Somogyi Néplap, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-15 / 267. szám
Feltétel: az együttműködés Nem a gyógyszeré a fő szerep Alig több, mint egy évtizeddel ’ ezelőtt kezdte meg tevékenységét a megyei állategészségügyi állomás. A mai helyzet értékeléséhez elengedhetetlen a múlttal való ösz- szelxasonlitás. Munkatársunk erről beszélgetett dr. Egyed Lajossal, az állomás igazgatójával. — A nagyüzemi állattenyésztés kialakulása az állategészségügyet új feladatok elé állította. Milyen céllal hozták létre az állategészségügyi állomást? — Fő feladatunk, hogy a megyei tanács szakigazgatási szerveként biztosítsuk a személyi feltételeket az állategészségügyi teendők zavartalan ellátásához — mondta dr. Egyed Lajos. — Űj szervezetet és két fő irányú munkát igényelt ez: az egyik a szakosodás, a szakállatorvosi képzés, a másik az üzemi állatorvosi hálózat megszervezése. 1970- től 1979-ig 69 szakállatorvost képeztünk ki: ma már a megyében tevékenykedő állatorvosok ötvenkét százalékának szakosított diplomája van. Ezzel az aránnyal országosan az elsők között vagyunk. Azzal párhuzamosan, hogy a körzeti állatorvosok száma 30-ról Síre csökkent, az üzemi állatorvosok aránya nőtt: számuk ma már 55. A miniszteri rendelet értelmében nagy gondot fordítottunk az egészségügyi középkáderek képzésére; az elmúlt öt évben 98 felcsert, illetve középkádert képeztünk ki a nagyüzemeknek. Hibának tartjuk, és ez további feladatot jelent számunkra, hogy nem mindegyik dolgozik a képzettségének megfelelő beosztásban. — A hálózat személyi feltételeinek megteremtésében elismerésre méltó eredményeket ért el az állomás. Hogyan mérhető ez az állategészségügyi munkában? — Sok és egyformán fontos munkánk közül csak néhány jelentősebbet emelek ki. 1970-ben a megye szarvasmarhaállományának 67 százaléka volt gümőkórmentes, országosan hetedikként. 1978. október 1-én pedig elérte megyénk a teljes gümőkórmen- tességet. Az állomás megalakulásakor tulajdonképpen sehol sem volt brucellamentes állomány. Gyakorlatilag tehát ez a munka befejeződött. Ilyen helyzetet az országban harmadikként teremtettünk Somogybán. A hetvenes évek elejére jellemző 14,17(1) százalékos borjúelhullást hetvenhétre 4,9 százalékra szorítottuk vissza. Sajnos, tavaly és az idén ismét emelkedés tapasztalható: 7 százalék körül vagyunk. — Mi ennek a magyarázata? — Legújabb vizsgálataink szerint a genetikai problémák is közrejátszanak; ennek földerítése most van folyamatban. Az esetek többségében azonban jól nyomon követhető a gondozói mulasztás, a helytelen anyagi. ösztönzés. Az ösztönzés hiánya más vonatkozásban is nehezíti a gyorsabb előrehaladást. A, Kettős gyűrűben Kettős mogyszili gyűrű védi a • tto- termelőszövetkezet szarvasmarhatelepet.' A mindenféle szempontból fertőzés- mentes állományt közvetlenül a kerítés, illetve a kötelező higiéniai előírások, fertőtlenítő oldatok, a második gyűrűt pedig maga a falu alkotja. A falu hatalma* háztájijáról ismert község. És á leggondosabb védelem mellett is elkerülhetetlen volna a kórokozók bejutása, ha a telepi dolgozók otthoni állatai nem lennének fertőzésmentesek. Bár szaktelep címet kapott a somogyezili, évek során a legolcsóbb módot választva építették, istállóról istállóra, s 'így ahány épület, annyiféle technológia található itt. Ez hátráltatja a gépesítést, mert amíg az egyikben megoldható lenne — mondjuk — a gépi étetés, a másikban kivitelezhetetlen .. ■ A gazdaságnak nincs önálló állatorvosa —- ehhez a tsz nem elég nagy. . Ám a községben van állatorvos: az ő feladata a háztáji és a nagyüzemi állomány rendszeres vizsgálata, gyógyítása. Kapcsolata az üzemimel jónak mondható. Számottevő változásról a somogysziliek nem tudnak beszámolni. Igaz, az évi három százalékos borjúelhullás oly kicsiny, hogy ezen látványosan csökkenteni már nem lehet. A fajtaváltással némileg romlott az arány, mivel sok az elsőborjas tehén, amelynek a borja kevésbé életképes. A gazdaságban azonban vállalják ezt, mert így válik elérhetővé mostani céljuk: hosszú távon kialakítani egy teljesen zárt tenyészetet — mind tenyésztési, mind állategészségügyi szempontból. Az a gyakorlat, hogy ha a gazdaság vemhes üszőt vásárol, azt nem engedik be a szaktelepre; a szaktelepi állomány csak a bent született borjakkal szaporodhat. Ez a »gátrendszer« jól véd a fér tőzsstől. ugyanakkor a gazda • ságban hozott rendelctekkel tovább szigorították a tartási technológiát. A gazdaság tűáilattenvésztője így értékelte--a jelenlegi állapotot: — Még a községben is fer- tőzésméntesek az állatok. Fertőzéssel mégis számolnunk kell, mivel állományunk pótlására a község lakói Zalától Baranyáig vásárolnak jó képességű állatokat. Ezért a megelőzést is be kellett iktatni terveinkbe. Minden állatunkat megelőző vakcinával oltjuk be a szarvasmarhatelepen, a sertéstelepen vagy ht- degvérűló-tenyészetükben. A somogysziliek mindig 'büszkék voltak egészséges állatállományukra. Ez a hagyomány ma parancsoló törvény sertésállománynál a brucella- mentességben országosan he tedik helyen állunk, az állomány 70,5 százaléka mentes. A leptospirözís- és az aujesz- kimentesítésnek viszont csak az elején tartunk, s amit eddig elértünk az csak a rábeszélésnek köszönhető: ez ideig az üzemeket nem serkenti semmi anyagi húzóerő a mentesség megteremtésére. — Az állomásnak fontos feladata a különböző járványos betegségek megelőzése is,, sőt a nagyüzemi állattenyésztés viszonyai között ez kulcsfontosságú. — Nagyobb járvány Somogybán 1972 óta nem volt. A legveszedelmesebb ellenség, a száj- és körömfájás négyéves, szabályos ciklusokban szokott előfordulni. Hadd mondjam el, hogy az 1968-as, milliárdos károkat okozó száj- és körömfájás járványvédelmének közvetlen költsége a megyében csaknem tizenhat millió forint volt. Áz 1972-est már 922 ezer forintos költséggel sikerült megfékezni, s 1976-ban sikerült kivédeni az óriási veszteségeket okozó járványt. Az állategészségügyi munka színvonalának általános javulása mellett ez elsősorban annak köszönhető, hogy minden évben a megye teljes szarvasmarha-állományát beoltjuk. Hozzáteszem: nem olcsó ez, de eredménye összehasonlíthatatlanul nagyobb a »befektetésnél«. — A tartás, a takarmányozás. a gondozás elválaszthatatlan az állategészségügytől. Hogy értékeli ilyen szempontból a meye helyzetét? — A legkitűnőbb képességű állotorvos sem képes eredményt elérni ott, ahol a többi feltétel nincs meg vagy éppen hiányos. Az elhullások a megbetegedések többsége tartási, takarmányozási, gondozási fogyatékosságokra vezethető vissza. Épp ezért az üzemi állatorvosnak, nagyon szoros és jó kapcsolatot kell kialakítani a gazdaság vezetőivel, az állattenyésztés dolgozóival. Meggyőződésem, hogy a ma, de még inkább a holnap, megelőző munkájában nem a fecskendőé vagy a gyógyszereké a fő szerep, hanem az együttműködés javításáé, a szakmai és emberi1 — Miből kapcsolatok mélyítéséé. I arány ? Kisebb vizsgáiafokát a gazdaság laboratóriumában végeznek cl. A természeti feltételekhez való alkalmazkodás nyomán vált az állattenyésztés a Ba- latonnagybereki Állami Gazdaság vezető ágazatává. Ennek eredményessége itt egyet jelent az egész nagyüzem eredményességével, így érthetően az állategészségügyi munka jelentősége — és az ezzel járó felelősség — is nagyobb. — Az állategészségügyi munka színvonalát, szerintem vitatható módon, rendszerint csupán az áilatelhullások arányával mérik — mondta dr. Szilvási Györk, a gazdaság állatorvosa —, vagyis egy, legjobb esetben is negatív mérce alapján. Pedig hát az egészségesen felnövő állatok termelési eredményében az állategészségügyi munkának ugyanúgy lésze van, mint ahogy a takarmányozás vagy épp a technológia is ludas lehet az elhullások számában. — Nyilván nem véletlenül alakult ki ez az álláspontja... — Gazdaságunkban 12,7 százalék a malacelhullás. Hamis következteléshez vezetne, ha valaki ebből az egy számból próbálná megítélni a sertéstenyésztés vagy épp az ez zel kapcsolatos állategészségügyi munka itteni színvonalát. adódik ez az — Döntően abból, hogy az elmúlt években épült sertés- szaktelepünk tervezői — még az évtized elején — sok mindennel számoltak, csak az állat természetes igényeivel nem. Háromszintes battériák (emeletes malacnevelő ketrecek) korai elválasztás, a rendelkezésre álló természetes anyatej helyett drága tápok etetése... Mindez mint kiderült, nemcsak az ésszerűségnek mondott ellent, de az állatok biológiai adottságainak, tűrőképességének is. — Mindezt mikor ismerték föl? — Már két-három éve is Iá; tűk ezt, csak akkor még nem álltak rendelkezésünkre a technológia módosításához szükséges anyagi eszközök. . Ennek ellenére már két éve építettünk egy ellető kiegészítőt ... (Időközben visszatértünk a szoptatáshoz is.) Az ' idén elkészült új sertéstelepi épületek már mindenben figyelembe vették a módosított technológiát. így egy év múlva nyilván már kedvezőbb lesz ez a sokat említett »mutató«. Hozzá tartozik mindehhez, hogy a gazdaságnak az idén mintegy 30 ezer hízót termelő sertéságazata megyeszerte egyike a legeredményesebbeknek. Tanulságos a hízómarhatartás módja is. — Voltak vendégeink, akik meghökkentek, milyen »mostoha« körülmények között tartjuk a marhákat. (Az állatok jórésze még nem is látott istállót.) Ez abból fakad, hogy az emberek többsége úgy gondolja, ami számára kellemetlen, az az állatnak is az... Szabadban tartott, legelésző szarvasmarha-állományunk makkegészséges. A borjúel- hullás az öt százalékot sem éri el. Ez pedig egészen kiemelkedő eredmény; akár csak az, hogy átlag 425 kiló húst adott egy tehén. Az ágazat valamennyi eredménye összefügg az állatok természetes igényeinek megfelelő tartási körülményekkel. Állategészségügyi szempontból már csak afféle ráadás, hogy ezek az állatok más módon jórészt hasznosithatatLan melléktermékeket és területeket hasznosítanak. Nem is akárhogy: egy dollárért 29,95 forintért termel meg a gazdaság húsmarhaágazata. A „földön járók eredménye Szigorú rend parancsol A nagybaj oml termelőszövetkezet szarvasmarhatelepe nem tartozik a legkorszerűbbek közé, a belépőknek azonban itt is kötelező a fehér köpeny, a fertőtlenítő oldatban való kézmosás, a cipőtisztítás. A gazdaság elnöke az egészségügy fejlődését egy alapfeltétel teljesítésére vonatkoztatja. — Folyamatosan képezzük dolgozóinkat, hogy mielőbb szakmunkás-bizonyítványt szerezzenek. Csak az ok—okozat ismeretében várható el az ál- lattartitelepen dolgozótól, hogy a maga súlyában megértse a higiénia gazdasági jelentőségét. Addig esetleg csak kényelmetlen előírásrendszernek érzi, amit elvárnak tőle.. A gazdaságban az állattenyésztés dolgozói a fizetésükben is érzékelik, ha valami nincs rendben. Igaz, ez már a végső eset. Szerencsére — vagy inkább a sok évi munka eredményeként — ilyen most nem fordul elő. Sőt a szarva8marhntelepen a 2—2,5 százalékos borjúelhullus arról tanúskodik, hogy az átlagosnál jobbak az egészségügyi feltételek. Biztató a szaporulat is: az 588 tehénnek mintegy 80—90 százaléka vemhe- EÜlt. A fejőház, az Alfa-laval fejőgép példásan tiszta. A fejőbe rendezések katonás rendben függenek a tartókon — ez nem is lehet másként. Hegedűs Zoltán műszakvezető és társai is gondoskodnak erről. Pedig a dolguk a telepen nem mindig könnyű, az elavultnak számító kötött tartásnál a gépek alkalmazása mellett is bőven van kézi munka. A borjúnevelő kialakítása egy korábbi elképzelés szerint történt, ám a gyakorlat ezt megcáfolta; a kötött bokszos rendszert most megszüntetik, és j kis csoportokban szabadon járhatnak a fiatal állatok. Tis? tán tartásunk ígv könnyebb, s hamarabb meglátják, ha valamelyik betegeskedik. Sikerült végre megoldaniuk az állatorvosi segédletet is: egy fiaial dolgozót kiképeztek felcsernek ... Kifelé a fekete-fehér öltözőn át vezet az út. Tiszta, rendes a férfiaké és a nőké egyaránt. Befelé és kifelé nem is lehet más úton menni, s elkerülhetetlen az átjáróba épített zuhanyozó is. Egészséges állomány, króm. acél fejőgép. légmentes tejvezetékek — csak így érhető el a fertőzésmentes tej. Az ál- lathigiéniában szigorú rend parancsol. Nagybajomban — az eredmények szerint — tudják CzL . A balatonszabadi November 7. Tsz tehenészetében nagy figyelmet fordítanak az »alapozó« munkára: a borjúnevelésre. Két állatorvos és egy felcser ügyel az állategészségügyi előírások betartására, irányítja a megelőző tevékenységet, végzi a gyógyítás munkáját. Dr. Benkő József mondja: — Huszonhárom-huszonöt százalékos volt a borjúelhullás a tsz-ben 1973-ban. Hamarosan megleltük az okokat: a borjakat csoportosan etették- itatták, s ez magában hordta a veszélyt, hogy az állomány fertőződik. Vegyük például az önitatást! A berendezést tíz borjú használhatta egyszerre, de az elfogyasztott mennyiség egyedenként változott. A gondozók Is siettek, hiszen 70 borjúnál hétszer kellett itatni. Változtattunk tehát: a tsz-ben készített favázas ketrecekben egyedenként, lekötve helyeztük el a borjakat. Nem érhették el egymást, így 1974-ben visszaesett az elhullás 6—8 százalékra, 1975-től pedig — s ez a helyzet ma is — fél és egy százalék között van. S ezt nem tízes-húszas, hanem százbor jús állománynál értük el.. Az eredmény országosan is kiemelkedő. Külföldiek is jártak Szabadiban, s tanulmányozták a módszert: a baté? tsz képviselői a tapasztalatok alapján itt készíttették el a ketreceket, hogy náluk is bevezessék ezt a tartást. Benkő doktor még valamire fölhívta a figyelmet: — A borjúelhullás nagy arányú csökkenésének fontos feltétele az iss hogy a tbc- mentes állománynál a Dorjak közvetlen fogyasztással jutnak föcstejhez, és ezzel a védettséget biztosító, anyagokhoz. Az eilest követő nyolc oraban már ezt kapja a borjú, s nem a kifejt föcstejet. A módszer nem új: a háztájiban ma is ezt alkalmazzák, s tapasztalatból tudom, hogy az ország különböző részein levő kisüzemekből hozzánk került fiatal állatok mennyivel ellenállóbbak a betegségekkel szemben. Visszalépés? Ml a »földön járva« akarunk eredményeket elérni. És mások is elismerik, hogy sikerült,.. Az eljárás nagy gondot kíván a felcsertől és az állatgondozótól (szinte kivétel nélkül szakmunkások), s az üzemág Irányítóitól i*. Az állat kétnapos korában például vérvizsgálattal kimutatják: megkapta-e az ellenanyagokat tartalmazó föcstejet. A dolgozók fizikai igénybevétele nagy, hiszen napjában többször is oda kell vinniük a csetlő-botló borjút az anyjához, s egy-egy ember egyszerre hét-nyolc ilyen újszülött állatot gondoz. A borjúelhullás visszaesése azonban azt mutatja: megéri. Eredményes, gazdaságos termelést csak egészséges, fertőzésektől, betegségektől mentes állatállománytól várhatunk. Somogy állategészségügyi helyzete az elmúlt évtizedben jelentősen javult, de ahogy összeállításunkban is érzékeltettük, számos további feladatot kell megoldani. A gti- mökórmentesség elérése például igém. jelentős eredmény; és legalább ennyire döntő most ennek megőrzése; a higiénikus tejtermelés, a sertéselhullás mérséklése, a járványok megelőzése érdekében igen sok tennivaló vár az állat- eg észiégügy dolgozóira. Nyomban hozzá heti tenni: nemcsak rájuk. Mert az egészségügy az állattenyésztés eredményességének csak egyik feltétele, és bármennyire is fontos, önmagában nem képes »csodákra-. Csak akkor és csak úgy szolgálhatja a fő célt, ha társul hozzá az eredményes termelés többi feltétele: az elhelyezés, a tartás, a takarmányozás. a színvonalas tenyésztői, és felelősségteljes gondozói munka. Természetes igények szerint
