Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-03 / 258. szám
Felüljáró épül Pécsen A télre készül az építőipar Beemelték az utolsó — a száznegyedik — előre gyártóit vasbeton pillért Pécs újonnan épülő felüljárójába. A száznyolcvan méter hosszú, a Budapest—Pécs vasútvonalat és két ipar vagányt átívelő híd a kertvárost és Pécs nyugati városrészét köti majd össze. A százötvenmillió forintos beruházás eddig hozzávetőlegesen háromnegyed részben készült el. Kevesebb a panasz Gyorsabb az ügyintézés Nagyatádon Az Időjárás hidegebbre fordult. A megye két, legnagyobb építőipari vállalatánál kérdeztük, hogyan óvják meg a befejezetlen létesítmények állagát és hogyan biztosítják a munka folyamatosságát a hóban és fagyban. Dombái János, a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat főmérnöke mondta, hogy az építőiparban mindig nehéz időszak a tél, pedig készülnek rá. A Tanép már egy évvel ezelőtt elkészítette téliesített tervét. Ezt építésvezetőségekre és létesítményekre bontották Le. A munkaterületeket elsősorban a szak- és szerelőipari munkát végzőknek kell biztosítani, egy kicsit az ő kezük alá dolgoznak a többiek. Januárra-februárra általában kevesebb a feladat, ezért is fontos, hogy a szakipari munkákat ekkor mindenképpen elvégezhessék. A téliesítés legjobb formája a végleges fűtés; amikor az elkészült lakóházat vagy üzemcsarnokot rákapcsolják a távfűtésre, a gázhálózatra vagy az üzemképes kazánra. Ez a helyzet azonban ritka. A Tanép a kaposvári Kinizsi lakótelepen épülő százhatvan- négy lakásból még az idén átad kilencvenhetet, a fennmaradó hatvanhetet pedig végleges fűtéssel téliesítik. Ugyancsak a Kinizsi lakótelepen építik az új iskolát, ott most kötik be a végleges fűtést. Kaposújlakon a RepülőP1ACI KÖRKÉP gépes Növényvédelmi Szolgálat javítócsarnokát, Marcaliban a sütőüzemet és a szakmunkásképző intézetet is végleges fűtéssel szeretnék ellátni a télre. Siófokon a fokihegyi általános iskola építésével a Tanép lemaradt a nyári kempingépítések miatt. Ezért ott nem sikerült a rákötés a végleges fűtésre: ideiglenes eszközök alkalmazására kényszerülnek. A vállalat gőzfejlesztőkkel biztosítja a munkahelyeken a beton-utókezelést és az adalékanyagok melegítését. A munkahelyek fűtését nagy teljesítményű hőlégbefúvók- kal, gáz- és olajkályhákkal oldják meg. Az épületek szigetelése és a tető befejezése után ezek viszonylag egyenletes és jó hőmérsékletet biztosítanak a munkaterületeken. Mínusz tizenöt fok alatt azonban már nem elegendőek. A tapasztalatok szerint egy-két hétig, amíg tartanak a nagy hidegek, le kell állni az ideiglenes fűtésű munkahelyeken. A Tanép télíesíteni szeretné Kaposváron, a Berzsenyi utca és a Latinca S. utca sarkán épülő lakóházat és a Fűszért új raktárát. A bala- tonboglári építésvezetőség is ideiglenes téliesítést alkalmaz a Dunántúli Regionális Vízmű Bélatelepen épülő üzemviteli épületénél. Veszélyben forog viszont a Tanép kivitelezésében Fonyódon és Tabon épülő lakóházak téliesítése. A Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyára nem szállította le a megrendelt födémelemeket, s az épületeket nem lehet lefedni, téliesíteni. Ez azért is furcsa, mert a Tanép éves szerződést kötött a Beton- és Vasbetonipari Művekkel. A födémelemeknél a választás a szolnoki gyárra esett, az azonban a vevőnek és a saját fölöttes hatósága utasításának fittyet hányva, nem szállít. A SÁÉV létesítményenként és építésvezetőségenként állapította meg téliesítési tervét. Ez magában foglalta a téliesítés módját, a létesítmények elérendő készültségi fokát és az alkalmazható eszközöket A téliesítéssel az építőipari munka idényjellege szűnt meg; folyamatosan készülhetnek a beruházások. Kaposváron a Béke-Füredi lakótelep épületeit végleges fűtéssel, a Domus Áruházat ideiglenes fűtéssel melegítik. A Domus- ban azért kell a hőlégbefú- vásos módszert alkalmazni, mert még nem kész az épület kazánja. A téliesítési tervhez külön kellett egy anyagtervet is készíteni, hiszen, az épületek lezárásához ponyvák, nád, fólia kellenek. Energia- ellátási szempontból a végleges fűtés bekapcsolása volt a cél, mert a távhőszolgáltatás lényegesen olcsóbb, mint a fűtőolaj — mondta Nagyhegyest János termelésvezető. Cs. L. Az állami szervezet állandóan korszerűsödik, javul munkájának a minősége, szilárdul a szocialista törvényesség. A változások során szerzett tapasztalatok indokolták a jogpolitikai elvek továbbfejlesztését 1973-ban. Hat év telt el azóta.' Dr. Kovács Jánossal, a Nagyatádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának a titkárával a jogpolitikai elvek megvalósulásáról beszélgettünk. — Városi tanácsunk apparátusa ismeri az irányelveket, és azokat a hatósági munkában általában jól alkalmazza. Ágazati szakigazgatási szerveink dolgozói jól elsajátították a területükre vonatkozó jogszabályokat, az általános és különös szabályozásokat ismerik és megfelelően alkalmazzák. Az állampolgárok beadványait egyre körültekintőbben bírálják el, gyorsult és kulturáltabb lett az ügyintézés. Javult a társosztályok közötti együttműködés, e téren azonban még korántsem használták ki a lehetőségeket. A döntéseket szinte minden esetben helyszíni szemle vagy egyéb tájékozódás előzi meg, éppen ezért megalapozottab- bak, mint korábban voltak, örvendetes tapasztalat, hogy a lakosság túlnyomó többségében növekedett a tömény- tisztelet, a felelősségtudat, és önként eleget tesz állampolgári kötelezettségeinek. Ezt mutatja az ■ adófizetési morál jelentős javulása: a város hétezer adózó állampolgárának mintegy 95 százaléka határidőre eleget tesz befizetési kötelezettségének. A hátralékok leginkább feledékenység- ből, figyelmetlenségből keletkeznek. Évente csupán három-négy személy ellen kell pénzbírságot kiróni, fizetéséből letiltani. A-z adóhatóság fokozott figyelmet fordít a harácsolás, a spekulációs jelenségek visz- szaszoritására. Az’ utóbbi években különösen telekspekuláció miatt javasoltak jövedelemelvonást több személynél. A szövetkezetek, az egyesületek feletti állami felügyeleti munkát tovább kell erősíteni, mert az néhány alkalommal felületes volt és hozzájárult, ahhoz, hogy néhá- nvan megsértsék, megkárosítsák a társadalmi tulajdont. — Az irányelvek leszögezik, hogy az államigazgatási szervek döntéseikben vegyék figyelembe a körülményeket, az egyéni megítélés követelményeit és indokolt esetben járjanak el méltányosan. Mi a tapasztalat ezen a téren? — A méltányosság gyakorlása meglehetősen sokat vitatott féma a tanácsnál, mivel a méltányosság jogi szabályozása rendkívül nehéz. Egy bizonyos: méltányosságot csak a jogi lehetőségek között lehet gyakorolni. E téren azonban még több bizonytaiani Sággal is találkozhatunk. A helyzet tisztánlátását viszont segíti néhány olyan jogszabály, amely lehetőséget ad, hogy méltányosan járhassanak el az illetékes szakosztályok a törvényesség keretei között maradva. Megnyugtató, hogy az utóbbi két-három évben a panaszok száma jelentősen csökkent. Ez mindenképpen mutatója az ügyintéződ munka szín vonal javulásának. A jogtalan egyéni érdekek érvényesülésének megakadályozása végett mindenkor föllépünk és a szabálysértési bírságolás lehetőségével is élünk. Még nagyobb következetességre van szükség a helyszíni bírságok kiszabásánál (környezetszennyezés, parkrongálás stb.) Összességében tehát úgy ítélem meg, hogy a városi tanácsnál a jogpolitikai irányelvekben foglaltak folyamatosan érvényre jutnak. Tovább kell azonban növelnünk az apparátus szakmai felkészültségét, s vele együtt politikai érzékenységét. D. S. Az árubőséget elmosta az eső A tegnapi hetipiac egyik félnek sem. ígért sok jót. A nyár végihez hasonló áru- bőséget végképp elmosta a kiadós őszi eső, az árak pedig... Ki hallott például olyat, hogy 15 forintért adjanak egy darab sütni való tököd? Ugyancsak maguknak kaparták ki a gesztenyét — nyilván a fa alatti avarból — azok az árusok, akik e csemege utolsó morzsáit 30 forintért árulták — stílszerűen — zsemlemorzsás zacskóban. Aggasztóan romlik az alma minősége. Csak elvétve lehetett ínycsiklandót látni 15—17 forintért. Igaz, aki nem váioga- í tett, 10-ért is vehetett, sőt — kizárólag almadzsemnek — volt 5,60-ért. Két' hete a körteárusok még egy szót sem szóltak: a szép áru kínálta 'önmagát."Tegnap viszont már fennhangon kellett magasztalniuk portékájukat, s a vevők így is meggondolták, hogy adjanak-e érte 12—16 forintot. A puttonyok aljából összeszedett szőlőnek korántsem volt nagy szeme. Nagy szemeket meresztettek viszont az ár felől érdeklődők: 18—20 forint volt ugyanis egy kiló. Hasonlóan kedélyromboló volt a 18 forintos naspolya. A birsnek 12-ért mérték kilóját. Szerencsére a zöldségfélék Szalontay Mihály z utolsó nap Pedig akkor még nem is tudta, hogy a mentőknél ugyanígy jár. Nem voltak szolgálatban azok, akik akkor kiszálltak, a könyv csak any- nyit jelzett, hogy az ilyen és ilyen rendszámú kocsi sérült betegét ma bevitték a kórházba. Az öreg. mint a tébolyodon, úgy érezte magát, amikor a szolgálatos vezető magyarázni kezdte: — Kérem, ha a kocsiban meghalt, akkor itt jelezve volna, és akkor vagy a megyei kórház fagyasztójába, vagy a városi klinika anatómiai osztályának tárolójába vinnék. Mert nem biztos, hogy van családja, el akarják te- mettettii a balesetben elhunytat, és ha senki nem jelentkezik ilyen igénnyöl, akkor a tetem a klinikáé. Kitámolygott a kocsihoz és ment a szállodába. Most a mályvaszínű tapétát nézte. Szinte fizikai rosszullé- tet okozott neki a hatalmas pipacsok lila köde, és sehogyan nem értette, hogyan lehet ebben a szobában akárcsak egy órát is eltölteni, nem hogy egy egész éjszakát. Itt biztosan nincsenek se bolhák, se poloskák. Megdöglenek ettől az ízléstelenségtől. — Szóval biztos, hogy ez volt a szobája? — kérdezte a szobaasszonyt. - De a valaha aranyzsinóros sapkájú. ráncos arcú, kacsikakezű portás fejelt: — Kérem szépen, tetszik tudni, édes professzor úr, ez úgy van, hogy be van írva a könyvbe. — És hát én, én ugye,, ahogy elő van írva szabályosan, óránként végig is járom a folyosókat. És ugye, hogy tetszik tudni, nehogy valami illetlenség történjen. De tetszik tudni, azért persze, szólni nem lehet, mert aki úgy itt nálunk, aki megengedheti -magának, az már ugye. tetszik tudni, az már úriember. Meg úrias&zony. Akarom mondani, tetszik tudni, az már ugye olyan elvtárs, meg elvtársnő, annak már nem lehet szólni, ugye, mert akkor ők. ugye csak megbeszélést tartanak a kiküldetésben. És én akkor zavarok, és én kapok ki kérem, édes professzor úr! — És már kikapott? — Ö, dehogy, hát vigyázok én arra. Kérem szépen én már 52 éve vagyok a szakmában. Csak hát ez az éjjeli felvigyázó«, ez úgy jó nyugdíj-kiegészítés. — Szóval akkor nem is emlékszik rá? rtt a szobaasszony Is belevágott, és a felvigyázó kis- öreggel versenyt bizonygatták a mályvaszínű százasért, aminek a mindig semleges színe most undorítóan összeolvadt a friss tapéta élénkségével. — De, hogyne kérem, hiszen olyan feltűnő volt Olyan se-nem-szakálla volt. Az Öreg felkapta a fejét: — Mi az, hogy se-nem? — Hát se-nem - borosta, se- nem-szakáll — mondta a szobaasszony, amíg Csizmadia bácsi, akarom mondani, Csizmadia elvtárs, az éjszakai folyosóügyeletes szólt is nekem, mert hogy a harmadikról jöttek le a másodikra, ide ebbe a szobába, ahol a férfi lakott, s a lány amikor meglátta ezt a vén trottyost, már bocsánat, akkor elejtette a kulcsot. Mert zavarában. Hát az itteni kitanult kurvák, azok nem ejtik el, azok ismerik már az öreget. Én nem láttam, de biztos, olyan fiatalka volt, szép karcsú, fekete .., — Hát most látta, vagy nem? Szaporán dőlt a szó a nőből, védte a százasát. — Hát persze, én kérem, személyesen, magam szemeivel nem, de ugye a rend az rend kérem, és én takarítottam a harmadikon. És ugye kérem, mert hogy a szoba már le volt mondva, én szedtem ösz- sze a kislány otthagyott holmijait, és ugye kérem, mind olyan volt... — És elvitte később? — Hát egy félóra múlva el, mert ugye kérem, ebből a szobából jött ki. De ugye nem én adtam neki oda, hanem a második emeleti szobaasszony. De ő most lakodalomban van, mert esküszik a keresztlánya, a BmbL Az Öreg sóhajtott. — De ha tetszik akarni, tudok mesélni róla is, meg a Boriról is. — És mikor ment el az a férfi? — Hát azt kérem én nem tudom, mert nekem hat órakor letelt. — Én se kérem, mert én meg a harmadikon takarítottam. — És miié emlékeznek akkor? 10. — Hát ugye... A két ember tanácstalanul nézett egymásra. Odakintről az építkezés tompa moraja mint egy afrikai lokali dob üteme üzent, s csak nagy so kára ragyogott fel a nő arca: — Hát.... hát... tetszik tudni, háromszor is összecsukódott a liftajtó, mert olyan udvarias volt a fiatalember, hogy mindig előre akart engedni. Aztán mikor egy kisasszonyka be akart menni előttünk az ajtón, mert hogy parasztnak nézett minket, akik nem tudjuk a fotocellát — hát nem mondom, először, na de most már öt éve járok vele.., —, még meg is fogta a karját, és nyersen mondta neki: »Vársz a sorodra!« Meg is lepődött ám nagyon, pedig egy nagyon puccos kurva volt. Már bocsánat. — És azzal a lánnyal volt? — Á nem, biztos nem. Mert az a lány már fiújával, vagy kivel, egy hete már itt lakott. Avval biztosan nem. — Meg akart vele ismerkedni? MFolytatjuk) ára még elviselhető. Burgonya 4,53-ért, fejes káposzta 7 fo- rir.úrt kapható kilónkén!,9>!A kel 9—12 forintért is elkel. Külsejéből ítélve régé^eti feltárások során került elő a 15—18 forintra tartott paprika. A paradicsom újra szembeszökően mutatós: »utópri- mőrről« lévén szó a 20 forintos ár sem tekinthető égbekiáltónak. Annál inkább 5 fo- j rint egy fej salátáért, vagy négy egy csomó retekért. Babot sehol sem lehetett látni* a csibegombát literenként 30 forintos extra áron kínálták. A 25-ért árult héjas dióból egyre kevesebb van. Nem mintha hiánycikk volna, az idén igencsak bőven termett, mindössze arról van szó, hogy a tapintatos árusok igyekeznek megkímélni a vevőket a töréssel járó vesződségtől. (Ezért az apró figyelmességért ugye nem is ár 75 forint.) Ha csak az árakat nézzük; a baromfipiacon a helyzet változatlan. Hogy valójában drágult a baromfihús, az csak akkor derül ki, ha megtaksáljuk, hogy mi van a viharté- pázta tollak alatt. Egy három és félkilósnak mondott, de két kilósnak is alig kinéző elaggott kacsa 160 forint volt Az a kakas is megette mór darája javát, amelyet 100 forintért szerettek volna eladni; A tyúkokat senki sem kótyavetyélte el. Ez érthető is a 2 forintos tojások világában. A vásárlók a hét elején az utolsó százasukat is virággá tették, most mégis elégtételt éreztek, mikor emelt fővel, közömbösen léptek el a kó- kadt és színehagyott csokrokat »fél áron« vesztegető árusok előtt. Ez utóbbiak közül a szemfülesebbek krizantém helyett már töves fenyőfács- kákat hoztak. ' A nagyatádi piacon még volt 24-ért is gesztenye, és sütni való tők 3 forintért. Emberemlékezet óta nem került itt 16 forintba a vegyes zöldség kilója, és drá- gálják az atádiak a »kupaconként« (fél kilót, nyomhat egy-egy) 10—15 forintos paprikát. A káposzta és a burgonya a megyeszékhelyihez hasonló áron fogy, meglepően méltányos viszont a fejes saláta 2 forintos ára. B. r.
