Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-17 / 13. szám

ER D EM ES TERMELMÎ Vila a borpnyaleraesztés jövőjéről A z elmúlt egy-két év burgomyaértékesívési es jövedelmezőségi gond­jai a termelőüzemek jó ré­szében vitatémává tették a burgonyatermelés jövőjét. Kirn utalások sora látszott alátámasztani « nézetet : nem érdemes termelni. A homok- saeni.gyöt!gyi tsz-ben példá­ul kiszámolták, hogy egy hektár burgonyájuk a het­venes évek közepén 65—70 ezer forintot hotzott, a múlt évben pedig magasabb költ­ségek rryeUett mái* a 30 ez­ret atetn érte el. Egy mázsa burgonya átlagára így ala­kult a gazdaságiin 1975-tól aa evek sorrendjében : 328, 382. 369. 294 és 268 forint. 300 vagon burgonya tavaly á “nyakukon maradt«, a veszteség 3,7 millió forint, vagyis elég ahhoz, hogy még egy, a homokszemígyörgy inéi szilárdabb anyagi heiyzet- ben lévő tizem egyensúlyát is megrendítse. Szék kétségkívül nyomó» érvek, nem kevésbé az»k azonban a burgonyatermesv.- ies további fejlesztése: mel­lett saolóak sem. A somogyi üzemek eddig sem valamiféle hirtelen jött ötlet nyamán kötöttek je- g y ességet a burgonyáim!. Adottságaik szinte megkö­vetelték ebnek a homokot is türö növénynek a termelé­séi. .Az a jórészt homokon gazdálkodó üzem, amelyik a burgonya tejbfteiés xnegsziin- teteset latolgatja, óhatatla­nul szembetalálja, magát egy fogós kérdéssel: mit termel­jen helyette. Homokszentgyócgyön az egyedül ésszerű álláspont győzött: az országburgonyá­ját a burgonya országában keil megtermelni. A gazda­ság vezetői biztosra veszik, hogy burgonyát hamarosan újra érdemes less termel­ni . .-Aiigha valóseSttŰ, hogy a két eve tartó » burgonyáim- zenia« (amely egyébként több üzem zsebéből millió- . kát vett ki) állandósulhat. Ma, amikor — képletesen szóivá — már minden gaz­daság * piacról él. amikor e fejlődés alapja a nyereséges­ség, es amikor mindebből következően «ines már -szerit növény« (azaz olyan, amelyet veszteségesen is -illik előállítani), aligha tartható fönn a termelés (és az ellátás) színvonala a bur­gonyáéhoz hasonló -érde­keltségi viszonyok« mellett.« December elején jegyeztem Világjáró kőműves Csodabogár A Balaton mentén fcaLáL- kóztarn vele először. Kis táskájában cákmókjai között a Kőrnüveskanál és a lanöli melleti Major Máté egyik tanulmányát marta a mész- por. Lassú heszédű. zárkózott ember. A »művészetnek« él. Sokáig nem. láttam. .Aztán jó három év múlva ismét a tó partján futottunk össze. Bár csak a falai álltak a villának, így is látszott: az építtető nem tízdekánként veszi a panzert János se­gédmunkásnak szegődött mert a mesterek megvoltak már. Sört ivott most is, mint első találkozásunk alkal­mával. — Hogy jutottam idáig? Mamag sem tudom. Negy­venéves elmúltam, s egy öl­tözet ruhám van, egy mű­szőrmével bélelt tél) kabátom, tizenkét kötet könyvem — mind az építészettel foglal­kozik —, meg egy drága, jó édesanyám. Többre töreked­tem, amíg apám élt de.. a jóisten tudja... Érettségiz­tem, jelentkeztem az egye­temre, fölvettek. Aztán mé­gis kiálltam a sorból Ki­buktam. De nem azért, mert hülye voltam. Túl nagy volt az önbrzalonMa*, kévés a szorgalm)»n. A hatvanas évek életé* egy páca kőműves kisiparos meEé került, amolyan min­denesnek. Hordta a maltert, szitálta a homokot, szaladt a bolha szendvicsért Köziben tanulta a szakmát, figyelte az öreg minden mozdulatát. — A mész sokszor véresre marta a kezemet; nem bán­tam, Éreztem, higgye el, ál­modtam róla: milyen szép ez a szakma. Sokszor. eszembe Jutott, de jó is tatai egy­másra a téglát, s köeé ha­barcsot tenni, a faiba, ablatant építeni. Közben, bújtam a könyvtárakat, faltam a saak- komyveket, megszereztem a szakmunkás-bizonyítványt. Amikor kézhez kaptam a cí­meres papirost, különösebb örömet nem éreztem. De tudtam, hogy nagyobb lett a felelősségem. Szabolcsba vftt a sots, épí­tőipari vállalatnál helyez­kedtem el. Nem mentem a kocsmába a brigádtagokkal. Lehet, hogy nem tudok al­kalmazkodni a körülmé­nyekhez. Ügy gondolom, az embernek lehetetlen «meg­erőszakolnia« ónmagat. Hogy miért nem váltottam ki az iparengedélyt? Nincs nekem ahhoz hitem, elsősorban ön­magámmal szemben. Hatvannyolcban úgy-érez­tem, révbe kerültem. A műemléki felügyel őségbe* hívtak: először csak úgy be­segíteni, aztán már rendesen. Nem restaurátornak, de majdnem. Négy évig dolgozó­iam a budavári palotán. Nem lesz több olyan négy év az életemben. Csodálatos volt! A közösség egyszerűen. nem érdekéit. Egyébként sejtettem, hogy megkérdezi. Nem tudtam figyelni rájuk. Mert faragtam a követ, a téglát, dolgoztam a munka­idő minden percében. Este nem mentem sehova. Fog­tam a könyvet, lekuporod­tam az ágy sarkába, vagy beültem, a könyvtárba. És más semmi. Csúfoltak miat­ta, de nem törődtem vele. Tavasztól késő őszig a hét­végeken a Balatonnál vol- ’ tam. Nem tagadom, szeretem az életet. Nem vetem meg az italt, de rézseg talán ha két­szer voltam életemben. A pénz nem érdekel. Nem gyűjtök semmire. Nincs semmi anyagi javam, boldog vagyok, es az is akarok ma­radni. Édesanyám «ethagyott« gye­rekeket nevel. A fizetésem­ből há rom ezer forintot min­den hónapban hazaadok. Szeretek utazni. Európa csaknem valamennyi orszá­gában voltam már, de be­jártam Észak-Afrika jó ré­szét is. Mindig egyedül uta­zom, nemcsak azért, mert tudom magamról, hogy nem vagyok közösségi ember, ha­nem azért is, hogy egy-egy műemlékre több időt szán­hassak. Párizsban például az egyik legolcsóbb panzióban laktam, csak azért, hogy abban a gyönyörű városban el tölthessek legalább két he­tet. — A nevét közölhetem ? — Gondoltam, hogy így. kérdezi ...! Egyébként... Miért ne. jellegtelen és sem­mitmondó, két kersetnév: László és János. Célok, tettek, terek vések. Életutak... Es tévutak. A döntés kérdésé, ki melyiket választja. De a közösség épülésére csak az szolgál, amelyik összhangban van a ■i rsadalrru követelményekkel 5 az egyeni képessegekkel. Kört«» Zsolt le e mondatokat, melyeket azóta egy sor változás iga­zolt. Az új szabályozók például a somogyi homokvidéke<n a burgonyatermelést kiemelt támogatassál is ösztönzik. Ugyancsak jelentős változás, hogy míg tavaly a Zöldért központja a várható termés- eredménytől függetlenül megszabta a megyében fel- vásárai ha tó őszi burgonya mennyiségét, addig az idén az üzennek dönthettek el, hogy mennyit kívánnak ér­tékesíteni. (1600-ról 1910 va­gonra nőtt ily módon a szer­ződések ben szereplő meny- nyiség.) A kedvező változások el­lenére is .akadnak üzemek, amelyek csökkentik, sót megszüntetik a termelést A csokonyavisontai gazda­ságban például a burgonya eddig annyi fejfájást és veszteséget okozott, hogy a javuló feltételek ^ellenére is felhagynak a termeléssel. Burgonyatárolójukat ele­ve úgy építették, hogy ha a gazdaság érdeke megkíván­ja. az épület m^s módon is hasznosítható legyen. Rövi­desen malacnevelő ketrecek Kerülnek majd a tárolóba, amely így minimális ráfor­dítással jövedelmező »sertés­teleppé« alakul... Sajnos a környékbeli gaz­daságok többségének talaj- adotUagai lehetetlenné tesz­nek ilyen rugalmas lépést. Aki 100 hektárokban szá­molja a homokot semmi­képp sem mellőzheti a bur­gonyát Csak egyet tehet, megpróbálja jobban, ered­ményesebben csinálni. A már említett ho- moksaentgyörgyi gaz­daság például folytat­ja nagyszabású fejlesztési programját.melynek elsőié-^ páséként az ősszel — repü- lőhangar méretű — 300 va- gjanos burgonya tárolót adtak át Egy korszerű manipulá­ló mellett már az kién meg­kezdik egy második »han­gar« építését is. Voltak, akik ezt őrültségnek, mások fino­man »túl kockázató® vállal­kozásnak« mondták... *-Egg hosszá távú fejlesz­tési elképzelést aligha volna helyes alárendelnünk a piac napi (vagy évi) szeszélyei­nek. Ha ezt tennénk, az elöbb-utöbb féjvesztett kap­kodáshoz és tetemes veszte­séghez vezetne. A gazdálko­dás hosszabb távú tervezé­sében elengedhetetlen bizo­nyos határozottság — és ami ezzel együtt jár — kockázat- vállalás. Hisszük, hogy bur­gonyát — jól — érdemes lesz termelni. A jól ez eset nem csupán nagyobb, hoza­mot és nagyobb mennyiséget jelent, hanem miősé get. A csomagolt vagy félkész áru például már ma is verseny­képesebb. és egyre inkább csak ez lesz jól eladható.« Az elmúlt évek burgonyás gondjai végül is — ügy lát­szik — kikényszeritették az egyedül ésszerű megoldást. Akinek van jobb lehetősége, az éljen vele, akinek viszont nincs, az az adottságain, be­lül csinálja jobban, nyeresé­gesebben. B. V. Sokon csodálkozva némek Hölgy & volánnál Kék színű »Zsuk« teher- t«xi kanyarodik az Április 4. utcai napközis konyha havas-jeges udvarara. A vo­lánnál ülő, hosszú szőke ’ ha­jú nő néhány méterrel el­kerüli az epiilet bejáratot, majd hátramenetbe kapcsol, s az a jtót kinyitva a lépcső ele tolat. — Csak három éve vagyok teher taxin — mondja Tol­nai Janosne, a kaposvári Volán egyetlen női sofőré, de hivatásos gépkocsiveze­tőként már 1963 óta részt veszek a forgatómban, — Miért választotta ezt a foglalkozást? — Budapesten születtem, ott is nevelkednem. Gyer­mekkorom óta érdekeltek az autók, szerettem nézni őket, utazni rajtuk. Kedvet és te­hetséget éreztem a vezetés­hez. Somogybán ugyan én vagyok az egyetlen női te- hertaxís, de a fővárosban ea az ország más részein egy ­általán nem ritka a női so­főr. — Hogyan került Kapor­„ varra? _ _ — Korábban a- Fötaxi-mál dolgoztam. A férjem édes­anyja itt él, 1966-ban köl­töztünk ide. Közben múltak az évele, mi pedig marad­tunk. Kaposváron 1977-ig otthon voltom a gyerekek­kel Két fiam van, az egyik tizennyolc, a másik tizenhá­rom éves. A nagyobbik ma­rós szakimunkás, a kisebbik még általános iskolába jár. — Itt miért nem a sze­mélygépkocsit választotta.? — Lehetőség volt arra is, de jobbnak, biztonságosabb­nak láttam a teherautót. Kaposváron es vidéken álta­lában több az ittas utas, Te­jük nehéz bánni, én pedig mégiscsak nő vagyok. Las­san már jobban szeretem vezetni, mint » sajat sze­mély geptoxiumivaí.. — A fiai nem vonzódnak o vezetéshez? — Mindkettőjük fejébe« megfordult, hogy a szüleik foglalkozásait választják — ugyanis a férjem szinten gépkocsivezető a Volánnál —, de szerintem elegendő, ha a csákódban ketten koc­káztatjuk nap nap utam éle­tteret ; ők csak a saját autó­jukat vezessék majd. — Solton úgy gondolják, vidéken könnyebb közieketí­ni, mini a fôvârnsbrm- Ü« hogy vélelcedik erről? — Tíz-tizenöt évvel ez­előtt Pesten valóban nehe­zebb voit vezetni, de ma már egyáltalán neijj, sőt bi­zonyos szempontból köny- nyebb. Szinte minden ke­reszteződésben lámpa van; nem kell sokáig gondolkod­ni, csak sodródni az »ár­ral«. Természetesen a hely­ismeret elenged het ellen. — Tapasztalt-e valamilyen megkülönböztetést azért, mert né? — A kollégák szívesen fo­gadtak, viszont mindenki más szemében különleges­ségnek számítottam. Az első napokban történt, hogy egy idősebb néniké akart kocsit bérelni, de csak' én voltam a központban, ö nagyon bi- zalma.tain.ul nézegetett, de mit tehetett, belenyugodott, hogy én vezetek. Valamelyik közeli faluban lakott, egész úton vacogott a félelemtől. Amikor megérkeztünk, gyor­san kiugrott a kocsiból, a férje elé szaladt, aztán ijed­ten mutatott rám : — Nézd, az az asszonyka vezetett. — Előfordult olyan is — mint mindenkinél —, hogy egy pillanatnyi figyelmetlenség miatt kellemetlen helyzetbe hoztam egy antóst Az kí- szálit, először a méregtől, n ukor pedig iáiite, hogy nő vagyok, a magiepei-éstől nem tudott szólni. Én voltam a tubas, de meglepetésében el­nézést kért. a" .in szó nél­kül továbbment Általában eioaákenyefc velem az autó­sok, de előfordult, hogy ki­szóltak a kocsiba: Már nem divat a hosszú haj, öcsi! Vagy: Nem gyerekeknek va­ló a vezetés! — Nem félt elet nie teher­autót vezetni? — Egyaltaian nem. Eddig két Jdeebö koccanásom volt, az egyik saját hibámból- So­hasem féltem, sőt azt tar­tom, aki féL, annak nem szabad autóznia, Horayak Jéassf NÖVÉNYVÉDELMI TÁ/ÉKOZTATÓ ß permetezőgépek karbantartása Időszerű munka a házá- kertekben használatos nö­vényvédő kisgépek felülvizs­gálata, karbantartása. Gyak­ran tapasztalható tavasszal, illetve már a tél végén is, hogy az ősszel még üzemké­pes, jó gép beszorul, rozsdás, elmaródott. Ennek többnyire az az oka, hogy a használat után nem, vagy nem elég jól mosták ki a gép tartályát, és a szelepeket, a szórófeje­ket, a csöveket, a dugattyúi, a membránt stb. sem tisztí­tották vagy mostak át kel­lően. Ahol ez a munka aem tör­tént meg, ott most kell el­végezni, A tartályt, a veze­tékekét gondosan mossuk at úgy, hogy a vizet a szórófe­jükén keresztül permetezzük kí. Tisztítás céljára az eny­hén lúgos viz a legalkalma­sabb. ('A tisztításra használt vízben egy evőkanál trisót oldjunk fel.) Tisztítás után ellenőrizzük a jolyadékszál­litó részeket (dugattyú, membrán, vezeték), és ha szükséges, cseréljük ki őket. A bőr-töm i Utóeke t zsírozzuk meg, az olajat a dugattyús hátigépeknél cseréljük le. A szűrőket vegyük ki és úgy mossuk meg trisós vízben, mert azokat az esetleg visz- szamaradt vegyszer rövid idő alatt elmarhatja. A fém­részeket gondosan töröljük szárazra. majd vékonyan olajozzuk be, hogy a rozsdá- sodást megelőzzük. Olajozás­ra motorolajat használha­tunk. Vigyázzunk azonban, hopv a gumirészeket ne érje olaj, mert elmarja azokat! A szakszerűen ápolt gépe­ket lehetőleg száraz, fagy­mentes helyen tároljuk. Tá­rolásnál a csöveket úgy he­lyezzük el, hogy tavaszig ne törjenek meg, tehát, legjobb lazán lógatva tárolni. A tél végén, üzembe helyezés előtt, vagy az újonnan vásárolt géneknél győződjünk meg az üzembiztonságról. A leggon­dosabb tárolás során is elő­fordulhatnak hibák. A gépe­ket tiszta vízzel feltöltve pórbáljuk ki. Szivárgás, cse- pegés láttán húzzuk még a tömszelencéken a csatlakozó hollandi anyákat. Ha ez a művelet nem vezet ered­ményre, a tömítések kicseré­lésével szüntessük meg a hi­bát. A tömítések ellenőrzé­se után vizsgáljuk meg a szórófejek szórásképét, s ha ez szabálytalan, a. fuvóka el-. dugult vagy deformálódott. A szórófej ugyanis könnyen deformálódik, ha a dugulá­sokat tűvel, dróttal vagy egyéb kemény tárggyal pró­báltuk megszüntetni: ebben az esetben gondoskodni kell a szórófejek cseréiéről Is. A növényvédő gépek is bal­esetet okozhatnak. ezért csak gondosan karbantartott, kezelt géppel dolgozzunk. Könyv egy világnyelvről Sendhagyá nyelvkönyv készült hazánkban az orosz nyelvről. A kötetből meg­tudhatjuk egyebek között, hogy két és fél—háromezer n y elvet különböztetnek meg egymástól ma a világon. Eb­ből mindössze 235-nek van írásbelisége, 250 olyan, ame­lyen rádióadások folynak, és csupán í3-ai használ anya­nyelviként 56 millió vagy an­nál több ember. Az orosz ezeknek a nyelveknek az egyike. Az orosz nyelv a Szovjet­unión belül is a nemzetek közötti érintkezést szolgaija, A két viiagresznyi ország 15 saoveteegi m W autonom köztársaságban, nyolc auto­nom területén is tíz nemze­tiségi • körzetében 52 külön­féle nyelven tanulnak az is­kolákban, 65 nyelven közve­tít a rádió, 75 nyelven írnak szépirodalmi műveket, 122 nyelven jelennek meg köny­vek, újságok, A másik nagv összekötő nyeivkapoes a latin. A Szöv­etűn: óban rna mintegy 800 ezer orvos, a világ orvosai­nak több mint egynegyede dolgozik. Ha csak a patikus­sal érintkeznek is ezen a klasszikus nyelven, akkor is a Szovjetunióban él jelenleg a ^legtöbb latinul író es ol­vasó ember. A statisztikák tanúsága szerint a Szovjetunió lakói­nak 68—70 százaléka úgy­szólván tökéletesen tud oro­szul. A legutóbbi népszám­lálás alkalmával 13 millió nem orosz nemzetiségű szovjet állampolgár vallotta az oroszt anyanyelvének, egy korábbi népszámlálás űr­lapjain pedig 42 millióan te­kintették a2 oroszt második anyanyelvűknek. A hetvenes évek derekán a Szovjetunión kívül mint­egy 90 országban. 20 millió­nyi ember tanult oroszul — iskolákban, főiskolán, tanfo­lyamokon Hazaknoaji üt wrő! evre növekszik as érdeklődés Bus­kin, Tolsztoj, Gorkij nyelve iránt. Rendszeres orosz nyelvoktatás folyik az álta­lános és középiskolákban, va­lamint a felsőfokú oktatási intézményekben. A Gorkij Nyelviskola fővárosi és vi­déki tagozatain évente mint­egy 4500-an tanulják az orosz nyelvet. Mind többen kérik felvételüket a különféle in­tézmények alap-, közép- és társalgó tanfolyamaira. Nép­szerűek a speciális intenzív, audio-vizuális tanfolyamok is. A nyelvtudás nehezen megszerezhető, de még ne­hezebben birtokolható isme­ret. Ezért csak becslések vannak arról, hogy hazánk­ban körülbelül egymillióan írnak, olvasnak, beszélnek valamilyen fokon a testvéri szovjet nép ayelven

Next

/
Thumbnails
Contents