Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

Emlékezzünk Csokonaira Faluresriet. Vásárhelyt Győző rajza. A 150 éves hitel M ég egy évtizede sínes,’ hogy születésének 200, - - évfordulóján' vnsgál- gattuk azt az örökséget, ame­lyet reánk hagyott, Saep és gazdag hagyománnyal -kéH sáfárkodnunk. Élete csak rit­kán álli tható párhuzamba kótbészetévéi Még ma is sok sm ellentmondás , tetteinek megítélésében, de ezen a leg­kevésbé kell csodálkoznunk, hiszen a személyes ismerősei, barátai sem értették fordula­tos életének rugóit. Ki volt ■ valójában? A kor egyik meg- bevelyedett nagy szelleme, vagy kisstílű munkakerülő? Nagy még az irodalomtörté­net művelőinek adóssága: hi­ányzik Csokonai igazi zseni­jének térképe, a nagymonog- ráfia. Ezzel róná le hűségét és háláját a hajdani »-cívis város«, Debrecen, legjelesebb költő fia előtt. Rövid életét két nagyobb szakaszra oszthatjuk: a vi­szonylagos polgári jólétben nevelkedett kisdiák 13 évesen elveszítette apját, de ez a tragédia nem törte ketté a fényesen indult karriert, A híres Református Kollégium befogadta a tüneményes eszíi, hihetetlenül jé memóriájú ifjút. Azt is méltányolták, hogy apai nagyapja reformá­tus lelkész volt. A korai ár­vaság kissé még áimodozób- bá tette, betüéhségéről regé­nyes passzusok szólnak. Még nem volt 15 éves, amikor köl- teszettanára kezdett fölfi­gyelni remek stílusárai vá­lasztékos fordításaira. Vala­mi megcsinálni a zseniből. A nyelvek birodalmának •tündöklő csillagait issza ma­gába, megmámorosodi-k a si­kertől, de nem veszítette el a rajongó barátok érdeklődé­sét, csodálatát, tanárainak meg-megiújuló figyelmét. Huszonegy évesen megtet­ték a poétái klasszis tanárá­vá, és legalábbis Tokjy Fe­renc, a reformkor neves iro­dalomtudósa szerint ekkor kezdődött a tragédiája: »Be­csének érzése, tanítványai lelkesült szeretete elhízottá kezdvén őt tenni, rendetlen­séget engede magának, mik aáz intézet fegyelmével össze­férhetetlenek . . . « A szépen induló polgári életmódra fittyet hány. »Világot* hódí­tani indult, mikor oly büszke gőggel dobta el kollégiumi múltját« — olvashatjuk a fiatal Morte» Zsigmond esz- széjebea, amelyet Csokonai halálának centenáriumára írt 1905-ben. Ekkor kezdődött életének második szakasza, de ez már csupa önkínzás, a vergődő lélek utolsó évtize­de, végeérhetetlen kanossza- járá& A kollégium , zárt falain nehezen hatolhatott át a kor társadalmi való­sága, de Csokonainak volt füle és szeme a hallásra, a látásra. Éneikül elig’ha 'írhat­ta volna le 1973-ban a szo­morú igazságot A méla Tem- pefői vagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon című befejezetlen, szatirikus színpadi játékban: nincs be­csülete a költészetnek. A nála tíz évvel idősebb költőt, a jakobinus Batsányit is megcsalta Múzsája, a fran­cia forradalom irreális han- áolvSt csalogatott ki lantjá­ból: Vidulj, gyászos elme3. megújul a világ, S előbb, mint e század végső pontjára hág. Weörbs Sándor LÉG Az égből függ a ta.i, mint óriás parittya, a szűk látóhatár koronává szorítja. Dombok hullámai felhőkre válaszolnak, patak csillamái a menny felé nyomulnak. S a fent és lent között csóvái a szeleknek sugárba öltözött levegőt libegtetnek. mermsyivieü, waíoségosaivb ké­pest mutat fel a csaknem egy e'wetssectes tsortsQßhm vatasag nyűge akSte örvendj, hogy eánmvhsén- m setét ejeztuba, Megnyüi a napkelet bársonyos ablaka. Bet mmap egy jámbor magyar énekeibe, S besme a, huszadik századat képzelte. A méla Tempeíői a pozso­nyi országgyűlésen csupa Sertepertí és Tökkolopi úrral találkozott, Igazolódott a ko­rábbi megállapítása. Jöjjön valami új, valami mámoritó érzés, a szerelem. Ah! mézzel elegy keserűség! És kínnal teljes gyönyörűség! Csokonai a költészet szent birodalmába, Debrecenibe próbált béjutni, de végérvé­nyesen Komáromban a Lilla- szerelem ladikján ért révbe, a szerelem avatta igazán nagy költővé. A csaknem félszáz Lilla-dal, melyeket a jómódú polgárleányhoz, Vaj­da Júliához írt, harmada az ébredő, majd ennyi a bizako­dó, a többi pedig a lemondó, a búcsúzó érzéseinek, fáj­dalmas sóhajainak klasszikus megfogalmazása. A keserű­ségnek milyen fájdalmát kel­lett innia, hogy kimondja: »Nincsen szív az emberek­be.« Ismételten eljut a'fiatal­kori felismerés, a rousseau-Î elvek megfogalmazásához, a társadalmi igazságtalanság szüli a legtöbb bajt. Jaj, Lillám is a tyrann törvénynek S a szokásnak meghódolt. —• olvashatjuk A tihanyi Echóhoz című gyönyörű ver­seben. P edig . ne gondoljuk, hogy a rajongó poéta könnyen lemondott Lilláról. A fél Dunántúlt be­járta, pártfogókat keresett, álláshoz akart jutni. Mai eszünkkel nem tudjuk fel­fogni, miért nem tudott biz­tos révbe jutni az az ember, aki tökéletesen ismerte a klasszikus nyelveket, a kor egyik legműveltebb emberé? A fiatal Móricz leplezetlenül , lumondta az igazságot: »Egyetemes véd egész- társa­dalmunk ellen Csokonai ré­mi tőén szerencsétlen sorsa.« Űzötten, megalázottan keresi az emberek megértését, a zseni mártiromságának fcor- bacsütéseit kénytelen elvisel­Este kilenc után beültünk Ferivel az ebédlőbe tévét nézni. Rajtunk kívül csak két-három ember volt a he­lyiségben. A többség kint cigarettázott az előtérben, csoportba verődve. Várták a tíz után kezdődő olasz film- vígjátékot. Pillanatnyilag Herbert von Karajan vezé­nyelte Beethoven Ötödik szimfóniáját. Ez űzte ki őket cigarettázni. — Mi van a tévében? — kérdezte Feri, amikor az előbb elhaladtunk közöttük. — Valami démoli — mondta az egyik —, menj be Ferikém, éppen neked való! Kedveskedő lenézés és ta­lán egy kevés szánakozás is volt ebben a hangban. Ne­vettek is néhányon. Feri ugyanis egy mihaszna festő. Még ha • szobafestő lenne ... De képeket fest; itt, az ál­lami gazdaságban, ahol min­denki dolgozik, még én is: a testmozgás kedvéért fákat ültetek, kapálok, pedig én is egy mihaszna vagyok — íróban. Ráadásul Feri képei itt Senkinek' sem tetszenek túlságosan, mert olyan dé- moll-szerüek. Hallgattuk a zenét *s ebédlőben, néztük a zené­szeket és Karajánt, ahogy magas nyakú fekete puló­verben vezényelt, szinte végig behunyt szemmel'. Közben eszembe jutottak 9s ismerőseim, akik fá­«I 9gy-eg|r atwno&vt fSídesér. kas&élgráhan, Kis, jeAerstéiEte- len w=3^Qétkk©t needed * szasnásjat Somogyi boiyoo- gásai-scrán maradt meg e*e- !<!, hogy megírja e&» vigepo- ■szonkat, a kiasseaiktis szépsé- gfi Dorottyát. A tóon jött grófi kegy — a néhány hó­napos kisegítő tanárkodás a csörgői gimnáziumban — csak saepségfcapasz, nem töt*. Tragikus sorsa költő volt. A tengernyi megaláztatás után apró, de jo 1 elkelthez bujdosóit, nem ismerhették, nem tudhatták, -kit szolgál­nak tfetegségben, kínban. Valami megmagyarázhatat­lan rajongással, szeretettel táplálták benne a hitet az ember iránt. Miután Somogybain is be­csukódtak az utolsó, nyitva felejtett kapuk Csokonai mögött, kénytelen-kelletlen visszament szülővárosába, Debrecenbe. 1800 szerelem- ébrésztő' hónapjában érkezett, de már csak egy szerelme volt, a művelnék kiadasa. Betegen, fásultan neki-ne- kirugaszkodott a honfoglalás korának megírásához, az Ár­pád vagy a magyarok meg­telepedése című eposzhoz. Szomorú, de ehhez a hatal­mas vállalkozáshoz nem ma­radt ereje. Életének mosoly - tálán éveiben —_ 1802-ben — megtalálta még a szomorú végzet, a nagy debreceni tűzvész felfalta' a parányi Ids szigetét is, a szülőházat. Az üszköt eltisztították, ado­mányokból házat is emeltek, de nyugalmat többé nem tudta visszanyerni. Elégedet­lenül javítgatta verseit, meg­rendelésre irt is egyet-egyet — a dúsgazdag Rhédeyné te­metésére is —, ami végül összefügg az ő halálával is, M eg kellett halnia 1805. január 28-án, i75 év­vel ezelőtt, hogy Ka­zinczy és mások támogatásá­val a nagyközönség számára is kinyíljanak azok a csodá­latos rokokó, anakreoni és népies dalok, amelyeket egy évtizeden keresztül csak a szűk, baráti réteg csodálha­tott Csokonai sok újat hozott a magyar költészetbe, eletén, felvilágosult szellemén egy reformországgyűlésig, es egy generáció nevelkedett az első újabb, » 48-as forradalomig. Hajtsunk fejet tisztelettel a nagy előd példamutató zse­nije előtt. kozódva szidják az úgyneve­zett »egyszerű emberek« mű- vészet-ellenességét, vagy in­kább müv észgyűlöletét. Egy zenerajongó asztalos bará­tom például azt mesélte fog­csikorgatva, hogy a munka­társai rohanvást elzárják az egyébként állandóan orditó rádiót, amint olyasmit kal­lóinak, hogy Brahms, Schu­mann, vagy hegedűverseny vonósnégyes. Különösem a a vonósnégyes serkenti őket. azonnali cselekvésre. Vannak emberek, alak már megked­veltek néhány operát, de a vonósnégyesektől irtóznak, mint a tűstől. Számomra az az elgondol­kodtató, hogy ezek az embe­rek anélkül utasítanak el maguktól zenét. képet, könyvet, hogy valaha is meghallgatták, megnézték, elolvasták volna. És az indulataik éppen olyan he­vesek, .mint azokéi, akik »primitívek«-nek nevezik őket. Munkásszálláson láttam egy középkorú vagányt, aki miközben az elhallgattotha- tatlan hangszóróból C saj- kovszkij-zene szólt, lajtékoz- ra hánykolódott az emeletes ágyán, és 'azt ordítozta, hogy az ilyesmi csak az agy alá- gyultaknak tetszik, csak azok hallgatják olyan pofá­val, . mint egy beteg kuvasz, de ugyanúgy vem értik, mint 6, mert ennek nincs értel­éig. mi ilyen zagyvaságoi 150 éve, 1830. január 27-én jelent meg Széchenyi István korszakalkotó műve, a Hi­tel, mely az elmaradott Ma­gyarországon elsőként fogal­mazta meg a polgári átala­kulás konkrét, átfogó re­formprogramját. Egyes ne­mesi származású gazdasági szakemberekben a társadal­mi viszonyok megváltoztatá­sának szükségessége már Széchenyi előtt felmerült. Az általuk írt eszmefuttatások azonban főként részlegessé- gük, részint az alkotók sze­mélyének kisebb társadalmi súlya miatt kevésbé moz­gatták meg a közvéleményt. Nem így Széchenyi 300 ol­dalas könyve! A Hitel kézről kézre járt, elsősorban a nemesi fiatal­ság és az értelmiség körében. Haladó gondolkodású értel­miségiek jobbágyparasztok­nak .is olvastak föl a műből. Természetesen a főnemesség is megkülönböztetett érdek­lődést tanúsított a könyv iránt, nemkülönben a bécsi udvar, mely a legcsekélyebb változtatásnak is szerette volna elejét venni. Széchenyi programja pe­dig minden addiginál széle­sebb körű, nagyobb hordere­jű változtatás félre nem ért­hető összegezését foglalta magában. Gondolatmenete g következő. A magyar föld­birtokos szegényebb, mint földjének nagyságát, minősé­gét és saját képességeit fi­gyelembe véve lennie kelle­ne. Ennek, valamint Magyar- ország egész gazdasága hát­ramaradásának legfőbb oka elavult belső viszónyainkban keresendő. A továbbfejlődés elképzelhetetlen a birtokosok naplopó hülyék taláttak ki, naplopó hülyék számara. Ahogy észrevettem, ezek az emberek a szimfóniával, vagy éppen a Feri képeivel kapcsolatban már eleve va­lamiféle »úri huücutság«-ot sejtenek, vagy talán megér­zik ezeknek a müveknek azt a közönségét, amelyik egy töbük idegen világban él, nem ismerve az ő életüket, gondjaikat, de unnál jobban ismerve s mindenféle dé­monokat. »Persze, ha egy vagon cementet kell kirakni, akkor nem ők hordják ket­tesével az ötvenlcilós zsáko­kat. Pedig az az igazi mű­vészet.'« A zenekar az utolsó tétel­be kezdett. Kintről bejött a mindig tréfálkozó Kálmán. Magas, nagy csontu testével lezökkent a székre. Furfan­gosan mosolyogva nézte « képernyőt. Éppen egy sor gordonkást mutattak. — Odanézz, édesapám, hogy húzzák a brugót! — mondta és utánozta őket. — Hogy cifrázzák, az any­juk keservét! Nézd, az meg o. szemét is lehunyja, úgy integet. A trombiták! Fi­gyeld, hogy regyegtetik. Ösz- sze tehetne gyűjteni iölük öt hordó trombitanyálat. Már csak félig figyeltem a zenére. Kálmán ugyanannyi­ra érdekelt. Egyidejűleg vannak, egymás mellett, és ki meme megmondani, hogy melyik s fontoéabh,. • számára nyújtandó hitel nél­kül. Ehhez pedig meg kell szűntem a hűbériség egyik átkós örökségét, az ősiság törvényét, amely lehetetlen­né teszi a földbirtok elárve­rezését, igy a hitelező szá­mára nincs valódi biztosíték. A roboton, a dézsmán, a kényszerű, megalázó jobbágy­munkán alapuló termelés nem kifizetődő; a céhrend­szer nagymértékben gátolja az ipari fejlődést; a belső fo­gyasztást gúzsbakötő ársza­bás, az űn. iimitáció, vala­mint a rossz szállítási viszo­nyok miatt pang a kereske­delem. Mindezek együttes hatása akadályozza a lendü­letesebb fejlődést. A bajok orvoslására több konkrét javaslatot tett, ne­vezetesen egy nemzeti bank felállítását; a jobb, verseny­képesebb termények megho­nosítására ösztönzésül juta­lomdíjakat; az erők össz­pontosítását; az igazságszol­gáltatás javítását; a váltójog bevezetését; a művelődés jobb megszervezését; a kül­világgal való érintkezési pon­tok célszerűbb keresését. A jobbágyság "S megszüntetésére itt még csak általánosságban tért ki, s úgy vélte: a leghelyesebb volna a földesúr és a job- ‘ bágy között barátságos meg­egyezést létesíteni. De már a Hitelben is élesen bírálta a feudális kiváltságokat, bi­zonygatta a jobbágymunka értéktelenséget, bemutatta a jobbágyság elviselhetetlen helyzetét. (Ô egyébként mar 1329-ben tárgyalt jobbágyai­val örökös szerződésről, és ezzel kapcsolatban a tagosí­tásról is.) A nemzeti megújhodásra vonatkozó részletes elképze­léseit az 1831-ben megjelent ( Világban és az 1333-ban nap­világot látott Stádiumban fejtette ki. A Világban szor­galmazása a magyar nyelv ál­lamnyelvvé tételét, a kultu­rális és gazdasági Központok létrehozását, az egységes nemzeti piac megteremtését akadályozó feudális gátak el­távolítását, a nemzeúé válás előmozdítását. Legmesszebb­re a Stádiumban jutott el. Elekor kimondta, hogy a job­bágyságot önkéntes örökvátt- ság útján politikailag föl kell szabadítani, az általuk nasz- nált földterületet paraszti magántulajdonná kell nyil­vánítani. A szélesebb körű és ponto­sított, tökéletesített reform- elgondolások alapja- a Hilál. Széchenyit a könyv körül támadt vita: a konzervatí­vok támadása, a haladó erők részér® megnyilvánuló ro­konszerv késztette művének továbbfejlesztésére. De az 1830. évi júliusi párizsi for­radalom és a novemberben fellángoló lengyel független­ségi harc is erre ösztönözte. Mint ismeretes, kezdettől félt a forradalomtól, s úgy vélte, hogy Magyarország el is ke­rülheti azt, ha a főnemesseg vezetésével megvalósulnak iardä&agi leforHyavaslatäu, Ehhez akarta megnyerni fő­nemes társait, nehogy egy alulról jövő népi forradalom kényszerítse ki a feudális vi­szonyok megszüntetését. A Hitei olyan láncreakciót indított el, amelyre Széche­nyi nem számított. Program­adásával felszabadította, to­vábbgondolásra késztette az elméket, s igy az általa in­dított reformmozgalom tör­vényszerűen meghaladta őt. Osztálykorlátai megakadá­lyozták abban, hogy a ma­ga választotta úton követke­zetesen végigmenjen. Törté­nelmi érdeme mégis óriási. Éleslátásával, bátor kiállásá­val nemcsak osztályos társai közül emelkedik ki, neve — megtorpanása ellenére is — egy sorban van Kossuthéval. Ezt Kossuth mindvégig elis­merte. Halálhírét véve ezt írta: »Az ország szellemi éb­redésének Prometheusa, anyagi haladásának terem­tője volt, s nemzetiségének istápja. Azért őt korunk leg­nagyobb magyarja gyanánt tisztelőm mindig, ezer sérté­se dacára, s mint ilyennek, hódolok emlékének. Dúsan megérdemli a nemzeti gyászt, s mindent, mit egy nemzet nyújthat legnagyobb fia em­lékének.« A Hitel sok következteté­sét, javaslatát régen túlha­ladta az idő. Történelmi je­lentősége azonban sohasem évülhet el, mert a polgáro­sodásban betöltött szerepén túl van mondanivalója a je­len és a jövő számára is. A dualizmus kon Magyaror­szág, de főleg a Horthy- rendszer éppen a jövőbe mu­tató tanácsokat fordította visszájára, tette megfogha­tatlan, ködös axiómává. Ö a »Sokan azt gondolják: Ma­gyarország volt, én azt sze­retem hinni: lesz!« híres mondását érvekkel alátá­masztott, a jövőt tettekkel szolgáló programjának végé­re tette. Azt hirdette, hogy változik a világ, így Ma­gyarország is, ezért az okos ember nem a »háta mögé, mint inkább maga elibe« te­kint. A szajkózó utókor me­rev dogmává alacsonyította ezt a Széchenyi útravalót, s az 1913—19-es forradalma­kat kivéve egész a felszaba­dulásig megakadályozta a társadalmi megújhodást. A másik, a Hitelből származó szállóige: »a kiművelt em­berfők sokasága« ugyancsak üres malaszt maradt, meg­valósítása népi demokratikus rendszerünkre várt. A történelem *£ nünket, hogy Széchenyi el­méleti, politikai hagyatéká­ból az előremutatóó a fejlő­dést siettető, elősegítő és nem a fékező vonásokat emeljük ki. Ez méltó a nagy reformer emlékéhez, ezt pél­dázza tevékenységének lé­nyege, amelynek program­adója a Hitel volt. Honfi látván ladies Karoly Császár István Ötödik szimfónia Kereken

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents