Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-03 / 258. szám

November az üdülőben O nos esfí. Az első ned­ves, nyomasztó nap az ideái. A parkban gumikabátos emberek gereb­lyézik a szÉnehagyott, hatott lombot A Balaton ködbe vész. Az üdülők néhány nap­ja érkeztek, körülbelül két­százhetvenen. Legalábbis eny- nyi beutalt számára van hely télen a siófoki SZOT Csepel~ ben. A társalgóhelyiségekben és a presszóban tanyáznak. Kavargatják a kávét, ciga­rettáznak, beszélgetnek. Egyik sarokban sakkoznak. A néni­kék kötögetnek, olvasgatnak. Az ebédlő függönye mögött valószínű már megkezdték a terítési a felszolgálólányok. Közeledik az ebédidő. Zsombori József üdülőveze­tővel az idei nyarat idézzük. Évente 16—17 ezer ember pi­henéséről gondoskodnak a SZOT Csepelben, illetve a hozzá tartozó Violában és szakmunkástanuló- üdülőben. Főként hazai beutaltakat — felnőtteket, fiatalokat, gyér mekeket — üdültetnek, de minden nyáron fogadnak kül­földi csoportokat is. Télen a két fűthető épületben laknak a vendégek, s ilyenkor — bár a tágas ebédlő most is megte­lik — kevesebb a gond, és kevesebb munkáskézre van szükség, mint nyáron. A fö­löslegessé vált munkaerőt az üdülő területén működő kihe­lyezett csokoládéüaemben fog­lalkoztatják. — Rossz ízű ez a szó, hogy “fölösleges« — mondja Zsom­bori József. — Tartok tőle, hi­szen éppen a munkaerőhiány okozza a legnagyobb gondot Kétségtelen, hogy télen jóval kevesebb munkáskézre van szükségünk, mint a szezon­ban, de munka nélkül senki . sem marad, hiszen gondos­kodtunk a téli elfoglaltságról. A csokoládéüzemben jelenleg hetvenen dolgoznak, de itt is tudnánk legalább 120 embert foglalkoztatni A melléküzem- ágban sem keresnek keveseb­bet, mint nyáron az üdülőben. Az átlagkereset 2600 forint (teljesítménybérben dolgoz­nak), s természetesen télen is éppen úgy jár dolgozóinknak a szállás, a kedvezményes ét­keztetés, a munkaruha, mint amikor felszolgálóként vagy konyhai kisegítőként tevékeny- "kéjnek Nyáron 350 dolgozóra van szükségünk. Sohasem volt ennyi. De eddig, ha munka­erő-problémákról esett szó, én sohasem panaszkodtam. Az említett ideális létszám 90 százaléka rendelkezésre állt. : Sőt, elmondhattam (ezt egyéb­ként most is elmondhatom), hogy gyakorlott törzsgárda nőtt fel a mi üdülőnkben. So­kan közülük 15—16 éves ko­rukban jöttek ide dolgozni, itt nevelődtek, tanultak. Az idén nyáron már nekem is lett volna panaszra okom a mun­kaerővel kapcsolatban. Kö­rülbelül a szükséges létszám hetven százalékával dolgoz­tunk. A régiek közül sokan elmentek, mert előnyösebb ajánlatot kaptak. Felépült né­hány vállalati üdülő, s ezek­ben is szükség van dolgozók­ra. A 43. számú Építőipari Vállalat aranyparti üdülőjébe például 26-an mentek át a Csepelből tavasszal, mielőtt a szezon beköszöntött volna. Megértem őket (kénytelen va­gyok ezt mondani), hiszen 300—500 forinttal többet ke resnek, s kényelmesebb a munkájuk. A posta üdülőjébe hatan mentek át Hogy mi­ként sikerült mégis elvégezni a kötelességünket? Sok, néha megfeszített munkával. Ahol nem teljes a brigád létszá ma, ott egy emberre több munka hárul. A hiányzók munkabérének 80 százalékát kifizettük ugyan a dolgozók­nak, de őszintén szólva azt a minőséget, amelyet teljes lét­számmal produkálhatnánk, az ösztönzés ellenére sem érhet­jük el. Nálunk nem lehet túl­órázni. Az ebédet nem szol­gálhatjuk •feL mondjuk dél­után öt órakor, vagy a regge­lit délelőtt tízkor.., — Eszerint a hiányzó mun­kaerőt valahogy mégis pótolni kellene. — Egyre nehezebb. Siófo­kon nemigen akad. Legföl­jebb vidékről verbuválhatunk (eddig is ezt tettük), ha van hely a munkásszállónkon. Egy üdülőnek a többi között szál­lodai takarítókra, konyhai ki­segítőkre, éttermi felszolgá­lókra van szüksége. Ezenkívül a vendéglátó részlegnek ital- felszolgálókra, pultosokra. Az éttermi felszolgálók átlagbére 2500, a konyhai kisegítőké 2800 forint. Persze ezekhez az összegekhez nem számoltam J hozzá azt a többletmunkabért, i melyet az intenzív munkáért I kiosztottunk, Továbbá nem számoltam hozzá (bár nagyon fontos tétel) a szolgáltatásunk értékét. Egy-egy dolgozónk 10,80-ért kap napi teljes étke­zést, s havonta 100 forintot fizet a szállásért. Azt hiszem, ez testvérek között is legalább 1500 forint pluszt jelent. Kö­vetkezésképpen nálunk az utóbbi a fő vonzóerő. Ha tu­dunk szállást adni, általában képesek vagyunk megszerezni vidékről a munkaerőt. Saj­nos, lehetőségeink végesek. Összesen 150 szálláshelyünk van, az ideális létszám negy­ven százalékát tudjuk elhe­lyezni. A nyáron előfordult, hogy 30 dolgozó hiányzott, ugyanakkor nem volt egy sza­bad ágy a szállodánkban. Mos­tantól valamivel kedvezőbb lesz a helyzetünk. A Viola üdülő régi épületében ugyan­is 12 garzonlakást alakítunk ki saját erőből. Ezeket a la­kásokat azoknak a családos dolgozóknak adjuk, akik a törzsgárdához tartoznak, s még nem jutottak' városi lakáshoz. Láng . Judit kultúrfelelős a könyvtárba siet, néhány perc múlva megkezdi a kölcsönzést. — Mindig van vendégem. Nem unatkozom a kölcsönzési időben. — Hány kötetes a könyvtár? — 2500. Eddig még minden igényt ki tudtam elégíteni. Egyébként ősszel és télen nemcsak a könyv népszerűbb az üdülőben, mint nyáron, ha­nem egy-egy kulturális, szóra­koztató rendezvényt is. Ilyen­kor minden rendezvényünkön telt ház van. Következéskép­pen a téli hónapokban sokkal több gondosan megszervezett rendezvényre van szükség, mint a szezonban. Ugyanis az üdülők ilyenkor szinte min­den szórakozást tőlünk vár­nak ... Nincs panasz. Szinte a hét valamennyi napjára jut egy-egy érdekes rendezvény. No nézzük csak.,. Holnapra koncert, holnapután Rajkó-ze­nekar, azután irodalmi est a Radnóti-színpad tagjainak közreműködésével, majd zene- történet, citerahangverseny stb. TIT-előadások, Kálrnán- est, diszkó... ANKER ALFONZ 1925—1979 ' Kimmitdtts’? Ha jó Idő -w*& ’Eegaaap’- otöfcfc vázosnéaáane lnvtam & tamást. Vendégekkel beszélgetek. ’ — Tízegynéhány évvel ez­előtt ugyanebben az üdülőben pihentem — mondja iMczai Béláné budapesti munkásnő. — Akkor sem a főszezonban, hanem télen, februárban. A Csepelnek még csak egy épü­lete volt Nagyon jól éreztem magam, kitünően pihentem. Azért jöttem most is a szezon után szívesen. Rá sem ismer­tem az üdülőre. Gyönyörű ... — Nem baj, hogy a Bala­ton most »nem üzemel«? — A Balaton mindig szép. ősszel is, télen is. Egyébként hiába jönnék nyáron, nem fürödhetnék. Beteges vagyok. — És a város? — Hát... Az bizony nem szép ilyenkor. Este ki se mer­nék menni az utcára, olyan sötét. — Én eddig mindig nyáron jöttem Siófokra — mondja. Szalai István, a BKV 57 éves nyugdíjasa. — Most jutalom­üdülésre érkeztem, s őszintén szólva, nehezen találom a helyem. Itt az üdülőben, két­ségtelen, mindent elkövetnek azért, hogy jól érezzük magun­kat. De én ilyenkor se sze­retek egész nap itthon ülni. Gondoltam, megnézem a vá­rost, hiszen nyaranta csak a vasúton túli területeken jár az ember. A parton és a csil­logó szállodasoron. Hát kö­rülnéztem a belvárosban és őszintén megvallom, csalód­tam. Ez a Balaton fővárosa, a világhírű fürdőhely?! — Ott van például Hajdú­szoboszló — veszi át a szót Luczai Béla. — Jól ismerem. Azt nem lehet mondani, hogy világhírű hely, de akármikor megnézhetik... — Bízzunk a jövőben — jegyzem meg, s további kelle­mes pihenést kívánok. A főépület előtt a megállni tilos jelzőtábla körül egymást érik a parkoló gépkocsik. — Valami kongresszus van? — érdeklődőm. — Nem. Csak a szokásos üzletvezetői tanfolyam — fe­leli az üdülővezető. Szapudi András Csütörtökön még egész nap­ját a főiskolán töltötte, és senki sem gyanította; ez a nap alkotó életének utolsó napja. Tegnap kaptuk a meg­rázó hírt, hogy Anker Alfonz, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola volt tudományos fő­munkatársa meghalt. 1925-ben Budapesten szüle­tett, és tizenhét év óta, 1962- től munkája, hivatása So- mogyhoz kötötte, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán dol­gozott tudományos munkakör­ben. Ezt megelőzően is a me­zőgazdasághoz kapcsolta hi­vatása, állami gazdaságban, termelőszövetkezetben főállat- tenyésztőként fejtett ki ered­ményes munkát. De igazán itt találta meg önmagát, a követ­kezetes hivatástudattal végzett tudományos kutatómunkában. Kiváló felkészültségét, alapos, rendkívül széles körű genetic kai tájékozottságát az elhiva­tottak akaratával, fáradhatat­lan energiával szerezte meg. A sertéstenyésztés területén végzett kiemelkedő jelentősé­gű munkát, az ő kutatói tevé­kenységének eredménye az el­ső európai hibrid sertés, a Ka-hyb előállítása. Ez az 1973- ban államilag elismert fajta jelenleg Európa legnagyobb hibmdeertés-populációja. Mun­kásságának jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ma hazánkban a Ka- hyb sertést tenyésztő üzemek száma több mint kétszáz, és a vágóhídra kerülő végtermék egyhanmada ez a sertés. Tevékenységére nemcsak a hazai, hanem a külföldi szak­emberek is fölfigyeltek. Neve. m kássága elismertté vált a sertéstenyésztéssel foglalkozó tudományos és gyakorlati szakemberek szeles körében. Tagja volt az Európai Állat- tenyésztők Szövetsége sertés- tenyésztési szekciójának, több rangos nemzetközi fórum előtt tartott előadást. Szakma) munkásságának ér­tékes tapasztalatait, kutatási eredményeit közkinccsé tette; hazai és külföldi folyóiratok­ban, könyvekben közreadta. A fiatalokat szeretettel, türelem­mel oktatta, kiváló előadásait a főiskola hallgatói mindig nagy érdeklődéssel fogadták.. Munkássága elismeréséül a Minisztertanács 1975-ben Eöt­vös Lórámd-díjat adományo­zott neki. Az önmagát soha nem kí­mélő, túlfeszített munka alá­ásta egészségét. De nem akart erről tudomást venni, tovább folytatta értékes kutató- és szervező munkáját. Hosszú betegség után, november else­jén, az élethivatásként művelt alkotómunka közben hunyt el váratlanul. Anker Alfonz személyében kivételes képességű, a. magyar állattenyésztés kiemelkedő egyéniségét veszítettük el. El­hivatottsága, áldozatos, céltu­datos, kitartó munkája példa­kép marad a mezőgazdaság fejlesztéséért tevékenykedő, tudományos és gyakorlati szakemberek előtt. A mezőgazdasági főiskola tudományos főmuinkatársának temetéséről később intézked­nek. Orvosi rendelőt avattak Kaposváron Megbolondult a telefonunk Amikor először kérték Zsó­fikat a telefonhoz, udvaria­san közöltem, csaladunk egyetlen nőtagja sem hallgat erre a szép nevre. Nem tör­tént semmi, mondtam, mellé- kapcsolt a központ, tessék újra tárcsázni. Még örültem is a hívásnak, mert aznap olvastam az újságban, hogy megint elnémult ötezer ké­szülék. Félóra múlva rendel­tek nálam egy születésnapi tortát tizennyolc gyertyával. Déltájban háromszor keres­ték Némethéket, egy nő pe­dig arra kért, szóljak le a műhelybe Faragó bácsinak, mert a fia várja a portán. Miközben a hívásokra vála- szolgattam, sanda gyanúm támadt: az ötezer telefonból néhány megjavított vonalat tévedésből hozzánk kötöttek be. Másnap reggel hétkor ér­tesítettek, Lola nénit elvitte a mentő, rohanjak a kór­házba, látni akar. Miután tisztáztuk, hogy nem tarto­zom Lola néni népes család­jához, erélyes női hang uta­sított: lépjek ki a vonalból, mert kapcsolja a hatvani cu­korgyárat. Később átszóltak az expedícióból, hogy meg­jöttek a konténerek, lehet rakodni. Amikor Zsófiká t másodszor keresték, a felesé­gem vette föl a telefont, s hiába bizonygatta, hogy ké­rem itt nem Zsófika beszél, megint mellékapcsolt a köz­pont, a hívó fél lelketlen bestiának nevezte önagyságát. A hét végén napokig csend volt, de aztán kezdődött min­den elölről. Megkérdezték, hány percet késik a karn­isai gyors, mennyit fizet a lótó, s jöhetnek-e a bútoro­kért. Kemény férfihang szólt rám: azonnal hívjam, a te­lefonhoz Balogh főhadna­gyot, a laktanyaügyeletest, "te jóságos ég, sóhajtottam ma­gam elé, a telefonvonalunkat lefoglalta a honvédség, lehet­séges. hogy perceken belül a Varsói Szerződés egyesített parancsnoksága is jlentkezm. fog? Zsófikat aznap csak az es­ti órákban keresték. — Mondja, kije magának ez a Zsófika? — kérdeztem, miután sikerült lecsillapíta­nom a mérges telefonálót. — A menyasszonyom. Szombaton lett volna az es­küvőnk, de előtte nap ka­ramboloztunk, és Zsófikénak eltört a lába. Az esküvő el­maradt, s azóta az apja nem enged be hozzájuk. — Mit tud tenni? — Nem tudom. — Szöktesse meg! — Nem rossz ötlet, köszö­nöm. Egy hétig bírtam még cér­nával: minden hívásra udva­riasan válaszoltam, hogy ké­rem, ez magánlakás, mellé­kapcsolt a központ, tessék újra tárcsázni. Aztán beleun­tam. Az udvariasság lekopott rólam, hazardírozni kezdtem: — Kárpáti elvtárs házon kívül van, nem tudom őt kapcsolni, német brikettre csak elseje után veszünk fel rendelést, a főmérnök kar­társ tökrészeg, vállalati ko­csin vitték haza, maga ne­kem ne tegyen ajánlatokat, nem hallja, hogy férfi va­gyok, forduljon a nemibeteg- gondozóhoz, ne szidja az anyám, árva gyerekként nőt­tem fel, jaj, maga ismét Zsó­fikat keresi, mellément, mit csináljunk, van ez így! Tegnapelőtt hajnali há­romkor megint a telefon ébresztett: — Őrnagy elvtárs, jelen­tem, az alegységet riadóztat­tám, kérek, engedélyt a fel­adat végrehajtására! — hangzott a vonal túlsó vé­gén. — Az engedélyt megadom! — válaszoltam kábultan, pe­dig legszívesebben azt mond­tam volna, gyerekek, feküd­jetek vissza az ágyikótokba, tévedés az egész, különben is béke van, miért kell egymást bosszantani ilyen kora haj­nali órán?!? És most az a rémlátás gyötör, hogy valahonnét el­indul egy katonai alegység és menetel, menetel egyfoly­tában azóta is, mint Rejtő Jenő idegenlégiós hősei a si­vatagban. Miközben e rémképeket próbálom magamtól elhesse­getni, ismét cseng a telefon. — Apa, te vagy? — Igen — mondom gépi­esen, mert már nem tudok figyelni, ki miért hív, mit akar. — Nagyon haragszol? — Haragudnom kéne ? — Hát hogy megszöktem hazulról és Petivel összehá­zasodtunk. — Szent ég, Zsófika, ma­ga az? — kiáltom, de hirte­len kattan a készülék. Le­tette. ,Ezek szerint Zsófika már boldog, férjhez ment. Csak én vagyok dühös erre a nyo­morult telefonra. De nincs idő a meditálásra. Üjabb hí­vás, újabb parancs: menjen ki a repülőtérre, Oszkár bá­csi megérkezett Kanadából. Megyek. Addig se kell te­lefonálni! Káse György Mihály Bevezetik a körzeti fogászatot Kaposváron, a Donner vá­rosrészben tegnap délután or­vosi rendelőt adtak át rendel­tetésének. A Rét utcai egész­ségügyi létesítmény a tavasz- szal megnyílt kertvárosi óvo­dával azonos stílusban épült L. Szabó Tünde tervei alap­ján. A korábbi rendezési el­képzeléseket gazdaságosab­ban oldotta meg a megyei ter- vezővállalat kollektívája, a terület további beépítésekre is alkalmas még. Az eddig működő orvosi rendelő to­vábbra is egészségügyi intéz­ményként szolgál A környék mintegy tízezer lakosa számára épült, 'az új donneri orvosi rendelőt, itt fo­gadják a töröcskei városrész betegeit is. Az avatóünnepsé­gen. részt vett Újvári Miklós, a megyei pártbizottság mun­katársa, dr. Kovács Ferenc, a városi tanács elnöke. A vá­rosi egészségügyi osztály ve­zetője, dr. Varjú Irén mutat­ta be a létesítményt. — Az üj orvosi rendelő megépítésének a szükségessé­ge már a negyedik ötéves terv készítésekor is jogos igény­ként merült föl, megvalósítá­sára azonban most nyílt lehe­tőség. A donneri és a töröcs­kei városrész két körzete a Zrínyi utcai rendelőben mos­toha körülmények között mű­ködött, a betegforgalom pedig nőttön nőtt. Szükségessé vált a harmadik általános körzeti orvosi szolgálat megszervezé­se is. A donneri és a töröcs­kei városrész gyermekorvosi szolgálatát 1969-ben megszer­veztük már, de rendelő hiá­nyában a gyermekorvos a rrfe- gyei rendelőintézetben fogad­ta a kicsinyeket. — A városi tanács határo­zatának megfelelően meg­kezdjük a városban a fogor­vosi szolgálat körzetesítését is — folytatta dr. Varjú Irén. —. Ebben az intéatneayóen naponta reggeltől estig két műszakban látják el a íogbe- tegaket, 1980 januárjától két fogorvosi állást szervezünk. A város új egészségügyi lé­tesítményét a városgazdáikon dási vállalat építette, határ­időre adta át. A Rét utcai or­vosi rendelő hétfőtől fogadja a betegeket. A 4. számú kör­zet betegeit 10-től 13-ig, illet­ve 16-tól 17 óráig várják. A 11. sz. körzet betegeit 8 órától 11-ig, illetve 14-től 15 óráig, a 21. sz. körzetét — egyelőre .helyettesítéssel — fogadjak, A fogorvos hétfőn, szerdán és pénteken 8“tói. 14-ig, ked­den és csütörtökön 14-től 20- ig rendel. A gyermekorvoshoz mindennap 8-tól 11-ig fordul­hatnak (szombaton a rendelő- intézetben). A csecsemő-ta- nácsadást, is megszervezték: kedden, csütörtökön fél 12- től fél 1-ig. H. B. 5 /// m

Next

/
Thumbnails
Contents