Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

LEVEL AZ ŐRSRŐL Honfoglalók Határőrök, Családjuktól tá­vol őrzifk a somogyi határsza­kaszt Olyan embereket ismer­nek meg szolgálati idejük alatt, akikről korábban nem is hallottak. Velük. összefogva végzik nehéz feladatukat. Es­ténként, meg szabad időben gyakran kerül elő a papír, ír­ják az üzenetet a családnak, a hozzátartozóknak... Lassan formálódnak a be­tűk. A levelet író fiatal ha­tárőr szüleire, öccsére gondol. — Sok minden történt ve­tem a legutóbbi levelem óta. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy az őrs KlSZ-szervezeté- nek javaslatára a kommunis­ták fölvettek a pártba. Tag- könyvemet a beszámoló tag­gyűlésem nyújtották át. Bol­dog vagyok, igen nagy meg­tiszteltetésnek tekintem. A taggyűlésen megígértem, hogy méltó leszek a kommunisták bizalmára. Ezt el is várják tő­lem, hiszen nemrég jutottunk túl a vizsgákon, s négyen va­lamennyi tárgyból ötösre vizs­gáztunk, megkaptuk a Kiváló Határőr kitüntetést. Most a XII. kongresszus tiszteletére, a felszabadulás 35. évfordulójára indított szocialista versenyben veszünk részt Azt vállaltuk, hogy erősítjük a fegyelmet, példásan hajtjuk végre a ha­tárőrizeti feladatokat. Azt is megfogadtam, hogy újból meg- szerzem a kiváló címet, s hoz­zájárulok. hogy az őrg isimét élenjáró lehessen. Eddig szól a levél, amelyet Pmtér Gábor Szentendrén élő Vállalati segítséggel A Jogos, hátán Murányi határőrrel. V Ebédfőzés közben Pintér Gá­bor határőr. szüleinek, öcesének írt. Azóta a szülők meg a Kossuth Lajos Katonai Főiskola is — ott dol­gozott bevonulása előtt cuk­rászként — megkapták a ha­tárőrség elismerő levelét azért, hogy ilyen nagyszerű fiatalt neveltek. Gábor fényképe és-a levél ott díszeleg a főiskola bejáratánál levő táblán. Bizonyára büszkén nézi a fényképet Pintér Gábor őr­nagy is, aki a főiskolán tanít. 1945-ben lett kommunista, há­rom évtizede a néphadsereg tisztje, s fiát mindig arra ne­velte : dolgozzon becsülettel, szolgáljon a határőrségnél is lelkiismeretesen. Mennyi mindenről írhatna még Pintér határőr. Arról, hogy tagja az őrs KlSZ-veze- tőségének, s gyakran ő áll be a konyhára főzni, hogy jó éte­leket készítsen társainak. Éppen szolgálatból érkezett vissza. A Jogos hátán járta be a kijelölt útvonalat Murányi István határőr. Ebéd, rövid pihenő. Azután a kis klub egyik sarkába vonult félre le­velet írni. Talán a többieknél is gyakrabban ragad tollat. Várják otthon az üzenetet öz­vegy édesanyja meg testvérei, felesége és nyolchónapos kis­lánya. — magyom hiányoztok... Parancsnokom megígérte, hogy a szabadságon kívül »össze- gyűjthetem« szabadnapjai­mat, eltávozásaimat, s enge­délyezi, hogy hazamehessek. Ügy érzem, nem csalódnak bennem, hiszen a vizsgán élejáró címet szereztem, s azt vállaltam a kongresszusi ver­senyben, hogy elérem a kiváló címet is. Sokat, az eddiginél is többet kell tennem, hogy szavamat tarthassam. Az őrs közelében levő falu elsők kö­zött kapta meg a határőr köz­ség címet. A fiatalok Határőr Ifjúgárda-rajt alakítottak, s a KISZ-szervezet engem bí­zott meg, hogy foglalkozzam velük. Legutóbb önvédelmi oktatást tartottam nekik. Szaporodnak a sorok, s a postás hamarosan bekopogtat Taksonyba, viszi a határőr üzenetét. Azt maid szóban mondja el, hogy milyen fele­lősség a számára, hogy az őrs lovait ő gondozza, s kedvence közülük a Jogos, legtöbbször azt választja, ha lovas szolgá­latba osztják be. — Nagyszerű fiúk — mond­ja Pamuki László százados. — A kongresszusi versenyben, a, szolgálati feladatok kiemelke- J dó ellátásában, az őrs klub- í jának az átalakításában, be- j rendezésében, szépítésében mindkettőjükre számíthatok, j Ezért nemcsak levélben, ha­nem személyesen is kellemes j karácsonyt kívánhatnak csa-! ládjuknafc, i Szalai László A Tabra látogatót lenyűgözi az az építkezés, mely a köz­ségben néhány évvel ezelőtt kezdődött. A főutcán új, mo­dern épületek, emeletes házak bizonyítják a fejlődést. A la­kásépítés lendületét jelzik a Virág úti. a József Attila la­kótelepi vagy a Kossuth La­jos utcai emeletes házak. De a falu arculatának változását szemlélteti a Rózsadombra épített családi házak tucatja is. Az iparosodó, dinamikusan fejlődő Tabon évről évre több lakás épül, ennek ellenére a lakáshiány a nagyközségben is égető gond. A Videoton tabi gyáregysé­gében évek óta központi kér­dés a dolgozók lakásgondjá­nak megoldása, kiemelt segí­tése. Egyre többen jutnak vál­lalati támogatással OTP- vagy tanácsi lakáshoz. Segítik a családiház-építökel: is. E prog- rám keretében november ele­jén kilenc család vehette bir­tokba a József Attila lakóte­lep egyik épületét. A kulcsátadás után azonnal megkezdődött a költözés. A fiatalok nagy lelkesedéssel foglak hozzá igazi otthonuk berendezéséhez, csinosításához. Barátok, ismerősök, munka társak segítettek a »honfogla­lásban-«. A bútorokat szállító teherautó megérkezése után igazi erőpróba következett: harc az emeletekkel. Minden forduló nehezebb lett, de a lelkesedés nem isment határt. A József Attila lakótelep új épülete élni kezdett. Szemerkélő eső áztatja az utcát: a lehullott csapadék mélyre szivárgott már a ta- talajba. Járdára, útra még nem tellett, de már a következő ház alapján dolgoznak a szakem­berek. ehhez a Videotonnak gyáregy­séget kellett építenie. Már az első látogatás alkalmával ked­vező volt a gyáregységről a vé­leményem. tetszett a felaján­lott munka: nem haboztam. Belső áthelyezéssel a rádió-;) gyárból kerültem a számítás­technika területére. Feleségem — aki jelenleg gyermekgon­dozási szabadságon van —i szintén a Videotonban dől go- zik. — Nagyon örülünk — veszi át a szót a feleség —. hogy ilyen szép és tágas lakáshoz, jutottunk. Megmutatnak mindent: az előtérből nyíló, beépített bú­torral fölszerelt konyhát és étkezőt, a parkettás saobakat, a többi helyiséget. — Sok még a tennivaló, amíg minden a végleges he­lyére keiül — mondja fiúba László, s arcáról sugárzik az öröm. is sauerepetemfc. Lázas izgalom­mal vártuk a napot. 2. Magas, fekete hajú - fiatal­ember nyit ajtót a földszinti hármas lakásban. Riba László gépész üzemmérnök 1977 ok­tóbere óta dolgozik a Video­ton tabi gyáregységének mű­szaki osztályán. Székesfehér­várról költöztek Tabra, s most vállalati segítséggel tanácsi bérlakást kaptak. — Nem bántuk meg, hogy Tabra jöttünk —. kezdi a be­szélgetést a fiatalember. — | Tizenegy évi távoliét után tér­tem vissza Somogyba. Igaz, Az érettségi után lett elekt ronikaj műszerész Pultes 1st-« van. 1974 novemberében be lyezkedeti el a tabi gyáregy-* ség ben. Jó munkája, nagy szakértel­me alapján küldték el műve­zetői tanfolyamra. Eredmé­nyesen végezte el. Ezután bíz­ták meg művezetői feladatok­kal. Jelenleg a gyáregység sze­relvényüzemének művezetője,, és tagja a pártalapszervezeti vezetőségének. Pulics István* és felesége Siófokot cserélte fel Tabbal. A gyáregység ja­vaslata alapján kaptak lakást. — Nincs még minden a he­lyén — hallom Pulicsné hang­ját a gyerekszobából, ahol a kis Gergely adja tudtunkra, hogy ő is létezik. Járjuk a szép lakást a öatal házaspár­ral. — Nem számítottunk arra, hogy ebben a háztömbben la­kást kapuink, hiszen rajtunk kívül sokan várnak még rá — emlékszel vissza a férj. — Úgy gondoltuk, talán majd abból a 102 lakásból jut ne­künk is, melyet a Videoton most építtet. Alig hittem a fü­lemnek, amikor megtudtam, hogy a gyáregység listáján ml A csengetés után csak so­kára nyílik a második emeleti hetes lakás ajtaja. Fúrógép hangja szűrődik ki. Szőke ha­jú fiatalasszony nyit ajtót. — Rögtön jövök, csak ezt a .polcot még fölteszem — szólt bentről Görög Csaba. A nagy­szobában beszélgetünk. A há­zaspár az NDK-ból települt haza, és Tabon helyezkedett el. A falakat még a beköltö­zés előtt: kitapétázták, csino­sítottak az új otthont. A gyer­mekszobában Gábor a szom­széd fiával, Wainek Péterrel hancúrozik, indián figurákkal játszanak. — Régi tervünk volt az, hogy hazaköltözünk, és Ma­gyarországon telepszünk le — adja a választ Görög Csaba üzemmérnök. — Több magyar vállalattal is tárgyaltunk, míg végül — elsősorban a lakás miatt — a tabi gyáregység mellett-döntöttünk. Az ismer­kedő tárgyalás után állapítot­tuk meg a feleségemmel, aki egyébként NDK állampolgár, hogy kedvező ajánlatot kap­tunk. Amit a gyáregység ígért akkor, mindent teljesí­tett. Sőt, a vártnál egy évvel előbb kaptunk lakást! Keli ennél több ? A feleség finommechanikai gépész üzemmérnök, és szin­tén a gyáregységben dolgozik. A lakást igényeiknek megfe­lelően kívánják berendezni. Már eddig is sokat dolgoz­tak: a konyhai szürke cement­lapra linóleum szőnyeget ra­gasztottak, s a falakat kitapé­tázták, az egyéb apró hiá­nyosságokat. megszü n tették. Annak, hogy a konyhai gáz­tűzhelyhez palackot is kaptak, külön örül a ház minden la­kója. Az ui lakótelep alapító tag­jai. amikor hazafelé mennek, boldogan pillantanak fel az erkélyre, a tiszta, ragyogó ab­lakokra, és lassan feledésbe merül a költözködés, az al­bérletek sokszor nyomasztó és sötét emléke. Krutek József Tarka virágok a tél közepén Gász Ferencék lakásába be­költözött a virágoskert, a tar­ka rét. Színek, minták, han­gulatok sokasága: szemkáp­ráztató, gyönyörködtető lát­vány. Nem illatos virágokkal van tele a szoba, hanem azok művészi átültetéseivel: csodá­latosan hímzett falvédőkkel, térítőkkel, takarókkal, függö­nyökkel. Gász néni lánykora óta ké­zimunkázik, férje 1929-ben kezdte el ezt á férfiaknál meglehetősen ritka foglalatos­ságot. — Abban az évben súlyosan megbetegedtem — mondja Gász Ferenc. — A betegállo­mány hosszúra nyúlt, unat­koztam, nem találtam semmi szórakoztató, unaloműző dol­got. Addig-addig nézegettem, milyen szép térítők kerülnek ki a feleségem keze alól, míg meg nem irigyeltem. Miért ne tudnék ugyanilyen szépén hí­mezni ? Megpróbáltam, meg­tetszett, s azóta sem tes*em le a tűt. Először ágyneműk, ágy- terítők szélét díszítettem, ma már óriási falvédőket is készí­tek. Gász néni nevetve mondja: — Emlékszem, a'nnak idején a papa mindig türelmetlenül leste, mikor érkezem haza. »Nekem mit hoztál?« — kér­dezte, mert ha vásznat, fona­lat vásároltam, mindenből ket­tő kellett. Azóta sok száz da­rabot hímzett már ki. Mind­ketten nyugdíjasok vagyunk, igaz, a férjem még visszáját dolgozni regi munkahelyére, a cukorgyárba. Nem megyünk sehova, nekünk ez a szórako­zásunk. — Mennyi időbe telik egy- egy hímzett darab elkészítése? — A párna vagy egy kisebb szett körülbelül hatvan-hetven óra, egy nagy terítőin azonban dolgoztam már kétszáznyolc­van órát is. — Ki lehetne számítani, mennyibe került az anyag és a fonal, amelyet eddig fel­használtak? — Azt nem lehet értékben kifejezni. Az előnyomatás igen drága, nem beszélve a hímző­fonalról. De ennyi költekezést megengedhetünk a »szenvedé­lyünkért«. — Milyen mintákat hímez­nek? — A papa a kalocsait, a buzsákit, a sárközit szereti, vagy a matyó hímzést. Igaz, ezek sokszínűek, munkaigé­nyesek, szépen mutatnak, én azonban az úgynevezett írásos hímzés híve vagyok. Mert nézze csak: ezen a kalocsai térítőn felismerem a rózsát, az ibolyát, a tulipárt, a gyöngy­virágot. .. olyan a színűk, mint a természetben. Az írá­sos hímzéshez azonban a »ki­találó« átformálta a természet adta formákat a saját elkép­zelése szerint. Ehhez a mintá­hoz gondolkodni kellett. Egyébként mindig együtt hí­mezünk; leülünk, megbeszél­jük a részleteket: milyen öl­tés. milyen szín lenne a leg- negfelelőbb. Így lelnek az es­i lek. Kitűzzük ma­gunk elé: ezt a motívumot ennyi és ennyi idő alatt fog­juk kihímezni. Szorgalom kell ide, meg nagy- nagy szeretet. Persze, meg­szakítjuk más munkákkal is: hamar fárad a szem, a derék, a gerinc. A legszívesebben nyáron dolgo­zunk a nyara­lónk teraszán. Gyakran hall­juk : »Na, ezek is felépítették a gyerekeiknek a nyaralót, most meg fol­tozzák a ruhái­kat.« Jót neve­tünk rajta, s betessékeljük a kíváncsisko­dót. Nézze meg, ez bi­zony nem folto­zás, hanem va­lami egészen __________ m ás. Örülök, ha lemásolják a mintákat. — A barátokon kívül mások is ismerik a munkájukat? — Hajaj! Hányán jöttek már, hogy szeretnének velünk dolgoztatni! Pénzért nem adunk senkinek, csak aján­dékba. Nem egy térítőnk, pár­nánk került Kanadába, Auszt­riába, Franciaországba. Ehhez hozzásegített az unokánk is, aki egy bécsi fiúhoz ment fe­leségül. Indulás előtt . »felpa­kolt«, s a legszebb darabokat elvitte Bécsbe. — Mit szólnak a gyárban Gász bácsi -’hobbijához«? I — A szabad időben a kollé­ganők és a kollégák között ül­ve együtt hímezünk. Nőket, férfiakat tanítottam meg új mintákra, színekre, vagy egy­szerűen kedvet csináltam a kézimunkázáshoz. Sok ügyes tanítványom volt! Az idős házaspár kezében beszélgetés alatt sem pihen a tű. Sietni kellett, közeledett a karácsony. Sok szép terítő, ágynemű, falvédő lesz az Is­merősök, rokonok ajándéka. Ambrus Agnes Februárban klubvezetői tanácskozást tartanak Szigorúbb feltételek Barcson tartotta idei utolsó ülését a megyei klubtanács Itt beszélték meg a III. me­gyei klubvezetői tanácskozás előkészítésének legfőbb felada tait. Erről tájékoztatott Hor­gos Klára, a megyei klubta­nács titkára. — Február 23-án tartjuk megyei tanácskozásunkat. Az eddigiektől eltérően a hasonló összetételű klubok együtt vi­tatják meg tevékenységüket, nem lesznek szekcióülések. Meghívjuk a tanácskozásra a klubok fenntartóit is. A me­gyei klubvezetői tanácskozás célja, hogy értékeljük a Mi világunk pályázatot, ez alkal­mat ad a helyzetelemzésre is. Januárban vitatja meg a me­gyei klubtanács az ifjúsági klubok 1979. évi tevékenysé­gét, februárban adjuk át a a kiváló klubok jutalmát és az okleveleket. — Somogybán kétszázhar­minc ifjúsági klubot tartanak nyilván. Pontosak az adataik? — 1980 második felében új nyilvántartási rendszer lép életbe. Az új működési enge­délyek kiadását szigorúbb fel­tételekhez kötjük. Nem kívá­nunk adminisztratív úton megszüntetni egyetlen klubot j sem, ám nem újítjuk meg j azok engedélyét, amelyek rendszertelenül működnek. A fenntartók felelősségét fokozni kívánjuk. Az új nyilvántartá­si rendszerrel egyidőben pon­tosítjuk a fenntartók jogait és kötelezettségeit. — A megye kétszázharminc ifjúsági klubjának mintegy kétharmada falvainkban mű­ködik. Általánosságban mi­lyennek értékelhetjük a klub­mozgalom idei évét ? - < — Ügy érezzük — folytatta tájékoztatóját a megyei klub­tanács titkára —, hogy ná­lunk is, mint más megyékben, pangott a klubélet. Ezért gon­doltunk arra legutóbbi ülé­sünkön. hogy a jövő szem­pontjából a tartalmi munlca javítására helyezzük a hang­súlyt. A kétszázharminc klub mintegy hat-hétezer fiatalt fog össze: falvainkban általában elégedettek lehetünk a klubok létszámával, de a városokban nem. Több száz főt foglalkoz­tató üzemeinkben nem ritka a húsz-harminc fős ifjúsági klub. Kevés a városokban a lakótelepi klub. Néhány siker­telen kezdeményezés és a pár jó példa tapasztalatait le kell szűrnünk, hogy mivel segít­hetjük a lakótelepi klubok fo­lyamatos tevékenységét. — Szó volt a tanácskozáson a klubok módszertani segíté­séről is. — A megyei klubellátó szol­gálat nem képes ellátni az összes ifjúsági klubot, ezért úgy határoztunk, hogy létre­hozzuk járásonként a szolgá­latot. Meg kell erősíteni a te­rületi klubtanácsokat is. Nagy­atádon és Barcson a kedvező tapasztalatok például állhat­nak előttünk. A megyei klub­tanács az üléseit gyakran tart­ja vidéken, most Barcson egy nagyon jól összefogott terüle­ti klubtanács tevékenységével ismerkedhettünk meg. H. B. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents