Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-27 / 22. szám
Hogyan újul meg a tudás? Új tartalom, régi formák Aligha akad még egy pálya, melynek követelmény- rendszere annyira csábítana a felejtésre, mint a pedagógusoké. A beretvaéles eszű, bonyolult egyenleteket kapásból megoldó hallgatónak, ha végez, évtizedeken át a hatványozás és a százalékszámítás csínját-bín- ját kell nebulói fejébe vernie. A biológia tanára — Látszatra! — fölöslegesen tanulmányozta át a-tól z-ig Brehm művének négy vaskos kötetét, ha diákjai előtt csupán a parlagi galamb és a Strasszer-tubica tollának különbségeiről kell beszélnie. Hiába kókadozott a nagydiák éjszakákon át az eredeti nyelvű Faust vagy a Háború és béke fölött, ha később egy életen át kórusban kell bifláztatnia a létige ragozását. A felejtés ezen a pályán talán a legveszélyesebb »szakmai ártalom«. A továbbképzés tehát döntő jelentőségű a személyiség elsekélyesedésének megakadályozásában és — mert az oktatási reformok korát éljük — döntő az egész társadalom szempontjából. Különös: manapság, az oktatás teljes megújulásának korszakáéin, az új iskolatípusok és az új módszerek bevezetésének • idején kötelező érvényű határozat sem létezik a továbbképzés szabályozására. Az utóbbi évtizedben ugyan számos tervezőt készült, ám egyik sem felelt meg az új igényeknek. A továbbképzés irányítása, megszervezése, költségeinek fedezése tehát jórészt a megyei szervek ísl- adata. Immár az időbeosztás is, hiszen az e célra korábban szánt idő — tanévenként négy nap — nem áll többé rendelkezésre. Ezt az időtartam-szűkülést az alkalmankénti továbbképzéseken korántsem mindig sikerült a tartalmi munka intenzitásával ellensúlyozni: az új minőségű ismeretek közlése helyett az »is- raétlőóra-jelleg« dominált. Egy- vagy kétéves, úgynevezett komplex szakmai, módszertani tanfolyamon, egy-két hetes kurzuson és más, egyetem vagy főiskola által szervezett fórumokon a pedagógusok csak csekély számmal vehetnek részt. Az elmúlt évtizedekben a somogyi középiskolai tanárok negyven, az általános iskolai tanároknak tíz, a tanítók tizenkét százaléka eleveníthette föl és fejleszthette tudását a főiskolák, egyetemek által szervezett tanfolyamokon, ami bizony siralmas statisztika... Szakmai kirándulásokról, tapasztalatszerző utazásról beszélni pedig aligha lehet. Holott a »környezetváltozásokra« legalább a földrajz, a történelem és az idegen nyelvek tanárainak pótolhatatlanul szükségük lenne. Maradnak tehát a szervezett önképzés olyan »kamaraformái«, mint a tantestületi értekezletek — ezeken hol kötelezően előirt, hol szabadon választott témát beszélnek meg — sa szakmai munkaközösségek tevékenysége. Az utóbbiak munkájában — ez is általános tapasztalat — jóval kevesebb a formalizmus,' mint a »maikrokollektívák- ban«, s bár egyiküket-mási- kukat még mindig a közvetlen célszerűség jellemzi, a távlat egyre biztatóbb. (Példaként említsük meg itt a nagyatádi, a marcali és a siófoki tanítók munkaközösségét, a kaposvári Zrínyi Ilona iskola tanítóinak kollektíváját: valamennyien nagy szorgalommal, hozzáCapriccio lecsóval könyvespolc A könyörtelen szeretet talán a legjellemzőbb Bohumil Hrabalra, a csehszlovák irodalom egyik legjelesebb — de mindenképpen: legnépszerűbb — írójára. Európai reprezentáns: műveit nagy példányszámban szinte minden nyelvre lefordították. Magyarul először a világhírűvé vált Jiri Menzel-fihn, a Szigorúan követett vonatok forgatókönyv írójaként olvashattuk egy antológiában. A »cseh új hullám« egyik legnagyobb sikere volt ez a film. Az Európa Kiadónál aztán megjelent a Bambini, di Praga, 1947 című kisre- ■ génye novellákkal kiegészítve, majd újabb elbeszélés- kötet következett — Táncórák idősebbeknek és haladóknak —, 1977-ben a Tükrök árulása című könyvét vehettük kézbe, most pedig újabb kisregénye jelent meg magyarul Hap Béla fordításában, a Sörgyári capriccio. Mi a titka Bohumil HrabaJ sikerének ? Az, ami az »új hullám« filmjeinek is volt: a hétköznapok fölfedezése, a sokoldalú, bensőséges ábrázolás, a lélekrajz mélysége, az emberi kapcsolatok, viszonylatok fölmérése, intellektuali- tás, szakmai biztonság stb. Ezek a komponensek vonják be »aranyfüsttel« Hrabal műveit. Így ragyog fel — szórt fényben — egy cementgyár éppúgy, mint ez a mostani sörgyár ott, az álmos, pletykaszintű történéseket világméretű eseményeiknek érzékelő kisváros szélén. Délibábosan lebeg ez a hrabali világ, bár érzékeljük azokat a finom, szinte szál- szélű gyökereket, melyek a valósághoz kötik. Ezért is jellemző a kisregény cime, a Sörgyári capriccio. Egy ugyancsak »prózai« munkahely és egy zenei ki fmezé» — a capriccio szeszélyes, csapongó, kötetlen formában írt zenemű — párba állítása tökéletesen kifejezi a korabeli próza lényegét. A végeredmény természetesen a groteszk. Leofrdítva«: capriccio lecsóval. Egy lebegő világú, könnyed mű, melynek azonban vaskos, naturális humora van!. Idő: az első világháború előtti évek. Színhely egy monarchiabei kisvárosi. (Eehetne magyar is!) Bevallottan a szüleiről írta e kisregényét Bohumil Hrabal, avval a könyörtelen szeretettel, amely jellemző rá. Ebben a regényben »nem történik semmi«. De az a »semmi« rendkívül szórakoztató! Egy kispolgári férj, sörgyári »csi- novriyik« és egy lélekben pubertaskorúnak maradt fiatalasszony »osszecs rszoió- dása« ... A történet — ha ugyan annak nevezhető — báját, humorát az adja, hogy az enyhén szüfrazsetti beütésű asszonyka egyes szám első személvében adja eLő. Valóságos élő botrányköve ő a kisvárosnak, amint — irgalom atyja, ne hagyj el! — kerékpáron végighajt a kisváros korzóján. Mi történik még? Egy félnótás nagybácsi történetekkel traktálja a családot és a sörgyári munkásokat, majd ő és az asz- szonyka napfényfürdőt vesz egy kémény csúcsán, továbbá disznót vágnak, s ezzel »felrobbantják« az igazgató tanács unalmas ülését, az asszonyka kikúrálja betegségéből az orvost, és Így tovább. Ezernyi semmiség, amíg Petrucchiója el nem náspángolja ezt a kisvárosi Makrancos Katát. Es aztán elkezdődik az első világháború. Vasárnapi olvasmány Bohumil Hrabek remek kisregénye. L-esko La-szio értéssel fáradoztak az új tantervek megvalósításában, önmaguk »átképzésében«.) Bármennyire ígéretesen fejlődnek azonban e kicsiny pedagógusközösségek, nem oldhatnak meg — jobb fórum hiányában — egy sereg olyan feladatot, melynek — ideális esetben — egy magasabb »szinten« kellene megoldódnia. Az alap- és középfokú oktatás dinamikus változásai, illetőleg a felsőoktatás és a pedagógustovábbképzés statikus állapota közötti ellentmondásra gondolunk. Iskoláinkban felgyorsult a specializálódás folyamata, már-már önálló, »egész« embert igényel az úttörővezető, a KlSZ-tanácsadó, a gyermekvédelmi felelős, az osztályfőnök, a pályaválasztási felelős, az iskolai könyvtáros feladatköre, s különleges készségeket feltételez a tanítás, nevelés az úgynevezett összevont ősz • tályokban, melyekből megyénkben még sok-sok tucatnyi működik. Főiskoláink, egyetemeink hallgatói pedig. — kevés kivétellel — ugyanazokból a tankönyvekből tanulnak neveléselméletet és didaktikát, amelyekből a mai harmincöt-negyven évesek készültek a kollokviumra. A továbbképzési programlastromokon e témáknak nem — vagy alig — találjuk nyomát. A megyei intézetek viszont édeskeveset tehetnek: az említett területeken a »nevelők nevelőinek« a kén-zése is elmaradt, e speciális kérdések zömében a továbhkén- zési szakemberek jórészt magukra hagyatva mentik a menthetőt. Lén reges láncszem a továbbképzés rendszerében a szakfelügyelő szeméivé. Nem mindegy a - pedagógusnak, hogy joviális barátínő), netalán fontoskodó fúria, tüzet okádó sárkány képében toppan be az inspektor, vagy szakmai és módszertani szempontból alaposan fölkészült kollégaként jelenik meg. Ezért látszik laikusnak az a — Somogybán is bevezetendő, budapesti, NDK-beli és szovjet példákon alapuló — reform, amelynek lényege: a szakfelügyelő a megyei pedagógiai intézettel összhangban végzi munkáját, segíti a tanárok, tanítók továbbképzését. Ez az együttműködés talán a rendszeres szaktárgyi továbbképzés tökéletes hiányából is pótol valamit, melyre a megyei pártbizottság 1978. évi oktatáspolitikai határozata is utaL Lengyel András Diafilm hazánk fejlődéséről Dokumentumok, memoárregénv a felszabadulásról Jól zárultak . a politikai könyvnapok ; megyénkben. A Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége a napokban összegezte a forgalmat.. A hatszáz somogyi könyv- terjesztő, a pártalapszerve- zetek, a szocialista brigádok együttes tevékenységének köszönhető, hogy tizenegy százalékkal több politikai könyv talált gazdára, mint 197Ö-ban. A Délviép központjában rendezett kiállítás és a helyszíni árusítás fölkeltette az ott dogozqk érdeklődését a művek iránt, s ez a vásárláson is érződött. A Kossuth Könyvkiadó most a felszabadulás 35. évfordulójára készül. Három könyvet a Zrínyi Könyvkiadóval közösen jelentetnek meg: a Magyarország felszabadítása, Pavel Luknyic- kij Magyar napló, a Magyar ellenállási és partizán harcok a második világháború idején címmel. Forradalmi emlékek címmel egy érdekes mű jelenik meg. Vadász Ferenc a Nép-, szabadság Emlékek a forradalmi mozgalomból címmel meghirdetett pályázatának több mint négyszáz írásából válogatta. A díjazott írások között két somogyi is volt: A szerzők az 19,18—19-es emlékekről, a két világháború közötti illegális munkásmozgalmi élményeikről, a háború alatti ellenállás• mozgalomról, a felszabadulás utáni évekről és az , 1956-os ellenforradalmi időszakról vallanak írásaikban. Gallai Ervin A küzdelem folytatódik című memoárregényében a munkaszolgálat embertelenségéről, a szovjet csapatokhoz való átszöké- sekről, a partizánként vivőit csatákról ír. Vértessj Sándor Becsületvesztés című dokumentumregénye annak a vasútépítő magyar katonai egységnek a munkáját ábrázolja, amely Budapest ostroma és felszabadítása után alakult meg, s elősegítette a felszabadító szovjet hadsereg további előnyomulását. Illés Béla Honfoglalása a kiadó Új Világ sorozatában jelenik meg az évfordulóra. Egy novellagyűjteményt Nemzetközi körkép a . felszabadulásról címmel adnak ki, s megjelenik a 35 év humora is. Jól felhasználhatják minden munkahelyen szemléltetésre a 35 éves szabad hazánk kiállítási képsort, ebj ben harmincöt fotó található. Plakát jelenik meg április 4-re. A politikai oktatáson " is jól hasznosítható a Magyarország 1945—1980 című harminchat képes diafilm, amelyhez kisérőfüzetet mellékelnek. Kiadják a két pártkongresszus közötti időszakot bemutató diafilmet is. Kézben a mikrofon Ifjú riporterek a Krénusz iskolában Ceruza és mikrofon címmel úttörőriporter-vetélkedőt hirdetett 1979 őszén, a Dombóvár környéki napok rendező bizottsága és a Magyar Rádió pécsi stúdiója — Somogy, Tolna és Baranya úttörőelnökségeivel közösen. A lengyel főváros felszabadulása 35. évfordulójának alkalmából Varsó tegnap és ma címmel fotókiállítás nyílt Budapesten a Lengyel Kulturális és Tájékoztató Központ Nagymező utcai bemutatótermében. A kiállításon másfél száz fotó és reprodukció nyújt történelmi áttekintést a lengyel fővárosról. Pokoli találkozó Este Dantei olvastam és alig tettem le álmosan az Isteni színjátékot, társasutazási prospektusti pillantottam meg: Két hét a pokolban. Nyomban jelentkeztem. Megérkezésünkkor az inspekciós ördög ügyet sem vetett a bőröndömre, hanem így szólt: — Arra vagyunk kíváncsiak, ami a fejében van, mert ha valami pokoli ötletet vagy ördögi javaslatot hozott volna, arra nincs szükségünk, ebből nem szorulunk importra. Megnyugtattam, hogy nem hoztam, erre beengedett. Először is képes levelezőlapot vásároltam. Üstöt ábrázolt, ember főtt benne. A posta- hivatalban fel akartam adni. Vagy harminc ablak volt a teremben, de mindegyik zárva volt, majdnem úgy, mint nálunk. — Ezer ördög és pokol!:— kiáltottam- fel dti.V" cn, mire I egy ördög igy figyelmeztetett: — Vigyázzon, hogy m»í beszél! Ha mérges, akkor nálunk igy kell kifakadnia: »Ezer angyal és mennyország/« Bementünk egy eszpresszóba, ahol a pincér sajnálkozva mondta: — Ma csak langyos fekete és meleg szóda van. Ebben nem találtunk semmi újat. Megszoktuk Pesten is. Beszélni akartam Belzebubbal, harminc napig kellett előszobáznom, míg végre bejutottam hozzá. — Mi újság Pesten? —■ kérdezte. — Nemsokára, megnyitják a metró új szakaszát. — Végre rájöttek, hogy milyen jó a föld alatt. Milyen az üsttermelés maguknál? Sajnos, nem készültem fel Belzebub kérdéseire, ezért azt válaszoltam, hogy »folyamatos-«. / — Szeretném újra tanulmányozni a pesti eletet — közölte. — Ott néha pokoli bosszúságokkal, x találkoztam. Mondja, nem akar néhány ötletet elvinni Pestre? — Szívesen. . — Itt min az ördögfiókák cipője. Gyorsan leválik a talpa. — Ez nálunk is előfordul. — Vagy példát vehetnének a mi vízvezeték-szerelőinkről. Egy nagy házban élnek, amelynek a kapuja mindig zárva van. Nem tudnak sehova elmenni. — Nálunk se igen jönnek el a hívásra. — Na és a bejárónők? Itt a pokolban mindennap nagyobb órabért kérnek. — HajajI Nálunk is. Láttam, hogy Belzebubbal folytatott interjúm nem nagyon akar sikerülni. Elbúcsúztam, és amikor a többiekkel távozni akartam a pokolból, rájöttem, arra, hogy nem szabad felelőtlenül rosz- szat kívánni embertársainknak. Ugyanis találkoztam Kelemennel. Egy üstben pillantottam őt meg. Lelkiisme- ret-furdalásom támadt, mert egyszer összevesztem vele és mérgem ben rákiáltottam : — Vigyen el az ördög! Elvitte. Palásti Laailo A frissen alakult riporterőrsök és -szakkörök számára kiírt pályázatra három somogyi iskola jelentkezett: a barcsi, a balatonszárszói és a kaposvári Krénusz János általános iskola. A decemberi elődöntő után levelet kapott a kaposvári színekben versenyző négy diák Dombóvárról, ahol május végén. június 1-én a vetélkedő döntőjét tartiák: »Gratulálunk Soós Andreának, Punok Gabinale, Szöllősi Évának és Bon gór A got ínak, akik ügyes riportjaikkal, a rádióhallgatók szavazatai alapján bejutottak a Ceruza és mikrofon című, dél-dunántúli úttöröverseny döntőjébe■.« — Milyen feladatok voltak az elődöntőben ? — A gyerekeknek röviden be kellett mutatniuk iskolájuk életét és magukat — meséli Horváth Attilánf. a kaposvári Krénusz iskola szakkörének vezetője, aki testnevelést és történelmet tanít. — Ezt jónak ítélték, s a felvételt hatperces adásban közvetítette a pécsi stúdió. A rádiós vetélkedőn részt vevő négy kaposvári diáklány közül a hatodikos Bonpor Agi a legfiatalabb. — Kaptál-e kritikát? — Igen. Például azt. hogy hadarok. Igyekszem legyűrni ezt a rossz szokásomat. A decemberi adásban nedig a Diákhumor című műsort kifogásolták a gyerekek, mert az anyagot a Pajtásból vettük, és ezt ők is olvasták. A riportokra. interjúkra már sokkal jobban figyelnek. — Készitettél-e már riportot ? — Még nem, csak tudósítást. Es konferáltam ... Első riportom, melyet versenypályázatra küldünk, egy érdekes gyerekről fog szólni. — Kiszemelted mér a riportalanyt? — Sok jelöltem van, de talán a legérdekesebb az az iskolatársam, akivel össze is vesztem, mert sosem jön el ősi órára, helyette mindig zeneiskolába megy. Azt hittem, nagyon szereti a zenét, a múltkor azonban azt mondta, hogy nem is készül zenei pályára .., — Mit olvasol szívesen? — Csíkos könyveket, kalandos történeteket. A leírást nem szeretem, de ezzel, azt hiszem, nem vagyok egyedül. , Leginkább a mai történeteket kedvelem: a lány regényeket, amelyek olyan korú lányokról szólnak, mint amilyen én vagyok. F. O.
