Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-30 / 24. szám
•►ä kovácsnak annyi dol^ Ra volt, hogy mikor az ÜT a munkaidőt oszlatta, a mester nem ért rá elmenni, csak a tatttmeát küldte. Mikor a fiú sorra került, az Ur azt mondta neki: Nektek, kovácsoknak nehéz a munkátok, így a munkaidőtök tartson csak 8-tól 4-ig. Az inas meg is jegyezte, de mire hazaért, már nem volt egészen biztos a dolgában és mestere kérdésére, mennyi hát a munkaidejük, így felelt: 4- től 3-ig .. .«. Schlösser János görgetegi kovácsmester 1911 óta — altkor szegődött el ta- noncnak — nagyjából ebben a munkaidőbeosztásban dolgozik. Nemrég meglepő levelet kaptam tőle. Vitatkozott a ténnyel, miszerint a kovácsság letűnőben levő mesterség. Mint írta: »A szakma elmúlása feletti örökös siránkozás csak kedvét szegi a pályához kedvet érző fiataloknak, csakúgy, mint annak a tévhitnek az örökös ismételgetése, hogy a kovácsság nehéz mesterség.-« Fölkerestem János bácsit, hogy megkérdezzem: — Mire alapozza véleményét? — Ha annyira kevés az energia, mint mondják, előbb-ulobb lesz majd gazdaság, amelyik »-fölfedezi« a lovat Persze nem az ezer- hektáros táblában, hanem a kisebb sarkoknál, rövideb b távú szállításoknál. Üjra rájönnek majd, hogy a ló önmagát fönntartó gép... A másik ok: aligha tartható már sokáig, hogy ha egy motorban tönkremegy egy alkatrész, kidobják és újat tesznek bele. Rövid időn belül újraélednek majd az apró kohók.., — Ugyan mit tehet egy kovács egy hibás motoralkatrésszel? — A számtalan régi elbeszélés nyomán a kovácsot mindenki csak kalapáccsal a kezében látja, ha pedig kovácsmunkáról. esik szó. csak a pátkoiásra gondot Pedig ez a mesterség jóval sokoldalúbb; a lakatos-, bádogos-, hegesztömesterség fogásait is egyesíti. A mai technikai eszközökkel egy jó kovács csodáikra lehet képes. És ez az, amit a kovácsokról szóló újságcikkek mindig »eltitkolnak«. Én is beszélhetnék arról, hogy az egyik ta- noncom huszonkettőt tudott ütni a íl kilós kalapáccsal, hogy ötnegyed óra alatt pat- koítam meg egy pár lovat, hogy egykor még a beteg gyereket is ide hozták, hogy emeteljem meg... (A babona szerint ennek á »kócos szerszámnak« gyógyító ereje van. Az efféle régi történetek azonban akármilyen érdekesek, csak életben tartják a kovácsis ággal kapcsolatos hiedelmeket.) A kovácsmesterség dicsérete — Hány tanítványba sikerült átplántálnia ezt a már- már fanatikus szakmaszeretetét? — Húsznál is több tanulóm volt, közülük kettő engem is túlszárnyalt szaktudásban. Egyiküik ma is dolgozik Bolhón. Valójában ennél sokkal több tanoncom volt, csakhogy legtöbbjüket »elcsábították«. Mikor például a harmincas évek elején az Angol—Magyar Olaj Rt. innen a műhelytől talán kétszáz méternyire fúrni kezdett, egyszerre öt gyerek hagyott itt (1500 méterig Görgeteg alatt olajat nem találtak, a 9000 pengőt: érő acélrúd máig is ott van a földben.) János bácsi elsősorban leleményével szerzett szakmai rangot. Legutóbb például a tavalyi kaposvári mezőgazdasági tájkiállításon mutatták be egy roppant egyszerű mégis többszörös hatékonyságú saraboló kapáját. •— Akkoriban , ismeretlen volt. az újító kifejezés, öt- letességne egyszerűen a verseny kényszerítette az iparosokat. Csak itt a faluban 39 iparos — köztük három kovács dolgozott. Ha meg akartam élni, olyan megoldásokat kellett kitalálnom, amelyeket más nem tudott. A kis műhelyben talán már hetek óta nem lobogott a tűz, nem pengett az üllő, János bácsi elbeszélései mégis — már-már fizikailag is érezhető — melegséggel sugároztak. Éveken át Pesten, a Ganzban dolgozott, aztán vöröskatona lett. Érdekes élete töriénetek elapadhatat- lan forrása. — Ha fiam : is született volna, ő biztosán folytatná a mesterséget. Így csak abban reménykedhetek, hogy valamelyik múzeum rábukkan majd ipartörténeti értékű szerszámaimra. Nézze csak, négy ember feszült neki ennek a menetvágórtak : akkor még a csavart kovács készítette ... Beszélgetésünk közben mindvégig ott volt a kovács felesége is, de nem szólt. Érezte: férjének talán utolsó lehetősége ez, ht>gy mesterségét népszerűsítse. Nem akarta megrövidíteni egyetlen mondat tartamára sem. Már búcsúztam, amikor mégis elszánta magát. Talán' mindeddig azon gondolkodott. hogy is mondhatná ki egyetlen mondatban — »hiszen a messziről jött vendégnek aligha van több úle- je« — mindazt, amit átélt, amit gondolt. Végül nagvon halkan csak ennyit mondott. — 82 éves az uram. és úgy higgye el, sokat dolgozott. Bíró Ferenc Zalai építők az Ezüstporton 250 szobás szakszervezeti üdülő épül Megkezdődött a siófoki Ezüstpart második ütemének építése. A SZOT beruházásában két szakaszban végzik el a munkát. Elsőként egy 250 szobás, nyolcemeletes szállodai szárnyat készítenek el a hozzá tartozó kétszintes társalgóval együtt. Ez a munka mintegv 135 millió forintba kerül, és a Zala megyei Állami Építőipari Válailat. kapott rá megbízást. A kivitelezést elkezdték már — és a szerződés szerint a hatodik- ötéves terv első éveiben adják át. A második szakaszban egy éttermet, konyhát eszpresz- szót és fedett uszodát építenek itt. A több kapcsolódó létesítménnyel ' együtt a beruházásnak ez a része 125 millió forintba kerül majd. Befejeződött a rekonstrukció A Medicor Műveit: Röntge ngy árának termékei, La- tin-Amerika országaitól az afrikai városolt; g a világ minden részén megtalálhatók. A gyár vidéki üzemeiből kettő, az iharosberényi és a tapsonyi, megyénkben van. Burger György, a röntgen- gyár igazgatója elmondta: az év üzleti esélyei jók. A termelés tervezett színvonala nem haladja meg ugyan a tavalyit, de a kapacitás hetven százalékát lekötötték már szerződéssel. A röntgengyár a hatodik ötéves terv feladataira is készül: a rubeles a dollárelszámolású szerződések, a kereskedelmi tárgyalások előkészítése most folyik; minden további fejlesztést, termelést ezek eredményétől tesznek függővé. A vidéki üzemek közül Iharosberényben tavaly fejeződött be a teljes rekonstrukció; jó a termelőberendezések műszaki állapota. Régóta húzódik viszont — elsősorban a kivitelező hiánya miatt — az üzem új szociális épületének átadása. A röntgen gyár igazgatója ígéretet tett arra, hogy a herényiek még az idén birtokukba vehetik az új öltözőket és az étkezdét. Varga Dezső üzemveaetó elmondta, hogy a nehezen készülő szociális épület tulaj dánképpen egy kísérleti panelkórház kiszolgáló egysége. A Medicor ugyanis komplett kórházakat ad el külföldön, és félig-meddig bemutató célzattal, Iharosberényben építik fel a szolgáltató egységét. Most a Kipszer Vállalat dolgozik rajta, de az átadása határidő bizonytalan még. A rekonstrukció utolsó évében, tavaly, teljesen kicserélték a gyártó- és szerszámgépeket, kialakították a termelőterületeket az üzemcsarnokokban. A rekonstrukcióhoz a korszerű szakmunkás- képzés céljait szolgáló tanműhely építése is hozzá tartozott. Forgácsoló, mechanikai műszerész, szerkezeti lakatos szakmában képeznek fiatalokat. Jelenleg három évfolyamon nyolcvanöt ipari tanulójuk van, ők a csurgói szakmunkásképző intézetben kapnak elméleti oktatást. Az üzemben most kétszáz- hatvanketten dolgoznak, a vidékről bejárókat a Volántól bérelt busszal szállítják haza. Az elektromos szereidében még jócskán vannak betanított munkások, de számuk a munka bonyolultsági fokának növekedésével csökken. Évente sízáz-százhúsz univerzális bucky-állványt, felvételi- és angiográfiai fekvő- asztalt, valamint a diagnosztikai röntgenberendezések elektromos vezérlésére szolgáló szerkezeteket gyártanak Iharosberényben. Alkatrész- gyártásukkal kisegítik a röntgengyár többi üzemét. Az üzem tíz szocialista brigádja már majdnem teljesítette a kongresszusi munka- verseny felajánlásait. Hárommillió forinttal lépték túl a lermeiésj tervet, nagy meny- nviségű fűtőolajat takarítottak meg, az' üzem — egy óvo- lentős társadalmi munkát da akció keretében pedig je- végeztek a község óvodájában. Ahogy az üzemvezető elmondta, szinte . maguknak csinálták, hiszen huszonhat dolgozójuk kisgyermeke vagy unokája jár oda. Egymás ellen? S zenvedélyesen kutatok a szótárak rengetegében. Keresem egy átkos, múltbeli fogalom enyhébb kifejezését; csak azért, hogy amennyire lehetséges, elkerüljem a félreértéseket. A szinonimaszótárban az eredetit, s annak „szelídített” mását sem találom, mintha a társadalmi változások következtében teljesen kiveszett volna. Pedig hallom, bármerre járok -i lia másfajta tartalmat hordoz is, mint a felszabadulás előtt. Mondom, ebben az amúgy is vérszegény könyvben nem találtam meg azt a fogalmat, hogy „kiszolgáltatottság". Az értelmező szótárban igen. A társadalmi élet lényegét illetően nem, de az emberek egymás közötti viszonyában igen. Persze rokonszenvesebb lenne, ha mai mondanivalómat nem a kiszolgáltatottság, hanem mondjuk a függőség fogalmára építeném. De akkor csak féligazságokat mondhatnék. Azt hiszem: az ember ma már nincs úgy kiszolgáltatva a természetnek, mint az embernek. A társadalmi kiszolgáltatottságnak pedig nyoma sincs. Fenemód találékony kedvünkben azonban helyettesítők sorát teremtettük meg: legyünk hát egymásnak kiszolgáltatva. S ez nem más, mint az azonos joggal és kötelesseggel felruházott emberek egymás elleni acsarkodása. Gyakran forgatom a Harminc nemzedék vallomása So- mogyról című gyűjteményes kötetet. És még gyakrabban eszembe jut: vajon száz év múlva nem veszik-e a fáradságot a kutatók, hogy kötetbe gyűjtsék a különböző beadványok, panaszok sorát, vagy netán a lapunkban — várakozásunk ellenére sem csökkenő — Tisztelt Szerkesztőség rovat panaszait. Csak azért, hogy valljanak az utókornak napjaink gyötrelmeiről és tanulságairól, a kiszolgáltatottság nem szocialista tartalmú, de szocialista körülmények között végbemenő következményeiről. Tudom, hogy nem céljaink lényegét érintő mozzanatokról van szó. Emberi gyengeségek, helyzetek és lehetőségek teremtenek alkalmat ahhoz, hogy kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Pedig ezt a fogalmat — és továbbélésének eredőit — sokkal könnyebb volna kiirtani, mint elődeinknek a társadalmi rendszerforduló idején... De hát egyáltalán ki érzi ma magát kiszolgáltatottnak? Az, aki munkája, képessége elbírálásakor fölfedezheti a valóságtól eltérítő, túlburjánzó szubjektivitás, az egyéni kapcsolat vagy egyéni érdek hatását. Az, aki a többet tudás és akarás képessége helyett a beosztás fetisizmusával találja szembe magát. És az, akinek gyakran meg kell alázkodnia, hogy pénzéért hozzájusson — és jó minőségben jusson hozzá — mindahhoz, amihez joga van. Túlságosan el méletieskedő okfejtésnek látszanak. e megállapítások, de tessék mondani: ki ne tudná behelyettesíteni őket személyes tapasztalataival? Ez azonban nem menti föl a jegyzetírót az alól, hogy közelebbről is megvilágítsa mondainivalóját. Hányszor tapasztalják például, hogy két ember (mondjuk kereskedelmi) kapcsolatában az egyik fél előnyös helyzetben van, uralja „a mezőnyt” valaminek a hiánya miatt. Panaszkodott egy rézdomborító, ámbár megtalálta a kiskaput. Rézler mez? Az nincs — mondták a vasboltban. Vett hát 12 forintért néhány csavart. S amikor visszavitte a blokkot, alatta Ady — ezúttal szégyenkező — arcmásával ékített bankjegy lapult. „Mennyi kellene? Húsz kiló? Tessék várni, hozom.” Kiszolgáltatott-e a vevő a kereskedőnek? r E s itt, van a szolgáltatás! Egyfk-másik helyen — hiába a sok központi állásfoglalás — még mindig hatósági jogkört bitorolva teszik kiszolgáltatottá az embert. A bürokrácia, gyakran a központok, a főhatóságok által „fölényes aktakukaccá silányított” tisztviselők (akiket ma már nem így nevezünk) megkeseríthetik az ember életét. A legkirívóbb esetekről szinte már nem is szívesen beszélünk. A tortúrák, a „meghurooltatások” sora bizonyított tény, jóllehet rendre úgy szól a tájékoztatás, hogy az ügyek, a panaszok első fokon (azaz. huzavona nélkül) elintéződnek. De mit kellett addig kiállnia az állampolgárnak; mennyit mulasztott a munkahelyén; hány adatot, engedélyt, igazolást szerzett be addig, amíg „első fokon” rendeződött az, ügye? Erről nem szól a fáma. A fogalomtól magam is meghökkentem, hiszen szüléink, elődeink jól tudják: a kiszolgáltatottság örökös gyötrelmet és alázatot, megalázkodást, kínt és keservet, fejbólintást és hajbókolást, kilátástalanságot, a megélhetés, a fennmaradás kételyét jelentette valamikor. Napjainkban másról van szó. De mégis. Kiszolgáltatott-e a vásárló a boltban (pedig az eladó is vásárló lesz egyszer) ; az iskolás gyerek, aki öt kilométert gyalogol a metsző szélben és hóesésben, mert nem vette föl a buszvezető (pedig ő is utazik majd valahova). Kiszolgáltatott-e az az ember, aki — nem az államhatalom lényegéből adódóan — a bürokrácia útvesztőiben vergődik (pedig annak is lehetnek, vannak ügyei, aki „kanossza jár ást” ír elő a számára). Kiszolgáltatott-e, akinek »csúszót« kell adnia a hiánycikkek miatt, és adhat-e „csúszót” az, akinek van pénze, de nem „kebelbarát” vagy jó ismerős? És vannak-e kiszolgáltatottak miiünk a zárt kapuk és a kiskapuk miatt? Tessék csak végiggondolni. Akadnak-e kiszolgáltatottak a „fenntartott helyek” és a nem létező helyek miatt? Az érthetetlen beidegzettségek és értelmetlen merevségek miatt? Lelünk-e kiszolgáltatottakra a bizalom hiánya, máskor a rosszindulatú fülbe súgás miatt? Elképzelhető-c a kálváriajárás a kétarcúák, s a nálunk „sumákoknak” nevezett,, nem éppen jellemes emberek, az eleve rosszindulattal közeledő, névtelenségbe burkolódzó és felelősséget soha nem vállaló emberek „áldásos” tevékenysége miatt? Aki kiszolgáltatottnak érzi magát, az rendszerint hitét, odaadását veszti; aki „uralkodó e játékban”, az gyakran nemcsak presztízsnyereséget, hanem anyagi előnyt is szerez belőle, hiszen jövedelemszerzésének módja és nagysága is eltér (mert eltérhet!) az átlagtól. Különböző helyzeteket, adottságokat meglovagolva kikényszeríti azt is, hogy a társadalmi munkamegosztásban illetéktelen helyet szerezzen magának. Tévedés lenne természetesen azt hinni, hogy ez a „legújabb kori” kiszolgáltatottság csak az egyén életét keseríti. Hiszen igen gyakori, hogy a gazdaságok, a vállalatok, a szövetkezetek, a gyárak is egymás kiszolgáltatottjai! Gondoljanak csak az alapanyag-ellátásra, a nyereség, a fejlesztési alap felosztására, a jogtalan túlszámlázásokra. Nem eszmék és elvek, hanem emberek teszik kiszolgáltatottá az embert. És nem veszik észre, hogy amikor a kiszolgáltatottság érzetét táplálják másokba, akkor más területen — ők maguk is kiszolgáltatottakká válnak. Nem a társadalom lényegéből fakad ez, hanem az emberek egyéni adottságaiból, hibáiból, j ellem telensé- géből: a konjunktúralovagok nem eléggé elítélt és visszaszorított lehetőségeiből. T anácstalanul áll az ember e jelenségek előtt. Ember az ember ellen? Itt és nálunk? Hiszen azt valljuk: kivesztek a „farkastörvények” társadalmi gyökerei. A védte- ;..áj nem a mi sajátunk. A kiszolgáltatottság sem az! Le kell küzdeni végre, hogy bárkinek tűrnie kelljen, hogy egyesek ké- nyük-kedvük szerint bánnak az emberrel, és ráerőltetik a tehetetlenség kényszerét. \ <X U Uvnti
