Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

Megforrt a bor a Baglas gyomrában Kormos téglák alagútja Jó bort mérnek a hegy gyomrában. Jó bort, fehér bort. Aranyosan csillogót, il­latosat, aromásat, tiszta tü­zűt. A Boglas oldalára ka­paszkodó szőlőtőkék ezrei kö­zött áll a kéthelyi termelő- szövetkezet pincészete. A föld színe felett az új épület, de a »bor hazája« a föld alatt ▼an a 206 éves, vörös téglás pincerendszerben. y Az építés évszáma a lejárat fölött olvasható: 1773. De már eltűntek az egykor volt szer­számok, felváltották őket a modem gépek, a faprés sem foglalja a helyet. Csak a hor­dók egy része a régi, a vén dongákat szinte örökre tartó­sította a bennük levő értékes folyadék, a fehér bor. Mert Két helyen csak fehér bort ter­melnek, de abból több fajtát is. — A jó bor titka a föld mi­nőségében keresendő, de az nem vitás, hogy a pince álla­pota sokban befolyásija. — Horváth József borász techno­lógussal járjuk a csendes so­rokat. A munka már befeje­ződött. megforrt a bor a hegy gyomrában, le is szűrték, most csak a szállítások adnak fel­adatot Bab exportra — Jó ez az év íhdÉMSSsége­sen sütött a nap. Igäz, keve­sebb szőlő termett, de a mi­nőség a várakozáson felüli. Ami itt van — mutat körül —, azt mind eladjuk. Lent a pincében három és fél ezer hektoliter bornak van hely a 64 hordóban. Kint a műanyag tartályokban is elfér ugyan­ennyi. — Meglesz a hétezer hektó? — Még több is! 130 hektár­ról annyi szőlőt szüreteltünk, hogy bérben is tároltatunk valamennyit Nagyatádon. Ami itt a hordókban található, mind idei bor. az óborokat már rég eladtuk. A kéthelyiek is tagjai a Ví- ticoop szőlő- és bortermelési rendszernek. A közeljövőben nem terveznek nagyobb sző­lőtelepítést, de 50 hektáron felfrissítik, kiegészítik az ál­lományt. Járjuk a hordók katonás sorát, kopogtatjuk a sötétbar­nára pácolódott deszkákat, s a teli hordók tompán felel­nek. Huszár Hajós pincevezető nem sokkal idősebb fiatal kol­légájánál A fordulóban talál­kozunk vele, az egyik hordót ellenőrzi a létra tetejéről. — Ilyenkor már csak ket­ten vagyunk, a pince nem sok dolgot ad. Ha jönnék a szállí­tók, kimérjük a bort, ellen­őrizzük az állapotát bele-bele- nézimk a többi hordóba. Nincs hőmérő a pincében, de mint mondják, nem is kell. Kétszáz éve állandó a hőmér­séklet itt lent, s talán ez a legfontosabb a bornak. A leg­nagyobb téli hidegben sem megy alább tíz foknál, s ha jönnek a rekkenő nyári na­pok, csak egy fokot melegszik itt a klíma, az is inkább a nyíló ajtók miatt. Csendes a pince, hallgatnak # vén hordók, őrzik a »hegy fevét«, amelyből az év végi ünnepekre ki tudja hány asz­talra kerül. Vendéglátóink gyertyát gyújtanak. Az im- wolygó láng fénye szemünkbe csíllámlik az üveg lopóba fel- kuszó aranyszínű olaszrizling kavargásából. A nedű üveg- pohárba csurraa*. B. A. Ezermester" kazánfűtők — Halló, itt Honvéd-gázka­zán ... veszi föl Horváth Zoltán a telefont. Kaposvár északnyugati városrészének egyik legnagyobb fűtőművé­nek ő a vezető kazánfűtője. A rézsútos üvegfalak a vá­rosrész egyik jellegzetes épü­letévé teszik a több mint 430 lakást fűtő kazánházat. — Ha arra gondol az em- 'ber, hogy milyen hatalmas csőrendszer kígyózik itt, sok­sok kilométer hosszan a föld alatt meg látja és tudja, mi­csoda bonyolult berendezések­kel dolgozik, akkor érzi iga­zán munkája jelentőségét. Sok ember mind a mai napig le­nézett szakmaként könyveli el a mienket. Nem lehet ezen csodálkozni, hiszen rögtön a meztelen felsőtestű, izzadó fű­tőre gondolnak, a szuszogó, forró gőzt eresztő lokomotív- ra. Szerencsére ezek a körül­mények nagyrészt megváltoz­tak. A fizikai munka helyett egyse inkább előtérbe került iá fölkészültség, a technikai tudás, mint az élet számos más területén. — Nem unalmas itt nyolc órán át folyton nézni a mű­szereket? — A fiatalok közül, bizony, sokan vannak így. Megértem őket. Vehemensebbek, türel­metlenebbek, mint az én kor­osztályom, tisztelet a kivétel­nek, és a szakmaszeretet sincs meg bennük. Pedig hasznosan is el lehet tölteni itt az időt. Manapság már elengedhetet­len, hogy az ember képezze magát, fejlessze a tudását. 1974-ben adták át ezt a ka­zánt. 6 akkor korszerűnek szá­mított. Ma sem korszerűtlen, én legalábbis nem akarom ezt mondani, de már nem tartozik a legkorszerűbbek közé. — Mihez kell értenie egy jó fűtőnek? — Nagyon sok mindenhez. Az egyik főnökünk így fogal­mazta meg: egy jó kazánfűtő­nek egy kicsit villanyszerelő­nek. egy kicsit központifűtés- szerelőnek, műszerésznek, karbantartónak és bizony fű­tőnek is kell lennie egy sze­mélyben. — Manapság már vizsgához kötik, sőt külön szakma a fű­tőké. — Igen. Nálunk is így van ez. Nyolcán vagyunk ennél a kazánnál, s váltott műszakban dolgozunk. Ebből a téli sze­zonban egyszerre kettő van mindig szolgálatban. Egy vizs­gázott fűtő: ő felel az összes berendezés működéséért: a másik, pedig segédfűtő. jelen esetben Horváth József, aki már szintén több éve dolgo­zik ebben a szakmában és hamarosan vizsgázni fog. Mindkettőjüktől roppant fi­gyelmet követel a napi 8 órai szolgálat. — Mire kell figyelni, mi­lyen műszereket néznek? — Rengeteg nyomásmérő van. Ellenőriznünk kell a ki­menő. illetve a visszatérő víz hőfokát, a nyomásfokozó tar­tályban levő víz nyomását, mennyiségét. Ez a nyomásfo­kozó tartály arra szolgál, hogy esti időszakban, a csúcsfo­gyasztás idején is biztosítsa a megfelelő nyomást, és azt, hogy a víz a 10. emeleten, a több mint 33 méter magasan levő lakásokban is mindenkor meleg legyen. — Van-e utánpótlás? — Sajnos a viszonylag jó fizetés ellenére sem választja sok fiatal ezt a szakmát. Pe­dig egy hónapban a műszak- pótlékkal együtt több mint háromezer forint a fizetésünk. A fiatalok közül 'inkább mű­szerésznek, karbantartónak''! e- lentkeznek a legtöbben. az sokkal divatosabb szakma, ab­ban nincs is hiány. — Nemrég erre a kazánra kapcsolták rá a köjál és az óvoda épületét. — Ez semmilyen többlet- munkát nem jelentett, hiszen a kazán teljesítőképessége még ennél is jóval nagyobb, úgy tudom, hogy a következő ötéves tervben itt. mellettünk épülő nagy óvodát is erre kapcsolják rá. Viszont még nem készültek el azok a bi­zonyos visszajelző berendezé­sek, amelyek az ottani vízhő­fokot mutatják, s ezért át kell járnunk gyakran az óvodába és a köjálba ellenőrizni. Re­méljük, hogy ezek a berende­zések is hamarosan megérkez­nek, s akkor már csak a mű­szereket nézzük, a gombokat nyomogatjuk a kezelőpulton. K. Zs. AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Engedélyezik ' — az ideiglenes megállást Maglierini Marco 1979. ok­tóber 10-én. Székács József november 13-án megjelent észrevételére az alábbi tájé­koztatást adom: Az autóbuszmegállók és fordulóhelyek kijelölése ható­sági (tanácsi, közlekedési, rendőrségi és KPM közúti igazgatósági) feladat. Az au­tóbuszok csak a hatóságilag engedélyezett megálló-, illet­ve fordulóhelyeken állhatnak meg. A menetrend összeállítása, változtatása az Illetékes ta­nács építési, közlekedési és vízügyi osztályának jóváha­gyásával történik. A »Gázszerelő Vállalat« el­nevezésű autóbuszmegállót a KPM Közúti Igazgatósága 1979. július 27-i hatállyal megszüntette, mert öblözetek hiányában, az út forgalmának növekedése miatt fokozott balesetveszély alakult ki. A városi tanács ÉKV-osztályá- nak intézkedésére az igazga­tóság ideiglenesen engedélyez­te a megállót. Az út mindkét oldalára leálló öblözetek. épí­tését 1981-re tervezik. A me­zőgazdasági főiskolánál. a szántódi út mellett, arról le­ágazva egy új autóbuszforda­löt és megállóhelyet létesítet­tek. Ezzel egyidöben a KMP Közúti Igazgatósága a szán­tódi úton, az út mellett levő megállókat megszüntette, mert a leálló öblözetek hiánya a megnövekedőit forgalomba» balesetveszélyt jelent. A főiskolánál jelentkező utazási igény egy része meg-! határozható, ennek kielégíté­sére céljáratokat állítottunk) be. Az utazások egy része, sas ún. szórványutazás nem prog­ramozható: A főiskolás buszforduló bér« vezérekor hangsúlyoztuk, hogy szükség van a belső autóbusz- forduló kiépítésére is, mert a nagy tómegforgáhnat lebonyo­lító belső, és a szorvá nyutaza- eokhoz szolgáló külső meggö-j ló csak együtt tudja a forgsí-’ mat lebonyolítani. Kaposvár közlekedésében *a év elején lényeges változás történt. A forgalom zavarta­lan lebonyolítására a külön­böző szervezési intézkedésetek (Tudósítónktól.) J6 közepes termést takarí­tottak be babból a Tab kör­nyéki kisgazdaságok ebben az évben. A tai áfész-szel kötött szerződések alapján körülbelül 700-an vállalkoztak arra, hogy ezt a fontos népélelmezési cikket megtermeljék. A szö­vetkezet felvásárlói 14 vagon babot vettek át a kisgazda­ságoktól. A tahi áfész a megye to­vábbi 6 szövetkezetétől veszi át a felvásárolt babot, lehető­séget kaptak a készletek ex­portálására. A bab feldolgozása már szeptemberben megkezdődött a szövetkezet telepén. Hatan válogatják, tisztítják két gép i segítségével. A szövetkezet az év utolsó negyedében kapott lehetőséget arra, hogy az ex­portszállításokat lebonyolítsa. Ez érthetően nagy erőfeszítést kívánt a szövetkezet dolgozói­tól, a babválogató üzem mun­katársaitól. A külföldi meg­rendelők a fehérbabfajtákat kérik, és a szövetkezet meg tud felelni ennek az előírás­nak. Az előrejelzések szerint a száraz babra a jövőben is nagy szükség lesz. Ezért a tabi áfész javasolja az érintett szövetkezeteknek és a gazdák­nak, hogy továbbra is foglal­kozzanak száraz bab termelé­sével, igyekezzenek ezt minél szélesebb körben elterjeszteni. A fogyasztási szövetkezet de­cember végéig 45 vagon szá­raz babot exportál. Szalontay Mihály z utolsó nap Kérdi ijedten: Keresztkoma, hát hova lett az én szép hizlalt bárányom? Bíz az elszökött. Elszökött az én levágott, meg­nyúzott, megspékelt ünnepi étkem? El bíz az. Hazudsz te, hallod-e, csaló vagy te, meg tolvaj! Csaló volt már az apád is, meg a nagyapád is, már meglopta az én nagyapámat még Anatóliában. Már azt hit­tem, hogy itt a tisztes magya­rok között te is tisztességet tanultál, de úgy látom, hogy tévedtem. Szó szót ért, még úgy megdühödött a szegény hús nélkül maradt károsult, hogy felkapott egy hasáb fát, és hozzávágta a simindzsiás- hoz. Az is felkapott egyet, az meg vissza. De az ám a gye­reket érte. Az apjának se kel­lett több. Hiába rítt a gyerek, kixohant és azzal lármázta fel a falut, hogy a pék megölte a kisgyerekit. Hát a mi falunk­ban nagyon szeretik ám a gyereket. Egy szempillantás, annyi sem telt bele, már tal­pon is volt az egész falu. És hiába menekült a pék a temp­lomba, meg föl a toronyba, ami akkor pont olyan volt mint a pécsi minaret, a nép bizony csak ment utána, hogy megölje. No le is lökték sze­gény simindzsiást, aki be­hunyta szemét, s eset*, esett egészen a torony áljáig, ahol is két testvér, a harangozó meg a testvére ültek és be­szélgették. — De hát a török templom­ban nincsen harang, minek oda harangozó? — Csiba te! Nem a temp­lomba kell, a történetbe! Szó­val szegény pék-simindzsiás ráesett a harangozó testvérire, és úgy agyonlapította, de úgy, hogy az azt sem mondta, hogy miatyánk, mohamed. A pék pedig föltápászkodott. és ro­hant. rohant egyenesen a bíró házába... 35. — ivadH — .., bíró házába! A né­pek meg utána, de a bíró bi­zony bezárta a kaput, és csak a pgres feleket engedte be. Az elveszett ünnepi hús. a rívó gyerek apja volt az első: Ká- di, uram. itt van ez a csaló tolvaj, simindz&iás, akinek egész családja tolvaj volt már Anatóliában, most pedig el­lopta a bárányomat és megöl­te a gyerekemet. — Ó, mond­ta szemét az égre forgatva a kádi —, igaz-e ez, te szeren­csétlen simindzsiás? Mondjad az igazságot, de igaz istened­re, ám, meri ha nem . . Igaz, igaz, mondta a szegény pék teljesen a bugyogós gatyába csinálva mert hát nemigen omMr. nagy mit mondjon! Nem is tudsz védekezni? — kérdezte a kádi. — Hát — mondta a pék —, biztosan vé­letlenül történt, egészen biz­tosan véletlenül. — No az már más, felelte erre a kádi, ha nem akarva történt, hanem csak úgy akaratlan, akkor arra bizony teljesen más ka- dencia jár. Hallgassátok meg, hogy mit ítélek. Szemet szemért, fogat fogért. Ez itten megölte a te elsőszülöttedet, igaz-e? — Igaz, igaz! — Vé­letlenül azt mondod — fordult a simindzsiáshoz — igaz. igaz, rázta a fejét a pék. — Nahát, ha így van, akkor amit elvet­tél, azt vissza kell adni. Gye­reket márpedig Allah is csak egyféleképpen tud visszaadni, ezért hát fogod te magad — mutatott rá a pékre —, és hazaviszed magadnak ennek itt a feleségét — mutatott rá a szegény kárvallott törökre — gyereket csinálsz neki. s az dső gyerek, aki születik, az nem a tiéd simindzsiás. ha­nem itt ezé az igazhitűé. Meg­ijedt erre az ítéletre a török. Szép fiatal felesége volt, sze­rette, nem akaródzott tőle el­válni neki. Mondta is. de er­re csak megdühödött a bíró, s azt mondta; no akkor, ha nem fogadod meg a törvény szavát, takarodj a szemem elől, s te fizeted a per költ­ségeit is. A per pedig két bá­rányba kerül, egy elevenen, egy megsütve. . Nem ért ám ezzel még vé­get a bíró dolga, mert jött ám a harangozó is, és nagy szo­morúsággal előadta, hogyan halt meg az ő testvére, a szenthely árnyékában, mert hogy az a kutyahitű, istenta­gadó simjndzsiás ráugrott a iejíre, Lökte* engem — gaona te volt szegény pék, de a kádi csak letorkollta. Csönd legyen! Ami az előbb igazság volt, igazság az most is. A törvény az, hogy szemet szemért, fo­gat fogért. Ezért hát te si- mindzsias,. szépen leülsz a to­rony aljába, te pedig haran­gozó fölmész a toronyba, osz­tón ráugrasz a simindzsiás fe- jire, haljon csak meg ő is úgy, ahogy megölte a testvéredet. Ha pediglen nem akarod — mert hogy akkor már a ha­rangozó ugyancsak kifelé ol- dalgott —, itt is te fizeted a perköltséget, ami ugyanannyi, mint az előbb, mert hogy én igazságos vagyok: két bárány, de most egy sütve, és egy ele­venen! — No és? Ugrott a te tö­rök harangozod? — Hát azt már nem beszél­te nagyapám nagyapja, de. hogy a sült bárány mindig a ! bíróéknál volt s nálunk még a malacpecsenye szaga sem, az biztos. Derűre kelve hallgattak még egy darabot. Aztán az öreg zsebébe nyúlt, elővette a bo­rítékot. s megkérdezte: — Tudjátok-e merre van ez i a falu? — s mondta a nevét, j — Már hogyne. Hiszen a mi falunk. — Ég milyen messzi van ide? — Közel van az. Négy ki­lométer is alig. De ha itt át­vág az irtáson, a domb mögött mindig csak lefele, a távíró- ‘ oszlopok mentén, tíz perc alatt odaél-. — Ismemek-e ott egy Fa­zekas Juliannát? — kérdezte. — Az egyik tanítónő,,, — ... voit. (folytatjuk.) tógépes járatszerkesztést, a forda-optimalizálást. Ezzrf a módszerrel eszközfejlesztés nélkül három autóbuszt nyer­tünk, és ezzel csökkentettük a csúcsidei zsúfoltságot A kialakult forgalomszerve­zési rendszerben a vonalon közlekedő összes busz nem érinti a főiskolai megállót, mert akkor a forda-optimali­zálás során nyert napi három autóbuszt elvesztenénk a főis­kolánál jelentkező 50—100 személyes szállításért. A panaszok végleges orvos­lására megkerestük a KPM Közúti Igazgatóságát. A rész­letek egyeztetése az érdekel­tekkel megtörtént. December 10-től a Szántód felé vezető út mellett mindkét irányban az ideiglenes megállást a fel­tételek egyidejű biztosítása mellett a KMP Közúti Igaz­gatósága engedélyezi. 1980. április 30-ig kiépítik az út mellett a főiskola szórvány­utazási igényének kielégítésé­hez szükséges autóbusz leálló sávokat. Ezzel megoldódik a nagy tömegforgalmat lebonyo­lító belső buszforduló és a szórványutazást kielégítő kül­ső leállóhelyek balesetmentes üzemeltetése. A veszélyesnek minősített forduló a minimá­lis követelményeket kielégítő, jóváhagyott terv szerint épült. Köszönjük a levélírók ész­revételeit, ä mert városunk egész tömegközlekedését érin­tő lényeges problémát vetet­tek föl. amelynek megnyugta­tó rendezése közös érdekünk. Tisztelettel: de Sorgo Tibor igazgatóhelyettes. Voran 13. számú Vállalat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents