Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-08 / 287. szám

]avultak a feltételek üzemegészségügy» tanácskozás a Pamutfon ó-ipari Vállalatnál rÁ tizedik megyei vöröske­resztes üzemegészségügyi tu­dományos ülést rendezte meg tegnap a Magyar Üzemegész­ségügy! Tudományos Társa­ság és a Magyar Vöröskereszt kaposvári városi vezetősége a Pamutfonó-ipari Vállalat he­lyi gyárában. Az ankéton — a part-, állami, társadalmi és egészségügyi vezetők közt — megjelent Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára, dr. Kovács Ferenc, a városi tanács elnöke és Rostás Ká­roly, a népfront megyei bi­zottságának elnöke. A részt­vevő orvosokat, egészségügyi szakembereket, a Vöröskereszt társadalmi aktivistáit dr. Var­jú Irén, a városi tanács egész­ségügyi osztályának vezetője, a Vöröskereszt városi vezető­ségének elnöke üdvözölte, majd Bajer Nándor — a ven­déglátó üzem igazgatója — nyitotta meg a tanácskozást. A helyszín kiválasztása nem volt véletlen, hiszen tíz esztendeje — azután, hogy a Vöröskereszt harmadik kong­resszusára készülve a megye- székhely vezetői elhatározták az üzemegészségügyi ankétok rendszeressé tételét — éppen a textilművekben gyűltek össze először a speciális ipa­ri ártalmakkal foglalkozó szakemberek Azóta vala­mennyi jelentősebb kaposvári gyár otthont adott már egy- egy ilyen tanácskozásnak. A mostani jubileum tehát ósz- szegezésre is ösztönöz. Bár az elmúlt évtizedben az iparosítás üteme fölgyor­sult, s ezáltal a levegőszeny- nyezés, a zajártalmak, az üze­mi balesetek által veszélyez­tetett dolgozók száma is megsokszorozódott — például a gyári munkások egyharma- da kisebb-nagyobb mérték­ben hallássérült megyénkben —, az üzemorvosi hálózatot szélesítették és sokat javul­tak az ellátás feltételei. (Jel­lemző ‘ adat: az első ankét megrendezésekor Kaposváron mindössze négy főfoglalkozá­Mi lesz az áruház sorsa? Alapos fölmérés után döntenek sú üzemorvos dolgozott, ma már tíz.) Az új technológiai eljárások bevezetésével és má- szerkezeti változásokkal egyenes arányban gyakoribbá váltak a veszélyhelyzetek is. Ilyen speciális és általáno­sítható . szakmai kérdésekről tartotta^ tegnap előadásokat több kaposvári vállalat — a cukorgyár, a Mezőgép, a VBKM. a húskombinát és a rendező konferenciát gyár — munkavédelmi szakembe­rei, orvosai, és vöröskeresz­tes aktívái. A skála — az időjárás változásainak az emberi szervezetre gyakorolt hatásától z üzemi rakszűró- vizsgálatok eredményeiig — széles területet átfogott. Szó­ba kerültek a tanácskozáson az orvosetikai problémák és szervezési gondok is. Az ismertetett módszere­ket bizonyára a jövőben is sikeresen használják majd az ipari munkások egészségének védelmében. Gyilkos és áldozat Késsel tért vissza a férj Hogy Td az áldozat, egy-egy bűnügyben teljesen nyilván­való: az, aki holtan fekszik a gyilkosság színhelyén. De va­jon az áldozat nem járult-e hozzá, hogy a tettes gyilkos legyen — a szó hétköznapi értelmében? Oláh Lászlónak — aki most 38 éves és a vései tsz tagja — az élete rendes mederben folyt: sokat dolgozott a gaz­daságban, s nem is keresett rosszul. Tiszasasról került So­mogyba; itt nevelte három gyermekét, itt élt a feleségé­vel, egészen 1975 karácsonyá­ig. Akkor történt a megrázó eset: csalódott az asszonyban. Elköltözött hazulról Vesére — albérletbe. A következő év júniusában törvényesen is el­váltak. Az asszony újra férj­hez ment, a férfi fizette a tartásdíjat a gyermekiek után, s igyekezett szabadulni a ki­ábrándító élménytől. Ez év februárjában gyöke­resen megváltozott Oláh. Lász­ló élete: bemutatták neki a Nagyatádon élő Dergecz An­nál. A nő nála 11 évvel volt idősebb, de Oláh úgy látta, jól megértik egymást, s ő otthonra talál. A nőnek szép lakása volt, Oláh szíve-sen ment oda. Október 20-án há­zasságot kötöttek. Utána azonban gyorsan megváltozott az életük. Még néhány boldog hét, s Oláh furcsa dolgokat tudott meg új feleségéről. Az asszony nem mondta el, hogy már több férje és élet­társa is volt; azt sem mond­ta el, hogy gyermekei van­nak, akik után tartásdíjat fi­zet. Ettől kezdve sokat vesze­kedtek, s Oláh közölte, hogy elválnak. Dergecz Anna elle­nezte ; nem akart elveszíteni egy, -jó' kereső férjét Oláh november 7.-én ennek ellené­re összepakolta a" holmiját, s közölte: elutazik Vésére. A felesége eléje állt, kivette ke­zéből az egyik ruhadarabot, és késsel szétvagdosta. A szomszédok léptek közbe. így a, férfi viszonylag nyugodtan mehetett el. Útközben azonban elhatá­rozta. hogy véget vet minden­nek: kést vesz magához, az­Van a kaposvári elektron- csőgyár mellett egy kis ABC- áruház. Hároan évvel ezelőtt épült elsősorban azzal a cél­lal, hogy megkönnyítse a munka utáni bevásárlást. Az ipartelepen időközben az üze­mek száma egyre nagyobb lett — fölépült a tejföl-dolgo­zó, a Csepel —. az ABC pé­pedig szép csöndben bezárt. Most az egyik raktárhelyiség üzemi büféként szolgál, egy nagyobb vegyesboltnak meg­felelő árukészlettel. Holt itt a logika? Mielőtt megkeresnénk, áll­jon itt néhány vélemény a mai helyzetről. Fábián Jó­zsef né boltvezető-helyettes: — Nékünk jobb lenne, ha megnyílna az áruház. A szűk helyen nehéz a kisrzolgálás. a , korszerű pultok, a hűtők, a pénztárgépek meg csak poro­sodnak. Az egyik eladó: — Ha az egész áruház üze­melne, nagy lenne a ráfize­tés. Amíg nyitva volt, veszte­séges volt. Egy vásárló a büféből: — Nekünk ez így jó; meg­vehetünk mindent. Simkó Antal, az Izzó igaz­gatója: — Nekünk minden megol­dás megfelel, csak az nem, hogy bezárják az egészet, pe­dig ez is fölvetődött De már szó sincs róla. Mi azt java­soljuk, hogy működtessék az egész áruházát, de csak az üzem felől legyen bejárata. Végül is az élelmiszerkisker- től függ a végleges döntés. Korrekt állásfoglalás. Bár­mi jó, csak nyitva legyen. Ez természetes, hiszen az Izzó nagy anyagi támogatása is jó néhány »téglát« jelent az épületben. , A szomszédos tej üzem egyik dolgozója: \ — Ott az a nagy áruház, aztán csak nézhetjük. Pedig sokan szívesen bevásárolnánk hazafelé. A szintén szomszédos Pa­tyolat munkása: I — -■Nekem mindegy. Deszál­lók a buszról a kalinyini ABC-nél, és ott vásárolok. Az izzós bolthoz nem mennék. Vajon melyikük véleménye képviseli a többségét? Amikor az ABC-t bezárták, valószínűleg csak az ellene j szóló érveket vették figyelem­be. Azt, hogy »nem megfe­lelő« a forgalma. Csakhogy azóta alaposan megnőtt a környéken a munkás!étszám. és az is bizonyos, hogy amíg után visszautazik Al.áds . regéii az asszony' és önma­gát is. Napközben dolgozót este elindult a v*',esége laká­sára Az asszony nem örült neki. arcul köpte Oláh ak- 1 oi előrántotta a kést és szúrt Az asszony menekült. Be­futott a szomszéd lakásba, ahol a terhes fiatalasszony volt otthon két kisgyermek­kel. Halálra rémülve futot­tak el hazulról. Oláh utolér­te a feleségét és szúrta, ahol érte. Amikor az asszony ösz- szerogyott, a késsel saját szí­vét célozta meg. A szívet azonban nem érte a szúrás. Még kirántotta az erősen yér- ző sebből a kést, aztán esz­méletét vesztette. Mikor magához tért. volt annyi ereje, hogy elvánszo­rogjon a közeli rendőrkapi­tányságra. és elmondja, mi történt. Öt a kórházba szál­lították. az asszonyon azon­ban már nem segíthettek. Oláhnak a bíróság előtt kell felelnie tettéért. D. T. üzletbe »beszok- nak« az emberek, az nem kis idő. Erőteljesebb propagan­damunkával — sokak véle­ménye szerint — nyeresé­gessé lehetne tenni a kis- a ruházat. Az a megoldás, hogy csupán az elektroncső- gyár felé nyitnak kaput, fél­megoldásnak tetszik. Kérésünkre Kovács Lajos, a Somogy megyei Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat igaz­gatója — miután fölsoroltuk az összegyűjtött véleménye­ket — újra megvizsgálta az áruház sorsának változatait, s néhány nap múlva a kö­vetkezőket mondta: — Egyelőre az Izzó felöl nyitunk bejáratot. A gyár vezetői elmondták: nem zár­kóznak el attól, hogy vala­miképp kiszolgáljuk más üze­mek dolgozóit is. Erre több­féle megoldás kínálkozik. Az Izzó teherportáján át például »küldöttek« jöhetnének, akik vékában elvihetnék a kért árut a környék üzemeibe. Esetleg — ez is az Izzótól függ — csak az áruházba va­lamiféle belépővel be lehetne engedni az egyéni bevásárló­kat to Kereskedelmi szervező Szalontay Mihály z utolsó nap szakembereink majd 1980 elején a környező üzemekben is alaposan fölmérik az igé­nyeket, elemzik a forgalmat. Ha valóban lesz elég igény, az utca felé is kinyitjuk az üzletet. Hadd jegyezzük meg: a vá­sárlókedvet is lehet befolyá­solni. Ám remélhető, hogy nem riasztással és ellen-pro­pagandával fogják bizonyíta­ni »igazukat« a nyitás ellen­zői. Inkább a helyi igények­hez igazodó árukészlettel és kereskedelmi fogásokkal kel­lene »odacsábítani« az üze­mek dolgozóit. A kis ABC körüli »viha­rokból« azonban az a legna­gyobb tanulság, hogy a ha­sonló létesítményeknek már a tervezése előtt alaposabb föl­méréseket kell készíteni, és csak utána dönteni, arról, hogy hol építsenek áruházat és hol elég a korszerű büfé Ha az ilyen körültekintő ku­tatásokat elvégzik a szakem­berek, nem lehet egy beruhá­zásból kidobott pénz, és nem kell majd »próbálgatni« sem az izzós áruházéhoz hasonló lehetőségeket. Luthár Péter Csongrádból jön a primőr sasa — Németül — igazította ki Miki fáradtan. Megint fogta Juszti kezét, s azzal semmit se törődve, ki­léptek a lámpa fénykörébe, s elindultak a kis falu utcáján befelé a központba. Miki nem tudta pontosan, miért és hova megy, zakatolt az agya, s eszébe jutott, hogy még ha,te­lefonfülkére találnak, akkor se tudnak Juszti rokonainak telefonálni, mert nem tudják a telefonszámot, nincs pénzük. Nézte a házakat, a sötét ab­lakokat, keresett valami fényt, de abban sem. volt biztos, hogy az jó nekik. Fényt azonban egyáltalán nem talált, hogy maguk mögött hagyták a falu- széli lámpát, egyre sötétebb lett, amíg az egyik ház mö­gött balra olyan két-három- száz méterre újabb utcai, lám­pa fénye villant fel. Ösztönö­sen balra fordultak, minit az éjjeli lepkék, esti bogarak, mentek a fény felé, a teljes bizonytalanságba. Ez a lámpa a faluközpontot világította meg. Templom, magas dísz­bokros kert, hársfák, alacsony kerítés. Néhány lépcső veze­tett föl a templorokertbe, a lépcsőn, túl padok. Csprgott belőlük a viz, a lámpa alatt vette észre Miki, hogy a sár vastagon lábukra tapadt. Le­ülték az egyik padra, s ta­nácstalanul egymásra néztek. A templomikéit túlsó szeg­let cbea olyan hamun c metar­vilianyt, és az az ablaikor ke­resztül fénykévébe zárta őket. Kicsit vakon pislogtak, ami­korra belülről nyitni kezdték az ablaknak előbb a belső tábláját, az befelé nyílt, majd a külsőt hajtotta valaki kife­lé, s egy öregember fehér há- lóingiben hajolt ki. — Wer ist da? Miki összeszedve magát, mutogatva kezdte: — Ich bin Ungarn ... Kamt jetz von Budapest. — Was ist sagt? Miki odatolta előre Jusztit: — Wir ungarische junge. Es ungarische mädchen — mutatott Jusztira, Az ablakban álló álmosan nézte őket. kis tétovasággál, tönokpréselte hangon szólalt meg tiszta magyarsággal: — Maguk magyarok? — Igen — örült meg Miki —, tetszik tudni magyarul? — Ó, itt Burgenlandban mindenki tud. De hogy kerül­nek ide? — Most jöttünk át a hatá­ron' — mondta Miki. — Sen­kit nem ismerünk, és telefo­nálnunk kellene Bécsbe. Megláttuk, hogy ez itt paró­kia, gondoltuk, a tisztelendő úr talán segít. Ezért zörög­tünk, egyszerűen nem volt más választásunk. Nagyon szépen kérem, ha tud, segít­sen rajtunk. Ekkor a szoba mélyén nyílt az ajtó. és további emberek tűntek fel, nevezetesen égy öregasszony, az is fehér háló­ingben, a hálóingen pedig egy fekete horgolt kendő, olyan, amilyet nálunk is hordanak az öreg parasztasszonyok, s mellette-mögötte egy másik öreg bácsi, akinek a halóinec A tegnapi kaposvári heti­piac mind árait, mind válasz­tékát tekintve a megszólalá­sig hasonlított az egy héttel ezelőttihez. Vessük hát »vi­gyázó szemünket« ezúttal a Zöldért boltjaira! Almából több mint száz vagonnyi van raktáron, és a minőség is jó. Ennek megfe­lelően megyeszerte jó az ellá­tás, elfogadható az ár. Az el­ső osztályúnak kilója tíz fo­rint — ugyanannyi, mint Ba­ranyában. A fővárosban is csak 60 fillérrel olcsóbb. A tíz napja mebjelent grá­nátalmának — úgy látszik — baj volt a gyutacsával, a ki­robbanó siker ugyanis elma­radt. Nincs, kizárva persze, hogy volt, akit a 30 forintos ár tartott vissza a vásárlás­tól. A körte minősége meglehe­tős — igaz, már az ára is. Nálunk 18 forint kilója; Za­lában még csak 16, ugyanak­kor a pécsi és pesti üzletek­ben 20 forint. Bulgáriában még javában érnek a késői szőlők. A hoz­zánk is eljutott festenivaló fürtöket kilónként 42 forin­tért mérik. Mint hallottuk; nem törik be érte a kiraka­tot .. . Ennyiért inkább vesz­nek másfél kilót a héten is érkezett narancs- vagy banán- szállítmányból. Továbbra is szerény szín­folt a 14 forintos naspolya. Tökiből mindenkinek jut 3,50-ért. Pécsen ennél 90 fil­lérrel drágább a sütnivaló. A fejes káposztával kapcso­latos kedvezőtlen kilátásokat »hivatalos helyen« is megerő­sítették. A kilenc forintos ár ugyan azt mutatja, hogy egye­lőre a töltött káposzta még nem hiú ábránd. A 'január— februári ellátásért viszont nincs, aki tűzbe merné tenni a kezét A kelkáposzta Kaposváron egy forinttal drágább, mint Zalában és Pesten, ahol ki­lencért adják. A karfiol kilója Duna szerte 12—14 forint. Az utóS3 bi áron kapható a gyökér ist’ (Igaz, a fővárosban ez — ki­vételesen — három forinttal olcsóbb.) A sárgarépa itthon 8 forint, a zeller 12. Utóbbi a Zala­egerszegi üzletekben 14 fo­rint. A szabadpiacon már ki­egyenlítődött: a vörös és lila hagyma közti árkülönbség, a Zöldért-boltokban nem. Ka­posváron például 5 forinttal drágább a kapós — 14-ért mért — lila hagyma. Késői primőrök Csongrád­ból érkeznek Somogyba. A paradicsom nálunk és Pécsen, 36, Zalában és Pesten 32 fo­rint. Akad hegyes erőspaprika is, darabonként 4-ért. Az ország különböző tájiál közt még két hete is tapasz­talt szabadpiaci, »árszakadék* immár apró réssé szűkült. A legnagyobb eltérés talán a to­jásárakban van; Zalaegersze­gen csak 1,50 darabja, holott Kecskeméten 2,40, és nálunk is 2 forint. A burgonya is Kecskeméten a legdrágább: 7 forint. Ka­posváron továbbra sem emel­kedik 5 forint fölé. Ki tudja, hogyan, Békés­csabán még előfordul 20 fo­rintos paradicsom is... A vöröshagyma kivétel nél­kül mindenütt tíz forintba kerül. Gy ümölcsből most Észak- Dunántúlon a legnagyobb a választék. Győrben 9—10 fo­rint az alma és 18 a körte. Budapesten az Élmunkás téri piacon átlagosan 12,80-at kémek egy ikiló almáért és 19,90-et ugyanennyi körtéért. A sületlenségeket a fővá­rosban fizetik meg a legjob­ban. A g eszbeny emar ad vári yok kilója 40 forint, egy darab sütnivaló tög 6. Érdemes megjegyezni, hogy Debrecenben 60 forint egy ki­ló házi túró. Ugyanennyiért Zalaegerszegen két és fél ki­lót lehet venni. ». T­fölött egv bő fekete köpeny is volt, fején pedig az a kis ■ hetyke papcsákó, fekete bojt- ’ tál a tetején, amit itt-ott ka­tolikus apátplébánosok még nálunk is hordanak időnként. A három ember valamit né­metül beszélt egymással, majd a paposákós kisöreg előre csoszogott: | — Ti meg vagytok magyar gyerekek? S jöttetek át hatá­ron éjszaka? Aknákon, jesz- szaszmária! No Karolina, en- giedje be őket. vagyunk mi; jószívű menedék. A három öreg' lehetett együtt kétszáznegyven éves, de jól bírták magukat. Ka­rolina néni gyorsan nyitotta nekik a bejáratot, s ahogy csikordult a szúette. vastagi fakapu, Mikiről elmúlt a nyo- mottság, nagyot sóhajtott, úgy érezte, most már minden rendben lesz. • Bent azért a tisztesség oká­ból mentegetödzött, az éj kö­zepi zavargásért, s hogy nem akarnak ők mást. csak tele­fonálni, de az öregasszony már húzta is le róluk a sá­ros-vizes melegítőt. nyomott kezükbe forró teásbögrét, s a másik két öreg is ott süreö- lődött-florgolódott körülöt­tük. Miki megitta a forró teát, ízét nem érezte, csak a tag­jaiban áradó meleget, azzal kérőn fordult a paphoz. — Tisztelendő úr, telefon. — No nem keE úgy sietni, fiacskám. Most már bizton­ságban te vagy. Nyugalom, nyugalom. Itt megaiusztok, megesztek és majd holnap eljutotok kedves híveimmel és +!t"rtet Bécsbe. (Folytatjuk) re tőlük, néhány lépcső ve­zetett föl egy sokablakos, fe­hérre meszelt öreg házhoz, aminek kőkávás ablakai, kő­gerendás kapuja tekintélyt sugárzott. Miki fölállt, az mo­toszkált ■ a fejében, hogy 7 leg­jobb lenne Jusztit valami csend őrségen, rendőrségen le­adni, de nem biztos, hogy ak­kor őt' elengedik. Felállt, s közelebb ment a lépcsősorra ház kapujához. Fehér zo- mánctábia volt rajta, fekete betűkkel, számokkal, ami a gyenge fényben is kisillabi- zálbató volt. Megpróbálta el­olvasni, s amikor a szöveg­ben a ». . . pafochia« szóhoz ért, már döntött is. Visszament Jueatiért. meg­fogta a kezét, határozott moz­dulattal odament az első ab­lakhoz .— mél y a lépcsősor mellett volt, és keményen bezörgetett. Az ablakcsöröm- pölés, ahogy nyitott öklével megütögette a kicsiny, múlt századi méretű ablaktáblát, messzire hallatszott a falusi éjszakában. Az első zörgésre semmi nem mozdult, hanem, hogy Miki most már felbátorodva önma­ga merészségén, újra meg új­ra megverte az ablaktáblát, lassan valami fényderengés kezdődött Először valaki gyu­fát gyújtott, majd gyertyát, s ebből minden átmenet nélkül hirtelen éles fény villant rá­juk, Odabent meggy ujtottaik a Piaci körkép

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents