Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-01 / 256. szám
Pályakezdő értelmiségiek Magányosan SZAPORODÓ HIBÁK A lakók és a lakószövetkezet vitája . Mennyire maradhat fenn az egyetemi, főiskolai szellem a humán értelmiségiek életmódjában, munkavégzésében, emberi kapcsolataiban — erre kerestünk választ sorozatunk első részében. Kiderült í ahány személy, any- nyiféle tanulság. Léteznek azonban általános törvény- szerűségek is. Az egyik: a pedagógus, a népművelő nem »veszhet el-« szem elől, hiszen kicsiny közösségben dolgozik, melyben a hierarchiának csupán két- három- fokozata létezik, s az sem érvényesül mereven. A másik törvényszerűség: az említett humán pályákon a »kiválasztás« szabályozott, ezért a pályakezdők csaknem ugyanolyan képzettségű, felfogású munkatársak közé, csaknem ugyanolyan homogén közegbe kerülnek, amilyenben diákként is éltek. A jogi szabályok, a szerkezeti tulajdonságok itt világosan meghatározzák a pályakezdő feladatait, és — egyes »típushibák« ellenére is — megkönnyítik a beilleszkedést. Az élet néhány más területén azonban a szabályozás korántsem ilyen erős, a közeg korántsem ilyen egységes. Hogyan lehet hát önmagunkat elfogadtatni egy heterogénebb összetételű közösségben? Ha nyílt a szív, jó a modor A. E. huszonhét esztendős, orvosnő. A megyeszékhelyen üzemorvosi állást vállalt, lakást is kapott. Munkahelyén olyan társadalmi rétegek — képzett szakmunkások, »két- laki« betanított munkások, műszaki értelmiségiek — életfelfogásával kellett megismerkednie, melyekről korábban alig tudhatott többet néhány közhelynél. — Pályafutásom kezdetén számítanom kellett arra, hogy — amint egy-két elődöm — magam is a rossz beidegződés áldozata leszek. Az üzemben ugyanis — és nemcsak ebben az üzemben! — korábban láthatatlan, de szilárd fal választotta el egymástól a mindenáron a hatékonyságra törekvő műszaki értelmiségieket és a kizárólag »emberközpontú« gondolkodásra nevelt orvost. Ez utóbbi — képletesen szólva — alig nyomott többet a mérlegen, mint a portás vagy a takarítónő. A menüvel kapcsolatban nyilvánított orvosi vélemény, egy_-egy munkavédelmi, egészségvédelmi követelmény számohkérése vagy egyik-másik »táppénzes« eset gyakran rossz szóbeszédhez, nézeteltéréshez, kölcsönös ha- ragszomrádhoz vezetett. Egyes műszaki vezetők önérzetét az is sértette, ha a munkások az üzemorvosnak mondták el, milyen igazságtalanságok érték őket. El kellett hát sajátítanom a »gyóntatás« tudományát, meg kellett tanulnom — bár talán »botcsinálta« módon — a lélekbúvárkodás fogásait. S vállalnom kellett, hogy olykor szót emeljek valamelyik munkás érdekében. Nerp volt könnyű mérkőzés, de a műszakiak végül mégis »megpuhultak«, fogékonyabbá váltak az emberi gondokra. Én is nyitottabb szemmel nézem azóta a gazdasági, gyártási folyamatokat. Az »érdes felület« mindkét félről lekopott. Persze, rengeteg türelem és jó modor kellett hozzá... 1 A. E. korábban belgyógyász ~ szeretett volna lenni. Am a véletlen választás szerencsésnek bizonyult; most az üzemorvosi szakvizsgára készül. „Mószerolnak az irodisták” R. P. pénzügyi és számviteli főiskolát végzett fiatalember is »idegen« közegbe került A jó félszáz dolgozót foglalkoztató vállalatnál nem »forognak« nagy pénzösszegek, nincsenek komoly fel- készültséget, »fifikát« igénylő bel- és külkereskedelmi akciók, tranzakciók. R. P. tehát »idegen test« a műszaki értelmiségiek között, s idegen az adminisztratív dolgozók közt is. — A műszakiak — ki tudja, miért — önálló kis kasztot alkotnak. Kispályás foci- meccseikből, beszélgetéseikből, sörözéseikből néhány »hasonszőrű« társammal együtt — rendszerint kimaradok. Nem valószínű, hogy a saját hibámból __ Az adm inisztratív dolgozókkal is nehéz közös nyelvet találni. Ök — tisztelet a kivételnek — elsősorban pletykálkodással, a főnökök »informálásával«, besúgással, »mószerolással« töltik napjaikat. Érthetően, hiszen nincs dolguk... Munkámban sem találok örömet. Csupán néhány mechanikus, állandóan ismétlődő, unalmas i műveletből áll, elvégzéséhez egy elégséges érettségi elég volna. Piciny, jelentéktelen fogaskeréknek érzem magam egy jól bejáratott, már szinte önmagától mozgó gépezetben. A »nagyfőnökök«? Velük egyszer-kétszer találkoztam, hónapokkal azután, hogy a vállalathoz kerültem. Megkeseredett, szomorú 1 fiafalember R. P. Gondjait csak félve, némi rábeszélés után mondja el. Megszokta, hogy okkal, ok nélkül »mó- szerolják« ... Elképzelhetőnek tartja, hogy az ő visz- sza húzódó modora volt az emberi kapcsolatok gátja, de az is lehetséges, hogy ez a beletörődés és életuntság — következmény. R. P. mindenesetre visszavonhatatlanul elhatározta, hogy elhagyja az egyébként köztudomásúan igen gyengén működő vállalatot. Nevének elhallgatását ő is, mint — egy kivétellel — valamennyi riportalanyunk kérte. Eljárását etikai szempontból támadhatónak érezzük, de nem lehetünk bizonyosak benne, hogy indokolatlan. Lengyel András (Folytatjuk.) Á Hegyi utca 3/A és 3/B számú házak hat évvel ezelőtt épültek. A négyemeletes házak vázszerkezetét a SÁÉV állította össze, a befejezés pedig a Tanép-re várt. A bonyodalmak itt kezdődtek, mert a vasszerkezet összeszerelése és a befejezés között majdnem egy év telt pl, az épületek állaga közben romlott. A lakók elmondták: ipari tanulók dolgoztak a falazásnál és a vakolásnál. — A falak -mészhiányban szenvednek« — jegyezte meg keserűen az egyik lakó. — A 3/A épület homlokzatáról mintegy másfél négyzetméternyi nemesvakolat lehullott, pedig ennek a szakértők szerint legalább huszonöt évig ki kellene tartania. Az épületek nincsenek kö- rülárkolva, ha esik az eső, akkor víz borította járdán kell1 átlábalni. A lépcsőház nagy üvegtábláinál beesik az eső. A házak tó rolóhelységek: nélkül épültek. Nincs alagsor, lomtár, vagy a panelházaknál megszokott közös helyiség. A hibákat annak idején mindenki elismerte, mégis . minden maradt a régiben. A falak, a szabványtól eléggé eltérően »dülöngélnek«, az erkélyeken befolyik a víz. Alapos a gyanú, hogy a vízvezetékcsövek nem a kívánt méretűek, mert a negyedik emeletre szinte sohasem jut el a víz. Ezek a hibák naponta megkeserítik a lakók életét. Az igazi kálvária azonban nemrég kezdődött. Az egyik házban a közelmúltban, két hétiig szennyvízcső-dugulás volt E két hét alatt az ossz-1 Sikeres nadrágfék Kevesebb termék-gazdaságosabban Az idén még csaknem százféle termék került ki a bog- lárlellei Balaton Szövetkezet műhelyeiből, de a vezetők már azon gondolkodtak, hogy miként lehetne célszerűbben felhasználni erőiket. A so kié' le gyártmány egymás mellé rakva, ügyesen felsorakoztatva jól mutat ugyan, de valóban gazdaságosan csak nagy szériával lehet dolgozni. A közeljövőiben megszüntetik a jelenlegi termékek felének gyártását, s csak a jól bevált régebbi és a sokat ígérő új cikkekkel jelennek meg a piacon. ' Az újdonságok közül a sok vihart — igy egy sajtóvitát is — átélt széllovas megmarad. Széles körű piackutatás előzi meg a gyártást. Valószínűleg kisebb sorozatok kerülnek a kereskedelembe, ,a hazai érdeklődésnek és pénztárcáknak megfelelően. De nemcsak eladni akarják ezt az új, gyors és látványos sikert arató sportszert, hanem a szövetkezet szolgáltató tevékenységét is erősítik velüik. A vitorlás »deszka« hívei ugyanis jóval többen vannak, mintázok, akik a csaknem húszezer forintba kerülő vízi alkalmatosságot meg tudják vásárolni. A saját kölcsönzőrészlegekbe is többet juttat a szövetkezet ezekből, mint korábban, és tervezik, hogy nagyofbb üdülőknek, szállodáknak kedvezményes feltételekkel egy-egy idényre berbeadják a szó-lovasokat. Az idén hárommillió forint értékű játszótéri berendezést gyártottak. Több ezer hintát, mászókat, csúszdát szállítottak a tanácsoknak — közterületekre —, óvodáknak, bölcsődéknek. Köszönő levelek is érkeztek már, gyerekvélemé- nyekkel. A Boglárlellén ki kísérletezett újfajta műanyag csúszdán gyorsabban és jobban lehet nadrágféken siklani, ezt az élményt nyugtázza egy óvó néni levele, melyet az aprónép mondott tollba. A hagyományos fa és a már szintén jól bevált műanyag csónakok továbbra is készülnek. Elsősorban a kölcsönzőkben népszerűek az evezős vízi járművek — és a vitorlások is —, ezért érdemes velük foglalkozni. Pedig elég sokszor »fürdik be« miattuk a szövetkezet, a kölcsönvett holmit! ajándéknak és lehetőleg ron- i gálni való ajándéknak néző I emberekkel sokat peresked-1 nek, I komfortos lakások a középkor rí viszonyok szintjére süllyedtek Húsz lakás lakóinak kellett a szennyvizét vödörben lehordaniuk, nélkülözniük a higiénia alapvető feltételeit, mert á kivitelező a negyvenöt fokos esésű szennyvízlevezető csőbe egymást követően két könyökcsövet szerelt be. Emiatt az egyik földszinti lakást meg kellett bontani; a hibát kőművesek javították ki, mert vízvezeték-szerelő nem volt. Két hétig elképzelhetetlen körülmények uralkodtak az épületben. Most a másik ház néz hasonló sors elé. Eddig jutottam a tájékozódásban, amikor megkezdődött a lakógyűlés. Horváth József, a lakóbizottság tagja elmondta, ha a jelenlegi állapotba belenyugszanak, i—5 éven belül akkor is tatarozni kell a házat, erre pedig nincs pénzük. De miért kell nekik fizetni a kivitelező hanyag munkája miatt? Az épületek műszaki állapotának vizsgálatával megbíztak egy szakértőt, ak.i elismerte a hiányosságokat, másnapra azonban, mint közvetett forrásból megtudták, nem volt hajlandó hasonló szellemben nyilatkozni, sőt a megbízást is valószínűleg visszaadja. A lakók ragaszkodnak ahhoz, hogy per útján derítsenek fényt a felelősökre, és kárpótlást kérnek a kiállott bosszúságokért. Farkas Árpád, a Kalinyin lakásszövetkezet, ügyvezető elnöke, és Vörös László társadalmi elnök eredménytelenül nyugtatta a lakókat. Arra azonban nem adott senki választ, hogy milyen reményük van jogaik per útján történő érvényesítésére, nem volt ugyanis jelen a lakógyűlésen a szövetkezet jogásza. A lakók kérték azt is, hogy derítsék föl ki volt a műszaki ellenőr, és hogyan született meg a> használatbavételi engedély? Vörös László válaszul azt mondta: elindítják a bírósági eljárást. Jogosan kérdezték a lakók, hogy miért nem kezdeményezett hat éven keresztül pert a szövetkezet, hiszen a hibák hat év óta megvannak. ök állandóan reklamáltak a szövetkezetnél, a lakógyűléseken mindig központi téma volt a kivitelezési hibák sokasága. Eddig azonban minden maradt a régiben. Pedig cselekedni csak a Kalinyin lakásszövetkezeten keresztül tudnak, hatévi bizonytalankodás után végre annak kell kezdeményeznie.. Cseke László Dolgoznak a »hajóácsok«. Növényvédelmi tájékoztató Szalontay Mihály z utolsó nap — Látta? — Én ugyan meg nem réz- tem. Irtózok én az ilyen látványtól. — Hát akkor honnan tudja? — Hát körülállták, s mondták. hogy kész ez már... Jött itt mindenki, még orvos is, de segíteni már az sem tudott. Kötözték, a vérét csillapították ... — Hát nem rögtön? — Hát ki tudja? ... Talán tessék érdeklődni — s mondta ... a város rendőrségét —/ ők mindent tudnak, mindent felírtak. — Megyek, oda kell mennem. Hát addig is, amíg nem találkozunk — lekezelt a három ' emberrel, visszaült, és lassú' kocogással elindult. A rendöiségen félórát kellett várnia, amíg előkerült az ügyben illetékes hadnagy, aki elmondta: nem ő* volt kint a járő"kocsival, de akik kint voltak se látták már a sérültet, merthogy azt az ambulanSomogyi Néplap ciáekocsi rögtön elvitte, de az biztos, hogy a baleset.... —. Hát akkor élt, mikor elvitte az ambulftnciáskocsi? — kérdezte az Öreg. — Hát tetszik tudná, ahogy mesélik, nem nagyon élhetett — mondtn a fiatal kis hadnagy az ősz fejnek. — Természetesen a jegyzőkönyvbe pontosan rögzítve van a halál időpontja és oka. Ha tét; szik ... Nem hiszem, hogy titok ... Biztos nem mint újságíró tetszik kérdezni, hanem mint hozzátartozó. — Holmija? — Itt van, kérem. Odaadjuk? — fjem vagyok rokona, csak barátja; munkahelyi kollegája voltam. A feleségének küldjék. — Igen, kérem, oda fogjuk — mondta a kishadnagy szolgálatkészen. Még egy darabig beszélgetlek. Az Öreg fölírta az ambulánskocsi számát, aztán, elbúcsúzott, de minthogy eszébe jutott, visszafordult; — Baleset volt? — Hogy tetszik érteni? — nézett rá döbbenten az. — Hát azt kérdem, baleset volt-e? — kérdezte Ki öreg Ukéimetleattl, — Hát mi más lett volna? — ö volt a hibás? — Persze. Ez egyértelmű. Gyorshajtás, rossz az út; keskeny is. Féknyoma ugyan nemigen van, csak a kamionnak. De a Fiat legalább százhússzal mehetett. Gyors kis kocsik ezek, tetszik tudni. S valamiért nem tudhatta megtartani az úton az autót, átcsúszott a túloldalra, és púit, neki az a monstrum... — Szóval baleset. — Az. ML lehetne más? Tetszik gondolni, hogy műszaki hiba vagy ilyesmi? — A, nem... — ingatta fejét az Öreg. S már kint a patkányszürke, egyemeletes kis épület előtt kocogtatla meg a fejét: »Ez a technikai hiba, ez itt van a mi fejünkben!« Nem is evett. Visszaült a kocsiba. Maga sem tudta miért, de elhatározta, hogy elmegy majd abba a szállodába, s utánanézett, mit keresett ott Miklós. Tudta, hogy semmi értelme. de , kényszeres volt, mint Miklós. 8. Előbb azonban- a kórházba ment. Elég nagy területen feküdt a megyei kórház a domb oldalán. Elöl meg a K. und K. időkből ittmaradt háromszárnyú, sárga-vakolt »középület«, körülötte elszórva a Horthy- korszakban épült piros téglás, ketemeletes pavilonok, «. egész hátul, már szinte a dombtetőn, több üveges, nagy- ablakos, liftes, négy-öt emeletes, modern épület, a mi karunk terméke. »Tiszta történelem — 'gondolta az Öreg —, az egészségügy XX. századi története. Fotósorozat. Előbb a K-und K. épület, aztán a piros téglások, majd az újak.« Mindjárt el is biggyesztette az ajkát. »Szabvány. Kéne hozzá még valami excentrikus!« A portán hiába kérdezősködött. Megnéztek minden nagykönyvet, de sehol semmit nem találtak. Pedig erősen állították, hogy minden mentőautó- bejövetelt pontosan fölírnak. S merthogy az öreg erőskö- dött, megmondták, hogy akkor a traumatológiának melyik részlege az ügyeletes, merthogy ők minden mentőautót oda küldtek aznap, ott majd bővebb felvilágosítással szolgálnak. S most az öreg ballagott a kert hársfái, platánjai, vadgesztenyefái alatt a négyes pavilon felé. Elég, nehezen találta meg akit keresett — a portán mondott személyt —, de meglelte. Az azonban nem tudott semmit. Csodálkozott az öreg erősen, s csak mondta a magáét. »Hogyan lehet, hát valakinek csak tudni kell íóla... Ekkor és ekkor, itt és itt történt a baleset. A megyei mentőszolgálat vette föl. Ide hozták. Vagy itt halt meg, vagy a mentőautóban.« (Folytatjuk) A lombfertőtlenítés Az alma-, körtefavar ásod ás a korábbinál sokkal intenzívebben. és körültekintőbben ' folytatott növényvédelmi munkák ellenére ismételten számottevő fertőzéseket okozott megyénkben. A május végi,, június eleji száraz, meleg időjárás a fertőzési folyamatot ugyanis csak lassította, de nem állította meg. A kórokozónak szükséges nedvességet az éjszakai harmatképződések biztosították, íg^ a kedvezőtlen időjárást átvészeld, a betegség a júliusi szokatlanul hűvös, csapadékos időjárásban zavartalanul terjedt. Nagyüzemeinkben a védekezés folyamtosan ment, így azoknak a házikertekben alakultak ki erős fertőzések, melyekben csupán a nappali erős fölmelegedés hatásában bíztak. Az alma-, körtefava- rasodás által fertőzött levelek aránya magas. A betegség jövő évi várható fellépését — amely csapadékos időjárás ecetén az alma, körte minőségét és mennyiségét szabja meg — a felhalmozódott fertőző anyag mennyisége határozza meg. A levelek ismételt erős fer- tőzöttsége következtében te- • hát 1980-ban, csapadékos tavaszi időjárás esetén korai, erős megbetegedések kialakulására kell felkészülni. \ várható tauaizi fertőzések mérséklése érdekében ezért minden almás, körtés gyümölcsösben szükséges az őszi lombfertőtlenítés végrehajtása. Hatásos védekezés az őszi permetezés — fagymentes napokon — a Novenda 1,5 százalékos vagy a Krezcnit E 0,9 százalékos oldatéinak valamelyikével. A védekezés egyúttal hatásos a gyümölcsfa -takácsatkák és a körtele- vélbolha áttelelő alakjainak elpusztítására. Mindkét kártevő telelőre vonuló alakjainak kedvezett a csapadékszegény szeptember, október időjárása, ezért erős mértékű tavaszi fertőzésük várható. A múlt hét fagyos időjárása meggyorsította a lombhullást. Azokban az ültetvényekben, melyekben a lomb már lehullott, célszerű lehet az 5 százalékos karbamidoldattal való permetezés is. Ettől a módszertől azonban csak akkor várható jó eredmény, ha a tél folyamán elegendő csapadék hullik, mert a karba- mid másként* nem tudja szétroncsolni a leveleket. Azokban a kiskertekben, amelyekben valamilyen ok miatt nincs mód az őszi kémiai védekezésre, a fertőzött levelek gondos összeg%fűjtésével és elégetésével, vagy mélyen a talajba forgatásával nagymértékben csökkenthetjük a tavaszi fertőzések
