Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-04 / 283. szám
A SZERZŐDÉS EREJE F eszesebbre vont gazdálkodási keretek között megnő a tervszerűség, s vele — ennek a- tervszerűségnek fontos alkotóelemeként — a szerződéses kapcsolatok jelentősége. Az elvi igazság a gyakorlatban nehezen, lassan érvényesül: laza a szerződéses fegyelem, a beruházásoknál éppúgy, mint a termelési kooperációknál, s az értékesítést szolgáló szállításoknál. Sok helyről származó, elgondolkodtató, ismétlődő feszültségeket okozó tapasztalat: elsősorban ott van baj a szerződések betartásával, ahol a hiány valamilyen formája lelhető fel. Kevés az áru, rengeteg a megrendelő; a száLlí- tó ugyan vállalja a papírok aláírását, de akkor teljesít, amikor neki a legkényelmesebb; ha éppen úgy álakul, akkor az első negyedévben a felhasználó cég nyakába zúdítja a teljes évi termékmeny- nyiséget. Kapacítálni kell a kivitelezőt. fejezze már be a beruházást; a papírok rendben, a teljesítés viszont szöges ellentétben áll a szerződésben rögzítettekkel, késik az atadás, növekednek a költségek. Ismerős helyzetek; a megrendelő kiszolgáltatott, holott forma szerint jogai, lehetőségei vannak, rendelkezésére áll a szükséges pénz. A szerződések ereje valójában része — forrása és következménye — az általános gazdálkodási fegyelemnek. Igen, ám, de pénzügyi vizsgálatok megállapításai figyelmeztetnek rá: a szállítási szerződéseknek a fele jogilag tisztázatlan, nem egyértelmű, viták esetén többféleképpen magyarázható. Másik tapasztalat: az úgynevezett generálkivitelezői szerződések annyiféle kibúvót — akadály- közlési lehetőséget — foglalnak magukba, hogy gyakran már az aláírás pillanatában kétségessé teszik a papíron szereplők érvényességét. Néhány részkérdésben van, r ".. ■ '• "T ........ 1 ■ I általában azonban nincsen I szükség újabb jogszabályokra, I rendelkezésekre a szerződéses kapcsolatoknál A jog adta lehetőségtől azonban jelentősen elmaradnak a ténylegesen igénybe vett ösztönzők. Az ár- és termékforgalmazási ellenőrzések peidául feltárták: a szerződésben kikötött minőség be nem tartása miatt csak a gyártók egyharmadával szemben érvényesítik a megrendelők úgynevezett szavatossági, jótállási kötbérigényüket Igaz, a korábbiakhoz mérten — a belföldi kis- és nagykereskedelem esetében — van némi javulás. A szóban forgó cégek tavaly 6700 esetben léptek fel kötbérkövetelésekkel, s 25 millió forinttal nagyobb összeget hajtottak be ilyen címen, mint egy évvel korábban. Ami a szerződéses fegyelem tiszteletének megkövetelése szemszögéből örvendetes, az ellátás oldaláról azonban e tény kérdőjellé görbül, hiszen a kötbérforint nem áru, nem lehet rá alapozni az ellátásban. V áltozatos okok — és trükkök — lelőhelye a szerződéses kapcsolatok bonyolult terepe. Egyetlen példát erre: az idei első félévben a forgalomba kerülő felsőruházati cikkek, női cipők 18—21 százalékát a gyári minősítés alapján a jogcá sulinál magasabb minőségi osztályba sorolták. Pontosabban: ennyire jöttek rá a kereskedők, a vásárlók. Már akik kifogásolták, szót emeltek... A trükk tehát ilyen arányban nem sikerült; milyen arányban sikerülhetett? Van persze mentség, magyarázat, s tagadhatatlan, léteznek objektív okok is. Ez utóbbiak között említhetjük az alapanyag-ellátás egyenetlenségét, importszállílások késedelmét, ám korántsem tarthatjuk objektív oknak azt, hogy a termelés valamennyi mozzanatában fellelhető a technológiai igénytelenség, az alapanyagok átvételétől a műveletközi ellenőrzésen át a vészáru osztályba sorolásáig. Aligha hihetjük, hogy a termelés, az értékesítés különféle posztjain sok százezer közömbös. esetleg felelőtlen ember áll. Ez egész egyszerűen nem igaz. Közelebb jutunk a valósághoz, ha azt állítjuk: a környezet egésze, a követelmények lazasága, a kibúvók változatos formája kínálja fel az igénytelenségnek a táptalajt. Amiből az is következik: egy vállalat, egy iparterület nem képes a szerződések erejét megtartani és megtartatni, ha mások könnyedén elhárítják maguktól ezt a feladatot. Érdekes jellemzőre leltek vizsgálódásaik alkalmával bankszakemberek: olyan félkész és készáruknál, ahol telítődött a piac, lanyhult a kereslet, ugrásszerűen megnőtt a szerződések ereje; javult a termékminőség, csökkentek a kivitelezési, szállítási határidők, készségesebbek lettek a vállalkozók! S ennek a fordított ják is tapasztalták: ahol hiány alakul ld, ott gyorsan romlik a minőség, hosszabbodnak a határidők, a szerződések feltételeit a vállalkozók diktálják. K ár lenne bizonyos objektív hatások előtt behunyni a szemünket. Számolni kell azokkal. Mégis, az ilyen hatások ellenére is javítható a szerződések ereje, s a ráadásul olyan, pénzbe nem kerülő dolgokkal, mintáz üzleti tisztesség megtartása, a teljesítményekkel nem fedezett nyereség megszerzésének mellőzése. Sőt, olykor csupán csak arra lenne szükség, hogy a szerződőknél rend, áttekinthető ügymenet legyen. A szerződés: az adott sző írásképe. S aki könnyen veszi adott szavának súlyát, az vajon y gazdasági tevékenysége egészére kaphat-e bizalmat a társadalomtól ? Lázár Gábor Különböző munkahelyeden — egy selért A segédipar gyűt.jőfogalom: a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál azokat az egységeket sorolják ide, melyek az építkezések ipari hátterét jelentik. A segédipar- ban dolgozók öntik a falpanelokat, készítik a beton vasvázát, Ide tartoznak az asztalosok, a lakatosok, a tmk- üzem munkásai és a műszaki fejlesztésben dolgozók is. A hátéripar feladata * a$ építkezések üteménél gyorsabban növekszik. Az alapszer- i vezet beszámoló taggyűlésén Kiss Ferenc párttitkár szemléletesen bizonyította ezt. amikor elmondta: a .beszámolási időszakban két és félszeresére, háromszorosára emelkedett a termelés. Abban, hogy ez megvalósult, jelentős szerepet vállaltak az alapszervezetek tagjai. A különböző egységekben, más munkaterületen dolgozó párttagok összefogása, megfelelő tajékoztatása változást követeit a munkamódszerekben is. A pártcsoportok és a bizalmiak jelentős szerepet vállaltak abban, hogy a tagság mindig megfelelően tájékozott legyen. Gyakorlattá vált, hogy a vezetőségi üléseken részt vettek és véleményt mondtak a bizalmiak, közreműködtek a taggyűlések előkészítésében. A rendezvényekre szóló meghívókat ők adták át a tagoknak, és számon tartották' azt, hogy ki nem jelent meg. A vezetőség — beszámolójában — név szerint említette a távolmaradókat, es kiderült az is, hogy — a bizalmiak útját» — ellenőrizték a távol- maradás indokait is. A rendszeres számonkérés, ellenőrzés meghozta az eredményt: megbízatásának elhanyagolásáért senkit sem kellett elmarasztalni. A pártfeladat példaszerű teljesítéséért viszont név szerint is dicsért az alapszervezet vezetősége. E megbízatások sok önállóságot követelnek. A héttagú vezetőség nem vállalkozhatott arra, hogy mindenütt jelen legyen: sok a munkahely, és az ötvenhét párttag hatféle munkaidőbeosztásban dolgozik. Ezért van nagy jelentősége a megfelelő információs hálózatnak. Gyivicsán Zoltán felszólalásában éppen ennek további bővítését szorgalmazta. Lacza József műfű ^bizottsági titkár pedig azt tette szóvá, hogy az üze- .mi négyszögülések — amelyeknek fontos szerepük van az információáramlásban Is — az utóbhi időben rendre elmaradnak. A vezetőség beszámolójában nemcsak a tagok, hanem a gazdasági egységek munkáját is értékelte. E munka minőségéhez szolgáltatott adalé- lékot Punyi István, amikor elmondta, hogy a vállalat központi telepén dolgozó üzemek munkájának jelentős része van abban, hogy a termelés emelkedésénél lényegsebben lassúbb ütemben nőtt az energiafelhasználás. A lehetőségeket azonban még korántsem merítették ki: a nagy értékű berendezések gazdaságos üzemeltetése érdekében munkásnak is, vezetőnek is sok a tennivalója. Azt kell elérni. hogy üzemképes állapotban abban az időben legyen ott a gép, ahol igénylik. Amelyik munkahely kéri a gépet, az biztosítsa is a folyamatos működés feltételeit. E feltételek megteremtésében nagy feladat hárul a szocialista brigádokra. Nagy Jenő ipari föüzemvezető — aki meghívottként vett részt a taggyűlésen — elrrionclta: a közösség munkájának eredménye, hogy az év első tizenegy hónapjában a főüzem lúlte.jesílette időarányos tervét. és árbevétele is 11 százalékkal magasabb á tervezettnél. A jó hírhez hozzátette: az idei feladatok megoldásán túl. már • most arra kell törekedni, hogy a jövő évet megalapozzák. Ebben a munkában — fűzte tovább a gondolatot Császár Ferenc — a párttagok példamutatására is szükség van. Meg fegyelemre is — mondta ezután Kiss Pál és Lévai Lőrinc. Olyan magatartás kialakítására, melyet a megfelelő po- liiikai tájékoztatás is erősít. A vállalat nemcsak munkahely: a SÁÉV sokat áldoz dolgozóinak közművelődésére is. Halmos Károly e téma kapcsán fejtette ki véleményét. Elmondta: a jó programok nem mindig zajlanak le tömött széksorok előtt. A munkások nem élnek eléggé a vállalat kínálta lehetőségekkel. Pedig ez is része a vállalathoz fűződő sokrétű kapcsolatnak, amelynek szép megnyilvánulásaival a beszámolási időszákban ugyancsak találkozni lehetett. Borovszky Vilmos hozzászólásában utalt ezekre is. A vállalat pártbizottságának titkára kiemelte: amikor egy tavaszi vihar tönkretette a poligonüzem daruparkját, rekordidő alatt állították helyre azt — időt és fáradságot nem kímélve — a munkások. Az összefogás szép példája volt ez: olyan, amelyik közelebb hozta egymáshoz a különböző területeken dolgozó embereket. Ennek a munkakapcsolatnak az erősítése az egyik cél. melyet a beszámoló taggyűlés határozatában szorgalma..ott. Azért, hogy a különböző munkahelyeken azonos feladat megoldásáért dolgozó emberek még inkább segítsék egymást, sokat tehetnek az ott dolgozó kommunisták. «tim« Vízhálózatok és táblásítások gondokkal Évről évire jetentősébb szerepet játszik a mezőgazdasági ''nagyüzemeik munkájának könnyítésében a Rinya—Dombó menti Vízgazdálkodási Talajvédelmi Társulat. Miiben és hogyan nyilvánul meg ez? — erről beszélgettünk Ható János igazgatóval és Simon Lászlóné főkönyvelővel — Első és legfontosabb mű ködési területünk a közcélú vízfolyások építése, fenntartása, amely össztermelési értékünk 33 százalékát alkotja, forintértékben tizenegy és fél milliós összegnek felel meg. A vízrendezési és meliorációs munkálatok a termelési érték 61 százalékát adják, ez több mint 27 millió forintos évi forgalmat jelent. További hat százalékot a különféle tervezésekre és egyéb munkákra fordítjuk — mondja Ható János. — Nem a fő tevékenység adja a legnagyobb forgalmat — veszi át a szót Simon Lászlóné. — Az utóbbi években eddig soha nem látott mértékben megszaporodtak a nagy teljesítményű, precíziós gépek, melyeknek számtalan előnyük mellett van olyan, egyelőre még »-hátránynak« nevezhető tulajdonságuk, hogy csak egyenletesre kialakított, összefüggő táblákon tudják igazán teljesíteni azt, amit elvárnak tőlük. Mi elvégezzük a környezet igényeinek megfelelő teljes táblásításokal, tehát a kisüzemi területekből összefüggő termőterületeket hozunk létre. — A szükséges meliorációs munkákat kizárólag a termelőszövetkezetek rendelik meg, vagy önök is javasolnak rendezéseidet? — A kezdeményezés természetesen kölcsönös, sőt bátran hiondhatom: jó a kapcsolat megnendelőiiikkiel, szoros összhangban dolgozunk. Szükség is van erre, hiszen Dél-Somogy mezőgazdasága e szem- potból kiemelt körzet; hetvenszázalékos állami támogatást élvez. — Megvalósulnak-e idei terveik? — Az 1979-es tervünk negy- vennegymillió-ötszázezer forint. Meglehetősen rossz körülmények között, de teljesíteni tudjuk ez évi vállalásainkat, s ötmilliós tiszta nyereséggel számolhatunk. Ebben az évben két nagyobb meliorációs munkát vállaltunk. Bö- hönyén ötmilliós, Lábodon hárommilliós összegű táblásitást végzünk. Nehéz helyzetünk többek között abból adódik, hogy szolgáltatásainkat mindig kieső területeken keli végezni, tehát igen nehéz körülmények között. Ebből a szempontból még nehezebb helyzetben vagyunk, mint a szövetkezetek. — Milyen tényezők nehezítik az önök munkáját? — Gépeink elhasználódása már ötvenszázalékos, de a fejlesztés több akadályba ütközik. A társulás tagjai, tehát a termelőszövetkezetek érdekeltségi hozzájárulást fizetnek ; hektáronként negyven forintot. Ez az összeg már évek óta nem fedezi a költségeket, ezért kénytelenek vagyunk a fejlesztési, géppark- felújítási alapból kipótolni. Évente két és fél millió forint a mínusz. — Mi jelentene végleges megoldást? — Növelni kellene a tagok érdekeltségi hozzájárulását. Más hasonló társulások »addig nyújtózkodnak, ameddig a takaró' ér«, vagyis: annyi munkát végeznek el és úgy, amennyit és ahogyan a hektáronkénti negyven forint megengedi. Természetesen ez a »módszer« nem lehet, a végleges megoldás útja. Egy másik gondunk, hogy a nagyatádi telephelyünk szűkös. Terjeszkedni nem tudunk, pedig nagy szükség lenne rá.. Szeretnénk egy erős technikai bázist kialakítani. Pénzügyi lehetőségeinket erősen befolyásolja, hogy az egyik intézmény, amelyik hosszú évekig tagjaink sorába tartozott, 1976-tól kezdődően nem fizeti a hozzájárulást. Három év alatt három és fél milliós tartozása halmozódott fel, s a felsőbb szervek úgy ítélik meg, hogy létező, de be nem folyt összegként tartsuk nyilván. Mindez erősen befolyásolja lehetőségeinket. — Ügy tudom, új szolgáltatást terveznek a jövőben. — Idővel az üzemi csatornák karbantartását is vállai- nank, de erre egyelőre csak tervek vannak. II. Egy a harmincnégy közül — Épp húsz éve jelentkeztem ipari tanulónak, s tizenhét éye dolgozom a szakmában — mondja Bogdán István, a Finommechanikai Vál- ! lalat 3. számú kaposvári gyáregységének lakatosa, a vállalat idén kitüntetett harmincnégy kiváló dolgozójának egyike. — Hogy mit jelent ez a kitüntetés? Elsősorban erkölcsi megbecsülést. Szeretem a munkámat, a munkahelyemet, s jó, hogy a gyárban szigorúan ellenőrzik a minőségi munkát. Brigádunkban többen büszkélkedhetnek a kiválódolgozó kitüntetéssel. 36 ezer bölcsőde, óvoda Munkaakciók a gyermekekért A szocialista Vietnam sok üzemében és szövetkezetében »A serdülő nemzedék• érdekében« jelszó jegyében rendezik meg a Nemzetközi Gyermekév alkalmából a kommunista munka napjait. Az ebből származó összegeket a gyermekintézmények alapjának juttatják. A Vietnami Szocialista Köztársaság északi tartományaiban majdnem 36 ezer óvoda és bölcsőde nyílt. Az’ iskolás kornál fiatalabb gyermekek kétharmad részét látják el a gyermekintézmények. Különleges figyelmet fordítanak arra. hogy a hegyi tartományokban és a vidéki körzetekben is építsenek bölcsődéket, óvodákat. A gondozónőket, óvónőket, nevelőket új tanintézetekben képezik. — Mit szóltak hozzá a kollégák? Gratuláltak önnek? — Volt aki igen, volt a>ki nem. Akik régebben dolgoznak itt, és még nem kaptak oklevelet, rosszallóan csóválták a fejüket: miért pont én, és miért nem ők. Igaz, szak- képzettség, életkor szempontjából is vegyes a brigád, így vannak összeütközések. Helyesebben :• meg nem értés. Bizonyos idő és munka ,eltels tével az ember az anyagiak mellet egy kicsit elvárja az erkölcsi megbecsülést is. De ez nem lehet ok arra, hogy valakire ferde szemmel nézzenek. lyiint mondtam: munkánkat szigorúan ellenőrzik, ezért mindenki igyekszik, hogy minél jobbat és többet nyújtson. Ez előbb vagy utóbb kissé önzővé teszi az embert. Ez azonban még nem ok a kiközösítésre, nem is szabad hagyni! Hogy őszinte legyek, és ez az, ami vigasztal: amikor kiváló dolgozónak javasoltak, éppen fizetés nélküli szabadságon voltam, így nem is tudtam a dologról. Ahhoz, hogy valaki ehhez az elismeréshez jusson, sok szavazat szükséges. Nálunk ezt komolyan veszik; nem a főnökök döntenek, hanem közös megegyezés alapján fogadja el a termelési tanácskozás. — Az a bizonyos »ferde szemmel nézés« minden esetben előfordult? — Nézze, én cigány vagyok. Hogy is mondjam? Minket mindig másként bírálnak, mint a többieket. Minden rétegnek megvan az »alja«, sajnos a mi esetünkben több, mint kellene. És csak azért is meg akartam mutatni, hogy olyan ember vagyok, mint bárki más. Az, hogy kiváló- dolgozó kitüntetést kaptam, már egy lépés. Célom, hogy munkámmal megbecsülést szerezzek magamnak, és hasonlóan gondolkodó társaimnak. — Éreztették talán önnel itt a gyárban, hogy cigány? Volt ebből valami hátránya? — Nem, szó sincs róla. Nem én vagyok az egyetlen cigány a gyárban, dolgoznak itt többen is, magasabb beosztásban, magasabb iskolai végzettséggel. Varga György, az alkatrészgyártó' üzem vezetője: — Bogdán István szorgalmas, jól dolgozó, tájékozott ember, ez jellemzi a munkáját is. Szerencsére, egyre többen vannak ilyenek. Igaz, ők érzékenyebben reagálnak a vezetők, a munkatársak véleményére, mint bárki más. örülnek minden biztató elismerő szónak. A gyár falai között nincs cigány! Itt csak dolgozó emberek vannak, akiket munkájuk szerint bírálnak el. A. A. \
