Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-08 / 287. szám

Jégpatkók és szobabelsők Közösségformáié eszköz a dal <r Felavatták csütörtökön Barcson a tájmú­zeumot. Az ünnepségen a párt-, áillami és társadalmi szervek több képviselője is meg­jelent, köztük dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese, valamint Üjvári Mik­lós, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának munkatársa; eljöt­tek Jugoszláviából a virovitioai járás kultu­rális vezetői is. Dr. Németh Jenőnek, a vá­rosi tanács elnökének ünnepi beszéde után a megyei múzeumigazgatóság nevében Honti István nyitotta meg a nagyközönség számá­ra a mintegy másfélmillió forint költséggel és több mint háromszázezer forint értékű társadalmi munkával létrehozott intézményt. Irigylésre es követésre mél­tó a barcsiak találékonysága, okos pragmatizmusa, amellyel a Vörös Csillag Tsz egykori magtárából két év alatt öt­száz négyzetméter alapterüle­tű múzeumot varázsoltak — a tsz, a SEFAG, a Kémükéi, a Mezőgép, az Országos Termé­szetvédelmi Hivatal meg né­hány vadásztársaság önzet­lensége révén — minimális költséggel, de sók társadalmi munkával. Követésre érde­mesnek találjuk a barcsiak kapcsolatteremtését is: a ter­veiket társadalmi munkában készítette el a Somogy me­gyei Tervezővállalat együk munkacsoportja, Szabó Tünde irányításával. A Vízügyi Mú­zeum, illetve a pécsi Janus Pannonius meg a bajai Türr István Múzeum szakemberek »kölcsönadásával" segítette ennek a kulturális intézmény­nek létrehozását. Magas fokú mozgósítási intelligenciára vall, hogy hét iskolai és két felnőttszakkör tagjai fáradoz­tak — nemcsak Barcson, ha­nem a szomszédos községek­ben is — e gyűjtemény lét­rehozásán. És olyan szorga­lommal, lelkesedéssel, hogy a még csak ezután elkészülő kétszáznégyzetméteres har­madik szint kiállítási anyaga is együtt van már! Nemcsak a szándék, az igyekezet és a szervezési mód­szer példamutató, hanem a minőség is. A szakemberek fölismerték, hogy a Dráva- vidék jellege szinte kényszerít a természettudomány-közpon­túságra, s így értékes — lábat szinte földbe gyökereztető — t gyűjteményt állítottak össze a ' — halászéletről. A szép ladik- makettek, a sok-sok »pepecse­léssel« font hálók, a varsáik és olyan különlegességek, mint az úgynevezett tapogató meg a jégpatkó, a Tisza partján nevelkedett krónikást is ámu­latba ejtették. Nem különben a vízi világ és áz ősborókás életét bemutató állatprepará­tumok, amelyeknek megtekin­tése az iskolai biológiaórák szívderítő programja lehet. Ám akkor is célszerű itt ma­radni, ha az órarendben az élővilág után a történelem negyvenöt perce következik. A metszetek, oklevelek, régi hírlapok és térképek »tö­mény« foglalatát adják a ré­gi koroknak. Rekonstruálhat­juk itt a valahai végvár éle­tét, a törükdúlások hangula­tát, illetve Zrwyp. Miklós né­vezetes hadjáratát vagy a Széchenyi-birtokon élő pa­rasztok mindennapjait. Sum­mázták a kiegyezés utáni ipa­rosítás eredményeit is, és — külön kis kiállításon — ta­nulmányozhatjuk Somogy má­sodik legrégibb üzemének, a százkét éves barcsi fűrész­üzemnek a történetét. (Ezt majd a helyi gyárakat bemu­tató kiállítások egészítik ki.) Aki az életmód • mögött a hétköznapok esztétikai tár- gyiasulását keresi, annak sem kell csalódnia: a laikócsai hor- vát és a szuloki- német szoba­belső. ezenkívül az Arató Miklós, Ürmös István, Dezső János, Kalmár István és Kal­már József által készített né­pi dísztárgyak, kerámiák nem­igen felejthető gyönyörűséget szereznek. Varga Hajdú Ist­ván grafikusművész kiállítá­sán a kristálytiszta népiesség meg a szürrealizmus és a ku- bizmus ízléses elegvedé«w«t fi­gyelhetjük meg. Egyébként ez a tárlat is egy sorozat »első fecskéje". A múzeum állománya és el­rendezése ugyanis a raktárban heverő töméntelen anyag folytán korántsem végleges. Nemcsak a már említett har­madik szintet használják majd ki. hanem az udvart is: hamarosan fonott kukoricagó- rét, réges régi traktort he­lyeznek el ott, meg a szuloki dohánytermesztési munkák, a lakácsai len- és kenderfel­dolgozás szerszámait... Az épületben tartják a mú- Beumbarátok körének foglal­kozásait is. A barcsiak So­mogy» egyik legértékesebb és leglátványosabb múzeumát hozták létre: a kiállítótér nagysága már most megköze­líti a kaposvári múzeumét. L. A. Tablók, fényképek, régi el­lenőrzőkönyvek és bizonyítvá­nyok megsárgult lapjai, egy­kori tanítványok levelei, osz­tálynaplók és ki tudja, még hányféle dokumentumot gyűj­töttek össze az utóbbi hetek­ben a Tóth Lajos Általános Iskola — a volt Anna iskola — múltjának illusztrálására. A kedden megnyitott jubileu­mi kiállításon azonban nem­csak a relikviák keltik föl kí­váncsiságunkat. Az immár húsz esztendeje Tóth Lajos nevét viselő" intézmény — a fényképek, az oklevelek és érmek hatalmas gyűjteménye a továbbtanulási statisztikák sora bizonyítja ezt — Somogy alapfokú oktatásának egyik »minőségi" központja. Az öreg, kopott épület alig­ha deríti jó kedvre a külső szemlélőt. Am ha belépünk, kiderül: ott benn vidám az Ukrán babák Csernovciból Moszkvában jártak a tsz-tagok Népviseletbe öltözött, nagy méretű babaipár áll az elnök szekrényének egyik polcán. Az Ukrán SZSZK-beli Csemo- vciból hozták. Lenin-portré is láth ató az irodában, aztán egy kenyeret tartó orosz asszony, előtte só- és boustartó. A fél­tett kincsek között Lenin orosz és grúz nyelven nyomtatott egyik műve is megtalálható. Egy-egy szovjet turistacso­port látogatására emlékezteti a Kapós-táj Termelőszövet­kezet dolgozóit, amikor belép­nek ide. Hét évvel ezelőtt: alakult meg az MSZBT-tagcsoport Kaposvár toponári városrészé­ben, a munka azonban jó két éve lendült föl igazán. így kapott a tagcsoport emlékla­pot a békemozgalomban vég­zett eredményes munkáért, ketten pedig — Krizsán Imré- né titkárságvezető tavaly, Bog­nár Imre tsz-elnok pedig az idén november 7-én — MSZBT-aranykoszorús jel­vényt. Egyre több külföldi csoport is megfordul náluk. A proletár nemzetköziség eszméjének he­lyi megnyilvánulásának tart­ják a szovjet, a lengyel és a mongol küldöttség fogadását. Sokan azt hiszik, hogy csak üzemlátogatásról van szó — mondja a termelőszö­vetkezet elnöke —, pedig en­nél sokkal többet jelentenek ezek a találkozások és eszme­cserék. Itt volt például ná' lünk egy szovjet gépészmér nők, s elmagyarázta, hogy a nálunk is meglevő T—135-ös traktorok akkor üzemeltethe tők a legjobban, ha a fordu­latszámuk 2000—2050. Aztán járt itt a KGST egyik mér­nöknője, ő a betakarítógép­programon dolgozik otthon. Olyan hasznos információkat mondott el, amelyeket a ter­vezésben is felhasználhattunk. Most ősszel a vásárban is lát­tuk azokat a gépeiket, ame­lyeknek előre jelezte a gyár­tását. Sóik nálunk a szovjet és a többi ízociaiista országból származó gép, s így mmden tanácsnok, útmutatásnak örü­lünk. Ezért hangsúlyozom én mindig, hogy az úgynevezett barátsági munkát nem lehet leegyszerűsíteni. Különösein büszkék arra, hogy sikerült megszervezni egy moszkvai társasutazást az év elején. Tizenheten utaz­nak el a Szovjetunióba, s két kivétellel mind fizikai dolgo­zók voltak, sőt a kétharma­duk először járt külföldön. Élményeiket szűkebb környe­zetükben is fölhasználták — hogy minél több szövetkezeti dolgozóval megismertessék a Szovjetunió fejlődését, a szov­jet emberek hétköznapi éle­tét. A tsz ezer—ezer forinttal járult hozzá a csoport útjá­hoz. — Nagyon sokat számít az — mondja Krizsán Imre te­lepvezető, az MSZBT-tagcso­port ügyvezető elnöke —, hogy olyan nagy segítséget kapunk a szocialista brigádok­tól a kiállítások és a vetél­kedőik rendezésében. Különö­sen kiemelném az adminiszt­rátorok Zrínyi Ilona, az állat- tenyésztők Petőfi Sándor bri­gádját. Az MSZBT-től kapott dokumentumokat, fényképe­ket sokoldalúan felhasznál­juk itt, a tsz-központban is bemutatjuk, utána pedig ván­dorodat juk, elhelyezzük, őket a szaktelepek öltözőjében. így valóban sokan megnézhetik ezeket az érdekes fotóikat. A legnagyobb sikert az a kiállítás aratta az idén, ame­lyet a Magyar Távirati Iroda segítségével rendeztek, s a népek kapcsolatát és barát­ságát mutatták be. Két vetél­kedőt is szerveztek. Az egyik a Moszkva 1980, az olimpia városa volt. Takács Tibor, a part-vezető­ség titkára elégedett a mos­tani tevékenységgel. Rendsze­resen figyelemmel kísérik őket is, a tsz-vezetőség is a ma­gyar—szovjet barátság erőst-, téséért végzett »unkát, s azonnal megadnak minden se­gítséget. Különösen fontos­nak tartják a más üzemektől, így elsősorban a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyá­rától, a Kaposvári Húskombi­náttól kapott tanácsokat. Szí­vesen elmennek a rendezvé­nyeikre is, amikor meghívják őket. Már most tervezgetnek, gon­dolkodnak, hiszen jövőre lesz hazánk felszabadulásának 35. évfordulója. — Jó lenpe, ha KaKnyün testvérvárosiba szerveznénk egy utat — mondja Krizsán Imre. — Azt is tervezzük — így a pártvezetőség titkára —, ly»gy tapasztalatcserére hívjuk a tagcsoportunkat pártfogoló üzemek képviselőit. — Reméljük, hogy két szov­jet turistacsoportot jövőre is vendégül láthatunk fűzi to­vább az elnök a szót. — Ta­lán futná az erőnkből arra isi, hogy megszervezzünk egy Ki tud többet a Szovjetunióról? házi vetélkedőt. Tavaly kétszer voltak Bu­dapesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában, s talán jövőre is szerveznek egy lá­togatást. Néhányan megérte­tik magukat oroszul, s az sem lenne rossz, ha továbbfejleszt­hetnék a nyelvtudásukat. — Különösen nagyra érté­kelem — mondja az elnök — hogy a tagcsoportunk öntevé­kenyen, találékonyan, a he­lyi viszonyoknak megfelelően tevékenykedik. Jövőre beállí­tunk egy közművelődési fele­lőst, az sokat lendíthet még e munkán.., A Kapos-táj MSZBT- tag­csoportja a városban is elis­merést szerzett. A tartalékok kiaknázásával még többet te­hetnek a két nép barátságá­nak erősítéséért. Géle* élet. A lépcsőházban meg a folyosókon sétálgató, a tan­termekbe bepillantgató ven­dég igencsak kapkodhatja a fejét a rengeteg virág, az íz­léses hahánkeráimiák, a sók­sok munkával létrehozott ju­bileumi tablók láttán. A lur­kók, a pedagógusok és a szü­lői munkaközösség vezetői egyaránt érzik, hogyan kell derűt, szépséget varázsolniuk a vén falak közé, hiszen itt nincsenek üvegajtók, hatal­mas ablakok, korszerű építé­szeti megoldások. És azt is ér­zik: a megyeszékhely változá­sával, az új iskolák építésé­vel, a környék lakosságának átrétegeződésével hátrányos helyzetbe kerültek. Azaz: ke­rülhettek volna, ha ... De — mint dr. Horváth Sándorné igazgató szavaiból kiderül — sikerült elejét venni a baj­nak. , — Nekünk az ismert okok miatt jóval többet kell ten­nünk ugyanazért az ered­ményért, mint a kedvezőbb körülmények között működő intézményék pedagógusai­nak. Sok gyermek csak hosszú utazással, tekintélyes közleke­dési »vargabetűk« után jut él reggelenként az iskolába, majd pedig haza. A szülők többsége délután is dolgozik, ezért nálunk nagyobb a nap­közisek aránya, mint másutt. De eredményeinkkel talán mégsem kell szégyenkez­nünk ... Válóban nem! Az iskolában már régóta igényes »szaktan- termi« oktatásra rendezked­tek be. Manapság a diákok több mint kilencven százalé­ka továbbtanul. Egy jellemző adat: csak a Táncsics gimná­zium negyven nebulót vett föl az idén a Tóth Lajos isko­lából. Ez különösen szép szám — ha figyelembe vesszük, hogy a hétszáz diák közül csaknem ötszáznak fizikai dolgozók a szülei. Az elmúlt években sok növendék ért él kimagasló eredményeket a ta­nulmányi versenyeken, első­sorban matematikábóL törté­nelemből és orosz nyelvből. A tizenöt szakkör közt jó né­hány híres — így a Papp Gyuláné vezette rajz- és a Kondoray Zsuzsa által irá­nyított hímizőszakfeört már országszerte ismerik a televí­zióba. De van a szakkörök közt nagy ígéret, követésre érdemes példa is, mint a Várhelyi Ildikó tanárnő ötle­téből — és vezetésével — lét­rehozott orosz nyelvi előkészí­tő az alsótagozafcoeoknak. Sha valaki a híres növendékek számét is nélkülözhetetlennek érzi a leltárhoz, íme néhány név a listáról, a teljesség szándéka nélkül: Veress Mik­lós József Attila-díjas költő és műfordító — egyik, az is­kola tanulóinak dedikált kö­tete a jubileumi kiállítás ékessége —, Drahos Béla fu­volaművész, sok-sok külföldi verseny nyertese, a Rádióze- nefkar szólistája és Franki Pé­ter, hazánk legifjabb kandi­dátusa .,. Nemcsak a szaktárgyi ok­tatás az iskola erős oldala: sízép sikereket értek el a kö- zösségformálásban, minde­nekelőtt a világnézeti neve­lésben. A diákok mihden szep­temberben közösen kirándu­lásra mennek a Nád asdi-er­dőbe, s ott emlékeznek east névadójukról, a fehérterror áldozatáról. Rendszeres kap­csolatot tartanak fenn Tóth Lajos fiával és leányával, sőt »jogfolytonosság« is van: az iskola tanára volt a mártír leánya, és ma tanára az uno­ka is. A rajnaplók, tablók, faliújságok arról árulkodnak: a diákok lelkesen kutatják a ■dicső négy hónap emlékeit. Dorogi Istvánná úttörőcsapat­vezető csák a beszélgetés vége felé -rr amúgy »mellékesen« — utalt egy másik nagyszerű eredményre: diákjaik tavaly országos első helyezést értek el a hasznosanyag-gyűjtésben,1 A közösségíörmálás másik csodálatos »eszköze«, a zenei tagozat és a messze földön hí­res énekkar, amelyet Zákányt Zsolt vezet. A tagozatnak — amelyhez immár évfolyamon­ként egy osztály, összesen 250 kisdiák tartozik — a szaktár­gyaik oktatásában, az úttörő- mozgalomban és a társadalmi munkákban is érezhető a ha­tása. Mert a közös dalolás — mint a pszichológiai vizsgála­tok és a tapasztalatok alap­ján a pedagógusok elmondták — nemcsak érzékeny, kultu­rált személyiséggé, hanem igazán közösségi emberré is nevel. Már kisdoboskorban bevetik az apróságokat Ke­reke sné Pytel Anna énekta­nár, igazgatóhelyettes vezeté­sével az éneklés, a zeneelmé­let alapfogalmaiba. Később pedig igazi kórisrtákká érnek, »Póriumbiztos« kis sztárokká a szuggesztivitásáról isimert kitűnő karnagy, Zákányt Zsolt keze alatt. Sikereiknek se szeri, se szá­ma. A hosszú lajstromból ez­úttal csupán a leglényegeseb­beket említjük: első helyezés a debreceni kórustalálkozóit, naigyon sok rádiófelvétel és adás, a Magyar Rádió nagydí­ja és két hanglemezfelvétel. Ezenkívül tavaly első díj Tours-ban egy nemzetközi versenyen. És rengeteg emlé­kezetes »házi hangverseny* — a legutóbbi a múlt héten, az iskola művészeti csoportjainak ünnepi estjén. Gratulációk, le­velek Kodály Zoltántól, Bár- dós Lajostól... Lengyel András omogyi Néplap Megnyitották Barcson a Dráva tájmúzeumot 75 éves a Tóth Lajos Általános Iskola

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents