Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

Épült 1979-ben ÍTj azer előcsarnokban folyik a munka a Mezőgép kapos­vári gyárában. Elkészült a Kaposvári Húskombinát sonkakonzervüzeme. Korszerű berendezésekkel kezdte meg működését az új kaposvári tejüzem. Jó ütemben készültek Kaposváron a Kinizsi lakótelep épületei. Siófokon új vásárcsarnok könnyíti meg a bevásárlást. A MEGTALÁLT CSALÁD Ä téfi ezünefeet megelőző napokban szinte egyfoly­tában csengett a telefon a Zójáhan. Patronálok, neve­lőszülők. hozzátartozók je­lentkeztek kis védenceikért, akiket szeretnének magukkal vinni az ünnepekre. A nevelőotthonban azóta csendesebb lett az élet. A hálószobákban gazdátlanul maradt sók ágy, és az ebéd­lőasztaloknál is kevesebben ültek. A hetedikes Rózsa Szilvia a Kölcsey utcában talált otthonra. Patronáltja Or­szágai Ibolya. — Szilvi elsős volt, amikor a Volánhoz kerültem. Mi­vel sók fiatal volt, KISZ- alapszervezetet alapítottunk. Titkár lettem és elhatároz­tuk, hogy patronálni fogjuk a zójásokát. Olyan gyereke­ket választottunk, akiket so­ha nem látogatnak. Így kfe- rült hozzám először Orsós Rozi. Egyszer édesapám vit­te vissza az otthonba, és azzal jött haza, hogy- egy gyönyörű, kék szemű kis­lánnyal ismerkedett meg. Közben egy évre elkerültem Kaposvárról, s amikor visz- szajottem, újból fölkerestem a ZSját. Az épületben Szilvi­be botlottam először. Szomo­rú volt valamiért, és vigasz­talásul megígértem, hogy hazaviszem hétvégére. Édes­apám rögtön ráismert: ő volt a kék szemű ... Azóta a hét­végeket, a szüneteket min­dig itt tölti, s ha hét közben kiengedik, akkor is hazasza­lad. Ha pár napig nem lá­tom. hiányzik. Szilvi a csa­ládhoz tartozik, a húgomnak tekintem. A nyolcadik után fodrász szeretne lenni, ezért anyuékkal úgy tervezzük, végleg hazahozzuk Szilvit. — Megváltozott-e Szilvi, mióta családra talált? — Néhány éve gvakran panaszkodtak rá az iskolá­ban. Feleselt a tanáraival, nem lelte a helyét. Rengete­get beszélgettem vele, ha te­hettem, érte mentem, elhoz­tam. Szinte észrevétlenül változott meg a magatartása, még a tanulmányi eredmé­nye is javult. — Ismeri-e Szilvi a szü­leit? — Édesanyja Kaposváron lakik, édesapja Pesten, vele az utóbbi időben rendszere­sen levelez. Nővérével is tartja a kapcsolatot, a húgá­ról viszont semmit sem tud. Édesanyjához régebben be­benézett, de ő mindig talált valami kifogást a kislányon. Legutoljára, amikor találkoz­tak, elfordította a fejét. Szil­vi azóta nem keresi. — Ibiéknél mi a legkedve­sebb emléked? — fordulok az eddig csak hallgató gye­rekhez. — Jó pár évvel ezelőtt volt, amikor először ünne­peltem családi körben a szü­letésnapomat. Itt voltak a barátnőim is. Táncoltunk, nevettünk, gyönyörű volt — mondja Szilvi. — De szíve­sen emlékszem a balatoni nyaralásokra, az országjárás­ra. a kirándulásokra, a meg­hitt estékre, amikor együtt kártyázik. társasiátékozik. énekel vagy beszélget a csa­lád. Deák Mária kétéves korá­ban került nevelőszüleihez, Cser Józsefékhez Csökölvbe. A két saiát és a két nevelt fiú mellett ő volt az ötödik gyerek a házban. — Hogyan jutott eszükbe három gyereket vállalni? — Az egyik ismerősöm ik­reket vett magához — kezd­te Cser Józsefné. — Meg­sajnáltam őket, itthon a fér­Szilveszter a szülőszobán Ő adja az első puszit Ha csak pár percet beszél­get vele az emiber, rögtön átragad rá az ő vidámsága. Megváltozik a közérzete, hi­szen az asszonyból hallatlan derű és optimizmus sugár­zik. Emlékszem, mikor jó néhány évvel ezelőtt első gyermekem született, ő hoz­ta ki a szülőszobából a fa- latnyi kislányt, s mosolyogva mondta neki: — No. sírj már egy kicsit apukának! A feleségem később me­sélte: »Szegény Áginak bor­zasztóan megszorítottam a kezét.«. Amikor most, négy és fél év múlva a kaposvári kórházban, a szülőszoba elő­terében mindezt elmeséltem neki, nevetett: — Ugyan, ilyet észre sem vesz az ember. A kismamák itt a szülőszobában általában kétségbeesettek. Van, aki ag­resszív lesz, mások kiabál­nak. ' Meg kell nyugtatni őket, fogni kell a kezüket, mint a kisgyermekeknek. — Ma nehéz napja volt? — Nem mondhatnám. Csak három gyermek szüle­tett délelőtt, két kisfiú és egy kislány. Az az igazság, hogy mostanában sokkal ke­vesebb az újszülött. Ebben a hónapban eddig 144-en szü­lettek. Pár éve a havi átlag háromszáz körül volt. — Mikor születik a leg­több kicsi, délelőtt, délután vagy éjszaka? — Amióta a programozott szülést bevezették, délelőtt. Ilyenkor van tehát a leg­több munka. De azért akad máskor is. Itt, a kórházban, aztán otthon. Ráadásul még tanulok is. Most fejezem be az egészséeügyi főiskolát. — Család? — Van egy 9 éves kislá­nyom és egy 7 éves kisfiam. — Itt születtek, ezen a szülőszobán ? — Igen. 1967 óta dolgozom szülészeten, s amikor a kis­lányom jött, éppen a műtő­ben voltam ügyeletes. Onnan szaladtam át. .. Mindkét gyermekem nagyon gyorsan, könnyen született. — Ha éjszaka kell dolgoz­nia, mint most szilveszter­kor, nem tiltakozik a csa­lád? — Szerencsés vagyok. Olyan férjem van, aki még csak szóba sem hozza, hogy miért háromműszakozok. El­látja a gyerekeket, s várnak rám. Nyugodtan dolgozha­tok, tanulhatok. Most szil­veszterkor sem köszön tjük együtt az új évet. de hát már megszokták, hogy ná­lunk ez így van. Öten vált­juk egymást itt a szülőszo­bán, így minden ötödik hé­-ten rám kerül a sor. Most én vagyok a soros. Meg a lányok kérték is, vállaljam én ezt az éjszakát, ők hadd szórakozzanak. Így az »öre­gek« maradnak bent. — Hány éves? — Harmincnégy leszek. , — Akkor nagyon fiatal együttes dolgozik itt... — Igen, s én szeretek ve- -lük dolgozni. A műtő nem volt nekem való... Nem tu­dom, hány ezer gyermeket segítettem a világra, de mindig boldog vagyok, ha a kicsi megszületik. Egyfor­mák, egyformán aranyosak az apróságok, és bevallom, én vagyok az első, aki meg­puszilja az újszülöttet. Nem bírom ki. hogy, meg ne pu­sziljam őket... — Az új év első csecse­mőjét is ön segíti majd a világra .. — Ha reggel hatig meg­születik. Remélem, hogy igen. — Általában milyenek itt a szilveszter éjszakák? — Hat az változó. Két éve például annyi munkánk volt, hogy hajnali háromkor- vet­tük észre: már az új évben járunk. Csak akkor engedé­lyeztünk magunknak néhány percnyi szünetet. Egy kism,ama sóhajtozik a szülőszobán. Orvos jön fe­hér köpenyben, egy apróság születését várják. A szülész­nőnek- is mennie kell, hát búcsúzik. Ma délután, elkö­szön a családjától, és már csak holnap — jövőre — megy haza. Ezt a szilvesz­tert' is munkával tölti, és talán ő tartja majd kezében az ev első kisbabáiét. .. Dán Tibor A «ozalontay Mihály z utolsó nap Egyszerre csak . megállt, maga elé meredt, és ingatta igenre fejét, mint aki meg­lelte a meséli igazságát. — János vagyok! János — ismételte többszőr a nevét — János! Bambán, torz v így orral gyűlölködött, szégyenkezett a sötét éjbe. és így önmaga húsába harapósán sziszegte: — Hsz ... még élek, hát akkor- »János bácsi dudál­jon kend. a dudáját, fújja föl kend... Lehet, lehet, hogy.. Attila, hej nagyapam, ha él­nél, híjj az istenit, így, így. »Aki dudás akar lenni, po­kolra kell. annak menni, ott kell annak megtanulni, ho­gyan kell a dudát fújni!... pokolra kell annak menni, ott kell annak megtanulni. hq®-£n kell a dudát fújni.« Pokolra .., hol az a pokol hol? Most aztán megmozdult a talaj, ingahi kezdett a föld igazából, két Lábra álltak a fák. sokágú karjaikkal su­hogták a választ, elhalkuló hang-halállal szállt a vissz­hang: Pakol... hol... okol .. . hol... kol... hol... hol ... hol... »Be kell vennem még egy Ridolt« — gondolta —, de inkább valami erős altatót, nyugtatót. Holnap nehéz na­pom lesz, legalább ötszáz kilométert fogok autózni.« Még egyszer belenyúlt la­pos tenyérrel az előtte to­csogó vízire, szinte elsimítot­ta »szelíd hullamait«. Még egy utolsó pillantás, tért öleid, at a tu!» partig, avval ment fel a sötétben álló ko­csihoz. Hazaautózott, Mint mindig mire hazaért, már most is elég késő volt. Mindenki aludt. Csendben ment be. lábujjhegyen, óvatosan csuk­ta az ajtót és csak a szobá­jában gyújtotta fel az ágy melletti kislámpát. Altatót kéréséit, talált, csak úgy a kancsó áporodott vizéből iva, lenyelt két szem tablettát. Levetkőzött, eloltotta a lám­pát, két kezet tarkójára kul­csolva nézte a plafont, a sö­tétség lomha árnyait, az ab­lak alatt menő autók fényé­nek tört-szétszórt villódzá­sait, s igyekezvén eltolni magatói a mát, igyekezett el­képzelni a holnapot, »Reggel garázs, henzinvé­tel. szerkesztőségi porta, kávé a büfében, indulás, 6-os út, Érd, Pécs.« Elaludt, mint akit fejbe vertek. Y «ff. jemmel pedig megbeszéltük, hozok én is egy kisfiút a házhoz. Így lett mienk Feri, rá egy évre Jóska, aztán Manyi — ahogy ők becézik a kislányt. Manyi Csököly- ben kezdte az első osztályt. Csendes, hallgatag volt, ezért a tanítója azt javasolta, a Zójában kezdje újra az is­kolát. Akkor csak szünetek­ben tudtuk hazahozni. Két éve beköltöztünk Kaposvár­ra, azóta a hétvégeket is itt­hon tölti. — Hogyan telt ' a kará­csony? — Karácsony előtt nagv sütés-főzés volt, mert haza­jöttek a gyerekek — mond­ta Cser Józsefné. — A fa alatt mindenki talált valami apróságot. — Kölnit, szappant, na­rancsot kaptam — szólalt meg Manyi. — Mi lesz a további prog­ram? — Néhány nap múlva Csö- kölybe megyünk a nagyma­mához disznót vágni. Szil­veszterkor szintén együtt lesz a család Kaposváron. Iskola- kezdésig moziba, színházba és szánkózni szeretnék men­ni a bátyáimmal — tette hozzá. Simon Ildi a nagyapjáék- nál tölti a szünetet. A nagy­néni három gyereke és a kis tacskó a játszótársa. — A szüleim elváltak, édesanyám elment Pestre, s engem a másik nagynéném- nél hagyott. Három éve meg­halt, akkor kerültem a Zó- jába — kezdte mesélni Ildi. — A nagypapáékhoz minden hétvégén és szünetben kijö­vök, de nagyon szeretek az otthonban lenni. Sokan va­gyunk, sok játszótársam, ba­rátom van közöttük. A háló­ban hatan vagyunk, és na­gyon jól kijövünk egymás­sal. Esténként magnózunk, beszélgetünk, kártyázunk, té­vézünk. Délután ötig tanu­lunk, aztán mindenki kedv­telése szerint tölti az idejét. Ha valami jó film megy, ak-y kor azt megnézhetjük, és később van a villanyoltás. A Zójában mindent megka­punk, amire szükségünk van, még zsebpénzt is. — Ha nagyapádéknál vagy, hogyan telnek el a na­pok? — Sokat játszunk itthon, de segítek is. Igalba, a Bala­tonra' szoktunk kirándulni, vagy meglátogatom nagypa­pa testvérét Kaposváron. . ö arra lakik, amerre a Rózsa Szilvi patronálói. Ilyenkor hozzájuk is beszaladok. Szil­vi a legjobb barátnőm, olyan, mintha testvérem vol­na , íncze Andrea Szovjet tudós feltételezései a Marsról A Mars kérge jégből és fagyott kőzetekből áll. Ezek több, egymástól jól megkü­lönböztethető rétegben he­lyezkednek el — írja a Pri- roda című folyóirat Ruszlan Kuzminnak, a moszkvai geo­kémiai és analitikai kémiai intézet munkatársának el­méletét ismertetve. A világűr kutatását végző berendezések , adatainak elemzéséből a tudós azt a következtetést vonta le, hogy a Mars felszínén közönséges jég található, amelynek vas­tagsága a bolygó egyenlítő­jének környékén 1,1 kilomé­ter, a sarkokon pedig eléri a 3,5 kilométert. Alatta je­get és gázhidrátot (viz és széndioxid vegyületéböl álló szilárd anyagól), cseppfolyós és szilárd széndioxidot (szá­razjeget) tartalmazó réteg helyezkedik el. A legalsó rétegben fagypont alatti hő­mérsékletű víz van. Kuzmin számításai azt mutatják, hogy a Marson sokkal több víz található, mint ahogy ezt korábban feitetelseísfeak.

Next

/
Thumbnails
Contents