Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-15 / 293. szám
/I TA5Z5Z kommentárja Lerombolták a tárgyalások alapjait Szergej Loszev írja: t Az európai közvélemény I széles körű tiltakozása ellenére a NATO minisztertanácsa olyan döntést hozott, amely veszélyes a béke és a nemzetközi enyhülés ügyére nézve. Engedve Washington durva nyomásának, a NATO-or- szágok külügy- és hadügyminiszterei beleegyezésüket adták, hogy , Nyugat-Európa több országában új középhatótávolságú amerikai nukleáris rakétákat helyezzenek el,' vagyis olyan minőségileg új fegyverzetet, amelynek az a rendeltetése, hogy a térségben jelenleg fennálló erőegyensúlyt a NATO javára változtassa meg és új stratégiai helyzetet hozzon létre Európában. Ért a döntést olyan pillanatban fogadták el, amikor — objektiven nézve — semmi szükség sem volt arra, hogy növeljék földrészünkön a katonai szembenállás szintjét. Ellenkezőleg, a helyzet lehetővé tette a szembenállás szintjének csökkentését és azt, hogy megállapodás jöjjön lét- /re a középhatótávolságú rakéták indítóállásai jelenlegi számának csökkentéséről. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama, arra törekedve, hogy megakadályozzák a nukleáris rakétafegyverkezés újabb fordulójának kezdetét javasolták, hogy késlekedés nélkül kezdjenek tái-gyalásokat a középhatótávolságú nukleáris eszközök kérdéséről. A Szovjetunió — mint ismeretes — emellett készségét fejezte ki arra, hogy a jelenlegi szinthez képest csökkent' az ország nyugati részén elhelyezett középhatótávolságú nukleáris rakéták számát, ha Nyugat-Európában nem helyeznek el további ilyen rakétákat. A NATO-tagállamok azonban nem vették figyelembe ezeket a konstruktív kezdeményezéseket és az események menetét egészen más irányban befolyásolták. A NAJO miniszteri tanácsa az elfogadott nyilatkozatban az új amerikai nukleáris rakéta fegyver-rendszerek ki- fejlesztését azzal igyekszik »•megindokolni«, hogy a Szovjetunió állítólag »jelentős mértékben« növelte harcászati nukleáris erőit. Emellett alaposan kiforgatják a tényeket, A NATO által elfogadott in350 ezren tüntettek Madridban Háromszázötvenezer ember vett részt csütörtökön este Madridban azon a nagy munkástüntetésen, amelyet a mun- kásbiizottságok több más szakszervezeti központtal együtt hirdettek meg az új munkajogtörvénytervezet ellen. A rendzavarás nélkül lefolyt madridi munikástüntetés végén mégis véres incidensek robbantak ki, amikor a nap folyamán ugyancsak Madridban folyó egyetemista tüntetések részvevőinek egy csoportja megpróbált behatolni a munkások sorai közé. A rendező gárda ezt megakadályozta. Később azonban a diáiktüntetők összecsaptak a rendőrséggel és kövekkel dobáltak meg egy rendőrautót A rendőrautó utasai — a hivatalos jelentés szerint — szorongatott helyzetük- ■ ben fegyverüket használták és a lövéseiknek két diák: a 23 éves Emilio Martinez és a 20 éves Jose Luis Montánez, áldozatul esett. tézkedéseüc állítólagos »védelmi jellegéről« szóló »érveket« lényegében megcáfolja az amerikai kormányzat ötéves fegyverkezési terve, amelyet James Carter elnök hozott nyilvánosságra. Az amerikai kormányzat vezetője már bejelentette, hogy szándékukban áll ezt a tervet maradéktalanul végrehajtani, függetlenül a fegy verzet korlátozási tárgyalások kimenetelétől. A Carter által ismertetett tervezet a fegyverkezési hajsza programja ennek alapját a támadó stratégia képezi, olyan agresszív stratégia, amely a Szovjetunió, valamint a Közel-Kelet, Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országai ellen irányul. Éppen ezeknek a céloknak az elérésére hozzák létre az úgynevezett gyorshadtestet, növelik a haditengerészeti flotta és az Egyesült Államok haderői más fegyvernemeinek erejét Ennek az ötéves tervnek, amely a katonai kiadások ugrásszerű növelését irányozza elő, része a cihrkáló számyasrakéták és a »Persing—2« típusú rakéták gyártása és rendszerbe állítása is. Ez a terv nem tegnap és nem ma készül, hanem meglehetősen régóta. A NATO középhatótávolságú nukleáris rakéta fegyverzetének korszerűsítéséről szóló határozatot még 1975-ben elfogadták, amikor a szovjet »SS—20«-as rakétákról még szó sem volí. Éppen ezért képmutatás a NATO miniszteri tanácsának az az állítása, hogy az amerikai rakéták telepítése »váriasz« az »SS—20-as»« rakétákra. A NATO miniszteri tanácsa legutóbbi ülésszaknak döntései és az ezzel egyidőben nyilvánosságra hozott amerikai ötéves militarista program, azt a megvalósíthatatlan célt követi — és ezt a közelmúltban George Brown amerikai külügyminiszter nyíltan kijelentette — hogy a 80-os évekre létrehozzák az észak-atlanti tömb katonai fölényét A közvélemény megtévesztésére törekedve, a NATO urai a brüsszeli határozat elfogadása után azt a látszatot igyekeznek kelteni, mintha ők lennének a tárgyalások kezdeményezői. A NATO miniszteri tanácsának az amerikai rakéták telepítéséről szóló határozatában szó esik valamiféle olyan »lehetőségről«, hogy »két párhuzamos és egymást kiegészítő irányvonalat lehet megvalósítani : a harcászati nukleáris erők korszerűsítését. és a fegyverzetkorlátozást«. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter a maga részéről art állította, hogy a »korszerűsítés és a leszerelési törekvés egy olyan út kettős keréknyoma, amely a biztonsághoz vezet .,.« Valójában semmiféle »párhuzamosság« és »kettős keréknyom« nincs es nem is lehet Teljes felelősséggel ki kell jelenteni, hogy az amerikai rakéták nyiigat-európai telepítéséről szóló döntésükkel azok a NATO-országok, amelyek megszavazták ezt a döntést, szétrombolták a tárgyalások alapját Az »erő helyzetéből,« folytatott tárgyalások, amelyeket most a NATO ajánl egyáltalán nem azonosak a felek egyenlő biztonságán alapuló tárgyalásokkal, amelyeket a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagállamai javasoltak. Az »erő helyzetéből« elképzelt NATO-féle tárgyalások nem lesznek és ebben a kérdésben jobb ha senki sem csapja be önmagát. A NATO miniszteri tanácsa megsemmisítette a tárgyalások alapját a középhatótávolságú fegyverekről és ezzel súlyos felelősséget vállalt magára a fegyverkezési hajsza újabb fordulója miatt. Gyarmatosítás ellenes határozatot fogadott el az ENSZ-közgyülés Az ENSZ közgyűlése magyar idő szerint pénteken hajnalban, egyes tagállamok kifogásai ellenére, elsöprő 125 a 7- hez szavazataránnyal, 7 ország tartózkodása mellett, gyarmatosítás ellenes határozatot hagyott jóvá. A határozatban leszögezték, hogy a gyarmati elnyomás valamennyi formája, ideértve a fajüldözést is, súlyos veszélyt jelent a nemzetköri békére és biztonságra. Elismerték a gyarmati vagy idegen uralom alatt élő népek jogát arra, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel küzdjenek függetlenségük kivívásáért Elítélték a külföldi gazdasági és egyéb érdekeltségeknek a gyarmati rendszer felszámolása eliten ható tevékenységét Súlyosan elítélték a dél-afrikai kormánnyal való mindenféle együttműködést, különös tekintettel ezek nukleáris és katonai oldalára, és követelték azonnali beszüntetés ükét Felszólították az összes tagállamokat hogy tartsák vissza Dél-Afrikába és Rhodesiába irányuló segélyeiket mindaddig, amíg Namíbia és Zimbabwe el nem nyepi önrendelkezését és függetlenségét A közgyűlés 137 szavazattal, ! ellenszavazat nélkül, négy or- . szág tartózkodása mellett jóváhagyott egy második határozattervezetet is, amely arra szólítja fel a tagállamokat, hogy biztosítsanak minél tá- gabb teret a gyarmatosítás veszélyeiről és bűneiről szóló információk terjesztésének. Jókora adag cinizmus kellett ahhoz, hogy békés karácsonyi ünnepeket kívánva búcsúzzanak el egymástól pénteken délután Brüsszelben a NATO ülésén résztvett külügy- és hadügyminiszterek. Egész héten másról sem volt szó, mint a fegyverkezésről, újabb veszedelmes fegyverek nyugat-európai elhelyezésével. És ha hangoztattak is tárgyalási készséget, még nyomatékosabban emlegették, hogy csak »az erő helyzetéből« hajlandók tárgyalni, csupán egy erős NATO (és a még erősebb USA) érhet el sikereket a tárgyalóasztal mellett. E tekintetben az amerikai magatartás különösen szembetűnő volt. Az Egyesült Államok saját szövetségeseivel szemben is keménynek és hajthatatlannak mutatkozott: a szó szoros értelmében kierőszakolta a döntést az új rakétafegyverek (108 Pershing—2 és 464 szárnyasrakéta, azaz robotrepülőgép) gyártásának megkezdésére, majd két-három év múlva nyugat-európai elhelyezésére. Ezt annak ellenére sikerült elérnie, hogy Dánia és Norvégia előzőleg nemet mondott, Hollandia és Belgium pedig haladékot kért (az előbbi két esztendőt, az utóbbi fél évet.) Mégis megszületett az »egyhangú döntés, hozzáláthattak a gyártáshoz az amerikai hadiipari monopóliumok, amelyeknek az ötmilliárd dolláros üzlet óriási hasznot ígér. A NATO-ban sok mindenről szoktak tájékoztatást adni, de a fegyverkezés üzleti elemeiről szemérmesen hallgatnak. Annyi bizonyos, hogy Franciaország kivételével valamennyi NATO-államnak hozzá kell járulnia a telepítés költségeihez. Magát a rakéta- gyártást az Egyesülf Államok kincstára fizeti — az amerikai adófizetők dollárjaiból. A NATO főtitkára, a holland L uns, aki erélyesen szembehelyezkedett antiníi- litarista honfitársainak véleményével (pedig Hollandiában látnivalóan a rakétákat ellenzők vannak többségben) nehezen tudta kivágni magát sajtókonferenciáján. Egy görög újságíró, az athéni tv munkatársa ugyanis azt kérdezte: hány kórházat, hány lakást, hány iskolát lehetne építeni a rakétákra fordítandó ősz- szegből? Azon túl, hogy az új nukleáris rakéták költségesek — roppant veszélyesek is. A nyugat-európai közvéleménynek egy része jól látja, hogy gyártásukkal, illetve telepítésükkel csak a háborús veszély fokozódik, és hogy az enyhülési politikát teszik kockára a NATO urai. Nyugat-Európa erősebb lett — mondja az atlanti propaganda. Vajmi különös erősödés ez — válaszolnak erre még egyes polgári kommentátorok is — hiszen ezáltal egy háborúban Nyu- gat-Európa célponttá válna és teljes bizonyossággal megsemmisülne ... Természetesen a közvélemény nyomását a NATO-ban is érzékelik, ezért »toldották meg« a fegyverkezési döntést a Szovjetunióhoz és a Varsói Szerződés országaihoz intézett új tárgyalási javaslattal, »leszerelési« kezdeményezésekkel. A hosszú, terjedelmes záróközlemény felsorolja a NATO elképzeléseit; az amerikai diplomácia feladata, hogy ezeket a javaslatokat már hétfőn eljuttassa a »keleti címzettekhez«. Míg a fegyverkezési és az -ezzel párhuzamos« leszerelési elgondolásokat erőteljes amerikai nyomásra keresztül tudták vinni, kevésbé érvényesült az Egyesült Államok befolyásolási kísérlete a másik nagy témában: Irán dolgában. Az amerikai diplomácia rendkívüli »aktivitására« jellemző, hogy — amire még sohasem volt példa a NATO ülések történetében — mind ’ Vance külügyminiszter, mind Brown hadügyminiszter kétszer is megjelent az újságírók előtt. Azt bizonygatták, hogy a szövetségesek egysége, szolt- , daritása, az USA melletti kiállása nem ismer határokat. Valójában Irán dolgában a 15 külügyminiszter ugyan kiadott egy nyilatkozatot, amelyben általánosságban az amerikai túszok kiszabadítását szorgalmazta, de a záróközlemény is csak általánosságban foglalkozott a témával. Brüsszelben pénteken is rendkívül feszült volt a légkör, nem elsősorban Irán, hanem a kockázatos és veszélyes rakéta-döntés miatt. Akárcsak a NATO-székházirodáiban, a sajtóközpont telexei előtt is, mindenki a Szovjetunió és a többi szocialista ország reagálásának híreit várta. Meri bizton tudják, hogy az ügyben az utolsó szót nem a NATO mondja ki. Brüsszel, 1979. december 14. Páífy József Kairó 10 százalékkal növeli katonai kiadásait Egyiptom tíz százalékkal növeli katonai kiadásait 1980- han — jelentette be Musztafa KhaKl miniszterelnök a kormányzó Nemzeti Demokrata Párt parlamenti csoportjának csütörtöki ülésén. A kormányfő nem közölte, hogy ez milyen összegű emelést jelent az idei katonai költségvetéshez képest December 16-án aranyvasárnap keresse fel a Somogy Áruházat, a Csibi gyermekruházati szaküzletet, valamint a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat egyéb nyitva tartó kaposvári, vidéki: (Barcs, Nagyatád, Siófok, Marcali) ruházati boltjait, ajándék szakfizleteit, műszaki boltjait. Nyitva tartó egységeink ajtaján felhivőtáblát helyeztünk el, 9—13 óráig várjuk kedves vásárlóinkat. A NATO-döntés veszélyei
