Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

Rendeletek és íróasztalok

Mintha csökkenne ®

íróasztalok varázsa: a szakira nélküli pátyaOoezdők közű: egyre kevesebben szeretnélek valami »jó kis íróasztal« mögé kerülni. Sőt: kevesebber választják az adminisztratív képzettséget nyújtó középiskolákat is. Inkább mennék ipari szakmunkásképzőbe, vagt döntenek úgy, hogy képesítő« nélküli pedagógusként, egészségügyi alkalmazottként, vágj éppen fizikai munkáskén* helyezkednek eL /

Éppen három éve, hogy a kormány határozata alapján a munkaügyi és a pénzügyminiszter ^létszámfelvételi zárlatot rendét el az adminisztratív és az ügyviteli munkakörökben. Ez volt az emlékezetes »létszámstop», amely nem tartozott a legátgondol- taöb jogszabályok közé. Igaz: abban az időben — és máT évek óta — az adminisztratív és ügyviteli dolgozók száma a szükségesnél és az indokoltnál lényegesen gyorsabban emelkedett. A szóban forgó jogszabály e folyamatot kívánta megállítani és ez sikerült is. Olyannyira, hogy alaposan megnehezítette — sőt: többnyire lehetetlenné tette — a tervszerű káderutánpótlás^ a szükséges kádercseréket, a'* pályakezdő fiatalok pedig sokszor kilátástalan helyzetbe ke- rfBtek. A közgazdasági szak- középiskolákban végzettek számára például külön rendeleté* kellett fogalmazná, mely — az ő esetükben — érvénytelenítette az atepmndeletet.

rjgyszjoTf3ex.~ gyorsan. Kraeriiii, bogy a »létszámstop» túlságosan is merev döntés volt. 1977. január elsején aztán életbelépett a kategorikHs létszám- stoppot felváltó létszámnö- veiésí tHatom. Ez már lehetővé tette — az 197B. december 31-4 állapotnak meg fele lösn — a kieső mumkaerö pcftsassa, mesve hihiok^i cső- réjét,

A MWÉt6w»l irtatom

azóta is érvényben vas, s nemrégiben a pénzügyminiszté- rtm BevéteM Főigazgatósága vizsgálta több mint kétszáz váfl*liatnál és szövetkezetnél, hogy mily» eredményekkel j«-t a rendeli* végrehajtása. A vizsgálat több fontos meg- állapítással saoágátt. A* elmúlt három évbe» pSdárd csökkent az admiwiggtraHv dolgotok száma (évente 2-3

szá2aJ6k!kaI), s e csökkenés Jórészt annak köszönhető, hogy a nyugállományba vonult embereket a vállalatok nem tudták, vagy nem akarták pótolni. A rendelet hatására a vállalatok nagy részénél komolyan hozzáfogtak az ügyviteli munka ésszerűsítéséhez, lehetséges gépesítéséhez.

A létszám csökkenésében azonban közrejátszott némi statisztikai bűvészkedés is: a rendelet ugyanis előírja, hogy az 1976. december 31-i állományi létszámhoz képest nem növelhető az adminisztratív dolgozók száma. Nem egy vállalatnál azonban 1976 decemberében, szóbeli megállapodás alapján, ideiglenesen, »statisztika javítás« céljából, behívták például a gyermekgondozási szabadságon levő nőket, akik aztán 1977 januárjában ismét visszatérhették gyermekeikhez, hiszen pillanatnyi szerepüket betöltötték. Az így javított statisztika pedig kedvező lehetőséget adott a megfelelő, de azért a rendelet előírásait, is tiszteletben tartó létezamnövelésre.

Ugyancsak a már említett vizsgálat során állapították meg, hogy a vállalatok meglehetősen ritkán élnek a rendeletben biztosított minőségi cserék lehetős égével. Ennek oka, hogy egyre kevesebben vállalják az adminisztratív munkakörök ellátását, így aztán — kénytelen-kelletlen — a meglevő adminisztrátorok továbbképzésével teü megoldani az egyre növekvő ügyvitel! feladatok ellátását.

Mindebből *es következik, hogy a létszámnövelési tilalom még az alkalmankénti ügyeskedés ellenére is elérte célját. Az ügyviteli dolgozók száma csökkent, s az íróasztal ma már nem jelenti az egyedüli elhel yezkedési lehetőséget, megállt az irodák túlnépesedése. A rendelet legnagyobb hatása mégis abban mérhető le, hogy gondolkodásra késztette a pályaválasztó és a pályakezdő fiatalokat. Még a gimnáziumot végzettek körében is növekszik a fizikai munkát vállalók aránya, és ez mindenképpen egészséges folyamatnak ítélhető. Vagy legalábbis e folyamat kezdetének...

S mnelőfct még el hangzana, hogy ugyan miért ítélendő kedvezőnek az adminisztratív

és ügyvttéE dolgozók nak csökkenése, amikor — így halljuk, olvassuk szerte a világion — épp a létszámnövekedés jellemző, hadd emlékeztessek a nem lényegtelen tényre, hogy az irodisták között külön helyet foglalnak el a műszaki alkalmazottak. Számuk emelkedése valóban világjelenség, s ehhez igazodunk mi is. A műszakiak száma nálunk is emelkedik, és emelkedhet, rájuk ugyanis nem érvényes a létszámnövelési tilalom. Így a helyes, és így célszerű. Más kérdés, hogy vannak vállalatok — és nem elvétve —, amelyéknél műszaki munkakörökben »bújtatják« él például még a bérelszámolókat is. Mert a rendeletek kijátszásának lehetőségeit, aki akarja, szinte mindig megtalálja, már csak azért is, mert eleve számít az alaprendelet előírásait módosító, enyhítő jogszabályra.

És az újabb kérdés:

jobb lenne, ha egy rendele* nemcsak a gyors módosítás után felelne meg céljának, hanem már eredeti fogalmazásában is. Es akkor a címzettek — talán éppen az ésszerűség felismerésének okán — tiszteletben is tartanák az ilyen rendeleteket.

Vértes Csaba

a felelősség

A négy traktoros

Ok négyen, srörkére fakulj egyszervol/t—kék munkaruh á- j ban, sáros gumicsizmában, fá» radian az órák óta tartó zöty- kölődéstől, táskába zárt hideg ebéddel az ülés mögött, borostás állal, sok-sok cigarettával, fáradt, de mindig éber] tekintettel, és a vég nélkül szaporodó fényes-barna barázdákkal a hátúk mögött, öli négyen, a traktorosok.

Lágyan megdől az aut4 könnyedén suhan a nagy ívÜ kanyarban, szinte húzza-visA a szürke aszfaltcsík. A leányáé ran túl, ahol az egyenes szakasz gázpedált csiklandó végtelenje kezdődik, négy traktor áll a vetésszéli mezsgyén. Megérkeztünk. A két helyi termelőszövetkezet traktorosai éppen ebédidőt tartanak, ök az őszi munka utolsó mohikánjai. A kukorica a magtárakban, a vetés régen befejeződött, de a jövő évet megalapozó mélyszántás még tart Az idő most enyhe, ködös. Nyúlós a levegő, erőlködnek a gépek, ■ erölköchrtek a vezetők is, hogy ne gírbe-gur- ba, hanem egyenes legyen a c.

EbódMSt tartanak-: ketten a kézi zsírozóval pumpálják a kenőanyagot, egyikük cigarettára gyújt a negyedik villás- . kulccsal igazit valamit a (sárga IHC-n. A tábla' nagy, iá szánta ni való sok, az ebédidő rövid kell legyen, s ilyenkor szükséges az elmaradhatatlan apró karbantartás. A hideg ebédet pár perc alatt be lehet kapni. Majd otthon este lesz meleg vacsora. Reggel hattól este hatig övék a határ.

— Megszoktuk már ez* a munkát. Egész nap ülünk a nyeregben, de este, amikor hazaér az ember, csak leül gyorsan, az a legkényelmesebb. Megállós, kiszállás csak délben, ebédidő idején van, de volt már rá példa, hogy a karbantartás elhúzódott, a az ebéd estére maradt.

— Segítenek Ilyenkor egy-»

másnak?

— Hogyne segítenénk! Egy

barázdát húzunk, nálunk nincs versengés. Most is láthatta, együtt zsíroztuk a gépeket. De van itt egy körzeti szerelő, ha kell, 6 veszi át a munkát. Szerencsére mostanában nemigen volt rá szükség.

Egyformáik a szürkéskék}

nyúzott munkaruhákban, da ahogy a beszélgetés során hol komolyan, hol tréfásan gomolyognak köröttünk a savaik} egyéniségük mind élesebben kirajzolódik. Egyikük csal* egy éve dolgozik a brigádban, de jól érzi magáit, s a több* is befogadta. Egy régi tag erről így beszélt:

— Együtt dolgozol*, közős a felelősség. Aki itt nem szeret dolgozni, az nem marad sokáig velünk. Mert a barázdák között hamar kitudódik az emberség, hosszú a tizenkét óra, és hosszan sorakoznak a napok.

— Ugratnak minket a rá- bások, azok, akik ott túlnaai szántanak. Az 6 gépeikben rádió is van, azon át beszélgethetnek egymással. Mi is kitaláltuk a magunk rádióját, hegy szórakoztassuk magunkat, meg hogy az ugratásra feleljünk. Azóta mi is rádiózunk.

— Hogyan? — A többiek már előre nevetnek. — Mond csak el — bíztatják a mókamestert, s előre tudva a tréfa csattanóját, harsány vidámság kiséri szavait.

— Hát csak amolyan képzelt rádió az. Az ember úgy :sinál, mintha hallgatná aztán mutogat néha a többinek, integet a kezével, mintha hegedülne, hogy »de jól húzza í cigány!« — ilyenformán. A nagy munkában kell néha egy cis humor is. de azért na gondolja, hogy a szántásra nem figyelünk.

— Látszik az a barázdá-J kon, egyenesek a sorok.

— Olyanoknak is kell lenniük.

Szemerkél az eső, egyre ;súszósabbak a barázdák, nind nehezebb jól irányítani i traktort. A hónap közepébe. ha az időjárás engedi, be- eieződik a mélyszántás a réthelyi termelőszövetkezetien. A traktorosbrigád egy ácsit fellélegezhet, véget érnek a sötéttől sötétig tartó nűszakok. Az ebédidő lassan jefejeződik. Ugratják egymást. aztán utolsó szívnak a ágarettából, és nyeregbe izállnak.

Felmordul az indító gene- átor, majd mély dübörgéssel >eindul az irdatlan erejű moor. A négy traktor szépen igymás mögé sorjáz, s ahogy assan haladnak a föld túlsó zéle felé. széles sávon sötét- ik mögöttük a frissen forga- ott föld.

Négyen vannak ezen a áblán. Fábos István, Drávecz mre. Varga Zoltán és Herold ’erenc. Szürkére fakult, egy- zervolt-kék munkaruhában,’ áros gumicsizrgában, fárad- an, de mindig éber tél$intetri, és a vég nélkül sza poro- 6 barázdákkal a hátuk mö- ött. ök négyen, a traktoro- ok.

Ben esik András

Mi is alkotunk. M

Vallomás a munkáról

Modem szoborra, vagy valami hasonlóra gondolhat az ember, amikor figyelmesen nézi a kötognyi, különböző méretű vashuzalokat, amint formálódik a vasbetonszerelő keze alatt Baranyai Ferenc, a Tanép vasbetonszerelője, brigádvezető-helyettes nem titkolja ezt:

— Valóba« hason-» a munkánk ehhez... Mi is alkotunk, minden egyes darabot külön- külön készülünk eL Van olyan betwoelem, amibe csak öt kilót ám van olyan is, amibe 20—30, sőt 40 mázsa huzalt dolgozunk be. Most készítettünk egy ilyen hatalmas tartóelemet a kaposvári Kinizsa-lakótelep űj iskolájához. Bizony, egy ilyenhea a vasat, huzalt elkészíteni, azután betonnal kiönteni, kocsira rakni, a helyszínre szállítani s ott óvatosan beemelni — ez is a mi feladatunk — nem egyszerű dolog. Főként akkor, ha nincs a közelben, sót nem érkezik meg időben a daru, s kézzel kell a helyére emelni egy több mázsás oszlopot, gerendát..,

Miközben a keze szaporán jár: köti, erősíti, formálja, alakítja az új oszlop vázat, az arcát figyelem. Szakmaja szépségéiről beszél.

— Nagyszerű es a szakma. Kár, hogy a mai fiatalokat nem igen vonzza, hiszen évek óta nem jelentkezik senki tanulónak. Mennek a divatosabb pályára. Itt rozsdás huzalokból kell válogatni, azokat szabdalni, s nem ritkán mázsákat emelni. Én nem bántam meg,

ünnepség hereiében emlékeztek meg pénteken délután Katinyin felszabadulásáról a Kaposvári Ruhagyárban. Ez az évforduló azonban nemcsak az itt részt vevőkben keltett együttérzést, hanem azokban la, akik valamilyen formában személyes kapcsolatba kerültek Kaposvár testvérvárosának lakóival, egy-egy üzemének, intézményének, vállalatának dolgozóivaL Bizonyára sokakban fetódéződtek ezekben a napokban a Volga parti városiban töltött napok emlékei, az utazás, a látogatás élményei.

Megyénkben w erőteljesen

folynak az előkészületek a vállalatoknál, az üzemekben, az állami gazdaságokban és a tsz-efcben a január elsején éleibe lépő új gazdasági szabályosok fogadósára. Több napos tanfolyamok, tanácskozások, rövidebb megbeszélések sorát rendezték a múlt héten Kaposváron, elsősorban a pénzügyi szakemberek részvételével. Olyan gazdasagaiéi; í tó intézkedésről van szó, amely kedvező lehetőséget terem* a központi irányítás és a helyi önállóság egyidejű erősítésére, a fegyelmezettebb, ugyanakkor rugalmasabb gazdálkodásra. Az azonban, hogy a rendelkezés előírásai miként válnak a gazdasági élet valóságos irányítóivá, elsősorban azoktól függ, akik felelősek az érvényesítésükért. Persze, ebben nem neiicüiúzhetó <u egesz tar-1

sadatom felelőssége. Oly«« légkör kázüakftását kell segítenie mindenkinek, amelyben nem a kiskapuk keresésére fordítják a* energiát, hanem a felhőse nála* mennél jobb lehetőségeit kutatják, megswksBorozott eró- veL

Lassan véget érnek Somogybán is aiz idea falugyűlések. Az elmúlt héten is több település lakosságának képviselői gyűltek össze a népfrontbdzottsá- gok hívó szavára, hogy meghallgassák a tanács vezetőinek a beszámolóját a múlt év fejlesztési eredményeiről, gondjairól, illetve a jövő esztendő terveiről. Megyénk egyik legnagyobb társközségében,

öreglakon hétfő estére hívták össze a legszélesebb helyi fó-1 rumra a lakókat. Száztízen gyűlték össze a művelődési otthonban, közülük huszonnégyen nemcsak tájékozódtak, hanem kérdeztek és kértek, javasoltak is. A legtöbben a járdáik, az utak építését sürgettek, illetve a közlekedés javításával. a busz és a vasait menetrendjének >obb 06szehango- lásavwl foglalkoztak. De szó esett az óvodai esoportfejlesz- tés szükségességéről és az általános iskolai műhelyterem építéséről is.

A fiatal város, Marcali legifjabb. de máris jó hírnevet szerzett ipari üzemének, a Május 1. Ruhagyár gyáregységének vese*éje adott bsjáfcest*-i

tást csütörtökön, a városi nács végrehajtó bizottságának arról: milyen kulturális, t ciábs és egészségügyi körülmények között dolgozik itt a zömmel lányokból, asszonyokból álló munlkásgárda. A kedvelt farmernadrágot éppen két esztendeje gyártó üzemben — figyelembe véve az egyre magasabb termelési követelményeket — nagy gondot fordítanak a munkavédelemre, a megfelelő higiéniai körülményekre, az üzemegészségügyi előírások megtartására, a mennél kedvezőbb közérzet kialakításéra. Fő törekvéseik« közé tartozik a megkezdet*! siportpalya-építkeaés befejezése, az étkeztetés javítása es ata üzemorvosi ellátás biztosi lása. f E feladatok megvalósításához' kémek segítséget a községi ta- j nács végrehajtó bizottságától, illetve az illetékes szervektől.

A héten — karácsony és az év vége közeledvén — több j községben köszöntötték az j idős embereket;, s jó néhány j munkahelyen hívták meg ba-1 ráfi beszélgetésre az üzem, a j vállalat nyugdíjasait A ven- . déglátas egyre több helyen I vált kedves szokassa, örömmel várt eseménnyé. A szívesen, látott, munkában megfáradt j emberek hozzánk küldött le- J veiéiből érződik: hosszú ideig i maradandó élményt nyújt szá- | mule-a a figyelmesség, az érdeklődés e megnyilvánulása.

feál LbmJo i

hogy ezt választottam. Dolgoztam a metróépítkezésen, a váci cementműnél, a Ferihegyi-repülőtéren. Csaknem húsé éve vagyok a vállalatnál, negyed- százada pedig a szakmában. Nagyon sok somogyi épülethez készítettem valamilyen vasbeton elemet. Üzemekhez, lakatokhoz. iskolákhoz. S milyen nagyszerű érzés látni, tudni, hogy egy-egy új épület az én munkám nyomán jött létre, s nekem is van valamilyen érdemem benne. Kaposváron kívül Marcaliban, Siófokon és Nagyatádon is van ilyen.

Szép ez a munka, noha elsősorban nem a szépségét, hanem a hasznossá fiat. lartossa- iat erteiMiÜL. Lmk a* k&m

ilyet alkotni — s ez minden szakmára értendő —, aki any- myira szereti a hivatását, a szakmáját, mint ő.

— Egyszer a társaimmal,

jutalomból a Szovjetunióba i utaztunk repülőgéppel. Bizony.' jó érzés volt. Büszkeség fogott i el akkor, amikor azt mondtam,: hogy dolgoztam a repülőtér j építkezésén.

Látszatra könnyű, egyszerű munka. Ám úgy elhelyezni egy i elemiben a szükséges vasat, a, huzatokat, hogy a födém, a ge- j ronda, a tartóoszlop súlya, j formája, szilárdsága megfeleljen a követelményeknek, ez bizony nagy hozzáértést, fegyelmet és jő szakmai fölkészültséget kíván. S fizikai álló- képességet is, hiszen havonta 400—500 mázsa vasat dolgoznak feL

Baranyai Ferenc bizalmi, a vasbetonüzem főbizalmija, tagja a vállalati szakszervezeti tanácsnak. Elsősorban ö tartja a kapcsolatot a vállalat szakszervezeti bizottságával, Kulcsár Géza üzemvezetővel, s a különböző építkezések vezetőivel is, bizalmi társaival.

— Mos* a munkaverseny »tervezése, a személyes példa- mutatás a legfontosabb. Üzemünk, a Koleszár Lajos vezette héttagú brigádunk szántén részt vesz a XII. pár tik ongr esz- | szus, a felszabadulás 35. évfor- ; tolója tiszteletére kibontaiko- j zott szocialista murnkaverseny- j ben. Szeretnénk szép eredményeket elérni. A kiemelt munkákhoz, a lakás- az iskolaépítkezésekhez, a Foki-hegyi, a nagyatádi meg a kaposvári munkákhoz mindenkor időben szeretnénk szállítani a vasbeton elemeket. így segítve társaink, a többi szocialista bri- gád munkáját.

Baranyai Ferenc önkéntes

rendőr is. Tizenkét esztendeje elmúlt, hogy esténként rendszeresem .járja a ''árost,, segít a > hivatásos rendőröknek. I 1

Néhány hete megérdemelten j vette at dr. Foruii Jánostól, az < Építők Szakszervezete megyei t bizottságának titkárától az épí- : tési és városfejlesztési minisz- 1 tér által adományozott Kiváló Munkáért kitüntetési.

te k

Létszémgazdéfkodés