Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

Jövőkutatás Beszélgetés a műhelyben Köntös 1^1 kommentárunk Az embereket ősádök óta foglalkoztatja a jövő. Már a régi korokban is próbál­koztak az események előre­jelzésével, a jövendő titkai­nak megfejtésével. Az ural­kodók álmaiból, a jóshelyek papnőinek mondataiból ösz- szeállított jövendőmondás gyakran társadalmi vagy gazdasági eseményhez kap­csolódott. A ma emberének tekinte­te még inkább a jövő felé fordul. Természetes ez, hi­szen a már sokszor emlege­tett műszaki, gazdasági és társadalmi fejlődés felgyor­sult üteme megköveteli a módszeres jövőbelátást. Mindez nem a fantázia já­téka: a műszaki—gazdasági fejlődés évtizedes távlatait azért is ismerniük kell a szakembereknek, mert ez ha­tározza meg mai tevékeny­ségük kereteit, célját. Hosszabb, rövidebb időre szóló terveket ma már szin­te minden országban, gazda­ságban készítenek. Az az előrejelzés pedig úgy kap­csolódik a tervezéshez, hogy éppen a tervezést informál­ja : oksági összefüggéseket tár fel, gazdasági elhatáro­zásokat alapoz meg. A jövőkutatás a hatvanas években bontakozott ki ná­lunk, s ez három tényező­vel függött össze. Mindenek­előtt a tudomány nemzetkö­zi fejlődésével, hiszen a jö­vőkutatás nemzetközi mére­tekben is ekikor kapott na­gyobb lendületet. Kiemelke­dő szerepet kaptak a nagy távlatok, az ezredfordulóig terjedő időszak, majd a XXI. század kutatása. A jövőkutatás hazai ki­bontakozását ösztönözte a hosszú távú tervezés szere­pének növekedése is. Bár a szocialista gazdaságokban 'is volt hosszú távú tervezés, a módszerek fejlődése, a prog­nózis eljárásainak finomo­dása új lehetőséget terem­tett. A gazdaságirányítás 1968-as reformja is ebbe az irányba hatott. Ekikor jöttek létre az első jövőkutatással foglalkozó csoportok az egye­temeken — elsőként a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetemen — es a ku­tatóintézetekben. Kezdetben főként a jövőkutatás elmé­leti és módszertani kérdéseit kutatták, de hamarosan kap­csolódtak a Magyar Tudo­mányos Akadémia olyan ku­tatási főirányaihoz, mint amilyen például a tudomá­nyos—technikai forradalom hatása Magyarországon. Az elméleti kutatásokat összekapcsolták a hazai jö­vőkép, az ezredforduló kö­rüli Magyarország fejlettségi szintjének és struktúrájának körvonalazásával. Az Or­szágos Tervhivatal irányítá­sával 1978-ban kezdték el kidolgozni az ezredfordulóra érvényes prognózisokat. Eb­ben négy fő témakört vizs­gálnak. Elsőként azt, hogyan változnak a népgazdaság kül­ső környezeti feltételei, a második csoportba a nép­gazdaság egészére vonatkozó alapprognózisok, a társadal­mi—gazdasági fejlődés főbb tényezői tartoznak. Voltak, akik megkérdője­lezték a jövő kutatásának fontosságát, de legalábbis időszerűségét. »Van elég problémánk ma is, miért ép­pen most érdekel bennünket a jövő?« így foglalhatnánk össze ezeket a nézeteket. Ko­rábban, az űrhajózással kap­csolatban is felvetődtek ilyen aggályok, de azután bebizonyosodott, hogy a vi­lágűr felé való kitekintés az emberiségnek nem afféle költséges szórakozása. Az űrkutatás — amely egyre több, ma is használható eredményt hozott — célja a föld. Ugyanígy elmondhat­juk: a jövőkutatás célja a jelen. Gazdaságunknak ezekben az években sok ne­hézséggel kell szembenéznie. A külső gazdasági feltételek is kedvezőtlenül érintettek bennünket, s ez a közeljö­vőben nem változik. S itt is felvetődhet a kérdés: miért a jövőt kutatjuk, miért nem napjaink problémáira keres­sük a választ? Az eddigiek­ből kitűnt: szükség van a jövő tudatos kutatására, s ahol ez lehetséges, befolyá­solására. F. P. Öriási dörejjel ősapádnak egymásra a hatalmas vas­lemezek. Élesen sivítva vá­lik el a kékes acélforgács, a szomszédos műhelyből he­gesztőpisztoly ’ sziszegése hangzik. A henger alakú készülékek fényes, tányér­szerű részei láttán a kívül­álló csak találgatni tud: va­jon mi lehet, milyen célra és kik használják? —■ Hősugárzók. Többféle célra is lehet használni, a nagyobbat és a mini vál­tozatát is. Főként építkezé­sek téliesítésére, szárításra, öltözők fűtésére és még sok mindenre. Nézze meg ezt az utánfutót is: hamarosan sokfelé láthatja majd az or­szágban. Varga Lajos, a Tabi Épí­tő- és Vegyesipari Szövetke­zet lakatosrészlegében mű­helyfőnök és brigádvezető. Amikor mostani munkáikról és a tervekről beszél, egy­úttal emlékezik a három év­tizeddel ezelőtti helyzetükre, a szövetkezet megalakulásá­ra, az indulásra. — Nézze ezt a szép üzem­csarnokot, amelyben most dolgozunk. Valamikor itt sárfészék volt, düledező műhelyféle. Amikor én ide­jöttem, az a néhány kézi- szerszám volt csupán, me­lyet a szövetkezetei alapító kisiparosok hoztak maguk­kal. Vasat a közeli hulla­déktelepről szedtünk össze, hogy dolgozhassunk. Nem szabad „elfelejteni, honnan indultunk ... Ha azt látja, hogy egy értékes gépet, szerszámot, vagy nehezen beszerezhető anyagot nem elég gondosan kezelnek, rögtön szól: gye­rekek, erre holnap szükség lesz. A fiatalabb szövetkezeti tagokat eredményeik megbe­csülésére serkenti, ö tudja, hány évig küszködtek, amíg a mai lehetőségeket megte­remtették. Varga Lajos egyi­ke volt a Tabi Építő- és Ve­gyesipari Szövetkezet alapí­tóinak 1951 decemberében. — Segédmunkásként kezd­tem a villanyszerelők mel­lett. Ástam gödröket, véstem SOMOGYI KRÓNIKÁJA Ianusnak hívták az ókori rómaink a kétarcú istent, amely az év fordulójánál őrködött. Egyik arcával, me­rev, tűnődő szemével az óév eseményein tűnődött, a má­sikkal — amelyen várako­zás ült — az új év felé for­dult. Számadás és várakozás — ez tükröződött a kettős arcú úr év végi megjelené­sében. S most, az esztendő utolsó hetében újra itt az ő ideje. Ma utoljára elmegy a vo­nat a Kaposmérő—Középri- - góc közötti vasútvonalon és a Csoma-Szabadi—Csere­pespuszta közötti öreg gaz­dasági vasúton. Ott marad­nak a tájban a hallgatag sínpárok esővel, gyommal, rozsdával küszködve. S ha körülöttük megszűnik is az élet, a köz­úton — magasabb szinten — tovább folytatódik. Több éves helyzetföltáró, elemző munka után döntöttek így az illetékesek. A közúti sze­mélyszállítás és árufuvaro­zás nemcsak gyorsabb, ru­galmasabb, de kifizetődőbb is. Csak a mérői vonalon az eddigi napi 11 személyvonat helyett 26-szor indulnak autóbuszok. S a január l-töl közlekedő autóbuszjáratok menetrendszerkesztői sem tekintik véglegesnek a mos­tani állapotot: az utazókö­zönség igényei összetettek, változatosak. Ezeket — a ta­pasztalatok alapján — dif­ferenciáltan fogják figyelem­be venni. lanus-mester két arca fi­gyelmesen tekintett az ün­nepek közötti hetre; a cson­kán kezdődő első felére, s az elhúzódó másik részére. Aligha látott ilyet a napfé­nyes Rómában: a vasárnap­ból szombat, a hétfőből va­sárnap lett a héten. Az ün­nepek sorjázáea kívánta ezt a szokatlan munkarendet. Érdemes lett volna mérni a héten: vajon az ünnepi köl­tekezések, a szapora vendé­geskedés, a kiürült boros- kancsók után milyen kedv­vel, energiával álltak a gé­pek mellé a gyárakban, s ültek az íróasztaloknál a hi­vatalokban. Mert az idei karácsony már pontosan tükrözi azokat a változáso­kat, amelyek e kedves, ha­gyományos ünnepet átalakí­tották. Régi tartalma gyöke­rében megváltozott, színei, fényei legföljebb gyermek­korunk emlékeiben élnek tovább. Maradt az ajándé­kozás, a meglepetésszerzés és az ünnepi sütés-főzés. No és a pihenés, a mindenféle földi jó hatalmas étvágyú elfogyasztása. Csúcsforga­lom, aranyvasárnap, zörgő papírú ajándékcsomagok, s a díszes fa — ezek adták az ünnep hangulatát. És a lényegét? A karácsony a szeretet, a család, a béke. s az emberi közösségek mély és örök együvé tartozásának ün nepe A hét , másik, hosszabb fele mar bonyolultabb. Az előretekintés talán még sohasem volt olyan húsha-csontha vágó szükségszerűség, mint éppen 1979—1980 fordulóján. Ha­talmas feladatok előtt áll az ország. Összeszedve műiden erőnket, azon kell munkál­kodnunk, hogy a romló nemzetközi föltételek mellett is haladjunk előre, jobban, eredményesebben dolgoz­zunk. S ez nem egyszerű, csöppet sem könnyű dolog. A számadás tárgya elsősor­ban saját munkánk: mit tettünk jól, és kellett volna jobban tenni az esztergapad, a munkaasztal, a forgácso­lógép, a volán és az íróasz­tal mellett, a vezetői posz­tokon? S az előretekintés? Mindenekelőtt a tennivalók határozottabb számbavéte­lét és megjelölését, vállalá­sát kell, hogy jelentse. Az új évben sokkal inkább, mint eddig bármikor. A héten hosszú várakozás és az esős, sáros karácsony után végre lesett a hó. Egy­szeriben megtelt az utca vakációzó gyerekekkel, pufogtak a hógolyók, szánkókat próbálgattak a kisebb emelkedőkön. A hó­eltakarításban azonban mintha nem serénykedtek volna így, akiket illetett. A hóesés napján estefelé még a legtöbb gyalogosátkelőnél vastag latyak, szennyes, sá­ros hóréteg nehezítette a járókelők dolgát a megye- székhelyen. A gépkocsiveze­tők is panaszkodnak. Mi lesz. ha az új év nagyobb hóeséssel köszönt ránk? Az év. s a hét utolsó hi­re: befejeződött Kaposvá-i ron az épülő megyei tanács­székház szerkezetszerelé­se. Kaposváron ez az első IMS vá^zerkezet. Cfcupur libor falat, cipeltem a nehéz ve­zetékeket, szerszámokat. Az­után elvégeztem egy autó­motorszerelő tanfolyamot, vizsgát tettem, ettől kezdve motorkerékpárokat javítot­tam a szövetkezetnél. Csinál­tunk akkor is gépeket — talpvágót meg fűrészgépet —, de hol vannak azok a mostaniaktól? Tizenkét éve a la/katosbrigáidinak lettem a vezetője, illetve engem ne­veztek ki e néhány éve épült szép műhely főnökének. Egy esztendő híján három évtizede dolgozik a szövet­kezetnél. Kovács András el­nök szerint egyike a legmeg­bízhatóbb -embereknek: — Rajzolvasást ugyan nem tanult, ám ha elmagya­rázzuk feladatát, akkor nincs olyan munka, amelyet ne végezne el. Évekig tagja volt a szö­vetkezet elnökségének. Nem­rég kérte fölmentését, hiszen neki már csupán fél éve van vissza, nyugdíjba megy. — Gondolta-e valamikor, hogy termékeik országos hí- rűek lesznek, világkiállításon mutatják majd be, s több or­szágba is szállítanak belő­lük? — Álmodni sem mertünk ilyenről. Arra törekedtünk, hogy a szolgáltatás minősége kifogástalan legyen. Motor- kerékpárokat már nem javí­tunk, de gépkocsi-utánfutót az egész országnak készí­tünk. Hőlégsugárzónk az ang­liai építőipari világikiállításon is sikert aratott, s hamarosan megkezdjük a sorozatgyártá­sát, hazai értékesítését, ex­portálását. Örülök hogy ehhez én is hozzájárulhattam. Szalai László Nem mindennapi lehető­ség, hogy a szerkesztő az új év küszöbén saját lapjá­hoz fűzhet némi kommen­tárt. Felelősséggel teszi és örömmel, hiszen szerkesztő­ségi közösségünk talán meg­lepő, de mindenképpen cél­szerű törekvését harangoz­hatja be. Bizonyára észre­vette az olvasó, hogy mai lapunk nem az évek óta megszokott köntösben, ha­nem új »ruhában« köszönti Önöket^ Világosabb külsővel, modernebb tipográfiával, egységes stílusú rovatcímek­kel, s a címek eddig nem alkalmazott, nálunk szokat­lan elhelyezésével. Ahogy társadalmi létünk, politikai és gazdasági feladataink, módszereink örökös jobbí­tása. önmagunk állandó megújítása nem nélkülözhe­tő, úgy mindennapi életünk tükre, az újság sem mond­hat le az élet változását követő, töprengő és előrelá­tó változtatások soráról. Nem ostorozták, nem bírál­ták olvasóink a lap külső megjelenését — ha csak a nyomás minőségét, a sajtó­hibákat nem —, mégis megpróbálkozunk valami új­jal, amely meglepheti az olvasót, ám a jövő irányá­ba mutat. Igaz, a levegösebb külső, a tipográfiai »újítás«, az újság kirakatának, a címek­nek egységesebb stílusa lát­szólag csak formai változás. Senki sem vitatja azonban, hogy a forma visszahat a tartalom fejlődésére, meg­követeli az újság tartalmi megújítását is. Olvasóink évek óta szóvá teszik: miért nem olyan, és mikor lesz olyan az orszár- gosan is előkelő helyet el­foglaló, nagy fkéldányszám- ban megjelenő Somogyi Néplap külső megjelenése, mint a szomszédos megyék lapjaié. Nos, azért nem olyan, mert nyomdánkban még nincs úgynevezett of­szet rotációs technika. Több mint tízéves vita, tárgyalás- sorozat és harc után azon­ban büszkén mondhatjuk: ma már e témában minden érdekelt szerv egységesen akarja, hogy legyen, s erő­feszítéseket tesz azért, hogy a Somogyi Néplap is kor­szerű külsővel, olvashatób­ban, szebb és tisztább ké­pekkel jelenjen meg. Hogy mikor1 lesz az elhatározás­ból valóság, azt még nem tudjuk. De évtizedes bizako­dásunknak végre alapja is. van. Az új köntös — gondo­lom megsejtették — a vár­va várt új technika irányá­ba mutat. E keretek között akarunk tartalmilag is meg­újulni, az eddiginél is job­ban támaszkodni olvasóink igényére. érdeklődésére. Szándékunk a különböző belső, szervezeti és tartalmi módosításokkal az, hogy né­pes olvasótáborunk még elé­gedettebben forgassa az új­ságot, s még közelebb ke­rüljön a párt megyei lapjá­hoz. Bízunk abban, hogy So­mogy lakói — mint eddig — az új évben is támogat­ják törekvéseinket, segítik munkánkat, néha botladozó, de mindenképpen jó szándé­kú lépteinket. J. B. Alapelv a gazdaságos sertéshúslerm:lés Termelési rendszer a Ka-hyb 1979 újabb jelentős előre­lépést hozott a Ka-hyb vál­lalat történetében: beterjesz­tett rendszerszervezői pályá­zatukat jóváhagyta a MÉM, így a jövőben kibővített te­vékenységüket Ka-hyb Ser­téshústermelési Rendszerként végzik. Az értékes fajta széles kö­rű elterjedését bizonyítja, hogy kétszáz magyarországi nagyüzem .mellett hét euró­pai ország huszonhat tenyé­szetében tartanak Ka-hyb sertést. A hazai tapasztala­tok azt bizonyítják, hogy a termelési eredményekben az üzemek között igen nagy kü­lönbségek vannak többek kö­zött az eltérő tartási, takar­mányozási körülmények mi­att, A hátrányok megszünte­tése, a szóródás mérséklése érdekében volt szükség a termelés valamennyi fázisá­ra kiterjedő, komplex rend­szer kidolgozására. Ennek a feltételei most értek meg négyévi céltudatos munka eredményeként: biztosított a nagy termelőképessegű ser­téshibrid, a sertés igényei­nek megfelelő tápsor, kiala­kították a gazdaságos ter­melést segítő tartási bérén-, dezéseket, épületrendszereket és nem utolsósorban a szak- tanácsadást magas szinten ellátó partnerszolgálati há­lózatot. A rendszer alapelve a célszerűség, az egyszerűség és a hústermelés gazdasá­gosságának javítása. Ehhez elengedhetetlen a termelő­üzemekkel ualó jól szerve­zett, szoros kapcsolat. Az egész országra kiterjedően olyan hálózatot. körzeteket alakítottak ki, hogy szakta­nácsadóink rendszeresen, kéthetenként fölkereshessék valamennyi tag- és partner- üzemet. A rendszerszervező közös vállalat rajtuk keresztül köz­vetlenül irányít, a termelés minden szakaszához komp­lex segítséget nyújt: Sokré­tű tevékenységük közül né­hány példa: elvégzik az áru­termelést megalapozó gene­tikai munkát, tenyésztéstech- nológiai terveket készítenek, irányítják a tenyésztői mun­kát, bizományosként köare­működnek a tenyészsertések belföldi és külföldi értékesí­tésében, a sertéságazat mű­szaki fejlesztésére javaslatot vagy technológiai tervet ké­szítenek, kidolgozzák a ta­karmányozási technológiát, közgazdasági elemzéseket végeznek. Ezen túl gondos­kodik a rendszerszervező * tápsorok és egyéb takar­mánykészítmények gyárta­tásáról, a korszerű sertéstar­tó épületek terveztetéséről, szervezi a tartástechnológiái berendezések gyártását, ezek szervizvizsgálatát és gondos-, koddk a rendszerhez tartozó tagüzemek szakembereinek rendszeres továbbképzéséről. A korántsem teljes felsoro­lás jelzi, hogy ez a sertés­hústermelési rendszer való­ban teljes körű partnerszol­gálatot nyújt taggazdaságái- nak. És ami ezzel legalább egyenrangúan a jelentős: a rendszer minden elemét át­hatja a fő törekvés: a cél­szerűség az egyszerűség és a gazdaságosság. Az ünnepele alatt is dolgoznak Éjjel-nap pali szolgálatot tartanak a Volán 1?. sz. Vállalat, vasúti kirendeltségén az tin nettek alatt. A Vcg.viárn Nag-krie-koiielmi Vállalat, a Titán és a V UKH részére érke­zett arukat rakjak ki. 19—15 vagou erkezs&ere számítanak meg.

Next

/
Thumbnails
Contents