Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

Kerék Imre Árpád-kori csontsíp Aki ajkai közé illesztette, beléfújt: y hol van a gyermek? . Szomorú. vagy víg dalo.cskát billegtctett rajta fürge ujjaival? r A múzeumi üveglap alól hallani véled az ismeretlen-ismerős pcnlalon dallamot, mintha suttyó 'kölyökkorod . elsüllyedt Atlantiszából csendülne füledbe... Egy pillanatra afreon legyint szelével az örökkévalóság. Kaposvár, Rippl-Ronal Múzeum 1979 Dario Villáiba műve. A Mai s-panyol művészet című, műcsarnokbeli kiállításról. Káldi János Félálom Nézd e tengernyi szárnyas rózsafát! Rózsafa, rózsafa. Vadrózsa lett a világ. Bejönnek, beúsznak az ablakon át. Mondják a maguk igazát. Aztán: elszállnak, elsuvitenek, . talán az égbe, vagy tovább. Viszik a hold havát — tíz évig? — — száz évig? — a felejthetetlen rózsafák. Fenyő tanulmányai Fenyő István irodalom- és művelődéstörténeti tanulmá­nyainak legújabb darabjait egybegyűjtve Magyarság és emberi egyetemesség címmel adta ki a Szépirodalmi Kiadó. Irodalmunkat szinte a kez­detektől fogva a haza és ha­ladás kérdései izgatták. Me­lyik az elsődleges, lehel-e a nemzeti s az egyetemes iro­dalmat egyszerre szolgálni s gazdagítani? — évszázadok óla kulcskérdése volt kultú­ránknak. Fenyő István tanul­mányai a nemzeti tudat kér­déseivel, a hazafiság és az emberi egyetemesség össze­függéseivel ‘ foglalkoznak, s tárgykörük nem csupán az irodalom területére korláto­zódnak, hanem kiterjednek az egykorú sajtó, az ideoló­gia, a tudomány és kultúra különböző ágaira, a magyar és az európai kultúra köl­csönhatásaira is. Több olyan eddig kevésbé tárgyalt kér­déseket is tárgyal Fenyő, melyeket a marxista iroda­lom- é6 kultúrtörténet eddig kevésbé méltatott figyelemre. Ezen nevettünk Á dupla radírgumi Molhár Ferenc kabarétréfája* Személyek: az apa és a fia. A gyerek hatéves. A jelenet színhelye az apa dolgozószo­bája. Az íróasztalon egy ^a- d irgurrú fekszik, amely két d,amabból van összeforrasztva. Az egyik darab világosszür­ke, a másik darab sötétszür­ke. A világos fele arra való, hogy a ceruzaírást gumizzák ki vele, a sóiét fele a tinta- írásnak szól. Az apa komo­lyan beszél, miközben a ra­dírral játszik. AZ APA: Szóval csak hat­kor jöttél haza, A FIÜ: Igen. AZ APA: És azt moneftad, hogy a tanító csak hatra ígérkezett. A FUJ: Igen. AZ APA: Na, látod, fiam. A tanító ötre ígérkezett, itt is volt és várt. Tehát te hazudtál. A FÍÜ meglátja a radírt. AZ APA: Hazudtál. Igen. AZ APA: Hazudtál, gyer­mekem, és ez már magában véve is rettenetes baj. De hozzá még ügyetlen is volt a hazugságod, mert hiszen tudhattad, hogy a tanító el­jön öt órakor, és akkor mind­járt kiderül az egész. Miért tetted ezt? A FIÚ magában gondolja: Azt tudom, hogy a világos felé radirozásra való. de hogy a sötét fele mire való, azt nem tudom. Ilyen radírt még sohse láttam. AZ APA: Feleld. A FIÚ: Tessék? AZ APA: Felelj, miért tet­ted ezt? A FIÜ: Igen. Magában ezt gondolja. Össze van ragaszt­va? Az nem lehet. Sötétre van festve? Az se lehet. Hogy van mégis, hogy a fele vi­lágos, a fele sötét? AZ APA: No, ne zavarod­jál meg ennyire, gyermekem. Nem eszlek meg. Felelj bát­ran, mint ahogy férfihez il­lik. A szemembe nézz. Nem kell félned, mert nem ver­lek meg, csak kitanítlak. Az életben az a legokosabb, ha az ember mindig az igazat mondjta. A szemembe nézz. Ne félj. Miért hazudtál? * A századforduló magyar kaba­réjáról múlt heti számunkban szóltunk. Sorozatunkban most Molnár Ferenc egyik tipikus katoarétréíáját közöljük. Manfred Strahl Tanácspk a használati utasításhoz Ahhoz, hogy megértsük 'egyes árucikkek használati uta­sításait, a kővetkezőképpen kell eljárnunk: — a gyerekeket és feleségünket küldjük el aludni; — kapcsoljuk ki a rádiót és a televíziót; — készítsük elő az idegen szavak szótárát, valamint a latkötetes értelmező szótárt; — olvassuk el figyelmesen az használati utasítást; — húzzuk alá az érthetetlen szavakat; — ezután keressük ki értelmüket -0 szótárakból; — újból olvassuk el figyelmesen a használati utasítást, is gondolkodjunk el az értelmén; — majd feküdjünk le és aludjunk rá egyet; — is másnap reggel kérjünk tanácsot egy szakembertől. gápiák Lajo* fordítása) A FIÚ: Mert... mert.., M-agában ezt gondolja. Fo­gantyú nem lehet a sötéteb- - bik fele, mert a vége el van kopva, mintha azzal is ra­díroztak volna. Tehát az is gumi. De az a vége valami különös gumi lehet, mert kü­lönben nem volna más szí­nű, mint a másik vége. AZ APA magáhan: A gye­rek tele van önérzettel és tisztességgel. íme, szelíden beszélek vele, szelídebben már nem is lehet, ,és mégis tétován néz, zavartan felel, nagyon nagy hatással vagyok rá. Mondják, hogy nézésem­ben van valami szigor, mely bírói pályámon is nevezetes. A vádlottak is megzavarod­nak, ha nagyon rájuk né­zek. No, de itt most ném vagyok bíró, és ez nem vád­lott, hanem a fiam. Szelí­debben kell vele bánnom.. Szelíden: Megbántad, a ha­zugságodat, édes gyermekem? FIÚ: Meg. Magában. Most hamar megbánok mindent, bevallók, mindent, bocsána­tot kérek, azt kérem, amit akar, csakhogy vége legyen. És amint kimegy, megvizsgá­lom a radírt. AZ APA: Nem fogsz többé hazudni? A FIÜ: Nem. AZ APA: Jó leszel?' A FIÜ: Igen. AZ APA: Akkor hát nem büntetlek meg, gyermekem. De hogy emlékezzél erre a napra, százszor le fogod ír­ni ezt a mondatot: »Hazud­ni soha nem szabad«. A FIÜ: Ceruzával vagy tintával? AZ APA: Tintával. ,De lá­tom, gyermekem, hogy tisz­tességes fiú vagy, mert nem tiltakoztál a büntetés ellen. Hát ha szépen bocsánatot kérsz, elengedem ezt a száz­szor való leírást is. Magában ezt gondolja. A gyermekkel szelíden kell bánni, ez olyan gyermek. Jó anyag. Én is ilyen voltam. A FIÜ magában ezt gon­dolja: Akkor fuccs a radír. AZ APA: Nos? A FIÜ: Inkább leírom, pa­pám. AZ APA: Hogyan? Nem kérsz bocsánatot? A FIÚ: Nem. AZ APA magában: Olyan, mint én. Olyan, mint én. Nem kell neki az olyan ala­mizsna,. amellyel az önérze­tét sértik. Én is ilyen vol­tam. De mint apa. nem tűr­hetem ezt. A fiúhoz. Hát nem kérsz bocsánatot? Hát nem látod be, hogy hibáztál? A FIÜ magában: Biztos, hogy nagyszerűen kiveszi a tintát. De azért ceruzaírást is megpróbálok radírozni a sötét felével. AZ APA:'Felelj, fiam. A hallgatásod férfias, de atyád­dal szemben illetlenség. Az apa nemcsak bíró, hanem jó barát is. A FIÜ magában: Ha most egy szót is szólok, elengedi a büntetést, és.nem ülhetek az íróasztalhoz. Pedig a késsel ie fogok vágni belőle egy kis darabot, egészen kicsit, ak- borát» hogy ne vegye észre. AZ APA: Nincs hozzám bi­zalmad? A FIÜ magában: És ott, ahol, levágtam, be fogom pisz- kolni. az ujjammal, hogy ne lássa a friss vágást. AZ APA: Csökönyös vagy? Jó. Magában boldogtalan. Én is ilyen voltam, én is ilyen voltam. A PIŰ: Papám, én ... AZ APA: Nos? A FIÜ: Én leírom százszor. AZ APA magában: Nem szabad engednem. Örülök, hogy nem kért bocsánatot, de most már csak írja le száz­szor. Én is jobban szerettem kiállni a büntetést, mint megalázkodni. A fiúhoz szi­gorúan. Le fogod azonnal ír­ni százszor, hogy »hazudni soha nem szabad«. És amíg le nem írtad, nem kapsz va­csorát. A FIÚ: ötvenszer tintá­val és ötvenszer ceruzával. AZ APA: Bánom is én. Most azonnal ide ülsz az asztalomhoz, és addig be se jössz az ebédlőbe, amíg meg nem lesz. Egy-kettő. A gye­rek leül. Az apa kifelé megy. AZ APA magában: Egy arcizma se nanduit meg. Örömmel ült le. Örült, hogy nem kellett megalázkodnia. Boldog vagyok. Hiszen ez a gyerek egy nagy karakter! Kimegy. A FIÜ magában: Végre! Egy órával későbben. AZ APA: Nos? Készen van? A FIÜ: Készen van, pa­pám. Csakhogy tízzel téved­tem. Száztízszer írtam le. Most éppen kiradíroztam ezt a tizet. Ötöt a ceruzásból, ötöt a tintásból. A kéjtől ki­pirult arccal radíroz. Az APA magában: Milyen pontos, milyen rendes, mi­lyen pedáns! Jellem, önérzet, férfias makacsság és pedan­téria ... éppen mint én. ép­pen mint én. Bírót csinálok belőle. Boldogan csókolja meg a fiú fejét. 11 Dunától a Szajnáig Magyar költészet, magyar zene Franciáországban A közelmúltban kétnyelvű költői estet rendezett Párizs­ban a Magyar Intézet. A műsort elsősorban Radnóti emlékének és a kortárs ma­gyar költészet bemutatásá­nak szentelték. Szabolcsi Milclós akadémikus tartott bevezető előadást, majd Ma­jor Tamás és Egressy Ist­ván, valamint Vicky Messica francia előadóművész felvált­va magyarul és franciául szavalta költőink legszebb verseit. Radnóti költeményei­nek hivatott tolmácsolója újabban Jean-Luc Moreau professzor, aki nemrég ad­ta közre egy párizsi kiadónál Erőltetett menet címmel a Radnóti-éietmű legkima­gaslóbb alkotásait. A fiatal professzor nemcsak kiváló műfordító, de nyelvünk ta­nára is az egyik legtekinté­lyesebb felsőoktatási intéz­ménybei), a Keleti Nyelvek Főiskoláján. Költeményeink franciául Ez a költői est csak egy kiragadott esemény az iro­dalmi műsorok gazdag füzé­rében. A Magyar Intézetben nemrégiben a híres Pompi­dou Kulturális Központtal együtt adott otthont gz Ily- lyés Gyulát ünneplő irodal­mi összejövetelnek. Költésze­tünk Franciaországban leg­ismertebb képviselőjét a pa­tinás irodalmár egyesület költői nagydíjjal és a népek barátságának szolgálatában, kifejtett tevékenységéért el­ismerő okirattal tüntette ki-; ez alkalomból ismertették legújabb műveit francia köl­tő barátai. Az elmúlt eszten­dő során csupán Adyról hat esten emlékeztek meg; iro­dalmi összejövetelt rendezett a két költészet kapcsolatai­nak jegyében áz UNESCO, a strassbourgi egyetem, a pá­rizsi Magyar Egyesület* a PEN-klub és sok város. Ahhoz, hogy magyar köl­tők franciául is megszólal­hassanak, nem elég a hagyo­mányos kulturális diplomá­cia. Meg kell találni azokat a költőket, akik nemcsak ér­deklődnek hazánk irodalma iránt, de a poézis olyan szintjén is képesek tolmá­csolására, amely lehetővé te­szi, hogy a költemények el is jyssanak az igényes fran­cia közönség . szivéhez. Az említett Moseaun kívül ma­gyar * költők fordításaival tűnt ki Gaucheron, Rousse- lot, Guillevic, Seghers, Clan- cier, a PEN elnöke és sok francia poéta. Nélkülük nem jelenhettek volna meg az iro­dalmi folyóiratok magyar különszárftai, nem hangozhat­tak. volna. el a rádióműsorok, nem adhatták volna ki köl­tészetünk antológiáit. Sikeres hangversenyek Az irodalmi kapcsolatok­ban jeleskedő »költő-nagykö­veteken« kívül talán a leg­jelentősebbek azok az elő­adóművészek, zeneszerzők, énekkarok és zenekarok, akii« és amelyek a magyar muzsi­kának is valóságos francia« országi nagykövetei lettek. Mégpedig nem egy esetben »utazó nagykövetei«. Az év elején zajlott le Ránki Dezső emlékezetes si« kerű párizsi hangversenye. A fiatal magyar zongoraművész nevét ugyan következetesen »Desző«-nek írják az ólai betűs plakátokon, de azt monöják: ezzel közelítik meg leginkább a helyes kiejtést. De akárhogyan írják: nevét a francia zenekedvelők jól ismerik nemcsak koncertjei­ről, de lemezeiről is. Ránkit, a párizsi koncert-látogatói« egyik kedvencét, legutóbb Arthur Rubinstein, minden idők egyik legnagyobb zon­goraművésze is köszöntötte, amikor a közönség kilenc­szer tapsolta ki a francia rá­dió szimfonikus zenekarának hangversenyén. A francia rá­dió kórusa egyébként azzal lepte meg hallgatóságát, hogy Kodály remekét, a Psalmus Hungaricust magyarul éne­kelte el. Helsinki szellemében Igen hevált kezdemenyezéö volt es most mar szeren­csés »divattá« is vált Fran­ciaországban a komplex iro­dalmi-zenei hetek, hónapok megrendezése. Egy-egy város hívja meg a magyar művé­szeket, ezeknek a rendezvé­nyeknek keretében és a mű­sort sok esetben filmbemuta­tók is kiegészítik. A legsike-* resebb ilyen vállalkozás Ma- conban zajlott le, ahol egy hónapon át magyar művé­szek szerepeltek minden szín­házban, moziban, kulturális és művelődési otthonban, múzeumban, hangversenyte­remben. Nehiregiben a Párizshoz közeli Laon városkában volt magyar kulturális hópap. Ezen a hagyományos műso­rokon kívül fölléptek az Ál­lami Bábszínház művészei és az ózdi kohászok népi együt­tesének táncosai is. Bábos művészeink nagy sikerrel mutatták be műsorukat leg­utóbb a .párizsi Bobino szín­házban. A bábszínház föllé­pett Le Havre kikötőváros­ban is. A párizsi Magyar Intézet arra törekszik, hogy megis­mertesse hazánk művészetét, s hogy tükröze a honi való­ságot, amelyet Franciaország­ban nem ismernek eléggé, meg kell küzdenie azzal az aránytalansággal is, ami az oktatási rendszerek, a könyv­kiadás, a kulturális politika eltérő irányzatainak követ­kezménye és amely nem mindig mozdítja elő azt a kölcsönösséget, amelyre tö­rekszünk. Az intézet alapve­tő feladatának tartja a jobb kapcsolatok előmozdítását, a kölcsönös érdekű közeledést a két ország között kultu­rális téren is — vagyis azt, szolgálja, amit Európában Helsinki szellemeként szokás emlegetni. Rudnyánszky István Péter Vladimir fémőntő Iparművész munkája. (4 Manuál csoport budapesti kiállításáról.) Benke László Levél Forog, pörög a világ velem, elhágy emlékezetem, csak tudnám hogy mit akartam. Ha legalább valami emlékjele volna, hogy fényre törekedtem! De már az orgyilkos ütés helye se fáj, csak suhog, suhog az idő botja, ki tudja mióta repülök. Forog, pörög a világ velem, hulltomban hulló falevéllel, s jaj végtelen is a mé.lység tudallgii au:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents