Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

Gyertyák melengetnek SrfweSBB táram az utcát; meg-megállok a zsúfolt kira­katok előtt, és nézelődöm. Gyakran sodródnak mellém gyerekek, akik szüleik kezét fogva könyörögnek: — Anyu! Nekem ezt a ba­bát vedd meg! Apu, én azt a korcsolyát akarom.., De vajon kinek és mit mon­danak azok a gyerekek, akiket elhagytak vagy nevelőotthon­ba adtak a szüleik? — Nekem a nővérem is in­tézetben van, a húgom pedig otthon, anyuval — mondja a nyolcadikos Kobich Zsuzsa. — Karácsonyra emlékkönyvet kértem, mert... — itt meg­akad a hangja, és egy kis szü­net után mással folytatja: — Nagyon szeretek sportolni: tor­názni, pingpongozni. Remélem, hogy hamarosan a Balaton is befagy, s akkor mehetünk kor­csolyázni, fakutyázni. — A karácsony nálunk is a béke, a szeretet,.az összetarto­zás ünnepe — mondja Kosztol- nik Anna, a Fővárosi Tanács zamárdi nevelőotthonának igazgatója. — A 218 óvodás­nak és iskolásnak csak a fele utazik háza az ünnepekre, hogy együtt örüljön szüleivel, nagyszüleivel vagy pártfogói­val. A többiek? Értük nem jön senki. Nekik mi igyek­szünk meghitté, emlékezetessé tenni ezt az estét. Szeretnénk egy kicsit pótolni a szülői sze­retetek amelyet ők nemigen kaptak. Csillogó szemű leány Ker­test Erika, ö is bekapcsolódik a beszélgetésbe: Komputerpróba á la február A komputer mindent meg­csinál. Február 13-a és 24-e között, a Lake Placid-i téli olimpiai játékok során például adatok millióit dolgozza majd fel. Csak előbb ki kell próbál­ni. — A főpróba a közeli jövő­ben Austinban lesz. »Annyi adatot táplálunk bele, ameny- nyit csak lehet, s majd meg­látjuk, mire képes« — mondta Mary Lou Brown, az infor­mációs rendszerrel foglalkozó olimpiai bizottságnak a hie­rarchiában legmagasabban álló női tagja. — És hogy mi a viszonyítási alap? A szak­emberek kiválasztották azt a két órát, amikor nézetük sze­rint az olimpia egyidejűleg legtöbb eseménye történik, s ennek a 120 percnek az ada- . taival »etetik meg« a gépet. Az imitált időpont: február 20-a, 12—14 óra között. Az olimpiai elektronikus rendszer központi része egyéb­ként két íróasztal nagyságú komputeregység. Ehhez jön­nek a különböző helyszíneken fölállított eredményjelző táb­lák, számtalan mini komputer és több kilométer hosszúságú adatfeldolgozókábel. A mini komputerek a hatáskörükbe eső problémákat minden kül­ső segítség nélkül, egyedül oldják meg — feltéve, ha a két központi komputer is úgy akarja. Ha nem, akkor sem szakad minden »kábel«, van­nak ugyanis olyan tartalék ál­lomások és tartalék kábelek, amelyek szükség esetén képe­sek biztosítani az áramot. Minden műszaki rafinéria ellenére a komputer egy kér­désre egyelőre nem tud vála­szolni: mi lesz vele az olim­piai játékok után? Egyes, ré­szeit ugyan bérelték, de a töb­bi az olimpiai bizottságé, amely már most lázas kuta­tásba kezdett — vevő után ... Uj győztesek „Az év sportolója" szavazás eredménye A magyar sportújságírók az Idén is megválasztották »az év sportolóit«. Hagyományo­san 1958-tól folyik ez az esz­tendővégi szavasás; az idén 22. alkalommal döntöttek a hazai sportsajtó munkatársai. Több mint két évtizeddel ez­előtt Körmöczi Zsuzsa teni­szező, Pólyák Imre birkózó és a vízilabda-válogatott nyitotta meg a dicső listát, az idén a 14. női, a 16. férfi és a 8. csa­pa tgy őztest választották. Áz 1979. évi »évsportoló-vá- lasztás« mind a három kate­góriában új győztest hozott. A nőknél Mátay Andrea magas­ugró, fedett pályás Európa-baj- nok és univensiade-győztes, a férfiaknál az újabb két világ- bajnoki aranyéremmel gazda­godott kenuzó, Wichmann Ta­más, csapatban pedig a világ- bajnokságot nyert férfi asz­talitenisz-válogatott először került a legbüszkébb helyre. Mátay Andrea korábban még Pillanatfelvétel egy igazi »tornaórán«. — Mindenem a sport. A szünetet a fővárosban, a nagy- nénémnél töltöm, mivel anyu­ék különváltak, és én nem kel­lek nekik. Á vakáció alatt ki­járok majd a műjégpályára, ha pedig visszajövök, itt pró­bálom ki a Balo&i jegét. — Sajnos, a jelenlegi mo­dem iskolaépületet épp a sportpályák helyére emelték — kesereg Kovács Ferencné testnevelő. — A parkosítás ter­vei elkészülték, ragyogóak, ki­vitelező és pénz is lenne rá, de nem találunk olyan válla­latot, amelyik a munkák meg­kezdése előtt szükséges csa­tornázási felülvizsgálást elvé­gezné. Szerencsére a tornater­münk jól föl van szerelve, így a testnevelésben lényeges ki­esésünk nincsen. A gyerekek pedig igen elevenek, az állan­dó idegfeszültséget a mozgás­ban igyekeznek levezetni. A heti előírt órákon kívül tö­megsportfoglalkozásokat is tartunk, sőt az ügyesebbekkel tornából, atlétikából, asztali- teniszből és sakkból külön is foglalkozunk. Néhány hetedikes is "körénk gyűlik. Horváth Erika jó tanu­ló. Szülei külön élnek, egyi­kük sem kíváncsi a kislány­ra. A tanítási szünetekben azonban Erika mégsem marad az intézetben: »hazamegy« a nagymamájához. — Az öcsém is nevelőott­honban tanul, de a mamám­nál mindig találkozunk. Sokat játszunk, és segítünk, amit csak tudunk. Az iskolában én vagyok az úttörőcsapat titkár- helyettese és sportolni is na­gyon szeretek. Főleg a futás és a távolugrás az erősségem. Októberben az intézetek kö­zötti versenyen mindkét szám­ban második lettem. Liptai Andreáik négyen vannak testvérek, s valameny- nyien Zamárdihan tanulnak: — Szüléinkkel nem tartjuk a kapcsolatot. Én mégsem az intézetben töltöm a kará­csonyt, hanem Balatonkiliti- ben. Kenyereséknél, ök na­gyon szeretnek engem, s ami­kor csak lehet, hozzájuk igyek­szem, haza. Most azonban nem az egész szünetet töltöm ná­luk, mivel január elején né- hányan kirándulunk Csehszlo­vákiába. Ezt a jutalomutat a magatartásom, a tanulmányi és a spartmunkám alapján ér­demeltem ki. Az Alacsony- Tátrában aztán meg szeretnék tanulni hókorizni vagy más néven húcsuszizní is. Ez a sporteszköz hasonlít a síléc­hez, csak jóval kisebb nála. Éppen a napokban kaptunk néhányat. Amíg kifelé ballagtam az intézetből, eltűnődtem: hama­rosan itt a karácsony este. A családi otthonokban ragyognak majd a fenyőfák, sárgán pis­lákolnak a gyertyák és föl­csendülnek az ünnepi dalla­mok. Díszesen áll maj3 bizo­nyára Itt is a közös, nagy fa, de ezek a gyertyák ... vala­hogy nem úgy melengetnek. Gyarmati László Gulyás a Gulyásról Az örökös magyar teniszbaj­noknak, a szövetség elnökének, id. Gulyás Istvánnak a fia, ifj. Gulyás István három társával az Egyesült Államokban nagy nemzetközi teniszkörverse­nyen vesz részt. — Hasonlít-e a két Gulyás játékstílusa? Id. Gulyás válasza: — Szerencsére nem. Az én játékom már idejétmúlt, hi­szen a »türelemre teniszezek«; azt várom, hogy mikor hibá­zik az ellenfelem, de én ma­gam már nemigen támadok. Ennek az ellenkezőjére oktat­tam a gyereket, aki szerintem már most sokrétűbb játékos, mint én voltam fénykorom­ban. Az alapvonal és a háló- játék is erősségei közé tarto­zik, míg én annak idején ezt a kettőt nem egyszerre, hanem előbb egyiket, majd a másikat tanultam meg, s ezzel sok évet veszítettem. — A tizenhét éves fiatal bajnok örökölt-e valamit édes­apja harcmodorából? — Nagyon örülök, hogy igen! Ugyanolyan akarnok, makacs és szorgalmas, mint én voltam. Pedig a2 utóbbi két évben már-már kétségbees­tem: egészen furcsa »stílust« vett föl, rosszul játszott, meg­állt a fejlődésben. Sokáig tar­tott, amíg megtalálta önma­gát, most viszont már a leg­jobb úton halad, hogy rövide­sen a hazai felnőtt élvonalba kerüljön ... Büszke vagyok, mert önmagát győzte le a ne­héz hónapok alatt, s most, hogy 186 centi magasra nőtt, a gyorsasága is kezd visszatér­ni, a labdabiztonsága pedig napról napra jobb. Egy apá­nak mi is lehetne szebb, mint az, hogy szurkol a fia sike­reiért .., A floridai körversenyen hu­szonkét országból indulnak fiatal reménységek, a magya­rok, a luxemburgiakkal együtt, most vesznek részi ezen első ízben. — Én húszévesen utaztam először külföldre — mondja id. Gulyás István —, ő már négy éve két-három versenyt Játszik a határokon túl min­den esztendőben. Pisti még nem élt, amikor a hatvanas évek elején egyedül utaztam az Egyesült Államokba. Még tinédzser, de már sokkal töb- I bet tapasztalt a világ dolgai­ból, mint én életem első két ] évtizedében. dobogón sem állt, mfg Wlch- marm Tamás esetében végre sikerült az első hely, hiszen volt már másoddj. 1969-ben és 1971-ben is. A férfi asztalite­nisz-válogatott — Mátayhoz hasonlóan — a korábbi 21 szavazáson nem került az első három közé. A sportújságírók választá­sának eredménye: 1979 legjobb női sportolója: Mátay Andrea (Ü. Dózsa) ma­gasugró, 281 pont. A 2. Fórián Éva (MHSZ, Nyíregyháza) sportlövő, 270, a 3. Petrovics- né Verőczi Zsuzsa (Vasútépí­tő Törekvés) sakkozó 259. Több szavazatot kapott még Tordasi Ildikó vívó és Ster- binszky Amália kézilabdázó. 1979 legjobb férfi sportoló­ja: Wichmann 7'amás (MTK VM) kenus, 274 ponttal. A 2. Kocsis Ferenc (Ganz-MÁVAG) birkózó, 265; a 3. Magyar Zol­tán (FTC) tornász és Bodnár Tibor (Zalka KMFSE) sport­lövő, 260—260 ponttal. Szavazatokat kapott még: Taróczy Balázs teniszező, Rdcz Lajos birkózó, Portisch Lajos sakkozó, Sólyomvári János súlyemelő, Guczoghy György tornász. 1979 legjobb csapata: a férfi asztalitenisz-válogatott: Jó­nyer István, Klampár Tibor, Gergely Gábor, Kreisz Tibor, Takács János, 292 ponttal. A 2. a vízilabda válogatott (270), a 3. a fogathajtó-csapat, 198. Szavazatokat kapott még a BVSC asztalitenisz-, az FTC vízilabda-, a Vasas női kézi­labdacsapata, a női tőrváloga­tott. az öttusa válogatott és a Regőczy Krisztina, Saltai And­rás jégtánckettős. Jégkorongozók előolimpiája Hírek a sport világából A csehszlovák Mandlikova nyerte a nemzetközi teniszver­seny női egyesét, miután a döntőben 6:3, 3:6, 6:3 arány­ban győzött az amerikai Bun­ge ellen. Hobbim a futás Hogyan is kezdődött? Mi­ként az alagútból jövő vonatot egyre több fény öleli körül, emlékezetem kaptáraiban is úgy világosodik meg minden. Lassan, lassan megelevenedik a múlt. »Szülőhazám« Berzence. Alig hét kilométer választja el Csurgótól, ahol a gimnáziumot végeztem. Nem nagy távolság. Hol kerékpáron, hol éppen gyalog tettük meg nap nap után. Négyen voltunk. Egyszer valakinek az az ötlete támadt, hogy fussuk végig az utat. Későre járt, a kényszer egyet­értésre kényszerített. Éreztük, nem volt nehéz. Ezután gyak­rabban »feledtük« otthon a kerékpárt. Igen, azt hiszem, akkor kezdődött... — Pécs — egyetemi évek. Igaz ügybuzgalommal vetettem magam a tanulásba. Hol volt már a futás! Csak az idővel versenyeztem. Szűknek bizo­nyult a huszonnégy óra. Aztán egy év múlva tájfutókat tobo­roztak a PEAC-hoz. A csopor­tunkhoz rendelt »agitátor« még ki sem nyitotta a száját, én már éreztem, hogy meg fog győzni. Ügy is lett. Amerre futottunk, mindenütt a ber- zencei tájat véltem fölfedezni, es ez jókedvre derített. Egyre jobban belelendültem, és meg­szereztem az elsőosztalyú mi­nősítést. Heti háromszor más­fél óra. Másnak ez jelentette a fölkészülést, nekem a teljes kikapcsolódást... A következő állomé*: Ka­posvár. Kórházi gyakorlat a gyermekosztályon És a sport? Isme! tétlenségre kárhoztat­tam magamat. A munkám tel­jesen lekötött. Négy évig úgy­szólván alig mozogtam. Aztán makrancoskodni kezdett a de­rekam. »Porckorongsérv«. Üsszál sokat!« — tanácsolta az egyik kolléga ... Én úszni, aki csak a fürdőkádban szoktam lubickolni? Azért neki bátorod­tam. Es nem bántam meg. Egyre jobban bírtam. Előbb háromszor, majd négyszer is leúsztam a két és fél ezer mé­teremet hetente. Ennyit, és nem kevesebbet. Lassan az úszás szükségletemmé vált öt évig így volt ez rendszeresen, mígnem a sors összehozott Kutnyánszky Ernő tanárral, aki él-hal a tájfutásért. Győz­ködni kezdett, és én óhajtot­tam a legyőzetést. Így lettem »kétéltű« ember. Úszás, futás töltötte ki szabad időmet. És ma sincsen másként. A város környéki erdők fái ismerős­ként bólogatnak: ott rovom a kilométereket kora hajnalban. Többnyire egyedül futok. Láttam egykor egy filmet. »A hosszútávfutó magányos­sága«. A lírai alkotás akkor megkapott. Érdekes, én soha­sem éreztem ezt a magányt: társaim lettek a fák, a bok­rok, az ágakon ugráló móku­sok és a cikázó madarak .., Jártál már a hajnali erdőben, amikor a meg harmatos avar visszaveri a napsugarakat? En naponta átélem a természet él edését Radnóti sorai jut­nak olyankor az eszembe: »Fölébred most a táj / meg­ered a szava / madarakkal fején / moffhailik könnyedén / s csörögni kezd a la /« ... Futok, gondolkodok, majd tel­jesen kikapcsolok. És minden alkalommal valósággal újjá- születek. Már nem a betegség­től való félelem, inkább vala­mely belső igény sarkall. Egy­szer végeztem egy mérést ma­gamon. A szívem naponta több mint tízezerszer kevesebb ösz- szehúzódásra és elernyedésre van kényszerítve, mint a ve­lem egykorú keveset mozgóké. Takarékoskodom. És sohasem idekeskedem, mióta »futva« élek. Mi másnak köszönhet­ném? ... S hogy megmosolyog­nak a kollégák. Igen, még azok is, akik másnak épp ezt ajánl­ják gyógyírként. Gyermekorvos vagyok. Ha rajtam állna, már az óvodá­ban bevezetném a rendszeres futást. Gyermekeim: a tizen­egyéves Gábor és a kilencéves György most kezd barátkozni a futással, »Szoktatom« őket. Feleségemmel együtt rendsze­resen elkísérnek a versenyek­re. Mert ma is elindulok. De hát a tájfutás nemcsak a ti­nédzserek sportja; ennyivel túl a harmadik ikszen. ott még én is fiatalnak számítok. Az »Aranyjelvényesek az olimpiára« mozgalomba bene­veztem én is. Kerékpárral már letekertem a száz kilométert, túlvftgyók a négy ezres úszáson és azon a huszonnyolc kilo­méteren, amelyet a Velencei­tó körül futottam... Sukoró. Pákozd ... egy-egy állomás. Útközben megcsapott a törté­nelem szele. Erre futott egykor Jellasich is. Igaz, nem éppen önszántából, mint én. Hogy jelen lesz-e nézőként az olimpián? Hat otl vagyok a A holland Aajx Amsterdam nyerte a nemzetközi labdarúgó tornát, miután a döntőben 2:1 (1:1) arányú győzelmet aratott a ghanai Hearts of OAK együttese ellen. Az európaiak góljait La Ling és Lerby rúg­ták. mfg az afrikai gól szerző­je Asabir volt — 11-esbőL »megmaradt« ezerötszáz kö­zött, akikből kisorsolják az utazókat. Ha netán Fortuna rám ügyet sem vet majd, ak­kor sem vesztettem: az élet megy tovább és «én újfent csak futok. Futok, mert valami ú*at mindig fölfedezek benne. Leg­utóbb a muzsikát is. Bartók, Beethoven, Verdi épp olyan közel férkőzött szívemhez, mint a Boney M. vagy az ABBA. És az erdő, a mező is­merős dallamokat improvizál. A fák suhogása, a madarak csivitelése. egy-egy elnyújtott szarvasbőgés, a lendülő lábak dobogása zenei élménnyé ma­gasztosul. Vallom, ezekkel együtt teljesek csak a nap­jaim. Berzence és Csurgó mindössze hét kilométer. És lám. a hét kilométer milyen messze vezetett 1 Barátságos labdarúgó-mér­kőzésen a belga Anderlacht és az osztrák Austria Wien 1:1 (0:1) arányú döntetlenre vég­zett. A vendég gólt az első félidő utolsó percében Gas- selicb rúgta, míg a hazaiak Rensenbrink révén a 88. perc­ben egyenlítettek. « • * Dortmundban telt ház, 11 000 néző legnagyobb örö­mére kellemes karácsonyi ajándékot szerzett az NSZK kézilabda válogatottja a Szu­per Kupa sorozat döntőjében a világbajnoki címet védő ha­zai gárda 15:13 (8:7) arányban verte meg a korábban négy­szeres világbajnoki aranyér­mes Romániát. A további helyosztók eredményei: A bronzéremért: Szovjetunió— Jugoszlávia 22:18 (10:10). Az ötödik helyért: Csehszlovákia Svédország 15:14 (10:8). A szovjet női sakkbajnokság 13. fordulója után Alekszand- rija vezet 9 (1) ponttal, meg­előzve Levityinát 8,5 (1) és Csiburdanidzét 8 (3). A szov­jet férfi sakkbajnokság éllo­vasa 14 forduló után továbbra is Geller, aki eddig 9,5 pontot gyűjtött. * * * A jégkorong előolimnla zá­rótalálkozói: Egyesült ÁllamoK —Szovjetunió 5:3 (2:1, 0:0, 3:2). Gólütők: Johnson (3), Cox, Strobel, illetve Kabanov, Tyumenev, Jefsztyífejev. Cseh­szlovákia—Kanada 4:2 (2:0, 1:0, 1:2). Gólütők: Jasko, Ri­chter, Bezsak. Richter, illetve Maxwell, Davidson. Elmondta: dr. Pavlovtcs György Leje^e/te: Jutási Köbért Női kézilabda torna: Egyé­sült Államok—Franciaország 18:14 (6:5). NSZK—Spanyol­ország 15:9 (8:4).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents