Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-22 / 17. szám
 kulcs a munka EGYÜTT, TÖBBET, JOBBAN — A Táncsics Mihály kisdobosraj nevében szeretettel köszöntjük az összevont taggyűlés részvevőit. Tudjuk, hogy a kommunisták áldozatkész emberek, a párt sokat adott a gyerekeknek... Szép iskolák, Csillebérc, kirándulások; a boldog öröm száz virágát gyüjthetjük csokorba. »Ki ekével, kalapáccsal, tollal... csak építse, építse a hazát !*- - • »A párttal, a néppel egy az utunk ___«<. — Országszerte folynak a vezetőségválasztások. A felelősségteljes munkát csak elkötelezetten lehet végezni. Érezzük, tudjuk, értünk, a mi holnapunkért is munkálkodnak. A nehéz nagy feladatok elvégzéséhez jó , egészséget kívánunk, mindnyájuknak! Szállt a dal, szólt a vers. A tisztán csengő gyerekhangok szívet melegítő, ünnepi hangulatot varázsoltak a faüzem ebédlőjébe. így kezdődött az összevont, a községi pártvezetöséget választó taggyűlés Hedrehélyen. Három község — Hedreheűy, Kőkút, Visnye — két alapszervezetének kommunistái ültek az asztalok körüL Az elnökségben többek között Kálmán Sándor, a járási pártbizottság titkára és Nagy Tibor, á kádarkúti nagyközségi pártbizottság ' titkára. Lucza Tivadar, a községi pártvezetőség titkára először a kongresszusi irányelveket megvitató taggyűlések, illetve munkahelyi kiscsoportos beszélgetések tapasztalatait összegezte. — Kifejezésre juttatták' a párttagok és a pártonkívü- liek — mondta —, hogy egyetértenek pártunk politikájával, az irányelvekben foglaltak jól segítik társadalmunk fejlődését. Többén is elmondták, hogy á jövedelemelosztást úgy kiéli értelmezni a népgazdaságban, mint a családban; csak azt lehet elosztaná, amit megter' „Platten see” mellett terem a „leányka"... Palackváros a magyar tenger partján meltünk. Épp ezért még nagyobb figyelmet kell fordítani a saját tevékenységünk megjavítására. A községi pártvezetőség beszámolója nyomán szinte filmszerűen pergett le az a különösen nehéz öt év, amelyet átéltek az itteni kommunisták, a három község lakói, ja visnyei termelőszövetkezet tagjai. Lucza Tivadar aprólékos, nagyon őszinte és önkritikus beszámolójából a gondok súlyosságára ezúttal hadd idézzek annyit; a ciklus kezdete egybeesett a tsz-egyesiiléssel, egy gazdasági bűntény földerítésével, bírósági eljárással, ezután öt év alatt négyszer cserélődött a termelő- szövetkezet vezetősége, de cserélődött a pártvezetőség titkára és három vezetőségi tagja is. A gondok dzsungelével kellett birkózniuk a kommunistáknak, és a küzdelem a jó szándék ellenére sem hozott sikert minden esetben. »A gazdaságsegítő tevékenységre fordítottuk a fő figyelmet, ugyanakkor nem voltunk elég következetesek a határozatok végrehajtásának ellenőrzésében... A demokratizmus jegyében a fő kérdésekben kikértük a párttagság véleményét, sok hasznos, bátor állásfoglalást kaptunk, de tapasztaltunk olyan tendenciát is: néhány kommunista úgy értelmezi a demokráciát, hogy a saját munkája hibáit mások, esetenként indokolatlan, vég nélküli bírálgafásával leplezte. .. Többet kell tennünk a tömegszervezetek, a meglehetősen lehanyatlott KISZ- munka támogatásáért... Változatlanul fontos munkánk a termelőszövetkezet élére tavaly került vezetők segítése, a gazdálkodás, elsősorban az alaptevékenység, a növénytermelési, az állattenyésztés .színvonalának javítása...« Töredékek, mondatok, megállapítások a beszámolóból. Hogy a helyzetelemző, nyílt, a feladatok sorát megfogalmazó számvetés milyen gondolatokat ébresztett, arra néhány példa a vitából: — Egy dologra szeretném nyomatékosan felhívni mind- annyiunk figyelmét — mondta Kisfonaá Gyula —: helyi gondjainkat, a mi problémáinkat itt, helyben, nekünk kell megoldani. A kulcs a mi kezünkben van, és ez a kulcs a munka. Ahhoz, hogy többet kapjunk, többet kell adni. Ifj Nagy Gyula pedagógus : — Párttagságunknak magába tekintve le kell vonni a tanulságokat a múlt hibáiból. Vétkesnek érzem én saját magam is abban, hogy a KISZ-munka szinte megszűnt. — A feladattervben foglaltak azokra a lehetőségekre támaszkodnak, amelyek adottak, s megvalósításuk tőlünk függ — hangoztatta Jovánczai István, a szövetkezet elnöke. — A növénytermelés színvonalának emeléséért igen nagy erőfeszítéseket kívánó programot dolgoztunk ki, ha segítséget kapunk, egészén biztos el tudjuk végezni munkánkat, ha mindnyájan akarjuk, biztosan sikerül, — A diákóik azt mondtak a taggyűlés elején — idézte Kálmán Sándor —; a kommunisták áldozatkész emberek, igaz hittel dolgoznak. Ne feledkezzünk meg ezekről a mondatokról! Együtt, többet, jobban — többféle megfogalmazásban ez az alaphang, ez a szándék hatotta át a hedrehelyd, a kőkúti és a visnyei kommunisták tanácskozását. Ennek szellemében választották meg az öttagú községi párt- vézetőseget, titkárnak ismét Lucza Tivadart. Vörös Mária »Piattenesee« a Balaton német neve, s mint márka- jelölő fogalom több ezer példányban »kering« a kül- országi kereskedelmi hálózatokban, öregbítve ezzel a, hazai borok hírnevét ■— a Bogiári Állami Gazdaság jóvoltából. Százhúsz ezer hír ján 19 millió palackot töltöttek meg tavaly az állami gazdaság , borkombinátjá- ban alkoholmentes szőlőlével. E • tetemes mennyiség nagyobbik része ugyan itthon kérült forgalomba, de jutott bőven' a külföldi borkedvelőknek is. Exportra tavaly 7,8 millió palackot töltöttek meg. Legnagyobb része: négymillió az NDK-ba, 2,5 millió a Szovjetunióba került; szállítottak Csehszlovákiába, Romániába és Lengyelországba is. A tőkésországok közül az NSZK, valamint Hollandia régi és hűséges, partnerük — ezt jelzi a tavaly eladott. 400 ezer ■ palack bor. A borkombi náthán most palackozzák a hazai forgalomba kerülő és a tőkés piacokra utazó borokat. ‘ Az üvegeket a megrendelő terveztette, és külföldön készítettéle az idegen nyelvű, tetszetős címkét is. Ez többnyire németül tudatja a leendő vásárlóval, hogy e palackokban »Mädchen trau be«, azaz »Leányka« található, a bogiáriak legújabb fajtájú bora. Az itthoni üvegekre is -kerülhetne hasonló ékes, színes címkecsoda, de mint kiderült, ez legkevesebb tíz forinttal emelné egy-egy palack, bor árát. A kereskedők véleménye szerint a magyar vásárlónak ennyit nem ér meg,az áru »szép ruhája«. Majdnem 19 millió palackot töltöttek meg tavaly a borkombinátban, az idén Ha csupán ait a nézzük, hogy a somogyi szövetkezetek állóeszközeinek (épületeinek, gépeinek) értéke az országos szövetkezeti átlagnak még háromnegyede sincs, ugyanakkor az egységnyi állóeszközzel elért árbevételük azonos az ország „jobban eleresztett" szövetkezeteiével, gazdaságainknak nincs okuk szégyenkezésre. Ez azonban nem jelenti, hogy ne volna még jócskán tartalék az eszközök, azon belül is az állattenyésztési épületek kihasználtságában. Utóbbi jelentőségét az adja, hogy az állattenyésztés súlya Somogybán nagyobb, mint a megyék többségében. Sok az elavult létesítmény Épületfdhasználás — és kihasználhatóság Az állattenyésztés árbevételének felét, nyereségének pedig több mint felét a legnagyobb eszközértékkel termelő szarvasmarha-ágazat hozza. Az épületek feltöl- töttségének mértéke a megyében 84 százalék körüli, a tehenészetekben azonban a 90 százalékot is meghaladja. A kívülállóban talán felötlik a kérdés: ugyan bizony miért áll üresen 100 közül 10—16 férőhely. Némiképp leegyszerűsítve azt lehetne válaszolni: azért, mert félő, hogy rádölne a fal a lis állatra. A megyei tsz-szövetség e témával foglalkozó friss elemzéséből is kitűnik: az épületek használhatósági foka között igen nagyok a különbségek a gazdaságokban. A férőhelyként számon tartott épületek egyötöde 1960 előtt épült, jórészt málladozó falú, korszerűtlen az állatégészségügyi követelményeknek még részben sem megfelelő létesítmény. (Korántsem bizonyos, hogy a 100 százalékos teróhely-kzhasználas javítana ezek. gaas- dasagosságan.) Nem nehéz összefüggést találni az ágazatok eredményessége, az épületek állapota és a gazdaságok anyagi helyzete között. A düledező épület, a rossz férőhely-kihasználás, a veszteséges termelés legtöbbször együtt jár. A szarvasmarhatartó gazdaságoknak csaknem egy harmadát jellemzi ez a hármas gond. Igaz persze ez — *z el- • lentétes oldalon — a tehenészeti férőhelyek 30 százalékát adó szak telepekre is. Ebben a 20 korszerű állat- tenyésztési létesítményben a legjobb a férőhely-kihasználás aránya A szaktelepek közül négy volt veszteségés 1978-ban, a »hagyományos« telepek közül húsz. (Valószínű, hogy a kihasználatlan tartalékok zöme épp azon a négy szaktelepen kereshető. Ugyancsak jogos a föltételezés, hogy épp a szaktelepek 94 százalékos férőhely-kihasználása az a mutató, amely — bár legjobb a megyében, mégis — tovább javítható.) A Teszöv összegezése szerint a tehenészetekben az épületek kihasználtsága — • számottevő szóródás mellett — jő. Elhelyezkedésükre továbbra is a szétszórtság jellemző. Az épületek többsége kisebb annál, hogysem mintaszerű munkaszervezést, korszerű technológia alkalmazását lehetővé tenné. \ létesítmények harmada íz állaga, 60 százalélca a berendezések elavultsága miatt felújításra szorul! A sertéstenyésztésben az épőteteíc szétszórtsága még a szarvasmarha-ágazaténál is nagyobb. A 71 sertéstartó üzem közül 23-ban három vagy annál is több helyen található az állomány. Árulkodó adat az is, mely szerint a hizlaldák 46 százaléka részben toldozott-főldo- zott, volt uradalmi, szerfás épületekben található. Ennyiből is sejthető, hogy 10 ezer »férőhely« korán lsem csak a nemtörődömség miatt áll üresen. (Egy részükben juhokat helyeztek el, más gazdaságok anyagok tárolására használják ezeket az épületeket.) Nagyítóval nyilván lehetne találni elfogadható állapotú, mégis hasznosítatlan férőhelyeket is, ám aligha er. a jellemző. A hizlalás 51 üzemben nyereséges, 20-ban nem. az. E téren nem egyértelmű az összefüggés az épületek korszerűsége és a termelés nyeresége között. A 100 forint eszközértékre jutó nyereség csaknem ötször akkora a hagyományos telepeken. mint a több tízmilliós szaktelepeken. Vajon azt jelentené ez, hogy hibát követett el az az üzem, amelyik korszerűsítette sertéságazatát,.^ vagy hogy a nyereség titka a »kóceráj«? Sző sincs rólá! A gazdasagok , már pusztán azért is kénytelenek fejleszteni. hogy javuljanak a munkakörülmények, hogv csökkenjen a nehéz fizikai munka, hogy javuljon a te- ’epek hatékonysága. Az úgynevezett hagyományos sertéstelepek neVn Vonzzák az embereket, s még a korszerű telepeken is 'többnyire' tíznél kevesebb dolgozóval keli gondoztatni cSbb ezer sertést A régi telepek »nagyobb nyeresége« a jövőt tekintve nem biztos jövedelem. A korszerűségnek ára van, hosszabb távón még sincs más mód. Fejleszteni kell, legföljebb olcsóbban és ésszerűbben, mint ahogy azt az elmúlt években több helyen — 50—60 miihóért tették. A juhtenyésztés súlya kicsi, fajsúlya annál nagyobb. A 40 tsz juhászata mindössze 5 százalékát adja az állattenyésztés bevételeinek, ugyanakkor 12 és fél százalékát az össznyereségnek! A juhászatok épületellátottsága és férőhely-kihasználtsága egyaránt a leggyöngébb az ágazatok között. (1000 anya feletti telep mindössze 4 van a megyében.) Szívósan tartja magát a nézet,. hogy a juh igénytelen állat, s hogy ez az ágazat viseli el legjobban a fejlesztés hiányát. Igaz. az efféle vélekedéseket többnyire a kényszer szüli. Érdemes azonban elgondolkodni azon, hogy ha a jelenlegi, zömében áldatlan állapotok közepette is szép nyeréséget hoz a juhászat, mennyit hozna, ha több figyelmet cs némi pénzt is fordítanánk rá.., A már említett fölmérés jó néhány ésszerű és hasznos ajánlást is. tartalmaz. Ezekből kitűnik, hogy . ha gyökeres változás nem- is, jelentős javulás mindenképpen elérhető égyétlen fillér ráfordítás nélkül, nusztáh az adottságaik <*. lehetőségek újraértékelésével,: ésszerűbb hasznosításával, Mré «< 19,5 milliót Wrveznék. És nemsokára új, NDK-gyárt- mányú gépsor növeli a kapacitást évi 24 millióra. Irdatlan nagy szám! A tervek szerint ebből 19 millió palack bort tartalmaz majd, tízmillió üdítőt. Az utóbbiból »csak« négymillió az egyliteres, és hatmillió a hamarosan forgalomba kerülő újdonság: a traubis- és márkásüvegekhez hasonló — két és fél decis — kisüveg. Ebből már az év közepétől mintegy kétmilliót akar forgalmazni ___a gazdaság — egyelőre csak a megye területén, főleg a Balaton-par- ton. ; A bogiári szőlőlé tehát megkezdi hódító útját a vendéglőkben- is. Számíthat á sikerré. Ezt jelzi az is, hogy egyre népszerűbb mindenütt a természetes alapanyagú üdítő ital. Tavaly Csehszlovákiának 17 ezer hektoliter szőlőkoncentrá- tumot adott el hordókban a gazdaság, s a szörpöt a cseh feldolgozó magyar licenc alapján hígította üdítővé. A forgalom — és a piac — tehát évről évre nő. Folyamatos a fejlesztés: új és új területeket telepítenek szőlővel ■> gazdaságban és a Viticoop társulás keretében is. A mennyiség tehát termésátlagtól függetlenül nő. A munkát megkönnyíti, hogy az év első felében üzembe helyezik a nemrég vásárolt svéd gyártmányú Alfa-lavall vörösborfeldolgozó gépsort, amelyhez többek közt egy francia gyártmányú szőlőprés is tartozik. A mintegy 13 millió forint értékű beruházás az idei szüreten már munkába áll. Házon belül is bőven van addig tennivaló a palackozó gépsorok mellett. Hol párhuzamosan, hol kanyarogva futnak a teli’ üvegeket továbbító szalagok. Fehér bor »versenyez« a másikon tolongó szőlőlével. Sziszegnek a záróautomaták, a boros- rospalackokra címke kerül, majd mindegyik a iárólőre- keszbe jut, s rakodólappal együtt raktárba viszi az elektromos targonca... Egy keavderítő statisztika: hazánkban az utóbbi öt év alatt mintegy 30 literrel nőtt az egy főre jutó üdítőital-fogyasztás, s tavaly elérte a 44 litert. Az üdítők népszerűségi listájának élén a szőlőlevek állnak... S a nagy »márkák« mellett már a bogiári gazdaság neve is olvasható. B. A. Oktatóközoont Az NDK-ban a 7—10. osztályos tanulók heti órarendjében két évtizede szerepel à politechnikai oktatás. De nem az üzem jön az iskolába, hanem az iskola megy az üzembe. A fiatalok a politechnikai napon neim iskolába mennek, hanem abba a nagyüzembe, amely az ő iskolájuk politechnikai oktatóközpontja. Az országban számos nagyüzem vállalkozik erre a fontos feladatra. Ezek egyike a Berlin—Biesdorf-i Elektroprojekt gyár. Amint az, iskolások megérkeznek a politechnikai napon, munkaköpenyt húznak, és mesterükhöz sietnek. Egy-egy tanítómester/ általában 15 tanulóval foglalkozik. A napi feladatot egy táblán rajzok és ábrák mutatják. Az oktató elmagyarázza a munkaszerszámok kezelését, a munkafolyamatot és azután hagyja tanítványait dolgozni, de állandóan figyeli mun- káiukat, jóváhagy vagy javíttat, dicsér vagy megismételteti a munkát. A 13 éves fiúk es lányok á nyersanyag-megmunkálás-' •ek ssaafc módjaival ismerkednék először. A 14 évesek már szerelőmunkát is végeznek, s az ő feladatuk a késztermék ellenőrzése és csomagolása is. Ez az egyéni felelősséget is szilárdítja, s beleoltja a hasznosság tudatát is a tanulókba. Ebben az üzemben például évente átlagosan 42 000 világi tótestet. és különféle lámpákat készítenek a tanulók. A 15 évesek már nehezebb szerelési munkákat végeznek, nagyobb alkatrészekkel, ök már rajzók után dolgoznak, és a gyártószalag termelésének a végső ellenőrzése is az ő feladatuk. A 16 évesek a teljes munkafolyamatba kapnak bepillantást; megismerkednek a brigádélettel is, és kialakul kapcsolatuk az ott dolgozó felnőttekkel. A négy évig tartó politechnikai képzés ebben a formában valóban életközeli, gyakorlati munkát jelent. SOMOGYI NÉPLAP
