Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-17 / 13. szám

Dim Antal látogatása a XVII. Miattién 'Apró Antal, az MSZMP Poliiáikaj Bizottságának tag­ja, az orszáíggyuLés elnöke szerdán a főváros 60 ezer lakosú XVII. kerületébe lá­togatott. Programját a Hura- garocamion Nemzetközi Au­tóközlekedési Vállalat cinr kotai telephelyen kezdte, ahol Égető Lajos, a kerületi partóizottság első titkára, Mezei Gábor, a vállalat vezérigazgatója és Jando István, a vállalat pártbizott­ságának titkára fogadta. Apró Antal tájékoztatót hallgatott meg a vállalati pártbizottság időszerű poli­tikai feladatairól, a vállalati pártiértekezlet előkészítésé­ről. Ezt követően részt vett es felszálait a forgalmi szak- szoügáiat II. számú pártalap- szervezebének a kongresszusi hány elveket megvitató és veaebőségváillasztó taggyűlé­A program üzemlátogatás­sal folytatódott Aa üzemlátogatást köve­tően Apró Antal megtekin­tette a XVII. kerület most kiépülő központját, ahol ed­dig 1200 lakás épült fel, s a tervidőszak végéig összesen 1700 új otthonba költözhet­nek be a lakóit. A program befejezéseként Égető Lajos tájékoztatta a vendéget fel­készülésükről a kerületi pántértékezietre és párt­kongresszusra. igaz képet akarta-. Százezrek támogatják határon tál is A lázadók leteszik a fegyvereiket — Lázadók ezrei tettek le a fegyvert az eltelt napok­ban. Ezrek vonultak a párt és a kormány kijelölte köz­pontokba, hogy átadják tűz­fegyvereiket — jelentette ki kedden Babrak Karmai mi­niszterelnök. Karmai, aki az Afganisz­táni Forradalmi Tanács fő­titkára és az Afganisztáni Egyesült Népi Demokratikus Párt főtitkára is, a szocia­lista és az el nem kötele­zett országok Kabulban tar­tózkodó külömtudósítóinak nyilatkozott a miniszterel­nökségen berendezett iro­dájában. Elmondotta, hogy a fegyvereiket beszolgáltató elemek üdvözölték Hafizul- lah Amin bukását és elfo­gadják azokat a változáso­kat, amelyeket a forrada­lom december 27 -i fordula­ta, az új szakasz hozott. ! — Az új kormányt — mondotta — muzulmánok százezrei támogatják Afga­nisztán határain ijinen és túl. Ennek a helyezetnek a megváltoztatására azonban jelentős erőket mozgatnak meg. Naponta szállítanak az amerikai gépek hadianyago­kat a szomszédos Pakisztán­ba. 1 Ezzel az egész térség kerül veszélybe — jelentet­te ki. WashingSdsii kardcsörtetés Ezekben a napokban « washingtoni Fehér Ház, a külügy minisztérium és a had­ügyminisztérium valóban j clbolgda.lt méhkashoz ha­sonlít. Elsősorban erről a három helyről irányítják azt a világméretű kampányt, amely minden józanságot, sutba dobva, szinte csak a nekivadult indulatok — no meg « belpolitikai szempon­tok — alapján közreműködő­ket toboroz egy egyetemes szovjetellenes kampányhoz. Csöngenek a távolsági te­lefonok, amerikai diploma­ták járják a különböző fő­városokat: az Afganisztánból eredő állítólagos »szovjet ve­szély« érvéi nyílt amerikai gazdasági és politikai zsaro­lással érnek fel. Igen, a vi­lág a washingtoni kardesör- tetéstól hangos. A TÁSZSZ most volt kénytelen megcá­folni egy teljesen alaptalan UPI-jelentest, amely szerint »szovjet csapatösszevonások folynak az iráni—afgan ha­táron«. Warren Christopher amerikai külügyminiszter­helyettes előbb a brüsszeli NATO-ülésen, majd Bonn­ban és Párizsban igyekszik felzárkóztatni a bizony hú­zódó nyugat-európai orszá­gokat a gátlástalan amerikai kampány mögé. Pedig soka­sodnak annak jelei, hogy Nyugat-Európában egyedül a hidegháborút kezdettől fogva önkéntes lelkese­déssel támogató konzerva­tív angol kabinet helyesli fenntartás nélkül a Washing­ton által tervezett intézkedé­seket. Ezt jelzi Carrington brit külügyminiszter közep­es közép-keleti tárgyalásso­rozata ' is: Amit Christopher Nyugat­Európában próbál, azzal kí­sérletezik az amerikai kor­mány egy másik kiilönmeg- bizottja, Philip Habib Ja­pánban — ugyancsak eny­hén szólva vegyes eredmeny- nyel. Ami á Washington ál­tal szorgalmazó fcf. gabona­embargót illeti, a világ egyik nagy gabona-exportőr or­szága, Argentína máris beje­lentette, hogy a maga részé­ről nem szakítja meg Keres­kedelmi kapcsolatait a Szov­jetunióval. Lord Killannin. a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság elnöke pedig — termé­szetesen — síkraszállt a moszkvai olimpia védelmé­ben. Washingtonnak lépten- nyomon tapasztalnia kell, hogy harcias intézkedései még szövetségesei között is aggodalmat keltenek. Ez vo­natkozik egyébként az Irán­nal szemben tervezett leal•)- nai intézkedésekre is, ame­lyek között olyan veszélyes lépesek szerepelnének, mint a Hormuzi-szoros lezárása és a Perzsa-öböl fontos részei­nek elaknásítása. Ilyen körülmények között senkit nem lepett meg Gro- miko szovjet külügyminisz­ter keddi beszédének az a mondata, amely szerint »számos olyan fejlemény kö­vetkezett be a nemzetközi politikában, amely az impe­rialista agresszív irányvonal megjelenési formája«. IL E. Luns nem árult el semmit A NATO tanácsának ked- en megtartott ülésen, ame- feo Warren Christopher nienkai külügyrniniszter- elyettes is részt vett, az gyeüen téma az afganisztá- 1 helyzet volt. A tanácsko- ás végén Joseph Luns, a IATO főtitkára jóformán semmit sem árult el a meg­beszélések tartalmáról, azon kívül, hogy a NATO elítéli a szovjet akciót, mint olyant, amely »akadályozza az észak-atlanti szövetségnek az enyhülés kibontakozta­tására irányuló erőfeszí­téseit-“. Felvetődött a moszkvai olimpiai játékok bojkottálá­sának kérdése is, ezt azon­ban a küldöttségek köreben mutatkozó ellentetek miatt levettek a napirendiéi, »New Yorkban tett láto­gatásom célja az volt, hogy teljes és igaz képet adjak a világközösség számára Afga­nisztán jelenlegi valódi hely­zetéről« — jelentette ki Sah Mohammed Doszt afganisz­táni külügyminiszter New Yorkból való elutazása előtt adott nyilatkozatában. Mint ismeretes, az afga­nisztáni külügyminiszter részt vett és felszólalt az ENSZ-közgyülés VI. rendkí­vüli ülésszakán, amelyet az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak nyomásá­ra hívtak össze az úgyneve­zett »afgán kérdés« megvi­tatására. — Az ENSZ-közgyűlésnek a mesterségesen felfújt af­gán kérdésről tartott vitája beavatkozás egy szuverén tagállam belügyeibe. Az Af­ganisztánban a közelmúlt­ban végbement események kizárólag országunk belső ügye — hangsúlyozta Sah Mohammed Doszt. »— . Egyetlen országnak, vagy ország cső portnak sin­csen joga ahhoz, hogy be­avatkozzék az ENSZ egyik tagállamának belügyeibe — hangsúlyozta Doszt. Argentína nem kötött semmi olyan megállapodást az Egyesült Államokkal, amely a Szovjetunióba irá­nyuló gabonaexport korláto­zására kötelezné országát — jelentette ki nyomatékosan Jorge Sorrogmeta földműve­lési és állattenyésztési ál­lamtitkár Buenos Aires-i sajtóértekezletén. Sosroquieta nyilatkozatát megelőzően Dale Hathaway amerikai mezőgazdasági mi­niszterhelyettes azt állította, hogy Argentína — bár nem csatlakozik a Szovjetunió el­leni bdjkotthoz — kötele­zettséget vállalt arra, hogy a korábbi szerződéseken túl­menően nem szállít gabonát a Szovjetuniónak. Sorroquieta megerősítette, hogy hazája nem vesz részt a szovjetellenes szankciók­ban. • • • »Ha népünk meg nem dönti Haíizullah Amin ural­mát, és à Szovjetunió nem nyújt segítséget a külső in­tervenció elleni küzdel­münkhöz, Afganisztán szu­verenitása és területi épsé­ge súlyos veszélybe kerül« — jelentette ki szerdán a kabuli kormányzat közokta­tásügyi miniszterasszonya, Anahita Ratebzad. Ratebzad asszony, aki az Afganisztáni Népi Demokra­tikus Párt politikai bizott­ságának is tagja, kommu­nista pártlapok különtudó- sítóinak és szocialista orszá­gokból érkezett más újság­íróknak nyilatkozott. Meg­erősítette, hogy az ország legnagyobb részén a muzul­mán lázadók tömegével ad­ják le fegyvereiket a kije­lölt központokban. Másoknak adják Felére csökkenti, ha kell... Irán kész a jelenleginek felére, napi 1,5 millió hor­dóra csökkenteni olajterme­lését, ha Nyugat-Európa és Japan, az Egyesült Államok nyomásának eleget téve, csatlakoznék a Teherán el­len irányuló gazdasági meg­torló intézkedésekhez — je­lentette ki szerdán Alt Ak- bar Mobnfar iráni kőolajipa­ri miniszter. Egyúttal kilá­tásba helyezte, hogy Irán minden olyan országtól meg­tagadja az olajszállításokat, amely Washingtonhoz ha­sonlóan gazdasági embargót léptet életbe. Moinfar előzőleg ilyen ér­telmű figyelmeztetést inté­zett külön Japánhoz annak teheráni nagykövetén ke­resztül. Ebben sürgette azt isi hogy Japán folytassa a 2,9 milliárd dolláros petrol­kémiai programnak az iráni forradalom óta félbemaradt építkezéseit. Figyelmezte­tett arra is, hogy amennyi­ben Japán ezt továbbra is halogatja, úgy más orszá­goknak adjak a megrende­lést. Az Egyesült Államok nö­vekvő katonai jelenlétre ké­szül a közel-keleti térség­ben és kész fegyveresen fel­lépni. Washington célja egy­fajta nem hivatalos »bizton­sági együttműködés« meg­teremtése a térség országai­val, a Szovjetunió ellen — fejtette lú Zbigniew Brze- zinski nemzetbiztonsági fő­tanácsadó a The Wall Street Journal keddi számá­ban közreadott újabb kard- csörtetö nyilatkozatában. Brzezinski megjegyezte, hogy egy »biztonsági keret­szervezetre gondol, amelM nem olyan jellegű szövetség lenne, mint a NATO, hanem inkább a »kooperáción« ala­pulna. Brzezinski nem bo­csátkozott részletekbe, csu­pán annyit fűzött hozzá, hogy az együttműködés nem foglalná magában az állan­dó amerikai katonai támasz­pontok használatát. Kínai-amerikai kapcsolatok Tizenhét óra mérlege Á világpolitika gyakorlatá­ban, de még a fölöttébb sok kacskaringét mutató kínai közéletben is különös lépés volt az, hogy egy politikai baklövés miatt a fordítót vonták felelősségre. Teng Hsziao-ping miniszterelnök- helyettes) aki egyúttal a kí­nai hadsereg vezérkari fő­nöke is) Harold Brown ame­rikai hadügyminiszter pe­kingi látogatása idején, a vendég jelenlétében a Szov­jetunió elleni szövetségre szólította fel a világ orszá­gait — köztük az Egyesült Államokat. A felszólítás rendkívüli visszhangot vál­tott ki. Olyannyira, hogy két nappal később az Új Kína hírügynökség kénytelen volt közölni: »a beszéd fordítá­sában hibát követtek el.« Teng — a magyarázkodás szerint — nem szövetségre, hanem »egységre« hívott fel a Szovjetunió ellen. A köz­lés és helyreigazítás különös közjátéka természetesen csak mellékes ügy. Az amerikai hadügyminiszter első kínai látogatását már hónapokkal ezelőtt megtervezték és az International Herald Tribu­ne még a múlt esztendőben megírta: »A kínaiak nyíl- vánvalóan reménykednek abban, hogy a látogatás nyo­mán az Egyesült Államok valaminő közvetlen vagy közvetett katonai segítség- nyújtásban részesíti elmara­dott hadseregüket.« Amikor aztán Brown re­pülőgépe elhagyta a pekin­gi repülőteret, a világsajtó azonnal mérleget vont és megállapította: látogatással tulajdonképpen már meg is tették az első lépést a kí­nai—amerikai katonai együttműködés felé. Brown nem kevesebb, mint 17 órát tárgyalt vendéglátóival és már csak a nyilvánosságra hozott megállapodások is igen jelentősek az együtt­működés szempontjából. Ám szinte minden kommentátor azt állítja: akad több olyan téma is, amelyet szigorúan titokban tartanak. Ha most nem is esett szó arról, hogy Pekingnek közvetlenül fegy­vereket adnak el, Brown maga is elismerte: »Kína folyamatosan hozzájut maid az amerikai technológiához, közte olyanokhoz, amely al­kalmazható bizonyos katonai célokra is«. A látogatás ideién beje­lentették: Washington meg­ígérte, hogy hamarosan föl­di megfigyelőállomást építe­nek Kínában a Landsat nevű amerikai mesterségeshold­rendszer adasainak vételére. (Az első Landsat mestersé­ges hold 1972 júliusa óta jelenleg 900 kilométeres ma­gasságban kering a föld kö­rül. Egy-egy felvétele 185 négyzetkilométeres területet 'mutat es a mindössze 70mé­teres egyoldalú kiterjedésű tárgyakat is rögzíti. A ké­sőbb fellőtt Landsat-mes- terséges holdak még érzeke­Brestjén tanácskoznak az OPEC pénzügj miniszterei. (Telefotó: AP—MTI—KS) nyebb fenykepezőgepefckel dolgoznak, s adataik nem­csak a mezőgazdasági, kör- nyezetkutatási, óceanológiai és bányászati kutatásokban hasznosíthatók, hanem ka­tonai stratégiai célokra is. Az újabb Landsat-műholda- kon már korszerű fedélzeti számítógép van.) A műhold­állomás eladása egyébként egy már megkezdett folya­mat része: az amerikai kor­mány 1979 januárja és szeptembere között csak­nem negyedmiiliárd dollár értékű különleges berende­zés Pekingnek való eladásá­ra adott engedélyt; a magas technológiájú felszerelések között számítógépek és olaj­kutatásra használt ultramo­dern műszerek' voltak. Amikor a hadügyminiszter kínai látogatását Washing­tonban , elhatározták, még csupán az amerikai politiká­ban újabban szokványos tö­rekvések tükrözték jelentő­ségét. A Carter-adminisztrá- júó enyhülésellenes irány­zata még nem volt annyira nyilvávaló, mint napjaink­ban. Az afganisztáni esemé­nyek ürügyén megindított szovjetelienes kampánnyal egyidejűleg . zajló Brown-lá- togatás egyszeriben »felérté­kelődött«. Az Egyesült Álla­mok és Kína képviselői egvütt jelentették be, hogy Peking és Washington messzemenően egyetért a »fenyegetett« Pakisztán tá­mogatásában. Számos adat bizonyítja, hogy már az el­múlt hónapokban is volt bizonyos együttműködés a kínai és az amerikai körök között az afgán kormány el­len harcoló ellenforradalmá- rok támogatásában. Ezt az összehangolódást még ki is hangsúlyozta a Wall Street Jaurnal Brownnal együtt P'ekingbe érkező munkatár­sának egy sokatmondó tudó­sí tás-résziete : » Washing tan­nak és Pekingnek a Pakisz­tánnak szóló fegyverszállítá­sokon túl más lehetőségei is vannak — beleértve fegyve­rek juttatását a kormányzat ellen küzdő afgánoknak«. Az amerikai hadügymi­niszter tatogatasanak egyik bejelentett folytatása az is, hogy hamarasan Amerikába utazik a kínai hadsereg ka­tonai akadémiájának kül­döttsége. Ez lesz az 9IS0 esel, hogy a tisztképző in­tézmény tanárai amerikai szakemberektől közvetlen tájékoztatást kapnak had­seregszervezési és oktatási kérdésekről. Arról is van hír, hogy mar megállapod­tak amerikai katonai akadé­miák küldöttségeinek kínai útjáról. Hivatalosan közöl­ték továbbá, hogy Peking ti­zenegy miniszterei nők-he­lyettesének egyike, Keng Piao (ő tölti be a KKP KB katonai bizottsága főtitkárá­nak tisztet is), aki a hadse­regért es a hadianyag:pá­rért felelős a kormányban, a közeljövőben Washingtonba utazik. A kínai fővárosból érkező jelentések után amerikai kommentátorok megjegyzé­seiből újra meg újra felbuk­kan a megállapítás:* »Az USA még nem tart ott, hogy közvetlenül felfegyverezze a kommunista Kínát, a Szov­jetunió elsőszámú ellenségét, bár a kínai katonai vezetők szívesen vásárolnának ame­rikai katonai repülőgépe­ket...« Am — mintegy visszapillantva az elmúlt év­tized kínai—amerikai kap­csolataira — a legtöbb ame­rikai lap fontosnak tartja megjegyezni ezt is: 1972 óta (akkor kezdődött a Washing­ton—Peking közeledés) a két kormány most először mond­ta ki, hogy »ha szükségesnek tartja, közösen hoz megfele­lő intézkedéseket« — ahogy, a pohárköszöntők és beszé­dek állítják, »harmadik or­szágok védelmében« — de ahogy a valóságban van: a Szovjetunió ellen. G. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents