Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

Chiovini Ferenc: Lakodalmasok. Líra és megérzés A nyolcvanéves Chiovini Ferenc művészete ' ‘, mellékelten küldök né­hány olyan iratot és levelet, amelyek befolyásolhatják az ügy kimrelét, és a bírósá­gi ítélet milyenségét. Az ira­tokat — lehetőség szerint — időrendbe állítottam. 1 Tisztelt Rendőrség! Alulírott Paulin Elek beje­lentéssel fordulok a T. Rend­őrséghez. Remélem,- hogy ezt a bejelentést állampolgári hű-' ségem teljes bizony í tékaként fogja fel a T. Rendőrség, s ezért felment a felettem gya­korolt rendőrt felügyelet alól ' (kétrendbeli betöréses lopás, januárban szabadultam, tisz­telettel.). A bejelentés és az általam gyakorolt állampolgári hőség a következő: tegnap este (él­én) a Kert utcában mentem hazafelé, amikor arra lettem figyelmes, hogy az egyik ház kerítésén egy bűntényre gya­nús személy mászik át. Ál­lampolgári minőségemben eh is átmásztam a faikerítésen, és tetten értem egjf Krasanai Dénes nevű, .saját bevallása szerint tizenkilenc éves egyént, amint a málnáskért bokrai közöt üldögélt. Az el­fogás és az azt követő vallo- mástétel zajára előjött a ház­ból özv. Presser Béláné, és tu­lajdonosi minőségében jajve- székefni kezdett. Ezt én — 1e- kintettel az ügy fontosságára — azonnal megtiltottam ne­ki. Krasznai Dénest a főkapi­tányságra kísértem, ahol elő­zetes letartóztatásban része­sült. Megismétlem a fontosabb . adatokat: Krasanai Dénes a főbűnös; Presser Bélámé a ke­rítés tulajdonosa; Szolnok, Kert u. 17. a bűntény helye, és végül jómagam, az elfogó és bejelentő állampolgár: Paulin Elek, kétrendbeli be­töréses lopás, januárban sza­badultam. Kérem ' a T. Rendőrséget, hogy vegye figyelembe tette­met, mint az állam,polgári be­csületesség mintapéldányát, s ennek megfelelően a január óta alkalmazott rendőri fel­ügyeletnek véget vetni szí­veskedjék. Tisztelettel Paulán Elek, Szolnok, Kert u. 81., há- 1' ‘Űill az udvarban. . 2 F. hó T7-én keilt megkere­sésükre válaszolva közöljük, hogy Krasznai Dénes ez év máj. 16. óta áll vállalatunk személyi állományában, mint szállítási előadó. Ezen beosz­tását az általunk meghirde­tett pályázat útján nyerte el a következő szempontok fi­gyelembe vételével: Ad 1. Iskolai végzettsége (három középiskolai osztály) alkalmassá tette a szállítási előadói munkakör betöltésé­re. Ad 2. Iratai között semmi­féle bűntényre vagy letöltött büntetésre utaló adatot nem találtunk. Ad 3. Szolnoki lakos. Ad 4. ö volt az egyetlen pá­lyázó. Munkatársai szerény, csen­des, kissé zárkózott embernek ismerték. Munkáját kifogásta­lanul végezte. Mellékeljük az önéletrajzot, amelyet Krasznai juttatott el hozzánk a meghirdetett pá­lyázat kapcsán, Staub István igazgató s. k., Patai Imi'éné szem. oszt. vez. s. k. ÖNÉLETRAJZ Nevem Krasznai Dénes, 1961 január 5-én születtem Jászapátiban. Apám Krasznai István, volt intéző, jelenleg állatgondozó. Anyám, szül. Dabasi Rozália, 1974. március 6-án meghalt. Általános iskoláimat Jász­apátiban végeztem, majd 'Szolnokra kerültem középis­kolába. Negyedikes gimnazis­ta koromban az apám kitil­tott otthonról. Nem sokkal ez­után — anyagi helyzetem mi­att — abbahagytam középis­kola tanulmányaimat, s azóta a szolnoki MÁV-nál dolgozom anyagraktárosi beosztásban. . Úgy gondolom, hogy három éves gimnáziumi végzettsé­gem és raktárosi gyakorlatom alkalmassá tehet az Önök ál­tal meghirdetett állás betolíé- I sere. Tisztelettel: Krasznai j Dénei. Szolnok, Damjanich u. 4. 3 Tisztet! Pszichológiai Űr! Nagyon köszönöm kedves , és Oruiqlt, Luúj telek- * tamilag foglalkozik a fiammal, lia már fogságba került az a hülye. Ön, tisztelt pszichológi­ai úr, a fiam leveleit kérte tő­lem, de én megmondom őszintén, nem nagyon őrizge­tem őket. Jön a levél, elolva­som, tudomásba veszem, ami benne van, aztán már vágom is ki a szemétre. De azért baj nincs, mert két levél valahogy megmaradt: Szolnokról írta a fiam őket, gimnazista korá­ban. Ezek biztosan jók lesz­nek további lélektanaimé - nyokhoz. Mellékelem a két le­velet, addig. is maradok Krasznai István, volj gazda­tiszt és intéző. Bolya Péter ülíÉerlá vetiilége Kedves Apuka! M.a volt az évnyitó. Szép volt. Mindenki rólunk, első­sökről beszélt, még az igazga­tó is. Azt mondta, hogy négy kemény esztendő áll előttünk. Sok szülő volt itt, kár, hogy Apuka nem. A kollégMm is nagyon szép, nyolcán lakunk egy szobában. Biztosam jól kijövünk majd egymással. Hogy van, Apuka? Hét végén megyek haza: Van még málna? Remélem. Sok­szor csókol ja Dénes. Apa! Az, hogy elzavart hazul­ról, rendben van. Csak az nincs rendben, hogy a felesége maátt, aki — ezt fenntartom — egy szemét. Az egész falu tudta róla. Többet nem me­gyek haza. Éljetek, ahogy tud­tok! Dénes! Ui.: A legnagyobb disznó- sága mégis az, hogy vete- ményt akar a málnáskert he­lyébe. Azért a néhány forint­ért, amit a piacom kapna a szaros paprikáért? 4 Ki hallgatási jegyzőkönyv. Krasznai Dénes (többrend­beli magánlaksértés). Vizsgáló: dr. Béres r. alhdgy. * Vizsgáló: Nyilván tudja, hogy bűncselekményt követett el, amikor bemászott Pre&ser- né kertjébe? Krasznai: Nem. Vizsgáló: Miért mászott be az említett kertbe? Krasznai: Csak. Vizsgáló: El akart vinni va­lamit? M icsko — az egyetlen fiúgyermék, az újdon­sült egyetemi hallgató — szótlanul állt az ajtóban. Csupán tíz napot töltött Belgrádban, anyja és apja mégis úgy nézett rá, mintha krokodilvadászatról tért vol­na haza. — Sehogy sem jöhettem hamarább — mentegetőzött Micsko. — Amíg beadtam a kérvényt, amíg szobát keres­tem, amíg ide meg oda .. — Éppen ettől féltem a legjobban! — mordult az apa. — Mitől? — Hát ettől a bizonyos »ide meg odá«-tól! Radomir, a szomszédunk fiacskája szintén Belgrádba utazott, aztán egy . évig ide, égy évig oda — most tanulás helyett szenet zsákol. No, jól van. Melyik, karra iratkoztál be? Micsko nagy nehezen elhe­lyezkedett a gyprekkorabe- li kis széken, és beléfogott: — Szóval hát, utazás köz­ben . ! . — Várj csak, kisfiam — szakította félbe az anyja* —, *»«uo igya! egy kis tejet. Krasanai: Nem, dehogy,' Vizsgáló: Mennyi ideig tar­tózkodott a kertben? Krasznai: Mikor hogy Vizsgáló: Ezek szeriret több­ször is bemászott oda? Krasznai: Igen .., Vizsgáló: Más kertekbe is.? Krasznai: Néha. Vizsgáló: Hova? Krasznai; Nem tudom a cí­müket. Vizsgáló: Elvitt valamit ezekből a kertekből? Krasznai: Nem. Vizsgáló: Pressémétől sem? Krasznai: Nem. Vizsgáló: Gyümölcsöt sem fogyasztott? Krasznai: Néha megettem egy" pár szem málnát, - de na­gyon keveset. Vizsgáló: Hányszor mászott be Pressémé kertjébe? Kraszhai: Ügy ... negy­venszer ... Lehet, hogy több szőr, nem tudom pontosan. Inkább csak vasárnaponként vagy szombat éjjel.., Vizsgáló: Miért éppen ak­kor? Krasznai-:. 1 Vizsgáló: Mennyi ideig tar­tózkodott a kertben? Krasznai: Tíz—húsz percet; nem tudom pontosan. Vizsgáló: Mit csinált ez alatt az idő alatt? Krasznai; Semmit. Vizsgáló: Hogyhogy sem­mit? Krasanai: Semmit. Ültem a mainabokrotk között Vizsgáló: Evétt a málná­ból? Krasanai: Ritkán. Ha meg­láttam egy szemet a sötétben. Vizsgáló: Mikor járt elő­ször Pressémé kertjében? Krasznai: Hát... úgy más­fél évvel ezelőtt, amikor ott­hagytam a gimnáziumot. Vizsgáló: Miért hagyta ott? Krasznai:... Vizsgáló: Van valami hoz­zá tennivalója az elhangzot­takhoz? Krasznai: Nincs. Nincs hoz- zátenmwalóm. 5 Tisztelt Pszichológiai Űr! Előző levelében a fiam le­veleit kérte. Nagyon szégyel­lem, hogy csak kettőt tudtam küldeni, ezért most elküldöm azt is, amit tegnap kaptam tőle. Ezt már a vizsgálófog­ságból küldte. Tisztelettel Krasznai István, azelőtt inté­ző. Apuka! Itt vagyok a fakapitánysá­gon, előzetesben. Tessék fel­jönni hozzám! Dénes. Ui.: Csomagot is tessék hozni. Ha lehet, málnát is, legalább fél kilót. Nézd, hogy lefogyott, meg­sárgult ez a gyerek ... fgy ni.., Nos, szóval hát uta­zás közben... Micsko lelökte térdéről a kövér macskát, amely már befészkelte magát az ülébe. — Utazás közben egyre csak töprengtem ... Nos hát gondoltam, jó volna a gép­gyártási szakra beiratkozni... És hirtelen eszembe jutott Dragoljub bácsi, aki gépész- mérnök . . . Hány év óta gyötri már az asztma ... Az apa heves köhögésben tört ki, mintha őt is fulla­dása roham kínozná: — Idehallgass, Micsko, de hát Dragoljubnak* nem a gépgyártástól van az aszt­mája! — Minden lehetséges — sóhajtott az anya. — Ki tud­ója! Az Egészség című folyó­irat mindig azt írja, hogy jobb megelőzni a betegsé­get, mint azután kúrálni! Chiovini Ferenc Munkács^ díjas, érdemes művész nyolc­van esztendős. A festőmű­vész tanulmányainak befeje­zése. 1926 óta a szolnoki művésztelepen dolgozik. Munkássága szorosan kap­csolódik a kolónia történe­téhez, a város kulturális éle­téhez, amelynek évtiaedek óta döntő szavű részese. Chiovini évekig vendég tagként dolgozott a kolónián Fényes Adolf, Pólya Tibor, Szlányj * Lajos, Szüle Péter, Vidovszky Béla, Zádor Ist­ván és Zombory Lajos mel­lett, 1936-ban nyerte el a törzstag művész megtisztel­tetést. Itt talál rá azokra az »opálos szürkék«-re, arra a finom »szordinós kolorit«-ra, amelyet a »horizontális lá­tás« mellett művészete egyik jellegzetes, hagyományokhoz kapcsolódó alföldi vonása­ként tart számon. ».. .itt a valóság jellegéhez nem tar­tozik a külső szinesség, a meglepő, felharsanó részlet. Amit látok, azt reálisan ér­zékelem. A valóságélmény rögzítődik bennem és ezt próbálom képben visszaadni. Nem a dekoratív kolorizmus eszközeivel, hanem a belső megérzés, a lírai hatások fű­töttségével ...« Ars poeticaként is jegyez­hetnénk ezeket a — hatvanas években mondott — szavait. Lényegében a látványfealiz- mus, az ecsetjárás érzékeny ihletettsége, magas fokú szín­kultúra, a horizontális termé­szeti kép kompozicionális hangsúlyozása jellemzi. Chio­Micsko helyeslőén bólintott és folytatta: — Ahogy ezen gondolko­dom, egyszerre csak belép a fülkébe Dace Szimics, az osztálytársam. Gyerünz 9 közgazdasági karra! —mond­ja. — A közgazdászok mun­kahelye nem poros, meg <a fizetés is kitűnő! Aztán ket­tesben a tanulás is könnyeb­ben megy ... Gondolkodtam egy sort, aztán beleegyez­tem. De alighogy Belgrádban kiszálltunk, egy rikkancs ezt kiabálta: »Három éven át meglopta a vállalatát a fő­könyvelő ! A közgazdász a vádlottak padján!« — Nos, és te, fiacskám! Mindjárt meggondoltad ma­gad? — vágott közbe az ap­ja. — Mi mást tehettem vol­na, édesapám?! — És úgy határoztál, hogy az építészmérnökire adod be a kérvényedet! — Hát ezt honnan tudod? vind Ferenc természetelvű festészetét napjainkig. Aba-Novák, Borbereki Ko­vács, Pólya Tibor, Mattíoni Eszter hatása alól Chiovini sem tudta magát kivonni. 1933-ban Aba-Novák Vilmos­sal festette a jászsapntandrá- si neogót plébániatemplom freskóit. Az 1935/36-os években, olaszországi ösztöndíjas idő­szaka alatt letisztultabbak, határozottabbak lettek elkép­zelései. Az ösztöndíjasok ró­mai Magyar Intézetében meg­rendezett kiállításán mind az olasz, mind a hazai kritikák elsőként foglalkoztak Chiovini alkotásainak kitűnő színérzé- kével, élénk festőiségével kompozíciós készségével. A negyvenes évekből való képek'már újra a plein air- ben élvezett táj, az alföldi falvak életének, a tág hatá­rú Alföld látványának bűvö­letéről vallanak. A szürkésen világító házfalak, a pusztán derengő föld mögött a képsík kétharmadában magasodó fullasztó sötétkék, mintha a háború tájba oltott rettegése volna.., A felszabadulás után Chio­vini Ferenc mint a megyei újjáépítési hivatal igazgatója tevékenyen részt vett nem­csak a város, de a művészte­lep tönkrement épületeinek újjáépítésében is. Patay Mi~ Jiály, Benedek Jenő, Botos Sándor és P. Bak János mel­lett elsőként .költözött be a kolónia rendbehozott szárnyá­ba; a művészeti élet aktív ré­szeseként szerepelt a Művé­szek Szabad Szakszervezeté­nek tárlatain. Az ötvenes évek — Bitosan eszedbe jutott az anyád fivére — aki épí­tészmérnök ! — Ugyan miért nem ha­gyod szóhoz jutni ezt a sze­gény gyereket! — háboro­dott fel az anya. — Meséld, csak meséld, drágaságom!... — Arra gondoltam, hogy a villamosmérnöki karban is van fantázia ... Elmentem oda, kitöltöttem az összes kérdőívet, aztán beálltam a sorba, hogy beadjam a kér­vényemet. Előttem .meg egy lány állt... Ugyan mért mo­solyogsz olyan kajánul, apa? Egy olyan egészen minden­napi külsejű lány. Áll és új­ságot olvas. Én meg átnézek a válla fölött, s az újságban egy egész oldal szélességű, vastag cím ötlik a szemem­be: »Áramütés áldozata lett a fiatal mérnök!« — Uramisten, micsoda szörnyűség! —' kiáltott fel as anya. második felétől telepedett lé a szolnoki kolónián az a ge­neráció, amely a művésztelep utolsó két évtizedének alko-* tói tevékenységét jelöli mű­veivel. Chiovini Ferenc közöt­tük a légid ősébb, tisztelt és megbecsült tagja közösségük­nek. Művészete a hatvanas évektől kapta meg mind or­szágosan, mind a megyéjében is azt az elismerést, amit mun-j kássága alapján megérdemel. Gyűjteményes kiáüítása —■ amelyet most, 80. születés­napján rendeztek a szolnoki Galériában — az utóbbi har-( mine évből teljes képet nyújt, történeti kompozícióitól (Rá­kóczi hadait, indítja, 1955) á portréiig (önarckép 1960, GJ M. arcképe, 1960. Dr. M. J. arcképe 1968), hagyományos sagbári festett, az Alföld meg- tájaitól a Tisza II. vízlépcsőd­nél, a Palotása Állami Gazda­változott gazdaságát, arculatát .megörökítő képeiig. Az utóbbi években Chiovini Ferenc ars poeticája megvaló­sításának csúcsóra ért. Friss, könnyed ecsetjárásával, szí­neinek elevenségével a termé­szet hangulatait idézi elénk, teremti újra képein — a ter­mészetelvű festészet nyelvén. »Eddig figyeltem, most ösz- szegzek« — így nyilatkozott két évvel ezelőtt. Most mind­az, amit gazdag pályája során próbált., amit eddig festé­szetben fontosnak tartott, bő termést hez művészetében. Szép bizonysága ennek a szol­noki Galéria gyűjteményes kiállítása. — És erre te, fiacskám — mondta az apa, s megtö-' rülte a verejtékes, kopása fejebúbját —, elhatároztad; hogy szerzetesnek állsz! — Hát ezt nem találtad el! Eszembe jutott annak *a közgazdásznak a sorsa, és úgy döntöttem, sokkal jobb, ha az ember nem a vádlot­tak padján ül, hanem — hogy úgy mondjam — a korlát túlsó oldalán ... . — A jogi karra indultam. Odaérek — hát megint ugyanaz a lány áll előttem a sorban ... Szobát is úgy vet­tünk ki, hogy szomszédok lettünk... Nem értem, apa, miért veszel be idegcsillapí­tót? — Nos, és végül beadtad a kérvényedet. valahová? — kiáltotta az apa rákvörösen. — Be hát. apa... Az anyakönyvvezetőhöz ... Hogy, soron kívül adjanak össze azzal a lánnyal... (Fordította: Gellért Györgyi Dr. Egri Mária Bane Gyuricsics Pályaválasztás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents