Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-30 / 304. szám

Megkezdődött a vizsgaidőszak X MyosÖfcon fel-«Já sétál­gató, beszélgető diákok. Vart, aiká tanul, mások magukba mélyednek, és olyan is akad, aki — látszólag megmagyaráz­hatatlan okból — .időnként hangosan felkacag. Egy-egy ajtó előtt kisebb csoportok varakoznak. A levegőben is énenrah javéban foíyük a ÍStévi vizsgázás. Ahányan vannak, annyiféleképpen viselkednek. Több vagy kevesebb idegesség a leghidegvérflbb lányokra és fiúkra is átragad. A legjobb nyugtatós-zer persze az alapos felkészülés. Mindenkit meg lehet buktatni — Vizsgázni jöttél, ugye? Gyere, ülj le! — fogadnak a lányok a tanítóképző főiskola folyosóján. — Ja, érdeklődni ? Tudod mit? Menj be helyettem, ak­kor legalább személyes él­ményt szerzel az izgalmakból! — Köszönöm, inkább nem, már ismerem Mindenki fehér ingbe, sötét aljba öltözött. Kö­telező ez? — Változó. Az egyik tanár nem szereti, ha kifestjük ma­gunkat, van akinél az a jó, ha a turkálóból öltözünk. De küldtek már ki azért is vala­kit, mert nem fehér blúzban jelent meg. A lány kezében összegyű­rődnek a papírlapok, 6 a kö­vetkező «-bátor ember«. Hosz- szúra nyúlnak a percek, min­den kis hangira megrezzen. — Biztos kivág, pedig az ünnepek alatt tanultam, 'kara- csonyeste is csak egy órát en­gedélyeztem magamnak. Fé­lek, hogy pont azt húzom ki, ami nem megy. — Ne izgulj már, hisz min­dent tudtál, amiről kérdezte­lek! — vigasztalja az egyik reggeliző, neki ebből a tárgy­ból nem kell vizsgáznia. Év- k őzbe ni jó munkájáért meg­kapta mar a jegyet. — Két ünnep között vizs­gázni ... Nem eppen irigylés­re méLtó! — Ezt nem lehet elkerülni, különben kifutunk a vizsga- időszakból. Pedig ilyenkor aligha lehet otthon tanulni, nagy a vendégjárás, akaratla­nul is odafigyelünk a másik szobából átszűrődő beszélge­tésié — mondja a legnyugod­tabbnak látszó fiú. — Hány nap felkészülés kell egy-egy vizsgára? \ — A szigorlatra legalább egy hét, a kollokviumra két- három nap. Persze a témák nem ismeretlenek, hisz több előadást is meghallgatunk. — Milyen osztályzat felelne meg? — Mikor bemegyünk, azt mondjuk, a kettes is jó, ám a kollégiumi elhelyezéshez kö­zepes átlagot kémek — oldó­dik fel a szótlanságból az egyik lány. — Vannak rettegett vizsgáz­tatok? — Hát persze! — s röpköd­nek egymás után a nevek. Vsrjoíi hogyan látja est a pe­dagógus? Dr. Deü István főis­kolai docens, a neveléstudo­mányi tanszék vezetője ebben a felévben hatvanhat főisko­lást vizsgáztat. — Egyfajta magatartás nem fogadható eL Nem ülhetünk le vizsgáztatni, ha azt akarjuk kideríteni, amit a főiskolás nem tud. Arra kell törekedni, hogy a meglevő ismereteiket hozzuk felszínre. — Hány vizsgázó típus van? — Van, aikinél föl kell olda­ná a feszültséget Néha az a jó, ha hagyjuk folyamatosan be­szélni a vizsígázót másnak ak­kor megy könnyebben, ha kér­déseket teszünk feL Ezt min­denképpen figyelembe kell vennünk. Néhány éve új mód­szert alkalmazok. Egyszerre hárman vizsgáznak, s mind­egyikük felkészül a másik té­telébői is. Egymást kiegészítik, vitatkoznak. Igaz, ehhez ala­posabb felkészülés kell. Min­den tanár külön személyiség, így a vizsgáztatói stílusok is eltérőek. A cél azonban ugyanaz: a diákok tudásáról kell képet kapnunk, s nem a hiányosságokról. Mindenikit meg lehet buktatni, mindenki­nek vannak gyengébb oldalai, még a pedagógusnak is. Évzáró számvetés a KISZ-ben Belépő" a kollokviumhoz ff Mezőgazdasági főiskola. Az egyik terem előtt csak két sö­tét öltönyös fiút találok. Má­sodévesek : — Ilyen kevesen vannak? — Dehogy, a többiek még a koleszban lökdösiik egymást, nem mernek bejönni. — Ennyire nehéz? — Eléggé. Ez növénytan kol­lokvium, a tényleges vizsga előtt van egy »beugró«: 40 kérdés, különböző növényeket, kártevőket kell fölismerni. Egyik fű úgy hasonlít a má­sikhoz, mint két tojás! Ha hármat hibázunk, az már utó­vizsga. — Előfordul!, hogy nem si­kerül a »belépő«? — Elő bizony. Mi már túl vagyunk'rajta — lekopogom! —. de eddig ketten nem me­hettek tovább. Egy elsőéves csoport politi­kai gazdaságtanból vizsgázik. Nekik ez az első kollokviu­muk. Eléggé lelikiismeretlenül arról faggatom őket, milyen érzés ez. — Igazán felemelő. Csaik ne keLlene attól tartani, hátha le­ejtik az embert. — Ugyan, semmi különös. Csak ott az ajtónál, ott fog majd el az a furcsa érzés ... — tréfálkoznak látszólag könnye­dén. Néhány harmadévest nagy munkában találok: tervet ké­szítenek egy tehenészeti telep vezetésére. Már bent kellene lenniük, de a terv az aláírás feltétele. — Ma vizsgázunk, mégis, most ezzel törődünk a legke­vésbé. Ügy érzem, egy kicsit későin kaptuk meg a tervezési feladatot. A csoportúinkból ki­lencen küszködnek még vele. A következő emeleten ba­romfitenyésztésből vizsgáznak. Igazi csatatér, könyvek, In­dexek hevernek a földön sza­naszét; viccelődnek, többen abba sem tudják hagyni a ne­vetést. Á feszültséget persze ez sem vezeti le igazán, jólle­het a vizsgáztatók, mint mondják, valóban jóindula- túak. — Múúúú! — rohan le vala­ki a lépcsőn. — Ö szarvasmarhából vizs­gázott — világosítanak fel rögtön y, átment... Ne le­pődjön meg, lehet, hogy ha én Kijövök, szárnyaimat verdesve hajtogatom majd: csip, csip, csip! Járom tovább az épületet, mindenütt sötét ruhás diákok. Egyikük apró »szörmókot« szorongat. r — Hisz az ilyesmiben? — Nem, de valahányszor otthon feljtettem, meghúztak. Biztos, ami biztos. Egy másik nagyon felszaba­dultan beszélget, arca maga­biztosságról árulkodik: — Hogy nem izgulok, az túlzás, de jól felkészültem. Időnként azért biztatóm ma­gam, mint az a bizonyos papa­gáj. — Hogyan? — »Csak nem beijedni!« — mondogatta a kis papagáj a nagy macska szájában, pedig altkor már igencsak szoron­gatott helyzetben volt. Hirtelen kivágódik egy ajtó, s egyenesen nekem szól az in­vitálás : — Maga a következő? Jöj­jön! — Nem! Dehogy! — rezze­nek össze, s xésztvevő tekinte­tet vetve a vizsgázókra há­nyát-homlok isakotók tova. Molnár Erzsébet— Izményi Éva Ilyenkor év végién visszate­kintünk a lezáruló időszakra. Mit csináltunk, hogyan való­sítottuk meg terveinket, volt-e eredménye munkánknak. Erre kértem két KISZ-vezetőt is, bár ők már a következő év terveit készítik. Kusz József­hez, a KISZ megyei bizottsá­gának titkárához a termelés, a szervezés és a nőpolitika tartozik. Mi történt ezeken a területeken 1979-ben? — A KISZ-es fiatalok egyik fő feladata a tanulás, a to­vábbképzés, az ismeretek szer­zése. Termeléshez kapcsolódó akciókat szerveztünk, így pél­dául szocialista brigádverseny, s ezeknél igyekeztünk kikü­szöbölni a formalitásokat. Nemrég indult be országszer­te a KISZ-radar akció, mely annak ellenére, hogy kiváló ötlet, még nem elég népszerű. Az Alkotó ifjúság pályázat is valamivel visszaesett az 1975- ös indítás óta. A gyermekév­ben bővültek az úttörő—KISZ- kapcsolatók, a mostani lendü­letet szeretnénk átmenteni a jövő évre. Nőtt az ifjúsági mozgalom szervezettsége is megyénkben, mintegy 23 ezer KISZ-tagunk van. A tanulmá­nyi mozgalmat eddig két szákközépiskolában indítottuk be kísérleti jelleggel. Jövőre ezt általánossá tesszük. Az építőtáborozás eredményei alapján 1978-bán megyénk az ország második legjobbja volt. A .minőségi követelményeket az idén szintén teljesítettük, ám a tervezett magasabb moz­gósítása arányt nem értük el. Jövőre nem növekszik a lét­szám, a mostani tervszámokat tartjuk meg. A nőpolitikában sikerült a legjobban előreha­ladni. Megnőtt a női KISZ- vezetők száma, fokozott gon­dot fordítunk a képzésükre. Sárái Árpád, a kaposvári városi KISZ-bizottság titkára csak az őszi időszakról szá­molhatott be, mivel akkor vá­lasztották meg erre a tiszt­ségre. — Azonnal egy nagy ren­dezvénysorozattal kezdődött a munkám. Szeptember 16-án nyitottuk meg, s két hónapig tartottak a városi ifjúmunkás­napok. A huszonhat rendez­vény közül nyolc városi szin­tű program volt, a többit kü­lönböző rétegeknek szervez­tük. Ekkor hirdettük meg a XII.. kongresszus és a felsza­badulás 35. évfordulója tisz­teletére a Kongresszusok tör­ténete című vetélkedőt, mely­nek döntőjére a forradalmi if­júsági napokon kerül sor. Szakmai, honvédelmi. sport- és kulturális vetélkedőkön vettek részt a fiatalok, ösz- szességében mindez jól sike­rült, ám azt a tanulságot vontuk le, hogy a két hónap hosszú idő. A következő al­kalommal már rövidebbre ter­vezzük. Következik az utolsó év a KISZ X. kongresszusa előtt, amelyet 1981-ben ren­deznek. Erre készülünk úgy, hogy végrehajtjuk az előző kongresszus feladatait. A potsdami sétálóutca Az észak Versaillesi-ának is nevezett Potsdamha évente több mint három és fél mil­lió turista látogat el, hogy megcsodálja mindazt, amit kiváló építészek kőbe öntöt­tel^ A város parkjait híres kertépítők, köztük Lenné es Pückler tervezték. A Sanssouci kastély szobrokkal díszített parksétányai, a történelmi ne­vezetességű Cecilienhof ter­mei, a különlegesen szép pol­gárházak Potsdam jelképei lettek az idők folyamán. Néhány évvel ezelőtt azon­ban a város még nem volt ilyen ápolt és' rendezett. Pél­dául az óváros főútvonala meglehetősen elhanyagolt ké­pet mutatott. A viszonylag rövid úiS alatt elvégzett helyreállítás munkájában nemcsak a város, hanem az egész környék üze­mei, intézményei, a helyi, és a berlini műemlékvédelmi szakemberek is részt vették, / A házak földszintjén elhe­lyezkedő üzletek vendéglátó létesítmények belső berende­zése is-jó illik ebbe a környe­zetbe, Nem. hiányoznak az újjávarázsolt utcából még a korhű, tejüveges utcai lámpák sem. A hangulatos világításra szükség is van, mert a késő esti órákig élénk az élet a szép sétáló utcán, melynek a tervezett 90 üzlete, kávéháza, étterme közül ugyan még nincs mindegyik készen, -de máris a vendégváró üzletek, kávéházaik sora nyílt meg._ Szilveszter — étkekkel, programokkal Ha másról nem, arról bizo­nyosan eszünkbe juthatott, hogy közeleg az óév búcsúz­tatásának ideje: Kaposváron, a Kossuth tér környékén már napokkal ezelőtt harsogtak a papírtrombiták, megjelentek a szilveszteri kalapok. »Érzik« az élelmiszerüzletek is a ké­szülődést, a vendéglátóhelye­ken a dekoráció jelzi a »nagy esemény« közeledtét. Tegnap afelől tájékozód­tunk, mire számíthatnak a bevásárlásra indulók, és azok, akik nem családi kör­ben. hanem valamelyik szó­rakozóhelyen koccintanak az új évre. A megyei élelmiszer- kiskereskedelmi vállalatnál bíznak abban, hogy alapvető élelmiszerekből hasonlóképp jó ellátást biztosíthatnak, mint amilyen a karácsonyi ünnepek előtt fogadta a vá­sárlókat. (Itt jegyezzük meg. , hogy ezek a boltok ma dél- i előtt még nyitva lesznek.) A I vállalat tartalék készletekkel i rendelkezik az esetleg foko­zódó kereslet kielégítésére, és a boltokba többszöri szál­lítással juttatják el a friss 'árut. A speciális szilveszter- esti (vagy inkább éjszakai) étkekről idejében gondoskod­tak: 120 mázsa Virsli, tíz má­zsa debreceni, ötszáz pecse­nyemalac, 50 mázsa bőrös süldő, 200 mázsa kocsonyahús csillapíthatja az éhséget, negyvenféle bor olthatja a szomjat, s amikor az óra ti­zenkettőt üt, a koccintásra 15 ezer üveg pezsgővel szolgál a vállalat. . A Somogy megyei Vendég­látó Vállalat nagyobb étter­meiben — a Kapósban, a Szabadság parkiban, az Édoszban, a Fegyveress Erők Művelődési Otthonában — csaknem minden hely foglalt már. Szilveszteri mulatság, persze, a többi vendéglátóhe­lyen is lesz, s mindent meg­tesznek azért, hogy a vendé­gek jó hangulatban szórakoz­hassanak. Ehhez nyilvánvaló­an hozzájárul majd a pezsgös káposzta, a malacsült és sok egyéb étel. Ezerkétszáz mar­cipán malacot is készítettek. Nem marad el a malacsorso­lás ezúttal sem, csakhogy nem élő állatot vehet át a sze­rencsés nyertes,, hanem azon­nal fogyaszthatok Telt ház lesz holnap este a Dorottya nagytermében, a bárban és az étteremben, s ezekben a helyiségekben a Kristály együttes, a bárzene­kar, illetve cigányzenekar muzsikájára köszönhetnek el az idei esztendőtől, s üdvö­zölhetik az újat a Dorottya vendégei. Belelestünk a szil­veszteri menükártyába: itt is az asztalra kerül a pezsgös káposzta, a malacsült és sok egyéb finom falat — az ínyencek sem panaszkodhat­nak —, s külön i6 érdekes a bárban fogyasztható hideg ételek összeállítása. A kaposvári áíész Cser vendéglőjében százharminc jegy kelt el a fővárosi Vi­dám Színpad művészeinek előadására. Az áíész többi vendéglőjében sem lesznek »foghíjasaik« az asztalok. Mi­után előzetesen megtudakol­ták az igényeket, a malacsült vezet majd az éjszakai ételek sorában, természetesen ezen kívül is gazdag választékot kínálnak az étlapokon. A megyeszékhely környéki köz­ségekben bálok lesznek. Ka- posfüreden az áfész és a mű­velődési ház közösen rendezi a szilveszteri mulatságot: itt a bálon kívül a Vidám Szín­pad műsora is várja a vendé­geket. (A budapesti művészek a Cser vendéglőn, a füredi programon kívül a toponéri Muskátli étteremben is fel­lépnek holnap este.) Családias hangulatban búcsúztatja az óévet a Badacsonyi borozó közönsége. h. r. A Szalontay Mihály z utolsó nap Szerencsétlenségére az el­lenfél kardja az első asszó- ban fölhasitotta a blúzát, s elövillant gyönyörű melle. Er­re aa elleniül azt mondta, pardon bocsánat, s egy fél­óra múlva visszatért egy má­sik hölggyel, egy alacsony szőkével, az ő szeretőjével, aki most már az ő becsületéért állt ki az előbbi hölggyel. S meg­vívtak, az első vérig. Julika közbeszólt: — A férfiak hülye világá­ban a nőknek lehetett volna több eszük is. I — Ha a nők meg akarják ! kapni a férfiakat, és mindig meg akarták — még a buzik is, ha másnak nem, alibinek —, akkor igazodniuk kellett a férfiak hülyeségeihez És :mert a nők kiválóan tudtak aiakoskodiu, a férfiak hülye­ségét mindig nekik sikerült tökélyre vinniük. — Ha tartozott magának, akkor ez nem gond — mond­ta ijedten Julika. — Vagy ha bárkinek, én odaadom a pénzt és maga megadja ... Ha nem is tudom kit keres . . . — Egy frászt! Én tartoztam neki ... — ö meghalt. Ha tartozott neki, azzal már nem kell el­számolnia soha senkinek. Az akit keres, nem azonos azzal, akit én ismerek, csak ha­sonló ... Az öreg most először bele­nézett Julika aranycirmos sze­mébe: — És a gyerekei? Julika lehajtotta fejét, es úgy suttogta: = Ö, akit ma#a keres, meghalt. De ha maga gondol­ja ... — és már töltött me­gint a demizsonból —, én pár- bajozok bárkivel, akit csak hoz. Az Öreg odakoccintotta a poharat, lehajtotta a kétdeci bort, egyszuszra. — A lányával, a feleségével, az anyjával is? — S az öreg akkor vette észre, az ajtó mel­lett a fényképet. Kicsi iga­zolványképből lett nagyítva. 45—46 év körüli férfit ábrá­zolt. Nem Miklós volt. Az Öreg ismerte, látásból, de tud­ta kicsoda. Julika sírni kezdett. És sírt. sírt, megállás nélkül. Az Öreg megfogta a demizsont, megkottyintotta. még úgy fé­lig lehetett. Fölállt, szétvetette a lábát, szájához emelte a fo­nott üveget, és itta, itta be­lőle a bort, szinte fulladásig. Csak akkor vette le a szájá­ról, amikor a bor már két­oldalt csörgött le a szakállán, rá. az ingérgj kabátjára. Ak­kor odament az üvegnőhöz, s búcsúzóul azt mondta: — --Egy tenyérnyi béke minden női ol«. 41. Csend volt mögötte, rezdü­lés se feleletként, így hát rá se nézve a halkan síró lány­ra, elindult ki a hold nélküli kék éjszakába. Szótlanul ment el a cigányasszony mellett. Sohse emlékezett, hogy a kertal.iai dűlőúton hogyan ért az erdőig. Aztán csak úgy póznától póznáig botladozott, íücSomóban, gyökérben, vesz- szőhajtásban, bokorcserjében. Közben tele tüdővel énekelt, üvöltözött a felhővel terhes égnek, a sehesen futó gomoly- ködöknek valami artikulátlan töredékét: »Láttatok-e, urak, szarvon- kötött tulkot, Mészáros kezében feje fölött sulykot, Ki mint hányja-veti halál előtt magát, De nem kerülheti a mészáros bárdját«. Majd hogy megbotolt a szent természetben, térdre esett, el­nyúlt. Arcát1 szinte vágta be­lé a fűbe. 'akarva többször is. Az átázott talaj fenyegetően íóldillatu islegsete torkába tört, s belülről került az or­rába. Ez a testével fedett földdarab, amibe kapaszkodott, és amely körülbelül akkora' lehetett, mint majd az, ami egyszer, közel, végleg az övé lesz, az a páradús fű-föld szag most összemarkolta tü­dejét, s lomha indulattal lük­tetett szíve ritmusával. Jó- zanodott, s nem akarta. Há- táraíordult. A hűvös talajtól kapott tisztasággal nézte a futó felhőket, kereste az Üt­ött kic&illanó pillanat-fénye­ket, csöppnyi csillaigokat. Vicsorgott, vicsorgatta fo­gát, összecsikoixlult a két fog­sor, egymást törte önnön gör­csében. Kitapogatta a kis de- mizsont. van-e még benne, a locskolódó maradékot úgy a hátán fekve öntötte szájába, arcára. Aztán úgy dobta el a fonott fülű üveget a bokros éjszakába, hogy utána sem nézett. Nézte az eget, érezte a földet, s hogy leglett ágy­béli egyensúlya, föltápászko- dott, és vonszolta magát föl­felé a vágásban. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents