Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-03 / 258. szám

Felüljáró épül Pécsen A télre készül az építőipar Beemelték az utolsó — a száznegyedik — előre gyártóit vasbeton pillért Pécs újonnan épülő felüljárójába. A száznyolcvan méter hosszú, a Budapest—Pécs vasútvonalat és két ipar vagányt átívelő híd a kertvárost és Pécs nyugati városrészét köti majd össze. A százötvenmillió forintos beruházás eddig hozzávetőlegesen háromnegyed részben készült el. Kevesebb a panasz Gyorsabb az ügyintézés Nagyatádon Az Időjárás hidegebbre for­dult. A megye két, legna­gyobb építőipari vállalatánál kérdeztük, hogyan óvják meg a befejezetlen létesítmények állagát és hogyan biztosítják a munka folyamatosságát a hóban és fagyban. Dombái János, a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat főmérnöke mondta, hogy az építőiparban mindig nehéz időszak a tél, pedig készülnek rá. A Tanép már egy évvel ez­előtt elkészítette téliesített tervét. Ezt építésvezetőségekre és létesítményekre bontották Le. A munkaterületeket első­sorban a szak- és szerelőipa­ri munkát végzőknek kell biztosítani, egy kicsit az ő kezük alá dolgoznak a töb­biek. Januárra-februárra álta­lában kevesebb a feladat, ezért is fontos, hogy a szak­ipari munkákat ekkor min­denképpen elvégezhessék. A téliesítés legjobb formá­ja a végleges fűtés; amikor az elkészült lakóházat vagy üzemcsarnokot rákapcsolják a távfűtésre, a gázhálózatra vagy az üzemképes kazánra. Ez a helyzet azonban ritka. A Tanép a kaposvári Kinizsi lakótelepen épülő százhatvan- négy lakásból még az idén átad kilencvenhetet, a fenn­maradó hatvanhetet pedig végleges fűtéssel téliesítik. Ugyancsak a Kinizsi lakótele­pen építik az új iskolát, ott most kötik be a végleges fű­tést. Kaposújlakon a Repülő­P1ACI KÖRKÉP gépes Növényvédelmi Szolgá­lat javítócsarnokát, Marcali­ban a sütőüzemet és a szak­munkásképző intézetet is vég­leges fűtéssel szeretnék ellát­ni a télre. Siófokon a foki­hegyi általános iskola építé­sével a Tanép lemaradt a nyári kempingépítések miatt. Ezért ott nem sikerült a rá­kötés a végleges fűtésre: ide­iglenes eszközök alkalmazásá­ra kényszerülnek. A vállalat gőzfejlesztőkkel biztosítja a munkahelyeken a beton-utókezelést és az adalékanyagok melegítését. A munkahelyek fűtését nagy teljesítményű hőlégbefúvók- kal, gáz- és olajkályhákkal oldják meg. Az épületek szi­getelése és a tető befejezése után ezek viszonylag egyen­letes és jó hőmérsékletet biz­tosítanak a munkaterületeken. Mínusz tizenöt fok alatt azon­ban már nem elegendőek. A tapasztalatok szerint egy-két hétig, amíg tartanak a nagy hidegek, le kell állni az ide­iglenes fűtésű munkahelye­ken. A Tanép télíesíteni szeret­né Kaposváron, a Berzsenyi utca és a Latinca S. utca sarkán épülő lakóházat és a Fűszért új raktárát. A bala- tonboglári építésvezetőség is ideiglenes téliesítést alkalmaz a Dunántúli Regionális Vízmű Bélatelepen épülő üzemviteli épületénél. Veszélyben forog viszont a Tanép kivitelezésé­ben Fonyódon és Tabon épü­lő lakóházak téliesítése. A Beton- és Vasbetonipari Mű­vek szolnoki gyára nem szál­lította le a megrendelt födém­elemeket, s az épületeket nem lehet lefedni, téliesíteni. Ez azért is furcsa, mert a Tanép éves szerződést kötött a Be­ton- és Vasbetonipari Művek­kel. A födémelemeknél a vá­lasztás a szolnoki gyárra esett, az azonban a vevőnek és a saját fölöttes hatósága utasításának fittyet hányva, nem szállít. A SÁÉV létesítményenként és építésvezetőségenként álla­pította meg téliesítési tervét. Ez magában foglalta a téliesí­tés módját, a létesítmények elérendő készültségi fokát és az alkalmazható eszközöket A téliesítéssel az építőipari munka idényjellege szűnt meg; folyamatosan készülhet­nek a beruházások. Kaposvá­ron a Béke-Füredi lakótelep épületeit végleges fűtéssel, a Domus Áruházat ideiglenes fűtéssel melegítik. A Domus- ban azért kell a hőlégbefú- vásos módszert alkalmazni, mert még nem kész az épü­let kazánja. A téliesítési terv­hez külön kellett egy anyag­tervet is készíteni, hiszen, az épületek lezárásához ponyvák, nád, fólia kellenek. Energia- ellátási szempontból a végle­ges fűtés bekapcsolása volt a cél, mert a távhőszolgáltatás lényegesen olcsóbb, mint a fűtőolaj — mondta Nagyhe­gyest János termelésvezető. Cs. L. Az állami szervezet állan­dóan korszerűsödik, javul munkájának a minősége, szi­lárdul a szocialista törvényes­ség. A változások során szer­zett tapasztalatok indokolták a jogpolitikai elvek tovább­fejlesztését 1973-ban. Hat év telt el azóta.' Dr. Kovács Já­nossal, a Nagyatádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsá­gának a titkárával a jogpo­litikai elvek megvalósulásáról beszélgettünk. — Városi tanácsunk appa­rátusa ismeri az irányelveket, és azokat a hatósági munká­ban általában jól alkalmaz­za. Ágazati szakigazgatási szerveink dolgozói jól elsajá­tították a területükre vonat­kozó jogszabályokat, az álta­lános és különös szabályo­zásokat ismerik és megfelelő­en alkalmazzák. Az állampolgárok beadvá­nyait egyre körültekintőbben bírálják el, gyorsult és kul­turáltabb lett az ügyintézés. Javult a társosztályok közöt­ti együttműködés, e téren azonban még korántsem hasz­nálták ki a lehetőségeket. A döntéseket szinte minden esetben helyszíni szemle vagy egyéb tájékozódás előzi meg, éppen ezért megalapozottab- bak, mint korábban voltak, örvendetes tapasztalat, hogy a lakosság túlnyomó többsé­gében növekedett a tömény- tisztelet, a felelősségtudat, és önként eleget tesz állampol­gári kötelezettségeinek. Ezt mutatja az ■ adófizetési morál jelentős javulása: a város hétezer adózó állampolgárá­nak mintegy 95 százaléka ha­táridőre eleget tesz befizetési kötelezettségének. A hátralé­kok leginkább feledékenység- ből, figyelmetlenségből kelet­keznek. Évente csupán há­rom-négy személy ellen kell pénzbírságot kiróni, fizetésé­ből letiltani. A-z adóhatóság fokozott fi­gyelmet fordít a harácsolás, a spekulációs jelenségek visz- szaszoritására. Az’ utóbbi években különösen telekspe­kuláció miatt javasoltak jö­vedelemelvonást több sze­mélynél. A szövetkezetek, az egyesületek feletti állami fel­ügyeleti munkát tovább kell erősíteni, mert az néhány al­kalommal felületes volt és hozzájárult, ahhoz, hogy néhá- nvan megsértsék, megkárosít­sák a társadalmi tulajdont. — Az irányelvek leszögezik, hogy az államigazgatási szer­vek döntéseikben vegyék fi­gyelembe a körülményeket, az egyéni megítélés követel­ményeit és indokolt esetben járjanak el méltányosan. Mi a tapasztalat ezen a téren? — A méltányosság gyakor­lása meglehetősen sokat vita­tott féma a tanácsnál, mivel a méltányosság jogi szabályo­zása rendkívül nehéz. Egy bi­zonyos: méltányosságot csak a jogi lehetőségek között le­het gyakorolni. E téren azon­ban még több bizonytaian­i Sággal is találkozhatunk. A helyzet tisztánlátását viszont segíti néhány olyan jogsza­bály, amely lehetőséget ad, hogy méltányosan járhassa­nak el az illetékes szakosztá­lyok a törvényesség keretei között maradva. Megnyugtató, hogy az utób­bi két-három évben a pana­szok száma jelentősen csök­kent. Ez mindenképpen mu­tatója az ügyintéződ munka szín vonal javulásának. A jog­talan egyéni érdekek érvé­nyesülésének megakadályo­zása végett mindenkor föllé­pünk és a szabálysértési bír­ságolás lehetőségével is élünk. Még nagyobb következetes­ségre van szükség a helyszí­ni bírságok kiszabásánál (környezetszennyezés, park­rongálás stb.) Összességében tehát úgy ítélem meg, hogy a városi tanácsnál a jogpoliti­kai irányelvekben foglaltak folyamatosan érvényre jut­nak. Tovább kell azonban nö­velnünk az apparátus szak­mai felkészültségét, s vele együtt politikai érzékenységét. D. S. Az árubőséget elmosta az eső A tegnapi hetipiac egyik félnek sem. ígért sok jót. A nyár végihez hasonló áru- bőséget végképp elmosta a ki­adós őszi eső, az árak pedig... Ki hallott például olyat, hogy 15 forintért adjanak egy da­rab sütni való tököd? Ugyancsak maguknak ka­parták ki a gesztenyét — nyil­ván a fa alatti avarból — azok az árusok, akik e csemege utolsó morzsáit 30 forintért árulták — stílszerűen — zsemlemorzsás zacskóban. Ag­gasztóan romlik az alma mi­nősége. Csak elvétve lehetett ínycsiklandót látni 15—17 fo­rintért. Igaz, aki nem váioga- í tett, 10-ért is vehetett, sőt — kizárólag almadzsemnek — volt 5,60-ért. Két' hete a körteárusok még egy szót sem szóltak: a szép áru kínálta 'önmagát."Tegnap viszont már fennhangon kel­lett magasztalniuk portékáju­kat, s a vevők így is meggon­dolták, hogy adjanak-e érte 12—16 forintot. A puttonyok aljából össze­szedett szőlőnek korántsem volt nagy szeme. Nagy szeme­ket meresztettek viszont az ár felől érdeklődők: 18—20 fo­rint volt ugyanis egy kiló. Ha­sonlóan kedélyromboló volt a 18 forintos naspolya. A birs­nek 12-ért mérték kilóját. Szerencsére a zöldségfélék Szalontay Mihály z utolsó nap Pedig akkor még nem is tudta, hogy a mentőknél ugyanígy jár. Nem voltak szolgálatban azok, akik akkor kiszálltak, a könyv csak any- nyit jelzett, hogy az ilyen és ilyen rendszámú kocsi sérült betegét ma bevitték a kór­házba. Az öreg. mint a tébo­lyodon, úgy érezte magát, amikor a szolgálatos vezető magyarázni kezdte: — Kérem, ha a kocsiban meghalt, akkor itt jelezve volna, és akkor vagy a me­gyei kórház fagyasztójába, vagy a városi klinika anató­miai osztályának tárolójába vinnék. Mert nem biztos, hogy van családja, el akarják te- mettettii a balesetben elhuny­tat, és ha senki nem jelent­kezik ilyen igénnyöl, akkor a tetem a klinikáé. Kitámolygott a kocsihoz és ment a szállodába. Most a mályvaszínű tapétát nézte. Szinte fizikai rosszullé- tet okozott neki a hatalmas pipacsok lila köde, és seho­gyan nem értette, hogyan le­het ebben a szobában akár­csak egy órát is eltölteni, nem hogy egy egész éjszakát. Itt biztosan nincsenek se bolhák, se poloskák. Megdöglenek et­től az ízléstelenségtől. — Szóval biztos, hogy ez volt a szobája? — kérdezte a szobaasszonyt. - De a valaha aranyzsinóros sapkájú. ráncos arcú, kacsikakezű portás fejelt: — Kérem szépen, tetszik tudni, édes professzor úr, ez úgy van, hogy be van írva a könyvbe. — És hát én, én ugye,, ahogy elő van írva sza­bályosan, óránként végig is járom a folyosókat. És ugye, hogy tetszik tudni, nehogy valami illetlenség történjen. De tetszik tudni, azért persze, szólni nem lehet, mert aki úgy itt nálunk, aki megen­gedheti -magának, az már ugye. tetszik tudni, az már úriember. Meg úrias&zony. Akarom mondani, tetszik tud­ni, az már ugye olyan elv­társ, meg elvtársnő, annak már nem lehet szólni, ugye, mert akkor ők. ugye csak megbeszélést tartanak a ki­küldetésben. És én akkor za­varok, és én kapok ki kérem, édes professzor úr! — És már kikapott? — Ö, dehogy, hát vigyázok én arra. Kérem szépen én már 52 éve vagyok a szakmában. Csak hát ez az éjjeli felvi­gyázó«, ez úgy jó nyugdíj-ki­egészítés. — Szóval akkor nem is em­lékszik rá? rtt a szobaasszony Is be­levágott, és a felvigyázó kis- öreggel versenyt bizonygatták a mályvaszínű százasért, ami­nek a mindig semleges színe most undorítóan összeolvadt a friss tapéta élénkségével. — De, hogyne kérem, hi­szen olyan feltűnő volt Olyan se-nem-szakálla volt. Az Öreg felkapta a fejét: — Mi az, hogy se-nem? — Hát se-nem - borosta, se- nem-szakáll — mondta a szo­baasszony, amíg Csizmadia bácsi, akarom mondani, Csiz­madia elvtárs, az éjszakai fo­lyosóügyeletes szólt is ne­kem, mert hogy a harmadik­ról jöttek le a másodikra, ide ebbe a szobába, ahol a férfi lakott, s a lány amikor meg­látta ezt a vén trottyost, már bocsánat, akkor elejtette a kulcsot. Mert zavarában. Hát az itteni kitanult kurvák, azok nem ejtik el, azok ismerik már az öreget. Én nem lát­tam, de biztos, olyan fiatalka volt, szép karcsú, fekete .., — Hát most látta, vagy nem? Szaporán dőlt a szó a nő­ből, védte a százasát. — Hát persze, én kérem, személyesen, magam szemeivel nem, de ugye a rend az rend kérem, és én takarítottam a harmadikon. És ugye kérem, mert hogy a szoba már le volt mondva, én szedtem ösz- sze a kislány otthagyott hol­mijait, és ugye kérem, mind olyan volt... — És elvitte később? — Hát egy félóra múlva el, mert ugye kérem, ebből a szo­bából jött ki. De ugye nem én adtam neki oda, hanem a második emeleti szobaasszony. De ő most lakodalomban van, mert esküszik a keresztlánya, a BmbL Az Öreg sóhajtott. — De ha tetszik akarni, tu­dok mesélni róla is, meg a Boriról is. — És mikor ment el az a férfi? — Hát azt kérem én nem tudom, mert nekem hat óra­kor letelt. — Én se kérem, mert én meg a harmadikon takarítot­tam. — És miié emlékeznek ak­kor? 10. — Hát ugye... A két ember tanácstalanul nézett egymásra. Odakintről az építkezés tompa moraja mint egy afrikai lokali dob üteme üzent, s csak nagy so kára ragyogott fel a nő arca: — Hát.... hát... tetszik tudni, háromszor is összecsu­kódott a liftajtó, mert olyan udvarias volt a fiatalember, hogy mindig előre akart en­gedni. Aztán mikor egy kis­asszonyka be akart menni előttünk az ajtón, mert hogy parasztnak nézett minket, akik nem tudjuk a fotocellát — hát nem mondom, először, na de most már öt éve járok vele.., —, még meg is fogta a karját, és nyersen mondta neki: »Vársz a sorodra!« Meg is lepődött ám nagyon, pedig egy nagyon puccos kurva volt. Már bocsánat. — És azzal a lánnyal volt? — Á nem, biztos nem. Mert az a lány már fiújával, vagy kivel, egy hete már itt la­kott. Avval biztosan nem. — Meg akart vele ismer­kedni? MFolytatjuk) ára még elviselhető. Burgonya 4,53-ért, fejes káposzta 7 fo- rir.úrt kapható kilónkén!,9>!A kel 9—12 forintért is elkel. Külsejéből ítélve régé^eti feltárások során került elő a 15—18 forintra tartott papri­ka. A paradicsom újra szem­beszökően mutatós: »utópri- mőrről« lévén szó a 20 forin­tos ár sem tekinthető égbe­kiáltónak. Annál inkább 5 fo- j rint egy fej salátáért, vagy négy egy csomó retekért. Ba­bot sehol sem lehetett látni* a csibegombát literenként 30 forintos extra áron kínálták. A 25-ért árult héjas dióból egyre kevesebb van. Nem mintha hiánycikk volna, az idén igencsak bőven termett, mindössze arról van szó, hogy a tapintatos árusok igyekez­nek megkímélni a vevőket a töréssel járó vesződségtől. (Ezért az apró figyelmességért ugye nem is ár 75 forint.) Ha csak az árakat nézzük; a baromfipiacon a helyzet változatlan. Hogy valójában drágult a baromfihús, az csak akkor derül ki, ha megtaksál­juk, hogy mi van a viharté- pázta tollak alatt. Egy három és félkilósnak mondott, de két kilósnak is alig kinéző elag­gott kacsa 160 forint volt Az a kakas is megette mór da­rája javát, amelyet 100 forin­tért szerettek volna eladni; A tyúkokat senki sem kótya­vetyélte el. Ez érthető is a 2 forintos tojások világában. A vásárlók a hét elején az utolsó százasukat is virággá tették, most mégis elégtételt éreztek, mikor emelt fővel, közömbösen léptek el a kó- kadt és színehagyott csokro­kat »fél áron« vesztegető áru­sok előtt. Ez utóbbiak közül a szemfülesebbek krizantém helyett már töves fenyőfács- kákat hoztak. ' A nagyatádi piacon még volt 24-ért is gesztenye, és sütni való tők 3 forintért. Emberemlékezet óta nem került itt 16 forintba a ve­gyes zöldség kilója, és drá- gálják az atádiak a »kupa­conként« (fél kilót, nyomhat egy-egy) 10—15 forintos pap­rikát. A káposzta és a burgonya a megyeszékhelyihez hasonló áron fogy, meglepően méltá­nyos viszont a fejes saláta 2 forintos ára. B. r.

Next

/
Thumbnails
Contents