Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-23 / 274. szám
Az egyensúlyozás művészete „Saját gyártmány" a répakoptató Többet, jobban, olcsóbban Teljesülő vállalások Á siófoki Sió Termelőszövetkezet évek óta nem könyvelhetett el annyi veszteséget, mint az idén. A gabona termésátlaga a befektetett növényvédő szerek és műtrágya ellenére 16 mázsával maradt el a tervezettől: a vártnál kevesebbet hozott a kukorica, a több mint száz hektárra vetett borsó pedig »totálkáros« lett, így újraszántották az egész vetésterületet. A viszonylag kiesi — mintegy ezer hektáron gazdálkodó — termelőszövetkezetnek ez a veszteség igen súlyos is lehetett volna, ha már korábban nem alakítják ki azt a sajátos termékszerkezetet, amely ösz- szetettségénél fogva képes volt ellensúlyozni a kárt. Tulajdonképpen a szorosan vett alaptevékenység bővült olyan ágazatokkal, Tészágazatokkal, amelyek a termelést feldolgozással, helyenként értékesítéssel is kiegészítik. A gazdaság kertészete a megyében egyike a legnagyobbaknak, s bár az idén a zöldborsóval csúfos kudarcot vallottak, a kertészet nem torpant meg. Ez az ágazat szorosain kapcsolódik a kertépítők munkájához: alapanyaggal látja el őket, díszcserjékkel és egyéb kertészeti segédanyagokkal. Fontos szerep jut magasépítőiknek is. Az építőipari kapacitáshiány késztette ugyanis a termelőszövetkezetet, hogy beruházásait saját komplex brigáddal kiviterez- tesse. Ez a brigád építette az egymillió forintos költséggel létrehozott repakoptatót. Az idén 150 vagonnal termel a téesz, jövőre 50-nél többre számítanak. A hajdani borjúistállóból átalakított épületben nemcsak a szociális helyiségeket, a részben saját gépműhelyben készült gépeket, hanem még a kellemes hőmérsékletet biztosító fűtőberendezést is.,, »kihozták-, egymilliór ból. -ó- '• i A munka ősztől tavaszig focivá mates. A munkaerőgondok enyhítésére most a szomszédos kőröshegyi gazdaság asz- szonyai dolgoznak itt. A jövő év elején viszont a siófokiak Köröshegyi asszonyok a répakoptatóban. kertészeti dolgozói' segítenek majd Kőröshegyen a szőlőművelésnél. A répa így már jövedelmező, mivel a beiktatott munkaművelet hosszabb távra biztonságos termelést tett lehetővé. Klabuzai Miklós elnököt és Hreblay Ferenc termelési elnökhelyettest a gazdaságossági egyensúlyozás »művészetéről« faggatom. A tények ismeretében az elnök kifaikada- sa érthető: — Nem is emlékszem olyan évre, amikor minden bej ölt Volna. De olyanra sem, amikor ennyire balul sikerültek a dolgok, különösen a mezőgazdasági ágazatokban. Az időjárás mintha tréfált volna velünk: síkfólia alatt hajtattunk palántákat, s a május elsejei eső után negyven napig nem láttunk csapadékot. A síkfólia nemhogy fölösleges volt, hanem még vissza is tartotta a növényeket a fejlődésiben. Erre az időjárásra előre kalkulálni sem lehetett. — Amit az egyik ágazat elveszített, átvállalta a másik — fűzi hozzá az elnökhelyettes. — A kukorica ugyan kevesebbet termett, de mert jól el vagyunk látva szállítójárművekkel, időben befejeztük a betakarítását és a szárítását. Jelenleg más gazdaságoknak segítünk. Az idei szárazság ellenére jövőre sem készülünk vészhelyzetre; növeljük a kertészet síkfóliás területét, és nemcsak a paprika számára, de a dinnyének is. A gazdaságnak saját húsüzeme is van. A Zamárdiban működő üzem évente 3—3,5 ezer sertést dolgoz föl, s a készterméket egész évben a nagy csarnoki üzletben, szezon idején a 8—10 ideiglenes pavilonban árusítják. A sajátos termelési láncolatot a helyi igények szabták meg, s így alakult ki a termeléstől az értékesítésig tartó rendszer. Ha kiugróan nagy hasznot nem is, biztonságot mindenképpen hoz a területéhez képest meglepően nagy — évi 80—85 millió forint —■ bevétellel számoló Balaton-parti gazdaságnak. Az idén — ebben mindkét vezető egyetértett — á nagy összegű veszteségek ellenére is azt várják, hogy az év végére a különböző ágazatok »egyenlítsenek-«. Ami 'tsiitató! az idei ősz várakozáson felül kedvezően alakult a mezőgazdaság: termelés számára. S ez jövőre már remélhetően jobb eredményeket ígér. B. A. A vállalatok is érezzék... Gazdaságos termelés — külföldi hitelek Dr. Bácskai Tamást azok is jól ismerik, akik a szűkén vett bankszakmán kívül élnek és a pénzügyi világ dolgaival keveset foglalkoznak. A Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatójának .szellemes, tárgyszerű érvelését többször is hallhatták-láthatták a televíziónézőik; tegnap Kaposváron tartott előadást a §ÁÉV- s/á Hóban, a vállalat és a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezetének meghívására. Előadásának témája tulajdonképpen minden magyarországi . lakost érint: a magyar tőkéről és hitelképességről volt szó. Olvashattunk, hallhattunk róla, hogy az ország néhány nemzetközi pénzintézettől nagyobb összegű hiteleket vett föl. Miért volt erre szükség? — sokan kérdezték ezt. A bankhitel a gazdaság építésének fontos tényezője, s befektetési céllal — gépvásárlás, építés, műszaki fejlesztés sío. — érdemes eladósodni,, de a fölvett . kölcsönök kamatainak sohasem szabad fölemésztenie a befektetésből származó (deviza) nyereséget. Ezen az általános elven túl miért fordult a Magyar Nemzeti Bank külföldi hitelintézetekhez? — Erre szorították az 1973 óta sorjázó események. A nyersanyagok és a feldolgozott termékek árarányának radikális módosulásával rosz- szul jártak a konjunktúrára érzékeny, termékeikkel a világpiacon szolid nyereséget' elérők. " (Mint Magyarország is.) Földolgozóiparunkra a kevés vertikum, a földolgozás mértékének szerénysége és a. tisztes haszon volt a- jellemző. A cserearányromlás azonban megkérdőjelezte az err< berendezkedett gazdaság szerkezeti ésszerűségét. A számos tennivaló, módosításra váró tényező közül csak kettőt emelünk ki'. Csökkenteni kell a termelés anyagigényességét, mert a fölhasznált, igen gyakran nyugati valutáért megvásárolt anyagok erősen terhelik az államkasszát, s veszteségeinket mindenképpen az expo,1 növelésével, a foldolgozottság fokának javításával kell ellen súlyozni. A minőségi termelés, az egyes termékben testet öltő magasabb műszaki kultúra, a szellemi kapacitás azonban tőkeigényes. Ezért van szükség a hitelre. A tőkepiac azonban mára megváltozott. Míg a hetvenes évek elején könnyen lehetett kapni hiteleket hosszú lejáratra, most ez már nehezebben járható út. A világgazdasági infláció miatt inkább rövid lejáratú kölcsönöket folyósítanak a pénzintézetek. Nagyon fontos — a mindenkori hit el- képesség alapja —, hogy a törlesztés ne vigye el ,az exportból származó nyereséget. Ehhez többféle eszköze is van a banknak. Például elérheti a kölcsönzőknél, hogy hosszabb lejáratra adjanak hitelt. Ebből a szempontból előnyös a japán bankokkal kialakított kapcsolat: a nemrég fölvett kölcsönnek például van egy kezdeti, hároméves, törlesztésmentes periódusa. A legfontosabb természetesen az exportmunka javítása. Ez azonban nem megy egyszerű elhatározás alapján. Komoly. néhány területen a gazdasági élét alapjáig nyúló szerkezetváltozásra van szükség. (E változásokat rögzítő szabályozók jó része már elkészült és hamarosan bevezetik.) A szerkezetváltozással kapcsolatos egész sor kérdésre kitért dr. Bácskai Tamás. A hitelnyújtásnál érvényesülő banki szigort a hazai vállalatok általában nem veszik szívesen. sőt gyakran személyeskedésnek, szőrszálhasogatás- nak vélik. Pedig a hitelnyújtás feltételeinek alapos vizsgálatát egy alapvetően igaz alapelv diktálja: az ország feltételrendszere nem lehet rosszabb a saját gazdasági egységeinél. Vagyis ha a népgazdaságot kedvezőtlen változások érik a világpiacon, rugalmasságunk, alkalmazkodóképességünk múlhat rajta, hogy ezt a vállalatok, mező- gazdasági üzemek is érezzék, s e kényszerítések ismeretében annak hatására cselekedjenek. Akadnak olyanok is, akik valamiféle központi prognózisokat várnak — egyfajta vi lágméretű árelőrejelzést. á gazdasági körülmények azon ban annyira szövevényes-k hogy a gazdálkodó egységeké’ érintő sajátos információka’ kizárólag a vállalatok, szövet kezetek — jó marketing-munkával — szerezhetik meg. Fontos volna, hogy a. külkereskedelmi vállalatoknál is módosítsanak az eddigi érdekeltségen, vagyis nem olcsón sokat, hanem a meglevőt a legelfogadhatóbb áron kell továbbadni. Ilyen árérdekettség kellene. A magyar hitel fölvételeknek és a népgazdasági szerkezetváltozásnak lényegében ugyanaz a céljuk: jobban alkalmazkodni a szigorúbb világgazdasági föltételekhez. Cd. T. »Van még a munkánkon javítanivaló, van még bennünk kihasználatlan tartalék« — kimondva-kimondatlanul ez a felismerés vezette a szocialista brigádokat, a munkahelyi közösségeket, a párt- és a gazdasági vezetőkét a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben, amikor az elsők között csatlakoztak a párt XII. kongresszusa és hazánk fel- szabadulásának 35. évfordulója tiszteletére indított munkaversenyhez. A szövetkezet különböző fórumain olyan jelentős vállalásokat tettek, amelyek érdemesek* a figyelemre és mindenképpen méltóak a nagy hírű mezőgazdasági nagyüzemhez. Az elhatározás óta hónapok teltek el. Vajon milyen tettek követték a szép szándékokat? — Dolgozunk a végrehajtáson — mondta a napokban Horváth Lajos, a pártbizottság titkára. Sárkány Pál termelési elnökhelyettes pedig így summázta véleményét: — Menet közben vagyunk, de már sok minden értékelhető. A felajánlásoknak különösen az a része, amelyet dolgozóink erre az évre vállaltak, részben az 1979-es feladatok teljesítésére, részben az aszály okozta terméskiesések pótlására. Az elhatározások másik része az ötödik ötéves terv utolsó évének, 1980- nak az eredményes munkáját hivatott elősegíteni. Az aszály — mint mindenütt — a Vörös Csillagban is a kenyérgabona termelésénél okozott veszteségeket. Ezernyolcszáz hektár átlagában a tervezettnél csaknem két mázsával kevesebbet: 43,30 mázsát termett egy hektár. összességében mintegy harminc vagonnyi, 8—900 ezer forint értékű terméskiesést jelentett ez. A pótlás alapvető szövetkezeti érdek. AZ viszont' már más gazdaságoknak is érdeke, hogy a barcsiak első vállalása az volt: a tavalyinál nyolcvan százalékkal több, összesen 310 vagon vetőmagot termeljenek. (Köztudott, hogy a vetőmagtermelésre is károsan hatott a kedvezőtlen időjárás.) Amit vállaltak, teljesült; a szerződött mennyiséget — • mind • a 235 vagonnal — átadták a forgalmazó vállalatnak, a többit pedig saját maguknak tartották vissza. Érdemes megjegyezni: minden szállítmány első osztályú és kiváló minőségű lett. — A minőséget szabvány írja elő. Az emberben akaratlanul is fölvetődik a gondolat, hogy egyáltalán mit tehettek ennek a vállalási pontnak a teljesítéséért. — Nagyon sokat — mondta az elnökhelyettes. — A minőséget két tényező dönti el: a tisztaság és a csírázóképesség. Ez előbbi szinte kizárólag attól függ, hogy a tisztítást milyen gondosan végzik el. A csírázóképesség objektív tulajdonság, viszont nagyon sokat lehet rajta rontani a helytelen, pontatlan szárítással, gondatlan kezeléssel. Ügy vélem, ez is jelzi, hógy a vállalás teljesítéséért nagyon becsületesen dolgoztak azok, akik e tevékenységben részt vettek. A veszteségek pótlására — ugyancsak más nagyüzemekhez hasonlóan — nagyobb arányú másodvetést határoztak el. Pohánkát, vöröskölest és silókukoricát vetettek. A két előbbi árban »behozta«, amivel a búza adós maradt. A silókukoricát pedig csak részben silózták, a másik részét lábon leetették a szarvasmarhákkal. Ez az idén először alkalmazott módszer jellemzi itt a versenymozgalmat: keresik a gazdaságos, olcsóbb megoldásokat is. Ilyen például a kukoricaszár lesiló- zása, az apró burgonya feltakarmányozása, a savó itatás — amely összefoglalóan úgy szerepel felajánlásukban: ».. .a költségcsökkentés miatt növeljük a mezőgazdasági és ipari melléktermékek hasznosítását.« Példa erre az is, hogy a korábban kárba veszett vagy jó esetben a halaknak, vadaknak adott ros- taalja kukoricát most megetetik a kérődzőkkel, illetve fóliában tartósítják. Most először tárolják ugyancsak fóliában a hízóbikáknak szánt té- lir.-kuköricát — a szárítás elhagyása jelentős költségektől mentesíti a Szövetkézetet. S ha már a kukoricáról szóltunk, említést érdemel, hogy egy vállalási pontot nem teljesítettek: november 7-re nem sikerült befejezni a betakarítást. Oka: részben a három német kombájn gyakori meghibásodása, részben a tervezettnél jóval több termés. (Még nem .végleges adat szerint az üzemi átlag 68 mázsa körül alakul, több mint 2300 hektár átlagában. Ez hektáronként a tervhez három , a múlt évihez képest 11 mázsa többletet jelent.) Feszes, fegyelmezett munkát kíván az állattenyésztés dolgozóitól a cél, amelyet maguk elé tűztek a versenyben. Az összes termelést az előző évihez képest huszonhárom százalékkal kívánják növelni. Október végéig pontosan 23,1 százalékos az emelkedés. Minden lehetőség megvan, hogy év végéig elérjék a tehenenként vállalt 4150 literes termelést. Biztosították a hízómarha- és -sertéskibocsátási többlet teljesítését is. A. mezőgazdaság sajátossága, hogy a termelési folyamatok egybeolvadnak, A jövő évre vonatkozó egy sor vállalás teljesítéséhez most kell megteremteni a feltételeket. — Szakmailag igyekeztünk mindent megtenni, hogy nagyon gondosan, jó minőségben, optimális időben kerüljön a földbe a búza. Ez az első föltétele annak, hogy a jövőre vállalt nyolcszázalékos termelésnövekedést teljesíthessük. A burgonyatermés jövő évi •húszszázalékos növeléséhez genetikailag teremtettek alapot: már beszereztek 3600 mázsa vetőgumót holland importból. A termőfölddel való ésszerűbb gazdálkodást nemcsak a gondosan végzett talajmunkák jelzik, hanem az is, hogy nagyobb arányban folytatják az altalajlazítást,, alagcsöveznek 420 hektáron és 60 hektárral növelik az öntözhető burgonyaterületet. Lehetne sorolni hosszan az elhatározások megvalósítása érdekében végzett munkál Hadd utaljunk azonban még csak egy — figyelemre méltó — tényre: az üzemanyag és az energia megtakarítására tett fölajánlások teljesítésére külön és részletes takarékos- sági programot dolgozlak ki, s rendszeresen ellenőrzik a .végrehajtást. »Mór sok minden értékelhető« — csengnek vissza Sárkány Pál szavai. A számokon túl az is, hogy a Vörös Csillag közössége a versenymozgalom nemes hagyományait következetesen, naponta megújuló tettekkel ápolja. Vörös Márta Különdíj Nyíregyházáról / Kéményseprőkből tüzeléstechnikai szakemberek Nyolcvan dolgozóval épp harminc esztendeje alakult meg a megyei kéményseprő vállalat. Ma szintén ennyi embert foglalkoztatnak, s éves termelési értékük hétmillió forint. Ám munkájuk, szolgáltatásuk jelentősége évről évre növekszik, mind nagyobb iránta az igény a lakosság és a közületek részérőL — A változást jelzi, hogy a nevünk most Somogy megyei Tüzeléstechnikai Vállalat. A megyében több mint 250 ezer kémény hagyományos söprése, 5—6000 olajkályha javítása, ellenőrzése a feladat 47 kéményseprőnknek. Ezenkívül üzemek, iskolák, bölcsődék, óvodák kazánjainak a vegyszeres tisztítása, a karbantartás és a rossz tüzelőberendezések javítása, cseréje is — mondja Dolgos Gyula igazgató. A kéményseprés nem tartozik a divatos szakmák közé, de azéi’t akadnak, akik szeretik ezt a munkát és ragaszkodnak hozzá. Néhány napja hárman — Somogyvári Lajos kaposvári, Virág János marcali. kéményseprő, Gábriel András barcsi művezető — megkapták a 30 évi munka után a törzsgár^a jelvényt Balázs Piri József részlegvezető pedig a 25 évért járó aranygyűrűt. Amióta a lakosság a korszerű tüzelőberendezéseket használja, tizenhét kéményseprőjük végzett Un folyamot és tett eredményes vizsgát olajkályha- javításból. Most kilenc szakma képviselői találhatók náluk. Az irányító szakemberek soraiban két mérnök van; egy harmadikkal — vegyészmérnök — tanulmányi szerződést kötöttek, és jövőre kezdi meg a munkát. Kuzma Erzsébet mérnök a tüzeléstechnikai ágazat vezetője. — Mi tartjuk karban szerződés alapján a megyében 190 üzem, intézmény és a Balaton-parti üdülők kazánjait. Olyan nagy vállalatoknak dolgozunk, mint a VBKM. a Mezőgép, s nemcsak javítást vállalunk, hanem új kazántelepítést is. A növekvő igényt jelzi, hogy a tüzeléstechnikai ágazat bevétele áttervezett 900 ezer forint helyett 1,7 millió lesz az idén. Jól képzettek a szakembereink és egy mozgó mérőállomásunk is van, ez a kazánok túlfogyasztásának megszüntetése érdekében nagyon fontos. Méréseink alapján segíteni tudunk a kazánok beszabályozásával az energiatakarékosságban, a környezetvédelemben, a levegő- szennyezés megakadályozásában. Több termelőszövetkezet szárítóberendezésének beállításában is közreműködtek. A karádi termelőszövetkezettől például azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a terményszárítónál a korábbi években felhasznált ólainak ónk a felét használták föl, bár most több volt a termésük. Egy országos pályázatra készülve a megyében 454 kisfogyasztó kazánját — bölcsődék. óvodák, iskolák stb. — vizsgálták meg. Megállapították, ha ezeket állandóan vizsgálnák, szabályoznák, akkor 20 milliós megtakarítást érhetnének el évente. A szolgáltatás bővítésére is törekszenek. Megállapodtak a Fer- rokémiai Ipari Szövetkezettel, hogy kikísérletezik a kazánok tisztításához szükséges vegyszereket. Eddig csak a tűzte- rek tisztítását vállalták, 1980- tól a vízkő eltávolítását is vállalják. A vállalat fennállása három évtizede alatt több esetben kapott kiváló címet, s elnyerte A Szocialista Munka Vállalata kitüntetést is. Szakembereink felkészültségét. bizonyítja, hogy a Nyíregyházán rendezett országos szakmai-politikai vetélkedőn a somogyi csapat — Bertalan János, Fürst József és ifj. Marhenczki János kéményseprők — megszerezték a második helyezést, s elhozták a Hazafias Népfront Szabolcs- Szatmár megyei Bizottságának különdíját. S/alai László Somogyi Néplap
