Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

Készül [ a Magyar Zenetörténet A Magyar Tudományos ^Akadémia társtudományi Intézetei néhány évvel ez­előtt hozzákezdtek szakterü­letük történeti összefoglalá­sának szerkesztéséhez. Noha az érintett szakmák ügy ér­zik, nem érkezett el e szinté­zisek létrehozásának ideje, sok alapkutatás hiányzik meg. Ebből kiindulva azon­ban sohasem készülnének el a tervezett munkák, hiszen a forténetkutatasok területén sohasem mondhatjuk, hogy mar mindent tudunk. A Zenetudományi Intézet äs hasonló gondokkal találta magat szemben a Magyar Zenetörténet Írásakor. Szinte egyidöben kell elvégezni az anyaggyűjtést, a feldolgozást és az összefoglalást. Továbbá olyan újabb emlékek is elő­bukkantak, amelyek ha nem is változtatják meg az eddig kialakult képet, legalábbis módosítják. Az ötkötetesre tervezett Magyar Zenetörténettel kap­csolatos munkálatok 1970- ben kezdődtek, és most ju­tottak el odáig, hogy kézzel­fogható eredmény született. A Rajeczky Benjamin szer­kesztette első kötet lényegé­ben késznek mondható, 1930- ban nyomdába lehet adni. A kötet 1526-ig tekinti át a magyar zenei őstörténetet, a középkori zenei életet és a korabeli népzenét. Az érde­kesebbnél érdekesebb té- " mákon, az udvari zene és a gregorián stilus összevetésén, a kora reneszánsz zenei in­tézmények bemutatásán túl a Zenetörténet úásakor fölfe­dezett területre is kitekint az összeállítás, nevezetesen arra, hogy a XV. században a kot­taírásnak egy kifejezetten magyar változata honosodott meg hazánkban. Az első kö­tet lektorálásakor szerzett tapasztalatok arra sarkallták az intézet munkatársait, hogy útjára indítsák a Zene- tudományi dolgozatok című belső sorozatot, és segítségé­vel hozzák nyilvánosságra a kutatások egyes részeredmé­nyeit így lehet elkerülni, hogy a Magyar Zenetörténet­ben aranytalanságok mutat­kozzanak, s a most napvilág­ra került- forrásokkal részle­tesebben foglalkozzanak a régen ismert, de fontosságá­ban az újat felülmúló adatok rovására. A Csomasz Tóth Kálmán és Papp Géza által szerkesz­tett, a 16. és 17. század ze­netörténetét taglaló második kötet egyharmada elkészült már. Az egy- és többszólamú, valamint az egyházi éneklés mellett szó lesz ebben a rész­ben az ekkor kialakuló tánc- zenéről, az egyes városok (Sopron. Pécs) zenei életéről és a magyar zeneszerzők je­lentős műveiről is. Az öt közül a harmadik kötet van a legelmaradottabb stádiumban, az, amelyik a 18. század magyar zenéjé­nek ismertetését tűzte ki cél­jául. Míg ugyanis a 19. szá­zad zenetörténetéről már több tanulmány készült, s az anyag cédulákon, katálógu- rendszerekben vár feldolgo­zásra; addig az előző rész munkatársai még csak az anyaggyűjtésnél tartanak. Az ötödik kötetből számos, az 1945 utáni idők zenetör­ténetével foglalkozó tanul­mány már nyilvánosság elé került. De ahhoz, hogy a 20. század teljes szintézise ki­kerekedjen, a rendelkezésre álló anyagból, bizony még sok aprólékos levéltári mun­ka is elvégzésre vár. A kuta­tóknak többek között át kell böngészniük az elmúlt évti­zedek hangversenyműsorait, s fellapozniuk a folyóiratok és a napi sajtó zenei anya­gát. S hogy mikorra láthatjuk együtt a könyvesboltokban a Magyar Zenetörténet öt kö­tetét? Nehéz lenne ezt pon­tosan meghatározni. Az első kötet — remélhetőleg — né­hány even belül kapható lesz. S M. Zs. Kiállítás a SzápmfiVészeti Múiéiimban Német irányzatok ’Ä Német Szövetségi Köz­társaság .kulturális hete al­kalmából — egyéb kulturális rendezvényeik mellett — ér­dekes kiállításit rendeztek a Szépművészeti Múzeumban. A február 10-ig látható »-Né­met művészeti irányzatok 1890—1920" címet viselő tár­latot a duisburgi városi Wil­helm Lehmbruck Múzeum és a stuttgarti Külföldi Kapcso­latok Intézete rendezte. Több száz grafika, fest­mény és szobor ad áttekin­tést a századforduló és a szá­zadelő néhány fő irányzatá­ról. A német impresszion-iz­must a rendkívüli gazdag grafikai anyag, Liebermann, Slevogt, Corint művei .képvi­selik. A festészeti és a sao- boranyag a korai német ex- presszioTuzmust mutatja be. Különösen a »Die Brücke" (Hid) művészeti csoportosu­lás felvonulása teszi érdekes­sé e bemutatót. Az expressziomzmus, mely a polgári ta rsada lom - elleni tiltakozása jeléül céljának tekintette a valóság puszta ábrázolása helyett a valóság­ról képzett érzések, gondola­tok közvetlen, megkötöttsé­gek nélküli kifejezését, Né­metországban igen széles körben bontakozott ki. »Az expressz ionizmus a v ilágon átszáguldó vihar volt, s az emberiség titkait feszegette" — írta Ernst Bloch. A századelő forradalmi légkörében a festők és a szobrászok — mint a művé­szetek történetében már annyiszor — meghirdették az Ernst Ludwig Kirchner: Portré elan.y agi ásodás és a lélekte- lenség elleni harcot. Ezért nem fordultak kizárólagosan és közvetlenül a meglevő képzőművészeti hagyomá­nyok felé. Épp a megújítást elindító nemzedék fordult el a leghatározottabban az in­tézményesített és akadémikus művészet folytonosságától. Merész terveket kovácsoltak a jövőre vonatkozóan, és sa­ját alkotói bizonyságtételük történelmi gyökereit az ab­ban az időben még méltatla­nul mellőzött kultúrák (pri­mitív, afrikai népek művé­szete) és művészek alkotásai­ban vélték megtalálni, ' Az expresszionista művé­szek által feldolgozott témák java résize a nyugat-európai festészet és szobrászat hagyo­mányos — a reneszánsz óta figyelemmel kísérhető — kelléktárához tartozott. Egyedül a nagyváros téma­választása nyitott teret a va­lóban új es a korabeli tartal­mak kibontakozásának, kü­lönösképpen a »Die Brücke« művészeinél. A nagyváros és az ipar számkivetett embere, a városi mulató- és szórako­zóhelyek közönsége, a termé­szeti környezetbe helyezett portrék a témái k Szépmű­vészeti Múzeumban látható életképek, aktok, csendéletek, tárlat anyagának is. Újszerű képkivágás, a színek érzelmi, hangulati érték szerinti ér­vényesülése, a perspektíva szokatlan formai jelennek meg. A magyar közönség szá­mára külön is érdekes a ki­állításon szereplő európai hí­rű német mesterek — Lieber­mann, Nőidé, Barlach, Lehm- bruck, Kirchner, Kokoschka stb. — jelenléte, akik a ma­gyar művészet szempontjából is meghatározó jelentőségű­ek. Működésük idején szá­mos magyar művész tanult, dolgozott német művészét! központokban, a század vé­gén Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Kippl-Ronai Mün­chenben, a húszas években Moholy Nagy László, Bort- nyik • Sándor, Peri László Berlinben. A »Die Brücke« és a későbbi évek német mü- vészcsoportosulá&a (a húszas években »Der Sturm«) jelen­tősen befolyásolta az induló magyar avantgardista, mo­dernista művészeti törekvé­seket. E kiállítás, amely gazdag együttesben és sokrétű válo­gatásban — grafikákon, fest­ményeken és szobrokon mu­tatja be a német művészeti törekvéseket, maradandó él­ménnyel szolgál. R. M. Tormai László Szóváltás az árkádban B elépek az Astoriánál az árkádba, kilép a divatlapból egy bar­na fiatalember és kérdi: — Csejndzs? ! — Dollár pezó, shilling, frank, márka, lira, gulden, drachma, jen, escudo? — Nem váltok! — mon­dom, mielőtt a cruzeirót, a fontot és a pezetát is emlí­tené. — Ja, maga nem dzser- mán, maga hungaris! — fogja meg erre bizalmasan a kabátujjamat, nehogy to- vábbme njek. — Igen, magyar vagyok! — súgom bizalmasan a fü­lébe, miközben megkapasz­kodik a szemem egy negy- venkilences villamosban, hogy tényleg magyar földön járok-e az Astoriánál, és tényleg magyar vagyok-e. — Forint?! — kérdi most már anyanyelvemen barna area kortánstm. — Az van... — Mennyi? — csillan a szeme. — Huszonkilenc ötven, kis címletekben — próbálom meg lerázni. — Na, én nem tréfát va­gyok itt csinálni, hanem üz­letet! — fojtja belém az elmenést. — Akarsz te szép nőt tőlem olcsón, aki van tudva egy kicsit magyar?! — Köszönöm, már megvet­tem az e hetit! — rebegem, nehogy azt higgye, hogy a szép nö nálunk hiánycikk. — Akkor akarsz ugye tőlem arany, mert a ti 'üzlet mostan nincs!? Mennyi kell? Egy kiló, két kiló? Hirtelen nem is tudom. Hogy hol vagyok. Szerencsé­re arra jön egy hetvennyol- cas autóbusz, és ennek lát­ványa visszahoz a magyar törvények közé. — Vagy akarsz út kiló?... tí* ekksf: tetexemem teil üzlettársak, bátyám Münc­hen, unokatestvér Becs, hogy itt jó kuncsaft! — Takarítást, parkettacsi­szolást nem vállalnak?.' — igyekszem véget vetni n szóváltásnak. — Nejn! Az van piszkos munka nálatok. De ha van elintézetlen haragos neked, akkor talán! Kezdek megroggyanni, mert a szívembe talult. — Nem fél, hogy megüti a bokáját? — Nem vagyok félve, én ebben a bjutiful városban vagyok nagyon jól! Van sok wandeful tervem, mert itt iz a gud bizniszben meg lenni sok szervezetlenség. — Ne mondja!? — De én sej! En lenni mondva, hogy az utcai til­tott kosár, kendő, paprika cs fokhagyma árusokat beszer­vezem egy érdekvedelmi itakitçrvetel. Mm ea »art­Hidas Antal halálára fíea* s rrfyae régen, de­cember 19-én ünnepeltük nyolcvanadik születésnapját, és bár tudtuk, hogy beteg, nem gondoltuk, hogy ilyen közel a. vég. Hidas Antal meghalt. Személyében a XX. századi munkásmozgalom és a XX. századi magyar iro­dalom vesztette el jelentős alakját. Egy hatalmas kor­szak tanújaként, aktív for­radalmárként tiszteli őt a nemzetközi munkásmozga­lom, és ugyanakkor jelentős költő, író, aki az általa lá­tott és rögzített képsorokkal gazdagította irodalmunkat. Budapesten született a mült század utolsó évében. Apja cipész volt, és a sok gyerek közül a kis Szántó Gyula — ez volt a családi neve — újságárusként, gyári munkásként belekerül a magyar proletárforradalom viharzóan győztes 133 nap­jába. A munkásegyetem hall­gatója lesz, és a Tanácsköz­társaság megdöntése után, mint annyi más elvtársa, ő is Szlovákiába szökik. Ott kezd írni, ott jelennek meg első költeményei, munkás- dalszövegei, prózairásai. Már akkor hazakerülnek versei, különböző álneveken itthon is napvilágot latnak. 1924-ben hazajön. Magyar- országon jelenik meg első verseskötete a kommunisták segítségével, Az ellenforrada­lom földjén címmel. Termé­szetesen a Horthy-rendőrök keresik, a letartóztatás elől a párt rövid időre.— Bécsen és Berlinen keresztül — a Szovjetunióba küldi tanulni. Harmincnégy év múlva, 1959 végén térhetett ismét haza. De ez alatt az időszak alatt — már Hidas Antal néven — világhírű lesz. A Szovjet­unióban egyik vezetője a magyar forradalmi Írók nem­zetközi szervezete folyóiratá­nak. Gyorsan megtanul oro­szul, hamarosan versesköte­te jelenik meg orosz nyel­ven, de közben magyarul is pubükál. A gyarmatuk kiál­tanak, a Folyik a pór, a Sűrű csillagos az eg cimü kötetek a harmincas évek termékei. Olyan verseket tar­talmaznak, amelyek dalszö­vegként a forradalmi mun­kásmozgalomnak itthon is legismertebb, legszereletíebb példányai. S amelyeket ma is mindnyájan ismerünk, hi­szen a Vörös Csepel, vagy A harcban nem szabad megáll­ni című indulókat a mi nem­zedékünk is énekelte. S ének­lik ma is munkáskórusok szerte az országban, anélkül, hogy tudtuk volna vagy tud­nák ma is sokan, hogy nem ismeretlen szerző, hanem a XX. századi munkásmozga­lom nagy költője, Hidas An­tal szerezte őket. Kuna Béla ni, hogy maguknál mi tör­vény! Még a jegyüzéreket is én menedzselni hamaros! Hátam kezd borzongani, mint egy nyomozókutya sző­re, ha enyves lábnyomot szi­matol. Izgalmamban idézete­ket mormolok a Koránból. De ő folytatja: — Látom, hogy te be vagy rézéivé! Félsz itten üzlet! Na, akarsz gépkocsi? Jegy a Mikroszkóp Színpad? Pro­tekciót tőlem az egyelem? C sakhogy én nem va­gyok akarva, mert meg vagyok szédülve. Párizs, Róma, Tokió forog tengelyem körül, de aztán meglátom a Nemzeti Múzeu­mot, és mégiscsak rá kell jönnöm, hogy ez itthon tör­ténik velem. Ezért előkoto­rászok a zsebemből egy fo­rintot a metróhoz. Szóváltó partnerem rámered a fo­rintosra, és kérdi: — Csejndzs? Azonban nem váltom fel az egyforintosomat centavó- ra, pfenningre és centre sem. mert akkor nem tudok lemenni az arlfadista ti-let- embsr elöl a fold al&J veje volt, annak lányát, Ag-r ' nest vette feleségül, ki élete végéig hű társa, alkotó pár­ja maradt. Amikor a szemé» lyi kultusz lesújtott Kun Bé­lára, Hidasék is megjárták a szenvedés, száz tű hosszát, de hitük egy pillanatra sem rendült meg. Erezték, tudták, hogy a szocializmus ügye nem veszhet el. A történe­lem kerékét a személyi kul­tusz csak lassíthatta, de út­járól le nem téríthette. Ezért hát Hidasék is, amint lene­tett, tovább szolgálták a szo­cializmust, a két nép ügyét. Már Moszkvában az 50-iÿS évek közepén híres és hite­les műfordító-központtá vált lakásuk, ahol mindent meg­tettek a magyar irodalom li­rai értékeinek népszerűsíté­séért. Antológiák. Petűfi-. József Attila-kötet jelzi azt a nagyszerű munkát, ameiyet Hidas Antal és Kun Agnes végzett. 1959 végén, amikor hazatértek, tovább gyarapí­totta versesköteteinek szá­mát, itthon jelent meg mar a Néném kertje és a Jázmin utca című kötete. Mint ahogy nagy regényfolyamának, a Ficzek lir-nak a második kö­tete, a Márton és barátai is már itthon látott napvilágot. Hidas Antallal a nagy for­radalmár írók nemzedéké­nek utolsó tagja ment el kö­rünkből. Szemtanúja volt a század nagy történelmi vál­tozásainak, és hatalmas lírai indulattal, az elkötelezettség egyértelmű sodrásával meg is kísérelte papírra írni azt. Hogy hol lesz a helye az iro­dalmi-történeti folyamatban, azt még nem tudjuk, de egé­szen biztos, hogy a korszak egyik legjelentősebb író-ta­núja. Gyászoljuk őt mi, akjk ismertük őt személyesen, és szerettük, gyászolja őt egy ország, gyászolja ót a nem­zetközi munkásmozgalom. SzsJoütay Mihály Hidas Antal Sietni kell a versekkel Sietni kell a versekkel, még fény van a szobámban, de jö az est, és nem segít majd semmiféle lámpa. Kaput kell tárni a sok nyögő, tűzvészbe szorult dalnak, hogy valami maradjon abból, akit hívtak Hidas Antalnak. El kell mondani sürgősen, mi történt, hogy történt: a legjobb testvéreinket kerékbe hogyan törték. Sietni kell a versekkel, feltárni okot és módot, hogy sírunkon ne újrázzák meg hibánkat az utódok. Azt hittük egykor — egy lendület és boldog lesz minden ember, a bánat azóta folyton nő s már nem ló, nem folyó, de tenger, Annyi sok halottat cipelünk, hogy sápadtak vagyunk tőle; gabona/óidon is úgy járunk, mini hangvesztett « temetőben. Sietni kell a versekkel... Utód, ha újra kezded és győzöl — az örömben rólunk majd konokul emlékezz mejj.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents