Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-07 / 286. szám

1BOO nap ,,nyomában" Beszámoló az évfordulón Tálén nem volt véletlen — mindenesetre ünnepélyessé, meghitté tette a tanácskozást —, hogy épp december 3-án, a Balaton-parti község fel­szabadulásának 35. évforduló­ján tartották beszámoló tag­gyűlésüket a . zamárdi kom­munisták. Á községi alapszer­vezet titkára, Herold János gyors fejszámolás utón kije­lentette, hogy a XI. pártkong­resszus óta több mint 1800 nap telt el, s ez az idő nem látszik soknak. De ha minden egyes7 nap tartalmára is kí­váncsiak vagyunk, és megpró­bálunk nyomába szegődni az elmúlt időnek, sok és sokrétű feladatot, eredményt, kudar­cot kell számba vennünk. Az öt év alatt minden esztendő­ben beszámolt a pártvezető­ség, most azonban fél évtized tapasztalatainak, eredmé­nyeinek a mérlegét készítet­te eL A harminckilenc tagú alapszervezet hatvanöt szá­zaléka egy helyen dolgozik, a tagok átlagéletkora 51 év. Öt év óta az átlagéletkor nem változott, ugyanis az azóta fölvett és a más alapszerveze­tekből érkezett párttagok életkora kedvezően hatott a »statisztikára«. A vezetőség viszont — átlagéletkorát te­kintve — három évvel öre­gebb lett, az »öregség« azon­ban nem jellemző a testület munkájára. Az utóbbi három évben előfordult ugyan, hopv a vezetőségi ülést néhányszor el kellett napolni, mert ha­tározatképtelennek bizonyult — Igazoltan —■ távolmaradók miatt. Ugyanakkor egyre in­kább érvényesült és hatott a vezetőség kollektív tevékeny­sége. Kezdetben ugyanis hi­baként rótták föl a titkárnak, hogy hajlamos minden mun­kát magára vállalni, s emiatt a vezetőségi tagokra indoko­latlanul kevés feladat hárult. Az elmúlt években nem egy­szer valamelyik vezetőségi tag készítette elő ezt, vezette le a taggyűléseket, s más fontos feladatot is végeztek — mégpedig eredményesen — a vezetőségi tagok. Az értékelt időszakban har­minchat taggyűlést tartottak (öt rendkívülit), s összesen 105 napirendi témát vitattak meg. Ideológiai, a pértéletet érintő kérdéseken kívül érté­kelték a tömegszervezetek munkáját, foglalkoztak köz­művelődési, oktatási, üdülő­helyi stb. kérdésekkel. A tag­Egy vizsgálat „eredménye” Távol áll tőlem bárki meg­sértésének a szándéka, hiszen tisztelem a munkát, kivált­képp a társadalmilag hasznos, díjmentesen végzett tevékeny­séget. Így őszinte becsülésein azokat is érinti, akik népi el­lenőrként látnak el fontos megbízatást. Napokat töltenek okmányok, kimutatások,- je­lentések böngészésével, embe­rek meghallgatásával, majd jegyzőkönyvek, összegező je­lentések fogalmazásával. Igye­kezetüket az a tiszteletremél­tó szándék vezeti, hogy mu­lasztásokat, rendellenessége­ket, hibákat fedjenek föl. A fejlődésnek azokra a gátjaira mutassanak rá, amelyek vala­milyen óiknál fogva elkerül­ték a hivatásos irányító és el­lenőrző szervek figyelmét, és ezért szükség van pártatlan társadalmi vizsgálódásra. Be­csülendő tehát a munkájúik. Hogy most mégis tevékenysé­gük eredményét kérdőjelezem meg, nem az ő elmarasztalá­suk jegyében teszem. összesen kilencvenen vettek részt — sok száz munkaórát fordítva a feladat elvégzésére — annak a jelentésnek az ösz- szeállításában, amelyet a na­pokban tárgyalt a Somogy megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság. A téma: a megnöve­kedett létszámú gyermekkor- osztályok iskolába lépésének előkészítése. Egy országos vizsgálat első ütemének célja tehát az volt, hogy megálla­pítsa: a tanácsi szakigazgatá­si szervek milyen intézkedése­ket tesznek az iskolaelőkészí- tés és az általános iskolai ne­velőmunka színvonalának fej­lesztésére. A magvas kérdésre — isme­reteimmel összevetve — tö­mör és megbízható választ adott a vizsgálat; illetve a bi­zottsági ülésen elhangzott több kiegészítés. Megállapí­tásai, okkeresése, javaslatai helytállók. A gondom az: fölfcdtek-e valamilyen újsze­rű mozzanatot, eddig nem is­mert tényezőt? Olyat, amelyet a párt- vagy a tanácsi szervek, a mozgalmak eddig nem tet­tek szóvá ? Figyelmesen ol­vasva a tényszerű megállapí­tásokat, hallgatva a hozzászó­lásokat, nemigen találtam köztük ismeretlent. Annál több sokat hallott vagy olvasott megállapítás bukkant elém az új lakótelepek gyermekelhe­lyezés! gondjairól, a cigányta­nulók arányának emelkedésé­ről, az iskolák közötti színvo­nalbeli különbségeikről, az elő­készítő tanfolyamok szervezé­sének nehézségeiről, a képesí­tés nélküli nevelők arányának alakulásáról, az iskoiuépítéewk eLhűződágáról és hasonló fe­szültségekről, ellentmondá­sokról, sürgető feladatokról. A kérdésem tehát: ha már az Il­letékes szervezet nyilvánosság­ra hozta saját és alsóbb szer­veinek hibáit, mulasztásait, az előidéző objektív és szubjektív tényezőkkel együtt, mi‘ szük­ség van arra, hogy ugyanezt, ugyanígy a Népi Ellenőrzési Bizottság is megtegye? Még­pedig úgy, hogy vizsgálatok sorát végezve jut a már is­mert megállapításokig? És végűit a 1 egí'on to&abbról, a következtetéseik nyomán megfogalmazott javaslatok­ról, melyeket négy szervhez juttatnak el. A KNEB Szociá­lis—Kulturális Főosztályát ar­ra kérik az összegezés össze­állítói, hogy tegyen javaslatot a megye tanteremépítésének kiemelt támogatására. Azt hi­szem, jó néhány an tudják a megyében. — a felelős szak­emberek 'pedig valamennyien —. hogy hány javaslatot indí­tottak útnak az elmúlt évek­ben a legktUönböaőbb nyoma­tékkai megtámogatva — és csekélyke eredménnyel. Bár kétségtelen, hogy ártani nem árt. A megyei tanácselnök fi­gyelmét felhívják: tegye lehe­tővé a megnövekedett gyer­meklétszám fogadását. Meg­győződésem, hogy a címzett minden tőle telhetőt elkövet ennek érdekében — mivelhogy ez hivatali kötelessége. A megyei tanács művelődés­ügyi osztályát olyan intézke­dés kiadására hívják fél, amely szerint az illetékes já­rási, városi szakigazgatási szervek »gondoskodjanak a tárgyi és személyi feltételek maradéktalan biztosításáról«. Nem sorolom a javaslat to­vábbi hat pontját, amely ugyancsak az említett tanácsi osztályok jogilag szabályozott feladatait tartalmazza. Ha­sonló jellegű, kétpontos fel­hívást küldenek a megyei ta­nács egészségügyi osztályának is. Hangsúlyozom: a javaslatok szükséges és fontos tenniva­lókat tartalmaznak. Csupán azt vitatom: kell-e a megfo­galmazásukhoz sok-sok. el­foglalt szakember temérdek munkanapja? Amit változat­lanul népi ellenőrként haszno­sítva arra fordíthatnának, hogy segítik fölfedni gazda­sági és társadalmi életünk számos visszásságát; rávilá­gítva olyan kedvezőtlen jelen­ségekre, amelyeket elsősorban nem hivatali, hanem társa­dalmi ellenőrzéssel lehet le­leplezni. Pa,ál Lásd# HOMO INFORMATION gyűlések látogatottsága nem minden esetben volt megfe­lelő, «bár sohasem bizonyult határozatképtelennek. A tag­ság aktivitása kielégítő: a taggyűlések vitái sohasem »langyosak«, érdektelenek. El­kötelezettség. közéletiség jellemzi az alapszervezet kommunistáit, akik nemcsak a taggyűléseken szószólói a párt politikájának, hanem a hétköznapok során is minde­nütt és minden körülmény­ben. A zamárdi kommunis­ták — jó lokálpatriótákhoz illően — törődnek községük­kel, amelyet nyaranta sok ha­zai és külföldi vendég látogat. Taggyűléseken is mindunta­lan visszatérnek a községfej­lesztéssel kapcsolatos gondo­latok, gondok a hozzászólá­sokban, néha a napirendben szerepig témák rovására. Pon­tosabban: néha a tanácsi vb- és a tanácsülés »kenyerét« veszik el«, ahelyett, hogy az éppen időszerű pártpolitikai vagy ideológiai kérdéseket boncolgatnák. A beszámoló részletesen foglalkozott a pártmegbízatá­sok minőségével és a pártépí­téssel kapcsolatos tapasztala­tokkal, elképzelésekkel. Ez­úttal is sok szó esett a ta­nács munkájáról. Nemsokára a tanácstagok megbízatása is lejár, néhányan közülük elfá­radtak, indokolt tehát helyet­tük új, friss szemű, közéleti szellemű tisztségviselőket i választani — állapította meg a beszámoló. A legfontosabb községfej­lesztéssel kapcsolatos számo­kat Is Ismertették. A többi között megállapították: a kommunális ellátottság köze­pes, az Ivóvíz-, a szennyvíz- csatorna- és a villanyhálózat megfelelő színvonalú, viszont több szilárd burkolatú útra, járdára és alkalmas strandra lenne szükség a községben. A beszámoló elemezte továbbá a tömegszervezetek munkáját, s a többi között a KISZ-élet párlirányitásának színvona­lát. A beszámolót és a határo­zati javaslatot — tartalmas hozzászólások után — elfo­gadta a tagság, s minden bi­zonnyal fölkészülten várja a következő fél évtized felada­tait. Sz. A. S okan állítják, hogy az információ ugyan­olyan főszerepet ját­szik a mai világban, mint az anyag és az energia. A leve­gő, a víz, az étel, a lakás mellett az ember alapvető szükségleteinek egyike. Bioló­giai tény, hogy az agy csak úgy maradhat friss, akkor őriz­heti" meg normális állapotát, ha szüntelenül új információk­kal táplálkozhat. Homo sa­piens? Bölcs ember? Mögötte a homo informations áll! S ebben már az is benne van, hogy a társadalmi fejlődés sem képzelhető el informá­ciós kötések, viszonylatok, csatolások, vagyis kapcsolatok nélkül. Most, a sajtó napján, az alkalmi köszöntő szerzője za­varban van. Forduljon szak­mai társai, az újságírók, a nyomdászok, a. postások, az operatőrök és a televíziós rendezők, dramaturgok, rá­diószerkesztők, a fürge és okos szavú műsorvezetők, hangtechnikusok felé, és di­csérje őket fontos szolgála­tuk teljesítéséért? Vagy kö­szöntse talán azokat, akik egyre mohóbb vággyal fogad­ják és bocsátják tudatviláguk, érzelembirodalmuk legmé­lyebb tartományaiba azokat áz információkat, amelyeket a tömegkommunikációs esz­közök áramoltatnak világ és ember, ember és világ kö­zött? Maradjunk talmi ál- szerénység nélkül az utóbbiak méltatásánál! Egyszerűen azért, mert ők már többé-kevésbé fölismer­ték a jelen és a jövő sike­rei szempontjából a kor tar­tós törvényét: eredménye­sen alkotni, hatékonyan ölni annyit jelent, mint elegendő információval rendelkezni. • Azt szokták mondani a vi­lág tömegkommunikációs ku­tatói, hogy Magyarország saj­tónagyhatalomnak számít, ha a megjelenő újságok példány­számait, a rádió és televízió előfizetőit összevetjük a la­kosság nagyságával. Vagyis információéhes nép vagyunk. Hízelgő jelző! A napilapok, hetilapok, folyóiratok és egyéb időszaki sajtótermékek együttes példa nyszó ma meg­haladja az évi 1,447 millár- dot, az előfizetők száma meg­közelíti a tízmilliót Ma már oly csábító egy újságárus ki­rakó táblája, mint egy na­gyon színesen, dúsan terített óriási asztal, s előtte elha­ladva egy ritkán olvasó em­ber is kedvet kaphat a be­tűhöz. A televízió megjelenésekor riasztó hangok temették a rá­diózást, és ma sokkal többen szeretik a hullámok hátán nyargaló információkat, mint valaha. Magyarországon a száz háztartásra jutó bejelen­tett készülékek 6záma hetven­hét. Ez már csak azért sem teljes adat, mert a családos általában egy készüléket je­lentenek be, de a zsebrádiók terjedése óta a háznál úgy­szólván minden családtagnak van valamilyen szépen szóló »világdobozkája«. A televízió népszerűségi görbéje merede­ken szökik a magasba, s ugyanakkor az emberek meg is tudják a mozgó kép vará­zsát vásárolni: a magyar csa­ládok 87 százaléka rendelke­zik készülékkel. E számokat ne felejtsük el: fontos mutatói a lakosság életmódváltozásának, élet szintjének, benne általános és politikai kultúráltságánaik. De ne bízzuk el magunkat, és ne higgyük, hogy mindenki ugyanazt olvassa az újságban, mindenki ugyanazt hallgatja a rádióban, és a tévénézők­nek szintént egyszínvomalú az érdeklődési kultúrája. Az in­formációhordozók elterjedé­se még csak lehetőség — árra, hogy az emberek ne pusztán érdeklődjenek egy s más dolgok iránt, hanem azo­nosuljanak is a világ, az or­szág létfontosságú ügyeivel. B e kell vallani — és ezt pironkodás nélkül te­hetjük —, hogy a ha­zai tömegkommunikációs eszközöknek fontos hivatásuk az emberek beavatása a világ és ország- dolgaiba. Hogyan teszik ezt? Nemzetközi ta- pasztaíátok igazolják, hogy a »társadéi oméretl« társada­lom kialakulása. fejlődése nem pusztán az információk mennyiségi törfiégétől, a -saj­tó, rádió, televízió műszaki paramétereitől függ, hanem mindenekelőtt a sajótmvmka tartalmi mivoltától. A kubai foradalom nem sztereo-appa- rátokkal állította maga mel­lé az emberek tömegét. A kubai példánál maradva és a technika nem lebecsülhető, de mégsem elsődlegesen meg­határozó szerepéről szólva': hogyan lehet az, hogy a tömegkommunikációs eszkö­zökkel még mindig szegénye­sen ellátott szigetország, már száműzte az analfabétizmust, a világámító technikai cso­dákkal rendelkező Amerikai Egyesült Államok pedig még most sem tudta megoldani a teljes lakosság alapképzését. Vannak újságírók is —* akadnak ilyenek —, akik fél» reértelmezik a tájékoztatás, az informálás társadalmi el­hivatottságát és felelősségét. Nem a valóságot mutatják, hanem annak csak egyik ve­tületit nagyítják föl: vagy a hamisan derűs rózsaszínűt vagy a szintén félrevezető gyászos feketét. Az egyolda­lú manipulált információ nem azt a lényeget ismerte­ti, amely valakit beavatottá tehet, holott a tájékoztatás ép­pen a tények teljességével, a feltárás őszintén sokoldalú mélységével arra ösztönözheti az embert, hogy maga is cse­lekedjen valamit, valamivel többet a világért, az orszá­gért. Mi az utóbbit akarjuk.: legyen mindenki személyisé­ge teljességével a köz embe­re is. Most, amikor a viszonylag egyszerűbb extenziv előjelű társadalmi feladatokon túl­jutva egyszerre kell számol­nunk az intenzív fejlesztés minden eddiginél szövevénye­sebb munkájával és azzal,1 hogy az emberek a ruházko­dás, a táplálkozás primitív gondjain felülemelkedve mind nagyobb érdeklődéssel fordul­nak önmaguk emberi mivol­tának rejtelmes és érzékeny tartományai felé, minden ko­rábbinál nagyobb lett szocia­lista elhivatottságú, embere­ket szolgáló sajtónk, rádiónk,' televíziónk társadalmi és sze­mélyes felelőssége. E jelentős korszakváltás küszöbére érve kö­szöntjük további bizal­mat kérve az újságolvasót, a rádióhallgatót, a tévénézőt a magyar sajtó napján. A ve­lük együtt élő, lélegző, dolgo­zó újságíró, rádió é§ tv-ripor- ter, operatőr, nyomdász, lap- terjesztő postás, rendező és szerkesztő azon töpreng, ho­gyan lehetne teljesebben és felelősebben — vagyis szo­cialista módon — erre a bi­zalomra. Soltész István Gépgyári munkásörök A Budapesti Vegyipari Gépgyár tabi gyárának dol­gozói kdéül nyolcán munkásörök. Lakatos, autószerelő, hegesztő, osztályvezető a beosztásuk. — Jó munkásai a gyárnak, rájuk mindig lehet számítani — mondja ró­luk Teleki Sándor, a tahi pártbizottság titkára, aki ko­rábban mint a gyár igazgatója ismerte meg ékei Elszállításra váró, hatalmas, henger alakú tartályok hívják föl a figyelmet arra, hogy itt, a Tab szomszédságában, levő gyárban különleges munkát végeznek. A műhelycsarnoko­kat járva megállapíthatja a Látogató; az itt dolgozó szak­embereknek szinte naponta más és más munkát kell elvé­gezniük .., — A XII. pártkongresszus tiszteletére és a felszabadulás 35. évfordulójára 232 milliós tervükön felül még tízmilliót vállaltak dolgozóink, huszon­két szocialista brigádunk. Ezenkívül azt is, hogy az éves termeléssel december 15-re Pál faj vi Lajos autószerelő veszünk. Az eddigi eredmé­nyek jelzik, hogy sikerül s határidőt tartani. Soös Elemér üzemmérnök a Budapesti Vegyipari Gép­gyár tabi gyárának termelési osztályvezetője — akinek párt- megbízatása a munka verseny szervezése, irányítás* — tájé­koztat így. A vállalat Nigéria résziére készít egy zsiiipkaput, s az ehhez szükséges toronyszer­kezetet Tabon gyártják. La­katosokat, hegesztőket kellett átirányítani, hogy időben el­készülhessenek, s a kész be­rendezést útnak indíthassák. A csehszlovák exportra ké­szülő kavicsszűrőknél, a szov­jet festékgyári berendezések­nél, meg a most kivitelezett új lemezkazánoknál — az első tíz darab elkészült, nagy az érdeklődés irántuk, jövőre kezdik a sorozatgyártást — vagy a különböző élelmiszer- ipari berendezéseknél; a zsír­ói vaáz toknál is előfordult, hogy a munka sürgőssége szükségessé tette az átszerve­zést. — Szocialista brigádjaink és az azokban dolgozó kommu­nisták, munkásőrök értették meg elsősorban a rendkívüli helyzeteket és készségesen el­végeztek minden munkát. Most, amikor beszámoló tag­gyűlésükön értékeltük tevé- • kenységüket, elismeréssel szól­tunk par (megbízatásuk és gaz­dasági feladataik teljesítésé­ről — mondja Serbán Dezső párttitkár. , Négyen á munka sörök kö­zül — Nyári István, Tar Ist- .ván, Somogyi Ferenc és Or­bán Béla — a november 7-i ünnepségen pénzjutalmat kap­tak a gyár gazdasági vezetői­től. — Legtöbben munkásőri pártmegbízatásuk és gazda­sági feladataik példás teljesí­tése révén itt, a gyárban vál­tak kommunistává. Az is so­kat mond, hogy szinte vala­mennyi munkásőrünk a gyár kiváló-jelvényes dolgozója. Hét esztendeje működik a a gyár, s a huszonkét brigád­ból már valamennyi elnyerte a szocialista címet, négy kö­zösség pedig az aranykoszo­rút is. A Zalka Máté, a No­vember 7., az Április 4. és a Pattantyús brigád — ez utób­bi kétszer is — büszkélkedhet ezzel. — Mi már vegieg * gyár­hoz UrUmiitk, iée kot beo­nünket, hogy itt bíztak meg a munkásőri pártmegbizatással, s itt. fogadtak bennünket a pártszervezet soraiba. Össze­fogunk minden fontos feladat és a munkásőri szolgálat ki­fogástalan ellátása érdekében. A : fiatal Somogyi Ferenc trhk-lakato® és Pálfalvi Lajos autószerelő mondja ezeket. A többiek így fejezik ki a gyár­hoz való kötődésüket és a kö­zösségért érzet felelősségüket: — Ha bármilyen társadalmi munkáról van szó, szívesen dolgozunk szabad időnkben. Ezt jelzi, hogy a BVG tabi gyáregységének dolgozói, a szocialista brigádok s bennük a kommunisták, a munkás- őrök az idén háromnegyed év alatt 1,3 millió forint értékű társadalmi munkával járul­tak hozzá környezetük gazda­gításához. Szalai László Somogyi Néplap Somogyi Ferenc tmk-lakatos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents