Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-15 / 293. szám
Fizet és? Rendel a vállalat Ä vállalatok népgazdálkodá sáról és fizetési készségeiről kérdeztük Steiner Józsefnét, a Magyar Nemzeti Bank Somogy megyei igazgató-helyettesét, Valamint Nyakas Lajosnét, a számviteli és emissziós ősz tály, Dékány Ferencet, az élelmiszergazdasági, és dr. Kiinger Adorjánt, az ipari és kereskedelmi osztály vezetőjét. — Sokat hallunk mostanában a szerződés és a fizetési fegyelem javításáról. Javult-e a fizetési fegyelem a vállalatok egymás közötti elszámolásában? — S. J.-né: — különbségei kell tennünk íizetőikészség és fizetőképesség között. Előfordul, hogy valakinek van pénze és nem hajlandó fizetni, ezért különböző technikád manőverekhez folyamodik. Másrészt: hiába van meg a fizetőkészség, ha nincs hozzá pénz. — Ny. L.-né: — Hétfajta fizetési mód van: közülük a leglényegesebb az inkasszó és az átutalási megbízás. 1976 óta a beszedési megbízások kifogásolási rendszerével gátat kívántak állítani az indokolatlan fizetési késedelmeknek. Az átutalás esetében ha a vevő nem tud fizetni, akkor visszatartja a pénzt, a szállító azonban határidős inkasszó benyújtásával kérheti a pénzét, így védve ki a fizetési késedelmet. D. F.: — A kérdés az, hogy van-e a vevőnek pénze vagy nincs. A szállítók sok esetben abban hibásak, hogy nem kérnek fedezetigazolást még akkor sem, ha rendszeresen for-, dúl elő a fizetésiképtelenség Az Agroker például rendszeresen ad el fizetésképtelen vevőknek. Azért van ez így, mert bizonyos esetekben érdekében áll, hogy elvigyék a gépeket Dr. K. A.: — A hangsúly a határidőn van. Minden esetben meg kell vizsgálni, hogy a fizetésképtelenség a gazdálkodó egység hibája-e, vagy másnak róhítö? föl. Magh a vállalat tehet például a rossz készletgazdálkodásról Általában mindegyik átéli a vevő és a szállító szerepkörét s találkozik a két fél problémájával. S. J.-né: — Erre az évre az igazán nagy vállalatok fizetés- képtelensége volt a jellemző, s ez hatással volt a kisebbekre is. — A termelőszövetkezetek kiadásai — érthető okokból — az év első felében lényegesen meghaladják bevételeiket. Rövid lejáratú hitelállományuk ezért júniusban a legmagasabb és decemberben a legalacsonyabb. Nem okoz ez gondokat a termelőszövetkezetek elszámolásaiban? D. F.: — Az idényjelleggel gazdálkodó szövetkezeteknél az első félévben a ráfordítások, a második félévben a bevételek összege a nagyobb. Jó gazdálkodás esetén év végén létrejön a pénzügyi egyensúly, a hitelvisszafizetésnek nincs akadálya. Az elmúlt években valóban nőttek a termelési hitelek, ennek oka általában az áremelkedés és a termelés bővülése. Volt néhány termelőszövetkezet ahol a termelési hitelek visszafizetése gondot okozott a gazdálkodás objektív vagy szubjektív okai miatt. — Mi a szerepe a fizetőképesbég hiányában a rossz készlet- és forgóeszköz-gazdálkodásnak? S. J.-né: — Általában igen nagyok a készletek. Ennek két fő oka van. Ha a vállalatok nem piacképes termékeket termelnek, akkor nőnek az immobil készletek. Vannak anyagbeszerzési gondok is. Az ellátás lökésszerű, az anyagfel- hassnálók biztonsági készleteket alakítanak ki. A bank az immobil készleteket ném hitelezi. Ha a gazdálkodás tartós készletnövekedést eredményez, akkor ezt a vállalati fejlesztési alapból kell finanszírozni. Fájdalmas dolog ez, ezért törekszenek a készletek leépítésére, de ez nem mindig sikerüL Ilyenkor keresik meg a vállalatok a bankot Számunkra épp ezért nagyon fontos a keszlet-összetételelemzés. Dr. K. A.: — Következtetéseinket mindig az értékesítési és a termelési tevékenység ismeretében vonjuk le. A bank álláspontja az, hogy a forgási sebesség lassulását kiváltó kószletnövekményt általában nem finanszírozza. Somogyról nem mondható el, hogy a termelés és az értékesítés ütem- telensége lassíthatja a forgási sebességet. Főleg az építőiparban vannak ilyen nehézségek, de a kisebb iparvállalatoknál is előfordulnak zavarok. Az adatokból megállapítható az is, hogy javult a készlettartás és a fizetési készség. A vállalatok és szövetkezetek között azonban erős a differenciáltság és a javulás lehetett] volna erőteljesebb is. S. J.-né: — A bank tervsze-. rű készletgazdálkodásra ösztönöz, de a vállalatoknak is jól meg kell tervezni fejlesztési alapjuk fölhasználását, hogy a több termeléshez szükséges tarlós készletnövekményt finanszírozni tudják. — Az utóbbi két évben szigorú, szelektív hitelpolitikát folytatott a Magyar Nemzeti Bank. Hogyan váltak be a keményebb hitelfeltételekhez fűzött remények? S. J.-né: — A népgazdasági érdekkel összhangban levő vállalati kedvezményezéseket támogattuk. Nem volt népszerű feladat »-nemet« mondani. Aktív hitelezési tevékenységet folytattunk, a konvertálható exportárualapok növelését szolgáló fejlesztésekhez folyósítottunk hiteleket, sőt az ilyen törekvéseket föl is kutattuk. D. F.: — Egész sor példa bizonyítja, hogy az időben benyújtott és jól előkészített fejlesztéseket segítettük. S. J.-né: — Ezzel kapcsolatban a bank vásárlóerő-szabályozást is végez: megvizsgálja, hogy a fejlesztési pénzfelhasználás mennyire gazdaságos. — Miként reagáltak a somogyi vállalatok, szövetkezetek a nehezebb külgazdasági feltételeket közvetítő pénzügyi szabályozórendszerre ? S. J.-né: — Figyelembe véve a követelményeket: elengedhetetlenül szükséges a számviteli és a közgazdasági elemző munka színvonalának emelése. Különösen a termelő- szövetkezeteknek kell nagy súlyt fektetni a termelés és a pénzügyek összhangjának megteremtésére. D. F.: — Kevés termelési szakember veszi tudomásul, hogy a gazdasági döntésekhez a felhatalmazást tulajdonképpen a pénz adja. Dr. K. A.: — Sajnos, a készlet- és forgóeszköz-gazdálkodás és a vezetők anyagi érdekeltségi rendszere között nincs ■ közös kapcsolat. Ahol az ága-; zati minisztériumok megvonták vagy függőben tartották a vezetők prémiumát a rossz készletgazdálkodás miatt, ott lökésszerű volt a javulás. A saját belső érdekeltségi rendszeren belül azonban látványosabb eredmények érhetők el... A bank lényeges szerepet játszik pénzügyi szakemberek továbbképzésében. Gyakran fölkérnek bennünket előadások, konzultációk tartására, és fontos szerep jut a banki tanácsadásnak is. Ennek révén mi is fontos információkat szerzünk a termelésről. Cs. L. Változatos adottságok, lehetőségek Közösen neveljék a fiatalokat kommunistává Az ifjúsági szövetség közvetlen pártirányításából következik, hogy a pártszerveknek és -szervezeteknek segítséget kell nyújtaniuk a KISZ munkájához. A pártirányítás azonban nem állhat csak abból, hogy a pártvezetőségből alkalmanként valaki részt vesz a K IS Z -szervezet taggyűlésén. Egész évben rendszeresen és folyamatosan kell segíteni a fiatalokat, úgy, hogy útmutatást kapjanak feladataik meghatározásához. A párt XI. kongresszusa, a Központi Bizottság határozata kiemelte a KISZ pártirányításának tartalmi és szervezeti fejlesztését. Ennek megvalósulását vizsgálták Nagyatád több üzemében, intézményében és egyéb munkahelyén a párt XII. kongresszusára készülve. A város 55 KlSZ-alapszer- vezete több mint 1200 tagot számlál. Ezenkívül több mint 400 azoknak a bejáró fiataloknak a száma, akik a lakóhelyükön végeznek KISZ- munkát, így az ott tanulók és dolgozók 46—47 százaléka KISZ-tag. Az ifjúságpolitikai munka egyik fontos — persze nem egyedüli — mutatója a fiatalok szervezettsége az egyes munkahelyeken. Erre a tevékenységre a jövőben fokozottabb gondot kell fordítani, elsősorban az üzemekben. A városban dolgozó KISZ- szervezetek változatos adottságok és lehetőségek között tevékenykednek, a legkedvezőbb helyzetben a nagyobb üzemek — konzervgyár, . cérnagyár, Danuvia és a középfokú tanintézetek — KISZ- szervezetei vannak. A tapasztalatok szerint a pártirányítás módszerei sokrétűek a városban és egyre jobban szolgálják azt, hogy a fiatalok eszmei-politikai nevelése messzemenően megfeleljen szocialista társadalmunk magasabb igényeinek, azoknak a követelményeknek, amelyeket pártunk az ifjúság elé állít. A pártirányítás szervezeti kereteit, módszereit, eszközeit, a testületek, az egyes párttagok tevékenységét ezért alapvetően a fenti követelmények érvényre jutása gyakorlati megvalósulása szempontjából vizsgálták. A pártsaervek testületi üléseiken időnként áttekintik a KISZ pártirányításának tapasztalatait A pártalapszerve- zetek többségében általában jól érvényesítik a testületi irányítás elveit, gyakorlat a párthatározatokból a KISZ-re háruló feladatok megfogalmazása és a teljesítés számonkérése. A párt- és KlSZ-szer- vezetek összehangolják, munkaterveiket, programjaikat. Helyes gyakorlat, hogy a KISZ-szervezet képviselőjét meghívják a pártvezetőségi ülésekre, esetenként a párt- csoport-értekezletekre. Sajnos, még elég gyakran előfordul ttt-ott, hogy hiányzik a KISZ- titkár a taggyűlésről, mert nem kapott meghívót. A párt- szervezetek többségében a meghívás már régen eredményes gyakorlat. A párthatározatokat, amelyek az ifjúsággal függnek össze, minden esetben ismertetik. Rendszeres az ifjúsági felelősök, a KISZ-ben dolgozó párttagok fölkészítése, továbbképzése. A város párt- és KISZ-szervezeteinek nevelőmunkája eredményeként a fiatalok közül egyre többen vesznek részt a párttest^letek, a munkabizottságok tevékenységében. A konzervgyári üzemi pártbizottság, a cérnagyár, a Danuvia és az áfész pártvezetőségei hatékony segítséget adnak a fiatalok kommunista neveléséhez, párttaggá válásához. Az 1975-ös pártértekezlet óta 153 fiatal került a párt soraibat a városban. Ebben az évben a fölvettek fele 30 év alatti. Még tervszerűbb és folyamatos nevelőmunkával ez az arány toyább javítható. A fiatalok pártba való felvételével függ össze, hogy az utóbbi években nagymértékben növekedett a KISZ- ben pá rtmegbízatással tevékenykedő kommunisták száma. A KISZ-propagandisták 75 százaléka szintén párttag. A pártszervek fontos feladatuknak tartják a KISZ akcióprogramjának véleményezését — hogy javaslataikkal kiegészítve kerüljenek m fiatalok fóruma, a taggyűbéa elé. A kommunista pedagógusok tevékenysége erőteljesen érezhető a KISZ-alapszervezetek munkájában. Minden alapszervezetnek külön patronáltja van. A pártalapszervezetek hathatós segítséget adnak az iskolák nevelő tevékenységének eredményesebbé tételéhez. Tervszerűen, folyamatosan figyelik, elemzik a módszereket és értékelik az egyes nevelési területeken elért eredményeket. Különösen szép eredményt értek el a közösségi nevelés terén, a tanulóközösségek magatartásformáló erejének növelésében és az egyén szocialista életvitelének: megalapozásában. A város pártalapszervez.etőinek nagy része jelentőségének megfelelően foglalkozik * KISZ káderügyelvel, az új ve-, zetőségek összetételére vonatkozó javaslatokkal. Ezt a* utóbbit ma már soha sem hanyagolják él, és csak igen ritka esetben fordul elő, hogy javaslatuk nem' találkozik * tagság véleményével. . A tapasztalatok azt bízó' nyitják, hogy a pártalapszervezetek nem sértik meg az ifjúsági szövetség szervezeti önállóságát, nem avatkoznak apró-cseprő ügyekbe. Így a fiataloknak lehetőségük van az útkeresésre, a próbálkozásra. Gyámkodás helyett elvi segítséget nyújtanák. A KISZ- ben dolgozó, a pártfeladatokat teljesítő fiatal és idősebb kommunisták az irányító- munkában nélkülözhetetlenek. Arra is szükség van, hogy a pártszervek és alapszervezetek ezt o politikai alapot tovább szélesítsék, mért elsősorban általuk valósul meg a párt- a KISZ-szervezetek közvetlen kapcsolata. D. S. Új gyümölcsös 178 hektáron Jövőre befejezik a telepítést a kutasi gazdaságban 1976-ban kezdődött s a jövő tavasszal befejeződik a gyümölcsös fejlesztése a Kutasi Állami Gazdaságban. Nagy munka végére tesznek pontot, hiszen a program során 178 hektárra kerülnek alma-, cseresznye- és szilvacsemeték. Tavasszal végzik a munka utolsó ütemét: 47 hektárra telepítenek fát, s ezen belül 28 hektáron terem majd — természetesen évek múlva — cseresznye. — Az új telepítés — eredetileg úgy tervezték — a régi fák pótlását szolgálja: a kutaskozmal 202 hektáros öreg gyümölcsöst ugyanis kivágásra ítélték, minthogy az utóbbi evekben már élmaradt a kívánt hozam. Az idén azonban mintha bizonyítani akarták volna az öreg fák, bogy joguk van a fennmaradáshoz: 400 vagon almával fizettek. Ezzel meghosszabbították életüket, s az új telepítés — amellyel a gazdaság gyümölcsöse jövőre már 563 hektár lesz, s ebből 356 hektáron vannak termő fák — pótlásként, hanem fej1 lesztésként vehető számba a Kiskorpád és Nagybajom közötti térségben. Azért ezt a helyet választották, mert így a gyümölcsszállítmányoka' rövidebb' útón juttathatják a korpádi hűtőtárolóba. Folyamatosan fölkészülnek arra is, hogy a fák termőre fordulásának idejere megfelelő munkaeszközeik legyenek a hatalmas gyümölcsmennyiség betakarításához. A gépeket jobbára a következő ötéves tervben szerzik be, a válogató gépsort azonban már jövőre. Az eddiginél nagyobb feladatot jelent* majd a gyü- mölcsszüret. Erre úgy 'készülnek, hogy a betakarítok fogadására, elhelyezésére jobb feltételekéi, teremtenek. Fejlesztik a KISZ-tábo,rt, így elkerülhetik majd, hogy — mint az idén is tették — naponta szállítsák Kaposvárról a gyümölcsszedő diákokat a betakarítási idényben. Szociális épületeket is emelnek, hiszen az elengedhetetlen föltétele az egészséges munkakörülmé- "nyek megteremtésének, Honfoglalók Márki Ferencné i Három asszony ül velem szemben, az igazgató szobájában, a süppedős pamlagon: Greguricz Gyuláné norma- j technológus, Márki Ferencné ! szőrkikészítő és Pauker Zoltánná méós. Mindhárman há- i rom évtizede — a megalaku- í lásától kezdve — dolgozói a kaposvári Kefe- és Műanyag- ipari .Vállalatnak, amelyet a városban még ma is csak ügy emlegetnek: a Kefegyár. Amikor harminc évvel ezelőtt egy felszámolt kisipari szövetkezet harmincöt alkalmazottjával együtt átjöttek az egykori Csizmadia-félé gyapjúfonoda romos épületeit helyrehozni, nemigen gondoltak arra, hogy a hetvenes évek végén a legmodernebb szálhúzó gépek készítik itt a műanyag pántszalagokat és a horgászzsinórt, amely keresett cikk lesz a Szovjetuniótól Angliáig. Egymás emlékéibe kapaszkodva idézik föl a múltat: szinte önmaguknak mondják el. miként vette birtokába a harminc oi honfoglaló a gyárat. — ßn jöttem ide ejőször — emlékezik Márki Ferencné. — Mindenütt romos épületeket, elhagyott berendezéseket, lógó vezetékeket láttam. Elkezdtünk takarítani, aztán fokozatosan rendbeszedtük a műhelyeket, és amikor 1950 októberében megérkeztek az első gépek, elkezdtük a munkát. Kezdetben portás voltam, később amikor megindult a termelés, csomagoló lettem. — Eleinte kézzel végeztük a műveletek nagy részét — veszi át a szót Pauker Zoli lánné, — Gyökérkeféket készítettünk, s a vizes gyökér Greguricz Gyuláné úgy follépdeste az ujjainkat hogy folyt belőle a vér Nem volt könnyű, mégis szívvel-lélekkel csináltuk; Az .Volt a .fontos, .hogy munkát találtunk, dolgozhattunk. — A kezdeti Időben sok t-arcot kellett vívnunk, hóm m vigyék el innen ezt, a gyárat — folytatja Greguricz Gyuláné. — Akkoriban nem nagy jövőt jósoltak a kisüzemeknek, sokat felszámoltak kö2ülüik. A mienkre is ez a sors várt volna. Irtunk a minisztériumba; lejött hozzánk egy illetékes, és neki bizonygattuk, hogy életképes ez a gyár, el tudjuk tartani magunkat, Az induláskor kezdetleges módszerekkel napi tizenhat ólát is dolgozlak. A szőrt például egy hatalmas üstben főzték az udvaron. Ha esett, ha fújt, ott kellett állni mellette. Lelkesedésben mégsem volt hiány, s a napi munka mellett jutott idő egyébre is. — Gyerekek! Mi is volt az ifjúsági szervezet neve? DISZ, ugye? ... Látjátok, régen volt már. De azt tudom hogy mindenben á lehető legjobbat akartuk nyújtani, semmiből sem akartunk kimaradni: sportoltunk, művelődtünk, politikai munkát végeztünk.,. — sorolja Greguriczné.' — Emlékszem — folytatja Faukerné —, nagyon szerettünk volna bált rendezni, de nem volt hol megtartani. Ösz- SZrhívtuk a fiatalokat; kifestettünk, rend behoztunk égy elhagyott istállóépülétet. Ott tártottuk még az összejövetelt. Felejthetetlen élményem marad. Fiatalos lendületük a mai napig megmaradt. Egyöntetűen állítják: az ifjabb generáció hevülete magával ragadja őket is. És — bár néha fáradtnak érzik magukat — nem mernek, nem akarnak kimaradni semmiből. Pauker Zoltánná A nehezebb Időszakokat is csak így tudták átvészelni. Amikor 1967-ben a PVC partvisszőr gyártásával elkezdődött náluk a »műanyagkór- szak~, sokáig nyűgnek érezték, amit sohasem lehet meg-- szokni. Furcsa volt a lószőr és a serté után az újfajta anyag, nehéz volt veié megbarátkozni. Aztán ahogy múltak az évek, a sokféle termék bevezetésével sokszínűbbé, érdekesebbé váltak a feladatok. A munka is könnyebben ment a sorra épülő üzemcsarnokokban. Bővült az üzem, s egyre több embernek adott; megélhetést a műányag. Ma már csaknem ötszázan dolgoznak a hajdani kisüzem helyén. A harmincöt honfoglalóból alig maradtak néná- nyan. Nekik viszont örökre szívükhöz nőtt ez a gyár. Lendval József Somogyi Néplap
