséget BraeebwfcL ö*r- her elnök ueuvjetbtetansägi főtanácsadója maga vezet küldöttséget Pakisztániba és Szaúd-Arábáábain, hogy az amerikai politikai és katonai tervekről tárgyaljon a térség­ben. A külügyminisztérium szóvivője az MTI tudósítójá­nak kérdésére kedden meg­erősítette, hogy Brzezimski a hét végén Islamabadban. ta­lálkozik a pakisztáni elnök­kel, majd Szaúd-A rábiába utazik. A küldöttség tagja lesz Warren Christopher kül­ügyminiszter-helyettes. Brzezinski útja röviddel követi Carter elnök bejelen­tését, hogy az Egyesült Álla­mok saját befolyási övezeté­nek kívánja tekinteni az ola­jat adó közel-keleti országo­kat, és ha szükségét látja, fegyverrel is beavatkozik a térség „védelmében”. Az amerikai hadügyminisz­térium támaszpontok haszná­latáról tárgyal Szomáliával, Ománná] és Kenyával, de ed­dig nincs hír arról, hogy meg­állapodás született volna. Washington 400 millió dol­láros katonai és gazdasági segélyt ajánlott fel annak a .pakisztáni katonai diktatúrá­nak, amellyel korábban rend­kívül hűvös kapcsolatokat tartott fenn. Az amerikai kormány most, az Afganisz­tán felől fenyegető állítólagos „szovjet veszélyre” hivatkoz­va félretette minden korábbi fenntartását. Brzezinski sze­mélyesen tárgyal a pakisztáni diktátorral, akit még nemré­gen (alighanem joggal) azzal vádolt, hogy nukleáris fegy­vereket gyárt, és aki hallga­tólagosan tűrte az islamaba- di amerikai nagykövetség fel­égetését. Washingtonban figyelemre­méltónak tartják, hogy nem Vance külügyminiszter, ha­nem Brzezinski vezeti a kül­döttséget. Egy jellel több* rá, hogy az uj, hidegháborús ih­letésű amerikai külpolitika kidolgozásaiban, végrehajtásá­ban kulcsszerepet játszik a nemzetbiztonsági főtanácsadó. Iszlám-konferencia Komoly fenntartások Az iszlám konferencia ülésszakán résztvevő har­minchat ország Tstem búdban összegyűlt külügyminiszte­reinek hétfő esti ülésen szü­letett meg az az »Afganisz­tán ügyében-« hozott határo­zat. Ez a dokumentum »ka­tonai agressziónak« minő­síti az Afganisztánnak nyúj­tott szovjet segítséget, több megtorló intézkedést helyez kilátásba az afganisztáni kormánnyal szemben, »míg a szovjet csapatok ki nem vo­nulnak az országból«. Így felfüggeszti az országnak az iszlám konferencián betöl­tött tagságát, az Afganisz­tánhoz fűződő diplomáciai és egyéb kapcsolatok megsza­kítására szólítja fel a kon­ferencia szervezetének tag­jait. Az utóbbi intézkedés ellen komoly fenntartásait hangoztatta több ország, köztük Algéria, Irak, Irán és Líbia. Ugyancsak nem ta­lált egyhangú támogatásra a határozatnak, az a felhívása, hogy a tagországok vegyék fontolóra a moszkvai olyri - pia bojkottját.. A határozat e részében szemben tizenegy ország — Algéria. Irak, Irán, Észak Jemen, Kuvait, Jor­dánia, Kamerun, Guinea, Gabon, Nigéria és Líbia hangoztatta fenntartásait. A határozat a továbbiakban felhívja az i szilám országo­kat, hogy vonjanak meg minden anyagi és cgvéfr jel­legű támogatást Babrak Karmai kormányzótól, vi­szont — nyílt felhívásként a törvényes kabuli kormány ellen harcoló ellenforradal­mi csoportok támogatására — felszólítja a konferencia tagállamait. hogy nyújtsa­nak »anyagi és erkölcsi se­gítséget az afganisztáni me­nekülteknek«. Megvitatják Zimbabwe belső helyzetét A* afrikai országok köve­telni fogják az ENSZ-közffVil­lés rétid kívüli ülésszakának összehívását abban az eset­ben, ha Nagy-Britannia a Biztonsági Tanácsban megvé­tózza a zimbabwei kérdésről beterjesztett határozati javas­latukat — jelentette lei Ad­dis» Abebában Edém Kodjo, Giscard hazautazott SOMOGYI NÉPLAP as* afrikai egységsaervezet fóti diára. Edém Kodjo öjságfc-Ők előtt tett. nyilatkozatába* arra hívta fel a figyelmet hogy lord Sna-m.es rhod esiai brit főkormányzó Muzorewáék javára részrehajló tevékeny­sége növekvő aggodalmat vált ki szerte Afrikában, sőt még Nagy -Britannia bam is bírálják. Éppen ezért — mon­dotta aiz Afrikai Egységsaer- vezet főtitkára — az afrikai országok úgy döntöttek, hogy a szervezet miniszteri taná­csa február 6-án, tehát még a zimbabwei választások előtt, megvitatja Zimbabwe belső helyzetét. EGYESÜLT ÁLLAMOK lowa után A* amerikai elnökválasztási ktlcd<4cm első, t«rw* ál­lamban megtartott fordulójában Carter elnök kéthar­mados többséggel győzött vetélytársa, Kennedy szenátor elle». E párharc következő nagy erőpróbája február végen New Hamshireban lesz. Nyílt titok, hogy a Szovjet­unió ellen folytatott, mindin­kább hideghábprús hangú kampány egyik hajtóereje az Egysült Államokban a vá­lasztási kampány nyomán ki­alakult kényszerhelyzet. Már jóval több mint egy eszten­dővel ezelőtt (amikor a jelen­leg ürügyként használt afga­nisztáni „érvek” még fel sem bukkanhattak) megfigyelhető volt az agresszív áramlatok erősödése az amerikai politi­kában. Carter elnök újravá­lasztásán buzgólkodik, en­nek érdekében pedig vala­hogy feledtetnie kell a vá­lasztókkal az ország belső gondjait, mindenekelőtt a gazdaságiakat Belső nehézségek A konjuktúra lelassulása, az infláció felgyorsulása és a munkanélküliség emelkedése a választási év küszöbén igei nagy nyugtalanságot keltett magában az amerikai politi­ka vezető köreiben is. • Ez a nyugtalanság nem csak a Fe­hér Házra és az adminisztrá­cióra vonatkozott. Áthatotta az amerikai törvényhozást is, hiszen az elnökválasztási év­ben kicserélődik az egész képviselőhöz, a szenátus egy- harmada és a helyi hatalmi apparátus jórésze. A tőkés világ legnagyobb gazdasági és katonai hatalma az utóbbi 20 esztendőben már többször birkózott válságpe­riódusokkal, a jelenlegi hely­zet mégis különlegesnek mondható. Még nem fordult elő, hogy a hatalmas amerikai termelői apparátus energiael­látásának biztonsága egy olyan terület (a Közel- és Közép-Kelet) termelésétől függjön, amelynek társadal­mi, politikai változásait az Egyesült Államok mind ke­vésbé tudja ellenőrizni, fgy a gazdasági nehézségek és gondok belső, amerikai tár­sadalmi okainak mély elem­zése helyett kétségkívül ars volt a könnyebb megoldás, hogy a problémákat és eze­ken belül a világméretű ame­rikai betol vás csökkenését ne az egyes körzetek (például a Közép-Kelet vagy éppen Ka­tin-Amerika) belső társadal­mi mozgásaival, hanem külső erők valamiféle „öesaeeskü- vésével” magyarázzák. Ezzel voltaképpen már megteremtődött az alapja az Amerikáin belüli hideghábo­rús kurzus újjáélesztésének. A Fehér Ház és személyeden Carter elnök a SALT—2 egyezmény aláírását követően egyre inkább a reakciós erők támadásának középpontjába került. A demokrata párton belül Carterrel szemben fel­Konyhai dolgozót azonnali belépéssel fölveszünk. Jelentkezéseket : 14362 szánt r». * hirdetőbe kérSnh. (44262) Giscard dTstatne francia elnök befejezve tárgyalásai* ha zai> fázott Új-Delhiből. A kepei) vendéglátói búcsúztatják az műid.! rep ülőig**». A Kaposvári Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat felvételre keres Jelentkezni lehet; Kaposvári Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat telephelyén, Kaposvár, Nyár «. 23 m, alatt m építésvezetőnél, lépő egyetlen komoly rivális, Edward Kennedy szenátor amerikai viszonylatban éppen a párt liberális, túlzással „baloldalinak” nevezhető szárnyához tartozik, ami nö­velte a centrum és jobboldal aggodalmait. Attól féltek, hogy ha az amerikai belpoli­tikában az agresszív erők tért nyernek, akikor egy középvo­nalon topogó Carterrel és az őt liberális oldalról támadó Kennedyvel szemben a re­publikánusok lendülhetnek a nyeregbe. Irán és Afganisztán Ebből a szempontból a tr*­heráni túszügy, majd az af­ganisztáni események valósá­gos „ajándékot”, magyarán ürügyet jelentettek belpoliti­kai szempontból Carter szá­mára. Lehetősége nyílt arra, hogy igyekezzék elfeledletni az amerikai közvéleménnyel azt, ami miatt korábban leg­hevesebben támadták: a ha­tározatlanságot, a vezetési szi­lárdság hiányát. Előbb' Irán viszonylatában nyűt mód ar­ra, hogy a túszüggyel fokozza az amerikai haderő — min­denekelőtt a flotta — felvo­nultatását a stratégiailag dön­tő óla juták mentén. Az afga­nisztáni eseményeket pedig arra használhatta fel, hogy felfüggessze az általa már aláírt és mindmáig hasznos­nak elismert SALT-egyez­mény ratifikálási folyamatát. Ezzel egy csapásra semlegesí­tette az egyértelműen hideg- háborús politikai erők leg­fontosabb belpolitikai hadjá­ratát: a ratifikálás szenátusi megakadályozására irányuló törekvést. Pártharcok Az eredmény beàpoîitiikaj­taktikai szempontból minde­nekelőtt a demokrata párton bélül mutatkozott meg. A nyári hónapokban az akkori közvél eméffiyku tatások sae- rvpt Edward Kérmédvnek 30 százalékkal több esélye w>H a párt elnökjelöltségének megszerzésére, mint Carter- nek. Jelenleg az arány szán­té drámaiam megfordult. Pil­lanatnyilag Carternek 51 szá­zalékkal nagyobb esélyt ad­nak a jelöltség elhódítására, mint Kennedvtnek. Ez az irányzat Óhatatlanul befolyásolta a másik párt, a republikánusok helyzetét is. Miután Carter a Fehér Ház birtokában meg tudta játsza­ni a „kemény elnököt”, óha­tatlanul csőiéként az ót jobb­ról támadó republikánus po­litikai tüzérség „lövedékei­nek” hatása. Ez abban feje­ződött ki, hogy a republiká­nusok jelenlegi vezető jelölt­jével, a szélsőjobboldali Rea­gan kaliforniai ex-kormány­zóval szemben a közvéle­ménykutatások szerint Car­ter 20 százalékos többséggel győzne, ha most tartanák az elnökválasztást. (Nyáron, még az volt a helyzet, hogy ugyan­ilyen számítások szerint Rea­gan verte volna meg körülbe­lül 10 százalékos többséggel Cartert. lovában meglepetés­re George Bush, a másik re­publikánus elnökjelölt már maga mögé utasította Rea­gant.) Összefoglalva : az amerikai belpolitika fejleményei tehát igazolják azt a sajnálatos tényt, hogy a nemzetközi helyzet éleződése es az el­nökválasztási küzdelem kö­zött karos kölcsönhatás áll fenn, Saját érdekeit szem előtt tartva erre még ré is játszik Carter elnök, nem tö­rődve azzal, hogy nagy hév­vel beharangozott. lépéseivel az egesz emberiség békéjét és biztonságát sodorja veszély­be, l EL-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents