Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-18 / 270. szám
Kaposvár határában dolgoznak a vezetéképítők Vizsgáztak a mesterszakmunkások Az autó minden porcikáját ismerik Hét kilométernyi csövet kell még a földbe fektetni a Délviép szakembereinek, hogy »összekössék« a Balatont a Kaposvár északi halárában épülő víztároló medencével. Az idei évből hátralévő alig több, mint egy hónapban is megállás nélkül dolgoznak: a következő évre csupán négy kilométernyi cső fektetése marad. 1980 májusának végén kezdődik a próbaüzem, s az év második felében pedig már vizet szállít a vezetékrendszer. A vállalat három építésvezetőségén mintegy százhatva- nan dolgoznak a befejező szakaszon. A leglátványosabb munka most a víztárolónál folyik. Vasbetonerdő mered az ég felé, darus kocsik i dagasztják a sarat; ácsok, állványozók, vasbetonszerelők egyensúlyoznak a félig kész tároló- medence tetején. Sietni kell az építkezéssel, hiszen még a keményebb fagyok előtt sze] retnék elvégezni a tároló j betonozását és a fedőlapok el- j helyezését. 1 — Legnagyobb versenytársunk most az idő — mondja Szalai László építésvezető. — Minden egyes fagy- és csapadékmentes nap a mi malmunkra hajtja a vizet, hiszen mi. mélyépítők télen-nyáron egyaránt ki vagyunk téve az időjárás szeszélyeinek. Maga a betonozás nem sok időt vesz el, körülbelül tizenöt óra alatt elvégezhető. A felkészülés, az előkészítés azonban annál munkaigényesebb. Á betonnak ugyanis szikkadnia kell, s addig nem kezdhetik meg a következő szakaszt, amíg' az előbbi rendesen meg nem kötött. Azután meg kell építeni az állványzatot — s ez szintén nem megy egyik napról a másikra. Némiképp gyorsítja a tempót, hogy a vállalat ennél a tárolónál alkalmazta elsőként a nagytáblás zsaluzást, de iveüi a teljesítményt Három új, nagy teljesítményű szerszámot állítottak munkába a Kanizsa Bútorgyár kaposvári üzemében: egy élfóliá- zót és két járógépet. Ezek jelentősen hozzájárulnak a minőség növeléséhez, s az üzemrész teljesítményét mintegy 40 százalékkal növelik. Gázszünet Értesítjük Kaposvár város gázfogyasztóit, hogy 1979. november 21-én szerdán, 12.39-tól 17 óráig a kisnyomású vezetékrendszeren gázszünetet tartunk A gázszfinet nem érinti a Béke—Füredi és a Kinizsi lakótelepet. Kérjük, hogy a fenti idő alatt a mérő előtti főcsapot szíveskedjenek zárva tartani. KÖGAZ kaposvári üzeme. (081775) mint minden új technológiát, ezt is tanulni, gyakorolni kell. — Marad még dolgunk akkor is, ha a medencével végeztünk — folytatja az építés- vezető. — A víztároló ugyanis csak egy része a fogadóállomásnak: A víz tereléséhez még rengeteg csövet, tolózárat, automatikus berendezést kell a földbe fektetnünk, beépítenünk. A munkák mértékére jellemző, hogy többe kerülnek, mint az ötezer-köbméteres tárolómedence, arneiy tizenkét millió forintot ér. A fogadóállomással egyidő- ben készítik a városban azt a három és fél kilométer hosz- szú acélcsővezetéket, amely a cseri, vízműhöz juttatja a Balaton vizét — hogy az onnan a föl használóhoz kerüljön. Az építőknek, rengeteg akadállyal kell megküzdeniük. Hogy csak a legfontosabbat említsük: a vezeték kilenc helyen keresztez a városban utat vagy vasutat. Itt átsajtolják az acélcsövet, mert az úttestet keresztben fplbontani nem lehet — mivelhogy akadályozná a forgalmat. Ez mind megannyi gondot és fejtörést jelent, hiszen a talajviszonyok rendkívül változatosak. Gyakran feltör a talajvíz vagy beomlik a porhanyós föld. A tüskevári sorompónál ez kétszeresen is gondot okoz, mivel az elhaladó vonatszerelvények minden alkalommal megrezegtetik a talajt — be- omláissal fenyegetve a nyitott munkaárkot. Csak rendkívül erős ducolással és gyors, jól szervezett munkával lehet védekezni ellene. Amint kiásták egy csőnek a helyét, azonnal a földbe helyezik, s betemetik az árkot. December tizedikére ezt a szakaszt szeretnék befejezni és a Jutái utat átadni a forgalomnak. A nehézségek ellenére eddig a tervezett ütem szerint haladnak az építők, és csak a rendkívül mostoha időjárás módosíthatja a határidőt. Lend vai József A régi autószerelő olyan volt, mint a háziorvosi Kopogtatott, hallgatózott, kézrá- tétellel megállapította, hol a baj, s azután hozzákezdett a "gyógyításhoz«. A jó szakembernek pei’sze így is sikerült új életet lehelnie a járműbe — miként az orvos is többnyire sikerrel űzte el a kórt. Ma már bonyolultabban készül a diagnózis. Műszerek sorával ellenőrzik az autókat, és műszerekkel állítják be az alkatrészeket is, hogy jól működjenek. Az univerzális i bütykölő, bogarázsó, mindent értő szerelőből specialista lett, a gép egy-egy alkatrészének »tudora«, aki ugyan, ismeri a többit is, de csak felületesen. Az egy részterületet alaposan ismerő munkás is lehet jó szakmunkás, és még ma is szükség van jolly joker emberekre, akik az egész autót töviről hegyire ismerik, minden porcikáját szakszerűen tudják javítani vagy legalább azt tudják, hogy éhhez vagy ahhoz a darabhoz milyen műszer kell és munkatársaik közül ki ért hozzá a legjobban. Ki ez a sokoldalú mindentudó? A mesterszakmunkás. Ezt a címet nem könnyű megszerezni. A kaposvári Volán-telepen és az 508-as szakmunkásképzőben hétfőn és kedden huszonhárom autószerelő tett gyakorlati és elméleti mestervizsgát. Huszonegyen a 13-as Volánt —, tehát a házigazda céget — képviselték, egy vizsgázó a 21-es Volán siófoki telepéről érkezett, egy pedig a siófoki költségvetési üzemtől. Tíz hónapig jártak tanfolyamra a jelöltek Kaposváron, ötévi szakmai gyakorlat után lehetett jelentkezni mesterszakmunkásnak, és sok pályázó közül vették föl azt a huszonhármat, aki a hét elején vizsgázott. Czulák József, az idősebb korosztály képviselője így beszélt a gyakorlati vizsga után: — Negyvenegy éves vagyok, és bizony nekem nehezebb volt ez a tanfolyam, mint a fiatalabb társaimnak. A szakma gyakorlati fogásait talán jobban ismerem, mint ők, de ilyen hosszú idő után újra tanulónak lenni nehéz dolog. Lemaradni; nem lehet, egyre újabb es korszerűbb autókat szerelünk, bonyolult műsze- j rekkel kell bánnunk, s aki ■egy kicsit többet akart tudni, az kénytelen újra elővenni a könyveket. Nemcsak anyagilag jelent előnyt a mestervizsga: több feladat ellátására 'képes így az ember, jobban számítanak rá, s könnyebben megtalálja a helyét. Ez utóbbiak megerősítik a mesterszakmunltás-képzés indításakor magasabb szinten megfogalmazottakat: a szakmunkásképzés és az ' üzemmérnökök, mérnökök képzése között űr tátong. A megfelelően fölkészült csoportvezetők, művezetők hiányoznak. Persze nem mindenkiből lesz középvezető, aki elvégezte ezt a tanfolyamot. Vuncs Istvánról a vizsgabizottság értékelő tanácskozásán azt hallottam, hogy akár látatlanban is meg lehetne adni neki a jelest. Ö azt mondta: — Akkor sem volt fölösleges ez a tanfolyam, ha semmiféle vezető nem lesz az emberből. Van, aki inkább beosztott kíván maradni: nem érez magában tehetséget az irányításra. Pe a jelenlegi munkahelyünkön szakmunkásként is hasznát látjuk a nagyobb tudásnak; olyan egyszerű ez, hogy nemigen kell magyarázni. Czinke István Tabrol érkezett. Ö is a kézenfekvő gyakorlati haszonról beszélt: — Mi eléggé rossz körülmények között dolgozunk, viszont jövőre alaposan fejlődik majd á részleg. Sok új, korszerű műszert kapunk: olyanokat, amilyenekhez én magam sem értettem korábban. Baj lett volna, ha fölszerelik modern berendezésekkel a műhelyt, azután csak nézzük őket, mint gyerek a komputert... 'Amit itt tanultam, továbbadom a társaimnak, és ha megérkeznek az ígért berendelések, azonnal át' tudunk állni a jobb, pun* tosabb munkára. Az autószerelés is csak olyan szakma, mint a többi: lehet jól és rosszul is csinálni. Pe sokszor megfeledkezünk arról. hogy milyen eredménye lehet egy nem jól elvégzett munkának. Pedig elég J annyi: rosszul javított buszt indítanak útnak, fölszáll száz ember ... Rossz munkás a jelölték között nem volt. Ök mester- vizsga nélkül is tudásuk javát adták. Most pedig az új j tudománnyal még inkább fölvértezve mennek vissza munkahelyükre. Vezetőikre is feladatok vájnak: a visszatérőket magasabb képzettségüknek megtélelően kell foglalkoztatni. A befektetett energia és pénz csak akkor térül meg, ha a mesterszakmunkások kamatoztathatják tudásukat. Ez is természetes, de rendelkezés is megerősíti, hogy ahol mesterek vannak, ott az adottságoknak .megfelelően kell a munkát megszervezni. Molnár István — ő volt, az egyetlen »vendég« .a voláno- sok között — erről' is szólta — Én azért vagyok itt, mert leendő munkámhoz kell ez a képzettség. Enélkül is jelentkeztem volna, és így egybeesett a költségvetési üzem célja a? én »maszek« céljaimmal. Remélem, hogy utánam több munkatársam is kedvet kap majd ahhoz, hogy Siófokról eljárjon mesterszak- munkás-tanfolyamra. A vizsgabizottság döntése szerint négyen kitűnőre végeztek, tizenheten kaptak más osztályzatot, és ketten újra próbálkozhatnak. Luthár Péter-r Uj ferronikkel-kombinát Hamarosan megkezdik a kísérleti üzemelést, jövőre pedig teljes kapacitással megindul a FENI komplexum termelése a macedóniai Kavadar- cibán. A kombinát teljes kapacitása kétmillió 300 ezer tonna nikkelvasérc lesz évente, kohói 88 ezer tonna króm-, nikkel-, van ádi umacélöt vezetet. és 22 ezer ton t>á nikkelt adnak a népgazdaságnak. A nagyüzem — melléktermékként — 500 ezer tonna vas- koncentrátumot is termel. A kombinát berendezése, fölszerelése a legkorszerűbb. Az űj nagyüzem építési és f ölszer elégj költsége 8,9 milliárd dinár volt. . A költségek jelentős részét — 76 százalékát — külföldi hitelekből fedezek. Az új üzem létesítését a,p gazdag nyersanyagkinceskre alapozták. Kavadarci környékén százmillió tonna a becsült nikkelérc-előfordulás; egyes szakemberek szerint még ennél is több. A FENI a j ugopzlá vlai. természeti kincsek jó hasznosítása mellett sok munkáskezet is foglalkoztat: két és fél ezer munkás, valamint más szakember dolgozik majd itt — azért, hogy a kombinát • tervezett évi 3 873 millió dinár értékű, termelési előirányzatát. megvalósítsa. Szalontay Mihály z utolsó nap — Jól — felelte Béla, s válaszolt a föl nem tett tulajdonképpeni kérdésre is. — Jól megvagyunk. Rendes, érT telmes srác, abszolút tisztességes. Örülök, hogy hozzám küldtétek. Most ő a sofőr nálunk. Csak nem vele van valami? — Nem — mondta megadó- an ő —, nem azonos. Béla is intett, hogy nem, dehogy, neki akkortól volt ismerőse Kata, mint Mikinek, végigasszisztálta a fura-csodás kapcsolatot. — No, jó... Folytasd! 19. Föiriadt. Tudta, Béla ma már nem jön, ha meg majd jön, ő már nem lesz itt, de nem érezte hiábavalónak ezt a napját. Mint Anteus erőre kapott, legalábbis úgy érezte. Megpihent a feje, lomha vére gyors mozgásba jött, izmai duzzadni. Fejében repülni, száguldani tud majd a még kj nem gondolt gondolat. Csak jó kell ügyelnie a világra. Pontosan kell érzékelnie, mi van a háta mögött, látnia kell oda is, hol nincs szeme. Érzékelnie kell maga körül minden rebbenést, a jót és rosszat egyaránt, és a jóra jóval, a rosszra kemény határozottsággal kell felelnie. S akkor nem lesz semmi vész: »az élet szép, Mátyás hakója, Setét Lajos, te- néked magyarázzam,...« Nappal a nap süt, éjjel a csillagok, hát lehet baj? Bármi baj az életben, amin nem tudunk úrrá lenni? Nevetséges! magafelejtkezésében csak vette észre — nem is a nagy- Bélára várt, hanem Pircsi miatt körözött egész délután és este körülöttük. Másnap a Margithíd pesti hídfőjénél találkoztak, a kis Ilkovits előtt. Onnan mentek le a cukrászda pincéjébe. Béla rögtön mondta, hogy Géza is ion, várják meg őt is. Géza is újhelyi volt, de vele Miki együtt járt gimnáziumba is, az érettségi után aztán Géza rögtön rendőrtiszti iskolára ment, s most mint ifjú rendőrhadnagy dolgozott • egy határ menti városban. Kőszegen. Géza tíz-tizenöt percet késhetett, ő nem kért semmit, így hát kisétáltak a Du- na-partra. Ragyogó napfény volt, kemény, éles, tiszta nyári nap, jűliusvégi meleg, de az alsó rakparton járt egy kis szellő, és amikor leültek a fehér mészkőlépcsősor alján az egyik fokra, a lábuk majdnem beért a vízbe. — Á! Velem. Géza érdeklődve nézte: — Valami őrültséget csináltál? — Még nem. De félek tőle, nincs más kiút. — Hogy érted ezt? — No, kezd az elején! — Rég nem találkoztunk... — ... hát velem ... — szólt közbe Béla. — De Géza minden héten Pesten van. — ... mi össze is futottunk néha — bólogattak Gézával, — de elég sűrű dolgok történtek velem, nehezen fogom tudni elmondani, ha nem hagytok beszélni. — Van idő — mondta Béla. — Holnap délben indul a vonatom, addig dumálhatsz. — Szóval szerelmes lettem. Nem olyan villámcsapásszerűség volt ez, tudjátok rendszeresen eljártam Gabi kórusába, ott találkoztam a lánynyal. Sokáig nem volt semmi, majd egy szelje hirtelen összeborultunk. Azóta tart. — Mióta. — Tulajdonképpen nincs is több. Illetve csak annyi, hogy a lány nagy bajban van, s rajtam kívül most aztán nincs is senkije. — Hány éves? — 23. — Anyja, apja? Testvérei? — Vannak. De apját is, anyját is meg a nővérét is már elvitték... Mély, néma csenddel szállt közéjük a hallgatás, most hallották először a víz csob- banását, vették észre a túlsó partot, s kezdték érezni, hogy itt is meleg van. Ez volt a lényeg. — Tán valami rablógyilkos család? — kicsit rekedtesen futott ki Géza szájából a mondat. — Idétlen — hördült föl Béla.-*■ Nem — mondta ő. — Nem rablógyilkosok; az apja bakter, az anyja háziasszony, a nővére fogorvos. Két sort lefirkantott egy darab papírra Bélának — hogy fontos és sürgős, hogy kell, hogy muszáj, hogy addig ne menjen vissza, amíg nem beszéltek. Azzal elbúcsúzott Pircsitől, a mamájáról, kis-Bélától, aki — hirtelen most az est végen döbbeni, rá, — No, ki vele! — bíztatta Béla. — Mi az a nagy baj? Gondolkozott, hogyan adja elő nekik, s tulajdonképpen mit? Előbb hát közbekérdezett: —- Robi? Robi hogy van? — Hát fél éve. — Nem olyan nagy szerencsétlenség, van nagyobb is. — Várj! Nem is volt semmi baj ... — ... te, ez nem azonos azzal az ores nővel, ugye? — kérdezte Géza. — Hát akkor? Nem értek Semmit... Politikaiak? — Igen. — Miért? — Azt nem tudom. (folytatjuk.)
